Part

 1    1|      imádkozásra össze.~A férfi szomorúan mosolygott.~– Itt nincs
 2    2|        értem, – szólt szegényke szomorúan – úgysem törődik énvelem
 3    6|         halni”, – monda a lélek szomorúan.~„Szabadítsd meg legalább
 4    6|    amint kezeit hóna alá dugva, szomorúan beszélé társainak a kémek
 5    7|  hajoltak meg Ibrahim előtt, ki szomorúan sóhajta fel s szemeit a
 6   10|      ügetnek tovább, az emberek szomorúan fordítják félre arcaikat.
 7   12|     kalapácsütések alatt, Harun szomorúan hajtá le ősz fejét. Még
 8   15|         az égben.~A tündérleány szomorúan lebegett a víz színén a
 9   27|         köztük a helyem.~A bíró szomorúan csüggeszté le fejét.~– Isten
10   27| rázúgták az igent.~Keresztszegi szomorúan tekintett maga elé.~– Ha
11   27|       kémény tetejéig ért, nagy szomorúan tapasztalá, hogy nincs annak
12   27|    jönnöd.~– Anyám őriz, – súgá szomorúan az ifjú.~– Ezt nem mondtad
13   27|       fel kell áldozni.~Az ifjú szomorúan süté le szemeit.~Keresztszegi
14   29|          S még Tóbiássy úr nagy szomorúan azt mondá rá: „csak ennyi