Part

 1   11|      UGYANODA ÉS ONNAN~Jó napot, pajtás.~A múlt levelemet azon végzém,
 2   11|          az orrába volt dugva.~– Pajtás, – mondék – mind ilyen szépek
 3   27|        az ifjú kezét.~– Jól van, pajtás, igen jól van. Mind szeretjük,
 4   29|         kis kollációra s Nyaviga pajtás is. Nem szabad ott haragot
 5   29|      hogy békítse ki.~De Nyaviga pajtás sehogy sem akart beleharapni
 6   29|         kancsó elé.~– Jó bor az, pajtás! Sohasem ittam ennél jobbat.~–
 7   29|          a szép leányok!~Nyaviga pajtás bevágta a harmadik poharat
 8   29|          Döfé őt oldalba Nyaviga pajtás. – Hát te is tudod?~– Hogyne
 9   29|   Cimborák! – kiálta fel Nyaviga pajtás. – Éljen a szép Veronika!~
10   29|        oly mélyen hatott Nyaviga pajtás érzékeny lelkületére, hogy
11   29|    Eltemettük.~– Vígasztalódjál, pajtás. Az nem az ifjasszony volt,
12   29|        viszontszerelmét.~Nyaviga pajtás otthon volt már: a részegség
13   29| konyhában s kikiáltott.~– Gyere, pajtás, segíts!~– Jőjjön, siessen! –
14   32|         jár. Ráálltak. A jurista pajtás elfoglalta az alacsony lócán