Part

 1   27|      ágyújok ne volna!~Humanissime Ormándy az ellenvetést nem hagyhatta
 2   27|         ólommal beöntött bunkóval; Ormándy humanissiménél volt a hirhedett
 3   27|           megérkezett, humanissime Ormándy vezérlete alatt, ki az elfoglalt
 4   27|        kiáltozá végig a vásártéren Ormándy, a nehéz „első botot” forgatva
 5   27|         mint egyébkor.~Humanissime Ormándy volt a legelső, aki berohant
 6   27|          kend ezen helyre?~– Nevem Ormándy Gábor, – felelt a diák kegyetlen
 7   27|     dolgainak pedig hagyjon békét.~Ormándy nem hagyott neki többet
 8   27|           szakadni.~De humanissime Ormándy, amint ezt meglátta, hosszú
 9   27| keletkezett.~– Silentium! – kiáltá Ormándy, végigvágva bunkójával a
10   27|          leültek helyeikre szépen.~Ormándy e tusakodás közben kezébe
11   27|        diák is volt közöttük, mint Ormándy; azoknak tanácsolá, hogy
12   27|        Csúnyául jártunk, – dörmögé Ormándy; – kijöttünk farkasoknak
13   27|     maradok az, akinek fölcsaptam.~Ormándy megszorítá az ifjú kezét.~–
14   27|     vivátot kiáltottak e szóra, de Ormándy fejet csóvált, s az öregek