Part

 1    1|           hogy ez eszelős helyett minket nem lőtt le. Ez Grundler,
 2    5|    vagyunk boldogok az új földön. Minket el-elhagyogat a választott
 3   10|          ellened, hogy te egyszer minket, örményeket, egy mesédben
 4   10|           pajzsoddal védni jöttél minket?~– Én Zenóbia vagyok, Szíria
 5   10|     asszony az égből esett ide, s minket a pokolra küld.~Maeon hallgatva,
 6   10|      vissza nem találsz térni, ha minket meg nem szabadítasz, gondolod-e,
 7   10|        menekülés többé.~– Vess el minket, anyám, – szólt az egyik
 8   10| összeomlanak e falak, nem egyedül minket temetnek el.~A palmírai
 9   11|       mintha mindenki tudná, hogy minket vigasztalni kell. Arcunkon
10   11|    elszaporodás aggodalma bántja, minket az elfogyásé.~Itten szabad
11   11|         sír sem fog meggyógyítani minket, idegen földön: ki tudna
12   22|          egy milliót már leöltek, minket is leölnének, ha ez a békeszerető
13   25|        annak, hogy ők nem akarnak minket itthon találni, annálfogva
14   34|         No most vagy te eszel meg minket, vagy mi eszünk meg téged”.