Part

 1    4|           Lesz minden, ne búsulj; a feleségem – áldott jó lélek, sohasem
 2    4|          melegre, mert megfagyok, a feleségem e hosszú úton, ha a tuszlit
 3   18|              Az a bajom van, hogy a feleségem engemet bolondnak tart.
 4   18|              nem kegyelmed.~– Hát a feleségem, az istentelen asszony.
 5   18|             nem veszi semmibe az én feleségem a verést. Se nem sír, mikor
 6   18|         Elhiggye Galgó uram, mert a feleségem látta. Estére aztán együtt
 7   21|      korsómból ittál, ezentúl az én feleségem vagy.~– Ne bolondozz török
 8   21|       koponyája. Azt akarta, hogy a feleségem csókolja meg; én azért ráütöttem
 9   29|            professzor! ez meg itt a feleségem.~– Úgy? Maga a professzor,
10   30|          szó több húsfüstölésről; a feleségem dáma lett, a fiam gavallér,
11   30| gyönyörűségem volt idehaza lenni. A feleségem mindig nyavalyás volt. Azelőtt,
12   30|      súgott-búgott, míg egyszerre a feleségem előrukkolt vele, hogy ő
13   30|         semmi, legkevésbé kenyér. A feleségem, meg a leányom mindig suttognak
14   33|       kérdezte, hogy csinál-e még a feleségem csiramálét?~– A bakter sógor