Part

 1    2|            ordítá, hogy az ablak reszketett bele, miközben szemei forogtak
 2    2|        uram én teremtőm.~A jó úr reszketett, mint a kocsonya, s imádkozott
 3    2|        alhattam miatta. Szintúgy reszketett a verem tőle. Ha fütyültem
 4    6|         a nép puszta nevök előtt reszketett, volt is oka rá; ahol ők
 5   10|    voltak.~– És a szenátus, mely reszketett, midőn a barbárok Róma falai
 6   10|       elkezdett lassudni, szügye reszketett, s egyszerre megállt, és
 7   11| kapálóztak, nyerítettek, a bőrük reszketett, s kötőfékeiket iparkodtak
 8   12|          kért, könyörgött, sírt, reszketett, egyszer-egyszer megállt,
 9   12|    utolsó egy kívánság. A király reszketett Shirinért, félté őt a szobrásztól,
10   15|     együtt a vizek alá. A remete reszketett magában, de az égi nő biztatta
11   17|    mondhatni, hogy egy kicsit ne reszketett volna a szive.~Kivált amint
12   20|   megosztá vendégeivel kenyerét, reszketett és hallgatott.~Most már