Part

 1    3| gyűlöletem örökéletének én magam maradok.~Ó mennyit vétettem önmagam
 2   11|     magamban, hogy egy óráig sem maradok tovább olyan helyen, ahol
 3   12|       alatta fekszel, én fölötte maradok. Sokat, mit meg nem adhat
 4   17|  csúfoljanak; nem, inkább itthon maradok.”~És úgy történt, ahogy
 5   24|          valaki tanácsot. Ha itt maradok, akkor elébb-utóbb magamnak
 6   24|   maradnak a bolondok, s csak én maradok a gazdájuk; aztán ha építkezésbe
 7   24|          azt gondoltam, hogy itt maradok; nem törődöm senki fiának
 8   24|       adom a jószágot, hanem itt maradok s kihányok mindent az ablakon,
 9   24|          öreg. Meggondoltam, itt maradok.~– Én ugyan nem hiszem,
10   27|        szülőhazámnak mindig híve maradok.~„Ad arma! ad arma! ad arma!”
11   27|    kétségbeesett, az ő dolga; én maradok az, akinek fölcsaptam.~Ormándy
12   29|        az ebédemet. Szívesen itt maradok én akár ítéletnapig.~– Ember!