Part

 1    5| várost a világból kizárja, és átkozott legyen, aki azt átlépi,
 2   20|    lesz és a nő szerelmes.~Az átkozott ital felháborítá a szelíd
 3   22|    rút arca, vérszomjú lelke, átkozott még a beszéde is; a borzalmat,
 4   22|    tépte szakállát dühében.~– Átkozott némberek; ha ezek benn volnának
 5   24| amiből én egy szót sem értek. Átkozott fatális gondolat valakinek
 6   24|    aki szintén úrféle vagyok, átkozott jó vigasztalás; hát aztán
 7   25|    amire büszkélkedjék, olyan átkozott csúf címerek, egy-egy kardra
 8   27|      házhelyet a bakó behinté átkozott sóval, s mikor ez is megtörtént,
 9   27|    tartsa a beteg gyomrát.~Ez átkozott tréfa ellen minden erejéből
10   28|     nőm”. Hahaha! A szinészek átkozott fiúk az ilyen dolgokban.~
11   29|        Ki az itt? A pincében? Átkozott lunátikus! Megmondta! Gyere
12   30|  padlásról. De utoljára is az átkozott prókátora, az volt, aki