Part

 1   10|   vonta. Mellette kétfelől két költő verte lantját, az egyik
 2   12|     ahol kifáradt a bölcs és a költő, folytatá a mondákat a szobrász,
 3   12|    amit szépnek tartott valaha költő és művész.~Az arc maga tökéletesen
 4   12|  király, – viszonza Ferhád – a költő, a művész közelebb áll Isten
 5   14| szerették ketten, Csalaróda, a költő és Mange, a bajnok.~A leány
 6   14|      szereti jobban, mert ha a költő szépen tudott is énekelni
 7   14|   amilyen szépen tudta verni a költő a kifeszített húrt vékony
 8   14|     haltok meg velem együtt?~A költő rácsapott kobzára, a harcos
 9   14|        és annak két kedvese, a költő és a bajnok, s mind a négyen
10   14|       leánya szép szemei, és a költő föllelkesített, azokat a
11   14|     állt Ruhiva és leánya és a költő, s ha jött felőlök a szél,
12   14|       felőlök a szél, elhozá a költő lelkesítő énekét, s ha visszatekintének
13   20|      szólt volna lelkesülten a költő, ki a vad hegylakókat, kik
14   20|        nap.~Így énekelhetett a költő s bizonyosan szebben, mint
15   20|    mint én, aki nem vagyok sem költő, sem perui bennszülött,
16   22|      nyúzott legmohóbban; de a költő elhallgatott; a béka a tóban