Part

1    2|               édes, kedves, drágalátos asszonynéném, talán már nem is ismer?
2    2|           maguknál.~– Hát kedves, édes asszonynéném, csak annyiban vagyunk,
3    2|              méltóztatik tudni, kedves asszonynéném, hogy kegyelmeteknek is
4    2|                   Hát gondolja, kedves asszonynéném, a múlt éjjel ezen ártatlan
5    2|        nemzedéknek.~– Helyesen, kedves asszonynéném – biztatám őt – helyesen.
6    2|             még?~Néztem rajta.~– Tyűh, asszonynéném, rettenetesen nagyít! Akkorának
7    2|             vagyok! Nem látok rajta.~– Asszonynéném! – szólék aggodalmas arccal,
8    2|       orvosságos…~– Hanem ne beszéljen asszonynéném annyit, mert még lilaszínű
9    2| kényelmesebbnek bezárva érezni, kedves asszonynéném, az orrát vagy a fülét?~