Part

  1    1| szivárványtollakkal és csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai
  2    1|                nyávognak, oly hangon, mint mikor eltévedt gyermek szülői
  3    2|                volt.~Maig is emlékezem rá, mikor a harasztosban megkergetett,
  4    2|             tudniillik: az elején.~Tehát – mikor, mikor nem? bizonyosan nem
  5    2|                  az elején.~Tehát – mikor, mikor nem? bizonyosan nem emlékszem
  6    2|                    hátulsó ajtón bejött; s mikor a gazda ismét az első ajtón
  7    2|       urambátyámmal pedig megtörtént, hogy mikor későn vetődött haza ebédelni,
  8    2|                   sem szemeimre; hogyisne! Mikor az egész délutánt végighúztam,
  9    2|                   tartottam türelemmel; de mikor aztán vettem észre, hogy
 10    2|            nekimértem a tisztelkedőknek, s mikor éppen a „fisz-dur” kardalt
 11    2|   tisztelkedésektől. Hanem bezzeg, reggel, mikor felocsúdtam, várt reám a
 12    2|                  kérdezze meg tőle.~(Tyűj! Mikor kegyelmed fiatal volt, még
 13    2|                jönnek ám az okos kérdések, mikor szerelmes.~Hanem az a vércseszemű
 14    2|                    szépek a fekete szemek, mikor sírnak. A kéknek nem illik
 15    2|               sírás. Azt örömestebb látom, mikor nevet.~– Hej! – mondám,
 16    2|                 lestem ki ablakunkon, hogy mikor megy Gergely úr a nyúlháborúba,
 17    2|                   minthogy éppen rálestem, mikor elment hazulról.~– Ejnye,
 18    2|                    hogy éppen olyankor jő, mikor nincsen idehaza.~Tudta volna
 19    2|                   tiszteletes bácsi pedig, mikor hazavittem a könyveit, nem
 20    2|                    tudniillik azt az időt, mikor urambátyám meg szokott jőni)
 21    2|                   legelőször is eszembe, s mikor már láttam, hogy nem futhatok,
 22    2|                  azt jöttem kérdezni, hogy mikor tetszik bemenni a városba?~–
 23    2|                 többet át ne kastankodjál, mikor itthon nem vagyok, a hatszázezermilliomáldotta
 24    2|              marmaurosis?…~– Ez azon eset, mikor a retina apoplexiát kap
 25    2|                hullott volna is a vakolat, mikor egyszer a szívem bálványa
 26    2|                   ne volna bátor olyankor, mikor a kedvesét látja félni?
 27    2|            dologban; mert igaz ugyan, hogy mikor bementünk, nem volt a kérdéses
 28    2|             kérdéses szelencében cukor, de mikor kihoztuk, sem volt ám benne.~*~
 29    2|            ajkaimat soha oly édesség, mint mikor ő először és maga jószántából
 30    3|              Különös lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi,
 31    3|                  fájdalom napjai megjőnek, mikor a keserű ital, mit a szenvedések
 32    3|                 III.~Ha tudhatná az ember: mikor fog meghalni?~Ha tudhatná
 33    3|                     Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet,
 34    3|                     s mint esnék kétségbe, mikor már csak perceket kellene
 35    3|               pihenni, – a föld kebelében, mikor sírba tesznek. Ki fog akkor
 36    3|                    róla. Ott lesz az rajt, mikor majd azt az ítéletnapkor
 37    3|            elárulva; úgy festeném őt, mint mikor a kabbalistákat és a farizeusokat
 38    3|                 minden piacon keresztül, s mikor a temetőbe értek, a megholt
 39    3|             Gyomrában élő lángok laktak, s mikor nem tűrheté tovább az átkok
 40    3|                    föld megitta véremet, s mikor a végső csepp vér kifolyt,
 41    3|              elmegyek ez arcot megnézni, s mikor megláttam azt, rohanva futok
 42    4|               nevezni az ollyan időjárást, mikor hat hónapig egymásután nem
 43    4|                mezítláb sétálniok. Hát még mikor a szamojéd ábécére került
 44    4|                       Hol kezdjem azonban? Mikor hallották önök az utósó
 45    4|            szerkesztőt tömlöcbe csukatott. Mikor aztán eként minden elhallgatott,
 46    4|                    s iszonyúan hortyogtak, mikor aludtak, s ha fölébredtek,
 47    4|             gondolkozott ellentállásrul?~– Mikor már késő volt, igen. Akkor
 48    4|                 befolyása van az udvarnál. Mikor a cárral kontraktust kötött
 49    4|                    cár csak akkor hűlt el, mikor liquidatióra került a dolog.
 50    4|                   a kacagás miatt, kivált, mikor az ötödik felvonás végin
 51    4|             országból ki vigyék katonának; mikor benn volt az ellen, ily
 52    4|                estek legelőször áldozatul. Mikor aztán a gondolkodó fők ki
 53    5|                   rá az ég mennydörgése…~S mikor már nem hallatszott semmi,
 54    5|                  jól ismert végsorait:~„És mikor Éli az Isten ládáját hallá
 55    5|                    tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki sem szól
 56    5|              magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz, ne maradjon itt
 57    5|           ellenállást mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott,
 58    5|                 már mindenki elhanyatlott, mikor nincs, aki segítsen többé,
 59    5|                  fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle
 60    5|                messzire el lehete látni, s mikor meglátta Juditot, onnan
 61    5|                erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki kell
 62    5|                    rég-rég múlt időkből, – mikor a magyar nép elindult az
 63    5|              mindenki nagyot változott – s mikor ezredév múlva a világszellem
 64    5|                tudnák érteni szavainkat, s mikor haza mennek, elmondanák
 65    6|                   legmakacsabbul a harcot. Mikor már a többinek híre is múlni
 66    6|                    Ezek voltak az afgánok.~Mikor én a keletindiai hadsereghez
 67    6|                  erdőkön visz keresztül, s mikor üldözőik a veszélyes helyre
 68    6|                  ég csillagaiból jósolják, mikor lesz jó idő harcolni. Ó,
 69    6|               csillagot homályosnak nézni, mikor az a legszembeötlőbb fényes.~
 70    6|              holtan sem esik le a lováról.~Mikor félrekanyarodtak, néhány
 71    6|             próféta… Meliahnak igaza volt, mikor a levelet nem akarta az
 72    6|                     mint mister Snarkinsé, mikor kisült rá, hogy lopott…
 73    7|                    él”. Tehát ölesd meg őt mikor alszol. Így nem életedben
 74    7|            őrködött hálóterme ajtajában; s mikor a müezzin az éjfélt énekelte,
 75    7|                  csendesen visszahúzódott.~Mikor a müezzin a második órát
 76    8|                   azt mondom kendnek, hogy mikor az én uram megfogja így
 77    8|                  mint szokása az embernek, mikor már közel van hozzá, hogy
 78    9|                   az északtűt, a léghajót, mikor még mindezeknek Európában
 79   10|                   elkövetkezett a nemezis.~Mikor a Heckenast-féle népszerű
 80   10|              elkezdett marhakereskedést, s mikor felhajtotta a közös tulkokat
 81   10|                sírva fakadt, elmondá, hogy mikor mit vesztett, mennyi szerencsétlenség
 82   10|                megtartani fejében, úgyhogy mikor egyszer utazott valahova,
 83   10|                  hogy hozzá beszélnek, még mikor ez a beszéd abból állott
 84   10|                 diák azon korban volt már, mikor az ember elmosolyodik, ha
 85   10|                   a szemétbul vettelek ki, mikor csak akkurka voltál, mint
 86   10|                   ingerálni magát a perbe, mikor már az egzekúció folyt.~
 87   10|                   olyankor talált érkezni, mikor Minerva nem volt a boltban,
 88   10|                  képe és haja volt kitéve.~Mikor aztán a kalmár kifáradt
 89   10|                  alakban.~– Hagyja el, hát mikor én magát kisegítettem a
 90   10|                   Milyet estem az ablakon, mikor kidobtak miattad!~– Hát
 91   10|                   nyomorékot; azon időben, mikor gyöngének lenni bűn volt,
 92   10|                    könnyen beszélsz velem, mikor tudod, hogy büntetésed nekem
 93   10|                  újra ismét talpon állt, s mikor legjobban hanyatlott, akkor
 94   11|                    ez a legkeserűbb érzés, mikor tudjuk, hogy bennünket vigasztalnak!
 95   11|                  ködöt harapni lehetett, s mikor dél felé javulni kezdett,
 96   11|            expedícióra kellett neki menni. Mikor legjobban nevettünk, jön
 97   11|                  forrón imádkoznak érette, mikor már ő testével a tengerfenék
 98   11|                  napja, gondolám magamban, mikor láttam, hogy a szobám pádimentumáról
 99   11|          díszmentémet kivéve, amit Jancsi, mikor minden veszni indult, felöltött
100   11|                   Hogyne vertem volna meg, mikor visszafelelgetett!~– Az
101   11|          csodálatosan járt ő énvelem, hogy mikor meg akart menteni, a galléromat
102   11|            esztendő azon szakában tartunk, mikor a legsürgősebb mezei munka
103   11|                   volt akkorra halasztani, mikor a legközelebbi ereszkedőnél
104   11|               ezeket a marhákat? – kérdém, mikor halálra kifáradtunk a nyargalásban.~–
105   11|                 tartozik, itt az is röpül, mikor leülsz vacsorálni, eloltja
106   11|             messzire elkísért bennünket, s mikor egy tó mellett elmentünk,
107   11|                   ez! Onnan hoztam azt el… Mikor eltemettek, hintsétek arcomra,
108   12|                faragták tele a bérceket, s mikor már nem voltak sem költők,
109   12|                  felbőszítve indulatait, s mikor ismét a királyi széken ült,
110   12|                   látok egyet, azt is csak mikor vihar van, a távol Behistan
111   12|               vésve a sziklák homorulatán; mikor e mű készen volt, akkor
112   12|                  Senki sem boldogult vele. Mikor mind megszégyenültek, előhivatá
113   13|              osztott törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik
114   13|              érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a mitológiából azon istenasszonyt
115   13|                    s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az ablakba megüté,
116   13|                 néha leckék kezdete előtt, mikor két-háromszáz tanuló össze
117   13|                  is fegyvert visel, kend? (Mikor valakit per „kend” nevezett,
118   13|                       Igenis volt rá eset: mikor Pán tanítványai botra kaptak
119   14|                    egy ércabronccsal, hogy mikor harcol, a szemébe ne csüngjön.~
120   14|                lehullani az ellenség, mint mikor megrázzák a fát, és lehullanak
121   14|                   ellenséggel megmérkőzni, mikor még a többiek csak messziről
122   14|                várták a folyamparton, hogy mikor jönnek a levágott fejek
123   15|                  emléke is alig van többé. Mikor ez a tó is, meg az a másik
124   15|                  székelyföldön viselnek, s mikor bekötötték a fejét, senki
125   15|               anyós vette észre néha, hogy mikor menye valahova leteszi kezeit,
126   16|                  alig volt négy esztendős.~Mikor kivitték az anyját is a
127   16|                   Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig
128   16|              Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél! s
129   16|                    fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya!~
130   17|                    tudott az átvádoláshoz, mikor tudniillik meghajtják a
131   17|                    Juci leányának, úgyhogy mikor karácsonyünnepekre Máki
132   17|                  feleségének, leányának! S mikor aztán ünnep vasárnapján
133   17|                    jámbor, szemérmes volt, mikor az utcán ment, a fejét sem
134   17|             hordták el valamennyi leányát.~Mikor már az utolsó Tuba is szárnyára
135   17|                  tetszett eleinte a dolog, mikor a menyasszony sír, az mindig
136   17|               vagyok én tót. Az a halálom, mikor úgy mondják.~– Hát hogyan
137   17|               pamukot, mérgesen zokogva:~– Mikor odahaza megégettem az ujjamat,
138   17|                savanyú képet vágnak hozzá; mikor legjobb kedve volna, közibe
139   17|                porcióval, konvencióval,~2. mikor eszik, úgy szuszog, hogy
140   17|                    ő milyen formán horkol, mikor alszik.~Ilyenkor aztán földhöz
141   18|              vendégeket ő hivogatja össze, mikor a Füzitőn nagy halebédeket
142   18|           magisztrátus urai. Ő ül a bakon, mikor a város kocsija utazik valahova
143   18|                   ám tőle nagyon! no, vagy mikor úrnapja van s körülhordozzák
144   18|                 kapnak főispánt; meg aztán mikor a tekintetes nemes városnak
145   18|                    engemet bolondnak tart. Mikor azt meri a szemembe mondani,
146   18|                   meg azt kegyelmed tőlem: mikor én meg akarom verni a feleségemet,
147   18|            feleségem a verést. Se nem sír, mikor ütöm, sem a szomszédoknak
148   18|                    korán, tudja kegyelmed, mikor a kakas másodszor kukorít!~–
149   18|                   a feleségemet megverjük. Mikor olyan asszony nincs több
150   19|                   hat, lőn hét, lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után
151   19|                  próbálja csak meg valaki.~Mikor cipőt kellett szabni, egyszerre
152   19|                     egyszerre kilenc cipő! mikor kenyeret kellett szelni,
153   19|                    egyszerre kilenc karéj! mikor ágyat kellett vetni, egyszerre
154   19|                elégszer a jámbor kézműves, mikor éjfélen is túl ott ütötte
155   19|                    volt aztán a nagy öröm, mikor mind a kilenc egyszerre
156   19|                  majd vége szakad, hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték,
157   19|             kicsiny is, nagy is. Sok száj, mikor evésre kerül a dolog.~–
158   19|                    dolog.~– Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend János
159   19|                 feleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte,
160   19|                  enyim, hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik; mert az több
161   20|                   sárga színben ragyognak, mikor a nap rájok süt.~Hát még
162   20|           odamentek az idegen paripái elé. Mikor a nép vezérei együtt voltak,
163   20|               hosszú acélfekete hajfürtei, mikor körül lebocsátja, úgy takarják
164   20|                    e hegyszakadékok közől; mikor egy paripa elkezdett hörögni,
165   21|               ilyen mondásokat a tollából, mikor a lefizetett sarcot feljegyezte: „
166   21|                    az érdemes tanács, hogy mikor idegen hadak járnak a városon,
167   21|                    Dúl Mihály uram, kivált mikor ezüst gombos mentéjét felvette,
168   21|                   ihatják azok a férfiak?”~Mikor az megtörtént, akkor azt
169   21|               kezdett el csak aztán sírni, mikor már férje karjai között
170   21|             lehetne jobban. Végül azonban, mikor minden marcangolás be volt
171   21|                     addig járjanak jegybe.~Mikor ezt is megtudta a basa,
172   22|             akármit gondolok felőle.~Néha, mikor úgy magunkban vagyunk, elbeszélgetünk
173   22|               öltözött asszonynépeikkel: – mikor a vár egyik kapuján bementek,
174   22|               magasztalásával voltak tele, mikor illendő volt az arany bulláról
175   22|                 ligetben akkor hallgat el, mikor zivatart érez.~Ezek akkor
176   22|                 akkor jöttek szóhoz ismét, mikor Ugrin érsek zászlósai megindultak
177   22|                    csalfa hídon keresztül. Mikor a friss fagyásra ért a vérszomjú
178   22|               alatt, üvöltve és átkozódva; mikor két sziget így összetalálkozott,
179   22|                    jól erősödni a jeget, s mikor megbirta őket, akkor áthajtották
180   22|                  Esztergom százszorszépei. Mikor a lángok körüllobogták a
181   22|                 árt a szemek szép tüzének.~Mikor megkezdődött a harc, egyszerre
182   22|              akarnak itt temetni magukkal, mikor még olyan szép volna az
183   22|                hallgattak Berta szavára, s mikor a többiek a legsiralmasabban
184   22|                ottan állnak oldalaitoknál. Mikor én mondom e szót: „ben”,
185   22|            keresztbe fonjátok kebleiteken: mikor azt mondom „hok”, akkor
186   22|                    lehajtjátok fejeiteket, mikor azt mondom „túr”, akkor
187   22|                   választott tatár harcos.~Mikor a kán az első szót mondta „
188   22|                 széles kardját hüvelyéből.~Mikor a kán azt mondta: „hok”,
189   22|            fölemelték a kardot magasra.~És mikor a kán azt mondta: „túr!”,
190   24|                    mondani; nevetni rajta, mikor mások a gyertyalobogástól
191   24|              gyertyalobogástól reszketnek, mikor a látogatók felijednek a
192   24|             felijednek a bútorroppanástól, mikor a cselédek nem mernek kimenni
193   24|              Hogyne sírnék nagyságos uram? mikor ezen a helyen ütöttem agyon
194   24|                    magamnak megmagyarázni.~Mikor a kastély kapujához értünk,
195   24|                  vadász dühös bolond volt; mikor idehozták, láncra volt kötve,
196   24|                  honnhagyni a kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor
197   24|                   folytonos nevetés miatt.~Mikor leggyönyörűbben kacagott,
198   24|                   velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam vele, akkor
199   24|                  is jót tettem szegénnyel. Mikor egyszer nagyon megsajnáltam,
200   24|                  ha meglát. Még fütyül is, mikor a lovakat hajtja, s ha valaki
201   24|              különösen ha tiszta idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre
202   24|                    megszaladni előle, mint mikor az ostromló hadsereget megszorítja
203   24|                    később azt is elmondta, mikor és hogyan jutott ő e kínzó
204   24|                honnan jő?~Ez még nem elég. Mikor alszom, ott jár-kel a szobámban
205   24|                    magam szoktam felhúzni, mikor este lefekszem. Tegyük fel,
206   24|              Tegyük fel, hogy tíz óra van, mikor lefekszem, tizenegy, mire
207   24|                  én láthatatlan látogatóm, mikor szobámban terem, megállítja
208   24|               ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik, ismét elindítja;
209   24|           szobáiból ez a rejtélyes valaki, mikor ablakait látom, de ajtaját
210   24|                 bámulni egymás szeme közé, mikor elvégre sem találtunk semmit.~
211   24|                   keresztet vetett magára, mikor kérdezősködtem tőle, s azt
212   24|               virágillattal, mint a lepke; mikor akarja, köddé változik,
213   24|                ajtón, ablakon keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák,
214   24|                   vigyázzak az ablakaimra, mikor be lesznek fagyva, ha találok
215   24|                 ami ragyog, mint az arany, mikor szétziláltan rásüt a nap;
216   24|                  tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már tíz éves volt: „
217   24|                       Megvallom uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
218   24|                  sóhajtoz, úgy nyögdécsel, mikor felőle kérdezősködöm; hát
219   24|                     hogy ott szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmaival
220   24|              felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik, bohókás
221   24|                 halottunk; a jámbor kapus. Mikor a cselédek lámpát hoztak
222   25|                     Pedig abban az időben, mikor ezeket oda ültették, még
223   25|            csontokat és betört koponyákat; mikor aztán a kincskeresési kedv
224   25|             szavára? ez nem tud róla soha, mikor verik tönkre a velencések
225   25|              velencések a török hajóhadat? mikor veszt a szultán ütközetet
226   25|                  ütközetet a Duna partján? mikor támad lázadás ellene saját
227   25|                    ellene saját seregében? mikor volna alkalmas idő a legelső
228   25|               hirdetésekből megtudta, hogy mikor lesz valamelyik környékbeli
229   25|           szarácsival; elég volt az oda; s mikor a násznépség jött a templomból
230   25|                    ő hatalmassága a Halál!~Mikor mind a száz együtt volt
231   25|        felöltöztetve fehér halotti ruhába, mikor a mellette virrasztók legjobban
232   25|                    volt képes elszakítani, mikor varrt.~– Hallgassatok rám.
233   25|                    erősen hátrakötözték, s mikor jól meg volt kötve, akkor
234   25|                   ah, a nők kegyetlenek; s mikor már nem volt ellenállás
235   25|                 nem volt ellenállás sehol, mikor a várőrök rémülten hányták
236   25|                  Ah, a nők kegyetlenek.~És mikor már mind együtt voltak az
237   25|                    Jól kiszámított időben, mikor a násznép benne volt a templomban,
238   25|                  Kurbán bég lovai előtt, s mikor az kardjával inte nekik,
239   25|                    Bátorból idomítva azzá.~Mikor látta a menyasszony, hogy
240   25|                hogy senki sem segít rajta, mikor Kurbán bég szarácsija már
241   26|                     Ki tartott volna tőle, mikor egyedül jő? Kérdezősködék
242   27|             festett képe is oly szép, hogy mikor asszonyszemélyt kell törvénybe
243   27|                   mégis húzódoztam biz én, mikor a fehérnép felvevé előttem
244   27|              meghajtá magát. Hanem azután, mikor bíró uram kézen fogva a
245   27|                    adott mindenkinek, hogy mikor a vezérek törvénytelenséget
246   27|              hátulsó szoba volt még hátra.~Mikor Lőrinc mester e szoba ajtajához
247   27|                hajadon csak maga zokogott.~Mikor az emelvényig értek, a bíró
248   27|          emelvényre, senki sem látta, hogy mikor törölte meg szemeit; a rombolók
249   27|                  behinté átkozott sóval, s mikor ez is megtörtént, bíró uram
250   27|             meklenburgi harcmének rohamát, mikor azok egy tömegben jönnek.~
251   27|                 fele zabliszt, olyan, mint mikor a csapóföldet összedagasztja
252   27|                szupplikációkor nem láttam, mikor az ilyen cserepár egész
253   27|              puszta szemmel is meglátszik, mikor ahhoz érnek, azt gyújtsák
254   27|                    a toronyból jelt adtak, mikor az első csapatokat meglátták
255   27|         középületekre zászlót tűztek ki, s mikor a legelől jövő gyorslábú
256   27|                  kardja fátyollal bevonva.~Mikor azon helyre értek, ahol
257   27|                 hogy igen jó ember volt, s mikor a müderrisz meghalt, felesége „
258   27|                    vehette észre, hol jár? mikor a maga előtt futó tulkokat
259   27|                   hall a kürtő alatt, mint mikor rozsdás vaskapu csikorogva
260   27|                   kalpagjába tűzve viselt.~Mikor mind benn voltak a teremben,
261   27|                    mielőtt bejött rajta, s mikor háta mögött becsapta, akkor
262   27|             visszatért sík súlyegyenébe, s mikor Szulali széttekinte, hát
263   27|              mesélni, amik vele történtek.~Mikor azt elmondta, hogyan jött
264   27|               mezítlábos talpai alá rakta.~Mikor végre ez ama tervet adá
265   27|                    mert nagy boldogság az, mikor az ember így válogathat
266   27|                   beszél, hogy ő hallotta, mikor az elpusztult Keresztszegit
267   27|                  az egymáshoz tartozóknak, mikor kezdődnek a cselekvés napjai.~
268   27|             beleegyezett; ő pedig elvárva, mikor a szekér egyedül maradt,
269   27|               idehaza; nem is mondta, hogy mikor jön meg? Az úrfi, a diák
270   27|                    beszédet; azt is hallá, mikor az esteli harangszót háromszor
271   27|              számított egy jó hosszú időt; mikor már gondolta, hogy éjszaka
272   27|        rejtekhelyéből.~Aztán megvárta még, mikor az éji őr jön a tizenegy
273   27|               fészket akkor takarítjuk ki, mikor ő távol van, s a kelepcén
274   27|                 választ. Hivatták a várba.~Mikor törökkel volt dolguk a német
275   27|                     a kíséretét leitatá, s mikor az holt részeg volt mind,
276   28|                hanem ezt nem viselem, csak mikor egyedül vagyunk. Tárcámat
277   28|                lengyelre rá ne ismerjenek, mikor németül beszél. Hát oroszul
278   28|                 micarème” bohóságai közül, mikor az ember barátjával, barátnéjával
279   28|                     aztán neki megmondják, mikor érnek Krakkóba, mert ő el
280   28|                 hasonlít hozzá, különösen, mikor indulatba jön.~– Meghalt?~–
281   28|                    a csonttörések olyanok, mikor valaki magas épületből kövezett
282   28|             Mellékesen megemlíthetem, hogy mikor elindultunk, huszonkét fok
283   28|                     A többi jó helyen van. Mikor egy-egy útféli csárdánál
284   28|               sietek, mit váratok magamra, mikor útitársak vagyunk, lánccal
285   28|                alszik még kegyed, Larisse?~Mikor ismét eszméletemhez tértem,
286   28|                   tetején, ahova ledobtak, mikor észrevették, hogy meg vagyok
287   28|                 nagyon sokáig tartott így.~Mikor a láz megfordult rajtam,
288   28|                   a láz megfordult rajtam, mikor a halál kibocsátá kezemet
289   28|                     hogy menjek újra élni, mikor újra visszanyertem eszméletemet,
290   28|              kezemet homlokomig emelni.~És mikor lábadozó betegen, nyomorultan,
291   28|                    gondolkoztam, hogy majd mikor ismét lábra fogok állni,
292   28|                   ismét lábra fogok állni, mikor ismét erőm lesz járni, kelni,
293   28|               Dúsgazdag göndör hajam volt, mikor legutoljára tükörbe néztem;
294   28|                 csak költött levél volt.~– Mikor Alfréd barátom át kezdte
295   28|            kilencedik, amelyen visszajött.~Mikor a szakállam egészen kinőtt,
296   28|                 hogy már el van adva. Majd mikor én aztán szólítalak: „te
297   28|                 kívülem még hárman voltak. Mikor már helyben voltam, kidugtam
298   28|                   indult; szinte rámesett, mikor a rögtöni mozzanat kizökkenté
299   28|                   természetes szokás, hogy mikor egy vagonban az egyik ember
300   28|                 koholtam afelől, hogyan és mikor?~Jól kigondoltam mindent.~
301   28|               magad. Orozva megközelíteni, mikor ő nem láthat engem, csak
302   28|                  üvegtáblától elválasztva, mikor talán éppen alszik, és akkor
303   28|              szivarfüstöt. Éppen úgy, mint mikor azt kérdezem tőle: miben
304   28|                  mindig a földön feküdtem.~Mikor e moraj is elhangzott, valami
305   29|                   piacbekurjantó epigonok? Mikor ez oroszláni hangját nekieresztette
306   29|                 magam két szemével láttam, mikor este, éjfél után két órakor
307   29|                  lámpás is volt nálam; hát mikor a kollégium elébe érek,
308   29|                   Naszályi, aki aludt már, mikor a vizitátor jött, ki is
309   29|                    felé, kiszámítván, hogy mikor a jármű hirtelen elakad,
310   29|                csak akkor emeltek le róla, mikor kenyérsütés napja volt.
311   29|                   elég szabad térnek, hogy mikor a kutya bejön a konyhába,
312   29|                 szokott bekövetkezni, hogy mikor azok, akik a házat építették,
313   29|           pénzecske a régi boldog időkben, mikor még takarékpénztárak nem
314   29|                    mit ér az a „fiú”? Fiú! Mikor lesz abból még ember? Házasulható
315   29|                 minden diák kurizál, aztán mikor vége a szemesztrisznek,
316   29|               annyira ki van mívelve, hogy mikor már végzett, kenyérkereső
317   29|                  alkalmával.~Később aztán, mikor a sarjú fa érni kezd s beválik
318   29|               tőkét. A lefoglalózott ifjú, mikor visszatért, s csakugyan
319   29|                    a hátát, mint a macska, mikor kutyát lát meg; a szemei
320   29|            lélektani rendkívüliségük, hogy mikor a leányuk számára választanak
321   29|               gondolom. De vártam rá, hogy mikor jön be rajta menyemasszony
322   29|                  te!~– Ne híjja Borcsának, mikor ő Bábi.~– Nohát legyen Borbála.~
323   29|                 keresi és mindig olyankor, mikor az nincs itthon.~– Nincs
324   29|                   szép hangja volt, kivált mikor azt a csodálatos szép régi
325   29|                    amit ilyen nagyon kért.~Mikor aztán megkapta, amit kért,
326   29|                    A múltkor is megloptak, mikor otthon nem voltam.~– Szegény
327   29|                    amit a gerebeny hallat, mikor a kendert tépi, az a gondolatja
328   29|                 lehet egy szép kisasszony, mikor gerebenyez?~Nyaviga úrnak
329   29|                úrnak vannak bátor ötletei, mikor tudja, hogy nem látják.~
330   29|                   porfelleget vert a tóga.~Mikor aztán Nyaviga úr visszafordult
331   29|              furcsa, furcsa úton a házhoz, mikor egyenes úton is bejárhat?~
332   29|                   a professzor úr értette.~Mikor egyedül maradt a két tudós
333   29|         lunátikusoknak az a szokásuk, hogy mikor a hold süt, akkor fejel
334   29|                  süt, akkor fejel fölfelé, mikor a nap süt, akkor fejel lefelé
335   29|                   a hideg vizes dézsába, s mikor ezért lármát csapott, a
336   29|                kifelejtette a „pokol”-ból: mikor a szomszéd asszonyok elkezdenek
337   29|                    karcosról, de biz azok, mikor már vették észre, hogy mindenki
338   29|                 bolond volna, ha tanítana! Mikor aztán elvégezte, akkor jön
339   29|                 meg tudod-e nekem mondani, mikor lesz a vén emberből fiatal?~–
340   29|                 emberből fiatal?~– Igenis. Mikor a vén káplán eklézsiához
341   29|                perc alatt lobbot vetett, s mikor éppen legjobban énekelnék
342   29|                eszeveszett sokaságon (mert mikor égés van, minden ember elveszti
343   29|                 ittál?~– Rendesen odahaza, mikor senki sem lát, hehehe. (
344   29|                    Biz igen. Hiszen tudod, mikor ott furulyáztál az ablaka
345   29|                bizony esztelen, aki búsul, mikor~            Örömök közt
346   29|                   béka, se nem tapló! hogy mikor ma temetik el a szeretőjét,
347   29|          csúnyábbik? Dehát az már mindegy. Mikor én sírni akarok, akkor nekem
348   29|                   a házak fedelén sétálni, mikor száraz az utca?~– De lelkem,
349   29|               Katarrhust! Nem katekizmust! Mikor tanulsz meg már egyszer
350   29|                    hosszút.~– Perspektíva! Mikor tanulod már meg? No most
351   29|                  hall, felébred, s leesik.~Mikor tizenkettőt kondított a
352   29|                 kész az ember kockáztatni, mikor szerelmes?~Aztán meg bizonyos
353   29|                    gondja rá kendnek. (Már mikor „kend”-nek nevezett valakit,
354   29|                idekívül?~Már az igaz, hogy mikor három asszony egyszerre
355   29|                   engem is fellármázzanak, mikor alszom.~– Hát te nem is
356   30|                cserhulladékot a telkére, s mikor az egyszer egészen fel lesz
357   30|             keresne benne valamit, s aztán mikor ismét letette azt maga elé,
358   30|            gonosztevő, végigleckéztetni, s mikor vége volt, azt mondta rá:~–
359   30|              gyönyörű nagy bécsi szederfa. Mikor érett a szeder, minden gyermekemnek
360   30|                 házam már tető alatt volt, mikor a többiek még csak a meszet
361   30|                 földszint még nedves volt, mikor már kivették: az egyik részét
362   30|                  Párizsból hozatta ruháit; mikor a doboz megérkezett a postával,
363   30|            mindenképpen gazdag ember volt; mikor felmentem a padlásra, majd
364   30|                   megél mindegyik, hát még mikor együtt van három! Az ördög
365   30|                tudatik! A jövő fertályban, mikor a házbért kértem Femina
366   30|                bucsút vett a kapufélfától. Mikor pedig a butoraira rá akartam
367   30|                négy-ötödrészét. Hanem hát, mikor az embernek dolog nélkül
368   30|        kocsizörgéstől migrént kap. Bezzeg, mikor mindennap ott állt a nyitott
369   30|                 volt, hogy este hét órára, mikor színházba kellett menni,
370   30|                    magát. Jó ennek minden. Mikor az anyja vaniliakrémet csináltat,
371   30|             magamat beszélni. Tudja az úr, mikor az asszony föltesz valamit
372   30|               ugyanazt a dolgot hajnalban, mikor az ember legjobb izűt alhatnék,
373   30|                     s megmagyarázták, hogy mikor egy énekmester valakiről
374   30|                  hát nagyon okos bútor az. Mikor a bútoraimat lefoglalták,
375   30|               észre, hogy a tartozásaimat, mikor az idejök eljön, semmiképpen
376   30|                  hunyják be mind a kettőt. Mikor már azt is megigérték, akkor
377   30|                   Mann! – Dolgozni fogok!” Mikor meghallotta az asszony,
378   30|           odaültek-e az ujságirók elejbém, mikor az iparos-gyűlésben szónokoltam,
379   30|          miniszterek és osztálytanácsosok, mikor összetalálkoztak velem,
380   30|               felőle az ember, hogy „van”, mikor már „nincs”.~De hiszen „
381   30|               elfogy?~Valami borzasztó az, mikor egy becsületes ember azon
382   30|                egyszerre gazemberré lenni? Mikor az ember egész éjszaka egyik
383   30|                    Rettegve kerültem haza, mikor aztán kifáradtam. Mindig
384   30|                 utolsó forint. Várom, hogy mikor mondja? mint ahogy várja
385   30|               rászegzett puska végén, hogy mikor sütik már el? De csak nem
386   30|                    tetejére, úgy hozta el. Mikor a kapum elé ért, rálépett
387   30|           elmarasztalva a perköltségekben. Mikor ezt a szentenciát megkapta
388   30|                    a tinta itt Budapesten, mikor a prókátor azt írja a kontóba,
389   30|                  Képzelhetik az urak, hogy mikor a koplalást elosztják tizenegy
390   30|                 mert én maradtam leghátul, mikor a többit kergette; megvert
391   30|                   milyen íze van a húsnak? mikor a legátus batyuját vittem
392   30|                tudják az urak: az így van. Mikor Bécsben beüt a krach, s
393   30|                   bankok bukfencet vetnek, mikor Magyarországon a jég, rozsda,
394   30|              szegény ember; a másik felét (mikor alszom) úgy élem át, mint
395   30|                  viszi el az embert akkor, mikor a mestersége szerszámját
396   31|            szikláit kőharangoknak nevezik; mikor a viharos tenger hullámai
397   31|                marad holtig, amilyen volt, mikor a vizet használta. Azért
398   31|                 nyilazhatták le a tatárok. Mikor pedig az apád Xio császár
399   31|                  fogja az arcát betakarni, mikor embertársával beszél.~Szokatlan
400   31|                  az ő világi gyönyörűsége.~Mikor ezt az alakot megpillantá
401   31|                 többnyire a „Vu”-völgyben, mikor annak az irháját lerántják,
402   31|                    a benne levő nafta. Hát mikor a leaotungi tartománynak
403   31|                tetőjével, mely úgy ragyog, mikor a nap rásüt, mintha aranyból
404   31|                     Olyan kedvesek voltak, mikor elkezdtek egymással szemben
405   31|                   elő a szemöldökeiből is.~Mikor a császárral szemben megállt,
406   31|                   Olyan hang volt az, mint mikor a szólni tanított seregély
407   31|               körben repült a fejük körül.~Mikor a táncnak vége volt, akkor
408   31|                   a fehér deszkafal előtt. Mikor az íjászok felét előtték
409   31|                megcsókolunk egy fülemülét; mikor szabadon akarjuk ereszteni
410   31|                aztán kezében tartott s aki mikor igaz volt, akkor is csak
411   32|                  hiába hítták Gavallérnak. Mikor megkötözték, azt mondá neki
412   32|                    aztán került az ajtóra, mikor meggyőződött róla, hogy
413   32|               klázliból inni.~– Nem is én!~Mikor aztán a pohár előtte állt,
414   32|                görbére tolva a félpofáját.~Mikor aztán az itce bor le volt
415   32|                       Aztán holnap reggel, mikor az a kakukkos óra a hatot
416   33|                kapcsolatot képez közöttük. Mikor a képviselőválasztás ideje
417   33|                sehogy.~Hanem azért másnap, mikor a városház előtt seperné
418   34|           Különösen Magyarországon.~Kivált mikor már a bőre le van fejtve.
419   34|                 alatt érhetett az valamit; mikor a „Kalandorok” Kecskeméten
420   34|                      hogy Jakab patriárka, mikor még juhászbojtár volt Lábán
421   34|                    úgyhogy nagyböjt végén, mikor más gazdasszonynak még csak
422   34|                bírt gyomlálni a vetésében, mikor ezeket hallotta a palánkon
423   34|               semmi jótétlélek nem beszél, mikor van magának annyi helyes
424   34|                  énnekem van helyes eszem, mikor az apám is, a tanárom is,
425   34|             sokszor a kerítésen keresztül, mikor maga nem veszi észre, hogy
426   34|                akkor feltöltik a padlásra, mikor aztán jól megfagyott, fekete
427   34|            elfajzott korcs ivadék!~Hát még mikor a nemesi családfának beojtásáról
428   34|             szőlővel, négy esztendő múlva, mikor a vincellér-iskolát elvégezte
429   34|         nyájaskodnak? Mink is úgy tettünk, mikor ifjak voltunk. Nekem is
430   34|           stafírozást adok; s veszek neki, mikor férjhez adom, egy tanyát
431   34|                    olyan portentumot, hogy mikor azt meglátja édesapám, a
432   34|                   világhírt a horvátoknak. Mikor azt megtudják, Starcsevics
433   34|                   tudatlan asszonyszemély, mikor tapasztalni fogja, hogy
434   34|                részesül közöttük. S aztán, mikor egyszer kezében lesz az
435   34|                     Arra készen volt, hogy mikor azt mondják: „Lájbekisz
436   34|                    ezen a néven tisztelte.~Mikor tehát misziz Lájbekisz Dzsenusznira
437   34|                    bejelentési céduláiból.~Mikor az alderman a tikettet szemügyre
438   34|              országaiban az a szokás, hogy mikor egy dzsentlement az ő miledije
439   34|         asszonyomnak: Albion szemeláttára.~Mikor aztán hazakerültek a szállásukra (
440   34|               Katicához.~Jól nevelt leány, mikor az anyja nincs otthon, csak
441   34|               stikkolta már a szemfödelét.~Mikor aztán hazaérkezett a két
442   35|               hítta, hogy gyémántkirálynő. Mikor a színpadra kilépett, csak
443   35|             Szokásuk ez a fotografusoknak.~Mikor aztán már megsokalta a figyelembevételt,