Part

  1    1|      gyümölcsöket és vadakat hordott ide neki, miket a szép hölgy kezei
  2    1|                 hogy mindazon fiait, kik neki szeretetet és szívük vérét
  3    1|              esetére örököse, mire nézve neki rokoni kötelessége volt
  4    1|            érzett a hölgy iránt; elmondá neki, hogy szerencsétlensége
  5    1|        grófságban, nevét nem tudom, volt neki vagy húsz: minden városban
  6    1|              mozdult odvából; én szoktam neki mahinot gyökeret lehajigálni,
  7    1|                Adjon az ég hosszú életet neki! – kiáltá a távolból Géza
  8    2|          kimocskolták s odakünn tálaltak neki a cselédekkel a malomköves
  9    2|             kedvesen, oly módosan illett neki minden mozdulata, minden
 10    2|             agyonhajított.~– Úgy kellett neki, mit jár szomszédolni! Jól
 11    2|              Cicuskám, cicuskám! – szólt neki, szemeit fel-felnyitogatta. –
 12    2|                volna mulattatni; mondtam neki, hogy ugyan szép idő van
 13    2|                 ablaka elé eltemessem, s neki a gyilkos kiléte felől minél
 14    2|             hevenyében akkorát füllenték neki könyv nélkül, hogy majd
 15    2|                  s a magaméit megküldeni neki, s ha élőszóval ki nem beszélhettük
 16    2|              drága lélek, hogy fordítsak neki a bent megírt szent fohászkodások
 17    2|            Odaültem az ágyához, s kezdék neki mesélni.~– Tudva van az
 18    2|                kaptam a széles földet, s neki a harasztosnak!~– Megállj,
 19    2|                  már urambátyám – mondám neki – hiszen bizony az megtörtént,
 20    2|                 verem tőle. Ha fütyültem neki, akkor elhallgatott; hanem
 21    2|               beléptem, nagyot köszöntem neki, sarkantyúmat összeütve,
 22    2|                  egész még titok”, súgám neki, s azzal elválva tőle, siettem
 23    2|           keblemhez szorítva, mondhatnám neki: „édes, édes Esztikém!”~
 24    3|              Egész tisztelettel kívántam neki jó napot, de nem fogadta
 25    3|                 nem fogadta el. Elmondám neki, hogy minek tulajdonítsa
 26    3|            menedéket szépen megköszöntem neki, megfogtam keblére tett
 27    3|         leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden letört virág
 28    3|                életét a tengertől, mondá neki hogy honn síró családja,
 29    3|                  elvezesse és megmutassa neki leendő lakhelyét, azon helyet,
 30    4|               megállj! – kiált, puskáját neki fogva Imre.~– Polgártárs,
 31    4|                 Pétervárott ajándékozott neki, ködmenül fel nem ölti,
 32    4|                felfonva à la cosaque, mi neki csaknem oly jól illett,
 33    4|           eloltja, ha akarja; ha mondták neki: hogy jő a muszka, dehogy
 34    4|                  arra tör, aki ellentáll neki, – szaladjunk a kukoricába;
 35    4|                szívük vérit adták egykor neki, de lelkük felvilágosodását
 36    5|               tántorogva, ingó léptekkel neki indult az úttalan avarnak,
 37    5|                 rejté. Oly rosszul esett neki hallani, hogy a legutolsó
 38    5|                hogy mikor a fiág kihalt, neki kell a fenmaradottak vezérének
 39    5|                keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel a sírral be lesz
 40    5|               bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~– Vedd le kopjádnak
 41    5|              cserkesz arra gondolt, hogy neki is van otthon édesanyja,
 42    6|             titáni ősei, kik helyt adtak neki.~E helyen túl a beközelgő
 43    6|                ember ellen fordítani, ki neki nem vétett, sőt szerette,
 44    6|                ekkor Asasiel maga hozott neki építőket – az alvilágból.~
 45    6|                  előjött.~Megmagyarázták neki a helyet, hol a csillagnak
 46    6|             volna, mint az öné, magam is neki mernék indulni; az ősz hajak
 47    7|            ültetve, hizelgő hangon monda neki:~– Kérj tőlem, amit tudsz,
 48    7|                homlokát s jó éjt kivánva neki, elbocsátá őt férjéhez.~
 49    7|               nagy úr aluszik”, mondának neki.~S a szultán újra álmodott.~
 50    7|                ha igaz volt, megbocsátom neki, eredj haza, és légy nyugodt.~
 51    7|               nagy úr aluszik”, mondának neki.~– Allah nagy! Én megmentettem
 52    8|               jól álmodta kend, – felelt neki az egyik inas – mert az
 53    9|            amelyből való volt s jaj volt neki, ha elő nem teremté a szökevényt –
 54    9|             torlódott össze, ott kellett neki magát védeni, vagy elveszni.~
 55    9|                 vezették, senki sem állt neki ellent, s midőn már azt
 56   10|               kereskedő világ hitelezett neki, s íme egyszer kiüt a mameluklázadás,
 57   10|                  akik pénzt kölcsönöztek neki.~Innen is elpusztulva, betévelyedett
 58   10|          marhavész és földindulás ártott neki; el-elment rakott szekerekkel
 59   10|                agyon, vagy akasszák fel, neki úgyis jobb meghalni, mint
 60   10|              agyon nem verték, sőt adtak neki enni, inni, kihalászták
 61   10|                 cselédbér, a boltárenda! Neki magának semmi sem marad,
 62   10|                 a neve napján.~– Kivánum neki tiszta szivbul! Engem is
 63   10|          bankucédului. Hogy nyeljenek el neki a krukodélusok, ott, ahol
 64   10|                két lábamra, magam mennék neki, s elhoznám a bőrit, ha
 65   10|               tett, azt csak megbocsátom neki, mert én neki is testvére
 66   10|                megbocsátom neki, mert én neki is testvére voltam, meg
 67   10|                  a tíz forintot (s odaád neki öt garast), hozz a legdrágább
 68   10|           történt a kapukon belől, azért neki kellett meglakolni, és ha
 69   10|                 semmi rossz nem történt, neki azért is meg kellett lakolni.
 70   10|               Gerguc éppen akkor fordult neki az ajtóból, nagy vastag
 71   10|                pinzen? (sohasem fizetett neki semmit). Miért neveltelek
 72   10|                 Szegény, mennyit kellett neki ezért mindennap hallani.~–
 73   10|           csomagot nagy titokban átadván neki, az mintegy előre történt
 74   10|           fonalat. Eredj te ászuny, hozz neki meszelyt.~Gerguc tehát teletömte
 75   10|                 kis meglepetést akartunk neki szerezni.~– Csoéto meglepátus?
 76   10|            kereste föl, attól izente meg neki.~Gerguc el nem tudta vélni,
 77   10|               ígérve, hogy valamit mutat neki, csak jöjjön.~– De mit mutathátodsz
 78   10|             tökéletes lábnyomot mutatott neki az ablak hídján, amely azon
 79   10|              felfogadod, hogy nem szólsz neki egy szót sem róla, sem másnak
 80   10|                 voltál. Mennyit fizettél neki? Elig lett volna tíz garas.
 81   10|                 garas. Tudom, hogy attál neki tizenkettőt.~A borbély inté,
 82   10|         fájdalmas sziveknek.~– Megmondom neki, hogy menjen innen.~– Dehogy
 83   10|              innen.~– Dehogy azt. Mondja neki, hogy jöjjön ide, hadd adok
 84   10|               hogy jöjjön ide, hadd adok neki egy gyertyát.~Már ez olyan
 85   10|            akiért most könnyei hullanak, neki egy fillért sem hagyott,
 86   10|        gomblyukában díszlett. Ez köszönt neki, amaz nem fogadta el. Egyenesen
 87   10|             kiváltani pénzeddel, – monda neki Borbála – a holdba. Azért
 88   10|            Palmírából, egy levelet hozva neki, melynek tiszteletteljes,
 89   10|            irgalomból övé. Mondjátok meg neki, hogy ha kegyelmet akar
 90   10|            berkeid felé; jer, mutasd meg neki, hogy itt minden porszem
 91   10|               ütött és megmenekült.~Hogy neki kellett örülnie a megmenekvésen,
 92   10|                  mostohája törődik, csak neki jut eszébe a lélekbeteg
 93   10|             örömeiről gondoskodni, ő hoz neki tigrisvadászatról zengő
 94   10|               erős karokat adott a sors, neki gyönge szivet. Eredj oda,
 95   10|             akkor én a magamét nyujtanám neki, orozva jöhetne rá valami
 96   10|                  E nyilat Zenóbia küldte neki.~
 97   10|                 lakni, fegyvert is adott neki, mellyel magát védelmezze.
 98   10|        megtanultam bánni a karddal, s ha neki illik a szoknya és főkötő,
 99   10|               város falain, megmutogatta neki a felállított hajító és
100   10| fegyvergyakorlatot tartott, megmutogatta neki a roppant földalatti raktárakat,
101   10|                 harcolni, útat nyitottak neki, eltakarva arcaikat a gyilkoló
102   10|            fordulva, mintha nem az fájna neki, hogy meghal, hanem az,
103   10|     királynéjának.~Aurelián megbocsátott neki.~De alig távozott el Palmíra
104   11|           elkezdi magasztos arccal, hogy neki egy világjavító eszméje
105   11|                 hogy R.–G.-nak nyalka és neki igen jól illő bajuszát oda
106   11|              igen kedvező ajánlatot tett neki, minélfogva egész kényelemmel
107   11|         gazdálkodással tölthesse idejét. Neki terhére van mindaz, ami
108   11|             szakadni, s akármit adtak be neki a mellette ülő asszonyok,
109   11|             múlik el nap, hogy valamimet neki ne adjam. Ő a világért sem
110   11|             lépésnyi expedícióra kellett neki menni. Mikor legjobban nevettünk,
111   11|                 a felelet.~No, hát isten neki, csak a többi legyen alkalmatos.~
112   11|                hátra, hogy én szolgáljak neki.~Azt gondoltam, csak tréfál
113   11|                 nem leszek. Előre örülök neki. Nemsokára útban leszek,
114   11|             bizony fagyalbogyó! – mondék neki. – Hisz az indigó nem cserje
115   11|                 lehet fölrepülni; mondám neki, hogy jobb lenne annál egy
116   11|                ha három országot ígérnél neki, sem lépne ki az ajtón.~
117   11|             lehetett az?~Nem mondtam meg neki, hogy majd krokodilust fogott,
118   11|          ellenségünk kezét; megbocsátánk neki, kiengesztelődünk iránta,
119   11|                 az ólakba, megmutogattam neki lovaimat, teheneimet, biztosítám,
120   11|                biztosítám, hogy ezt mind neki adom, sőt még más mindent
121   11|              Kingatara-Ururuth, – mondék neki – csak tedd a füstre, előveszed,
122   11|             hazát, a gazdag nem tartozik neki semmivel? Most jó ürügy
123   11|                csak én élek, apja leszek neki és testvére és védelmezője.~
124   12|                volna koronámat óhajtani, neki adnám; de ha hűtlen lesz
125   12|             édesbús melódiája adta hírül neki, amikor úgy tetszett, mintha
126   12|        ábrándozék, akkor is úgy tetszett neki, mintha minden hang Shirin
127   12|              Shirin kellemeiről beszélne neki, s valami mondhatatlan édes,
128   12|                követ, s élő lelket adott neki, mely fölötte és körüle
129   12|                  melyre esküvél, – monda neki – azután engemet.~A király
130   12|          mesterséges vízvezetőt készítve neki, lehozá ezt a dasztadzserdi
131   12|                 Ferhádot s parancsul adá neki, hogy várakozzék a függönyök
132   12|                 Ferhádot.~– Ime, – monda neki – ismét van Shirinnek egy
133   12|                 megdöbbentő hangon monda neki:~– A negyedik kívánság is
134   12|               vidíthatá fel, nem kellett neki tánc, vadászat, ünnepélyek.
135   12|              elszomorodott. Aranyja volt neki elég, egész folyókat volt
136   12|                  emberfeletti erőt adott neki. A legmerészebb eszmét,
137   12|         hozzáfogott, belehalt – mondának neki – éjjel leesett a szikláról,
138   13|                bosszúvágyból nem hagyott neki más választást, mint kaszát,
139   13|                 tarisznyát, az apja vett neki egy pár fejelés csizmát,
140   13|                ellenszenvét a derék úr a neki nem tetsző históriai személyek
141   13|           verseket írt akármely témáról, neki mindegy volt; hexameter,
142   13|             fejét e szóra, mert meg volt neki felelve. Ez még dühösebbé
143   13|            holdvilágos éjbe, úgy tetszék neki, mintha valami nagy sötét
144   13|               leány karja, de erőt adott neki a vész, fehér kezeivel a
145   13|          kiosztja katonái közt, hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják,
146   13|                  vadállati dühvel ugrott neki puszta kézzel az ifjúnak,
147   13|             cipóvá dagadt: mintha nem is neki szólt volna az, megkapá
148   14|                  nemzetnek, hegedültetek neki karddal és dárdával, s hogyha
149   14|            csapatja előtt, s azt izenték neki, hogy ő csak tartsa magát
150   15|           barna-zöld mezőre, úgy tetszik neki, mintha száz meg száz ragyogó,
151   15|                  bár előre jól megmondta neki, hogy a kokojszás felé ne
152   15|            kérdezé tőle, hogy mit hozott neki?~– Véka aranyat, zsák ezüstöt –
153   15|            aranyat, zsák ezüstöt – mondá neki a vízikirály, szakállából
154   15|                  megígérte, hogy elhozza neki a harangot.~A vízikirály
155   15|        állványáról s olyan nehéz volt ez neki, hogy szinte megszakadt
156   15|                   A tündér megmagyarázta neki:~„Ahol eme sárga virágokat
157   15|                   A pásztorlegény felelt neki:~– Hogy mehessek én te hozzád
158   15|           éjszaka ő is kiült a tópartra, neki a második tündér jelent
159   15|                az egész gulyával rugtass neki, kapaszkodjatok, ahogy tudtok,
160   15|               szelíd csengő hangon mondá neki:~– Menj innen szép földi
161   15|            odaérve az ifjúhoz, odanyújtá neki kezét; hirtelen bal kézzel
162   15|                cseppet sem, csak siettek neki más öltözetet szerezni,
163   15|               tengerszemekhez s megmondá neki a mély vizek titkait.~–
164   15|         szörnyállat nyakára s parancsolá neki, hogy vigye őt egyenesen
165   15|               őket, inkább mindent adnak neki, amit szeme szája kíván:
166   16|            megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus,
167   16|           szófogadáshoz, s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen
168   16|                  amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bemenni;
169   16|                 védelmezte, s azt mondta neki: „édesanyám”.~Éjszaka is
170   16|               itt árulni, fiam, – felelt neki a koldus – mert ma ünnep
171   16|                  annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá
172   17|                mert csak egy leánya van, neki pedig van hat.~De büszke
173   17|                 aki könyveket is hordott neki, amikből verseket lehetett
174   17|                 tojással volna kirakva s neki arra kellene ügyelni, hogy
175   17|                  pedig az ember tetszett neki. A dolog abbamaradt.~Ismét
176   17|              kérte, de erről azt mondták neki, hogy házsártos ember, nem
177   17|             minden bokorban; kezet adtak neki rögtön a kérőre, napot tűztek
178   17|            András uramat, amíg megmondta neki, hogy hát Judinak nevezze.~–
179   17|                Mindent át is adott aztán neki szépen, s gondolta magában,
180   17|               névnap lesz ma nála. Isten neki, inkább mindennap vendégséget
181   17|                is ült menten; de ezúttal neki múlt el a kedve. Gyűrte,
182   17|              hogy mit vétett, miért kell neki meglakolni. De vele azt
183   17|                késő este.~Otthon mondták neki a cselédek, hogy háromszor
184   17|          orációba:~– Hát mit vétettem én neki? Nyúltam én hozzá egy kisujjal
185   17|                Az édesapja már csak apja neki, de az Isten mentsen meg,
186   17|                András uramhoz s elmondta neki, hogy ugyan van-e szive,
187   17|                megy; jőjjön az, ha akar. Neki pedig törjék el a lába,
188   17|               egy nagy gumó, ami úgy fáj neki esős időben, hogy ordít
189   17|                  szemét, s maig is fizet neki, amiért be nem csukták miatta,~
190   17|                   10. az meg azt felelte neki rá: hogy mind különb volt
191   18|                  megveri szörnyen; abból neki nem is parancsol senki,
192   18|                  meg a feleség is; hát ő neki senki se beszéljen.~Amint
193   18|              anyjához soha. Mert nem fáj neki. No megállj, kitanultam
194   18|                Galgó szomszéd előkereste neki a sajtárt, tele is merítette
195   19|        esztendőben rendszerint született neki egy gyermeke, hol egy fiú,
196   20|          beszámol lelkével az Úrnak, aki neki is megengedte, hogy képét
197   21|                 feleségét, jól meghagyva neki, hogy mindent jól zárva
198   21|              toklyót köleskásával, adjon neki a méhserből, ha a bort nem
199   21|           kedvenc piláf ételét, feltette neki a sört vászonkorsóban, s
200   21|                  s amit enni, inni adott neki, abból ő is egyék, igyék,
201   21|              megtörtént, akkor azt mondá neki a csausz:~– No már most
202   21|          átölelte s azt a rosszat mondta neki, hogy már most őt csókolja
203   21|             könyörgött, hogy engedjék el neki azokat az irtózatos kínzásokat,
204   21|                  azt, de nagyon megörült neki, egyfelől azért, hogy nem
205   21|                  elég nagy kegyelem volt neki.~Azzal a basa ismét visszaült
206   21|                  szebbik, akire nem volt neki szabad nézni, és egy nem
207   21|                akivel egy házban kellett neki lakni.~A váradi basa pedig
208   21|          megtudta. – Házat már szereztek neki. Mit csinálnak vajon tovább?~
209   21|          indított a felesége ellen; volt neki tizenkét tanúja, aki bizonyította,
210   21|          szülőinél; akik is azt felelték neki, hogy mihelyt a gyászesztendő
211   22|              előtte elmenő új tárgy volt neki, akit megénekelt; a bámész
212   22|            Szűz-Máriás zászlót, és monda neki:~– Ime itt az óra, melyben
213   23|                odatalált. De be nem volt neki szabad hajtatni az udvarra,
214   23|                  estem előtte, és mondám neki, hogy imádom. Erre ő megijedt,
215   23|               megérti, s aztán elkezdtem neki poétázni; verseket mondtam,
216   24|                 most bizonyosan hava van neki, s azt képzeli, hogy ő a
217   24|                 amellett akár én mondtam neki valamit, akár ő mondott
218   24|          mellbeteg szegény, s tiltva van neki a dohányfüst. Ellehetek
219   24|             legalább egy kicsit megmosom neki a fejét, amiért ezt elhallgatta
220   24|              jó-e ez a citrom? megmondta neki őszintén: „bizony rossz
221   24|    leggyönyörűbben kacagott, azt mondtam neki, hogy hozzon egy palack
222   24|              bebizonyítsa, palástul veté neki a gyomrát, s megitta mind
223   24|              valami rókavadászon! Vettem neki egyet. Azóta tűzbe, vízbe
224   24|                 hanem ha parancsolgattak neki, azt nem tűrhette: hogyne?
225   24|                mert most már tudta, hogy neki csak a félvilág ura, a nagy
226   24|       gumielasztikum zsák, – feleltem én neki komoly képpel – most hozattam
227   24|               mindenen, amit elbeszéltem neki, s velem együtt egész nap
228   24|               azokkal él, azért nem kell neki étel, mint más embernek.
229   24|               összejövök vele, megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem,
230   24|                 tette.~Én nagyon örültem neki, hogy tehát Magyarországon
231   24|         kilátszott közülök, s azt mondám neki:~– Lásd, emez édesebb, vedd
232   24|                  úr”. Én majd bizonyítom neki, hogy ez nem igaz. Már én
233   24|                  fogadja. De nem engedte neki a bölcs Mindenható, hogy
234   24|                 és az Isten bocsássa meg neki, önt álmában megcsókolá. –
235   24|         haragudjék ön reá; bocsásson meg neki, sohasem fogja önt többé
236   24|                  őt a földről, és mondám neki, hogy ezentúl én leszek
237   24|                  kis mondatot tanítok be neki, melyet olyan jól ismer
238   25|                 Déznavár parancsoló ura, neki pedig parancsolt a borosjenői
239   25|                  Ha egyszer eszébe jutna neki, hogy ránk feküdjék, a puszta
240   25|                  turbános fejfát tesznek neki, az ingyen járja. Aki egy
241   25|                  győzi pénzzel, mert van neki miből; s utoljára az úrféle
242   25|       instanciával Sztambulig; baj volna neki gyalog olyan messze menni,
243   25|                borosi férfiak mint esnek neki a deszkakerítéseknek, a
244   25|  szerencsétlenségét, nagy tréfásan mondá neki: „no fiam, most már elmehetsz
245   26|               leült az ágya mellé, mondá neki, hogy hallotta nagy beteg
246   26|         kitanulta kórállapotjat, rendelt neki orvosságot, hanem hogy még
247   26|                 akármi szert tanácsolnak neki, azokat mind meg akarja
248   26|                  az ágyban. Úgy tetszett neki, hogy nincs is már egyéb
249   27|                 hogy valamit beszéljenek neki a debreceni kastélyról,
250   27|             egyenes fasor középett éppen neki visz a kastély kapujának,
251   27|                   csak úgy magában válik neki a mulandóságnak.~Teteje
252   27|           felkelének, de nem azért, hogy neki jóreggelt kívánjanak, hanem
253   27|              hajtani tanítsák. Küldessék neki. Tanuljanak valamit a magyartól.~
254   27|                  fejedelmi tekintetet ád neki? micsoda ördög sugallja
255   27|                nékiek. Nyilván jól esett neki, hogy leányán semmi nyilvánvaló
256   27|                abban is szabadság adatik neki.~E szóknál megállt a száműzött
257   27|               azonban Zólyomi Dávid inte neki, hogy most ne feleljen,
258   27|                hagyhatta megtorlatlanul. Neki is fordult a papucsvargának
259   27|                 azzal nem tud bánni, kár neki a puska.~Keresztszegi helyeslé
260   27|                 nemes tanuló ifjúságot!” neki vetemedett az egész céh,
261   27|                  mint maga Keresztszegi. Neki igen nagy embere volt; erős
262   27|              intézte az egész ütközetet, neki rendelte alá magát a két
263   27|                 s bizony megfelelt volna neki emberül.~Egy napon, midőn
264   27|                akarja törni a kardot, az neki szabadságában áll, de jusson
265   27|               békét.~Ormándy nem hagyott neki többet beszélni.~– Minthogy
266   27|                   most te vagy az. Akkor neki volt szüksége társra, most
267   27|                 a nemes város nem tudott neki alkalmasabb foglalkozást
268   27|                az ajtó csak nem nyílt ki neki.~No most innen ki nem lehet
269   27|              Eskü végeztével meg kellett neki csókolnia a vezér kivont
270   27|                 kristályban vizet hoztak neki.~A lakoma után mindnyájan
271   27|                Vince úrfit, s azt mondja neki: „én kegyelmetek mellé állok”;
272   27|                   azután megparancsolták neki, hogy a diákságot szerezze
273   27|               egy külön szobát rendeltek neki, vasrácsos ablakkal, s két
274   27|            experimentumot, hogy adott be neki gyomorlázító szereket, olyan
275   27|           haszonra azt a tudományt, amit neki tán csak mégsem hiába adott
276   27|                azt elmondta, hogyan jött neki helyébe a kastély, a basa
277   27|                 Asszán basa afelől, hogy neki egy rettenetes felfordult
278   27|             őrülttel találkozol, add oda neki utolsó köntösödet is magadról,
279   27|                  hogy semmit sem hitt el neki abból az egész beszédből.~–
280   27|            afelől, hogy sokkal jobb lesz neki senkinek sem szólni többet
281   27|                  azt a természetét, hogy neki, ha csak a sarkáról nem
282   27|                 ment egyenesen oda, ahol neki fejvesztés büntetése alatt
283   27|                   még teszkerét is adtak neki, amivel majd visszajöhessen.~
284   27|             beírt papírszeletet mutatott neki, melyet ablakában talált,
285   27|                hogy elrabolja onnan, ami neki is, azoknak is legdrágább:
286   28|                házmesterrel, pénzt adott neki, s nemsokára visszatért,
287   28|                 a lelkészt, s megmutatta neki szobája ajtaját, melyen
288   28|           kolostort megjárta, ideje volt neki átöltözni, szakállát levágni,
289   28|               bennünket, feleljen kegyed neki, én kénytelen vagyok eltitkolni,
290   28|                     Egy izenetet kellene neki átadni. Nem jár semmi veszéllyel;
291   28|         Mi-Caréme.”~– Értem. Ezt kellene neki megmondani személyesen, –
292   28|                menni, hanem előre; aztán neki megmondják, mikor érnek
293   28|                 a kalauz helyet mutatott neki a két francia mellett: vissza
294   28|              vissza akart hátrálni, hogy neki ilyen úri társaság nem kell,
295   28|             ilyen úri társaság nem kell, neki magaszőrű falusi emberek
296   28|                 tört franciasággal kezdé neki magyarázni:~– Nagy baj van.
297   28|                   hogy visszaküldjenek-e neki egypár francia szinészt?
298   28|                  feleségét. Egyszer volt neki egy magas, máskor meg egy
299   28|          lehetett, de az ő tudtán kívül. Neki esze ágában sem volt ilyesmi.
300   28|                is ráemlékezzem. Mutattam neki a szabadító írást, ő elmosolyodott
301   28|           szeszgyártást.~Sokszor kellett neki Bécsbe, Németországba utaznia,
302   28|                 a párizsi piacot. Mondám neki, hogy én tudok franciául,
303   28|      gondolkodóba esett. Később mutattam neki egy levelét a varsói intendánsnak,
304   28|                Másnap reggel azt mondtam neki:~– Gyermekem, eredj a vasúti
305   28|              anélkül, hogy azt mondanánk neki: vigyázz, előtted állok,
306   28|                   mert saját álmaimat is neki adtam örökre. Ő alszik vég
307   29|                lunátikusban, s nem adott neki túrót, ha még úgy nyögött
308   29|               lőn, miután éveken át volt neki veszekedő társa. Itt aztán
309   29|                 a professzor úr ajánlott neki, a professzor úrnak meg
310   29|               nem vész kárba. Megengedik neki, hogy a kisasszonynak a
311   29|                  virágokkal kedveskedjék neki. A névnapra meg is híjják,
312   29|                  meg is híjják, s szabad neki az ártatlan zálogosdi játékban
313   29|                  csak az egyiket kellett neki elvenni, nem mind a kettőt.~
314   29|             Nyaviga urat legelőször is a neki szánt menyasszony, Veronika
315   29|                 Azzal mind a két asszony neki a nyelves cselédnek! az
316   29|                kisasszonyodat; mondd meg neki, hogy jőjjön be.~– De hisz
317   29|                 a kezéből: szüksége volt neki arra. Olyan volt ránézve
318   29|                  mit tud a lunátikusról? Neki már csak hivatalosan értesülve
319   29|                egyúttal azt is megmondta neki mind a két asszonyság, hogy
320   29|          hamarább kellett hazaérni, mint neki.~Azonfelül egy kis processzusa
321   29|                azt kérné, hogy adják fel neki.~– Amiért idehoztam vala.~–
322   29|                     Én is diffikultáltam neki ez állítást, hogy azt nem
323   29|           halottas szobából, azt mondták neki, hogy ilyenkor a leánynak
324   29|                nem szerzett, akkor nincs neki mivel; ha pedig szerzett,
325   29|              kérdeznek tőle!~Úgy kellett neki megfeszíteni az eszét, hogy
326   29|                halottba is, hogy jó lesz neki magát eltemettetni, ha szerencséjére
327   29|         nagytiszteletű asszonynak, s ezt neki is megszerezte a macska.~
328   29|                  kifejezni, hogy küldtek neki egy átalag hegyaljait, egy
329   29|                szabad inni.~Nem hiszi el neki.~Utóbb is a hazafiúi érzelmeit
330   29|              szereted, meg kellett volna neki vallanod, hogy megnyerhesd
331   29|                  van. Előtted vallom meg neki, hogy én őt imádom.~– Hogy
332   29|                   mint ahogy mondva volt neki. Bement a szobájába; meggyujtotta
333   29|               asszony tréfából telerakta neki tollszárral a leragadt szeme
334   29|               Letérdelek, úgy vallom meg neki a szerelmemet. Ifjasszony,
335   29|             muzsika volt.~– Hát nyisd ki neki a pinceajtót, mert bezártad! –
336   29|              magához; Dallos Ádi sietett neki kezet csókolni, s tévedésből
337   29|                  s többet vissza se adta neki; hanem elmondta maga a vele
338   29|                 valami.~Mindenki sietett neki mondani egyszerre, hogy
339   29|     almamuskátlik történetéről, – felelt neki Jutka asszony.~Erre aztán
340   30|                sem köpönyeg nem szolgált neki fedezetül. Fehér kalapja
341   30|          borotvált. Most visszaszolgálom neki. Egy nyolcvanezer forintot
342   30|                  a többit is! Előhordják neki az egész magazint, válogat
343   30|               Azaz, hogy azt nem mondtam neki: csak gondoltam magamban;
344   30|                Primae classis földje van neki, annyi ezer hold, hogy ha
345   30|                szólt. Akárki adott volna neki rá kölcsönt még a lábán.
346   30|       szalmaszálat se hagyott itt belőle neki. Ez aztán a pech! Ha le
347   30|                jött többet Pestre. Irtam neki, hogyhát a szállással mi
348   30|          hasította a fülemet. Aztán volt neki „egy” eljegyzett mátkája,
349   30|                grófnénak való baja. Hogy neki a falak kigőzölgése asztmát
350   30|                  ahová a leánya kedveért neki is el kellett menni, s a
351   30|                konzultált. Az azt mondta neki, hogy fürdőre kell mennie
352   30|               kisasszony; annyit beszélt neki a művészi pálya dicsőségéről
353   30|        beleegyezik, hogy békét hagyjanak neki. Ekkor aztán vett neki az
354   30|         hagyjanak neki. Ekkor aztán vett neki az anyja egy zongorát. Kóstált
355   30|              nincsen füle! Rögtön vettem neki egy Wheeler és Wilsont;
356   30|                 rábeszélem, hogy várjon! Neki könnyű. Látja, hogy úszom,
357   30|                  ba: akkor a sógor adott neki rá kölcsönt; másnap meg
358   30|                   depó”-t, s az merített neki a pénzből. Utoljára kifogyott
359   30|                  az adósai könyörögjenek neki, hogy fel ne akassza magát;
360   30|                   Ez szabódni kezd, hogy neki sincs több a tárcájában,
361   30|         asszonynak. Vajon meddig tart el neki? Vajon meddig fog tűz égni
362   30|                 vették észre, kifizették neki: eltűnt vele. Hát aki utánvét
363   30|                ez most nagyon kapóra fog neki jönni. No hát hagytam szolgabíró
364   30|              Most mit csináljon ő? adjak neki tanácsot. Kettőnk közül
365   30|               hátadra, barátom, s indulj neki a világnak. Hadd maradjon
366   30|            köpönyegre, de aztán már most neki békét hagyjak. Hivatalról
367   30|                  fog esni. Én felajánlom neki a hintómat, ő arra azt feleli,
368   30|               adósa dolgozik, békét hágy neki. Még az ördög sem viszi
369   31|                  lehetett ellentmondani. Neki kötelessége trónraléptekor
370   31|             arcra vágta magát, mivelhogy neki a császár megszólítására
371   31|            megállt a császár előtt.~Volt neki oka büszkének lenni! Teljes
372   31|             hetedik ivadékhoz tartoztak. Neki még egyenesen felfelé álló
373   31|                felemelt ormánnyal rohant neki a kakasnak s mielőtt az
374   32|             Mikor megkötözték, azt mondá neki a pandúrhadnagy: „hej, te
375   32|             lenni?” Én aztán azt mondtam neki: „hadnagy uram is ilyen
376   32|               ifjúr! Majd gondját viseli neki a puszta.~Nem tudtam elképzelni,
377   32|                  csaplárnét.~– Vidd oda „neki”. Cukor nélkül meg nem issza.~
378   32|                vásár után cipőt is hozok neki, – mormogá a vén Koppantó. –
379   34|               rajta a fejét, hogy mit ád neki még másodszor is!~Hanem
380   34|                 a harmadiknál azt mondta neki a dékán: „perge asine, hic
381   34|        gazdálkodtak volna rajta. Hanem ő neki ebben is különös ambíciói
382   34|                  a Rotherhithe-t. Beszél neki a Westminster Abbeyról,
383   34|                  szívességet is megtette neki Katica.~Palkó aztán mohón
384   34|                veszekedett Hübnerrel, ha neki magának nincs kedve a prókátorsághoz?
385   34|          szomszédasszony?~– Azt mondanám neki: azért bizony meg ne gyilkoljátok
386   34|                  Ádám csutája, hát Isten neki: menjetek a paphoz, aztán
387   34|               stafírozást adok; s veszek neki, mikor férjhez adom, egy
388   34|            gondoskodott a fiáról? Mit ád neki?~– Tudományt.~– Az jó neki
389   34|               neki?~– Tudományt.~– Az jó neki sóra. Hát még?~– Aztán meg
390   34|               legázolni. Majd megmutatja neki, hogy mit tehet egy macskakirály.~
391   34|                 kilétéről, mivelhogy azt neki a rendőrhivatalnál be kell
392   34|                    Kis Jánosné mondá meg neki: „Ő az én szomszéduram”.
393   34|           becsülettel üdvözölte, megadva neki a tituláját:~„Tekintetes
394   34|               Höngerien wumen”. Hozattak neki magyar tolmácsot. Jó becsületes
395   34|                  hogy egy millió kellene neki. Vezessék elő!~Hát bizony
396   34|             megvásárolta.~Azt megigérték neki, hogy majd helyébe fogják
397   34|                 tudós könyvekhez? Mit ér neki, ha keresztül ötöl-hatol
398   34|               előle más jobb tanulódiák, neki maradt Bergengócia: ott
399   34|   négykrajcárosokban. Ez éppen elég volt neki arra, hogy a zsibárusnál
400   35|                 rendőrségnél megmutatták neki a kabátot és a levelet.
401   35|                 az igazgatónál. Elmondta neki, hogy a férje kabátját szeretné
402   35|                  végezzék már el iziben: neki sürgetős teendői vannak.~–