Part

  1    1|               villanyos foszforfénnyel; mely tünemény nem szokatlan a
  2    1|        számtalanjai, az óriás anserina, mely háromszáz lábnyi mélységből
  3    1|            kezével felmutatott az égre, mely millió szemeivel néz egy
  4    1|                  Hosszú, sárga, szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba
  5    1|              parittyakővel találkozott, mely karját bénítá meg, – még
  6    1|                 a törvény keze volt az, mely téged ide küldött; s volna
  7    1|            kezdtek lenni; a keskeny út, mely nem volt egyéb, mint az
  8    1|         keresztülfekvő tömegbe botlott, mely erre bivalyi horkanással
  9    1|                  midőn bizonyos nemzet, mely elég keserű poharat megivott,
 10    1|              isten. Küldött egy vihart, mely Gézát a pokolszigetre kiveté,
 11    1|              perc halálának perce volt, mely e nyolc évi munkát kigúnyolá.~
 12    1|               Géza feltűnni a tengeren, mely egyenesen a szigetnek tartott.~
 13    1|                tenni a Nepean szigeten, mely két hét múlva fog véghezmenni.
 14    2|            ablakával fordult az utcára, mely ablakok szüntelen virító
 15    2|         előmutatva a nagy, kövér vadat, mely kezével, lábával alálógva,
 16    2|                 Megvolt tehát az ürügy, mely alatt Esztikét ismét megláthatom.~
 17    2|               ugyanazon farkasveremben, mely alattunk a nagy futásban
 18    2|               éppen azon holt lúd volt, mely csalétkül szokott kitéve
 19    2|            lenni a farkasvermek fölé, s mely velünk együtt szálla alá
 20    3|            borújában keresni a magányt, mely oly sivár legyen, mint gondolatai;
 21    3|             hozott gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé, most fonnyadt
 22    3|         alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely alatt a vadmadár kiáltásait
 23    3|                és a havasi rózsabokrot, mely indás ágaival a bérchasadékból
 24    3|           hallanám a titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben olykor
 25    3|               bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait a hűs kristályvízben
 26    3|               elnyílik, nincs napsugár, mely azt újra virágzásba hozza.~
 27    3|            dicső. Elkísértem a patakot, mely hűs bérc alól eredt, tisztán,
 28    3|                 az alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét is tűrhetőleg
 29    3|           elverte a dohos penészszagot, mely idebenn úgy fojtá a lélegzetet.
 30    3|                most lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember
 31    3|            nyájas, bús, könnyező nőarc, mely betegágyadnál éjeket virrasztott
 32    3|              érzést azon szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté
 33    3|                 Kergető láz. Bűvkorona, mely minden vágyadat azon percben,
 34    3|                   Ha lesz egy másvilág, mely egy új hazát ígér, s ennek
 35    3|                   Ha lesz egy másvilág, mely szebb hazát, szebb világot
 36    3|            Tudtok emlékezni azon kézre, mely most benneteket ver, s nem
 37    3|             mást. Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent visszavesz,
 38    3|                 visszavesz, s nem arra, mely mindent adott. A tövis magjából
 39    3|                 bámuló néptömeg felett, mely ellepte a mezőt, és nézett,
 40    3|              kunyhókban emberek laktak, mely emberek a hozzájok folyamodó
 41    3|             köveket dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel sújtolá. –
 42    3|                és mozog, azon kebeltől, mely fölnevelt, a sír férgeig,
 43    3|              maradott lakója a földnek, mely élethagyottan, holdsápadtan
 44    3|               nem apadó, fenéktelen tó, mely mindig sima, soha hulláma
 45    3|                 a kígyó levágott farka, mely naplementig életben marad.~
 46    3|          Éjfeleken bús szél keletkezik, mely fölveri a holtak álmait,
 47    4|                menkü jegesmedvét cepel, mely keze lába lóggatva veri
 48    4|          üdvözölve, ültek az ablak alá, mely vékony halhártyával volt
 49    4|           asszonyok kopfputtza szebb-e, mely tömérdek marhafaggyúból
 50    4|                nyelvű nemzet a világon, mely fél napig el tud beszélni,
 51    5|            Városunkban nincsen egy ház, mely valakire ne várna, valakire,
 52    5|           szobáinkban azon helyen ülve, mely kedveseink után üresen maradt.
 53    5|                 mellény rövid ujjaival, mely alól hosszabb, más színű
 54    5|           elfeledtük, valami álomképre, mely többször megjelenik, valami
 55    5|                jobban bezárni a várost, mely nem akar magába több lakost
 56    5|              Azért áldott legyen e sír, mely e várost a világból kizárja,
 57    6| indigótelepítvényt találtak megrohanni, mely a Blackfort-ház tulajdona
 58    6|                  A legelső röppentyűre, mely a túlsó part bokrai közé
 59    6|               azok. Száz meg száz alak, mely eddig rejtve volt: gyalog
 60    6|                 Az építészeti modor is, mely az épület stíljét elvadítja,
 61    6|          levonultunk egy tisztás térre, mely a sűrű erdő között csupán
 62    6|          roppant templomot Astarothnak, mely név alatt tisztelik a vad
 63    6|          tekinte az idézett tüneményre, mely fölött hatalma volt, de
 64    6|             szárnnyal és fényes arccal, mely hasonlatos az olvadó aranyhoz,
 65    6|         viaszból egy alakot készítének, mely hozzá hasonlított, azt felöltöztették
 66    6|              Tejúthoz látszik az Algol, mely minden két éjjel fényes
 67    6|              annál inkább bátorságában, mely a veszély félelmét nem hagyta
 68    6|             csak gyönge eszkort maradt, mely a hátrahagyott betegeket
 69    6|                látszott elő s az a tűz, mely fölemelt szempillái alól
 70    6|         visszataszító villámfény többé, mely első találkozásunkkor, hanem
 71    6|               látszott félig eltakarni, mely hosszú, fényes selyemszőrű
 72    6|             üdvezítő érzésre emlékezem, mely ereimben végighullámzott,
 73    6|               seholsem lelém a nyílást, mely onnan a templomba vezet.
 74    6|              csodálatos alakú pagodába, mely oda volt építve valamelyik
 75    6|            vezetett bennünket a némber, mely egy jéghegy oldalába mélyed,
 76    6|               forrás ama másik bálvány, mely engem áldozatul kér, hihetőleg
 77    6|              mintha valami képet nézne, mely csak lelke előtt látszik.~
 78    7|         szakadatlan üdvözlő ordítástól, mely nyomról-nyomra támadt, ahol
 79    7|            ragyogó fátyollal leterítve, mely úgy tűnt fel arcaikon, mintha
 80    7|               annál jobban nőtt. A nép, mely az elszórt pénzt fölszedé,
 81    7|                kik új templomot kaptak, mely pompában, s a Korán mondatai
 82    7|               örömnap volt mindenkinek, mely a legmerészebb reményeket
 83    7|              ravatalt emelve vállaikon, mely eltört kardokkal és kézívekkel
 84    9|        tornyaival s roppant népségével, mely egy országnak is elég volna:
 85    9|       folyamokat keresztülúszta.~A nép, mely a bástyát építé, ijedve
 86    9|                legátlátszóbb porcelánt, mely szikrát adott, mint a tűzkő,
 87    9|            hallatára az egész országra, mely idő alatt naponként háromszor
 88    9|                 városnak, sem a népnek, mely azt építette.~A böjt után
 89    9|                azon népnek bölcsessége, mely Tsong-Nu ellen fellázadt!”~
 90    9|               ama részegítő hőpirosság, mely el tudja fordítani Tsong-Nu
 91   10|            lábán egy halzsíros bagaria, mely soha sem volt újabb, kaput
 92   10|              méltó volna csodálatunkra, mely csodálat azonban rögtön
 93   10|                kalmárt a pitvarszobába, mely mindig üres szokott lenni
 94   10|           univerzális házi gyógyszerét, mely fiatalabb korában, ha a
 95   10|                fájdalom miatt; a könny, mely szemeibe nem tudott jőni,
 96   10|               kíméltek semmi áldozatot, mely ez ünnepély pompájához megkívántatott.
 97   10|              északi pólusának jégbérce, mely fölött a kegyetlenség északfényének
 98   10|                 én a földrengés leszek, mely vulkánná gyújtja a jégtengerek
 99   10|                virág, e halvány liliom; mely a sírhalmon egyedül nyílik,
100   10|              mindegyike éles penecilus, mely éltem fonalait metéli ketté.
101   10|              helyet borongós lelkemnek, mely járjon egyedül az enyészet
102   10|             hogy azon földről beszélek, mely bölcsőnk volt, arról beszélnem,
103   10|         bölcsőnk volt, arról beszélnem, mely sírunk lesz! de mit tehetek
104   10|           fejére, pusztulás a családra, mely hozzá tartozik, pusztulás
105   10|           melyben született és a népre, mely azon várost fölépíté!~
106   10|                s minden bérc fellegvár, mely ellen vívni kell!~Az arab
107   10|                 én egyszerű nő. A sors, mely előttünk áll, mindkettőnkre
108   10|               koronámat oly főre tenni, mely porba hajol meg ellenségem
109   10|                 Dárius utóda-e? E kard, mely az ős kezében összetörte
110   10|               volt annak.~A forró szél, mely szemközt fujt arcaikba,
111   10|                a légen a finom homokot, mely mint megannyi tűszúrás hatott
112   10|                 kardnak lapja. A sugár, mely róla visszaverődik: a dicsőség.~
113   10|                 lapályos erdőség terül, mely felé egy pompás vadászmenetet
114   10|       nádvesszőket. A nyugtalan mozgás, mely jöttét megelőzi, előre is
115   10|           venyigeszövevényen keresztül, mely azt, mint pókhálót a dongó,
116   10|                legcsinosabb szörnyeteg, mely valaha erdőket evett, s
117   10|      bambuszgyökeret vonszol maga után, mely körmei közé talált szorulni,
118   10|                elszörnyesztő fenevadat, mely lábait megvetve, orrszarvát
119   10|                elébb ráhajítá a magáét, mely hegyével a szarvorrú oldalába
120   10|                tudta osztani a mosolyt, mely e gyöngéd csel következtében
121   10|                  Édes gyermeki érzelem, mely mindenhatóvá képzeli a szülői
122   10|             távolban megfújta a kürtöt, mely véletlen hangtól fölriadva,
123   10|            elhamarkodva hajított kopja, mely nagy zörejjel esett a bozótba,
124   10|            sűrűen hullva a cserje közé, mely itt-ott meggyulladva, egyszerre
125   10|                 látni egy roppant boát, mely a tűz közé szorulva, miután
126   10|           zuhant, mint egy égi tűzkard, mely a harcolókat szétválasztani
127   10|                a hasonlíthatlan városé, mely népek felett uralkodott,
128   10|                 aranyozott rácsozattal, mely messziről úgy tűnt elő,
129   10|                 változott, s a koronát, mely utána sem téged, egy asszonyt,
130   10|                voltak.~– És a szenátus, mely reszketett, midőn a barbárok
131   10|             asszonyt ismerni királynak, mely kéjhölgyek előtt hajtotta
132   10|            csapat maradt csak utoljára, mely még folyvást küzdve hátrált
133   10|               bezárta azokat. Azon nép, mely közt Apollonius élt, nem
134   10|            legközelebbi borostyánfáról, mely az irriaei síkon bokrokban
135   10|                 hátul hagyva fedezetül, mely a sátorokat őrzé, félmeztelen
136   10|                mint egy óriási félhold, mely két ércszarvával amazt átölelni
137   10|       elleneikre az irtózatos fegyvert, mely keresztül rontva pajzson,
138   10|      triariusokkal.~A mogorva hidegség, mely a veteránok arcán honolt,
139   10|                 palmíraiak háta mögött, mely kényszeríté őket megdöbbenve
140   10|             vonva a királyné paripáját, mely ágaskodott, nyerített, kapálózott,
141   10|             csoportot látszott üldözni, mely Zenóbiát követé. Kísérői
142   10|                előre. Fenn a toronyban, mely oly magas volt, mint a bástya,
143   10|                 a süvöltő tűzzápor elé, mely ijesztő ropogással tölti
144   10|               számunkra hátra. Ugyanaz, mely húsz év előtt megmenté Palmírát:
145   10|              várva az időt és a vihart, mely őket lassankint eltemesse.~
146   11|             hall lelkében semmi hangot, mely azt susogja: maradj, maradj!
147   11|                az emléket és a reményt, mely a nemzet életéhez van kötve? –
148   11|                célzást kerülni látszik, mely e legfájdalmasabb hangot
149   11|             szemeiben láttam a könnyet, mely ott ragyogott; észrevétlen
150   11|                soha, hogy van egy szív, mely egy másik világrészen és
151   11|                  egy kellemes völgyben, mely különösen szép fákkal bővelkedik,
152   11|               rögtön hozzá is fogtam, s mely évenkint körülbelül kétszázezer
153   11|                 nyári pavillonjaimat!), mely hely éppen legalkalmasabb
154   11|            éppen alkudozásban vagyok, s mely rögtön megérkezendik, mihelyt
155   11|                  Végül hagytam a javát, mely téged is kielégítend.~Itt
156   11|               vagyunk végtére a honban, mely álmainkat valósulni látja,
157   11|         született, megáldaná a tengert, mely azt elnyelé. – Miért hogy
158   11|             azon a faalkotmányon kívül, mely talpunk alatt ingadozik,
159   11|               hanem egy másik taszitás, mely ellenkező oldalról támadván,
160   11|         iparkodtam az első harangszóra, mely a villásreggelit jelenté,
161   11|              azt a gömbölyű húsdarabot, mely még annyira élni látszott,
162   11|                csigalépcsőhöz vezetett, mely a másik emeletbe vitt föl.~
163   11|     megpillantom az idegen növényzetet, mely házunk körül tenyész. Pompás
164   11|              vella. Kezeinek egyikében, mely semmivel sem volt piszkosabb,
165   11|            ember önmaga iránt gyakorol, mely korlátolja a szabad akaratot,
166   11|           vérpiros békahal-forma féreg, mely ezrével rohant egyszerre
167   11|           szakadást kellett átugranunk, mely alatt száz lábnyi mélységben
168   11|                az átka az emberiségnek, mely gátolja, hogy egyformákká
169   11|              Még egy örömöm volt hátra, mely tapasztalataimat megkoronázza;
170   11|            szeretetreméltó teremtésnek, mely egyformán volt alkotva,
171   11|              hogy van itt egy üres ház, mely a státusé, azt megvehetem,
172   11|                fekete loboncos állatra, mely egy szép mezőségen mintegy
173   11|               az ablakon, s a puskámat, mely a falnak volt támasztva,
174   11|               síkos hideg testet érzék, mely oly különös hatással volt
175   11|              többek közt a cukornádnak, mely eddigelé csak fényűzési
176   11|       alkalmazását ismerteté meg velem, mely azt a proletáriusokra nézve
177   11|         figyelemmel látszik viseltetni, mely sejthető hajlamnak netaláni
178   11|              azt a csillagot sem látom, mely fölötted ragyog!~A seb el
179   11|                 sincs.~Egy-egy zivatar, mely három napig folyvást tart,
180   11|          citoyen Kurcz szavára ismerek, mely bebocsáttatást kíván.~Kinyitva
181   11|                  s nekem adta a magáét, mely szintén gyönyörű egy darab,
182   11|                egy darabját a hazádnak, mely rád volt bízva. Mindennap
183   11|        megtartotta azt a catói szigort, mely alatt összeroskadt. Nem
184   11|              kiapadhatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb keservéből
185   11|             elpalástolni azt az érzést, mely előtt lelkem meghajol! Nem
186   12|              dombnak története van itt, mely beleszövődik a világhistóriába;
187   12|       Takhti-Bostan, a „kertek trónja”, mely úgy tűnik fel sötét, lombtalan
188   12|        gyanítani a művész lelkesülését, mely a kőnek éltet adott. Így
189   12|               font páncélt enged látni, mely apró csillagokkal és keresztekkel
190   12|              látszik rajta, hogy a kéz, mely alkotá, költőé volt – a
191   12|               egyszerű talár van rajta, mely válltól sarkig fedi. A kül-elemek
192   12|             bűbájos ábránd dereng szét, mely a kő fehérétől még tündériebb
193   12|         kezdetét, egy vakmerő hegyi út, mely a Behistan-hegyláncot egyenesen
194   12|           csodáiról beszél, másik a kő, mely e csodákat megörökíté.~Azon
195   12|          világon. – Szép lélek volt ez, mely az arc fölött lakik, mely
196   12|               mely az arc fölött lakik, mely olyan bűbájt ad minden vonásnak,
197   12|             nevezhetlen vágya látszott, mely lassanként rózsálló pírba
198   12|                 át; ez volt a szerelem, mely nem tud még szeretni. Fél
199   12|           tekintetet vetett az ég felé, mely egyedül lehetett méltó arra,
200   12|            Barbud hárfája volt a nemtő, mely Kosruhoz mindig közel volt,
201   12|             művészettel voltak képezve, mely nem hagyott elveszni semmit
202   12|                 ő volt! Egy márványkép, mely él, szeret, mosolyg, bűvöl!
203   12|                művész szerelme látszik, mely keresztül melegítette a
204   12|                s élő lelket adott neki, mely fölötte és körüle lebeg.
205   12|                azt a mondhatlan bűbájt, mely őt minden asszonyok királynéjává
206   12|     elérhetlenek után, azt a szerelmet, mely még nem tanult szeretni,
207   12|            szeretni, s azt a szépséget, mely önmagát nem ismeri.~Mindenki
208   12|             hogy ezt a szerelem alkotá? mely magában megőrült, az lehelte
209   12|              balzsamot szeretnék bírni, mely az ifjúságot örökké megtartaná –
210   12|                a behistani patak vizét, mely rögtön ezernyi vékony sugárban
211   12|            mondá – ha ez patak helyett, mely most e kerten keresztül
212   12|            ihatnám, mint vad folyamból, mely virágok között csergedez,
213   12|                árny nélkül festett kép, mely csupán fénnyel van rajzolva.~
214   12|            testszín piros virágszirmot, mely egy lótusz levele volt,
215   12|                e sziklára lehete látni, mely egyedül emelkedék a kert
216   12|             palotát építtetett számára, mely egyedül azon kincsekkel
217   12|                volt hintve aranyporral, mely nem ült le a fenekére, hanem
218   12|                támadt a két bolthajtás, mely maig is épen megvan, és
219   12|               kalapácsa nyelét vágta; s mely kihajtott, ahová lehajítá;
220   13|             ugyanott a templom udvarán, mely, amint most is látszik,
221   13|                bástyatoronnyal ellátva, mely tornyokat a helybeli céhek
222   14|                 most is kiáll a vízből, mely a város két partját egymáshoz
223   14|              olajbarna arcszínű népfaj, mely híres volt a Ganges vizétől
224   14|           tartatott. Az utolsó osztály, mely a néphez sem számíttaték,
225   14|                 fegyver, ha nincs szív, mely azokat emelje?~De volt!
226   14|        származásuk felől saját nyelvük, mely most is tele van indus szavakkal.~
227   14|                 barangoló, szomorú nép, mely végzi a legaljasabb munkákat,
228   15|             veres, barna bozontú fűvel, mely mély sötétzöld moha közül
229   15|              csak egy vastag szövevény, mely a víz színén ingadoz. Ha
230   15|              meg az a másik is odafenn, mely most fűvel van benőve, a
231   15|       felhúzódtak a felső tengerszembe, mely a hegy alatt össze van kötve
232   15|           hangja egy vízimadártól jött, mely most megint távolabb zúgott,
233   15|              szólt hozzája édes hangon, mely olyan volt mint az ének,
234   15|                hogyha az a bűbájos tűz, mely férfi és nő szeméből egymásba
235   15|                szörnyek egész egyeteme, mely belé kapaszkodott, s húzta
236   15|             vissza a kápolna harangját, mely itt van nálatok elrejtve.~
237   17|           glória” nevű tölgyfa hajóján, mely minden tavasszal le szokott
238   20|                 történetet a sok közül, mely leginkább megmaradt a história
239   20|             almának, a mézet termő nád, mely amaz édes fehér kristályokat
240   20|             ellenni, a balzsamtermő fa, mely belső nyavajákat gyógyít
241   20|              héja és a háladatos bozót, mely gyapjút ád és enni nem kér,
242   20|        ezüstlevelű bozót fűszert terem, mely érzékeket ingerel és csikland,
243   20|              lobbanó port tud készítni, mely nélkül háborút nem viselhet
244   20|            magas költészet lelkesülése, mely nem olyan büszke, hogy a
245   20|                a nagy mahinok fa alatt, mely ezer ember fölött tartott
246   20|               sárga érccel van befedve, mely nem rozsdásodik soha; mint
247   20|               széles út a hegyek körül, mely egyik tengerpartot a másikkal
248   20|          ismerné: a roppant függőhidat, mely bambuszágakból és hajlós
249   20|               ország kapcsa lett e híd, mely őket egymáshoz fűzi.~Szólhatott
250   20|               munkára.~A leigázott nép, mely megosztá vendégeivel kenyerét,
251   20|              sorvasztó, kínzó betegség, mely a férfit és nőt gyűlöltté
252   20|               még egy egész boldog nép, mely őket eddigelé még csak hírökből
253   20|           összekötve a hegyi ösvénnyel, mely azután a sárga bércek végtelen,
254   21|             mint egy kis önálló státus, mely magamagának parancsol, s
255   21|                volt az egyedüli őrhely, mely a veszedelmek elhárítására
256   21|             közepette az arany jólétet, mely ha csorbult is néha, de
257   21|                bűn büntetlen nem marad; mely után maradunk kegyelmességednek
258   21|             uram felolvasá az itéletet, mely szerint amaz istentelen
259   22|          párkányos kőfal átszelt rajta, mely a királyi kerteket csatolta
260   22|             sejtettek ahhoz a nyelvhez, mely éppen a bekószált utcában
261   22|                azután mondták a verset, mely gyakran éles gúny volt a
262   22|                beszéde is; a borzalmat, mely előtte jár, eléggé megmondja
263   22|              eléggé megmondja az a szó, mely az egész országon szétterjed; „
264   22|             madár, valami hullakeselyű, mely csapatonkint jött Ázsiából
265   22|            embervér után; de jön a tél, mely hidat von a folyamokra,
266   22|           szétaprítá az egész jégmezőt, mely egy helyen megbomolva, keresztül-kasul
267   23|                 órakor”.~A gyűrű pedig, mely ezt átszorítá, valóságos
268   24|           őrlő-malma, egy fűrész-malma, mely saját erdejéből készít deszkákat,
269   24|              tartó lakás van kötelezve, mely ugyan a vevőre nézve egyéb
270   24|          végtelen tenger terült, a nap, mely a fényes levelek miatt nem
271   24|           mindig egy kép után szaladni, mely sohasem engedi magát elfogni,
272   24|               alatta egy nyílás támadt, mely fél emelettel alább szállítá
273   24|         lövésekből megtudta a veszélyt, mely éltemet fenyegeti, elárulta
274   25|                közül erős patak jő elő, mely most megkerüli a helységet,
275   25|              közel menyházai kéjlakban, mely még Dézna várához tartozott,
276   25|            földalatti folyosó kulcsait, mely a palotából a várba felvisz,
277   27|              rejtélyes kastély tetejét, mely alig látszott ki a terebély
278   27|              keresztül a kastélyárokig, mely egyrészt a védelemre szolgálhatott
279   27|               csak az ingoványt növeli, mely be is van nőve magas, buzogányos
280   27|          medencében még van valami víz, mely a kövek közül szivárog elé,
281   27|             toronyba fölvezető kötelet, mely e szobában csügg alá; hanem
282   27|                Ez volt az a csengettyű, mely sok év előtt egy éjfélen
283   27|           András temploma is elhamvadt, mely nemrég cserélte fel a keresztet
284   27|                 krónika: hogy „a kakas, mely sok év óta hőségben, hidegben,
285   27|             rázendítsék a szent éneket, mely nélkül tanácsülést meg nem
286   27|             viseletet hozott a városba, mely a szeméremmel ellenkezik
287   27|             csavarintva, s fürtös haja, mely szőke volt, mint selyem,
288   27|            szerencsés neutrale terenum, mely minden hadjárason kívül
289   27|                galacsin porig égetheti, mely körül mérföldekre nincs
290   27|              jegyzet 1585. okt. 22-ről, mely így szól: „a … ármáda ezen
291   27|             darab kerekes ágyújok volt, mely keresztül hordott a vizen;
292   27|               kirontott dragonyosokkal, mely alkalommal nagy boszúsággal
293   27|           ügyesen megragadva az eszmét, mely hallgatóinak megtetszett
294   27|                 gyorslábú diáksereggel, mely szörnyű „stragest” követett
295   27|             szűrszabó, ki egy gránátot, mely a földbe fúrta magát, sarkával
296   27|                üldözhette a vert hadat, mely lőszereit is hátrahagyá;
297   27|            Debrecenbe; a szekércsoport, mely addig hátul kullogott, most
298   27|                keresztül mindegyik céh, mely egymásután jött, szokott
299   27|           visszanézett rá és egy írást, mely az asztalon feküdt, nyújtott
300   27|                több hang a tömeg közül, mely lehangzott a piacra, s megszaporodva
301   27|               még azután a borjúcsorda, mely szintén nagy összeget képviselt;
302   27|            emelkedettebb helyre jutott, mely buja páfránnyal volt benőve,
303   27|          megtalálta az erdőben az utat, mely a kastély felé vezet; tündérekről
304   27|               Valószínűleg a szélroham, mely az ajtót egyre rázta, felnyitá
305   27|         tanácskozást, lakomához fogtak, mely bizony takarékos volt: sajt,
306   27|                apparátus alá állíttatá, mely állt egy bádogedényből,
307   27|                mint vízben főtt sóskát, mely igen jó vértisztító.~A kéthetes
308   27|            végre ez ama tervet adá elő, mely által a két császárt újra
309   27|              azon harcias szövetségnek, mely a kastély titkaiba van avatva.~
310   27|              övezd fel a te derekadat”, mely tudtul adja az egymáshoz
311   27|         összekoccanást akartok intézni, mely a már elpihent háborút újra
312   27|               visszavétessék az ítélet, mely őt a városból örökre száműzi.
313   27|               nagy puskatüzelés támadt, mely eltartott majd egy óráig.~
314   28|         fenekéről azt a rumos palackot, mely otthon Párizsban még tele
315   28|             finom kis sodronykarikával, mely a kisasszony ujját ékesíté.
316   28|            múlva a holttestre akadtunk, mely koporsó nélkül, halotti
317   28|                lepte el az egész tájat, mely zúzmarával vonta be szakállainkat,
318   28|           halálos kín. A pokol volt az, mely egy időre megmutatá borzasztó
319   28|               lábnyi lökése percenkint, mely elég arra, hogy az embert
320   28|         elkezdtek dalolni egy gúnydalt, mely amennyi vért, annyi sárt
321   28|             széttekintsenek a völgyben, mely még tölgyerdőkkel, zöld
322   28|       csattogása, tombolása, süvöltése, mely mindent megsüketít. Ki hallana
323   28|                 a két égő vércsillagra, mely két megfejthetetlen talányt
324   28|      hallatszott a távozó vonat moraja, mely alatt rengett a föld. Én
325   28|            ember kezét az olyan vértől, mely lemoshatatlan!~Larisse kétszer
326   29|                 kollégium csengettyűje, mely hirdeti, hogy tizenegy az
327   29|          megtudva a nagy disszidenciát, mely a szerencsétlen családot
328   29|                 elhúnyt felett.~– Vajon mely rejtekbe dughatta el a lelkem
329   29|        istenigazában jól megcibálhassa.~Mely óhajtása hogy miként teljesedett?
330   29|              még azt is megmondta, hogy mely lapján van a könyvnek, amit
331   29|                 felelt meg Nyaviga úr – mely találtatik Braziliában.~–
332   29|        runa-élcet is hozzon napvilágra, mely mint archeológiai lelemény
333   29|                kis jó friss vacsorával, mely különösen a szegény megboldogult
334   30|                HÁZ~Egy nagyszerű téren, mely fővárosunkban nemrég keletkezett,
335   30|               repce is igen szépen áll, mely viszont a kávéház ajtajáig
336   30|             bámultak az átelleni órára, mely éppen hatot mutatott.~És
337   30|                 aláírom a kötelezvényt, mely szerint én fizetek harminckét
338   30|    Walhalla-nevű temetkezési egyletnél, mely minden eddigi temetkezési
339   30|                egy miniszteri rendelet, mely két számtiszt közül egyiknek
340   31|               figyelmét egy női szobor, mely a többiektől feltűnően különbözött
341   31|              öles átmérőjű óriási gömb, mely a csillagos eget ábrázolta;
342   31|  összegöngyölített nagy papírtekercset, mely Leaotung tartomány nevezetességeit
343   31|                 hosszú sziklahasadékon, mely a Kiang Szit kétfelé nyitja.
344   31|        hasonlíthat a szarvas bogáréhoz, mely magánál hússzorta nehezebb
345   31|            vaderdőket lakó aranymenyét, mely nem hagyja a fiait ellés
346   31|                  sárga mázos tetőjével, mely úgy ragyog, mikor a nap
347   31|             palotában volt egy csarnok, mely a látványosságok számára
348   31|              egy pár pillangószárnyból, mely a derekukra volt szorítva
349   31|           vállukról lelógó kacagányból, mely változatosság kedvéért az
350   31|              pettyegetett ürge bőréből, mely hasonlított kicsinyben a
351   31|               oly finom selyemből volt, mely mindenütt hozzátapadt a
352   31|           bozontos sörénnyel körülvéve, mely büszkén felemelt fejének
353   31|         Termetét fényes bőrpáncél fedi, mely a fácánfej bőréből készült,
354   31|            munka zsellyeszéket cepelve, mely mellett a két napernyőhordó
355   31|               felfelé álló üstöke volt, mely kibújt a korona alól s szakálla,
356   31|         sávolyos, virágos selyemgyolcs, mely olyan sűrűn van szőve, hogy
357   31|              természetű szárnyas állat, mely több kakasviadalból pályadíjnyertesül
358   32|        ripacsossá verte előtte az utat, mely félrecsap a hat oszlopon
359   32|                kis ingecske volt rajta, mely a térdéig ért, hanem az
360   32|         nézegetett ki a sűrű haja alól, mely göndör csigákban omlott
361   32|       heverészett a nagy cirmos macska, mely hol a farkát csóválta alá,
362   32|                 azt a jó savanyú italt, mely a vajtól a köpülés után
363   34|          Achilles veszedelmes haragját, mely több akhájainak okozta halálát
364   34|                 a zoological muzeumnak, mely kitömeti s a bőréért fizet
365   35|                 ezt a fatális felöltőt, mely örökösen a multakra emlékezteti.~–
366   35|                kísérője tudta a járást, mely ajtón kell benyitni. Ott