bold = Main text
    Part                                           grey = Comment text

  1    1   |             keserűbb; s húsz év alatt te vagy az első nő, akinek
  2    1   |               de lehet, hogy egy sem; te iszonyú helyre jöttél; ez
  3    1   |             ég üldöző moszkítókat… és te ilyen helyre jutottál!~–
  4    1   |           ilyen helyre jutottál!~– És te?~– Azt kérded, hogy hát
  5    2   |           felpattant:~– Hanem megállj te semmirevaló, ilyen meg amolyan,
  6    2   |             az ajtótól, – hordom én a te mivoltodat, gonosz a te
  7    2   |               te mivoltodat, gonosz a te zúzád, haragos forgattát!
  8    2   |              hangon csak tudtam.~– De te ki vagy? ilyen-amolyan gézengúz
  9    2   |             Öcsém Peti, hát élsz? hát te is itt vagy? vagy hol is
 10    2   |              őkegyelmét.~– Már öcsém, te dobd ki – szólt nekijuhászkodva –
 11    2   |               is eleget akarta, hanem te agyafúrt fickó voltál teljes
 12    2   |               enyim lesz?~– Ijh, hogy te egyébről sem tudsz gondolkodni,
 13    3   |           élni akarsz, mi gondom rád.~Te féregóriás! Ki lelked minden
 14    3   |            virágait letépd.~Mit adtál te a természetnek, hogy mindent
 15    3   |             elvégy tőle? Királya vagy te a világnak? Az volnál, ha
 16    3   |              Fehér arc, sötét szív.~S te lész-e az, ki, ha a csillagok
 17    3   |          csillagos mindenség csupán a te gyönyörödre világol, s hogy
 18    3   |           világegyetem, melyen csupán te vagy a sötét folt, csak
 19    3   |              volt egykor, olyan, mint te vagy, s ember lesz egykor,
 20    3   |              lesz egykor, olyan, mint te vagy, s gázolni fog rajtad,
 21    3   |         gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén fogja
 22    3   |            magadat, megérdemelted. Ha te nem, – vétkeztek apáid,
 23    3   |          vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök, úgy fognak
 24    3   |            eszméje az emberi szívnek, te kezdet és vég nélküli iszonyú
 25    3   |           mily kínzó még álomnak is a te képed!~*~Egykor pedig azt
 26    3   |               az emberiségnek?~– Akit te megölelsz, nem sír többé.
 27    3   |          Örökre megpihen. Védője vagy te az üldözöttnek, terajtad
 28    5   |           Megfutamodék az Izrael, – a te két fiad is megholt, az
 29    5   |              lehajtá.~– Vesztél volna te is ottan, ne maradtál volna
 30    5   |            Elveszett Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind
 31    5   |          Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind elhullottak.
 32    5   |           Szépapád kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal mellett
 33    5   |               hallgatott.~– Dávid, ha te ép, erős férfi volnál, ha
 34    5   |             lakháza silányságát.~– És te sohasem leszesz boldog, –
 35    5   |             hanem a becsületes halál. Te fel fogsz menni a toronyba.
 36    5   |          hallani fogjuk a toronyból a te harangod ércszavait, s új
 37    6   |            hova rejtette el kincseit. Te talán érted a nyelvöket,
 38    6   |        tekinték a malájra.~– Olvastad te a bibliát valaha? – kérdém
 39    6   |            Saul lábaihoz, rámutatva: „Te vagy a király! te vagy Saul.” – „
 40    6   |         rámutatva: „Te vagy a király! te vagy Saul.” – „Ne félj, –
 41    6   |                megmaradok-e?”~„Holnap te és fiaid – velem fogtok
 42    6   |             tégedet nekem, téged és a te fiaidat és a te népedet
 43    6   |            téged és a te fiaidat és a te népedet mind. Holnap meghalsz,
 44    6   |           meghaltál és parancsoljon a te nevedben.”~Saul úgy tőn,
 45    6   |       művelődésben részesültek.~– Hát te nem vagy-e ismerős a csillagzatokkal,
 46    7   |              hol a villámok teremnek. Te nekem kérni hagytál országaidból,
 47    7   |             tűzben forogtak.~– Ulema! te tréfálsz a halállal, hogy
 48    7   |            mered mondani.~– Nem uram, te a rossz hír mondójára ítéltél
 49    7   |               aki aluszik, nem él”.~– Te mondád, – szólt a szultán,
 50    7   |              egészen felöltözködve.~– Te aludtál el, nem én.~Szolimán
 51    7   |             Ibrahimot meggyilkolják a te parancsodra! És te nekem
 52    7   |    meggyilkolják a te parancsodra! És te nekem megesküvél, hogy nem
 53    7   |               Rejtsétek el magatokat; te pedig légy boldog, gondolj
 54    9   |        Tsong-nu~Hol, merre nem jártál te egykor bujdosó magyar nép?
 55    9   |              országnak is elég volna: te ott is megjelentél, évről
 56    9   |                ne vesd ki füleidből a te szolgádnak beszédét. Mert
 57   10   |         bennem a belső bíró. „Ej! Hát te most magad is odamégy mandátumot
 58   10   |              hozzák föl ellened, hogy te egyszer minket, örményeket,
 59   10   |               kupecnek:~– Kit keresod te derik becsületes ember?~–
 60   10   |           Engem hínak Gergucot.~– Hát te nem az öcséd vagy, Dimitri?~–
 61   10   |             Adj hát egy pohár bort.~– Te is olyat kirsz, ami nincsen.~–
 62   10   |          aszuny!”, kivételesen pedig: te áspis, te sárkány, te krukodélus!
 63   10   |          kivételesen pedig: te áspis, te sárkány, te krukodélus!
 64   10   |          pedig: te áspis, te sárkány, te krukodélus! és más efféle
 65   10   |             leány hallatszott ekként: te burzas! a kisebbik pedig:
 66   10   |             burzas! a kisebbik pedig: te arányus leányum! Ez volt
 67   10   |               az volt a veszedelem.~– Te hét álvu! te lusta zürge,
 68   10   |            veszedelem.~– Te hét álvu! te lusta zürge, a nap a zurrodra
 69   10   |        vehetne, felhúzva homlokára.~– Te náplupó! Ma sem süpürted
 70   10   |        kellett mutatnia, ilyformán:~– Te nágy lu! Te ingyenilu! Miért
 71   10   |              ilyformán:~– Te nágy lu! Te ingyenilu! Miért tartalak
 72   10   |         jobbat kívánt:~– Mit mondtam, te filku! Nem azt mondtam,
 73   10   |         felsőbul. Hát ott van felsül, te szamár? extrafainbul. No
 74   10   |             drágállotta az árut:~– Ne te Birbuc, honnan való ez a
 75   10   |               taszította könyökkel.~– Te hugass! Tutsz is te! Ausztrálijábul.
 76   10   |      könyökkel.~– Te hugass! Tutsz is te! Ausztrálijábul. Az egész
 77   10   |               azt mondta, hogy elmenj te leány.~E delációk így folytak,
 78   10   |               leányum”, addig az övé „te burzas”.~E nevet szép természetes
 79   10   |                 De huvá nősz az égbe, te lájturja te! még kiütöd
 80   10   |             nősz az égbe, te lájturja te! még kiütöd valami csillágnak
 81   10   |              hányszor kettő?~– Ne úgy te! – ordíta fel Gerguc. –
 82   10   |        trióban kezdék el a szidást.~– Te Birbuc nem hallgatsz! betöröd
 83   10   |             monológra felhasználni:~– Te csavárgu! Hun csavárugsz?
 84   10   |            Kártyuznyi, biliártyuznyi! te akasztófárahuznyi! Kirj
 85   10   |            egy kővel az ajtóra.~– Jaj te gyilkos, te haramja, azt
 86   10   |             ajtóra.~– Jaj te gyilkos, te haramja, azt gondolod, a
 87   10   |     meszellyel mérik a fonalat. Eredj te ászuny, hozz neki meszelyt.~
 88   10   |           fideliter sütkérezni.~– Hát te ördögfátyu a kulcslyukon
 89   10   |         Gerguc ráordított a diákra:~– Te gyilkus, hun vetted ezt?
 90   10   |            vettem.~– Az én cérnámból, te tulvaj!~– A cérnát Boldizsár
 91   10   |            ilyen vin bolondninak, mit te vágyolsz. Tedd le, ne tedd
 92   10   |             jó vagyok?~– Angyál vagy! te kis drágalátus leveli bíka.
 93   10   |                Amarántus, tulipántus. Te mizeskalácsosbábu, te husvéti
 94   10   |     tulipántus. Te mizeskalácsosbábu, te husvéti tarka birka. Nem
 95   10   |              a képemről a festéket.~– Te gyémántus bábu.~Különösen
 96   10   |         jöjjön.~– De mit mutathátodsz te nékem? – szólt lenézőleg
 97   10   |            zábrázatudat, hadd lássam, te vágyolsz-e bulund, vagy
 98   10   |           minden ütésnél kiálta: – ne te Libucka! semmirevaló Libucka!
 99   10   |            egy óra alatt meghal.~– Dá te bulund! Add vissza pinzomet,
100   10   |         bolondut.~– Boldizsárt.~– Haj te Libucka! megbolondultad
101   10   |      félmilliót arányban, ezüstben, s te választod a koldust? Na
102   10   |      üleljelek a nyakadba a kezemmel. Te vágy csak angyul. Drágalátus
103   10   |            magatokénak, én nem bánom. Te Libucka, neked ju lesz Birbuc
104   10   |           hágyum ezt a cérnás bultut. Te pedig arányus leányum nagyságus
105   10   |          nagyságus ászunyra kiszulsz, te urnak születtél, neked kell
106   10   |           nefelejtse az emlékezetnek. Te kétségbeesve fogsz e sírhoz
107   10   |           ütve az ifjú. – Ti emberek, te összes emberiség! Hát nem
108   10   |          őrültök-e meg e pillanatban? Te lángzó üstökös! nem jössz-e
109   10   |               környező pompában.~– De te Mincuska! kicsoda az a nagyságos
110   10   |             nagyságos úriasszony, aki te vagy? vagy-e te babilóniai
111   10   |       úriasszony, aki te vagy? vagy-e te babilóniai királyné, hogy
112   10   |               ilyen bolond vagy? Ha a te megboldogult édesapád látna
113   10   |              téged, hogy mondaná: jaj te leány, mit cselekszel! Minek
114   10   |               meg az a sok tánc! Ha a te szegény édesapád látna téged,
115   10   |          megfúlt tőle.~– Mit gondolsz te bolond, – szólt nagy nehezen
116   10   |               A perköltségeket persze te fizetted?~– Ez így divat
117   10   |               minden ember jószágának te fizeted a perköltségeket,
118   10   |               elébb letenni.~– Azt is te fizeted ki?~– Természetesen.~–
119   10   |               sivatag forrásai körül, te szilaj vadásznép, ki elfogod
120   10   |                mint fegyverforgatást, te soha meg nem számlált nomádfaj,
121   10   |              húzódék hátra.~– Ki vagy te hős? Mi neved? Miért jössz? –
122   10   |         hajtsam meg előtte. S ki vagy te, istennő, ki pajzsoddal
123   10   |          lelke egy lélek az enyimmel. Te férjem leendsz.~– Én egyszerű
124   10   |            első férfi, akire találok, te vagy, különben egy asszonyban
125   10   |                Így ketten leszünk. Ha te hős léssz, én méltó leendsz
126   10   |          hozzád, ha én király leszek, te méltó leszel hozzám. Elfogadod-e
127   10   |             vagyok, mint Herodénak?~– Te férfi vagy, ő gyermek, neked
128   10   |             neme van-e a szeretetnek? te szereted Odenathot és szereted
129   10   |            hogy szerettessél?~– Tudod te azt; tudod, mert mindig
130   10   |                vesztemre törhetsz. Ha te elhallgatnád is, amit mondtam,
131   10   |          atyjának mindent mondani, de te látni fogod, hogy engem
132   10   |               fogom, nem félek. Aztán te mellettem maradsz, ugye,
133   10   |            tőlem? Mitől félhetnék, ha te itt vagy? Ki bánthatna,
134   10   |            itt vagy? Ki bánthatna, ha te oltalmazol?~Édes gyermeki
135   10   |               látszott, mint félni.~– Te is idejöttél? – szólt Odenath
136   10   |         dicsőség, hogy az első kopját te hajítád reá, s a dicsvágy
137   10   |              ország Róma tartománya s te Róma alattvalója vagy; e
138   10   |               azt tiltjuk neked, s ha te Palmíra neje lettél, Palmíra
139   10   |              ismét felült trónjába.~– Te mondád! – viszonzá a római
140   10   |            segély megérkezik.~– Eredj te, anyám.~– Jó, határoznunk
141   10   |             magaddal a gyermekeket.~– Te el vagy szánva.~– Mindenre.
142   11   |               kezemet, megszólítám:~– Te könnyezel.~Ő megdöbbenve
143   11   |               érdekű dolgok, melyek a te költői kedélyedet meg nem
144   11   |           semmirevaló! – kiálték – ha te megtanítottál engemet a
145   11   |               megtanítottál engemet a te szokásodra, majd megtanítlak
146   11   |               elfoglalja lelkemet, de te el fogsz komorodni rajta,
147   11   |             többen vagytok otthon. De te földbirtokos is voltál;
148   11   |             takarékossággal szerzett, te egy idegennek engedted át.
149   12   |           méla helyzetéből: – Ferhád, te nem láttad Shirint?~– Még
150   12   |        Egyszer teremte Isten Shirint, te örökkévalóvá tetted őt,
151   12   |            által fogva van.~– Ferhád, te őrjöngsz, te eszelős vagy.~–
152   12   |                  Ferhád, te őrjöngsz, te eszelős vagy.~– Tudom; –
153   12   |               s a szoborhoz lépett.~– Te csak ígérni tudsz, király,
154   12   |             kértem tőled e szoborért, te megesküvél rá, hogy megadod
155   12   |               meg akarod szegni, az a te dolgod, de ha kérésem megtagadtad,
156   12   |             Engedj beszélni fejeddel. Te magad sem tudod, mit kívánsz.
157   12   |           kívánsz. Shirin királynő és te koldus vagy.~– Szívem gazdag.~–
158   12   |           megfeleljek, s mit tehetnél te akkor?~– Ó király, – viszonza
159   12   |       lehetetlen, lehetséges nekem. A te hatalmad a rombolás, az
160   12   |               építtetsz, az enyim is: te alatta fekszel, én fölötte
161   12   |            ezredeket foglalok belőle. Te zenészeid miriádjaival sem
162   12   |            járásával megtanítom. Mi a te paradicsomod? körülkerített
163   12   |            körülkerített börtön; mi a te örömed? aranyos unalom.
164   12   |           aranyos unalom. Mit adhatsz te annak, aki boldogság után
165   12   |             Én többet adhatok, miként te.~A szobrász szavai után
166   12   |         Ferhádhoz lépett nyugodtan.~– Te mondád; – saját szavaidban
167   12   |          találta volna kívánni!~– Hát te mi után epedsz, ó Shirin? –
168   12   |               tajtékfehér termetét. – Te boldog vagy, csak óhajtanod
169   12   |              vagyok képes felérni, ha te az vagy, teljesítsd; mint
170   12   |           Ferhád, minő jó bolond vagy te, hogy egyre Shirin nevét
171   13   |             Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak azt
172   13   |            Mégy haza anyádhoz szopni, te fattyú! – kiálta a pelyhetlen
173   14   |              akit én szeretek. Ragadd te kobzodat, ragadd te kardodat,
174   14   |            Ragadd te kobzodat, ragadd te kardodat, s menjetek az
175   15   |              neki:~– Hogy mehessek én te hozzád tündérleány; víz
176   15   |         nincsen annak gerendája, jöjj te el inkább én hozzám, nekem
177   15   |          klárisnál és gyöngynél. Jöjj te hozzám feleségül.~A tündérleány
178   15   |            Szűz Mária hírével!” akkor te egyszerre az egész gulyával
179   15   |          vagyunk mi egymásnak, nem jó te neked engemet látnod.~–
180   15   |              aranyod, kellesz énnekem te magad. Kell énnekem te ajkad,
181   15   |        énnekem te magad. Kell énnekem te ajkad, ragyogó két szemed,
182   15   |            torkaikban; meg ne rettenj te azoktól, üss rájuk birsfavessződdel
183   15   |            kínálnak, ne végy belőlök, te semmihez ne nyúlj, hanem
184   15   |          káprázik, hogyha reájuk néz. Te ne végy azokból semmit,
185   15   |       Édesanyád, – felelt apja – amíg te odavoltál, itt szemem láttára
186   17   |          dolgozásban kicserepesednék.~Te ülj a szobában, leányom,
187   17   |           minden munkát, nem szorulsz te arra; ő megfőz, kitakarít,
188   17   |              ne vigasztalja.~– Jucika te; te Jucika.~Bizony Jucika
189   17   |             vigasztalja.~– Jucika te; te Jucika.~Bizony Jucika rá
190   17   |               ő és Juci lelkem.~– Hát te honnét jössz? – kérdé András
191   17   |         András szobájába. – Gyere elő te gyilkos istentelen, gyere
192   17   |                mert mindig iszom. Gyí te Ráró, gyí te Szellő, ne
193   17   |               iszom. Gyí te Ráró, gyí te Szellő, ne búsulj az asszonyodon!~
194   18   |          Komáromban, ami persze nem a te hibád.~Borsos István uram
195   18   |               maradékhoz látni.~– Hát te asszony, mondd csak, hol
196   18   |        csináltam azt mind. Mit értesz te ahhoz? Diákul van.~– Azután
197   18   |       bolondnak csinálja? No, megállj te pokolra termett, majd megtanítalak
198   18   |    elsétálhatna alatta. Ugye asszony, te magad láttad? S végtül végig
199   20   |       párkányára, s lekiáltott reá:~– Te fehér szörny, kit a tenger
200   20   |             kit a tenger okádott ide! Te fenevad, ki aranyat eszel,
201   20   |         megfőzetted. Eredj innen mind te magad, mind négylábú rokonaid,
202   21   |             fej és kopasz áll, amit a te urad visel.~– No már elég
203   21   |          kiálta a csauszra.~– No most te istentelen pogány lator
204   21   |              bántlak többet; de aztán te se bántsd a feleségemet.~
205   21   |         mindnyájunkat! Ördög bújjék a te vas öklödbe! Hiszen jól
206   21   |              uram egyet gondolt.~– No te Mihály, már az igaz, hogy
207   21   |          Jankó, csak kisült rád, hogy te gyújtottad fel a pap méhesét,
208   21   |            méhesét, s míg más oltott, te loptad el az úrvacsorához
209   21   |             el a fejét.~– No megállj, te Rácz Jankó, ámbár nem vagy
210   21   |          áldani fogom bíró uramnak…~– Te bizony nem sokat fogod áldani
211   21   |          akárki kérd, azt mondd, hogy te vagy Dúl Mihály, te ölted
212   21   |              hogy te vagy Dúl Mihály, te ölted meg a törököt, akkor
213   21   |            vén volt és félszemű.~– No te tüskére való, – köszönté
214   21   |         kérdezni, hogy igaz-e, miként te méregkeverő volnál?~– Rám
215   21   |        tanácsot: tagadd el, hogy az a te urad.~– El is tagadtam már
216   21   |         találnak, mondd azt, hogy ő a te urad. Ha a házadhoz megy,
217   21   |          feleségét féltvén, egyikét a te vitéz csauszaidnak ököllel
218   21   |      bosszulatlan maradjon, s az is a te tudtoddal történjék, kérünk
219   21   |             hozzánk a holnapi napon a te kegyelmes tihádat, hogy
220   21   |          kellett, hogy el ne essék.~– Te volnál Dúl Mihály, micsoda? –
221   21   |            hogy az a kettő egy pár.~– Te Dorka asszony, hát ez itt
222   21   |           Dorka asszony, hát ez itt a te urad?~Dorka asszonynak tetszett
223   21   |         tetszett igent mondani.~– Hát te Rácz János, ez itt a te
224   21   |               te Rácz János, ez itt a te feleséged?~A kérdezett keservesen
225   21   |               Rácz János, meg is vagy te akkor jobban büntetve, mint
226   21   |       fogságot.~– De fiam, csak eredj te haza szépen, s élj a feleségeddel
227   21   |             feleségeddel együtt; az a te árestomod.~Több veszedelem
228   22   |                mondjuk el, mit tettél te ezelőtt hatszáz esztendővel.~
229   24   |         egyikből iszom én, a másikból te.~Ez a kúra használt.~Louis
230   24   |              kérdőre vettem szépen:~– Te Pista! voltál te valaha
231   24   |            szépen:~– Te Pista! voltál te valaha büntetve a te elkövetett
232   24   |           voltál te valaha büntetve a te elkövetett vétkeidért?~–
233   24   |           összefonva karjaimat:~– Hát te hogy mersz énrám ilyen szemeket
234   24   |              engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli ura;
235   24   |             Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon
236   25   |             mégis többre vittem, mint te. Én a hitében támadom meg.
237   25   |             rá magától.~– No jól van. Te már sokat megpróbáltál,
238   25   |        magadnak ilyen tréfát: ne köss te ki asszonyokkal. Nem tudod
239   25   |               veled egyetértett, akit te biztattál fel, hogy álljon
240   27   |              Uram, ki lészen lakója~A te szentséges hajlékodnak: …~
241   27   |             apám volt száműzött, most te vagy az. Akkor neki volt
242   27   |          vissza. Ahová én megyek, oda te velem nem jöhetsz.~– Én
243   27   |           kérlek, cseréld meg velem a te alsó köntöseidet, nehogy
244   27   |             az egész beszédből.~– Hát te azt mondod, hogy a kastély
245   27   |             ez a jelszó: „övezd fel a te derekadat”, mely tudtul
246   27   |       iparkodott őt megszabadítani. – Te sajnálod-e véredet hazádért,
247   27   |          Isten fia volt, nem sajnálta te érted kihullatni vérét?~
248   27   |             vállára borulva susogá:~– Te vagy az? Már visszajöttél,
249   27   |          akarta; és amellett vőm; ezt te akartad. De se az, hogy
250   27   |          áruló?~– Csendesen, asszony! Te el fogsz jönni. Hazajössz
251   27   |               Kedves öcsém! Ifjú vagy te nagyon ahhoz. Míg titkunkat
252   27   |              jól látta, hogy vezetnél te bennünket felé, aki még
253   27   |              Azt, amit felfogadtam.~– Te magad lettél a csapat vezére?~–
254   28   |           mikor én aztán szólítalak: „te kisleány, ide azzal a dinnyével!”
255   28   |              Ő azt gondolta magában: „te lengyel vagy, te bizonyosan
256   28   |            magában: „te lengyel vagy, te bizonyosan valami rosszban
257   28   |              Én pedig azt gondoltam: „te orosz vagy, te bizonyosan
258   28   |            gondoltam: „te orosz vagy, te bizonyosan azért vagy itt,
259   28   |               hiszen én is túljárok a te eszeden”.~A kocsi robogott;
260   29   |          imádkozni az asztaláldást.~– Te! Csak nem akarsz itt nálam
261   29   |              csak jöjjön gyalog. Gyüh te fakó.~Azzal belevágott az
262   29   |           Hiszen csak egy van.~– Bábi te!~– Borcsa te!~– Ne híjja
263   29   |              van.~– Bábi te!~– Borcsa te!~– Ne híjja Borcsának, mikor
264   29   |             van.~– Micsoda dolga van, te! féleszű satrafa!~– Hát –
265   29   |              fejét csóválta:~– Ugyan, te Ádi! ha meglátnak!~– Akkor
266   29   |          hordoznak ám ilyen helyeken. Te valóságos istenkísértő vagy.~–
267   29   |            miatt.~– Hát mi baja van a te szívednek?~– Az, hogy téged
268   29   |             az üveg.~– De én adom, és te megkapod. Nem elég az?~–
269   29   |              fejemet küldöm le.~– Ah, te bolond!~– No, hátha meg
270   29   |             se szólok az anyádnak, de te se szólj! De csak azt mondja
271   29   |         nyelvét!~– Írj rá epitáfiumot te.~Itt nyugszik már Márta
272   29   |              befogva tartotta. – Csak te öcsém, hogy is hínak? ne
273   29   |              amit föl nem foghat; hát te, hogy is hívnak? mit felelsz
274   29   |             fiam. De nem úgy van. Hát te másik, hogy is hívnak?~–
275   29   |             fel a táblára:~o quid tua te~b bis? bia abit!~aaa s et
276   29   |         elismerése fél megjavulás. No te másik; hogy is hínak? Most
277   29   |          super) bis a Tua (super) bia Te (super) abit! (Ter) a es
278   29   |         ketten prestanter feleltetek. Te, hogy is hívnak? több verzátussággal,
279   29   |               több verzátussággal, de te a másik nagyobb modesztiával,
280   29   |              No fiam, hogy is hívnak? te nyúlsz bele elébb.~Ezúttal
281   29(2)|                                     Ó te dölyfös! Mit dölyfösködöl?
282   29   |      Megteszem azt Veronkám kedves, a te jó szivedért.~De amint odahajolt
283   29   |         oldalba Nyaviga pajtás. – Hát te is tudod?~– Hogyne tudnám?
284   29   |            csak meg ne tudnák!~– Csak te ki ne beszéld. Legjobb lesz,
285   29   |              szeretőd halt meg neked, te?~– Csitt! – ordítá titkolózva,
286   29   |             szívem; fáj! Fáj a szívem te éretted! Fáj! Mindjárt kirúgom
287   29   |            csak azért beszéltem, mert te még eddig csak titkoltad
288   29   |            bátran és egyenesen.~– Hát te nem jössz be? Ahán! Értem!
289   29   |          egymáshoz.~– Hát a tanyán? A te tanyádon!~– Az én tanyámon?
290   29   |               Hisz ott ittunk együtt, te goromba!~– Ittunk? Én egészen
291   29   |             mindjárt innen.~– Engemet te? A te testi-lelki jó pajtásodat?
292   29   |       mindjárt innen.~– Engemet te? A te testi-lelki jó pajtásodat?
293   29   |             idáig.~– Hát persze, hogy te vezettél ide.~– No, nem
294   29   |                S mondd el, mit látsz, te most ott?~– No halljuk,
295   29   |              itten! Hát mit ólálkodol te itten? Mit állsz te meg
296   29   |         ólálkodol te itten? Mit állsz te meg éjnek éjszakáján az
297   29   |     testimoniumért jöttem.~– Éjszaka! te!~– Hát én azt gondoltam,
298   29   |       professzor úr az utcán sétál.~– Te! Tán te is lunátikus vagy?~–
299   29   |             az utcán sétál.~– Te! Tán te is lunátikus vagy?~– Hát
300   29   |              valaki úgy látszik, hogy te vagy. Mert nálad van.~–
301   29   |                 Úgy látszik ám.~– Hát te mégis itt állsz? – rivallt
302   29   |               ugyanezen hibákat meg a te különösen pártfogolt kegyencedben
303   29   |             ne mondjon előttem!~– Hát te is az eszemet akarod elvesztetni
304   29   |               S ilyen embernek akarod te a mi Veronkánkat adni?~–
305   29   |              így meggyalázott, akarod te Veronkát adni?~– Éppen azért,
306   29   |           hatalmaskodva Dallos Ádi.~– Te apellálsz? Hová apellálsz?
307   29   |               elviszem őt magammal. – Te vőm uram, add vissza azt
308   29   |            adom! Benne van minden!~– „Te nagy hipokrita, Nyaviga,
309   29   |           hangon a hazajáró lélek. – „Te pedig Zsófi leányom, ne
310   29   |   fellármázzanak, mikor alszom.~– Hát te nem is örülsz, hogy feltámadtam?~–
311   29   |               nem sétálhat, akkor nem te voltál a lunátikus. De ha
312   29   |              őt idehozta: akkor mégis te voltál a lunátikus.~– Akárki
313   29   |        Debrecenben lunátikus.~– Aztán te se járj ide többet a padlásablakon
314   30   |      elénekelnem, hogy „Isten hozzád, te csendes ház!” Ekkor egyet
315   30   |           ócska kabátjára, akkor csak te pakolj össze, eredj odább
316   30   |         tanított.”~„Milyen csunyákat, te?”~„Szégyenlem el is mondani.”~„
317   30   |          isten bikává lett.”~„Bikává, te? Egy isten?”~„Aztán elrabolt
318   31   |              benne alszom. Ha azonban te magad akarsz beszélni olyan
319   31   |               egyik ember a másikkal. Te vagy Luzu, a százéves szent?~–
320   31   |              homlokára van írva.~– Ha te száztíz éves vagy, akkor
321   31   |             csatorna is.~– Kitől tudd te ezt?~– Az arany menyétektől.~–
322   31   |            kétfelé esett a feje.~– No te Luzu; ennél bolondabb hazugságokat
323   31   |             találtál. Ugyan hol látsz te ilyen csodákat?~– Te is
324   31   |            látsz te ilyen csodákat?~– Te is látnál ilyeneket, – mondá
325   31   |               hogy mindezeket, amiket te bolondságnak neveztél, felírd
326   31   |         neveztél, felírd és megőrizd. Te pedig, mezítelen szent,
327   31   |               legjobban megfelelhetsz te magad, ifjú császár. Nem
328   31   |            császár. Nem rémülnél-e el te magad is, ha egy náladnál
329   31   |          császár, s nem kérem hozzá a te tanácsodat, tudós csillagvizsgáló, –
330   31   |             Csingi császár. Bizonyára te vagy az egész mennyei birodalomban
331   31   |          szemébe nézhessen.~– Ki vagy te? Mi vagy te? Hogy engem
332   31   |      nézhessen.~– Ki vagy te? Mi vagy te? Hogy engem így el tudsz
333   31   |              bájolni? Álmodtam én már te felőled sokszor. Mindég
334   31   |            Csia Csinginek:~– Császár, te legnagyobb vagy a nagyok
335   32   |         odavitte a kis leányhoz.~– No te „béka!” Hát kell-e egy kis
336   32   |           neki a pandúrhadnagy: „hej, te akasztani való betyár! hogy
337   32   |               való betyár! hogy tudsz te ilyen szép lenni?” Én aztán
338   32   |     kisleányhoz a poharat.~– No igyál te béka! Cukros bor! Keresztapád
339   32   |        csókolsz kezet keresztapádnak, te béka! – feddé a lányt a
340   32   |         ködment kaptál! Mégsem örülsz te kis béka? Jövő héten piros
341   34   |             pénzt, akkor, öcsém, csak te haragszol meg énrám; de
342   34   |             én is megharagszom terád, te is énrám”. Így aztán nem
343   34   |             azt mondja: „No most vagy te eszel meg minket, vagy mi
344   34   |            akar beojtani. No megállj, te elfajzott korcs ivadék!~
345   34   |              gyilkoljátok egymást. Ha te is ilyen korán be akarod
346   34   |            meg már becsüli is. Hiszen te országos gonosztevő vagy!~–
347   34   |           cselekedtél? Szerencsétlen! Te apagyilkos! Te hazaáruló!
348   34   |         Szerencsétlen! Te apagyilkos! Te hazaáruló! Hiszen ezáltal
349   34   |             ideesik.~– De nem fogod-e te ezt kifecsegni?~– Nemesi
350   34   |              fejeléscsizmára valót?~– Te! Te! Epikuréus! Mindig ilyen
351   34   |          fejeléscsizmára valót?~– Te! Te! Epikuréus! Mindig ilyen
352   34   |              ábrándok körül csapong a te fantáziád. Tanulj meg egyszer
353   35   | értékpapírjait. Megtudva, hogy azokat te vetted fel, egyszerre nyitjára
354   35   |             öngyilkossági komédiának; te megszöktél; a tengeralatti
355   35   |     felkacagott.~– Pompás egy terv! S te mindezt képes volnál végrehajtani,