bold = Main text
    Part                                           grey = Comment text

  1    1   |             behunyja, hogy ne lásson.~Mi történik tovább az ott maradottal,
  2    1   |                  Bátyám! az istenért, mi lelt? – kiálta a fiatalabb,
  3    1   |             lenni, – senki sem tudta, mi baja?~A délszigeteken lakik
  4    1   |          poklot csinálnak az emberek, mi pedig, ördög barátom, csináljunk
  5    1   |          hullott az alkudók fejére.~– Mi volt ez? – kiáltának kirohanva.~
  6    2   |            Sonkolyi Gergely~Denikve – mi tűrés-tagadás benne? biz
  7    2   |             meg énnekem, János gazda: mi ész kellett ide?~– Hja,
  8    2   |            kút, meg még patvar tudja, mi mindenféle illatos alkotmány,
  9    2   |            úgy féltette; tudtuk volna mi azért, hogy micsoda nyelven
 10    2   |               s nem nézett rám.~– No, mi hozott? – Ekképp kívána
 11    2   |              mulandósággal. Hanem hát mi jóért jött öcsémuram, hadd
 12    2   |               átkozhattam meg.)~– Hát mi baj, öcsémuram? Csak mondja
 13    2   |          számon, hogy: – Ki hallotta, mi történt a faluban?~Azt persze
 14    2   |              erősen szemeibe nézve. – Mi leli a maga szemeit? Szent
 15    2   |         choroideán?~Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidea! S
 16    2   |          pedig fáj a könyököm: de hát mi az a marmaurosis?…~– Ez
 17    2   |             idebenn az Esztike.~– Hát mi cuppant az elébb olyan nagyot?~–
 18    2   |                a falióra ketyegett, s mi Esztikémmel semmiről igen
 19    2   |             letömködve a pipa tüzét – mi dolgod neked az én házamnál,
 20    2   |               Hanem tréfán kívül: hát mi közöd neked ahhoz a leányhoz?
 21    2   |            sem urabátyja nem voltam).~Mi volt legyen belső tartalma
 22    2   |    alaptalanul – a két széken ülő úr.~Mi pedig bementünk a házba.~…
 23    2   |                hogy kávét ittak, mire mi kivetődtünk a nádméztartóval;
 24    3   |              eszme föltámadna bennem, mi ez emlékekhez híven csatolva
 25    3   |               hazudj, ha élni akarsz, mi gondom rád.~Te féregóriás!
 26    3   |              első és utolsó szerelem.~Mi édesebb a szerelemnél? A
 27    3   |            gyönyöre még irtózatosabb.~Mi édesebb a bor kelyhénél?
 28    3   |            engemet látogatni nem jár.~Mi nyomot hágy a légben az
 29    3   |           Mért borzadozol,~Szép Emma, mi bánt?…~Künn a hideg éjben~
 30    3   |            igaz, nem igaz…~Szép Emma, mi bánt?~Mért borzadozol?…~
 31    3   |               legméltóbb, tenmagadat?~Mi jogotok nektek az embert
 32    3   |            hosszú, csöndes álmak…~*~S mi volna abban rossz?~Oly szép
 33    3   |              semmi fájdalom súlyától.~Mi volna abban rossz?~*~Szomorú
 34    4   |              akkor nem is tudod: hogy mi a jó? Ezt majd én készítem
 35    4   |           magukat, szálljon egyenesen mi hozzánk és mondja: honnét
 36    4   |         szépen felfonva à la cosaque, mi neki csaknem oly jól illett,
 37    4   |            először, semmit sem tudunk mi azóta, mióta Kufsteinból
 38    4   |              A gazda csak nézte, hogy mi lesz már ebből. Azok pedig
 39    4   |               lássuk, mit tudsz? majd mi nézünk. A spiszburgeraj
 40    4   |              tekintetes táblabírákból mi lett?~– Utója felé csakugyan
 41    4   |               népszerű kormányférfiú, mi véget ért?~– Meghalt. Egy
 42    4   |           különben hogy éli világát a mi kedves Gáspárunk?~– Hát
 43    4   |              pogyszem!!! Zatráceni!” (Mi magyarul tán annyit tesz:
 44    4   |          szemekkel nézi mindezeket?~– Mi gondja a tudományoknak a
 45    4   |               feleljenek nekem egyet. Mi az ördögöt vétettek önök,
 46    4   |             megkérdezni: hát Jókaiból mi lett, mi történt vele?…~…
 47    4   |    megkérdezni: hát Jókaiból mi lett, mi történt vele?…~… Itt azonban
 48    5   |         temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem osztozol.
 49    5   |          sóhajta fel a nyomorék. – De mi az én hangom? Mik az én
 50    5   |         lesznek hozzájuk méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyenge,
 51    5   |      ellenséget, a harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük
 52    5   |               ős bérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok az
 53    5   |     köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint elhalunk
 54    5   |             hazába.~Miért nem vagyunk mi is ottan!~1850~
 55    6   |         kardcsapást sem kisértve meg.~Mi azt hivők, hogy könnyűszerrel
 56    6   |           látja? – kérdé Drumfield.~– Mi az? mi az? – kérdezősködék
 57    6   |             kérdé Drumfield.~– Mi az? mi az? – kérdezősködék a fiatal
 58    6   |            felsült az asztrológiával; mi pedig halaványan, elijedve
 59    6   |               hitték, hogy tréfálunk, mi világosan láttuk a csillagot,
 60    6   |            hogy én is beteg vagyok.~– Mi lelt? hol jártál? – kérdezém
 61    6   |            van rontva.~– Az Istenért, mi történt veled?~– Az a leány…
 62    6   |            mérgek készítésére, miknek mi neveit sem ismerjük.~– És
 63    6   |          megnevette beszéde végét, és mi is utána nevettünk; csak
 64    6   |           csak lelke előtt látszik.~A mi nevetésünk nem tartott soká.
 65    6   |            mind – mind elestek.”~Csak mi négyen maradtunk élve: Smith,
 66    7   |             Mindenki feszülten leste, mi tisztelet várhat arra, aki
 67    7   |           soha megöletni nem fogod.~– Mi jut eszedbe ez órában, leány?! –
 68    7   |            pillanta rá fekhelyéről.~– Mi baj megint? Rossz hírt ne
 69    7   |                A szultán felébredt. – Mi az? – kérdé felriadva fekhelyéről.~
 70    8   |          tudja képzelni magában: hogy mi lelhette őt? Semmi csontja
 71    8   |           valami részecskéje.~– Ugyan mi bajom lehet nekem? – kérdezősködék
 72   10   |           felidézték a rendőrségre.~– Mi jutott az úrnak eszébe?
 73   10   |           anno boszniai honfoglalás). Mi egyszerre népszerűtlenekké
 74   10   |           mindig hullámosan maradtak, mi őt majd kétségbe ejté. Ha
 75   10   |             sárban fekve, hogy lássák mi történt vele, s föl nem
 76   10   |      cérnásboltos élt, de tudja Isten mi lelte őket, úgy kivesztek
 77   10   |               abból. Egy fehér rózsa, mi az imént Minerva hajába
 78   10   |          jószágot rendbe hozta.~– Hát mi kell még hozzá?~– A zálogos
 79   10   |             Ha olvasni akartok arról, mi újat talált föl tegnap óta
 80   10   |           szorítva arany-sisakja alá, mi arra mutat, hogy a női piperével
 81   10   |              hátra.~– Ki vagy te hős? Mi neved? Miért jössz? – kérdé
 82   10   |               javát maga előtt hajtá.~Mi volt e rendezett hadak ellenében
 83   10   |        félénken kérdezősködve: anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe?
 84   10   |            Herode érzékeny, hát neked mi érdemed van arra, hogy szerettessél?~–
 85   10   |           fölébredett, megnézni, hogy mi baj. Deli termete alig hosszabb
 86   10   |             kiált-e?~– Hova gondolsz? Mi baj érhetné őt? Nincs sem
 87   10   |             egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá tette
 88   10   |              határt, megengedte, hogy mi is megpihenjünk saját hazánk
 89   10   |              lánccal kínál bennünket, mi kínáljuk vissza karddal.
 90   11   |                vándoroljatok ki.~Hisz mi az a hon? Föld, melyet másutt
 91   11   |              sem.~Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra a nemzetnek,
 92   11   |               gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki
 93   11   |              nem tudtam rájönni, hogy mi? de éreztem, hogy ez így
 94   11   |     dicsekednék azon sorssal, melyben mi vagyunk, én panaszkodom.~
 95   11   |          magát! Miért nem érezzük hát mi is?~Német, frank, irlandi
 96   11   |             letették a karfa mellé.~– Mi az? – kérdém kiváncsian.~
 97   11   |              sem menekült meg belőle.~Mi és még egy másik csónak,
 98   11   |              perc múlva visszajött.~– Mi ez? – kérdem megtekintve
 99   11   |       leültetett, kérdezé, hogy ki és mi vagyok?~Mondám, hogy engem
100   11   |          messze s meglehet, hogy mire mi megyünk, már akkorra gőzhajó
101   11   |           válogatni szoktak.~Cselédet mi csak az esztendő azon szakában
102   11   |        gondviselés munkája lesz, mert mi kívül vagyunk valamennyi
103   11   |           hogy lesz ott minden, ahova mi megyünk, mégis jónak láttam
104   11   |            privát rabszolgaságnak, és mi a rabszolgaságot nem tűrjük.~–
105   11   |      korlátolja a szabad akaratot, és mi semmi zsarnokságot, semmi
106   11   |              poroszkált előttünk, míg mi lovainkat gyalog vezettük
107   11   |              szomszéd zseniknek (mert mi mind zsenik vagyunk, akik
108   11   |              korsóval a vízre.~Öcsém, mi itt állandó ostromállapotba
109   11   |              Jancsit, hogy nézze meg, mi bántja a tyúkokat, ő persze
110   11   |       elszaggatni.~Meg nem foghattam, mi bajuk. Végre vissza akarok
111   11   |          sietett az ajtót feltárni, s mi a belépőben Hurday Lászlóra
112   11   |             egy idegen! egy ellenség! mi tárt karokkal fogadtuk őt,
113   11   |            nád van dugva szárnak.~Míg mi az udvaron a szövetségpipát
114   11   |             hogy bele is halok. Téged mi kényszerített? Megszöktél
115   12   |        dombokat; senki sem tudja már, mi volt, mi emelkedett ott?
116   12   |               sem tudja már, mi volt, mi emelkedett ott? és ők titkos
117   12   |          beszélnek a hagyomány regéi.~Mi van e nagy halmok alatt,
118   12   |              éreznek, de nem értenek.~Mi volt az a bűbáj, az a megtörthetlen
119   12   | lélekkifejezés ellentéteinek volt az, mi őt a világ minden szépségei
120   12   |         szemeim járásával megtanítom. Mi a te paradicsomod? körülkerített
121   12   |   paradicsomod? körülkerített börtön; mi a te örömed? aranyos unalom.
122   12   |               volna kívánni!~– Hát te mi után epedsz, ó Shirin? –
123   12   |              kezdtek, s némely virág, mi csak színei pompájáról volt
124   12   |         hirtelen felragadta, s nézte, mi rajz és mi leend rajta?~
125   12   |       felragadta, s nézte, mi rajz és mi leend rajta?~Azon egy nyitott
126   12   |               járna. Senki sem tudta, mi baja.~A király aggódva unszolá
127   12   |         kérdéseivel, hogy mondja meg, mi bántja. A hölgy mindennap
128   12   |      királyhoz. – Ma kitaláltam, hogy mi nyomja oly nagyon. Kertembe
129   12   |                hogy tudtomra adandja, mi bánt? s intésére egész testem
130   12   |               vágyódol az égbe tőlem? mi van ott, amit én nem adhatok?~–
131   13   |        emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna…~…
132   13   |  nagytiszteletű úr udvarára nyílik; a mi két szorgalmas ifjúnk nagy
133   13   |              ez már mégsem csillag!~A mi derék ifjaink azon ürügy
134   13   |             úr el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiút; kutatott,
135   13   |               Enyed is elgondolhatta, mi vár reá?~Ilyen ínséges eset
136   13   |           városon kívül maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménnyel
137   13   |           megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ők hazajőjjenek,
138   14   |              és ősze gazdagabb. Hol a mi kerteink ritka gyümölcsfái
139   14   |                s ami drága csemegéket mi csak a boltokban látunk,
140   14   |           Napok múlva megtudták, hogy mi volt ez a tünemény.~A rettenetes
141   14   |         húsával él. Kellenének ugye a mi szép barna menyecskéink
142   14   |           szép barna menyecskéink s a mi gyönge húsú ifjú magzataink,
143   14   |               húsú ifjú magzataink, a mi folyóvizeink tele sárarannyal.
144   14   |   folyóvizeink tele sárarannyal. És a mi juhaink és a mi ökreink,
145   14   |     sárarannyal. És a mi juhaink és a mi ökreink, miket mi már meghizlaltunk.
146   14   |        juhaink és a mi ökreink, miket mi már meghizlaltunk. De nem
147   14   |               vannak, meg nem ijedünk mi. Láttunk mi már máskor is
148   14   |               nem ijedünk mi. Láttunk mi már máskor is sáskákat táborozni,
149   14   |           rézpénz? Úgy vegyétek, hogy mi vagyunk az aranydénár, az
150   14   |         asszonyok pedig azalatt, amíg mi az ellenségre járunk, menjenek
151   15   |               ifjú, nem valók vagyunk mi egymásnak, nem jó te neked
152   15   |             kristályfényes palotában. Mi három testvérek vagyunk,
153   17   |           volna be a fejét.~Hanem hát mi gondja a más dolgára Tuba
154   17   |          kérdezgette András szelíden: mi bajod szivem? mi bajod Judikám?
155   17   |            szelíden: mi bajod szivem? mi bajod Judikám? utoljára
156   17   |              Aki erre amarra áldotta; mi bajod hát, beszélj! és ne
157   17   |             eloltom. Hanem mondd meg, mi bajod? ezer milliom mennykő
158   17   |        hívásra jött volna.~– Tudod-e, mi újság? megjött az apád.
159   17   |               jöhet, azt izente, hogy mi menjünk őhozzá, hozott mindenfélét.~
160   18   |            ember, amíg meg nem nézte: mi van a pohárban? mihelyt
161   18   |              volt, mint másnak.~– Hát mi baj, szomszéd uram? mi baj? –
162   18   |            Hát mi baj, szomszéd uram? mi baj? – kérdi részvevő tekintettel
163   18   |          ezzel a sok asszonynéppel?~– Mi bajom van? Hát hogyne volna
164   18   |     bársonyból. Hát bolond vagyok én, mi? vagy ökör, vagy ló?~– Ki
165   19   |      gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót talál más ember
166   20   |       legkártékonyabb állatok, akik a mi fehér erényeink- és művelődésünknek
167   20   |                megkérdendő tőle, hogy mi szándékkal jön országába.~
168   20   |               előljáróival együtt.~Ó, mi nagy bolondok voltak a rézszínű
169   20   |             és minden füvet és fát, a mi zöldülni szeret, és minden
170   20   |         leszórják a szikla mögé.~– Ó, mi kár értök!~Azután öltönyeiket
171   20   |     meggyújtják és lehajigálják.~– Ó, mi szépek!~És azután letérdelnek
172   21(1)|              1606. decemb. 10. Noha a mi városunk csak árokkal és
173   21   |      takarodjék be a városba, s kinek mi féltője van, dugja el, vagy
174   21   |           eszükbe a csausz. Hát abból mi lett?~Az biz ott feküdt
175   21   |            haltál meg, jámbor csausz; mi a patvar? hiszen csak a
176   21   |            fával megkoronáznak. Tudod mi az?~– Hogyne tudnám, kegyelmes
177   21   |            eset történt e mai napon a mi városunkban, hogy egy idevaló
178   21   |            figyelemmel titokban, hogy mi lesz majd ennek a vége?~
179   22   |         akkori énekesek, hegedősök, a mi dicső elődeink.~A mi dicső
180   22   |                a mi dicső elődeink.~A mi dicső elődeink, a poéták,
181   22   |          volna az élet. Mit vétettünk mi, hogy meghaljunk, azt sem
182   23   |             jött és kezét nyújtá (ah, mi bájos, puha kéz!), leültetett
183   23   |          forgatva magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? annyi
184   24   |        hetvenezer forint. Tudjuk meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet,
185   24   |             lakni a kastélyban?~– Hát mi a gutát? Csak nem fogadok
186   24   |               megkérdeztem tőle, hogy mi baja? azt felelte rá, hogy
187   24   |            úgy látszott, hogy sír: – „Mi lelte kendet?”~– Nagy az
188   24   |         komolyan megijedtem rajta: – „Mi baja? miért sír?”~– Hogyne
189   24   |           mondanám a tiszttartónak; – mi a csuda lelte ezt az itteni
190   24   |         testvért sem ölt biz az, mint mi ketten. A kapus dőre volt,
191   24   |              a Davy-féle bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet
192   24   |         megállt bennem a gondolkozás. Mi volt ez? dal-e vagy zene?
193   24   |             mielőtt kivehettem volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam
194   24   |              bajaival, elfelejtettem, mi bajom? kinyitottam az ablakot
195   24   |             is.~Azt bizony nem tudom, mi rendszert szokott a nemes
196   24   |          lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~–
197   24   |            uram, kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen
198   24   |      hallucináns! és mit tudom én még mi mindenféle variációja van
199   24   |                  Ó, a szegény gróffal mi sokat tanultuk ezt a beszédet,
200   24   |          velem közölte minden titkát. Mi oka volt rá? mi részem volt
201   24   |               titkát. Mi oka volt rá? mi részem volt nekem e szerencsétlen
202   24   |              hogy ez a gyermek enyim, mi fog történni vele? bizonyosan
203   24   |             én el nem tudtam találni, mi lelte? Hogy azután kissé
204   24   |          tudja most már egész titkát; mi itt úgy szeretjük önt mind;
205   24   |              e földről való tündért a mi emberi beszédünkön szólni
206   25   |              Hát én azt mondom, hogy: mi van csak ma? Rebbialevval
207   25   |          olvasni tudó, megtudja, hogy mi történik a távolabb világban
208   25   |               leöljük őket. És azután mi leszünk belül a várban és
209   26   |           uram kikérdezé, hogyan van, mi baja van? A beteg elpanaszlá
210   26   |               is vagyunk. Nem megyünk mi innen el többet, uram.~Tallóssy
211   27   |              ki nem igazodott belőle, mi az igaz, mi a költemény.~
212   27   |         igazodott belőle, mi az igaz, mi a költemény.~Ha Szabolcs
213   27   |            hangon e szókat mondja:~„A mi segedelmünk jőjjön az Úrtól.”~
214   27   |          másodszor azért nem, mert ha mi e kérdés felett egymás közt
215   27   |            ránk tulajdon hazánkban. A mi asszonyaink keblének fehérségét
216   27   |              tapasztalni fogják, hogy mi ez igyekezetet meg fogjuk
217   27   |             uramnak:~– Bölcsen tudom, mi vagyon a statutumokban;
218   27   |              hazajövetelre izgatta.~– Mi nem küldtünk bandériumot
219   27   |       öntöttek, azokat ajándékozták a mi városunknak, s most mi e
220   27   |              a mi városunknak, s most mi e harangokat újra ágyúknak
221   27   |              szomorú helyzetünk, de a mi bajunk az, nem a kegyelmeteké;
222   27   |               kegyelmetek tőlünk, azt mi mindig bőven kiszolgáltatjuk.
223   27   |          fiatalságot városunkba, hogy mi ezt mészárszékre hordjuk?
224   27   |      templomokat, kollégiumokat, hogy mi azokat leégettessük? Mivé
225   27   |            rosszaltam és rosszallom a mi fegyvereseinknek csatába
226   27   |             Ime, érdemes tanács, ez a mi törvényünk. Hasonlítsák
227   27   |              tudja; s ilyenformán, ha mi ítéljük el, háza tüzét,
228   27   |             főkapitány jókedvét.~– De mi az áldottának jönnek kegyelmetek
229   27   |          hahota szakította félbe.~– S mi, akik ilyen fehér cipóval,
230   27   |            füstölt szalonnával élünk, mi ijednénk-e meg olyan néptől,
231   27   |           közéjük? Azt gondolja, hogy mi nem tudjuk, mi az az ágyú?
232   27   |         gondolja, hogy mi nem tudjuk, mi az az ágyú? az ágyú nem
233   27   |               megijeszteni; már pedig mi nem vagyunk lovak, ergo
234   27   |               felolvasá annak sorait:~Mi, első Rákóczi György, Erdély
235   27   |             tiltakozni az ellen, hogy mi fölénk bárki is bírót nevezzen
236   27   |         engedelmeskednünk kötelesség. Mi őérte fogtunk fegyvert,
237   27   |     fejedelmet sérti meg benne, aki a mi urunk és a vallás fenntartója.
238   27   |              visszafojtva leste, hogy mi fog itt történni most.~Az
239   27   |             mindig tudassa velük.~– S mi szándékuk van az összeesküvőknek?~–
240   27   |               legyen köntösöm a tiéd. Mi kell még jámbor őrült?~Szulali
241   27   |           bizonyíthassa tanújelekkel, mi történt vele Váradon, nehogy
242   27   |        egyszer valaki, aki elolvassa, mi van azokra írva.~Ilyenformán
243   27   |           világ nem úgy akarja, ahogy mi akarjuk, én megyek alunni.
244   27   |         négyen és sokan kaptak sebet.~Mi volt ez? – kérdezé magában
245   28   |            nem kergeti-e valaki?~– No mi baj? – förmedt rá a borzas
246   28   |             negyvenezer rubelt.~– Hó, mi a ménkő! – kiálta fel az
247   28   |               szorongatni.~– Nos, hát mi kell megint?~– Hát az igen
248   28   |           igen csinos teremtés. Nono, mi franciák tudjuk; hogy mit
249   28   |              én megszabadulok; és hát mi nekem ez a nő? akit csak
250   28   |           kék-e a szeme, vagy fekete? mi veszteségem van belőle?”
251   28   |          fekete vonalak látszottak.~– Mi az?~– Majd meghallja ön.
252   28   |             el azt: „és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi
253   28   |               mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk ellenünk
254   28   |            Ide a kardommal. Előre!”~– Mi volt az?~– Az volt, hogy
255   28   |          Ezúttal nem került rá a sor.~Mi egymás közt olyan tökéletes
256   29   |           valami ének onnan felülről. Mi az? mondok. Hát amint feltekintek,
257   29   |             borotvájának az élén.~– A mi szolgálónk is látta.~– Melyik
258   29   |              Már most tudhatjuk, hogy mi jelentősége van annak a
259   29   |              szívük baja miatt.~– Hát mi baja van a te szívednek?~–
260   29   |           mind a két asszonyság, hogy mi véleménye van e tárgyról?
261   29   |             vitatkoztatok. Éppen mint mi idehaza asszonyámmal.~–
262   29   |             hogy nincs.~– Éppen, mint mi! – mondá Tóbiássy professzor
263   29   |          legyen. Elég, ha külön-külön mi is összekaptunk, az asszonyok
264   29   |               mindjárt megtudjuk hát, mi volt?~– Hát, amint a padlásablakhoz
265   29   |            ott volt, nem tudják, hogy mi volt? Akik pedig tudják,
266   29   |               Akik pedig tudják, hogy mi volt? nem látták, hogy ott
267   29   |            ereszkedett le fejtetőre a mi kis udvarunkba. Mert a lunátikusoknak
268   29   |          promóciók elintézése végett.~Mi az az akadémika promóció?~
269   29   |          basszista”.~Tudjuk jól, hogy mi az a „nagybotos”? A hajdani
270   29   |     negyedrész szájjal. – No de most. Mi a legbecsesebb drágakő?~(
271   29   |           kettő egyenlő virtus. Azért mi elhatározók, hogy veletek
272   29   |         magáét, abból megtudjuk, hogy mi volt az enyim?~– Perversus
273   29   |              tréfát! Nem úgy értettük mi azt a por és hamuvá lételt,
274   29   |                 Ezt a poharat pedig a mi tisztelt professzorainkért.~„
275   29   |           akarom tudni valahára, hogy mi hát az a kísértet, ami két
276   29   |              tenyereit.~– Nyaviga úr! Mi a mente! Hát magát mi lelte?~–
277   29   |             úr! Mi a mente! Hát magát mi lelte?~– Semmi sem; csak
278   29   |            kérem alássan.~– Hát aztán mi lesz belőlünk?~– Magát meg
279   29   |             micsoda nagy bajom van.~– Mi baj van, nagytiszteletű
280   29   |               most ott?~– No halljuk, mi bolondot fog most megint
281   29   |              kollégium felé.~– Csitt! Mi az? Nem kell kiabálni! –
282   29   |         inkvirálni, azalatt ki tudja, mi történhetik odahaza? Mégis
283   29   |            haza menni: meglátni, hogy mi van a dologban?~
284   29   |           asszony.~– No, az Istenért! Mi történt?~– Mi történt? –
285   29   |               Istenért! Mi történt?~– Mi történt? – rivallt rá a
286   29   |             gonoszkodva Dallos Ádi.~– Mi az itt? Ki az itt? A pincében?
287   29   |                Ne izéljen Nyaviga úr. Mi lelte az urat?~– Semmi sem
288   29   |            ilyen embernek akarod te a mi Veronkánkat adni?~– Ó, az
289   29   |             háznál?~– Hallgassa csak! Mi csoszog odakinn a folyosón?
290   30   |        szilvapálinka mellett; dehát a mi fiatalemberünk szerette
291   30   |              is az enyim.~– Hát akkor mi a baja?~– És azért mégis
292   30   |              most hallgassa meg, hogy mi bajom van énnékem, s ha
293   30   |            házamból az utcára; de hát mi közöm volt hozzá? csak a
294   30   |       beiktatta a hirdetményeit, hogy mi minden kapható nála? csak
295   30   |               tunikát! Már most annak mi lett a következése? Az,
296   30   |            neki, hogyhát a szállással mi lesz? Azt hiszi, hogy felelt
297   30   |   lefotografiáztatni; hisz aki ezen a mi vidékünkön lakik, mosdani
298   30   |     hurkabelet, akkor nem tudta, hogy mi az a reuma; a húsfüstölőben
299   30   |            után. Ezt nem féltem, hogy mi lesz belőle? mert ez olyan
300   30   |             hogy „a szederfa!”~No hát mi a szederfa? Igenis van egy
301   30   |           többi is megvolna.~– No hát mi termett a szederfán?~– Az
302   30   |            nagyon halt még meg.~Vajon mi vihette erre a kétségbeesett
303   30   |             Bodmereiba? (Tudja az úr, mi az a Bodmerei? Nem tudja?
304   30   |             kinézik a szememből, hogy mi járatban vagyok. Egyik barátomnak
305   30   |               Szeget ütött a fejembe: mi ez? Nem jót sejtek. Semmiből
306   30   |           leptem a gonosztevőt! S hát mi bűnön kaptam rajta? Ott
307   30   |            kend fel magát. Hát kendet mi lelte?~– Hogy engem mi lelt?
308   30   |         kendet mi lelte?~– Hogy engem mi lelt? Hisz az, amit az úr
309   30   |           hírét egyszer-másszor, hogy mi az a stempli, meg az a prókátor
310   30   |            perét; mert a szolgabíró a mi pártunk főkortese, a Kóbi
311   30   |               a neve is mutatja, hogy mi vár ott a nyomorult emberre,
312   30   |               maribust”, ha nem tudom mi a „tuptw”-nak az aoristus
313   30   |            kiigazíttatom. No már most mi lesz ebből? Egyszer a szerkesztő
314   30   |     hivatalomat. Mert ha az osztrák a mi határvámunkon megfizetné
315   30   |      megfizetné azt a vámot, amivel a mi deficitünk fedezve lenne,
316   30   |          mozgalom pedig az lesz, hogy mi pedig semmit se vegyünk
317   31   |             akarom én azt tudni, hogy mi történik a csillagokban?
318   31   |                hanem inkább azt, hogy mi történik itt a földön? Beszélj
319   31   |              az állat nem jöhet ide a mi völgyünkbe másunnan, mint
320   31   |        házinyulak, a tigrisek, mint a mi patkányaink; ló, teve, szarvas,
321   31   |            miért nem jönnek ők ki ide mi közénk az általuk járható
322   31   |              nézhessen.~– Ki vagy te? Mi vagy te? Hogy engem így
323   31   |            öreg alkirállyal együtt.~– Mi jót adhatok nektek? – kérdé
324   31   |              való. Vitess bennünket a mi szép világunkba vissza.
325   31   |          világunkba vissza. Ott van a mi boldogságunk.~– És így az
326   32   |             leszerszámozta a lovakat, mi pedig a barátommal bementünk
327   32   |        csaplárné visszajött a borral; mi azt átengedtük a kocsisunknak.
328   32   |             nem volt a hazában. És ha mi egész híven akarnók megünnepelni
329   32   |              ezt a békát?~– Dehát így mi lesz belőle?~– Ne féltse
330   32   |           engedte látni, hogy azokban mi van.~Én azt kérdém a csaplárnétól:~–
331   32   |       Koppantó is el talál pusztulni, mi lesz a kisleányból?~– Akkor
332   33   |            városkapitányhoz azonnal. „Mi alólírottak, nemes választó
333   34   |                se más cifra nyavalya. Mi az ördögöt keresett volna
334   34   |       előrukkol vele, hogy de ő pedig mi mindent tud Londonról. Olvasta
335   34   |            szidja maga olyan nagyon a mi Filáx kutyánkat?~Amire a
336   34   |              prozódiával. Tudja maga, mi az a próza?~– Hogyne tudnám?
337   34   |             úgy nevetett.~– Hát aztán mi hasznát veszi maga ennek
338   34   |             te eszel meg minket, vagy mi eszünk meg téged”. Négy
339   34   |      didaktrumot.~– Hát én nem tudom, mi az a diktrum-daktrum, hanem
340   34   |           meglehet.~– Nem értem, hogy mi hiba volna benne? Hogy a
341   34   |              uram, én nem tudom, hogy mi a különbség a nemes ember
342   34   |          alatt; hanem azt tudom, hogy mi különbség van a kenyér és
343   34   |             attól a dicsőségtől, hogy mi teremtettük meg a háromszínű
344   34   |            szerette volna tudni, hogy mi ő? – Kis Jánosné mondá meg
345   34   |               egymást. Elmondta, hogy mi hozta ide. Egy útitársát
346   34   |               kényszerzubbonyt.~– Hát mi jogon fosztottak meg engemet,
347   34   |             én háromszínű kanduromból mi lett?~Erre a kérdésre a
348   34   |        Tudja-e, szomszédasszony, hogy mi az a „husband”, amit ez
349   34   |         mindnyájan nemesek lettünk. A mi apáink is vérrel szerezték
350   34   |          össze a kévét, s ez a kéve a mi hazánk. Hányszor olvastam