Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézusnak 1
jikszli 2
jo 19
jó 311
jó-e 2
jóakaróim 1
jóban 1
Frequency    [«  »]
336 azon
321 mit
314 szép
311 jó
306 maga
299 magát
292 alatt
Jókai Mór
Elbeszélések

IntraText - Concordances


    Part
1 1| törvény keze: az én nevema ördög”. Hah! ismerik e nevet 2 1| kezdték Bark Williámot a ördögnek nevezni; együgyű 3 1| ezeknek utolsó falatját! a ördög látta azt, s vette 4 1| lakja a pokolszigetet a ördög. Ó, ha meggondolom, 5 1| angyal és a pokolszigeti ördög kezet fogtak, hogy 6 1| csitt! – szólt suttogva a ördög, a hölgyet szorgosan 7 1| azon percben, melyben a ördög a hölgyet át akarta 8 1| favastagságú karjaival a ördögöt. Összeölelkeztek. 9 1| a Nepean szigetnek van a ördög laka, meredek szikla 10 1| megivott, hirtelen azon gondolatra jött, hogy mindazon 11 1| elveszettet az egész világon.~De az isten. Küldött egy vihart, 12 1| kiveté, melynek partján őt a ördög megtalálta, az elveszettet.~ 13 1| Mária és vén barátjok, a ördög; egészen elfeledték, 14 1| tengerre vitte naszádját a ördög, elbúcsúzva bajtársaitól, 15 1| tartózkodik s egy férfiú, kik a ördöggel laktak egy tanyán; 16 1| az alku? két hét alatt?~– ! – mondá Grundler.~E percben 17 1| beszélniök, az pedig már ideje, hogy több szót nem 18 2| volna pedig ez egyszer a tanács, mert tudva volt 19 2| hogy könnyebbítse meg a Isten az ő ágyának szalmáját; 20 2| megpróbálom kiengesztelni azt a Szibilla asszonyt, ha hátul 21 2| Hanem asszonynéni még ugyan színben van. Egészen megfiatalodott. 22 2| ijesztgettem nagyon. Esztike szívem volt, mint a falat kenyér. 23 2| mint vág végig a hátamon a somfanyelű csákánnyal, midőn 24 2| előle.~Nem ért azonban a úr efölött elbámulni, mert 25 2| s én Istenemsóhajta a úrelkárhoztam! meghaltam 26 2| elkárhoznom uram én teremtőm.~A úr reszketett, mint a kocsonya, 27 2| tartvanem készíttet a Isten banknótákat senki 28 2| valakinek holvoltunkat.~S hogy hazamentünk, különben 29 2| arcát annak keblére rejté. A öregúr kacagva csókolta 30 3| Itt vevém csak észre, hogy helyre jöttem; fejemről 31 3| tisztelettel kívántam neki napot, de nem fogadta el. 32 3| beszéltek és szarvasmarhákról. sötét helyre vették magukat, 33 4| medvét.~– Ah, hozott isten! sikerrel jártál, amint látom.~– 34 4| három hermelint is fogtam, lesz a feleségemnek főkötőnek, 35 4| keres magának enni és igen teje van. Már sajtot is 36 4| pálinkát, – fölségeset!~– , hogy eszembe juttatod, 37 4| búsulj; a feleségemáldott lélek, sohasem zúgolódik, 38 4| nem is tudod: hogy mi a ? Ezt majd én készítem el, 39 4| szürke tuszli által.~– Isten nap, polgártársak, – szólt 40 4| le ne heveredjenek s egy darab szarvastúrót ott in 41 4| a ház, azt felelte: hogy az isten, majd eloltja, 42 4| csapat vendég érkezett a Magyarhonba, iszonyú bundákban, 43 4| bekvártélyozták magukat a magyar hazafi tanyájába, 44 4| asztala mellé, elették előle a túrós galuskát, kiitták 45 4| galuskát, kiitták poharából a magerátit, összeölelték 46 4| fenyőmadarakat. Azokat a debreceni cipókat, fonott 47 4| ki a kabátját, melyen a úr úgy felindult, hogy az 48 6| csillagaiból jósolják, mikor lesz idő harcolni. Ó, az csodás 49 6| most a csapat élére állva, közelre bevártam őket, s 50 6| halottaiból. Szegények, volna biz az rájok nézve.~ 51 7| ismerős boldog arcokat, mik kedved napvilágában ragyogtak; 52 7| kegyelmes úr, tiéd az. Semmi sem , semmi sem rossz a nap alatt. 53 7| enyim nem az. Grittinek volt meghalni, mert áruló 54 7| megcsókolta homlokát s éjt kivánva neki, elbocsátá 55 8| hamarábbi bekvártélyozása valami emberhez, ki a szászok közt 56 8| nagy védelmezője vala, és a tréfát sem utálta.~Ehhez 57 9| Mert bizony nem lészen tenéked Szkítiába általkelned, 58 10| szesszióbeli képviselő, régi barátom.~– Hát megteszünk, 59 10| is választottak a derék örmények egyhangúlag képviselőjüknek.~ 60 10| megismerte s rákiáltott:~– napot, Dimitri szomszéd!~ 61 10| hízelgéssel nyafogá:~– Ugye én vagyok?~– Angyál vagy! te 62 10| csodálkozott és sajnálkozott e ember halálán, csupán Gerguc 63 10| tudniillik egy meszely erős törkölypálinkát, borssal, 64 10| koldust? Na ez szip van.~– Én szívéért szeretem, s az 65 10| egy udvarszobát, ahonnan a asszonynak fényes nappal 66 10| látogatói s rajtarontott. A asszony nem bírva levetkőzni 67 10| felkacagott:~– Hagyja el mama, ez mind így divat. 68 10| Igyék ebből a konyakból.~A asszony azt gondolta, valami 69 10| asszony azt gondolta, valami gyenge likőrt fog inni, 70 10| cérnásbolt ajtajában egy húsban levő férfiút látunk 71 10| csak ütközet után rabolni , vagy ostromlott városok 72 10| 3~Semmi sem oly tükre a napnak, mint a kivont 73 10| vénasszonyt, a harmadik éppen nyerges paripáit, a patres 74 10| országa ez, ki még nem tanult gazda lenni, a pazarló, 75 10| onnan kihajtani.~– De apám helyen van, úgye?~– Az mindig 76 10| helyen van, úgye?~– Az mindig hely, ahol apád kardja ki 77 10| többé nem fogsz félni. Itt helyen állsz mellettem. 78 10| Példabeszéd volt a rómainál, hogy katonának jobban kell félni 79 10| a harcosoknak; a tanács volt: a kard éle nem fogta 80 10| megérkezik.~– Eredj te, anyám.~– , határoznunk kell gyorsan 81 11| tengert! Mondhatom, hogy nem . Tanácslom, hogy addig Amerikába 82 11| nekem és a többi utazóknak kedvet csináljon. Eszem 83 11| LEVELE UGYANODA ÉS ONNAN~ napot, pajtás.~A múlt levelemet 84 11| targoncába rakta holmimat, s egy fél óra múlva egy szép tágas 85 11| van szokva, nekem van egy barátom, egy Berlinből emigrált 86 11| szerszámait és baromfiait nekem pénzért el nem adta volna.~ 87 11| lábamat átkapja, s csak vastag csizmámnak köszönhetem, 88 11| kicsinyt mechanikus, nagyon vadász és erősen katona, 89 11| tartozik neki semmivel? Most ürügy van megfutni minden 90 12| futott, míg haza nem ért.~, szelíd őrültnek tarták, 91 12| Ferhádra:~– Ah Ferhád, minő bolond vagy te, hogy egyre 92 13| másik bejött a másikon.~A enyediek váltig jobb szerették 93 13| ösztönözték az ifjúságot, másfelől eleve hozzászoktaták azon 94 13| békeszerető férfiú és a erkölcsöknek fáradhatlan 95 13| hiába tévedt volna, mert a leányka oly istenfélő és 96 13| és benne gyönyörködnek.~A Áronra nézve csak tréfa 97 13| több, mint kétszáz akó. A nagyenyediek már ekkor annyira 98 13| elviszi a Torda hasadékába.~A enyediek mit csináljanak 99 13| szólt elszörnyedve a úrmenjetek, igyatok „ 100 13| kimentek a Maros partjára, ott friss fűzfákat találván, 101 13| szépen. Gondolták, hogy ez is fegyver, haember fogja 102 13| hogy ez isfegyver, ha ember fogja a végit.~Még 103 14| váltak közülök nagy művészek, katonák (utóbbiak kivált 104 14| lovakon ülve, mégpedig lovakon. Itt írnak rólok 105 15| csendes, magányos hely; „ lesz ez Isten tiszteletére”, 106 15| csufondárosan kötekedtek a öreg remetével, úgy énekeltek 107 15| lakosainak, rögtön vállalkozának bátor legények, akik bizakodva 108 15| bocsátották vissza többé.~Sok legényt megsirattak már 109 15| vagyunk mi egymásnak, nem te neked engemet látnod.~– 110 15| szép termeted. Hazaviszlek anyámhoz, úgy tartunk, mint 111 15| veszi.~Nem is kérdezték a öregek egy cseppet sem, 112 15| szállj a víz alá, mess egy birsalmabotot tőrül, azzal 113 15| tündér anyjának s vágva egy birssuhogót az erdőről, 114 15| az én bátyáimat s a többi ifjakat, kik a vízbe fúltak, 115 16| megölelgeté azt a követ, ami olyan volt, hogy gyenge tagjait 116 16| Másnap megint felkereste a kofaasszonyt, aki látva, 117 16| negyednap megint ott találta a öregasszonyt.~Ötödnap pedig 118 16| megszólítni):~– Hol van most a néne?~– Ma nem fog itt árulni, 119 16| hideg ne volna ezen a napon! azoknak, akik meleg kályha 120 17| Juci leányának.~Jucinak nevelést is kellett adni, 121 17| útlevelet.~Egy ízben pedig éppen szerencséje akadt. A hajdani 122 17| tizedszer is megkisértené a szerencsét.~És ez volt Herczeg 123 17| sírt és sóhajtozott; még ha kedve volt is, mihelyt András 124 17| siessünk haza szaporán.~ lett volna a sietés, de 125 17| éhes aratók s azok, amilyen kedvükben voltak, megfogták 126 18| Kötél áztatva ~KOMÁROMI MENDEMONDA~Azt 127 18| pénz olvasva, asszony verve . Én is segítek kegyelmednek. 128 18| bele egy marokkal, hogy szívós legyen. Így ni. Holnap 129 18| asszony is kijött, hozta a szívvidámító pálinkát130 18| jó szívvidámító pálinkát puha cipóval, letette a 131 18| pedig azokért az áldott asszonyokért, akik az uraikat 132 19| mind a kilenc egészséges, erkölcsű, szép is, jó is, 133 19| egészséges, jó erkölcsű, szép is, is, épkézlábbal és gyomorral 134 19| nagyságos úrhoz.~– Nagyságos uram! instálom alássan, 135 19| születésén.”~S olyan-olyan kedvük volt, mintha övék 136 20| azt tudni?~Nem ád-e elég italt a hűs forrásvíz és 137 21| mégis mindig volt férfi a Debrecenben elég, aki elvállalja 138 21| bujálkodjanak; aki pedig a erkölcs ellen vétett, az 139 21| Debrecen városa iránt, hogy eleve megizente a főbírónak, 140 21| magával Debrecenbe, ott helyen lesz, a csauszok 141 21| találá kimondani, miképpen volna, ha sietnének a város 142 21| volna nekem, mert derék, , nyájas ember, akinél jobbat 143 21| Debrecen porrá éghet… végre egy gondolat ötlött az eszébe. 144 21| legrövidebb volt az út hazafelé.~A Klára asszony ezalatt mindenféle 145 21| vén boszorkány, adok neked tanácsot: tagadd el, hogy 146 22| voltak mellette, azoknak elég gazdájuk akadt, a koponya 147 22| lépdelt végig a templomajtóig.~ dolguk is volt az atyafiaknak 148 22| azelőtt is, azóta is sok nagyúr lett koldussá. Ármányos 149 22| prémjéből kitépték a szőrt. tárgy volt enyelgésre azután, 150 22| Berta asszony végett sok arany forint nyomja a jó 151 22| jó arany forint nyomja a hegedűsök markát, szinte 152 22| hegedűsök markát, szinte sok keresetlen bot a hátukat, 153 22| ott a tatár.~És valóban zsákmányra leltek; egész 154 22| vitéz védőit megmenté a kard; a nők, kik velük 155 24| megmaradt pénz pedig nagyon lesz szabad befektetésre, 156 24| Árvíz oda nem megy; útja van; nincs sem fagynak, 157 24| életrevaló emberek, még , hogy helyben vannak; az 158 24| Szent Mihály lovát hajtaná; , hogy a lovakon nincs fekete 159 24| vadászt kellett sejtenem.~– estét, atyafi; ön a vadász?~ 160 24| eltitkolni, hogy örül jöttömnek, fiú!) Már azt hittem, hogy 161 24| Már azt hittem, hogy nem helyen járok; a kocsisom 162 24| gratulált; elmondá, hogy igen karban levő jószágot vettem 163 24| ügyel a nevetésére, igen fiú. Ez bizony egy kissé 164 24| Azt mondják, hogy az álom tanácsot ad, hogy egy éjszaka 165 24| úrféle vagyok, átkozott vigasztalás; hát aztán ez 166 24| elmetévelygéseinek semmi sem olyan ellenszere, mint egy-egy 167 24| ellenszere, mint egy-egy ötlet.~Fél esztendő alatt 168 24| volna utána a lelked. Nem volna, mit gondolsz? ha 169 24| rajta.~– De bizony nagyon lenne, könyörgöm alássan! 170 24| valaki elbámul rajta, hogy de kedve lett valahára, annak 171 24| fejében, hogy ugyancsak volt, s ha szükségét érzi, 172 24| Davy-féle lámpa égett már. estét kívántunk egymásnak; 173 24| én azt, ha alszom? Nagyon okaim vannak , hogy tudjam.~ 174 24| közölte velem, hogy nem szellem az, hanem ördöngös 175 24| kis gyerekek húsával él; hát rám nézve, hogy már 176 24| hiszen természetes esze, szíve, ragaszkodása van, 177 24| pedig azért könyörgöm önnek, uramnak, ne hagyja el ezt 178 24| jutott eszembe, hogy milyen volna, ha most szobámban 179 24| zörgését, végre a diadalmas emberek örvendő hálálkodását; 180 25| embernekmég akkor nagyon gyomra volt: szegény megrágott 181 25| Jenőre beváltani.~– Ez is ; de én még többet tettem. 182 25| mihelyt azt hiszi, hogy ember lettem, megesz. Halld 183 25| Hasszán basa nevetett a tréfának.~– De hisz, így 184 25| azért akarja őt erről a ötletről lebeszélni, mivel 185 25| a basa urak ellen, mert húsban van s verekedni tanul; 186 25| nevű falu. Kurbán béget eleve inték már bánkuti 187 25| pörpatvar-kedvelők. Ezeket lesz nem bolygatni.~Egy 188 25| veszekedni vágyás.~Ezeket pedig figyelembe venni okos elöljáróknak. 189 25| haditudományt; azért a harcban nem azt mutogatni.~Köszönhette 190 26| pedig kifogyhatatlan volt a tanácsadásban. Mintha valami 191 27| őrt, meg tudott maradni időben, rossz időben, egyedül 192 27| szent ajándékkal,~Szívbéli tudománnyal.~Az ének alatt 193 27| arra van gondotok, hogy nagy hasat neveljetek, ti 194 27| tiszafüredi töltésnél; s nagy szerencséje, hogy ott nem 195 27| csak az az egy, ami nem a háborúban. Arra pedig 196 27| egész ellen, hogy hiszen, volna, csak az a nagy ágyújok 197 27| csapat fegyvere kizárólag hajlós csáti botokból állt, 198 27| használni, hogy a nádorral békességben maradjon. Ferdinánd 199 27| meg a fejedelmet, amire okai voltak a ránézve oly 200 27| megmásítani? (Senki sem felelt.) , nem akarja. Tehát majd 201 27| gazdájánál, dícsérte, hogy igen ember volt, s mikor a müderrisz 202 27| csodákat követnek el, azok csak tündérek lehetnek, s hogy 203 27| vízben főtt sóskát, mely igen vértisztító.~A kéthetes 204 27| igen világos az, hogy itt keresete van. Annyi aranyat, 205 27| volt, a tiszt urakkal mind barátságban állt; a tanácsban 206 27| elhúzták, s innen számított egy hosszú időt; mikor már gondolta, 207 27| segéljen engem Isten!~– . Én megyek.~Igyártó megfogta 208 27| volt egyéb, mint száműzött bajnokok menedéke. Aztán 209 28| Sajnálom nagyon, hogy szívének tulajdonságait nem tanulmányozhattam 210 28| s az énekesnőnek adta.~– , uram; nem bánom, vacsoráljon 211 28| lengyelt? Jobb is volt.~– estét, atyám, – szólt a 212 28| franciás kiejtéssel.~– Az igen . Kérem, ha útközben valaki 213 28| egész alakoskodást, mint egy tréfát a „micarème” bohóságai 214 28| piszkolódik, kémkedik és mindenre .~– Tehát az is mese lesz, 215 28| komédiásféle néppel nem összetűzni. Ki tudja, miféle 216 28| kérdje azt, Larisse. A többi helyen van. Mikor egy-egy 217 28| szinésszel ismerkedtem meg; igen fiú volt, sokat bomlottunk 218 28| bomlottunk együtt, egészen pajtások lettünk. Egyszer 219 28| annyira telebeszéltem a fiút aranyhegyekkel, hogy 220 28| sors jobban tudta, hogyan . Ez is el lett fogadva. 221 28| oldalt felnyitá, s azon keserű ürömlé adta ki magát. 222 29| mint annak, ki a drága paprikás szalonnáért engedi 223 29| kérdi, jó-e ez a túró?~– , ha hiszed a lunátikust.~– 224 29| kalapot viselnek; a régi medesztus idők maradványai: 225 29| Tóbiássy professzor úrnak az a ötlete támadt, hogy fel 226 29| tűzveszély idején be ne égjen; tágas szobákat csináltak, 227 29| a hírben állt, hogy igen gazdasszony, és pénzecskéje 228 29| tanyát is, s oda milyen volna délutánonkint kitalyigázni. 229 29| otthon tartandó; mert igen leány, és mert egy cseléd 230 29| hajlékony fát, amelyikből férjet lehet faragni. Jó 231 29| jó férjet lehet faragni. tanulónak kell lenni és 232 29| Nyaviga urat. Hanem azért lesz az Veronkának. Az ilyen 233 29| De én szeretem. Nem is étel, ami nem kozmás.~– 234 29| kesztyűkkel, – hanem igenis vastagon reákötözött mindenféle 235 29| úrnak a markában volt egy vadszőlővenyige pálca, pásztorbot 236 29| osztotta.~– No ebből nem lesz, – monda nagytiszteletű 237 29| arra fölébred.~– Nagyon lesz! Ebből megtudjuk az 238 29| furcsa lesz ennek a vége.~A Veronka kisasszony e tekintetben 239 29| következtek a virrasztók.~Régi szokás szerint, tekintélyes 240 29| Szegény asszony! pedig milyen asszony volt, ha az ajtóhoz 241 29| akinek még újság volt a:~ két nótárus mind a három 242 29| embereknek ura.~Éppen egy ily kövér eklézsia volt üresedésben, 243 29| absztrakt véve mind igen volna; de akkor megszűnnék 244 29| pedig nem a legjobb.~– Elég lesz az nekem azért a kis 245 29| szegény halottba is, hogy lesz neki magát eltemettetni, 246 29| halált szenved.~De bizony két léleknek mégis eszébe jutott 247 29| azt Veronkám kedves, a te szivedért.~De amint odahajolt 248 29| összecsókolta azokat: „ó, én édes anyám! feltámadtál az én 249 29| a jámbor teremtést, az a lélek aztán megértve a dolgot, 250 29| 8. A BÚCSÚPOHÁR~A törkölyösiek afölötti örömüket, 251 29| poharát a közös kancsó elé.~– bor az, pajtás! Sohasem 252 29| siránkozás.~– Ó barátim! Ó kedves barátim, – kezdé zokogva, 253 29| nyájasan beszélni.~– De kedves pajtásom. Ne haragudjál 254 29| előttem!~      „Jajh, anyám, anyám:~      Nem az az én 255 29| előttem!~      „Jajh, anyám, anyám:~      Nem az az én 256 29| előttem!~      „Jajh, anyám, anyám!~      Ez ám az én 257 29| Engemet te? A te testi-lelki pajtásodat? Hát nem azt 258 29| gyűlik meg a bajod.~– Ó, édes Dallos úr, – szólítá őt 259 29| Nyaviga úr látta, hogy lesz szót fogadni, s miután 260 29| Egy holt,~Aki szép volt, volt, vén volt;~Még is megholt.~ 261 29| akkor kívánok nyugodalmas éjszakát. Majd lefekszem 262 29| örülsz, hogy feltámadtam?~– , hogy siettél vele; mert 263 29| El is temették egy kis friss vacsorával, mely különösen 264 30| érintetlenül. Az uraságon macskaprémmel bélelt télikabát 265 30| tíz esztendő múlva! Az én disznópiacomat elnevezték 266 30| gazdag, se kereskedő: de igen kuncsaft. Pénz helyett repcét 267 30| igyekezett.~– No; ez az egy legalább megmaradt a sokból: 268 30| törleszthessem vele. Találtam két barátot, aki aláírta a váltómra 269 30| igaz! Hanem hát mindezt a gondolatot tönkre silányította 270 30| gyapjúkereskedő ezen a vidéken. Ez fogás! Ez idehúzza a többit 271 30| az idén. Mert hát nagyon föld az, de az egyik esztendőben 272 30| százötven forintot.~Szegény asszony, az új emeletes 273 30| annak.~Aztán van egy fiam. , becsületes gyerek. Nagy 274 30| eszével, hogy kivégezze magát. ennek minden. Mikor az anyja 275 30| mint a májashurka: akinek szájíze van, az tudmájashurkát 276 30| akinekszájíze van, az tud májashurkát csinálni magától 277 30| magától is; akinek pedig nincs szájíze, taníthatják annak 278 30| szakácskönyvből: sohase csinál májashurkát.~Ráhagytam magamat 279 30| Kóstált ötszáz forintot. szerencse, hogy sohasem 280 30| aki megnyeri, minden bíró bíró. De biz a törvényszéken 281 30| aztán mindig kívánnám? A csak úgy jó, ha mindennap 282 30| kívánnám? Acsak úgy , ha mindennap van. Attól 283 30| velük. S amelyiknek nagyon szeme van, s meglátja, hogy 284 30| volna pénze, akkor azok mind prenumeránsok volnának, 285 30| ő arra azt feleli, hogy erkölcsű leánynak nem lehet 286 30| reggel. Csak azt a drága kisasszonyt méltóztassanak 287 30| ajándékozza nekem a drága kisasszonynak a fényképét. „ 288 31| egy olyan forrás, amelynek szaga van, mint a levendulának. 289 31| egész nap nevet tőle, mintha kedve volna.~– De legnevezetesebb 290 31| átnyúlva, a kardját, s azzal a éles pengével egy rendkívül 291 31| nekünk van, az neked nem ; ami neked van, az nekünk 292 32| rögtön összefolyik, csak a gondolat vezeti az embert; 293 32| tilalomszegésre.~Kaptunk ahelyett „írót”. Így híják a magyarok – 294 32| poétákat, – hanem azt a savanyú italt, mely a vajtól 295 32| jobbjában derék acélfokos volt, árvatölgy-nyelű.~Le sem 296 32| Az is van.~Beletett egy darabot a pohárba, s aztán 297 32| lógtak a két kezén; dehát meleg volt.~– Majd a vásár 298 32| Elvette tőle.~– Ez nem .~Azzal felemelte a gyermek 299 33| meg egy gulyást: hát az”. De ha jön a veres toll, 300 33| pusztára. Ott már várja őket a vacsora. Az ispánné kitett 301 34| prózának neveznek. Nagyon az, csak gyomor kell hozzá. 302 34| esze is van, kedve is van, keze is van. Hiszen prókátor 303 34| perre kettő is jut; de a vincellért úgy keresik, 304 34| neki?~– Tudományt.~– Az neki sóra. Hát még?~– Aztán 305 34| nem vész el. Hát hoztál-e akkreditívát?~– Hoztam bizony 306 34| angol konstablerek olyan emberek, hogy útbaigazítják 307 34| Hozattak neki magyar tolmácsot. becsületes zsidóképű ember 308 34| kérem alássan, mert az , becsületes keresztény kálvinista 309 34| uram. Tegyük össze, ami , s osszuk ketté, ami rossz. 310 34| csermelyés vakarcs helyett.~Mégis volt azt a háromszínű kandúrt 311 35| házában, ha a feleségét a szíve oda nem vezeti a férje


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License