Part

  1    1|            év alatt te vagy az első nő, akinek szemei a pokolszigetet
  2    2|           fekete bőrpamlag volt az…~No de ne rohanjunk az ajtóval
  3    2|         nyomva a báránybőr-süveg.~– No fiú, – szólt – most már
  4    2|         szemeit s nem nézett rám.~– No, mi hozott? – Ekképp kívána
  5    2|            pilinckkel az ablakomat? No ugyan nagy lett. Egészen
  6    2|             is látszik az énrajtam (no ugyan!). Hej, nem termett
  7    2|      azoknak idehaza is mit enni.~– No, csak amúgy látogatásképpen.~
  8    2|        hajadon leányok könyörgését, no azt sokszor elmondatta velem,
  9    2|           kívülről s tolta énfelém.~No, szép meglepetés volt reám
 10    2|      javítok rajta valamit.~– Ejnye no – vága közbe Debora, – hogy
 11    2|           Debora, – hogy szemorvos, no, ej-ej.~– Azonban megyek
 12    2|             sült veréb a szájába.~– No de ami nincs még, majd lehet
 13    2|             Esztikét nekem adják.~– No, patvar vigye, ha már ennyire
 14    2|          hát ilyen későn kell jőni? no, nem hiába vőlegény vagy.~
 15    2|           ellenem és Esztike ellen.~No de volt rá oka szegénynek.
 16    4|            Van sok irámszarvasod?~– No, no, nem sok, de csak elég.
 17    4|            sok irámszarvasod?~– No, no, nem sok, de csak elég.
 18    4|            állott, hol kedves szőke nő sütött-főzött bő újjas kaftánban,
 19    5|          kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~Kezét szeme elé tartva,
 20    5|         megláthassa. Feje egészen a nő vállán nyugszik. Még nem
 21    5|             mankóit, s odarogyott a nő lábaihoz és annak térdeit
 22    5|          fölülről utána kiáltott. A nő feltekintett, a béna kihajlott
 23    6|          meghalt s félrevitették.~– No ennek sokat használt a csillag
 24    6|       találni, legyen az férfi vagy nő, vagy ördög, mint ellenséges
 25    6|   maszkírozás? – kérdé Drumfield.~– No ezt a fehér parókát értem
 26    6|           fehér hómezővel.~A vezető nő itt megállt, az afgánok
 27    6|           hangokat látszott adni, a nő hangosabban szólt, hangosabban
 28    6|          mentül jobban kiáltozott a nő, a forrás hangja annál erősebben
 29    6|           lelke fölött, míg végre a nő hajfürtömet vad sikoltással
 30    7|          szerelme tette vakká, de a nő szemei mindig ébren vannak,
 31    8|    Esztendeje, hogy itt őgyelgek.~– No hát beszéljünk magyarul,
 32    8|           elevenen? A malomkövet?~– No, mert Apafi Mihály uram
 33    9|          egyéb, mint a gyermek és a nő.~A katonának vitt férfiak
 34   10|             nem rác, hanem görög.~– No persze! A kutyánkat tegyük
 35   10|       megcsalta az a semmirevaló?~– No meg engem, hogy akasztanák
 36   10|         bőrit, ha nincsen egyebe.~– No azt már nem bántom, hiszen
 37   10|         olyat kirsz, ami nincsen.~– No hát hozass a csapszékből.
 38   10|            te szamár? extrafainbul. No lássa zúr ezt a bulundot,
 39   10|            állj meg, ne hágj rám.~– No hát adjon keed belüle egy
 40   10|     következőleg most is az volt.~– No mit mutatsz nékem abba az
 41   10|         érte.~– Fogádum, fogádum.~– No hát megsúgom. Tartsd ide
 42   10|       füledet. A Libucka volt.~– A… No megállj, most nem bántum,
 43   10|      ököllel fenyegette, mondván:~– No megállj!~Az el nem tudta
 44   10|        néked. Adj csukut orcájámra. No jul van. Ti meglesztek a
 45   10|             Ez is divat?~– Ez is.~– No már olyan messze nem utazom
 46   10|            tekintetű, mosolygó arcú nő, kis kék szalagos főkötőben
 47   10|     gombjairól.~A másik vezér – egy nő; magas, istennői alak, villámszemek,
 48   10|              Miért jössz? – kérdé a nő, hangja édes volt, mint
 49   10|            vagyok.~– És én egyszerű nő. A sors, mely előttünk áll,
 50   10|            S amily messze a férj és nő győzelmeinek híre elhatott,
 51   10|           napsugár, tudott élni egy nő, ki még férjében is csak
 52   10|           tőle.~– Maeon, – kiálta a nő – miért nem sietsz előbbre? –
 53   10|        kereslek.~– Maeon! – monda a nő erényes borzalommal – arcom
 54   10|              Férjemet szeretem mint nő, fiát szeretem mint anya.~–
 55   10|          fiát szeretem mint anya.~– No hát szeress engemet mint
 56   10|     gyermekem, – felelt nyugodtan a nő – apád előtt is hallgasd
 57   10|        vagyok! – viszonzá büszkén a nő, s a kardcsapás, mellyel
 58   10|          utolsó, kinek a bosszúálló nő kardvillanása örökre kioltá
 59   10|        nyugalomban tartá a hatalmas nő közelléte, s egy napon egyszerre
 60   10|       hullott, amaz a tiszta erényű nő, ez a hatalmas királyné
 61   10|       választva ki magának. Az, egy nő által látva magát megtámadtatni
 62   10|        beszél a harcról, melyet egy nő ellen viselek. Azonban nem
 63   10|       mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy a diadalszekér
 64   11|         LÁSZLÓ ÚRHOZ~New-York, 184–~No öcsém, ittam tengert! Mondhatom,
 65   11|      hallottam, hogy nyögött volna, no már bizonyosan hozzászokott,
 66   11|            flegmatice mondá:~– Az a nő, aki az éjjel tengeri betegségben
 67   11|            világosíta fel Jancsi.~– No ez lesz még szép, – mondék
 68   11|           benne vagyunk a viharban.~No most itt az itélet napja,
 69   11|        szállással, – lőn a felelet.~No, hát isten neki, csak a
 70   11|      szeretetreméltó tulajdonság!~– No de hagyjuk ezt, – szólt
 71   11|            ért le a lejtő aljába.~– No most merre megyünk? – kérdém
 72   11|       utakkal meg nem csúfította.~– No hát csak férjhez kell adni
 73   11|            sokszor láttam lefestve, no, éppen ilyen nem volt az
 74   11|         szépen megcsókolta a lábát.~No mert, ha a képét csókolta
 75   11|             de benne lakni keveset. No, de ha itt ez az architektúra
 76   11|      gyümölcsét.~Az ember elbámult.~No még csak a cukornádat óhajtottam
 77   12|         szilárd, hatodik egy ethióp nő, ifjú gyermeki alak, nagy,
 78   13|            laboncok ellen vezessék.~No, ez szép kívánság volt nagytiszteletű
 79   13|         emelgettek volna kezeikben? No, szóljon kend! kend nagy
 80   13|   célirányosnak közénk elegyedni.~– No pedig annak is itt kellene
 81   13|            víz túlömlik a parton.~– No labonc! – kiálta Áron utolérve
 82   13|       farkasszemet kezdtek nézni.~– No diák, – szólt fogcsikorgatva
 83   13|          elszörnyűködve a labonc; – no iszen hát akkor jaj neked
 84   15|       reszketett magában, de az égi nő biztatta őt, hogy ne féljen,
 85   15|       vízben marad, s amint a szent nő keze után kapott, arra fölébredt
 86   15|          bűbájos tűz, mely férfi és nő szeméből egymásba foly,
 87   17|              melyik szereti jobban? No jaj volna annak, amelyik
 88   17|            nagyon sok lesz a jóból.~No de nem maradt rajtuk.~Volt
 89   17|         hogy hát Judinak nevezze.~– No ha ez szebb, hát legyen
 90   17|       állhat és meg nem tud enni.~– No hát lelkem, ha csak ez a
 91   17|            ha neked fáj, ebnek fáj, no ugye hogy nem fáj?”~András
 92   17|          akarna; dehát nem tudom.~– No majd kicsinálom én azt Herczeg
 93   17|   szégyenszemre maga menjen haza.~– No csak bízza ezt rám édes
 94   17|            este térhetett vissza.~– No fiam Judi, téged itthon
 95   18|           milyen volt? hogyan volt?~No ugyan látszik rajtad, tisztelt
 96   18|              félnek ám tőle nagyon! no, vagy mikor úrnapja van
 97   18|           egyik ezüstnyelű lámpást? No, ez az a Borsos István,
 98   18|         amilyet csak ismerni lehet. No hogy estenkint mindig kótyagos
 99   18|    kápolnája előtt.~– Láttam azt is no, minek beszélsz róla?~–
100   18|             mit csinálnak a zsidók, no?~– Hajh! az lesz még csak
101   18|        erejével bolondnak csinálja? No, megállj te pokolra termett,
102   18|             veszi a száraz kötelet. No nézze csak kegyelmed.~Azzal
103   18|   szomszédéra is kettőt – nagyot.~– No ugye hogy nem fáj?~– Nem
104   18|            soha. Mert nem fáj neki. No megállj, kitanultam már
105   18|           látszik, hogy igaz ember. No ha valaha baja lesz a városházánál,
106   18|        költeni nagy cibálásokkal.~– No szomszéd, ugyan jól megázott
107   19|          egész kerek kilences szám. No de hála érte az úristennek,
108   19|             veheti el a másiktól.~– No gyerekek: egy, kettő, három,
109   19|             azért a szép énekért.~– No! mit mondtam! Ha jól viselitek
110   19|         hiszen az nagy szerencse.~– No válasszon kend közőlök hamar
111   19|      választáshoz:~– Ez a Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul;
112   19|           ne lenne többet a háznál? No most megint leány következik,
113   19|             ha ezt idegennek adnám; no ez a kettő meg még nagyon
114   19|            ő valamennyit szereti.~– No porontyok! válasszatok magatok;
115   19|           kocsiban járni? szóljatok no; álljon elő, aki akar.~A
116   20|            férfi beszédes lesz és a nő szerelmes.~Az átkozott ital
117   20|         indusok egész véralkatát; a nő nem volt szemérmes többé,
118   21|          azt mondá neki a csausz:~– No már most asszony, minthogy
119   21|             amit a te urad visel.~– No már elég szép az nekem;
120   21|         haragszol? hát durcás vagy? no az nekem nagyon tetszik;
121   21|       dühödten kiálta a csauszra.~– No most te istentelen pogány
122   21|        András uram egyet gondolt.~– No te Mihály, már az igaz,
123   21|    Kegyelmes bíró uram, nem igaz.~– No csak ne sírj és ne essél
124   21|           vassal való sütögetést?~– No meg azt. Soha sem állom
125   21|         Soha sem állom én azt ki.~– No csak ne szabadkozzál annyit;
126   21|      hirtelen, vágják el a fejét.~– No megállj, te Rácz Jankó,
127   21|             vén volt és félszemű.~– No te tüskére való, – köszönté
128   21|          tőle; azt akartad mondani. No jól van. Hát ha szorongatni
129   21|              magyarázá bíró uram.~– No hát jól van, mondjatok rá
130   21|  megkönnyebbült szívvel sóhajtva.~– No ha neked nincs, nekem sincs; –
131   21|            az.~– Nekem jut kétszáz. No nem bánom, maradj élve semmirevaló,
132   21|             felelé, hogy úgy van.~– No hiszen, Rácz János, meg
133   21|         Dorka asszony sem tagadta.~…No nézze meg az ember, mit
134   21|           ti engemet most mindjárt. No ti ugyan nagy mesterek vagytok.
135   21|             szép menyecskét, nemde? No nem bánom: ördög álljon
136   22|             balga, aki leskelődött, no azt azután lóvá is tették
137   22|         szép nőket szeretik, a szép nő mindenütt úr a világon.
138   23|         most egy igénytelen utódja… no de nem illik olyan nagyon
139   23|           vette rólam a lornyonját. No már ahhoz nagy világbeli
140   23|            a szeme fénye elveszett.~No már kérem alássan, én láttam
141   23|       bizonyos, hogy nem közönséges nő. Végtelenül szerelmes belém.
142   24|          valamelyik zselléremnél?~– No mert én azt nem tudtam,
143   24|     alázatos komornyikja, hahaha.~– No, hála istennek, csakhogy
144   24|            meg a negyedik bolond.~– No édes Louis, hát csak mosolyogja
145   24|           feltételekkel együtt jár. No ez nem volt rendén, ha ezt
146   24|      erősebben zár.~– Nem szeretem, no. (Magam sem tudom, miért
147   24|      beszéltem, olyan dühös voltam; no iszen szép mulatságot szereztem
148   24|          Nevetett rajta szörnyen.~– No öcsém Louis, hiszen most
149   24|             hogy csak jobban üssön! no még jobban! hisz ez nem
150   24|    felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No ez legalább költői felfogással
151   24|             voltak mind a ketten, a nő is, a férfi is; a világ
152   25|         hanem már a fenyő is nagyot nő. Mégpedig nemcsak a gondosan
153   25|          még nem jött rá magától.~– No jól van. Te már sokat megpróbáltál,
154   25|             el vőlegényeik kezéből. No, biz ezt nem volt nehéz
155   25|           mit nézhet egy eunuch egy nő arcán, egy nőén, aki már
156   25|        mindegyik elfeledé azt, hogy nő és azt hitte magáról, hogy
157   25|             belovagolt a templomba. No persze, ránézve nem volt
158   25|          nagy tréfásan mondá neki: „no fiam, most már elmehetsz
159   26|            az ágyához közelíteni.~– No, ha senki sem mer, hát majd
160   26|            kicsit a nyavalyámmal.~– No majd elhozatom én kegyelmednek
161   27|        nekik ellent kell mondani.~– No az ugyan szép lenne – kiálta
162   27|             tünt elő egy férfi, egy nő és egy hajadon alakja.~Középen
163   27|            az egész disszertáció.~– No lássák, atyámfiai! csak
164   27|           mondott a sokaság előtt: „no iszen! kaphassam meg hát
165   27|     papucsvargának istenigazában.~– No iszen meglátszik kegyelmeden,
166   27|             az ágyútól, ergo az ló.~No szegény szattyánvargának
167   27|          való?~– Subintelligitur.~– No hát vegyen magához háromszáz
168   27|             csak nem nyílt ki neki.~No most innen ki nem lehet
169   27|        zendülés van a kastélyban.~– No, no fiam, – inté őt szelíden
170   27|             van a kastélyban.~– No, no fiam, – inté őt szelíden
171   27|            anyját útjában. A kegyes nő csendesen aludt az Úrban,
172   27|              kérdé rettegő hangon a nő.~– Szeretem, hogy kérdezed.
173   27|  megkezdődnék.~– Engemet! – szólt a nő indulatosan – azt hiszi
174   27|            készen volna a háború.~– No majd vigyázni fogok az öcsémre!
175   28|       először történik a nap alatt. No de sok történik a Kárpátokon
176   28|          eltávozott s az új férj és nő egyedül maradtak.~– Kedves
177   28|           még egyet. Kegyed párizsi nő, bizonyosan volt már álarcos
178   28|             nem kergeti-e valaki?~– No mi baj? – förmedt rá a borzas
179   28|     elfoglalja gondolatait egy szép nő gömbölyű arcán a szerelemgödröcske,
180   28|    szétszedték.~Larisse egy francia nő és egy szinésznő bátorságával
181   28| megszabadulok; és hát mi nekem ez a nő? akit csak tegnap óta ismerek
182   28|            egymást kivívott férj és nő között, ölelkezések, csókok
183   28|     kiengesztelni.~– Hiszen férj és nő – egy ember.~– Így jól van.~
184   29|          pipa kupakján keresztül. – No akkor hát csak jöjjön gyalog.
185   29|            hamuba s segített főzni. No szeretném látni, hogy ülne
186   29|         elvenni, nem mind a kettőt.~No hát ilyen szent célra volt
187   29|             is jön az, ha akarja.~– No már azért se jön.~– Ha a
188   29|           jőjj, mert megbúbozlak.~– No hát csak mentül előbb; még
189   29|    mindennapi csókjáért.~– Csitt.~– No hisz ugyan veszedelmes egy
190   29|       küldöm le.~– Ah, te bolond!~– No, hátha meg tudom azt tenni,
191   29|         beszél; még pedig duettben. No ehhez a duetthez majd mindjárt
192   29|            de azért nem teszem meg. No már most ez megtörtént;
193   29|      megtette, hogy utána mondta.~– No jól van, barátom, – mondta
194   29|           Én hiszem, ő nem hiszi.~– No, ez nincs Isten hírével, –
195   29|           felekezetekre osztotta.~– No ebből nem jó lesz, – monda
196   29|          hatalmas gerundiumokkal.~– No most mindjárt megtudjuk
197   29|        Kitalálom már, hol vagyon? – No, ha kitalálja fiam uram,
198   29|               Azt a régi bibliáját.~No ez nem nagy kívánság.~Tóbiássy
199   29|   következtek a szomszéd asszonyok. No hisz azoktól hallott még
200   29|           egy negyedrész szájjal. – No de most. Mi a legbecsesebb
201   29|          elismerése fél megjavulás. No te másik; hogy is hínak?
202   29|             másik megy Törkölyösre. No fiam, hogy is hívnak? te
203   29|             a hazáért!”~– Úgy, hát, no!~Az az első pohár pedig
204   29|         állomása: az igazmondás.)~– No barátim, – indítá meg Dallos –
205   29|       leánya!” Takarodjatok haza.~– No nézd, hogy kerget ki a saját
206   29|     napamasszony jött volna vissza!~No „még” nem az jött meg.~Dallos
207   29|             hogy te vezettél ide.~– No, nem mondtam?~– Mered tagadni?
208   29|              Mikor tanulod már meg? No most szervusz. Sietek. Teli
209   29|        egészen megtöltötte a piac!~„No most már eresszük ki foglyainkat” –
210   29|           felkiáltott a padlásra:~– No Dallos úr, lejöhet már!~–
211   29|             lelógázta a levegőbe.~– No hiszi-e már kend, hitetlen? –
212   29|         ahogy a maskarák beszélnek.~No ez szép volt. Csakhogy mindenki
213   29|           mit látsz, te most ott?~– No halljuk, mi bolondot fog
214   29|           nagytiszteletű asszony.~– No, az Istenért! Mi történt?~–
215   29|           haragját lecsillapítva. – No úgy fektessétek le szegényt:
216   29|             lába sem érte a földet.~No mármost csakugyan Dallos
217   29|       Dallos Ádié maradt a világ.~– No fiam, Ádi, – monda Tóbiássyné
218   30|           aki a helyét elfoglalá.~– No nincs több asztal a kávéházban,
219   30|             a házat, azt gondoltam, no már most hát építek magamnak
220   30|            fölülmúlni igyekezett.~– No; ez az egy jó legalább megmaradt
221   30|         szabad lesz visszafizetnem. No, ez szép újesztendei köszöntő.
222   30|              hogy mondta volna meg? No jól van! Ez megvolt. Jött
223   30|       száraz” akceptre adnak pénzt. No iszen megadtam én szépen
224   30|         tömeggondnokot, perügyelőt. No már uram, én láttam Boscót,
225   30|            tenger is vízzé válik!~– No, most gyerünk a második
226   30|           tele pakoló papirossal.~– No de itt van a tulsó szárnyon
227   30|            meg nem ették az egerek. No az idén kitett magáért!
228   30|       becsületes embernek a pechje. No de mindannyi malőr dacára
229   30|          legkevesebb ezer forintot. No ennek már csak biztosított
230   30|             az utóbbit választotta.~No most azután már csak én
231   30|             nőve, mint a csigabiga.~No az igaz, hogy az első esztendőben
232   30| nyereség-veszteség körülbelül apré. No meg aztán ha az ember a
233   30|             mert a kezébe nem adom. No ugye, hogy ez aztán leány?
234   30|     találtam a professzorokat mind.~No uram; a leányom sokat mesélt
235   30|       bikává változott: „Jupiter”.~„No már én elejbém ne kerüljön
236   30|           kisasszony egészen hamis. No még énekmesterből se csináltam
237   30|             mint hogy „a szederfa!”~No hát mi a szederfa? Igenis
238   30|          Bár a többi is megvolna.~– No hát mi termett a szederfán?~–
239   30|           az a Bodmerei? Nem tudja? No én sem.) Nem kiküldtek-e
240   30|            fejem alól az öreg kést.~No ne rémledezzen az úr! Nem
241   30|       nagyon kapóra fog neki jönni. No hát hagytam szolgabíró elejbe
242   30|            felküldött a liceumba.~– No oda én is szerettem járni, –
243   30|           szereznék más embernek.~– No akkor csakugyan szerencsétlen
244   30|          járni, mint irodában ülni. No de dolgozom én kettő helyett.
245   30|             csináljon? ő nem tudja. No hát tudom én. Vedd az iszákodat
246   30|  metteur-en-pages-al kiigazíttatom. No már most mi lesz ebből?
247   30|      hirlapírónak is volna pénze.~– No ennél már szebben meg nem
248   31|          tud, talán ezt is tudja.~– No ezt bizony sok irka-firka
249   31|           amelyeknek őszre szárnyuk nő s madárrá változnak, meg
250   31|           mert az az ember büdös.~– No hát meg fogom látogatni
251   31|            kijárhatnak a világba.~– No ez bölcs gondolat volt tőle, –
252   31|             kétfelé esett a feje.~– No te Luzu; ennél bolondabb
253   32|          odavitte a kis leányhoz.~– No te „béka!” Hát kell-e egy
254   32|              de meg sem köszönte.~– No lássák! Meg sem köszöni.
255   32|            kisleányhoz a poharat.~– No igyál te béka! Cukros bor!
256   32|        szemébe láthasson.~– Ríttál? No ne ríj sokat.~S aztán a
257   33|          hólapátolókat dirigálja.~– No hát mit tud az úr? (Egymást „
258   33|           Mond a veres toll vezére.~No de hátra van még a holnap
259   33|        diadalérzettel szól hozzá:~– No, ugye, hogy kivívtuk a diadalt!~
260   34|        bizony rá sem hederít senki.~No, az az egy, hogy „nemzetes
261   34|             díja ma is fölvétetlen.~No, de egészen más a lelkes
262   34|       szomszédasszonyát Están úr.~– No, hát mit látott Londonban,
263   34|      Abbeyról, meg a Hyde-parkról. „No, majd ha egyszer megtermett
264   34|      elragadoznák a kis libáimat.~– No, hát majd gondoskodom róla,
265   34|           paragrafus s azt mondja: „No most vagy te eszel meg minket,
266   34| erkölcstelen fajokat akar beojtani. No megállj, te elfajzott korcs
267   34|              agyonlőtték magukat.~– No, már én csak nem hagynám,
268   34|          van sütve ez a pikhercs.~– No hát tessék, nemzetes uram,
269   34|             kenyér teszi azt meg:~– No hát egyéb is akad még. Én
270   34|             Persze, hogy a Palkó.~– No, mit akarsz?~– Ha kegyeskednék
271   34|  behomályosítsák a rossz nyelvek.~– No nézd az istentelent! Eddig
272   34|            vezekleni Szlavóniába.~– No hát eredj: áldásom rád.~
273   34|   fehérítetlen vászonból készült.~– No, hát megkerültél, lurkó! –
274   34|     felülteti a hadakat ellenünk.~– No de nem tudják meg. Én ezt
275   34|       parasztasszony megelőzi vele. No de mindegy, Amerikát sem
276   34|         ágyában csináltak helyet.~– No, fiú! Arany betűkkel jegyezd
277   34|           holdból ideesett ember.~– No, itt van. Ez az! Ezt keresem! –
278   34|      levágta a maga svalizsérját.~– No, ez szép szó volt szomszédasszonyomtól: „
279   34|          hogy a „munka megnemesít”. No, hát akkor a paraszt az
280   34|             árát nem írták bele.)~– No látod, fickó! A tudomány
281   35|           hat az idegekre; a fiatal nő egészen helyreépült neuralgiájából,
282   35|             volt e tönkrejutással a nő vagyona is érdekelve?~Utánajártak.
283   35|             férj felszabadíttatik a nő értékpapírjaival szabadon
284   35|       lehetett megtudni, hol lakik.~No de sebaj; majd előjön, amikor
285   35|            és választ adott, amit a nő híven feljegyzett naplójába.~
286   35|             olvasható: „Smitt E.”~A nő megdöbbenve szólt az igazgatóhoz~–
287   35|     igazgató; utoljára a gyászruhás nő.~A beteg az ablakon nézett
288   35|          szemközt fordult, s erre a nő öröm és rémület hangján
289   35|          Megbocsáthatsz-e nekem?”~A nő ráadta a télikabátot, mire
290   35|       elismerte és imádta. Amerikai nő volt. A közönség úgy hítta,
291   35|          mondá szárazon a mester.~– No még ilyen fotografust sem