Part

  1    1|   tengerlakók ezrei látszottak elő, mintha egy alulról világító tűzforrás
  2    1|      függeszté rá kérdő tekintetét, mintha iszonyú sejtelme volna,
  3    1|       álmaikból; úgy hallatszottak, mintha a föld mélyéből egy haldokló
  4    1|         legénynek ugrott.~Ez pedig, mintha kígyó csípte volna meg,
  5    2|        kerítésébe nem ütöm orromat.~Mintha most is látnám azt a somfanyelű
  6    2|        tinót és a fehér lúdfalkát – mintha most is előttem látnám szomszéd
  7    2|            akárha lelúgoztak volna. Mintha nem is én lettem volna az,
  8    2|           orrára s nézett rajta…~De mintha nyakszirten csapták volna,
  9    2|        emellett önfeledtek voltunk, mintha ennek a boldogságnak örökké
 10    2|            egy ideig a kapun, aztán mintha beesett volna rajta; de
 11    2|     elbámulni, mert rögtön maga is, mintha kikapták volna a földet
 12    2|          nekiültünk s dohányoztunk, mintha diurnumot kaptunk volna
 13    2|         Úrban, s harsogott álmában, mintha orrának mindegyik nyílásával
 14    2|            lúd hátába szúrt villát, mintha porcogó lett volna – menyassszony
 15    2|             bírása gazdagabbá tett, mintha egy országot adtak volna…
 16    2|       kegyelettel emlékezünk reája, mintha tegnap halt volna meg.~(
 17    3|        keresi, kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget akarna belőle
 18    3|            belőle magának szerezni, mintha szégyenlené azt, hogy boldog,
 19    3|        környezetem; nem mondhatnám, mintha valami nagy konverzációm
 20    3|  szétlövellé. Úgy tetszék ilyenkor, mintha nekem előbb jőne fel a nap,
 21    3|    vigasztalan percben úgy tetszék, mintha világosulni látnám környezetemet,
 22    3|            tanyául e helyet? A ház, mintha csak holtteteme, kísértete
 23    3|         mezetlenül szüli a világra, mintha mondaná: menj, rabolj, ölj,
 24    3|      visszfénye az.~Néha úgy érzem, mintha látatlan ajk lehelne legszorosb
 25    3|     naplementig életben marad.~Majd mintha repülnék. Rohanok egyedül
 26    4|           egy magas alak tűnik fel, mintha fenyőszál vagy kútgém nőtt
 27    4|           az ártatlanok bánatukban, mintha kavicson kellett volna mezítláb
 28    4|             oly szemeket csinálnak, mintha még azt sem tudnák, hogy
 29    4|       Guszti?~– De isz az jól járt. Mintha sejtelme lett volna a jövendőről,
 30    5|           bámul, alakja nem mozdul, mintha kőből volna faragva.~Ez
 31    5|          kis kezeit szívére nyomva, mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~–
 32    5|            hősiesen világoltak elő, mintha az erős lélek egy pillanatra
 33    5|      mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben ihletten
 34    5|        haladott az asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha
 35    5|       mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók helyett máris szárnyakat
 36    5|   szétnézett a gyászos asszonyokon, mintha mind ismerősei volnának,
 37    5|           kiáltása, midőn hirtelen, mintha az égből szállnának alá,
 38    5|        szélkavarta repkedő üszköket mintha láthatlan démonok vinnék
 39    5|      üvöltése és a lángok ropogása.~Mintha léggé olvadt nők szellemei
 40    6|              s a másik pillanatban, mintha a forgószél ragadná fel
 41    6|           vad, oly rendkívüli volt, mintha az emberek nemzeti szokást
 42    6|          szólani hallotta az ember, mintha démonok beszédét hallaná;
 43    6|              A décharge-ok azonban, mintha csak élettelen árnyékok
 44    6|            pillanatig: úgy látszék, mintha nem tartották volna még
 45    6|              Ez épen, egészen állt, mintha csak félbe volna hagyva,
 46    6|           tagja fényes és gömbölyű, mintha ércből lett volna öntve;
 47    6|          amit az afgánok beszélnek, mintha valami sírból fölkelt lélek
 48    6|      testtelen légi kép, reszketve, mintha a szél fúná lengeteg átlátszó
 49    6|           le azonban pihenni, midőn mintha a föld okádná ki, oly hirtelen
 50    6|             s ugyanakkor úgy érzém, mintha mellemet valami egy percre
 51    6|           úgyis oly rosszul néz ki, mintha négy éjjel egymásután virrasztott
 52    6|           az orvos.~– De nem azért, mintha ez akkor eszembe jutott
 53    6|           kezét, s ekkor úgy érzém, mintha azon ujjai, mik halántékomhoz
 54    6|         átkozni. Ekkor úgy tetszék, mintha alattunk, a padlat alatt
 55    6|            mindenkinek úgy tetszék, mintha látta volna valaha ezt az
 56    6|         tombolt, bőgött, harsogott, mintha két természetfölötti lény
 57    6|        bámult hallgatagon maga elé, mintha valami képet nézne, mely
 58    7|     habkönnyű kelméje oly átlátszó, mintha ködből volna szőve; szökdelő
 59    7|         mely úgy tűnt fel arcaikon, mintha félig átlátszó arannyal
 60    7|           takarta el könnyes arcát, mintha egy halálrasebzett oroszlán
 61    8|      nyelven, szidta a szebenieket, mintha azok tévedtek volna el,
 62    8|         beszélgetés oly fennhangon, mintha veszekedtek volna.~– Hiszen
 63    8|             moderate, oly szelíden, mintha könyörögne, – iszol-e vagy
 64    8|      inasoktul – úgy érzem magamat, mintha valaki az éjjel álmomban
 65   10|           próbálta magát, úgy tett, mintha nem is hallaná, hogy hozzá
 66   10|     hízlalod ezt a kenyérpusztítót? Mintha nem ellehetnél nála nélkül;
 67   10|          kapaszkodott, hízelegve, s mintha cirógatná, egész arcát bekormozta,
 68   10|             mindkettő a mosolygást, mintha semmi sem történt volna.
 69   10|    variáciékban kezdett ismétlődni, mintha valaki kívülről a hátát
 70   10|           ifjú ember az ő boltjába, mintha tele volna a város szabólegénnyel,
 71   10|           enni, csak az ólat rágja, mintha érezné gyászos végét.~Gerguc
 72   10|           embert; oly színben volt, mintha nemcsak ette volna az olajat,
 73   10|             orvossággal. Nem azért, mintha a bevételtől, hanem inkább
 74   10|             orra a sok sírás miatt, mintha édes apjának tette volna.~
 75   10|      száműzött erény és dicsőség, s mintha szégyelné magát a férfiak
 76   10|           bámulva tekinte egymásra, mintha két nap támadna fel egyszerre
 77   10|            ellenség nem volt sehol; mintha valóban a puszta rémei lettek
 78   10|         mozgás támad a bokrok közt, mintha valami nagy test futásnak
 79   10|             vastag körmön végződve, mintha három csizmát húzott volna
 80   10|          Vastag, páncélkemény bőre, mintha nem ily karcsú termetre
 81   10|         magán, csak úgy inog rajta, mintha alatta még egy másik volna,
 82   10|            látszék az egész csalit, mintha minden ágnak külön lakója
 83   10|          éles, topázzöld szemeivel, mintha kiszemelte volna magának
 84   10|            mind úgy voltak alkotva, mintha váraknak lennének szánva,
 85   10|             fegyvereit megzörrenti, mintha egyetlen gép mozdítaná egyszerre
 86   10|        táncolt királyi terhe alatt, mintha azáltal is magasabbra akarná
 87   10|            római sereg felé omolva, mintha a vihar hajtaná; belőle
 88   10|           védelemre a palmírai nép.~Mintha kalászos vetés támadt volna
 89   10|            ama dühöngő csapatoktól, mintha egy kitörő vulkán tüze alatt
 90   10|         eltávozottak után fordulva, mintha nem az fájna neki, hogy
 91   10|            nap, úgy tetszett nekik, mintha egyszerre két helyen volna
 92   11|             az emberek előzékenyek; mintha mindenki tudná, hogy minket
 93   11|             nőnek.~Oly arcot mutat, mintha igen víg dolognak találná
 94   11|              az angol beszéd közbe, mintha tévedésből tenné, be-becsusszant
 95   11|             is fogadtam, nem azért, mintha hiúságomnak hízelegne, fejedelmi
 96   11|           és olasz mind úgy él itt, mintha otthon volna, hazájának
 97   11|          matróz végignézett rajtam, mintha előbb számot vetne magában,
 98   11|       szokatlan zajra ébredtem fel. Mintha nagyon sokat kiabálnának
 99   11|       emellett a hajó úgy ropogott, mintha egyszeribe szétmenne minden
100   11|      szédülni kezdett, a gyomromban mintha malomkövek lettek volna,
101   11|             egészen úgy bánt velem, mintha nem is volnánk úr és szolga,
102   11|        képzelem édes csalódásomban, mintha most is otthon volnék, csendes
103   11|           kolibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak pillangókkal
104   11|            annyit elbeszélek hozzá, mintha e vándormadár túl a tengeren
105   11|        éppen annyi pénzembe került, mintha otthon kőházat építtettem
106   11|          melléje ülhetett közülünk. Mintha az egyes ember is az elhagyott
107   11|       fejszéjét forgatva s danolva, mintha farkasoktól tanult volna
108   11|            hullottak bele.~Ez ital, mintha valami sajátságos, új lelket
109   11|         kezde bennünk föléleszteni, mintha az elhagyott hon szavát
110   11|         gúnyoljatok ki, mégis jobb, mintha megsiratnátok.~Isten veled!
111   12|          Kirmandzsah virány fölött, mintha agg, kopasz király lábainál
112   12|            oly odavetetten könnyűk, mintha csak a keresztülkasul font
113   12|           egyszer félbeszakad a mű, mintha a vakmerő kísértő belehalt
114   12|           alabástrom s hajlékonyak, mintha semmi sem volna bennök szilárd,
115   12|        ekkor ég felé emelt orcával, mintha utána repülni készülne a
116   12|       hallgatá a suttogást, máskor, mintha csiklandaná a suttogó szó,
117   12|          kar feje fölé volt emelve, mintha a napot akarná kérni, hogy
118   12|      tekinte a legördült függönyre, mintha keresztül akarná azt égetni
119   12|             szemei elé tartá kezét, mintha a szokatlan fénytől akarná
120   12|          más a magasba emelé arcát, mintha az égben keresné a tüneményt,
121   12|             volt egyesítve, s azzal mintha fáznék, hirtelen palástjába
122   12|          neki, amikor úgy tetszett, mintha az ablakain besütő rózsapiros
123   12|         akkor is úgy tetszett neki, mintha minden hang Shirin kellemeiről
124   12|           Shirin ajkaihoz sodródik, mintha csókjáért jött volna.~Shirin
125   12|            úgy lengett a termekben, mintha nem is a földön járna. Senki
126   12| valahányszor rátekintek, úgy érzem, mintha egész terhét keblemen viselném;
127   12|     szobrász megkezdett munkájától. Mintha óriások dolgoznának rajta,
128   13|             is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt
129   13|            tudományok könyvei közé, mintha tömlöcbe, vagy spirituszba
130   13|     hajlandóságokat is tapasztalni, mintha e tisztes testület, ha birokra
131   13|           kézikönyvét és prelegált, mintha semmi sem történt volna,
132   13|             azért mégis úgy tettek, mintha mindent értenének.~– Értettem
133   13|     Klárikának úgy tetszék álmában, mintha valami alak felköltené őt,
134   13|             éjbe, úgy tetszék neki, mintha valami nagy sötét foltot
135   13|            egyszerre cipóvá dagadt: mintha nem is neki szólt volna
136   13|           csakúgy bámult szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték
137   14|           nagy pálmafák nőttek elő, mintha iszonyú nagy cserepekbe
138   14|          olyan zaj volt e városban, mintha egyre-másra lakodalom volna.~
139   14|           kard a harcosok markából, mintha valaki kiütötte volna azt
140   14|            van, nem gazdagabb-e az, mintha száz maravédija volna, amely
141   14|           és sehol meg nem pihenve; mintha az ősz Ruhiva átka fogta
142   14|           minden ország úgy tekint, mintha valami eleven állatot nyelt
143   15|           erdei virág, úgy tetszik, mintha a patak itt-amott a föld
144   15|          süllyed meg alatta a föld, mintha nem is föld volna az, hanem
145   15|           mezőre, úgy tetszik neki, mintha száz meg száz ragyogó, kék
146   15|             hangtalan minden körül, mintha most merült volna fel a
147   15|            tetszik az elandalgónak, mintha mindaz tegnap, tegnapelőtt
148   15|         kékebb az ég, s sárga hajuk mintha csupa aranyfonál lett volna.~
149   15|             víz lett a marka attól, mintha reves gilvát szorított volna
150   15|          csak úgy tocsogott a lába, mintha vízben, sárban járna, s
151   15|         hozzá a nyelv, nemkülönben, mintha bőrből lett volna varrva
152   15|         álmot látott az ősz remete: mintha a Szent Szűzanya leszállt
153   15|            vékony öltöny folyt alá, mintha átlátszó ezüstből volna
154   15|             hajlékony, virág-ruhája mintha üvegből volna szőve; az
155   15|          olyan közelnek látszottak, mintha kézzel le lehetne szakítani
156   15|       zajgott, zúgott a tengerszem, mintha nagy üstben forralnák alulról,
157   15|        elenyésztek a vizek fenekén, mintha nem is lettek volna.~A harmadik
158   15|            orraikkal megcsókdosták, mintha üdvözölni akarnák, azután
159   17|        átvág a hajó a túlsó partra, mintha gőz lengetné; nem kellett
160   17|    fordította félre, úgy lépkedett, mintha a szombati utca csupa tojással
161   17|      nagyobb szerencsét nem várhat, mintha egy derék, okos fiatalember
162   17|         volna, közibe sóhajtanak, s mintha egy szakajtó toll közé fújtak
163   17|          túlfelül verte az asztalt; mintha egy kétfenekű dobot ütnének,
164   17|         mindig úgy érezhette magát, mintha ismét vőlegény volna, a
165   17|           Mákiné asszonyomnál pedig mintha csak hívásra jött volna.~–
166   17|              Mindjárt úgy tetszett, mintha ismertem volna ezt az embert
167   18|         történt – úgy emlékezem rá, mintha tegnap esett volna, abban
168   19|           meggazdagodni.~Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek
169   19|   viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta
170   19|           egészen az anyja formája, mintha csak őtet látnám, ez ne
171   19|         olyan-olyan jó kedvük volt, mintha övék volna az a nagy ház.
172   20|         emelkednek az Andes hegyei, mintha óriási bárddal volnának
173   20|           de mind fehérre változva, mintha megőszültek volna. Olyan
174   21|          áll esküvés helyett, annyi mintha török mód szerint megesküdtél
175   21|           bíró uram.~– Bolond-fejű, mintha éntőlem függne az irgalom.
176   22|        nagyokat kiáltott onnan alá, mintha bosszús volna érte, hogy
177   22|      csendesség volt minden háznál, mintha mindegyiknek halottja volna;
178   22|        bizton, oly ragyogó orcával, mintha menyegzőre jönnének. Odaérve,
179   24|        kocsisom úgy legyen öltözve, mintha a Szent Mihály lovát hajtaná;
180   24|             hahotával kacagott fel, mintha a legtréfásabb adomákat
181   24|            a vadász úgy bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a
182   24|        sodronyszövet a lámpa körül, mintha kőszénbányában volnánk?
183   24|         mindannyiszor úgy tetszett, mintha odajönne hozzám, megmozdítaná
184   24|            alattam minden derekalj, mintha egy ív kinai papiroson feküdném.
185   24|              most már úgy hangzott, mintha alattam volna. Valami búskomoly
186   24|         dalt most már úgy hangzott, mintha fölöttem volna.~Azzal lefeküdtem,
187   24|          hozzászoktam helyzetemhez, mintha benne növekedtem volna.~
188   24|         szemei a fejében, úgy tett, mintha nem hallotta volna a felszólítást,
189   24|     elfogadni; ez csak olyan volna, mintha valakinek az eszét akarnám
190   24|        aludtam, meg nem jelent; sőt mintha kitanulta volna fortélyomat,
191   24|        bárgyú.~– Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon
192   24| átvarázsolva.~Valóban úgy tetszett, mintha egy tündérálmot virrasztanék
193   25|        rántással úgy szakítá ketté, mintha gyapjúfonál lett volna.~
194   25|           kezében úgy villogott az, mintha lenge legyező volna; pedig
195   25|         férfiak olyan némák voltak, mintha ők is csak a falra volnának
196   25|         azok a képek oly erőtlenek, mintha ők is a déznai bég alatt
197   26|            volt a jó tanácsadásban. Mintha valami kuruzsló asszonynál
198   27|         rámában álló képéhez emeli, mintha azt interpellálná e szavakkal:~–
199   27|            előtte ülő tiszttársain, mintha különösnek tartaná, hogy
200   27|     háborúban”. Igaz; de nem azért, mintha Debrecen fiainak öklében
201   27|            az egész bámuló tömegen, mintha mindenkinek akarna egy emléket
202   27|         Sehol sem említi a krónika, mintha a császár és a nemzet harcolt
203   27|        felvonatta sánckosarak mögé, mintha a halmok ellen akarna intézni
204   27|      szekérsáncot rekesztett össze, mintha tartana tőle, hogy ha azt
205   27|            vissza a puszta telekre, mintha azt gondolta volna: „talán
206   27|          Igyártó uramat bírájuknak, mintha nem történt volna kineveztetése.
207   27|      erdőket facsarva ki töveikből, mintha csak nyűtt kenderbozót volnának.~
208   27|         igen sok ismerős arc, kiket mintha látott volna már Debrecenben;
209   27|           Tisza és Maros környékén, mintha legjobb barátságban volna
210   27|            eddig; annyiba vétetnek, mintha évekig akademika promóción
211   28|             buzogányt, olyanformán, mintha valakinek a fejéhez akarná
212   28|           hozva az átvett ételeket, mintha értené, hogy azt az alakot
213   28|        milyen gondolat nélkül falt, mintha nem is tudna róla, hogy
214   28|             tudna róla, hogy eszik; mintha csak egy múlhatatlan kötelességet
215   28|          valamiről; s néha megállt, mintha hallgatóznék, feje hátra
216   28|       kezébe a kést, mellyel evett, mintha valaki ellen életre-halálra
217   28|      kénytelen volt megtérni onnan, mintha egy részeget, vagy egy őrültet
218   28|           oly tisztelettel történt, mintha egy fejedelmi védasszony
219   28|      Larisse maga is visszadöbbent, mintha idegen helyre nyitott volna
220   28|         vigalomba s ne mutassa azt, mintha tudna afelől valamit, hogy
221   28|             szóra a borzas lengyel, mintha a nyeregből akart volna
222   28|        sajátságos látvány, Larisse! Mintha átlátszó viaszból volna
223   28|       maradt, örökösen rám meredve, mintha vádolna, hogy hát én mit
224   28|       megtébolyító nyomást agyamon; mintha két földteke szorítaná össze
225   28|      megmagyarázta a jószívű zsidó, mintha gondolt volna rá, hogy még
226   28|            visszaborzasztott. Karom mintha ólomból lett volna, hanyatlott
227   28|            hangja ütődött füleimbe; mintha valaki végerejét szedné
228   29|             valamennyi, s úgy tesz, mintha alváshoz készülne, s nevének
229   29|       egészen másforma az ideáljuk, mintha saját maguknak választanának.
230   29|          hosszúkás kemény fadeszka, mintha egy összetett gitár volna;
231   29|             volt ránézve az a szék, mintha az volna a gerebeny. Bánta
232   29|             úr; szétnézve a földön, mintha leejtett volna valaki tíz
233   29|             Tóbiás úr. – Nem azért, mintha Veronkát meg akarnám tőle
234   29|        kapuban találta Dallos Ádit. Mintha csak hítták volna.~– Ó,
235   29|            végigsétált a tetőzeten, mintha csak a síkföldön járna.
236   29|       kapuja előtt.~S még úgy tett, mintha észre se venné a közeledőt,
237   29|         kérem alássan. Úgy tetszik, mintha én volnék ama Diogenész.~–
238   30|         nézett bele abba a pohárba, mintha a lánchidról nézne le valaki
239   30|        eltakarta magát a hirlappal, mintha keresne benne valamit, s
240   30|            színházba kellett menni, mintha kettévágták volna, megszünt,
241   30|    köténnyel! – együgyü asszonynép! Mintha én egyébhez sem tudnék,
242   30|          nem birtam otthon maradni, mintha az lett volna a hivatalom,
243   30|     lefekvés után mégis úgy tettem, mintha aludnám, még horkoltam is
244   30|          Keserű a számban a kenyér, mintha torma volna, s az orromat
245   30|         tarisznyával; ami rosszabb, mintha üres volna, mert teli van
246   30|       valaha. Valóságos ternó volt, mintha számokat álmodtam volna.
247   30|            ez az egész. Úgy vegyük, mintha színészek volnánk, aztán
248   31|        iszik, egész nap nevet tőle, mintha jó kedve volna.~– De legnevezetesebb
249   31|          ragyog, mikor a nap rásüt, mintha aranyból volna. Ennek az
250   31|         lába úgy toporzékolt egyre, mintha nyolc lába volna; a fejét
251   31|      pálcáját két kézzel (olyan az, mintha magunkforma ember egy fenyőszálat
252   32|             a tavat, olyan egyenes, mintha az indzsellér léniázta volna
253   34|       Húsvét közeledtével úgy tett, mintha ő keresné a barátságát Kis