bold = Main text
      Part                                                grey = Comment text

 5501   11   |                  Végre vissza akarok menni a hajlékomba, hát az ajtóm
 5502   11   |                    feküdni, mint egy tinó.~A derék állat nyugodtan hasalt
 5503   11   |             keresztben, farkával veregetve a földet s hosszú nyelvével
 5504   11   |            körülnyalogatva pofáját. Jancsi a padlásra bújt el ijedtében,
 5505   11   |                ijedtében, s én kiszorultam a házból, miután a fenevad
 5506   11   |               kiszorultam a házból, miután a fenevad éppen az ajtóm előtt
 5507   11   |               tennem, mint elszánnom magam a legvégsőre, kifeszíték egy
 5508   11   |             gerendát az akol hátuljából, s a házam háta mögé kerültem
 5509   11   |                   kerültem szép csendesen, a jaguár szerencsémre nem
 5510   11   |                    benyúltam az ablakon, s a puskámat, mely a falnak
 5511   11   |                ablakon, s a puskámat, mely a falnak volt támasztva, kivettem.~
 5512   11   |                    egy lövéssel leterítsem a fenevadat.~Amint észrevett,
 5513   11   |           morgással lehajolt első lábaival a földre, eltátott torkából
 5514   11   |                 azt ketté nem harapta, míg a puskaaggyal végképp agyonverém.~
 5515   11   |            puskaaggyal végképp agyonverém.~A jaguárral még csak elkészülnék,
 5516   11   |                     de mit csináljak azzal a millió bogárral, miket a
 5517   11   |                   a millió bogárral, miket a szűz természet az emberek
 5518   11   |                    ki nem bírtam pusztulni a skorpióból és scolopendrumból,
 5519   11   |       maringoingnek hínak, ez hosszú, mint a cérnaszál és szőrös s ha
 5520   11   |              szőrös s ha éjjel az embernek a bőre alá befúrja magát,
 5521   11   |                    magát, megdühödik tőle.~A csimaz Európában a gyalogsághoz
 5522   11   |                   tőle.~A csimaz Európában a gyalogsághoz tartozik, itt
 5523   11   |                 leülsz vacsorálni, eloltja a mécsedet s keresztülrágja
 5524   11   |                  mécsedet s keresztülrágja a szúnyoghálót.~A szú egész
 5525   11   |             keresztülrágja a szúnyoghálót.~A szú egész éjjel őröl a ház
 5526   11   |                     A szú egész éjjel őröl a ház oldalában, s ha valami
 5527   11   |           meghagysz este, reggelre megeszi a hangya.~Mielőtt éjjel lefeküdném,
 5528   11   |                 kígyót látok ottan aludni, a legmérgesebb fajából a cobra
 5529   11   |                     a legmérgesebb fajából a cobra capellának; szerencsémre
 5530   11   |             bántott. Bizonyosan ő ette meg a tyúkjaimat is. Helyesen
 5531   11   |                   hogy ott jöhet az be ide a faházba, hol akar. Másnap
 5532   11   |                   végeztünk mindent, ahogy a Csallóközben szokás vert
 5533   11   |                  Egy hét alatt készen állt a házunk.~Otthon a béresek
 5534   11   |               készen állt a házunk.~Otthon a béresek laktak ilyenben,
 5535   11   |                   itten ez palota, melynek a szomszédok csodájára járnak,
 5536   11   |                  állat.~Még most élve írok a paradicsomból, nem tudom,
 5537   11   |                  paradicsomból, nem tudom, a legközelebbi levelemet nem
 5538   11   |                 legközelebbi levelemet nem a mennyországból fogom-e datálni.~
 5539   11   |             BERLINI ELVBARÁTAIHOZ~Barátim!~A siker, melyet elveink aratnak,
 5540   11   |                    termékennyé, reformálta a gazdászatot, új tulajdonságait
 5541   11   |        kereskedelmi szereknek, többek közt a cukornádnak, mely eddigelé
 5542   11   |              ismerteté meg velem, mely azt a proletáriusokra nézve is
 5543   11   |                  itt van, egymásra építvén a legcélszerűbb alakzatú villákat,
 5544   11   |                    köztünk szólván ő, mint a szépnemnek különös tisztelője,
 5545   11   |                  öröm ért.~Estefelé, midőn a közteremben családunk minden
 5546   11   |               tagja együtt volt, az aratók a mezőről tértek vissza, s
 5547   11   |             Egyszerre ugrottunk fel, atyám a kandalló mellől, testvérem
 5548   11   |                    az ajtót feltárni, s mi a belépőben Hurday Lászlóra
 5549   11   |             könnyezett.~Akárki lett legyen a távol hazából, egy idegen!
 5550   11   |            elveszett paradicsomom! Még azt a csillagot sem látom, mely
 5551   11   |               látom, mely fölötted ragyog!~A seb el van mérgesedve, melyet
 5552   11   |                    melyet hazulról hoztam. A szív kitépetett termőföldéből,
 5553   11   |               ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melódiák,
 5554   11   |                   azután úgy nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott
 5555   11   |               nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny.
 5556   11   |            sírhatott könny. Nincs betegség a miénkhez hasonló.~Nem gyógyulunk.~
 5557   11   |                  őrültséghez közelg, atyám a halálhoz, én a kétségbeeséshez.~
 5558   11   |               közelg, atyám a halálhoz, én a kétségbeeséshez.~Még a sír
 5559   11   |                  én a kétségbeeséshez.~Még a sír sem fog meggyógyítani
 5560   11   |                    az én örömeim. Ilyen az a verőfény, mit az éjfélkor
 5561   11   |                  az éjfélkor felmerülő nap a pólusi éjszakára vet.~
 5562   11   |                    sem üthette ki az ember a szobából.~Ilyen mulatság
 5563   11   |                  volt vetéseimet megnézni.~A búzám tetejében, melyet
 5564   11   |                 három ölnyi magasságú volt a víz, s azon szalamandrák
 5565   11   |                gyümölcsfákkal ültettem be, a sok esőtől átázva, lefutott
 5566   11   |                  lefutott kertestül együtt a dombról, s rámászott a rizsvetésemre,
 5567   11   |              együtt a dombról, s rámászott a rizsvetésemre, az oltványok
 5568   11   |                   esőidő elmúltával jöttek a heti rendbe az irtóztató
 5569   11   |                    pozdorjává tör össze, s a legvastagabb jegenyét úgy
 5570   11   |              fűzfavesszőt; folyóvíz megáll a szél miatt, s keresztültör
 5571   11   |                 szél miatt, s keresztültör a partján, s a vihar addig
 5572   11   |                  keresztültör a partján, s a vihar addig kerülgeti az
 5573   11   |                 tájékát, addig próbálgatja a tetejét, míg egyszer iszonyú
 5574   11   |                  ébred s maga felett látja a csillagos eget, míg a háztető
 5575   11   |                látja a csillagos eget, míg a háztető egyes nádkévéi ezer
 5576   11   |                   az embert agyon ne üssék a fák.~A vihar megszüntével
 5577   11   |               embert agyon ne üssék a fák.~A vihar megszüntével következett
 5578   11   |                 nap alatt mocsárrá apadtak a vízáradások, miriádjait
 5579   11   |          vízáradások, miriádjait hozva elő a mérges kígyóknak, békáknak
 5580   11   |                    hogy otthon nem voltam, a fehér hangyák megették az
 5581   11   |                    időben előjöttek azután a különbnél különbféle betegségek,
 5582   11   |               dolog, de végre polip támadt a torkában, s már annyira
 5583   11   |                   segíteni tudtam volna, s a szegény fiút megfojtotta
 5584   11   |                   szegény fiút megfojtotta a gyilkos kinövés.~De nemsoká
 5585   11   |                kinövés.~De nemsoká kellett a magány búslakodásain tépelődnöm.
 5586   11   |                    van az elrendelve, hogy a magyar táblabíró univerzálzseni
 5587   11   |             bebocsáttatást kíván.~Kinyitva a mesterséges fakilincset,
 5588   11   |                   fakilincset, előbb belép a szombámba a citoyen, utána
 5589   11   |                    előbb belép a szombámba a citoyen, utána egy másik
 5590   11   |                 tollakból csinált koronája a pókhálókat szedte le a gerendáról.~–
 5591   11   |            koronája a pókhálókat szedte le a gerendáról.~– Ez ipam, Kaméhaméha,
 5592   11   |                       Ez ipam, Kaméhaméha, a mohawkok fejedelme, – monda
 5593   11   |                  monda az öcsém, bemutatva a vadembert, ki köröskörül
 5594   11   |               csüngöttek üstökeiknél fogva a fejbőrök, miket ellenségei
 5595   11   |              hosszú, harminc fogú szigony, a másikban egy félmázsás kőfejsze.
 5596   11   |                    egy félmázsás kőfejsze. A derék ember szuszogott rettenetesen,
 5597   11   |                ilyenformán adá tudtomra:~– A nagy kacika, ajánlataim
 5598   11   |               ajtóban.~Hát híják be, inték a kacikának, ki szavaimat
 5599   11   |              kinyúlt az ajtón, s bevezette a nekem szánt mátkát, ki merőben
 5600   11   |                     ki merőben hasonlított a nénjéhez, csakhogy még nagyobb
 5601   11   |            csakhogy még nagyobb feje volt. A menyasszonyi hozomány a
 5602   11   |                    A menyasszonyi hozomány a nyakába volt téve, egy tarka
 5603   11   |                     el akart szaladni, míg a kacika meg nem fogta a fülét,
 5604   11   |                 míg a kacika meg nem fogta a fülét, s fülénél fogva oda
 5605   11   |              Nagyon szerelmes, – biztosíta a citoyen – ő a természet
 5606   11   |                    biztosíta a citoyen – ő a természet legvadabb gyermeke,
 5607   11   |            megszeretne, gondolám magamba.)~A kacika erre levette leánya
 5608   11   |                    levette leánya nyakából a tarka kutyát, s jelek által
 5609   11   |               szintén ugorjam át, elővette a bicskáját, a kutyát leölte
 5610   11   |                  át, elővette a bicskáját, a kutyát leölte vele, s felhúzta
 5611   11   |                    egy fanyársra, odatette a tűzre pirulni.~Kurcz öcsém
 5612   11   |                  aztán enni kell, mert itt a kutya szent állat és annak
 5613   11   |                 kutya szent állat és annak a húsa delicatesse.~– De majd
 5614   11   |                tele rummal, odanyújtám azt a kacikának, s míg ez azzal
 5615   11   |                volt elfoglalva, belerúgtam a kutyát a tűzbe, úgy, hogy
 5616   11   |            elfoglalva, belerúgtam a kutyát a tűzbe, úgy, hogy az spódiummá
 5617   11   |                   hogy az spódiummá égett.~A kacika azonban úgy leitta
 5618   11   |               elkezdett előttünk táncolni, a fejszéjét forgatva s danolva,
 5619   11   |              felhívjon bennünket birkózni. A szegény citoyen reszketve
 5620   11   |                 reszketve fogadott szót, s a rézszínű Góliát úgy áthajította
 5621   11   |            rézszínű Góliát úgy áthajította a vállán, mint egy macskát,
 5622   11   |                 párszor összeropogtatta, s a levegőbe bukfenceztette
 5623   11   |                vadkirálya, csak nem csapsz a földhöz, ha még egyszer
 5624   11   |                    s azzal úgy teremtettem a földhöz, hogy csak úgy nyekkent.~
 5625   11   |             emberem, fejét lehajtá előttem a földre, s talpamat feltette
 5626   11   |                 meghódolása jeléül; azután a citoyenhez fordult könyörögve,
 5627   11   |           közbenjáró nálam, hogy egymással a béke és szövetség pipáját
 5628   11   |            elhoztam hazulról, s nekem adta a magáét, mely szintén gyönyörű
 5629   11   |                 szárnak.~Míg mi az udvaron a szövetségpipát szíttuk,
 5630   11   |             menyasszonyom azalatt ott benn a szobában kutatott.~A gerendára
 5631   11   |                  benn a szobában kutatott.~A gerendára volt felakasztva
 5632   11   |                   veszek, csak vezessen el a szomszéd városba.~Az ember
 5633   11   |                   ülni.~– Minek az? – inté a kacika. – Hagyjam itt a
 5634   11   |                    a kacika. – Hagyjam itt a lovat, üljek fel az ő hátára.~
 5635   11   |                    ő hátára.~Én biztosítva a citoyent, hogy minél előbb
 5636   11   |                előbb visszajövök, felültem a kacika nyakába, s mondhatom,
 5637   11   |                    rengeteges országban ez a legkényelmesebb alkalmatosság,
 5638   11   |                    mondék neki – csak tedd a füstre, előveszed, míg visszajövök –
 5639   11   |               históriai szentséghez, s míg a nedv ajkainkat érinté, könnyeink
 5640   11   |                    szíved van. Azért, hogy a haza szegény, ott kell-e
 5641   11   |           kényszerített? Megszöktél gyáván a hazából, mint az öngyilkos
 5642   11   |                 életből, magad után hagyva a bajt az ott maradóknak;
 5643   11   |                 bajt az ott maradóknak; ez a nemzet öngyilkolása. Ha
 5644   11   |          valahányszor súlyos napjai voltak a magyarnak, mindannyiszor
 5645   11   |               mindannyiszor elmentek volna a hazából, akik mehetnek,
 5646   11   |                   mehetnek, hol volna most a magyar nemzet? Nem tudsz
 5647   11   |                elvesztettél egy tért, állj a másikra és hass ott; ha
 5648   11   |                   át. Eladtad egy darabját a hazádnak, mely rád volt
 5649   11   |                hírlapjaitok hátulján, hogy a leggazdagabb urak, kikre
 5650   11   |                idegen országban s koldusok a haza földén. Elég ugye,
 5651   11   |                 haza földén. Elég ugye, ha a szegény ember szereti a
 5652   11   |                    a szegény ember szereti a hazát, a gazdag nem tartozik
 5653   11   |             szegény ember szereti a hazát, a gazdag nem tartozik neki
 5654   11   |                    csinálni az önzésből, s a szívtelennek azt mondhatni,
 5655   11   |                éltéhez vannak kötve, ilyen a magyarnál az, hogy önmagát
 5656   11   |                   szent legyen ez önzés és a divatrajongások semmi faja
 5657   11   |                   attól, mert boldog lehet a világ, lehet szabad, lehet
 5658   11   |               lehet szabad, lehet üdvözült a magyar nélkül, de magyar
 5659   11   |                  még egyszer újra támad is a világ! Eredj haza, s ha
 5660   11   |                   nem kísértem még egyszer a tengeri utat.~
 5661   11   |                     Atyám meghalt. Megölte a kínozott szív. Most már
 5662   11   |                    az egyetlen orvosságot, a vigasztalást, sohasem vette
 5663   11   |                   többször mondá előttünk: a világ minden orvosszere
 5664   11   |              Utolsó percig megtartotta azt a catói szigort, mely alatt
 5665   11   |         összeroskadt. Nem engedett magának a hazáról beszélni soha. Midőn
 5666   11   |               ragad. Engem odavont magához a haldokló. Arcán erőt látszott
 5667   11   |                  Arcán erőt látszott venni a sokáig elkényszerített érzelem.
 5668   11   |              levelemet kapod, már én akkor a tengeren vagyok, vagy tenger
 5669   11   |                 vagyok, vagy tenger alatt.~A világ ítéletével nem törődöm,
 5670   11   |                  fogják találni, hogy mint a német szóra küldött gyerek
 5671   11   |                pironkodással az elhagyott, a megvetett hazába. De nevessetek
 5672   11   |                 Eleget is mondott vele. Az a balgatag ember én vagyok.
 5673   11   |            kiapadhatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb keservéből
 5674   11   |                   bírta magában egyesíteni a gyermeteg érzelgéseket a
 5675   11   |                   a gyermeteg érzelgéseket a háziasszonyi komolysággal.~
 5676   11   |                    Egy este pipázva ültünk a veranda alatt Gézával, ő
 5677   11   |                    közöttünk. Előjött róla a szó, minő harcokat viseltünk
 5678   11   |                 viseltünk egykor egymással a zöld asztal mellett, mire
 5679   11   |                 azt találtam kiszalasztani a számon, hogy bár most is
 5680   11   |               vissza fog menni Hunniába.~– A fejembe.~– Az nem sokat
 5681   11   |                 Kezemet adtam rá.~Ő bement a szobájába, egy perc múlva
 5682   11   |                  el-elmaradozó hangon – ez a szegény leány itt hervad
 5683   11   |                   is odáig? hazáig?~– Akár a másvilágig.~– És ha jutalom
 5684   11   |              megnyertem fogadásomat.:. Azt a száz aranyat… alapítványul
 5685   11   |                 elzajlása után rábeszéltem a szegény leányt, hogy hagyja
 5686   11   |             szegény leányt, hogy hagyja el a földet, melyhez két sír
 5687   11   |                   semmi sem köti többé.~Az a kegyeletteljes gond, melyet
 5688   11   |                 mert szivem megrendül erre a szóra: haza! mert nem kell
 5689   11   |                 nem kell az élet, nem kell a halál, nem kell az üdvösség
 5690   11   |                   lehetek, és ha itt volna a paradicsom és abban ananászt
 5691   11   |                    teremne minden rög s az a négy fehér folyam az ország
 5692   11   |             címerében olyan vörös volna is a vértől, mint maga az a vörös
 5693   11   |                  is a vértől, mint maga az a vörös mező, melyet keresztül
 5694   11   |                  melyet keresztül szel.~Ha a magyarok istene bele nem
 5695   11   |                  nem fordít bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy hónap
 5696   11   |                megsiratnátok.~Isten veled! A viszontlátásig. Az édes,
 5697   12   |                    követi léptünket: egyik a naptól vetett, másik a múltak
 5698   12   |               egyik a naptól vetett, másik a múltak emléke. Minden kőnek,
 5699   12   |                 van itt, mely beleszövődik a világhistóriába; ezek a
 5700   12   |                    a világhistóriába; ezek a rongyos sárpaloták fényes
 5701   12   |             romjaira vannak épülve, s azok a kecskék amott királyok sírján
 5702   12   |                titkos borzalommal olvassák a kiásott kövekről, hogy ott
 5703   12   |               valahány halmot megkérdenek, a romok azt felelik, hogy
 5704   12   |                 végéről nem lehet meglátni a másikat, egy egész ország
 5705   12   |              ország fekszik ott eltemetve. A nép elmegy mellette egykedvűen
 5706   12   |                   bokor és zöld fű terem?…~A régi Perzsia, Róma vetélytársa,
 5707   12   |                 Perzsia, Róma vetélytársa, a világhódító satrapák, a
 5708   12   |                    a világhódító satrapák, a fényes udvarok temetve vannak,
 5709   12   |              neveik, tetteik ott porhadnak a história hideg lapjain;
 5710   12   |                 história hideg lapjain; de a szerelmet, a szelíd ábrándokat
 5711   12   |                   lapjain; de a szerelmet, a szelíd ábrándokat megtartogatta
 5712   12   |                   ábrándokat megtartogatta a halhatatlan népköltészet,
 5713   12   |                  azok az élő nép szívébe s a messze kornak tündérszerelméről
 5714   12   |                tündérszerelméről beszélnek a hagyomány regéi.~Mi van
 5715   12   |                   e nagy halmok alatt, azt a nép legvénebb bölcsei sem
 5716   12   |                 Kazri-Shirin mellett, hova a környék ifjú leányai szelíd
 5717   12   |               egyik sírban Ferhád fekszik, a halhatatlan művész, azon
 5718   12   |                   azon nyílik piros rózsa; a másikban Shirin alszik,
 5719   12   |                    másikban Shirin alszik, a tündérhajú királyné, rajta
 5720   12   |                    közepett fekszik Omaya, a vén gonosztevő banya, aki
 5721   12   |                     ezen terem tövisbokor. A két rózsabokor ott áll ősemlékezet
 5722   12   |                   virágszirmaikkal behinti a szél a tájat, és azért jár
 5723   12   |            virágszirmaikkal behinti a szél a tájat, és azért jár évről
 5724   12   |                   azért jár évről évre ide a környék leánya, hogy a rózsát
 5725   12   |                 ide a környék leánya, hogy a rózsát megöntözze és elbeszélje
 5726   12   |                  hosszú félkörben szegi be a Behistan-hegylánc; szelíd,
 5727   12   |                 legzordonabb bérc közöttük a Takhti-Bostan, a „kertek
 5728   12   |                  közöttük a Takhti-Bostan, a „kertek trónja”, mely úgy
 5729   12   |                sötét, lombtalan homlokával a körüle elterülő Kirmandzsah
 5730   12   |                kopasz király lábainál ülne a viruló menyasszony.~A Behistan-hegylánc
 5731   12   |                 ülne a viruló menyasszony.~A Behistan-hegylánc egy nyitott
 5732   12   |               hősök története van felírva. A sziklák oldalai, az ormok,
 5733   12   |                 sziklák oldalai, az ormok, a gránitköbök tele írva ékbetűkkel,
 5734   12   |              véstek oda, csodásan vegyítve a költőileg szépet a történetileg
 5735   12   |                vegyítve a költőileg szépet a történetileg naggyal, s
 5736   12   |                   naggyal, s ahol kifáradt a bölcs és a költő, folytatá
 5737   12   |                   ahol kifáradt a bölcs és a költő, folytatá a mondákat
 5738   12   |                 bölcs és a költő, folytatá a mondákat a szobrász, odavésve
 5739   12   |                 költő, folytatá a mondákat a szobrász, odavésve a néma
 5740   12   |              mondákat a szobrász, odavésve a néma betűk közé a királyok,
 5741   12   |                 odavésve a néma betűk közé a királyok, hadvezérek, csaták,
 5742   12   |                   szobrokkal faragták tele a bérceket, s mikor már nem
 5743   12   |                  királyok többé, előjöttek a vad bokrok, vadvirágok,
 5744   12   |                  körülnőtték, körülfolyták a komoly faragványokat s most
 5745   12   |                folyondár által bezöldelve.~A Takhti-Bostan tetejébe,
 5746   12   |                    Takhti-Bostan tetejébe, a meredek sziklafalon háromszáz
 5747   12   |                kiálló emelvényen végződik. A lépcsők fokai vakmerő kapaszkodót
 5748   12   |               vakmerő kapaszkodót képeznek a sima, egyenes bércoldalba
 5749   12   |                 egyenes bércoldalba vágva: a gondolat őrült merész; a
 5750   12   |                   a gondolat őrült merész; a hegytetőn semmi sincs egyéb
 5751   12   |                   látni onnan. Kelet felől a sós puszta sárga látköre
 5752   12   |                    sárga látköre vonul el, a közelben elvadult pagonyok
 5753   12   |                    elvadult pagonyok lepik a tetőket, a dámvad megjelen
 5754   12   |                  pagonyok lepik a tetőket, a dámvad megjelen és ismét
 5755   12   |                  megjelen és ismét eltűnik a sűrű rengetegben, csak itt-ott
 5756   12   |                fehér oszlop félig letörten a magas zöld közül, jelentve,
 5757   12   |             jelentve, hogy itt temető van.~A hegy oldala mellett zuhogva
 5758   12   |               maradványai; valaha ott járt a folyam s most ismét kiszabadítá
 5759   12   |                  mázsás kövekkel hajigálja a völgyet, miket meggyűlt
 5760   12   |                  miket meggyűlt haragjában a sziklákról letép s alant
 5761   12   |                 alant ismét összetorlaszt.~A múlt században egy csonka
 5762   12   |                    e patak medrében, félig a part szikláihoz dűlve, melyek
 5763   12   |                 arcán még kivehetők voltak a női vonások, öltönyén a
 5764   12   |                    a női vonások, öltönyén a rávésett gyöngyök és virágok
 5765   12   |                 maradványa, fején még állt a gömbölyű tiara, a sassanidák
 5766   12   |                 még állt a gömbölyű tiara, a sassanidák fejékéhez hasonló,
 5767   12   |           szépségéről még lehete gyanítani a művész lelkesülését, mely
 5768   12   |                  művész lelkesülését, mely a kőnek éltet adott. Így látta
 5769   12   |                 látta azt egy frank utazó, a köznép által virágokkal
 5770   12   |            lombokkal körülaggatva, mert az a hit élt a népben, hogy aki
 5771   12   |            körülaggatva, mert az a hit élt a népben, hogy aki e szobornak
 5772   12   |                  meg nem csalatkozik, – és a szerető szív háládatos.~
 5773   12   |               Shirin szobrának nevezik, és a patak maga is Shirin nevet
 5774   12   |                Shirin szobrát és patakját.~A patak azóta mélyebbre hengerítette
 5775   12   |                  mélyebbre hengerítette le a szobrot. Most fel van az
 5776   12   |                    Most fel van az állítva a part szélire, – virágokkal
 5777   12   |              körülaggatva, mint azelőtt, – a szeretők szíve védje, mint
 5778   12   |               nincsen rajta többé. Az arc, a diadém, a ruhák rózsa- és
 5779   12   |                   többé. Az arc, a diadém, a ruhák rózsa- és gyöngyfüzérei
 5780   12   |                  alaktalan kődarab, melyet a nép úgy említ, hogy a „szép
 5781   12   |               melyet a nép úgy említ, hogy a „szép Shirin”.~A patak benn
 5782   12   |               említ, hogy a „szép Shirin”.~A patak benn a behistani hegyek
 5783   12   |                 szép Shirin”.~A patak benn a behistani hegyek között
 5784   12   |                    helyet, éppen úgy, mint a Kirmandzsah-völgy a Takhti-Bostan-hegy
 5785   12   |                   mint a Kirmandzsah-völgy a Takhti-Bostan-hegy lábainál.~
 5786   12   |               Takhti-Bostan-hegy lábainál.~A király fején hatágú hegyes
 5787   12   |                  keresztekkel van átszőve.~A lábainál ülő női alak bizonyosan
 5788   12   |                    ülő női alak bizonyosan a királyné, fején a gömbölyű
 5789   12   |               bizonyosan a királyné, fején a gömbölyű tiara, a gyöngy-gombbal
 5790   12   |                    fején a gömbölyű tiara, a gyöngy-gombbal a tetején,
 5791   12   |                    tiara, a gyöngy-gombbal a tetején, a finoman redőzött
 5792   12   |                  gyöngy-gombbal a tetején, a finoman redőzött öltöny
 5793   12   |                   öltöny mindenütt tapadva a tagokhoz, látni engedi az
 5794   12   |                idomok tökélyét, s emellett a ráncolatok oly odavetetten
 5795   12   |           odavetetten könnyűk, mintha csak a keresztülkasul font gyöngy-
 5796   12   |                  gyöngéd, arcán lélek szól a kőből, minden vonás szelíd,
 5797   12   |               szobrok, látszik rajta, hogy a kéz, mely alkotá, költőé
 5798   12   |                 mely alkotá, költőé volt – a szerelmesé.~Egy harmadik
 5799   12   |                  ábrázol, ki koronát nyújt a hölgynek, egyszerű talár
 5800   12   |                  mely válltól sarkig fedi. A kül-elemek hatása elől megvédve,
 5801   12   |                vannak kidolgozva, hogy még a hölgy ruháit kapcsoló rózsák
 5802   12   |                  kapcsoló rózsák szirmai s a király páncéljának egyes
 5803   12   |            kifejezése pedig éppen meglepő.~A király magasztos tekintettel
 5804   12   |                   látni rajta, hogy ez arc a minden királyok leghatalmasabbikának
 5805   12   |                    tudja és érzi hatalmát.~A hölgy szelíden, alig nyíló
 5806   12   |                   ábránd dereng szét, mely a kő fehérétől még tündériebb
 5807   12   |          kifejezést nyer. Bizonyára ez arc a minden királynék legszebbikének
 5808   12   |                hogy ő szép és szerettetik.~A harmadik alak egy szomorú
 5809   12   |                alak egy szomorú arcú ifjú.~A bolthajtás mellékgádorai
 5810   12   |                    itt elefántokon üldözik a vadat a férfiak; másutt
 5811   12   |                elefántokon üldözik a vadat a férfiak; másutt csaták ábrázolatai,
 5812   12   |                   biztonsággal egészíté ki a szobrász. Másutt ismét pompás
 5813   12   |                 egy vakmerő hegyi út, mely a Behistan-hegyláncot egyenesen
 5814   12   |                    míg egyszer félbeszakad a mű, mintha a vakmerő kísértő
 5815   12   |                   félbeszakad a mű, mintha a vakmerő kísértő belehalt
 5816   12   |                 emlékei.~Ama csonka szobor a patakban, – a takhti-bostani
 5817   12   |                csonka szobor a patakban, – a takhti-bostani meredek lépcsők, –
 5818   12   |                    az omlott vízvezetők, – a bolthajtások domborművei, –
 5819   12   |              bolthajtások domborművei, – s a behistani átvágás – mind
 5820   12   |            szereplői régen elköltöztek, ki a földbe, ki az égbe, de emlékét
 5821   12   |                  ketten tartogatják: egyik a nép, ki danáiban a szerelem
 5822   12   |                   egyik a nép, ki danáiban a szerelem csodáiról beszél,
 5823   12   |                    csodáiról beszél, másik a kő, mely e csodákat megörökíté.~
 5824   12   |                   uralkodott Perzsián, ezt a helyet, mit most elvadult
 5825   12   |                elefánttal szoktak vadászni a királytigrisekre, tele voltak
 5826   12   |              királytigrisekre, tele voltak a legpompásabb vadak minden
 5827   12   |                    struccok, miknek elődei a perzsa királynők kezeiből
 5828   12   |                   királynők kezeiből ették a pirosmagú rizst.~A paradicsom
 5829   12   |                   ették a pirosmagú rizst.~A paradicsom pálmafái közül
 5830   12   |                   közül magasra emelkedtek a fejedelmi paloták, szobrok,
 5831   12   |                  jelképében volt egyesítve a szépség, ész és erő.~Különösen
 5832   12   |                  gazdagítá e paradicsomot. A görög és római szobrászok
 5833   12   |             vándoroltak udvarába, elhagyva a klasszikus földet, melyen
 5834   12   |                     mind nem nagy pártolói a szépművészeteknek.~Egy napon
 5835   12   |                    szobrászát összehívatta a király, s egy nagy, gömbölyű
 5836   12   |                  őket.~– Művészek! – szólt a király – ti égiek által
 5837   12   |             emberek, kikkel meg van osztva a teremtés hatalma. Parancsomra
 5838   12   |               csodákkal népesítettétek meg a földet, örökkévalóvá tettéket
 5839   12   |              földet, örökkévalóvá tettéket a hírt, kiragadtátok a mulandóság
 5840   12   |              tettéket a hírt, kiragadtátok a mulandóság kezéből a dicsőséget,
 5841   12   |          kiragadtátok a mulandóság kezéből a dicsőséget, megfosztottátok
 5842   12   |                dicsőséget, megfosztottátok a feledékenységet fogaitól,
 5843   12   |                    hogy ne árthasson velők a halandó nagyságnak; most
 5844   12   |                 tenni az istenség remekét.~A szobrászok találó érzettel
 5845   12   |                 évezredek múlva is örüljön a föld annak, ami volt és
 5846   12   |                 ami volt és irigyelje azt. A feladat nehéz; ki tudna
 5847   12   |             tekintettől lelkében nem marad a kép, az ne fogjon a műhöz;
 5848   12   |                  marad a kép, az ne fogjon a műhöz; aki nem tud beszélő
 5849   12   |               arcot, pihegő keblet faragni a kőből, az ne fogjon a műhöz.
 5850   12   |              faragni a kőből, az ne fogjon a műhöz. Mert ha lesz köztetek,
 5851   12   |                   adnám; de ha hűtlen lesz a szobor, melyet róla másoland
 5852   12   |                 szentségtörőt, ki meglopta a szent tüzet, hogy ételt
 5853   12   |                   az ablakhoz és nézzetek.~A király saját kezével megrántá
 5854   12   |              király saját kezével megrántá a függöny bojtját s az felgördült
 5855   12   |                    bojtját s az felgördült a szobrászok szemei előtt.~
 5856   12   |                    minek fénylő leveleiről a nap-izzasztotta harmat csepegett
 5857   12   |      nap-izzasztotta harmat csepegett alá, a legsűrűbb mirtuszbokrok
 5858   12   |                vizén keresztül meglátszott a drágaköves mozaik, mellyel
 5859   12   |               faragott sárkány okádta bele a vizet, melynek körhabjain
 5860   12   |                  vizet, melynek körhabjain a partról bele hullott virágok
 5861   12   |                  virágok szirmai lebegtek.~A kert oly magas fallal volt
 5862   12   |                körülvéve, hogy belőle csak a Takhti-Bostan tetejét lehete
 5863   12   |            meglátni, de belől nem látszott a fal ridegsége sehol, oldalait
 5864   12   |                   sehol, oldalait befolyta a borág s még párkányai is
 5865   12   |              fürtei lehajlottak két felől.~A bokrokon túl hárfahangok
 5866   12   |                 ajk harmóniája édesíté meg a léget. Kosru Parviz tizennyolcezer
 5867   12   |           felderíteni.~Egyszer szétnyílnak a bokrok, a szobrászok lélegzetvisszafojtva
 5868   12   |              Egyszer szétnyílnak a bokrok, a szobrászok lélegzetvisszafojtva
 5869   12   |                   elő, mind oly szép, mint a hold, egyik szőke, halvány
 5870   12   |                     tagjai fénylenek, mint a napsütötte érc, negyedik
 5871   12   |                  ifjúság rózsái nyílnak, – a hajnal az éjfél közepébe.~
 5872   12   |                éjfél közepébe.~Most előlép a hetedik. El veletek holdak!
 5873   12   |                    veletek holdak! feljött a nap… E hetedik Shirin.~A
 5874   12   |                   a nap… E hetedik Shirin.~A körüle állók kecsei arra
 5875   12   |                  az övének. Csak felhői ők a napnak, általa megaranyozva,
 5876   12   |                senki sem látja őket többé, a szemnek csak egy sugára
 5877   12   |           márványhoz, rózsához, liliomhoz; a kő hideg, – rózsa, liliom
 5878   12   |          hervadandó; nem szép az, ami csak a szemnek szép! valami mélyebb
 5879   12   |                valami mélyebb rejtelem van a szépség fogalmában, amit
 5880   12   |                    nem értenek.~Mi volt az a bűbáj, az a megtörthetlen
 5881   12   |                     Mi volt az a bűbáj, az a megtörthetlen varázs, ami
 5882   12   |                       Szép arc mindig volt a világon. – Szép lélek volt
 5883   12   |                   válnia, aki rátekint!~Ez a csodás vegyülete a lélekkifejezés
 5884   12   |            rátekint!~Ez a csodás vegyülete a lélekkifejezés ellentéteinek
 5885   12   |               ellentéteinek volt az, mi őt a világ minden szépségei között
 5886   12   |                  mosolygásában rejtve volt a költőibb vágyak utáni fájdalom,
 5887   12   |            költőibb vágyak utáni fájdalom, a homlok derűjében méltóság
 5888   12   |                   és ártatlanság világolt, a szemekben vágyak könnye
 5889   12   |                  vágyak könnye alatt égett a szenvedély tüze, s a szempillák
 5890   12   |                 égett a szenvedély tüze, s a szempillák csukódása boldogságot
 5891   12   |            foglyának örül. Ekkor megszánta a lepkét s tenyerére téve,
 5892   12   |              mintha utána repülni készülne a könnyű pillangónak. Most
 5893   12   |               tűzte éledni; – azután leült a tópartra társaival, azok
 5894   12   |                felcicomázni, mosolyogva; – a leányok valamit sugdostak
 5895   12   |                   néha mosolyogva hallgatá a suttogást, máskor, mintha
 5896   12   |                 máskor, mintha csiklandaná a suttogó szó, eldugta előle
 5897   12   |                  ábrándozó alakkal eldűlve a vízparton, s koszorúja virágait
 5898   12   |                  virágait egyenként szórva a fecsegő habba.~Végre keblére
 5899   12   |                 pírba olvadott át; ez volt a szerelem, mely nem tud még
 5900   12   |                  még szeretni. Fél lábával a vízmederbe lépett, széttekintve
 5901   12   |                  megoldá nyakán és vállain a gombokat, melyek öltönyét
 5902   12   |                   arra, hogy benne lakjék. A lebomlott öltönyt csak a
 5903   12   |                   A lebomlott öltönyt csak a közé fűzött gyöngy- és virágfonadékok
 5904   12   |               tarták még bájos termetéhez, a leleplezett kar feje fölé
 5905   12   |                   fölé volt emelve, mintha a napot akarná kérni, hogy
 5906   12   |                nézzen oly szerelmesen reá.~A következő pillanatban, mint
 5907   12   |            pillanatban, mint Afrodité állt a kristályhabok között.~A
 5908   12   |                    a kristályhabok között.~A király leereszté a függönyt
 5909   12   |                 között.~A király leereszté a függönyt a szobrászok szemei
 5910   12   |                király leereszté a függönyt a szobrászok szemei előtt.
 5911   12   |                előre hajolt arccal tekinte a legördült függönyre, mintha
 5912   12   |                    elé tartá kezét, mintha a szokatlan fénytől akarná
 5913   12   |              akarná azokat óvni, ismét más a magasba emelé arcát, mintha
 5914   12   |                    mintha az égben keresné a tüneményt, melyet a földön
 5915   12   |                keresné a tüneményt, melyet a földön látott.~– Láttátok
 5916   12   |                       Láttátok őt, – szólt a király – most menjetek s
 5917   12   |                   beleveszt, halál fejére!~A szobrászok ábrándozó arcokkal
 5918   12   |           legutoljára maradt az ősz Harun, a király legidősebb művésze,
 5919   12   |             nyugodt arccal látszék magában a felvett körrajzokat egybevetni,
 5920   12   |                   ifjú görög szobrász, kit a perzsa udvarnál elneveztek
 5921   12   |             nyugodtan művészi önbizalommal a vén szobrász, s amint észrevette
 5922   12   |               elfeledni; ó, bár feledhetné a szarvas azt a nyilat, melyet
 5923   12   |                   feledhetné a szarvas azt a nyilat, melyet sebében visel!
 5924   12   |                  sebében visel! feledhetné a tó a napot, melynek sugáraitól
 5925   12   |             sebében visel! feledhetné a tó a napot, melynek sugáraitól
 5926   12   |                szelíd őrültnek tarták, kit a keleti szokás tisztelni
 5927   12   |                  megőrült.~Egy év fordult, a kitűzött nap elérkezett.
 5928   12   |                   kitűzött nap elérkezett. A szobrászok felállíták szobraikat
 5929   12   |           szobrászok felállíták szobraikat a kerek szobában, azokat a
 5930   12   |                   a kerek szobában, azokat a király láttára egyenkint
 5931   12   |                   egyenkint leleplezendők.~A király megérkezett egész
 5932   12   |                   hárfáikkal, másik sorban a tilinkósok, kettős sípszárakkal,
 5933   12   |               kettős sípszárakkal, előttük a kopasz Barbud, kinek arcképe
 5934   12   |              arcképe annyi alakban látható a palota faragványain, mindig
 5935   12   |                palota faragványain, mindig a király körül, ki akár csatába,
 5936   12   |                   álmába zene ringatta el, a hárfapendülések, mik a távolból
 5937   12   |                     a hárfapendülések, mik a távolból hangzottak hozzá,
 5938   12   |              szőtték magokat bele álmaiba, a hajnalt a tilinkó édesbús
 5939   12   |                    bele álmaiba, a hajnalt a tilinkó édesbús melódiája
 5940   12   |                    volna ez, egy úton jövő a hajnali fénnyel; a főzenész
 5941   12   |                    jövő a hajnali fénnyel; a főzenész le tudta olvasni
 5942   12   |               tudta olvasni urának arcáról a gondolatot, s ha a király
 5943   12   |                 arcáról a gondolatot, s ha a király Shirin szerelméről
 5944   12   |                 lelkén keresztül harsogott a tárogatók bátorító, elragadó,
 5945   12   |                  indulatait, s mikor ismét a királyi széken ült, könyörgő
 5946   12   |                    megalázott rabok előtt, a zene akkor sem hallgatott,
 5947   12   |                     engesztelve zengett az a trón körül, elűzve a király
 5948   12   |                    az a trón körül, elűzve a király szívéről a vérszomj
 5949   12   |                   elűzve a király szívéről a vérszomj démonait, s a bosszúálló
 5950   12   |            szívéről a vérszomj démonait, s a bosszúálló kardnak élét
 5951   12   |            bosszúálló kardnak élét kiverte a reszkető hárfapendülés; –
 5952   12   |             reszkető hárfapendülés; – s ha a király magános óráiban előjöttek
 5953   12   |                  magános óráiban előjöttek a rossz szellemek, mik a barbár
 5954   12   |           előjöttek a rossz szellemek, mik a barbár királyokat szokták
 5955   12   |          elbizottság, gyanú, kegyetlenség, a zene szétűzte őket, Barbud
 5956   12   |                  őket, Barbud hárfája volt a nemtő, mely Kosruhoz mindig
 5957   12   |                   gyakorolva lelke fölött.~A király felült trónjára,
 5958   12   |                    udvarnokai körülállták, a szobrászok műveik mellett
 5959   12   |           szobrászok műveik mellett vártak a király intésére, azokat
 5960   12   |                     Az első lepel lehullt: a márvány szobor úgy állítá
 5961   12   |                    mosolyogva tartja kezén a pillangót; a szobor hasonlított
 5962   12   |                  tartja kezén a pillangót; a szobor hasonlított Shirinhez,
 5963   12   |                   az, emberalakká faragva.~A király hidegen rázta fejét.~–
 5964   12   |                      Törd össze szobrodat.~A szobrász reszketve hallá
 5965   12   |             reszketve hallá halálítéletét.~A második szobor kitűnt. Ez
 5966   12   |                   mint Najaszt mutatta fel a királynét, társaival játszadozva.
 5967   12   |                     társaival játszadozva. A szobor tökéletes volt, hanem
 5968   12   |               szobor tökéletes volt, hanem a szerencsétlen szobrász elfeledé
 5969   12   |                     kiálta fel indulatosan a király – megcsalhatni vélsz-e?
 5970   12   |                vessz el szobroddal együtt.~A többi szobrászok sem jutottak
 5971   12   |               jutottak kedvezőbb sikerhez. A király haragvó szavával
 5972   12   |                most elé az ősz szobrász, s a fehér lepelt föllebentve,
 5973   12   |              föllebentve, kitárta szobrát.~A jelenlevők meglepetése önkénytelen
 5974   12   |            tetszésmorajában mutatta magát.~A szobor úgy ábrázolá Shirint,
 5975   12   |                  Vénusz Anadyomenét, amint a habokból felszáll, hosszú
 5976   12   |              hosszú hajfürtjeit szárasztva a napsugárban. Leplezetlen
 5977   12   |            napsugárban. Leplezetlen idomai a szobrászati tökély remekét
 5978   12   |               tökély remekét tüntetik fel, a gömbölyű vállak, karok,
 5979   12   |                    gömbölyű vállak, karok, a hibátlan csípő, az izmok
 5980   12   |                    hagyott elveszni semmit a remek alakon, amit szépnek
 5981   12   |                 vonásra megismerheté benne a királynét, aki csak egyszer
 5982   12   |           bizalommal jártatá körül szemeit a teremben levők arcain, kiknek
 5983   12   |               leghizelgőbb dícsérete.~Csak a király arca nem hízelgett.
 5984   12   |                 Még elégületlenebbül, mint a többi szobrot, nézte ezt,
 5985   12   |                 tenyerébe. Harun észrevéve a király homlokán a kedvetlenséget
 5986   12   |                észrevéve a király homlokán a kedvetlenséget s aggódva
 5987   12   |                     Ez arc Shirin arca, de a tekintet nem az övé, – ez
 5988   12   |                   az élet, hol maradt róla a hang? Shirin ajka ha csukva
 5989   12   |                  látom, de hol maradt róla a lélek, hol maradt a szerelem?~–
 5990   12   |                   róla a lélek, hol maradt a szerelem?~– Az élet Isten
 5991   12   |                     szólt megalázott fővel a szobrász.~– Vén szobrász,
 5992   12   |                    fényét tükrözted vissza a napnak, de nem melegét;
 5993   12   |             sóhajtással látták összeomolni a szép szobrot a kalapácsütések
 5994   12   |                 összeomolni a szép szobrot a kalapácsütések alatt, Harun
 5995   12   |                    azzal lekapva szobráról a leplet, azt messze elhajítá.~
 5996   12   |               leplet, azt messze elhajítá.~A király megrendülve ugrott
 5997   12   |                     az arcnak ragyogása, s a szemeknek bűbája van; minden
 5998   12   |                bűbája van; minden vonáson, a legutolsó virágon is a művész
 5999   12   |                     a legutolsó virágon is a művész szerelme látszik,
 6000   12   |                 mely keresztül melegítette a követ, s élő lelket adott