bold = Main text
      Part                                                grey = Comment text

  501    2   |                    meg hogy a kukorica már a selymét hányja; mindhiába!
  502    2   |               nemzedéket túl akar élni!)~– A vármegye elé adom a dolgot,
  503    2   |                        A vármegye elé adom a dolgot, violentialis pert
  504    2   |                macskám, példás rettentésül a késő nemzedéknek.~– Helyesen,
  505    2   |                  őt – helyesen. Megérdemli a pokolra kandidált! Én magam
  506    2   |                    az Isten áldja meg, azt a semmirevalót. Bizony még
  507    2   |                tőlem kitelik, utána leszek a kriminális inkvizíciónak.~
  508    2   |           inkvizíciónak.~Ekkor következett a kimúlt érdemeinek előszámlálása.~
  509    2   |               asztalra! Mint tudta már, ha a tányér zörgött, hogy ebéd
  510    2   |                  Mily szépen tudta megenni a kávét a csésze aljából;
  511    2   |               szépen tudta megenni a kávét a csésze aljából; s aztán
  512    2   |                 állatot, mint az egér, még a szájába sem fogott stb.
  513    2   |              ablaka elé eltemessem, s neki a gyilkos kiléte felől minél
  514    2   |             megláthatom.~Eltemetém azonban a meghalálozottat az ablak
  515    2   |                   zöld ágakat, miket ugyan a tarka borjú menten lelegelt,
  516    2   |         uramatyámat várni. Ott találkoztam a szívem bálványával a kapuban.~–
  517    2   |           találkoztam a szívem bálványával a kapuban.~– Kire vár itt? –
  518    2   |               mennyit kell kegyednek ettől a vén Deborától szenvedni!~
  519    2   |                 láttam, hogy milyen szépek a fekete szemek, mikor sírnak.
  520    2   |               fekete szemek, mikor sírnak. A kéknek nem illik a sírás.
  521    2   |                 sírnak. A kéknek nem illik a sírás. Azt örömestebb látom,
  522    2   |                     Engem sem szeret senki a világon, – folytatám – olyan
  523    2   |                    mint az árva madár, kit a zápor mosdat meg, a zivatar
  524    2   |                    kit a zápor mosdat meg, a zivatar meg fésül. Keserűség,
  525    2   |              hiszen felderül még nekünk is a csillagos ég!~Látszott a
  526    2   |                   a csillagos ég!~Látszott a galambomon, hogy menni is
  527    2   |                    igazán szorulni kezdett a hangom). Kegyednek még sokáig
  528    2   |                   is tudom, hogy merre van a Duna.~Ezt mondva, lódultam
  529    2   |                  magamat, hogy sírok, mint a gyermek… Csak furcsa állatja
  530    2   |                  állatja is az embernek az a szív!… Hej, ha az embernek
  531    2   |               volna!~Ez idő óta nem féltem a szomszéd urambátyám agaraitól,
  532    2   |                 hogy mikor megy Gergely úr a nyúlháborúba, azonnal vándoroltam
  533    2   |          nyúlháborúba, azonnal vándoroltam a szomszédba, első egypárszor
  534    2   |                   hogy nyomában vagyok már a macskagyilkosnak, látta
  535    2   |              akinek kilétén aztán törhette a fejét, aki akarta.~Később,
  536    2   |                  Nincs itthon, éppen ebben a pillanatban ment el.~– Ejnye
  537    2   |                  sajnálom! – s ekkor aztán a nagy sajnálkozásban ki találtam
  538    2   |                    ki találtam szalasztani a számon, hogy: – Ki hallotta,
  539    2   |                    Ki hallotta, mi történt a faluban?~Azt persze senki
  540    2   |             Esztikém sóhajtásait elfogni s a magaméit megküldeni neki,
  541    2   |                  csak, hogy mennyire verem a fejem a falba e szerencsétlenség
  542    2   |                hogy mennyire verem a fejem a falba e szerencsétlenség
  543    2   |                 nem fogom sokáig csalhatni a világot s turpisságom elébb-utóbb
  544    2   |                   tisztességesen odakaptam a házhoz, elannyira, hogy
  545    2   |            istentelenségeket hordtam volna a házhoz, bizony kirudaltak
  546    2   |                   tudott), s az volt aztán a legvígabb történet, ha olykor
  547    2   |              történet, ha olykor előfogott a drága lélek, hogy fordítsak
  548    2   |                 lélek, hogy fordítsak neki a bent megírt szent fohászkodások
  549    2   |                    ama jóravaló könyvekből a hivő léleknek, hogy valamennyiünk
  550    2   |           könnybelábadt tőle.~Kiváltképpen a férjhez menendő hajadon
  551    2   |                    pedig, mikor hazavittem a könyveit, nem győzött eléggé
  552    2   |                 eléggé dőzsölődni, hogy ki a tatár karmolja össze ezeket
  553    2   |           egymásnak szemközt állottunk. Ha a nyakam elvágták volna, sem
  554    2   |                    Uramatyám küldött? Vagy a pulykáinkat kerestem? Mit
  555    2   |                 hogy mikor tetszik bemenni a városba?~– De öcsém, – szólt
  556    2   |                    az ajtótól, – hordom én a te mivoltodat, gonosz a
  557    2   |                    a te mivoltodat, gonosz a te zúzád, haragos forgattát!
  558    2   |                   mikor itthon nem vagyok, a hatszázezermilliomáldotta
  559    2   |                   ütni az orrodat, fogadom a kilencvenkilenc apostolra
  560    2   |            valamennyi Pontius Pilátus volt a világon, hogy Dóka Pista
  561    2   |                     hogy Dóka Pista legyen a nevem, ha szíjat nem hasítok
  562    2   |               nevem, ha szíjat nem hasítok a hátadból, ropogós rángattát!!!…~–
  563    2   |               allegorikus frázisait, miket a rossz világ káromkodásoknak
  564    2   |                láttam magamat, ahol voltam a macskahalál előtt.~Már tartottam
  565    2   |              tartottam tőle, hogy idestova a kutyákon lesz a sor.~Ez
  566    2   |                   idestova a kutyákon lesz a sor.~Ez napságtól fogva
  567    2   |                 láthatására, akkor is csak a kerítésünkön át, amidőn
  568    2   |                   nem ugyan az égre, hanem a padlásablakra, mit elértve
  569    2   |                 padlásablakra, mit elértve a lelkem, ezentúl aztán csak
  570    2   |                   padlásablakból, másikunk a másik ablakból játszottuk
  571    2   |                  másik ablakból játszottuk a némajátékok legfurcsábbikát,
  572    2   |             hajtogatva, s fel-felpillantva a magas égre.~…Lőn azonban,
  573    2   |                 mit onnan tudtam meg, hogy a honn maradt agarakat ez
  574    2   |                volna tenni, ha az öregurat a határon belől érezték volna.~
  575    2   |           kilódulék az erdőre, teleszedtem a kalapomat szarvasgombával,
  576    2   |             szarvasgombával, s mentem vele a szomszédba.~A legutóbbi
  577    2   |                  mentem vele a szomszédba.~A legutóbbi expedícióm alkalmával
  578    2   |                   néze reám.~Amint belépek a szobaajtón, – még csak az
  579    2   |                   úgy! – szólt, kibocsátva a kalodából. – Szarvasgombát
  580    2   |                  mint borbély, – értelmezé a néne.~– Az ám, – mondám.~
  581    2   |               sziveskedjék kedves Esztikém a kerítésen átnyújtani Debora
  582    2   |                    egy kicsit, – biztatott a jószívű lélek, mialatt hatályosan
  583    2   |                kicsukott.~Estére megkaptam a szemüveget. A nagyítóüvegeket
  584    2   |                    megkaptam a szemüveget. A nagyítóüvegeket gyöngyen
  585    2   |                 karikákat tűzkővel, azokat a nagyítóüvegek helyeire alkalmaztam,
  586    2   |                    helyére eszkamotíroztuk a pápaszememet.~Én pedig újólag
  587    2   |                  spanyolmeggyel iparkodtam a beléphetési engedélyt kihízelegni.~–
  588    2   |              Köszönjük, köszönjük, – szólt a néne, többes számban beszélve,
  589    2   |                lenni, hamar megterem benne a Jánoska – okoskodék s vevé
  590    2   |                   meghökkent. Persze, hogy a sima üvegen keresztül semmivel
  591    2   |             Tartotta messze és közel hozzá a nézendő tárgyat: semmit
  592    2   |              semmit sem használt, elővette a Szikszait, felütötte, de
  593    2   |             olvasni belőle, törülgette hol a maga szemeit, hol a pápaszemeit:
  594    2   |                    hol a maga szemeit, hol a pápaszemeit: hasztalan –
  595    2   |                   pápaszemeit: hasztalan – a dolog nem változott.~– Nem
  596    2   |                édes öcsémuram, nézzen ezen a pápaszemen, nagyít-e még?~
  597    2   |                  szólék aggodalmas arccal, a világosság felé fordítva
  598    2   |                  szemeibe nézve. – Mi leli a maga szemeit? Szent Gergely
  599    2   |                 kegyed holmi szélhűdéseket a tunica choroideán?~Tudta
  600    2   |                    Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidea! S azt
  601    2   |                     ez rossz jel – mutassa a nyelvét…~Mutatta. – Sohasem
  602    2   |                       Ez világosan mutatja a szemek veszélyes állapotját.
  603    2   |               szemek veszélyes állapotját. A dolog fenyegetővé kezd válni,
  604    2   |                   talál hozzájárulni, hogy a könyöke meg talál fájdulni
  605    2   |               következni.~Tudtam, hogy fáj a könyöke.~– Jaj nekem, pedig
  606    2   |                       Jaj nekem, pedig fáj a könyököm: de hát mi az a
  607    2   |                   a könyököm: de hát mi az a marmaurosis?…~– Ez azon
  608    2   |                        Ez azon eset, mikor a retina apoplexiát kap s
  609    2   |                vizet; egyiket rózsavízzel, a másikat levendulával beszagosítottam,
  610    2   |                 más, s biz azok már nem is a legjobbak lehettek. Én pedig
  611    2   |                   Én pedig bekentem azokat a vizek csípősebbikéből, s
  612    2   |       csípősebbikéből, s azután bekötöttem a szemeit, hogy csak az álla
  613    2   |                   kedvem szerint, s néztem a szemeibe kedvem szerint,
  614    2   |                    őt kedvem szerint, hogy a szívem majd kiugrott örömében.~–
  615    2   |                    Eszterka!! – sivalkodék a tátos a bekötött szemmel.~–
  616    2   |            Eszterka!! – sivalkodék a tátos a bekötött szemmel.~– Csitt.
  617    2   |               orvosságos üvegből húztam ki a dugaszt.~– Úgy, az orvosságos…~–
  618    2   |                 hogy az embernek arra való a füle és az orra, hogy mintegy
  619    2   |                    levegőt szolgáltassanak a szemek idegeire. Hanem,
  620    2   |                 szél légvonatot támaszt, s a gyulladást éleszti, e végre
  621    2   |                   e két ablakok közül vagy a fület, vagy az orrt be kell
  622    2   |                asszonynéném, az orrát vagy a fülét?~Akárki is elébb likvidálta
  623    2   |                   likvidálta volna e célra a fülét, mint az orrát, s
  624    2   |                     Debora asszony megvolt a kúra alatt; életében ekkor
  625    2   |                    békéthagyó; de féltette a szemevilágát, s én ijesztgettem
  626    2   |               Esztike szívem jó volt, mint a falat kenyér. Magamat nem
  627    2   |           önfeledtek voltunk, mintha ennek a boldogságnak örökké kellene
  628    2   |                    tartani!~Gondolkodik is a szerelmes ember a jövendőről!~
  629    2   |           Gondolkodik is a szerelmes ember a jövendőről!~Egyszer azonban
  630    2   |               odaáltal. Künn esett az eső, a páciens szuszogott, a falióra
  631    2   |                 eső, a páciens szuszogott, a falióra ketyegett, s mi
  632    2   |                 valaki zörgetett egy ideig a kapun, aztán mintha beesett
  633    2   |             ügyeltem rá; mit bántam én, ha a világ stukaturjáról hullott
  634    2   |             stukaturjáról hullott volna is a vakolat, mikor egyszer a
  635    2   |                   a vakolat, mikor egyszer a szívem bálványa mellett
  636    2   |                   csak zörögni kezd valami a konyhában.~– Jaj, talán
  637    2   |                Esztike, s reszketve simult a keblemre.~Ki ne volna bátor
  638    2   |                volna bátor olyankor, mikor a kedvesét látja félni? én
  639    2   |           elszántságom nemcsak megnyugtatá a kisleánykát, de rá is ragadt,
  640    2   |          kisleánykát, de rá is ragadt, s ő a gyertyát, én egy falra akasztott
  641    2   |                   nagyot sikolta, s elejté a gyertyát. És sötétben maradánk;
  642    2   |                fekete alak jött felénk. És a pitvarajtó fel volt nyitva.~–
  643    2   |                      ordíték rá, nekifogva a pisztolyt, amekkora hangon
  644    2   |        ilyen-amolyan gézengúz pernahajder, a pocsétakerülő herkópáterednek
  645    2   |              pocsétakerülő herkópáterednek a kifordított bundában járó
  646    2   |                  mint akinek taplót dugtak a fülébe. Vesd el magad! rohantam
  647    2   |                    Vesd el magad! rohantam a kapunak, s egy perc alatt
  648    2   |                  De ott is megjártam, mert a kaputom szárnyánál fogva
  649    2   |               szárnyánál fogva fennakadtam a kapun, s lógék szárnyamnál
  650    2   |                    szárnyamnál fogva, mint a cserebogár.~Lógáltam, rángattam
  651    2   |                  egyetlen gála-öltönyömnek a szárnya; de nem tudtam szabadulni.~
  652    2   |                    leszakadt, s én leestem a földre.~Ez éppen azon percben
  653    2   |                  engedé, lábam közé kaptam a széles földet, s neki a
  654    2   |                    a széles földet, s neki a harasztosnak!~– Megállj,
  655    2   |                 semmire sem való! – ordítá a perzekutor – mert agyonütlek.~
  656    2   |                      ordítá – mert eltöröm a lábadat.~De már megkövetem,
  657    2   |                   kedvéért meg nem álltam, a láb-eltörésért csak meg
  658    2   |                   kezdtem észrevenni, hogy a távolság aligha nem fogy
  659    2   |                   1809-ben nagyon betanult a futásba); igen közel éreztem
  660    2   |               futásba); igen közel éreztem a rézcsákány szagát magamhoz.~
  661    2   |        nekihuzakodott, hogy mint vág végig a hátamon a jó somfanyelű
  662    2   |                   mint vág végig a hátamon a jó somfanyelű csákánnyal,
  663    2   |                  előle.~Nem ért azonban rá a jó úr efölött elbámulni,
  664    2   |                  is, mintha kikapták volna a földet a lába alól, elkezde
  665    2   |                    kikapták volna a földet a lába alól, elkezde bukfenceket
  666    2   |                hogy melyik részében legyen a másvilág pincéjének?~Sűrű
  667    2   |                uram s én Istenem – sóhajta a jó úr – elkárhoztam! meghaltam
  668    2   |                    fejemnek. Mindig mondta a tiszteletes, hogy ne káromkodjam
  669    2   |               káromkodom többé, nem megyek a tilosba vadászni, megfizetem
  670    2   |               tilosba vadászni, megfizetem a papbért, amivel hátramaradtam,
  671    2   |                   hátramaradtam, hozzáadom a leányomat a szeretőjéhez,
  672    2   |       hátramaradtam, hozzáadom a leányomat a szeretőjéhez, csak ne engedj
  673    2   |              elkárhoznom uram én teremtőm.~A jó úr reszketett, mint a
  674    2   |                   A jó úr reszketett, mint a kocsonya, s imádkozott volna,
  675    2   |                   nem tudott egyebet, mint a hiszekegy utóját, azt dörmögte
  676    2   |              erősen hivén, hogy legalábbis a purgatórium előcsarnokában
  677    2   |                     valánk tudniillik mind a ketten egy és ugyanazon
  678    2   |              farkasveremben, mely alattunk a nagy futásban és sötétben
  679    2   |               talál közénk vetődni! mikben a szomszéd nádas nem szűkölködik.~
  680    2   |                  meg így okoskodtam: ha jő a farkas, akár félek, akár
  681    2   |                   e veremben nagy sokasága a szúnyogoknak, rágyújtottam
  682    2   |           jobbra-balra.~– De szabadíts meg a gonosztól! – ordítá felszökve
  683    2   |                felszökve urambátyám, midőn a sötétben elkezde világítani
  684    2   |                  hogy már ő alája gyujtják a szalmát.~Persze, én hallgattam,
  685    2   |                Persze, én hallgattam, mint a nyúl, a pipa sem szólt egy
  686    2   |                   hallgattam, mint a nyúl, a pipa sem szólt egy szót
  687    2   |                    urambátyámat környékezé a kétségbeesés.~Hadd reszkesse
  688    2   |                  magát, gondolám, s fújtam a tüzet, hogy szintúgy sziporkázott.~
  689    2   |                   úgy oldalba talált rúgni a sarkantyús lábával, hogy
  690    2   |                   sarkantyús lábával, hogy a szemem is szikrát hányt
  691    2   |              szemem is szikrát hányt bele (a verem nem volt oly tág,
  692    2   |                 rugdalja ki az emberfiának a fogait.~– Öcsém! – kiáltá
  693    2   |                   vagy hol is vagyunk mind a ketten? hogy jöttünk ide
  694    2   |              ketten? hogy jöttünk ide mind a ketten?~– Csak úgy, mint
  695    2   |             szélvészráncigálta dolga! Hogy a skorpió vágja le a bolond
  696    2   |                    Hogy a skorpió vágja le a bolond filozófiáját, aki
  697    2   |                 aki ide vermet ásott! Hogy a lidérc szántson rajta, aki
  698    2   |              kigondolta is, vitte volna el a gólya az óperenciákra!…
  699    2   |                   csak ide, hadd állok fel a válladra, majd én valahogy
  700    2   |                   csak aztán istenigazában a haragos mennyköveket, látva,
  701    2   |                  éri el az én vállamról is a nyílást.~– De pedig urambátyám,
  702    2   |                  még majd farkasokat talál a nyakunkra csődíteni, s akkor
  703    2   |                 különös alakban látjuk meg a feltámadást; jobb biz üljön
  704    2   |                    csináljak itt reggelig? a szúnyogok esznek meg: akkorákat
  705    2   |                   gyújtson rá és fumigálja a világot és a szúnyogokat.~–
  706    2   |                  és fumigálja a világot és a szúnyogokat.~– Ember vagy
  707    2   |                  szúnyogokat.~– Ember vagy a talpadon, öcsém, hordom
  708    2   |                    talpadon, öcsém, hordom a lelkedet, úgy teszek – szólt
  709    2   |             csalétkül szokott kitéve lenni a farkasvermek fölé, s mely
  710    2   |                   az állatot.~Vala azonban a verem nyílása igen szűk:
  711    2   |                   verem nyílása igen szűk: a hajított lúd visszaesett,
  712    2   |          urambátyám, kisujjával letömködve a pipa tüzét – mi dolgod neked
  713    2   |                    De öcsém, csak az annak a rendi és módja: nekem kellene
  714    2   |                   hát mi közöd neked ahhoz a leányhoz? Hiszen ha szereted,
  715    2   |                  urambátyám, nem úgy verik a cigányt: nem akarom én annyiról
  716    2   |                annyiról szeretni Esztikét, a két padlás köze is elég
  717    2   |              különös kifogása, ezennel itt a farkasveremben egész ünnepélyességgel
  718    2   |                   vagy, nincs mit aprítnod a tejbe.~– Nagyobb igazság
  719    2   |          tenyerében tartva – nem készíttet a jó Isten banknótákat senki
  720    2   |              fráternek bizony nem repül ám a sült veréb a szájába.~–
  721    2   |                  nem repül ám a sült veréb a szájába.~– No de ami nincs
  722    2   |             kezdetben sem vala semmi, mint a biblia mondja; majd felmegyek
  723    2   |                     s nem hozott volna ide a tatár miközénk izgágának.
  724    2   |                    rajta, átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést.
  725    2   |           átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést. De megállj;
  726    2   |                  lesz belőle; küszöbön van a restóráció, mihelyt leszüreteltünk,
  727    2   |                leszüreteltünk, hozzáfogunk a nemes atyafiság kapacitálásához;
  728    2   |                  ennyire vagytok, üsse meg a káposztás kő! nem bánom;
  729    2   |         lánconforgókereplő! semmi sem lesz a dologból.~Mit tehettem?
  730    2   |               Aközben meg álmában is rágta a pipát. Nem alhattam miatta.
  731    2   |                miatta. Szintúgy reszketett a verem tőle. Ha fütyültem
  732    2   |              elhallgatott; hanem akkor meg a magam fütyülése miatt nem
  733    2   |                  volt lótás-futás miattunk a faluban; kerestek égen,
  734    2   |                   is elkezdénk gondolkozni a szabadulásról, teljes tehetségünkkel
  735    2   |                  tehetségünkkel hozzáfogva a rikoltozáshoz és kurjongatáshoz.~
  736    2   |         kurjongatáshoz.~Végre ránkakadtak. A veremből felkanyargó pipafüst
  737    2   |            pipafüst vezette őket messziről a nyomunkra.~Urambátyám két
  738    2   |            Urambátyám két béresének jutott a szerencse, bennünket kihúzhatni
  739    2   |            szerencse, bennünket kihúzhatni a siralomnak völgyéből, kiknek
  740    2   |                    ígérte, hogy kifordítja a bőrüket, ha meg merik mondani
  741    2   |               szemekkel és halványan, majd a szívem repedt meg olyankor
  742    2   |                  tartani.~Ekkor ment végbe a tisztújítás. – Szép volt,
  743    2   |                 atillámat összehasogatták, a hajamat megtépték s egy
  744    2   |                 okaim voltak rá nem tudni. A szakácskönyv hamarább megmondaná.~
  745    2   |          szakácskönyv hamarább megmondaná.~A lugosban volt felterítve
  746    2   |                   mire odaértem, már folyt a dáridó.~Esztike lelkem ott
  747    2   |                 lelkem ott sürgött-forgott a vendégek körül, kínálgatva
  748    2   |               sarkantyúmat összeütve, mire a lelkem úgy megdöbbent, s
  749    2   |                  egy bizonyos urambátyámat a kezében volt lengyellével,
  750    2   |                   maig is nagyot hall arra a fülére.~– Hozott Isten,
  751    2   |              szomorú is lett: valami esett a szemébe, mondá, s könnyezett.~–
  752    2   |                   Bizony csak növekedik ez a fiatalság, – szóla közbe
  753    2   |                    vágással úgy kettévágta a lúd hátába szúrt villát,
  754    2   |                 Igen tarka lehetett előtte a világ, mert alig találta
  755    2   |               világ, mert alig találta meg a lugos ajtaját. – Nem jött
  756    2   |              belőlünk.~– Eszterka! hozd ki a cukortartót! – rivalla utána
  757    2   |                  ki tudott túrni bennünket a boldogságból. Szüntelen
  758    2   |                    fülekkel. Én kivált még a macskáját is agyoncsaptam.~
  759    2   |                  meg szegényt; még kisírja a lelkét.~Nekem sem kellett
  760    2   |                mondani. Nyargaltam utána – a konyhaajtóban elértem, megragadtam
  761    2   |         konyhaajtóban elértem, megragadtam a kezét, s azt szívemhez szorítva
  762    2   |                   kezde előtte világosulni a dolog: vére mind arcába
  763    2   |           szegényke; mily sebesen dobogott a szíve! ó! az a sóhajtás,
  764    2   |                    dobogott a szíve! ó! az a sóhajtás, melytől ekkor
  765    2   |                 melytől ekkor megszabadult a szíve! még én is éreztem
  766    2   |                azzal elválva tőle, siettem a kertbe vissza.~Gergely bátyámnak
  767    2   |                  szinte kifúrta az oldalát a titok, s elmondá azt nagy
  768    2   |                    Gergely bácsi – hogy az a leány akármit egyebet kihoz,
  769    2   |                akármit egyebet kihoz, csak a cukortartót nem, amiért
  770    2   |              ügyetlenül titkoló arccal, de a cukortartó nélkül jött vissza.~
  771    2   |                 szem reánézett.~Piros lett a lányka, mint az esthajnal.~–
  772    2   |                    az esthajnal.~– Hát hol a cukortartó? – rivalla rá
  773    2   |                 arcát annak keblére rejté. A jó öregúr kacagva csókolta
  774    2   |               kacagva csókolta összevissza a kis menyasszonyt, s borotvált
  775    2   |                  magam megyek hát be azért a nádméztartóért, – mondám (
  776    2   |                mondám (nekem is tüske volt a talpam alatt).~– De bizony,
  777    2   |                 bizony, menjetek érte mind a ketten – mondá Gergely bácsi,
  778    2   |                   róla, hogy ma sem látjuk a nádméztartót, – tevé megjegyzését –
  779    2   |        megjegyzését – és nem alaptalanul – a két széken ülő úr.~Mi pedig
  780    2   |                 ülő úr.~Mi pedig bementünk a házba.~…Ki volna oly vakmerő,
  781    2   |                   oly vakmerő, boldogságát a mienkhez hasonlítani? Ki
  782    2   |            hallgatok s újra érzem azt: azt a gyöngéd kezet a kezemben,
  783    2   |                   azt: azt a gyöngéd kezet a kezemben, azt a mosolygva
  784    2   |              gyöngéd kezet a kezemben, azt a mosolygva repeső tekintetet –
  785    2   |                szép gondolat volt tőled az a szerelem!~Urambátyáimék
  786    2   |                 ittak, mire mi kivetődtünk a nádméztartóval; azzal mentegettük
  787    2   |                  nem invesztigáltak tovább a dologban; mert igaz ugyan,
  788    2   |                  mikor bementünk, nem volt a kérdéses szelencében cukor,
  789    2   |                 kegyelmeteket mindnyájukat a mennyegzőre! – Ezzel fejezé
  790    2   |                 Ezzel fejezé be urambátyám a kézfogót.~*~Azonban szegény
  791    2   |                  olyan útra, hová az ember a pipát sem viheti magával. –
  792    2   |           elkerítette ennek az orvosságnak a keserű kínját! és megdicsőült
  793    2   |                  bizony már régen volt.~Az a gyönyörű szilfid termet,
  794    2   |               szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét.~*~Debora
  795    2   |                 semmi része nem mozog már, a nyelvét kivéve. Az még ép
  796    3   |                                            A remete hagyománya~Mintegy
  797    3   |          megtanultam, hogy az életben több a fájdalom, mint az öröm.~
  798    3   |                    az öröm.~Megtanított rá a világ. – Óh, a világ igen
  799    3   |              Megtanított rá a világ. – Óh, a világ igen keserű iskola.
  800    3   |                     hogy megvénült.~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb
  801    3   |              legvénebb, ki legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki
  802    3   |               hanem az, ki legközelebb van a sírhoz.~Mennyi elveszteni
  803    3   |                   reményem volt még akkor! A reménység szép természettünemény,
  804    3   |              természettünemény, szép, mint a szivárvány, és el nem érhető,
  805    3   |                  mint az. Napsugár teremti a szivárványt, meleg szív
  806    3   |                    szivárványt, meleg szív a reményt. Ragyogó semmi mind
  807    3   |                reményt. Ragyogó semmi mind a kettő. Gyermeköröm.~Különös
  808    3   |                boldog, úgy keresi, kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget
  809    3   |                    lelke borújában keresni a magányt, mely oly sivár
  810    3   |                  semmi oka kitagadni magát a világból; óh, mikorra a
  811    3   |                    a világból; óh, mikorra a keresett fájdalom napjai
  812    3   |            fájdalom napjai megjőnek, mikor a keserű ital, mit a szenvedések
  813    3   |                   mikor a keserű ital, mit a szenvedések pohara nyújt,
  814    3   |                  szenvedések pohara nyújt, a lelket átjárja, nem mutatja
  815    3   |                   nem mutatja többé az arc a szív fellegeit, nem ád hangot
  816    3   |                    még ki is nevetik.~Most a legvígabb fiú vagyok azok
  817    3   |                     hol legtöbb zajjal jár a világ. Csókot, ölelést,
  818    3   |                 mindegy.~Ezelőtt két évvel a beszkidi fenyveserdőben
  819    3   |                  áldott meg az Isten, volt a hegyek közt csinos majorsága,
  820    3   |               életemnek.~Akkor bennem volt a világ, magammal hordtam
  821    3   |             magával.~Csalatkoztunk: én is, a világ is. Én benne. Ő bennem.
  822    3   |                  szirtre kapaszkodva végre a legmagasb bérctetőre jutottam,
  823    3   |                     honnét megjelenő arcom a kőszáli sast ijeszté zúgó
  824    3   |                 embert nem mutató vidékre, a hűs hegyi szellő izzadt
  825    3   |              izzadt homlokomat verte… Lenn a völgyben már alkonyat volt,
  826    3   |                   vidékek lakóit, míg fenn a bérctetőről még látható
  827    3   |               bérctetőről még látható volt a leáldozó nap süllyedő fényképe,
  828    3   |                mintha nekem előbb jőne fel a nap, s utóbb áldoznék le,
  829    3   |                  egész. Gyakran ott talált a feljövő éj csillagképeivel,
  830    3   |                merengve, amint végigdűltem a gyopár födte bércen, s az
  831    3   |               olvastam. Gyakran ott lepett a bércei mögül feljövő holdvilág,
  832    3   |                szomorú, halott fényt vetve a világra. Oh, ily távol emberi
  833    3   |                állítottam volna az ég felé a szép mindenséget, hogy a
  834    3   |                   a szép mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~Terv
  835    3   |                nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak,
  836    3   |                virágai sarjazhattak, midőn a lefutott özönvíz után legelőször
  837    3   |           legelőször sütött az Isten napja a föltámadt természetre. E
  838    3   |                 egy sem hozott gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé,
  839    3   |                   mikről alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely alatt a
  840    3   |                   a vén fenyőt, mely alatt a vadmadár kiáltásait hallgattam,
  841    3   |                  kiáltásait hallgattam, és a havasi rózsabokrot, mely
  842    3   |            rózsabokrot, mely indás ágaival a bérchasadékból fejem fölé
  843    3   |            hullatva el; – ha újra hallanám a titokszerű hangot, mely
  844    3   |                    titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben olykor
  845    3   |                 lélek hangja; – ha érzeném a vad erdők lélekemelő illatát,
  846    3   |               lélekemelő illatát, vegyülve a virágos pázsit friss demutszagával; –
  847    3   |               demutszagával; – ha fekünném a halkan zúgó bérci csermely
  848    3   |                  csermely mellett, bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait
  849    3   |              beléhajló ágat, mely lombjait a hűs kristályvízben füröszti,
  850    3   |        kristályvízben füröszti, s hallanám a közel madárzenét, s az érctörők
  851    3   |                érctörők távol zuhogását, s a pásztorkürt tévedő hangjait;
  852    3   |                     Órákig el bírtam nézni a pókot, amint mesterséges
  853    3   |                 szivárványszínt játszottak a verőfényben. Néztem a pókot,
  854    3   |           játszottak a verőfényben. Néztem a pókot, melynek alakja oly
  855    3   |               alakja oly dicső. Elkísértem a patakot, mely hűs bérc alól
  856    3   |                  alól eredt, tisztán, mint a kristály, partjain virágokkal
  857    3   |                 vezetett, hol szétterülve, a bürkök töveit áztatni megállt,
  858    3   |                    vizében tekergve úszott a barna vízikígyó.~Egy ily
  859    3   |                 ily bolyongásom alkalmával a zivatar véletlen utolért.
  860    3   |                  zivatar véletlen utolért. A hirtelen támadt szélvész
  861    3   |                   támadt szélvész tördelte a fákat a zúgó erdőben, a
  862    3   |                  szélvész tördelte a fákat a zúgó erdőben, a záporeső
  863    3   |                    a fákat a zúgó erdőben, a záporeső egyhangúan vágott
  864    3   |             záporeső egyhangúan vágott alá a vidékre, olykor a villám
  865    3   |               vágott alá a vidékre, olykor a villám nyilallt át az elsötétült
  866    3   |                bőrrel hittem végignézhetni a természetmulatságot.~A völgy
  867    3   |       végignézhetni a természetmulatságot.~A völgy sötét volt, mint az
  868    3   |                  fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok
  869    3   |     hozzáférhetlenné tevék az asylumot; ha a fergeteg nyakamon nincs,
  870    3   |                    az áthatolásra. Azonban a zápor nagy cseppekben kezdett
  871    3   |            cseppekben kezdett átszivárogni a lombokon, s ez siettetett.
  872    3   |                 alatt, s ugrálva futott le a meneteles úton, s ezt okosan
  873    3   |              előttem futott és nem utánam. A völgy igen mély volt. Mire
  874    3   |                 völgy igen mély volt. Mire a kiálló szikla alá juték,
  875    3   |                     fejemről ugyan elfogta a sziklaerkély az esőszakadást,
  876    3   |                     Szerettem ugyan mindig a zivatart, örömest hallgattam
  877    3   |               zivatart, örömest hallgattam a hegyektől visszavert mennydörgést
  878    3   |                  visszavert mennydörgést s a szakadó zápor süvöltését,
  879    3   |               szakadó zápor süvöltését, de a belőle származó sárral sehogy
  880    3   |                   csak kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam
  881    3   |                 lábaim alatt, s már hallám a mögöttem zuhogni kezdő vízomlást.~
  882    3   |                    félderű kezde elterülni a völgyben, a villám hihetőleg
  883    3   |                kezde elterülni a völgyben, a villám hihetőleg fenyőbe
  884    3   |                 rázkódtam össze, mögöttem, a sziklához ragasztva, a legsűrűbb
  885    3   |                     a sziklához ragasztva, a legsűrűbb csalit közt rejtetten,
  886    3   |                    itt? Egyetlen ajtó volt a házon, az ajtón kis ablak;
  887    3   |                  küszöbe előtt nagyot nőtt a tövis, a küszöb és ajtó
  888    3   |                 előtt nagyot nőtt a tövis, a küszöb és ajtó között felmagzott
  889    3   |                  és ajtó között felmagzott a perje, s az ajtóragasztó
  890    3   |        ajtóragasztó hasadékaiban sárgultak a gombák. Ösvény nem vezetett
  891    3   |                  magának tanyául e helyet? A ház, mintha csak holtteteme,
  892    3   |                  egy igazi háznak, melyből a lélek elszállt, anélkül,
  893    3   |                    ajtó, e tövises küszöb, a fűvel benőtt födél, s körül
  894    3   |                    míg keblem vitt, lábaim a földbe érzém gyökerezni.~
  895    3   |                   földbe érzém gyökerezni.~A zápor határozott, az omló
  896    3   |                fölrázott. Nem láttam többé a rejtélyes kunyhóban egyebet
  897    3   |              szabadon futhassak, vagy hogy a növekedő lángfényt be hagyva
  898    3   |          Beléptemmel úgy vevém észre, hogy a kunyhó csak előszobája egy
  899    3   |                 csak előszobája egy mélyen a sziklába vájt tágas teremnek,
  900    3   |                 karosszék is volt látható, a szék előtt a földbe vert
  901    3   |                 volt látható, a szék előtt a földbe vert asztal, s magában
  902    3   |              földbe vert asztal, s magában a székben egy férfi, ki, mint
  903    3   |                székben egy férfi, ki, mint a félhomályban kivehetém,
  904    3   |                 szemmel az ajtót, másikkal a hallgató embert kémlelve,
  905    3   |             félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő
  906    3   |                    alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot,
  907    3   |                   őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot, s amint
  908    3   |                tűzvilágot, s amint fogyott a fény, úgy nőtt iszonyatom.
  909    3   |                  nem tenni, s félóra múlva a fellegek eloszoltak, s én
  910    3   |                könnyebbült lélekkel láttam a fák tetején ragyogni az
  911    3   |                    Ki ne érzette volna azt a vigaszt, mit félelmes jután
  912    3   |                vigaszt, mit félelmes jután a virradó nap fénye nyújt?
  913    3   |                   érzem magamat tőle. Künn a madarak elkezdtek énekelni,
  914    3   |                madarak elkezdtek énekelni, a friss esőszag becsapott
  915    3   |              becsapott az ajtón, s elverte a dohos penészszagot, mely
  916    3   |                     mely idebenn úgy fojtá a lélegzetet. Érzém, hogy
  917    3   |                  odaléptem hozzá, s miután a menedéket szépen megköszöntem
  918    3   |          rejtektanyán meghaláloznia, azóta a szabad légen semmitől nem
  919    3   |                 után, s midőn lélekvesztve a majorba értem, a forróláz
  920    3   |              lélekvesztve a majorba értem, a forróláz rögtön kitört,
  921    3   |            fellábadoztam, első gondom volt a rejtett erdei tanyát felkeresni.
  922    3   |                  vala tőle.~Kérdezősködtem a környékben az ember felől,
  923    3   |              esetet elmondtam, megelőztek. A kunyhót szépen kitakarították,
  924    3   |                eszem megtérvén, az egészet a tűzbe dobtam. Most sajnálom.
  925    3   |                   az ember szíve.~Az ember a természet mostoha gyermeke.~
  926    3   |                    Minden állatnak megadja a föld, mire szüksége van;
  927    3   |                    embert mezetlenül szüli a világra, mintha mondaná:
  928    3   |           rabszolgája.~Kellettél ide, hogy a náladnál kisebb férgeket
  929    3   |                kisebb férgeket eltaposd, s a föld virágait letépd.~Mit
  930    3   |              virágait letépd.~Mit adtál te a természetnek, hogy mindent
  931    3   |               elvégy tőle? Királya vagy te a világnak? Az volnál, ha
  932    3   |             mindeneket üldöz, király volna a neve!~Fehér arc, sötét szív.~
  933    3   |                     S te lész-e az, ki, ha a csillagok lehullanak, még
  934    3   |                 csillagos mindenség csupán a te gyönyörödre világol,
  935    3   |        világegyetem, melyen csupán te vagy a sötét folt, csak azért van
  936    3   |                  költők, hadvezérek, kiket a nép félistenekül fog bámulni,
  937    3   |          félistenekül fog bámulni, s kiket a forduló év nem találand
  938    3   |                   kinek szolgája ne volna.~A koldus ebet tart, hogy legyen
  939    3   |                 legyen kinek parancsolnia, a fejedelmek hízelgőket tartanak;
  940    3   |            fejedelmek hízelgőket tartanak; a jobbágyok fölött uralkodik
  941    3   |                 jobbágyok fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr
  942    3   |                   földesúr meghajtja fejét a király előtt, – és minden
  943    3   |              minden király meghajtja fejét a halál előtt…~Ez a beteg,
  944    3   |                    fejét a halál előtt…~Ez a beteg, halvány fényű égitest,
  945    3   |                     halvány fényű égitest, a hold, rabszolgája a földnek,
  946    3   |               égitest, a hold, rabszolgája a földnek, éjeit világítja,
  947    3   |           idomtalan tömeg el-elfogja előle a napvilágot. – A föld rabja
  948    3   |           el-elfogja előle a napvilágot. – A föld rabja a napnak. A nap
  949    3   |                 napvilágot. – A föld rabja a napnak. A nap az Altairnak,
  950    3   |                     A föld rabja a napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak,
  951    3   |                     A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ
  952    3   |           Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ végtelen közepéig
  953    3   |              engedelmeskedik egyik hatalom a másiknak.~
  954    3   |                  meghalni?~Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét
  955    3   |          elbujdosik, mezítelen, vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen
  956    3   |              vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen égbe… Miért
  957    3   |                    mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová mégis mennie
  958    3   |                számlálná az éveket, később a napokat, amik még hátravannak,
  959    3   |                  akkor? Használná-e jobban a rövidre mért időt? Vagy
  960    3   |                 Vagy még tán kevésbé félné a hosszúra mért istenítéletét?…~
  961    3   |               Pedig édessége csak négy van a létnek.~Az anya teje, a
  962    3   |                    a létnek.~Az anya teje, a szerető csókja, a bor lángja
  963    3   |                    teje, a szerető csókja, a bor lángja és az ellenség
  964    3   |                 vére. Jut-e még eszedbe az a virágoskert, melynek kóróit
  965    3   |                    kóróit is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús,
  966    3   |                   rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könnyező nőarc,
  967    3   |       betegágyadnál éjeket virrasztott át, a megnyugtató kebel, az érzékeny
  968    3   |                 kebel, az érzékeny ölelés, a hízelgő hangok? Ó minő messze,
  969    3   |                 jönnek sem ez életben, sem a másvilágon. Még egyszer
  970    3   |                    anyai keblen pihenni, – a föld kebelében, mikor sírba
  971    3   |            Anyacsók, anyaölelés…~Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik,
  972    3   |                 Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik, hová lesz a
  973    3   |                   a nap eltűnik, hová lesz a virág, ha a tavasz elfogy,
  974    3   |             eltűnik, hová lesz a virág, ha a tavasz elfogy, hová lesz
  975    3   |                   tavasz elfogy, hová lesz a csillag, ha egéről lefut?
  976    3   |              csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová lesz, ha a
  977    3   |                   a szerelem hová lesz, ha a szív kiégett?…Mit adhatsz
  978    3   |                    nekem, mindenható sors, a kínokért, miket fejemre
  979    3   |             időkből, midőn megtudtam, hogy a paradicsom a szívben van,
  980    3   |               megtudtam, hogy a paradicsom a szívben van, nem a mennyországban.
  981    3   |              paradicsom a szívben van, nem a mennyországban. Kiűztél
  982    3   |                utolsó szerelem.~Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara.
  983    3   |                  Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara. Kábult gyönyörei
  984    3   |                   pohara. Kábult gyönyörei a mámor hőseinek. Hosszú önfeledség
  985    3   |              önfeledség álma. Szabad járás a tündérországban. Gyönyör,
  986    3   |                    gazdag lenni? tied lesz a világ kereksége; akarsz
  987    3   |                  leszesz. Ó az én lelkemen a bor démonának nincs többé
  988    3   |                   nincs többé ereje, mióta a vért megkóstoltam, s megrészegültem
  989    3   |                   s megrészegültem tőle…~Ó a vérszomj irtózatos érzet,
  990    3   |               vérszomj irtózatos érzet, de a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.~
  991    3   |                   irtózatosabb.~Mi édesebb a bor kelyhénél? A bosszú
  992    3   |                   édesebb a bor kelyhénél? A bosszú pohara. Pohár gőzölgő
  993    3   |              ellenségvérrel megtöltve, mit a tajtékzó ajk szilaj átkok
  994    3   |               hangjánál iszik meg, s elolt a szívben egy évtizeden át
  995    3   |                   kéj, ez utolsó édesség – a halál perce.~
  996    3   |                   Elhagyta érte családját, a fénykört, melyben született,
  997    3   |                 mit megosztania. – Viselte a gyalázat pírját homlokán
  998    3   |                  homlokán miatta, hordozta a sors balkezét miatta, hordozta
  999    3   |                 mindazt, ami az életben és a halálban keserű.~A férfi,
 1000    3   |              életben és a halálban keserű.~A férfi, ki ily őrülten szeretett,