bold = Main text
      Part                                                grey = Comment text

13001   29   |                    álmodtam.~– Hát amelyik a fogát kiütötte?~– Azt mondta,
13002   29   |                    esett ki.~– Hát amelyik a homlokát betörte?~– Azt
13003   29   |                  saját maga harapta meg.~– A saját homlokát?~– Én is
13004   29   |                  nagy vizeskancsót, hogyha a professzor úr vizitálni
13005   29   |               azoknak indokaiból.~Elég, ha a professzor úr értette.~Mikor
13006   29   |              értette.~Mikor egyedül maradt a két tudós férfiú, Harangi
13007   29   |               Kolléga uram! kezdem elhinni a dolgot. És most már azt
13008   29   |                  azt is kitalálom, hogy ki a lunátikus?~– Ugyan ki?~–
13009   29   |                  Ugyan ki?~– Nem más, mint a derék jámbor Nyaviga.~–
13010   29   |                 láttam, hogy fényes nappal a szomszéd padláslyukból ereszkedett
13011   29   |                   ereszkedett le fejtetőre a mi kis udvarunkba. Mert
13012   29   |                    mi kis udvarunkba. Mert a lunátikusoknak az a szokásuk,
13013   29   |                   Mert a lunátikusoknak az a szokásuk, hogy mikor a hold
13014   29   |                  az a szokásuk, hogy mikor a hold süt, akkor fejel fölfelé,
13015   29   |                 akkor fejel fölfelé, mikor a nap süt, akkor fejel lefelé
13016   29   |                  sétálni.~Erre Tóbiássy úr a következő tervvel állt elő.~–
13017   29   |                   magunknak e dologról, én a következő módot ajánlanám,
13018   29   |            következő módot ajánlanám, amit a lunátikusok kigyógyításánál
13019   29   |               tesznek az ágyuk elé, melybe a holdkóros; amint ágyát el
13020   29   |                 Ebből megtudjuk az igazat.~A szegény jámbor Nyaviga úr
13021   29   |                    jámbor Nyaviga úr aztán a következő éjjel abban a
13022   29   |                    a következő éjjel abban a kellemes meglepetésben részesült,
13023   29   |                 ágyából, térdig esett bele a hideg vizes dézsába, s mikor
13024   29   |                mikor ezért lármát csapott, a Sisera hadai kinevették,
13025   29   |                   Sisera hadai kinevették, a sedes elé hozott panaszára
13026   29   |                  mondták, hogy csak menjen a szobájába, feküdjék le,
13027   29   |                  Tóbiássyné asszonyság azt a hibát követte el, hogy meghalt.~
13028   29   |                   ne tessék komolyan venni a dolgot; nem igazán halt
13029   29   |             félig-meddig. Meghűtötte magát a nagy szapuláskor, s másnapra
13030   29   |                   másnapra úgy megmeredtek a tagjai, hogy egyet se tudott
13031   29   |                 Feküdt, mint egy darab fa.~A kirurgus, akit odahívattak,
13032   29   |                   hogy aligha meg nem halt a nagytiszteletű asszony!
13033   29   |                    hogy „tudja-e mozdítani a nyelvét?” – „Nem.” „Akkor
13034   29   |                   Tóbiássyné asszonyságnak a nyelve még Nemtóbiássyné
13035   29   |             Nemtóbiássyné korából is arról a nagy életerőről volt emlékezetes,
13036   29   |          életerőről volt emlékezetes, hogy a közvélemény szerint azt
13037   29   |           közvélemény szerint azt még majd a holta után külön kell kivégeztetni.~
13038   29   |                   s hogy furcsa lesz ennek a vége.~A jó Veronka kisasszony
13039   29   |                  furcsa lesz ennek a vége.~A jó Veronka kisasszony e
13040   29   |           kisasszony e tekintetben egészen a kezemre működik, amennyiben
13041   29   |                   nagyon jól esett hallani a nagytiszteletű asszonyságnak.
13042   29   |                   mások beszéltek fölötte.~A Veronkát kituszkolták a
13043   29   |                    A Veronkát kituszkolták a halottas szobából, azt mondták
13044   29   |                mondták neki, hogy ilyenkor a leánynak nem az a dolga,
13045   29   |                 ilyenkor a leánynak nem az a dolga, hogy sírjon-ríjon,
13046   29   |            sírjon-ríjon, hanem hogy lásson a gyászruha után, hogy meglegyen
13047   29   |                   hogy meglegyen holnapra.~A két nagytiszteletű úr magára
13048   29   |            nagytiszteletű úr magára maradt a szobában, s következő gyászbeszédet
13049   29   |                  mely rejtekbe dughatta el a lelkem a pénzecskéjét? –
13050   29   |              rejtekbe dughatta el a lelkem a pénzecskéjét? – mondá Tóbiás
13051   29   |              pásztor.~– Az én szőlőmben?~– A Zabaoth úr szőlőjében.~–
13052   29   |                  De vajon hova dughatta el a pénzecskéjét?~– Kereste
13053   29   |         pénzecskéjét?~– Kereste atyám uram a párnazsákban? – Ott már
13054   29   |                   már nincsen. – Hát vajon a tükör háta mögött? – Volt
13055   29   |                     de már nincs ott. – És a kályha fölött lévő urnában? –
13056   29   |                 kiköltözött onnan. – Vajon a karosszék támlájában nem
13057   29   |                  és semmit sem találtam. – A téli bocskor talpában? –
13058   29   |                   uram, akkor kérhet tőlem a megboldogult hagyatékából
13059   29   |                     Itt van az ablakban ez a sok almamuskátli, ezeknek
13060   29   |                  sok almamuskátli, ezeknek a cserepébe lészen eldugva.~
13061   29   |                  cserepébe lészen eldugva.~A megboldogult csak nevette
13062   29   |                 csak nevette magában addig a dolgot, amíg a két tudós
13063   29   |               magában addig a dolgot, amíg a két tudós úr játszotta azt
13064   29   |                 két tudós úr játszotta azt a játékot, amit a gyerekek „
13065   29   |              játszotta azt a játékot, amit a gyerekek „Strinksz”nek neveznek,
13066   29   |             magában: „víz, víz!”, de amint a muskátlikat hallotta emlegetni,
13067   29   |            muskátlijait hogy szedegetik ki a cserepekből s a virágok
13068   29   |              szedegetik ki a cserepekből s a virágok földe alatt hogy
13069   29   |                    alatt hogy találják meg a hólyagba takargatott lázsiásokat
13070   29   |                 takargatott lázsiásokat és a körmöci aranyokat.~S még
13071   29   |                    Hát mit kíván fiam uram a szegény nyomorult ínséges
13072   29   |                ínséges hagyatékából?~– Azt a régi bibliáját.~No ez nem
13073   29   |                    végigpörgette az ujjain a vaskos könyv lapjait, s
13074   29   |                 add, vén bolond! Abban van a legtöbb pénzem!”~Mivelhogy
13075   29   |                 legtöbb pénzem!”~Mivelhogy a jámbor asszonyságnak, mint
13076   29   |                    kedvenc olvasmánya volt a biblia, azonban másfelől
13077   29   |                    úgy találta, hogy ebben a szent könyvben vannak egy
13078   29   |              kötelesség, annálfogva nehogy a Veronka azokba beletévedjen,
13079   29   |              egymáshoz ragasztá csirizzel; a felső nyílást pedig arra
13080   29   |                 pedig arra használta, hogy a hozzá került bankókat az
13081   29   |                    közé csúsztatgatá. Erre a bibliára aztán el lehet
13082   29   |                   biz azt elvitte magával.~A gyászoló felek után következtek
13083   29   |            gyászoló felek után következtek a szomszéd asszonyok. No hisz
13084   29   |             hallott még sok szépet magáról a boldogult lélek, amíg testi
13085   29   |                  nem ereszthette meg rájuk a nyelvét! Dante ezt az egyet,
13086   29   |               nyelvét! Dante ezt az egyet, a fődolgot, kifelejtette a „
13087   29   |                   a fődolgot, kifelejtette a „pokol”-ból: mikor a szomszéd
13088   29   |          kifelejtette a „pokol”-ból: mikor a szomszéd asszonyok elkezdenek
13089   29   |                 eltávozta után következtek a virrasztók.~Régi jó szokás
13090   29   |                 szokás. E célra szolgáltak a kisdiákok, műnyelven a „
13091   29   |          szolgáltak a kisdiákok, műnyelven a „dárdás”-ok, akik egész
13092   29   |               dárdás”-ok, akik egész éjjel a halottas szobában gyászénekeket
13093   29   |                észre, hogy mindenki alszik a háznál, többet anekdotáztak,
13094   29   |           énekeltek.~– Látod, hogy meghalt a professzorné!~– Látom, nem
13095   29   |                 meg ne haljak.~– Elve mégy a mennyországba?~– Mint Illés
13096   29   |                    ajtóhoz nem szoríthatta a sarkamat, akkor nem ütött
13097   29   |                hétig folyvást borsót főzet a kokvián számunkra búvában.~–
13098   29   |                  rá oka. Nem ő találta fel a perpetuum mobilét, mégis
13099   29   |                    vesztette el.~– Hehehe! A Márta asszony nyelvét!~–
13100   29   |                    az ura is otthon.~– Hát a professzorra mit írnál,
13101   29   |      adomagyűjteményt mondtak el egymásnak a vásott suhancok tréfás epitáfiumokról,
13102   29   |            novicius, akinek még újság volt a:~Jó két nótárus mind a három
13103   29   |                volt a:~Jó két nótárus mind a három Ége,~István, János,
13104   29   |                   István, János, Márton és a felesége,~De most már meghaltak,
13105   29   |                 most már meghaltak, s mind a négynek vége.~S nagyokat
13106   29   |                    aztán fabarackot kapott a fejére minden oldalról,
13107   29   |                   amit már mindenki ismer.~A boldogult pedig buzgón fohászkodott
13108   29   |                  hogy még egyszer térhetne a világra vissza! nem az élet
13109   29   |                  de csak azért, hogy ennek a sok istentelennek az üstökét
13110   29   |                    azonban, hogy gyász van a háznál, a hivatalos teendőket
13111   29   |                   hogy gyász van a háznál, a hivatalos teendőket csak
13112   29   |             végezni.~Az esperes (mivelhogy a püspökség jelenleg „vacat”)
13113   29   |                   vacat”) mára hívta össze a konzisztóriumot az akadémika
13114   29   |       promoveáltatás.~Tudniillik, az levén a rendszer, hogy az iskoláit
13115   29   |               népnevelői állomással. Tehát a cél: az, hogy valaki pénzt
13116   29   |                pénzt szerezzen; az eszköz: a népnevelés.~Az illető aztán
13117   29   |                esztendőben azt teszi, hogy a kollégiumban csinált adósságait
13118   29   |                    volna kedve tanítani?), a másodikban próbálgatja,
13119   29   |                   hogyan kellene tanítani? a harmadikban meg már úgyis
13120   29   |                   meg már úgyis kifelé áll a rúdja; hát de bolond volna,
13121   29   |                 elvégezte, akkor jön utána a másik, s az három esztendeig
13122   29   |           akadémiákra! Vagy szerzett pénzt a három év alatt, vagy nem
13123   29   |                    már többet tud, mint az a külföldi professzor, s inkább
13124   29   |                  akadémika promóció nevet: a törkölyösi.~Két kompetitor
13125   29   |                  rá: az egyik Dallos Ádám, a másik Nyaviga Lőrinc.~Amazt
13126   29   |                másik Nyaviga Lőrinc.~Amazt a törkölyösiek maguk kívánták
13127   29   |             kívánták maguknak, emezt pedig a vaskalaposok óhajtották
13128   29   |                  voltak:~Először is ő volt a „nagybotos”.~Másodszor ő
13129   29   |                     Tudjuk jól, hogy mi az a „nagybotos”? A hajdani tűzoltó
13130   29   |                  hogy mi az a „nagybotos”? A hajdani tűzoltó diáksereg
13131   29   |               tűzoltó diáksereg vezére, ki a „gerundiummal” tűzvész esetén
13132   29   |              palánkon keresztül utat törni a tűzvész színhelye felé,
13133   29   |                    tűzvész színhelye felé, a fecskendők számára.~Az ilyen
13134   29   |                    Az első basszista pedig a kántus büszkesége szokott
13135   29   |                   lenni, s hangjában bírta a biztosítékát annak, hogy
13136   29   |              biztosítékát annak, hogy vagy a debreceni, vagy a halasi,
13137   29   |                hogy vagy a debreceni, vagy a halasi, vagy a nádudvari
13138   29   |             debreceni, vagy a halasi, vagy a nádudvari lelkipásztorság
13139   29   |                    hogy ünnepek alkalmával a teológusok a legációk közt
13140   29   |                    alkalmával a teológusok a legációk közt anciennitás
13141   29   |                   semmiesetre ne kapja meg a törkölyösi rektoriát. Miért?
13142   29   |                    Miért? Azért. Mivelhogy a törkölyösiek mindig azt
13143   29   |                  való rektort kaphatnának, a néptanítói állomást rögtön
13144   29   |               rögtön állandósítanák, annak a kedveért új iskolaházat
13145   29   |                    iskolaházat építenének, a templomba orgonát hozatnának,
13146   29   |              templomba orgonát hozatnának, a fizetést megdupláznák. Ami
13147   29   |                   előrelátás mellett, hogy a törkölyösiek mindig olyan
13148   29   |              rektort kapjanak, aki mellett a szívük örvendezzen, ha már
13149   29   |                 szívük örvendezzen, ha már a harmadik esztendő a vége
13150   29   |                    már a harmadik esztendő a vége felé közeledik, hogy
13151   29   |               hallották, hátha még egyszer a búcsúztatóját meg találják
13152   29   |                    találják kóstolni!~Ezen a keserves napon tehát mind
13153   29   |                  keserves napon tehát mind a két jelölt szigorú vizsgálat
13154   29   |                  hogy igen könnyen átesett a vallatáson, annál nagyobb
13155   29   |            megmondta, hogy mely lapján van a könyvnek, amit kérdeznek
13156   29   |                megfeszíteni az eszét, hogy a felelettől függ: kié legyen
13157   29   |                    Hát édes fiaim, ti mind a ketten egyformán jól feleltetek, –
13158   29   |               férfiú volt, s beszédre csak a félszáját használta, a másik
13159   29   |                csak a félszáját használta, a másik felét mindig befogva
13160   29   |                  nekem mondani, mikor lesz a vén emberből fiatal?~– Igenis.
13161   29   |                    fiatal?~– Igenis. Mikor a vén káplán eklézsiához jut.
13162   29   |                  egy mázsa fából?~(Ezek és a következők mind olyan régi
13163   29   |                mind olyan régi élcek, hogy a humor világában a kőkorszakot
13164   29   |                     hogy a humor világában a kőkorszakot képviselik.)~
13165   29   |                     szerényen és okosan.~– A füst voltaképpen megfoghatatlan
13166   29   |              megfoghatatlan anyag lévén, s a mérőserpenyőt lefelé fordítani
13167   29   |           fordítani nem lehetvén, e kérdés a megoldhatatlanok közé tartozik.~–
13168   29   |                 tartozik.~– Jól van, fiam. A szerénység így szokta rendesen
13169   29   |                    mondá:~– Meg kell mérni a hátramaradt hamut, le kell
13170   29   |           hátramaradt hamut, le kell vonni a fa súlyából, ami hiányzik,
13171   29   |                 súlyából, ami hiányzik, az a füst.~– Ita est, – felelt
13172   29   |                  szájjal. – No de most. Mi a legbecsesebb drágakő?~(Csakugyan
13173   29   |           legbecsesebb drágakő?~(Csakugyan a kőkorszakból szedi az élceit!)~–
13174   29   |                       Legbecsesebb drágakő a gyémánt, – felelt meg Nyaviga
13175   29   |                Engem Dallos Ádámnak hínak; a legbecsesebb követ pedig
13176   29   |                  malomkőnek híják; mert ez a gazdájának hasznot hajt,
13177   29   |                   gazdájának hasznot hajt, a gyémánt pedig semmit.~–
13178   29   |               bírni mindenkor, ezt írá fel a táblára:~o quid tua te~b
13179   29   |                   abit!~aaa s et in amamam a at!~– Ez az én epitáfiumom,
13180   29   |                 olvasni senki. Pedig ennek a jutalma a legjobb akadémika
13181   29   |               senki. Pedig ennek a jutalma a legjobb akadémika promóció
13182   29   |                 legjobb akadémika promóció a Tiszántúl.~Nyaviga úr tudta,
13183   29   |             agnitio est dimidia emendatio. A hibának elismerése fél megjavulás.
13184   29   |                    ésszel rögtön leolvasta a tábláról az epitáfiumot.~
13185   29   |                super) be! quid (super) bis a Tua (super) bia Te (super)
13186   29   |                 bia Te (super) abit! (Ter) a es et in (ter) am a (bis).2~–
13187   29   |                   Ter) a es et in (ter) am a (bis).2~– Mit is tetszett
13188   29   |                     Mit is tetszett ígérni a megfejtésért?~Az esperes
13189   29   |                    az egész száját befogta a szájába. Ez vakmerőség volt.~
13190   29   |         klepszidráit fel tudja állítani, s a szaiszi titkait és szfinszk-feladványait
13191   29   |                    nem szeretem benned azt a túlságos nagy bölcsességet
13192   29   |                konfidenciát. Egyébiránt én a legjobb akadémika promóciót
13193   29   |                akadémika promóciót igértem a megfejtőnek, de az most
13194   29   |          megfejtőnek, de az most nem üres; a törkölyösi pedig nem a legjobb.~–
13195   29   |                     a törkölyösi pedig nem a legjobb.~– Elég jó lesz
13196   29   |                Elég jó lesz az nekem azért a kis charádáért.~– (S még
13197   29   |            személyválogatónak lennem. Mind a ketten prestanter feleltetek.
13198   29   |                 több verzátussággal, de te a másik nagyobb modesztiával,
13199   29   |               nagyobb modesztiával, s mind a kettő egyenlő virtus. Azért
13200   29   |                    fogunk húzatni. Itt íme a kalapban van betéve két
13201   29   |                üreset húzza: az itt marad, a másik megy Törkölyösre.
13202   29   |                   Ádámnak az esze járt túl a vaskalapén. Élt a gyanúperrel,
13203   29   |                 járt túl a vaskalapén. Élt a gyanúperrel, hogy mind a
13204   29   |                   a gyanúperrel, hogy mind a két cédula üres, ami abban
13205   29   |                 két cédula üres, ami abban a tiszteletreméltó háromszegletű
13206   29   |                    kalapban rejlik, s ha ő a kihúzottat megnézi, akkor
13207   29   |                    húzni.~Hirtelen bekapta a cédulát a szájába s lenyelte.~–
13208   29   |                 Hirtelen bekapta a cédulát a szájába s lenyelte.~– Quid
13209   29   |                 Quid fecisti!3~– Lenyeltem a cédulát. Nem akartam magam
13210   29   |                  húztam, már most húzza ki a társam a magáét, abból megtudjuk,
13211   29   |                 már most húzza ki a társam a magáét, abból megtudjuk,
13212   29   |                húztam ki, akkor okvetlenül a címes maradt benn. Ha az
13213   29   |                    üres maradt benn, akkor a címest húztam ki.~Megbukott
13214   29   |                címest húztam ki.~Megbukott a stratagéma. Elő kellett
13215   29   |               stratagéma. Elő kellett adni a bennmaradt cédulát, s az
13216   29   |            diszponibilissé lenni, mert azt a törkölyösiek rögtön állandó
13217   29   |                 átalakítani, megházasítják a rektort, s akkor aztán az
13218   29   |                    professzor úr, utólérve a grádicson; – ha elveszett
13219   29   |              megmaradt.~Nyaviga úr vakarta a fejét, ami napkeleti virágnyelven
13220   29   |                 szerettem volna Törkölyöst a leány nélkül, mint a leányt
13221   29   |            Törkölyöst a leány nélkül, mint a leányt Törkölyös nélkül”.~ ~
13222   29   |                                         7. A NAGYBOTOS~A délután azonban
13223   29   |                             7. A NAGYBOTOS~A délután azonban arra volt
13224   29   |               nagytiszteletű asszonyságnak a végső nagy tisztelet megadassék.
13225   29   |              esperes úr volt maga tartandó a halotti beszédet, Nyaviga
13226   29   |                   ablakreszkettető hangját a szép harmóniás énekben.~
13227   29   |                   már fele sem volt tréfa, a nagytiszteletű asszonyra.~
13228   29   |             esperes úr kifogyhatatlan volt a másvilági gyönyörűségek
13229   29   |                belebeszélte volna még abba a szegény halottba is, hogy
13230   29   |             eltemettetni, ha szerencséjére a véletlen, – vagy mondjuk,
13231   29   |             véletlen, – vagy mondjuk, hogy a gondviselés,? – vagy mondjuk,
13232   29   |                elkaparinthassa. Volt pedig a püspöknek egy kedvenc majma
13233   29   |                    siet elcsizelni valamit a gazdájától, hogy ő se maradjon
13234   29   |          gazdájától, hogy ő se maradjon el a többitől, kapta a püspöksüveget,
13235   29   |              maradjon el a többitől, kapta a püspöksüveget, felrántotta
13236   29   |                 püspöksüveget, felrántotta a fejére, úgy iramodott tova.
13237   29   |                fejére, úgy iramodott tova. A tetszhalott pedig merev
13238   29   |                  merev szemeivel látta ezt a furcsa figurát, s afelett
13239   29   |                afelett oly nagyon elővette a nevetési inger, hogy felszakadt
13240   29   |                    nagy felindulás kellett a nagytiszteletű asszonynak,
13241   29   |                    ezt neki is megszerezte a macska.~Tudniillik, hogy
13242   29   |                   macska.~Tudniillik, hogy a szomszédban kenyeret sütöttek.
13243   29   |             szomszédban kenyeret sütöttek. A temetési pompára aztán mind
13244   29   |              pompára aztán mind otthagyták a befűtött kemencét: a macska
13245   29   |            otthagyták a befűtött kemencét: a macska ott kastankodott;
13246   29   |          kastankodott; egy parázs ráragadt a farkára, azzal ijedtében
13247   29   |                 azzal ijedtében felszaladt a padlásra; ott volt a sok
13248   29   |            felszaladt a padlásra; ott volt a sok száraz kukoricahaj;
13249   29   |                  éppen legjobban énekelnék a halott felett, hogy por
13250   29   |                javunk: egyszerre csak kiüt a háztetején a láng s a népség
13251   29   |           egyszerre csak kiüt a háztetején a láng s a népség elordítja
13252   29   |                 kiüt a háztetején a láng s a népség elordítja magát: „
13253   29   |                      tűz van!”~De már erre a szóra elfelejti az ember
13254   29   |                   szóra elfelejti az ember a tréfát! Nem úgy értettük
13255   29   |                    Nem úgy értettük mi azt a por és hamuvá lételt, hogy
13256   29   |                Hagyd el kántus! „Ad arma!” a jelszó. Fusson oltani, aki
13257   29   |                   aki csak bír! mert ideég a ház is.~El is futott az
13258   29   |                     s otthagyta valamennyi a halottat, aki a koporsó
13259   29   |                 valamennyi a halottat, aki a koporsó fedelén keresztül
13260   29   |             fedelén keresztül jól hallhatá a tűzi lármát, hogy milyen
13261   29   |                  hogy milyen nagy égés van a szomszédban! Ha az ide átcsap,
13262   29   |               léleknek mégis eszébe jutott a halott is. Az egyik volt
13263   29   |                     Az egyik volt Veronka, a másik volt Ádám.~Veronka
13264   29   |                 szegény anyámat. Vegyük ki a koporsóból, vigyük el biztos
13265   29   |             Megteszem azt Veronkám kedves, a te jó szivedért.~De amint
13266   29   |                    De amint odahajolt Ádám a megboldogultra, hogy kiemelje
13267   29   |              megboldogultra, hogy kiemelje a koporsóból, aminek hirtelen
13268   29   |               aminek hirtelen lefeszítette a tetejét, hát az csak egyszerre
13269   29   |             tetejét, hát az csak egyszerre a nyaka körül fonta a karjait,
13270   29   |              egyszerre a nyaka körül fonta a karjait, hogy a szegény
13271   29   |                körül fonta a karjait, hogy a szegény Ádám majd nyavalyássá
13272   29   |                    Veronka részéről, amint a halottat feléledni látta;
13273   29   |                    odarohant hozzá, s amíg a lábait kiemelte a koporsóból,
13274   29   |                   s amíg a lábait kiemelte a koporsóból, százszor is
13275   29   |            feltámadtál az én imádságomra!”~A halottaiból feltámadott
13276   29   |                    mert már ugyan ropogott a tűz odakinn. Dallos hirtelen
13277   29   |               Dallos hirtelen bebugyolálta a jámbor lelket a szemfödelébe,
13278   29   |               bebugyolálta a jámbor lelket a szemfödelébe, a koporsó
13279   29   |              jámbor lelket a szemfödelébe, a koporsó födelét újra helyére
13280   29   |           Veronkának volt egy Manci nénje, a Cegléd utcában, odavitték
13281   29   |                  Cegléd utcában, odavitték a jámbor teremtést, az a jó
13282   29   |           odavitték a jámbor teremtést, az a jó lélek aztán megértve
13283   29   |                    jó lélek aztán megértve a dolgot, levendulaszesszel
13284   29   |             tárkonyecettel addig dörzsölte a feltámadott hátát és nyaka
13285   29   |               csigolyáját, míg lement róla a bőr, ellenben visszatért
13286   29   |            képzelni, hogy miket beszélt ez a meg- és visszaboldogult
13287   29   |                     hogy ki ne rohanjon és a tíz körmével le ne húzza
13288   29   |                   tíz körmével le ne húzza a bőrt megbántói arcáról.~
13289   29   |                   nyelte el? Sehol sincsen a „nagybotos”.~– Hát hiszen
13290   29   |                   hiszen csak nem mehettem a selyem-tógámban tüzet oltani, –
13291   29   |                 gerendákat, s hajigálta le a földre. A fecskendővel csak
13292   29   |                   s hajigálta le a földre. A fecskendővel csak őtet locsolták,
13293   29   |               locsolták, hogy meg ne égjen a zsarátnok között; de nem
13294   29   |                 semmi baja; s félóra alatt a diákság a nagybotos lelkesítő
13295   29   |                   s félóra alatt a diákság a nagybotos lelkesítő példaadása
13296   29   |                    tovább. Meg lett mentve a professzorék háza.~Arra
13297   29   |              professzorék háza.~Arra aztán a harangokat is abbahagyták
13298   29   |                 félreverni, s újra kezdték a halottra harangozást; a
13299   29   |                    a halottra harangozást; a tűzoltósereg megint összealakult
13300   29   |                csak mondták: jaj de könnyű a jámbort Nem csuda, hisz
13301   29   |                 bíztatva útközben:~Menj el a nyugalom~Csendes éjjelébe,~
13302   29   |                 nyugalom~Csendes éjjelébe,~A föld kebelébe~Közanyánk
13303   29   |                    kedve lett volna kiütni a kántus-prézes kezéből a
13304   29   |                    a kántus-prézes kezéből a taktusütő kottatekercset,
13305   29   |            tűrtőztette magát! Hadd kísérje a vaskalapos levett vaskalappal
13306   29   |            vaskalappal az üres koporsót ki a temetőbe! Furcsa dolgok
13307   29   |                                         8. A BÚCSÚPOHÁR~A jó törkölyösiek
13308   29   |                            8. A BÚCSÚPOHÁR~A jó törkölyösiek afölötti
13309   29   |                ellen való vétség volna, ha a diák, aki ennyi elemózsinát
13310   29   |                engem visznek!”~Azon estére a kartársak mind meg voltak
13311   29   |                   S ha van harag, arravaló a pohár, hogy békítse ki.~
13312   29   |               sehogy sem akart beleharapni a borba.~– Köszönöm alássan.
13313   29   |                     Valójában nem veszi be a természetem.~Hasztalan szorította
13314   29   |                 hanem csak máslás; ezt még a töröknek is szabad inni.~
13315   29   |                    hiszi el neki.~Utóbb is a hazafiúi érzelmeit kellett
13316   29   |                  kellett megtámadni.~– Ezt a poharat a hazáért!~Az egész
13317   29   |                megtámadni.~– Ezt a poharat a hazáért!~Az egész konfraternium
13318   29   |         ráhangoztatta: „Gaz, aki nem iszik a hazáért!”~– Már ha éppen
13319   29   |                     s nagy önfeláldozással a fejébe töltötte az első
13320   29   |                  első pohár bort.~„Fenékig a hazáért! Körömpróbáig a
13321   29   |                    a hazáért! Körömpróbáig a hazáért!”~– Úgy, hát, no!~
13322   29   |                  első csók hívja maga után a másodikat.~– Ezt a poharat
13323   29   |                    után a másodikat.~– Ezt a poharat pedig a mi tisztelt
13324   29   |           másodikat.~– Ezt a poharat pedig a mi tisztelt professzorainkért.~„
13325   29   |     professzorainkért.~„Gaz, aki nem iszik a professzorokért!”~Nyaviga
13326   29   |                  kedve, úgyhogy beledalolt a kardalba: „Gyere be rózsám,
13327   29   |                   volt; be sem vették soha a kántusba.~A nóta után maga
13328   29   |                    vették soha a kántusba.~A nóta után maga tartá oda
13329   29   |                   nóta után maga tartá oda a poharát a közös kancsó elé.~–
13330   29   |                   maga tartá oda a poharát a közös kancsó elé.~– Jó bor
13331   29   |                 sem lát, hehehe. (Kezdődik a részegség első állomása:
13332   29   |               leggyönyörűségesebb: éljenek a szép leányok!~Nyaviga pajtás
13333   29   |                     Nyaviga pajtás bevágta a harmadik poharat s utána
13334   29   |               poharat s utána kiáltá:~– És a szép asszonyok!~(Következett
13335   29   |                    asszonyok!~(Következett a részegség útjának második
13336   29   |                  útjának második állomása: a szerelmetesség.)~– Kiváltképpen
13337   29   |            szerelmetesség.)~– Kiváltképpen a Zsófiák! – toldá Dallos
13338   29   |                    mondtad.~– Mit? hogy én a professzornéba vagyok szerelmes?~–
13339   29   |                    ha most pro forma iszol a hugáért: hogy elbolondítsd
13340   29   |                    Nyaviga pajtás. – Éljen a szép Veronika!~Arra kitört
13341   29   |               Veronika!~Arra kitört belőle a nevetés teljes erővel. (
13342   29   |                   teljes erővel. (Itt volt a részegség harmadik állomása:
13343   29   |               részegség harmadik állomása: a veszett jókedv.) Odaborult
13344   29   |             bolondok. Gyere: valamit súgok a füledbe. Druhahaha! Tartsd
13345   29   |             füledbe. Druhahaha! Tartsd ide a füledet. Prüsztihaha! Nézd,
13346   29   |                    Prüsztihaha! Nézd, ezek a részeg filkók mind azt hiszik,
13347   29   |                   mind azt hiszik, hogy én a leányt szeretem; pedig a
13348   29   |                   a leányt szeretem; pedig a professzornét szeretem.
13349   29   |               szeretem. Kukrihihihihehehő!~A cimborák rágyujtottak egy
13350   29   |                   az életfonál~            A kotyogó kebelű kancsónál.~           
13351   29   |                tele finakokat,~            A fekete bajokat~           
13352   29   |                 egészen elkeseredett bele. A veszett jókedv után utólérte
13353   29   |               veszett jókedv után utólérte a részegség negyedik postaállomása:
13354   29   |                    negyedik postaállomása: a siránkozás.~– Ó barátim!
13355   29   |           valamennyit. – Ne ítéljetek meg. A nagy indulat! Látjátok:
13356   29   |                    nagy indulat! Látjátok: a szív csak szív marad. Hiszen
13357   29   |                   hogy mikor ma temetik el a szeretőjét, a hideg földbe,
13358   29   |                   temetik el a szeretőjét, a hideg földbe, aztán estére
13359   29   |             vígasztaljatok! Nem kell nekem a ti vígasztalástok. Menjetek
13360   29   |                    No nézd, hogy kerget ki a saját szobámból! – kötődék
13361   29   |                 kedvesem volt, mert másnak a felesége volt; a professzorné.
13362   29   |                    másnak a felesége volt; a professzorné. Meghalt. Eltemettük.~–
13363   29   |             öregasszony.~– Igazán? He? Nem a szebbik volt, hanem a csúnyábbik?
13364   29   |                  Nem a szebbik volt, hanem a csúnyábbik? Dehát az már
13365   29   |                  miért? Fáj, fáj, fáj: fáj a szívem; fáj! Fáj a szívem
13366   29   |                     fáj a szívem; fáj! Fáj a szívem te éretted! Fáj!
13367   29   |                  Fáj! Mindjárt kirúgom ezt a földet alólam!~– Ugyan mit
13368   29   |                   aztán keresztül lökte őt a részegség ötödik fokozatán,
13369   29   |                részegség ötödik fokozatán, a veszekedhetnémségen.~– Micsoda?
13370   29   |             különben oly szelíd volt, mint a birka, most veszett lett,
13371   29   |                    most veszett lett, mint a kakas, felkapott egy széket
13372   29   |                Ádit üldözni. – Agyonütlek! A falra mázollak! Megeszlek!
13373   29   |              hagyta magát elfújni, elkapta a széklábat, s kivette a kezéből
13374   29   |             elkapta a széklábat, s kivette a kezéből a széket, s aztán
13375   29   |             széklábat, s kivette a kezéből a széket, s aztán átölelve
13376   29   |              szerelmet sem vallottál annak a szép hölgynek; pedig ha
13377   29   |                    pajtás otthon volt már: a részegség utolsó állomásán,
13378   29   |                részegség utolsó állomásán, a bambaság állapotjában.~–
13379   29   |                   én őt imádom.~– Hogy nem a Veronkát szereted, hanem
13380   29   |                  hátha nem akar az asszony a tied lenni?~– Akkor elrablom!~–
13381   29   |                    egész várost!~– Az lesz a legjobb. Akkor a zsákmánnyal
13382   29   |                   Az lesz a legjobb. Akkor a zsákmánnyal elmenekülhetünk;
13383   29   |                    de hohó, megállj. Erről a tógáról rád ismernek. Vedd
13384   29   |                  jáponikámat. Tetejébe meg a köpönyegedet. Ha ebben meglát,
13385   29   |                 asszony beléd bolondul.~Az a jáponika tudniillik tarka
13386   29   |                   utcára veszi fel valaki!~A fiatalság engedte Ádinak
13387   29   |               engedte Ádinak végigjátszani a kicsinált tréfát, ami hogy
13388   29   |                    értesíteni felőle, hogy a rejtélyes lunátikus már
13389   29   |             rejtélyes lunátikus már megint a házak tetején járkál.~Tóbiássy
13390   29   |                   professzor úr ugyan erre a hírre nagyot vont a vállán,
13391   29   |                   erre a hírre nagyot vont a vállán, s azt mondta rá,
13392   29   |                   is ő, hisz ő úgyis hiszi a lunátikus létezését, ismeri
13393   29   |                    könyvekből, nem szükség a természet után is meggyőződnie
13394   29   |               megint. Se feleség, se leány a háznál. Veronka is elment
13395   29   |                  De annál nagyobbat ugrott a székéről Harangi professzor
13396   29   |                 Harangi professzor úr erre a hírre.~– Hol a botom?~Furcsa
13397   29   |          professzor úr erre a hírre.~– Hol a botom?~Furcsa gyógyszer
13398   29   |                    botom?~Furcsa gyógyszer a szomnambulizmus ellen!~–
13399   29   |          szomnambulizmus ellen!~– Minek az a bot, lelkem? – kérdi Zsófia
13400   29   |                     Csak nem mégy ki éjjel a házból?~– Éjjel? nem éjjel?
13401   29   |                   valahára, hogy mi hát az a kísértet, ami két hónap
13402   29   |                  kinek van passziója, mint a macskának, a házak fedelén
13403   29   |               passziója, mint a macskának, a házak fedelén sétálni, mikor
13404   29   |                    teli lesz bámész néppel a piac.~– Vigyázz, hogy a
13405   29   |                    a piac.~– Vigyázz, hogy a sárba ne lépj!~– Hiszen
13406   29   |                    egyedül.~– Hát vedd elő a rokkát és nem fogsz egyedül
13407   29   |         nádpálcáját marokra és el-kirohant a holdvilágos éjszakába, lunátikust
13408   29   |                                         9. A VESZEDELMES IMÁDÓ~Zsófi
13409   29   |                   mondva volt neki. Bement a szobájába; meggyujtotta
13410   29   |                    szobájába; meggyujtotta a mécsest, elővette a rokkát,
13411   29   |           meggyujtotta a mécsest, elővette a rokkát, s hogy ne legyen
13412   29   |                  elkezdett fonni, és aztán a surrogó rokkahang mellett
13413   29   |               csendesen dúdolgatta magában a leánykori fonódalt:~Leányok
13414   29   |                   fonódalt:~Leányok fonják a lenszöszt,~Beszélgetnek
13415   29   |                  közt:~      „Jajh, anyám, a fonás!~      Nehéz a várakozás!”~
13416   29   |                anyám, a fonás!~      Nehéz a várakozás!”~Cipőt veszek,
13417   29   |                  asszonyon kívül ugyan még a Jutka is ott volt a háznál;
13418   29   |                    még a Jutka is ott volt a háznál; de annak az a nyavalyája
13419   29   |                 volt a háznál; de annak az a nyavalyája volt, hogy amint
13420   29   |                    est, őrá nézve megszűnt a világ világ lenni. Zsófi
13421   29   |                 telerakta neki tollszárral a leragadt szeme pilláit,
13422   29   |                zsenirozta; azután kiküldte a konyhába tengerit morzsolni;
13423   29   |                tengerit morzsolni; ott meg a véka előtt eldűlt, a félig
13424   29   |                   meg a véka előtt eldűlt, a félig lemorzsolt kukoricacsutával
13425   29   |                lemorzsolt kukoricacsutával a markában. Attól ugyan elhordhatnák
13426   29   |                elhordhatnák az egész házat a feje felől, fel nem ébredne
13427   29   |                   az utolsó versét dúdolta a rokkadalnak:~Legényt hozok,
13428   29   |               egyszerre kopogtatás hangzik a konyha ajtaján.~A professzor
13429   29   |                  hangzik a konyha ajtaján.~A professzor jött volna már
13430   29   |               imént távozott el.~– Juj, ha a napamasszony jött volna
13431   29   |                 idáig Nyaviga pajtást, itt a kezébe adta az ajtó kilincsét,
13432   29   |                jössz be? Ahán! Értem! Hogy a kedves ne szégyelje magát
13433   29   |                  majd hívlak!~Azzal bement a folyosóra, s elkezdett a
13434   29   |                   a folyosóra, s elkezdett a konyhaajtón kopogtatni:~–
13435   29   |            Letérdelek, úgy vallom meg neki a szerelmemet. Ifjasszony,
13436   29   |                  Nyissa ki kérem az ajtót.~A rejtélyes kaparásra előjött
13437   29   |                    Zsófi asszony, s elállt a szeme-szája, amint ott látta
13438   29   |               amint ott látta térden állva a pálmavirágos jáponikában
13439   29   |                  Nyaviga urat. Összecsapta a tenyereit.~– Nyaviga úr!
13440   29   |                tenyereit.~– Nyaviga úr! Mi a mente! Hát magát mi lelte?~–
13441   29   |          elszöktetem.~– Hová az ördögbe?~– A paradicsomba.~– De hátha
13442   29   |                asszony kezét.~Persze, hogy a helyéből se tudta őt megmozdítani.
13443   29   |                    végképpen kétségbeesett a szerencsétlen szerelmes.~–
13444   29   |                    felakasztom magamat ide a kéménybe.~– Tudja mit, Nyaviga
13445   29   |                    többet beszéljünk erről a dologról.~– Nem! Ma, vagy
13446   29   |              felakasztom magamat. Itt erre a jáponikazsinórra ni! Már
13447   29   |               jáponikazsinórra ni! Már itt a nyakamon a zsinór. Már megyek,
13448   29   |    jáponikazsinórra ni! Már itt a nyakamon a zsinór. Már megyek, már
13449   29   |                    zsinór. Már megyek, már a kéményben vagyok; – most
13450   29   |                 segítségül hívhatna.~Éppen a kapuban találta Dallos Ádit.
13451   29   |                  tudásával.~De meghallá ám a mély gordonkahangot Nyaviga
13452   29   |               gordonkahangot Nyaviga úr is a konyhában s kikiáltott.~–
13453   29   |            tétovázva.~– Vagy elrabolni ezt a nimfát, vagy engem felakasztani.~
13454   29   |               megígérted.~– Mit ígértem én a dominénak? Hiszen van egy
13455   29   |                  szóltunk egymáshoz.~– Hát a tanyán? A te tanyádon!~–
13456   29   |                 egymáshoz.~– Hát a tanyán? A te tanyádon!~– Az én tanyámon?
13457   29   |                    tanyámon? Én most jövök a korrepeticióról.~– Hisz
13458   29   |            megvallottam neked, hogy én ezt a nimfát szeretem.~– Bizonyos
13459   29   |             tiszteletlenül beszéltél volna a professzorné asszonyság
13460   29   |                    felől, kidobtalak volna a szobámból, mint ahogy ki
13461   29   |              mindjárt innen.~– Engemet te? A te testi-lelki jó pajtásodat?
13462   29   |           elrabolni Menelaustól?~– Vigyázz a szádra, vakmerő! vagy velem
13463   29   |             vakmerő! vagy velem gyűlik meg a bajod.~– Ó, édes jó Dallos
13464   29   |                    Dallos úr, – szólítá őt a nagytiszteletű asszony. –
13465   29   |                ágyú, hogy meglőjelek vele?~A tűzhely mellett állt a máktörő
13466   29   |                     A tűzhely mellett állt a máktörő famozsár; azt kapta
13467   29   |              kiálta közbe Zsófi asszony. – A professzort hallom köhögni
13468   29   |                   itthon felejt valamit.~– A professzor! – kiálta ijedten
13469   29   |                 ijedten Nyaviga úr, s erre a szóra egyszerre nyaka szakadt
13470   29   |               minden vitézségének, eldobta a vontcsövű faágyút, s rohant
13471   29   |                      Jaj, hova bujjak el?” A százgallérú köpönyeget is
13472   29   |                    ledobta nyakából.~– Fel a padlásra! – tuszkolta őt
13473   29   |                  mászni.~– Hát pusztulj le a pincébe!~Padlás, pince mind
13474   29   |                pincébe!~Padlás, pince mind a konyhából nyílt. Dallos
13475   29   |                    nyílt. Dallos leterelte a rémült pajtást a pincetorokba,
13476   29   |                 leterelte a rémült pajtást a pincetorokba, maga meg felkapta
13477   29   |            pincetorokba, maga meg felkapta a köpönyeget, s egy perc alatt
13478   29   |                  perc alatt fenn volt vele a padláson; mire a professzor
13479   29   |                 volt vele a padláson; mire a professzor betoppant, már
13480   29   |                   már hűlt helye volt mind a kettőnek.~– Trifurcifer! –
13481   29   |                 Trifurcifer! – zsörtölődék a nagytiszteletű úr. – Itthon
13482   29   |                   úr. – Itthon felejtettem a perspektívát; pedig az a
13483   29   |                   a perspektívát; pedig az a fődolog. Nem feküdtél még
13484   29   |                     Nohát hozd ki: ott van a tékában, az a hosszú!~S
13485   29   |                  ki: ott van a tékában, az a hosszú!~S amíg az asszony
13486   29   |                  amíg az asszony beszaladt a szobába a távcsövet keresni,
13487   29   |                asszony beszaladt a szobába a távcsövet keresni, azalatt,
13488   29   |                   házigazda, széttekintett a konyhában, ahol világos
13489   29   |               konyhában, ahol világos volt a holdfénytől.~– Ihol van
13490   29   |                holdfénytől.~– Ihol van ni! a pince és a padlás megint
13491   29   |                    Ihol van ni! a pince és a padlás megint nyitva! Ó
13492   29   |                 padlás megint nyitva! Ó ez a gondatlan asszonynép. Mindent
13493   29   |             emberek is.~Azzal nem restelte a fáradtságot, bezárta a padlást,
13494   29   |            restelte a fáradtságot, bezárta a padlást, pincét, s nagyobb
13495   29   |               nagyobb biztosság okáért még a kulcsaikat is eltette a
13496   29   |                    a kulcsaikat is eltette a zsebébe.~– Itt van kincsem
13497   29   |                 zsebébe.~– Itt van kincsem a respektíva, – szólt Zsófi
13498   29   |                 Zsófi asszony, kihozva azt a hosszút.~– Perspektíva!
13499   29   |                 szervusz. Sietek. Teli van a nép piaccal. Akarom mondani:
13500   29   |                   piaccal. Akarom mondani: a piaccal tele van a nép! – (