bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

   1    1   |            csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai gyémántok,
   2    1   |                    holdja nap, a tejút, mint az európai holdfény világít
   3    1   |                 holdfény világít le reá, míg az esthajnalcsillag fényében
   4    1   |              árnyékot vetnek a fák. Megáldva az istenkéz minden áldásaival,
   5    1   |                   övedzik, melyek miatt csak az esőzési időszakok előtti
   6    1   |                      révhez érnek, ott egyet az öt közül a partra kivetnek,
   7    1   |                   lásson.~Mi történik tovább az ott maradottal, minő élet,
   8    1   |                      világból.~Néhány nappal az esőszakok előtt, egy naplemenet
   9    1   |                    Norfolk közötti tengeren: az egész vízegyetem lánghabokká
  10    1   |                      flabellák számtalanjai, az óriás anserina, mely háromszáz
  11    1   |                    virányok a vizek fenekén!~Az ég emellett feketekék volt,
  12    1   |                   felzavarva; őserdei mélyén az apiaster visszhangzó kiáltásai
  13    1   |                     haldokló segélykiáltása; az ónkák nyávognak, oly hangon,
  14    1   |                   mint kísértő lélek mászkál az akajouleveleken…~A világló
  15    1   |           szitkozódik, majd a szelekre, majd az evezőkre; ez a kormányos.~
  16    1   |                     ez a kormányos.~Közepett az árbochoz támaszkodik egy
  17    1   |                  kifejezésű májfoltos arcát.~Az ötödik egy hölgy, fejére
  18    1   |                  arcát és vállait leleplezi.~Az ős liget, virágos banánjaival,
  19    1   |                     jobb kezével felmutatott az égre, mely millió szemeivel
  20    1   |                   hajóban.~A férfi elértette az intést s arcát eltakarta,
  21    1   |                        morga a kormánytartó.~Az egyik hajós beugrott a naszádba,
  22    1   |                 izmai vonaglottak.~– Bátyám! az istenért, mi lelt? – kiálta
  23    1   |                 bennszülöttek maringoingnak, az utazók pokolbeli furiának
  24    1   |                  Hosszú, sárga, szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba
  25    1   |                      a megdühödésig kínozza.~Az ember ajkai tajtékot kezdtek
  26    1   |      Veszedelem-áldottát! – ordítá ez – fogd az evezőt s hagyd meghalni
  27    1   |                    Szegény bátyám! – sóhajta az egyedül maradt legény, mindkét
  28    1   |             gyermekded arccal egyedül maradt az ismeretlen partokon.~Leült
  29    1   |                    hosszú zöld szárral.~– Ez az upasfa gyümölcse! – így
  30    1   |               megízleli, annak nem fáj többé az élet. De mégsem! ez igen
  31    1   |                    mintegy magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott
  32    1   |                   nehéz, kék gőzök lebegnek, az ember ide lehajtja fejét,
  33    1   |                     nincsen gondviselés; itt az élet egy hosszú halál; mentül
  34    1   |                      s húsz év alatt te vagy az első nő, akinek szemei a
  35    1   |                      nem a törvény keze volt az, mely téged ide küldött;
  36    1   |                      el, miket titkolni kell az álladalomnak, nehogy a nép
  37    1   |                 számára a föld mérget terem, az ég üldöző moszkítókat… és
  38    1   |                    büntetett a törvény keze: az én nevem „a jó ördög”. Hah!
  39    1   |                      orgazda volt a bíró, és az ítélet káromkodás; ekkor
  40    1   |                védelmet és pártfogást: addig az háborítatlan költi el ezeknek
  41    1   |                     ha meggondolom, hogy ezt az életet, melyet hosszúra
  42    1   |                életet, melyet hosszúra nyújt az ostoba remény, itt kell
  43    1   |                      fejemet megsimogatja és az örök üdvek honából hoz le
  44    1   |                      és könnynek kell folyni az igazság sujtoló kezétől;
  45    1   |                    világból poklot csinálnak az emberek, mi pedig, ördög
  46    1   |                    mely nem volt egyéb, mint az ember-magas haraszton keresztültiport
  47    1   |                      liánfonadékok képezték. Az ég nem látszott itt a felül
  48    1   |                      hirtelen a sötétben egy az útban keresztülfekvő tömegbe
  49    1   |                     rúgni… De hogy éppen ide az útba kellett feküdnie; bárcsak
  50    1   |                    Williám, s megkapta hátul az óriás szörny nyakába kötött
  51    1   |                      le ellenfele oldaláról; az óriás felülkerült, hanem
  52    1   |                  vissza mindannyiszor, midőn az veszett vérszomjjal lódult
  53    1   |                 felett egy lövés dördült el; az óriás mindkét kezével agyához
  54    1   |                  egyszerűen: „Fájvirág”-nak.~Az egyik theobromafa alá szellős
  55    1   |                helyzetébe: már nem rettegett az éjjeli kiáltozásoktól s
  56    1   |                      éjjeli kiáltozásoktól s az erdőkben bujkáló gonosztevők
  57    1   |                 aranyszárnyú lepkék függtek; az esti szellő, felszedve a
  58    1   |                 felett veres gőz lebegett. – Az e napot megelőző éjt iszonyú
  59    1   |                kötött hágcsót s kezét nyújtá az érkező elébe. De a hágcsón
  60    1   |                      elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs jött fel, hanem
  61    1   |                     Isten, istenem, – lihegé az ifjú, s kereste az eget
  62    1   |                    lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese szemeiben és
  63    1   |                    eget kedvese szemeiben és az üdvöt annak ajkain.~Nagy
  64    1   |                  gyönyörűsége lehetett benne az örök jónak, midőn ily boldog
  65    1   |                       kitiltá csontjaikat is az országból!~Ily kitüntetésben
  66    1   |                   egyik tengertől a másikig.~Az elzárt paradicsom ajtaján
  67    1   |            nősikoltásokat hallott; felrohant az erkélyre: két rabló egy
  68    1   |                  fojtogatott; két perc múlva az ifjú kardja átjárta testöket.
  69    1   |                      nagybátyja volt s annak az élet színpadáról lelépése
  70    1   |                     vagy a mennyországban?~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról
  71    1   |               kedveséhez szökő leányt, midőn az éjjel a reá váró csónakhoz
  72    1   |               megszökött.~Géza pedig kereste az elveszettet az egész világon.~
  73    1   |                 pedig kereste az elveszettet az egész világon.~De jó az
  74    1   |                      az egész világon.~De jó az isten. Küldött egy vihart,
  75    1   |                    őt a jó ördög megtalálta, az elveszettet.~Sokáig éltek
  76    1   |                     pokolsziget.~Hanem midőn az első örömek mámora eloszlott,
  77    1   |                 nyögések egészen megszűntek. Az ember halva volt. Ott feküdt
  78    1   |                     felcipelve, kitűnt, hogy az gyékényből mesterileg font
  79    1   |                      Csak percben múlt, hogy az ember tizenharmadszor meg
  80    1   |                      nem szökött börtönéből; az a perc halálának perce volt,
  81    1   |                    abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva
  82    1   |                     öbölbe? Nem temetik-e el az úton a habok? Nem vesz-e
  83    1   |                  múltak el; naponként várták az elhagyottak a szabadulást
  84    1   |                     szabadulást s amint nőtt az idő, reményök úgy fogyott.
  85    1   |                   arra, hogy visszaérkezzék. Az idő végtelenül hosszabbra
  86    1   |             szigetnek tartott.~Ki írhatja le az örömet, melyet e látvány
  87    1   |               imádkoztak hálaimát, szemeiket az égre függesztve s midőn
  88    1   |                     ujólag a hajót keresték, az már akkor a révbe érkezett,
  89    1   |                       májfoltos arcú férfiú!~Az örvendők egyszerre égből
  90    1   |                     szemei vadul forogtak.~– Az istenért, mit akarsz? –
  91    1   |                      akarsz? – kiáltá Mária, az ifjú térdeit átkarolva.~–
  92    1   |                     És én? – esenge a hölgy.~Az ifjú habozott.~E percben
  93    1   |                  ajtaján bement.~A csónakban az evezőlegény maradt, kezében
  94    1   |                      égő, vasnyelű kanóccal, az ágyuk előtt ülve; hátul
  95    1   |                      ez fölemelte kanócát.~– Az isten szerelméért! – sikoltá
  96    1   |                       hogy visszatántorodott az árbocig; itt azonban indulatosan
  97    1   |              Grundler ajtaján, mogorván kelt az fel moh-ágyáról, fegyverét
  98    1   |                     Grundlernek.~– Tehát áll az alku? két hét alatt?~– Jó! –
  99    1   |                  teteje forgácsokban hullott az alkudók fejére.~– Mi volt
 100    1   |                   benne egy evezőlegény ült, az árbocnál Mária, a kormánykeréknél
 101    1   |                kormánykeréknél Géza.~– Adjon az ég hosszú életet neki! –
 102    1   |                      A lőpor drága; – felelé az hidegen.~Quarrelson pedig
 103    1   |                     tépte, kövekkel hajigált az égre; – bosszút állt magamagán.~
 104    1   |                   kívül egyébbel beszélniök, az pedig már jó ideje, hogy
 105    1   |             bűnhödése után végképp lemondott az improvizált bíráskodásról
 106    2   |                     tűrés-tagadás benne? biz az én kedves Sonkolyi Gergely
 107    2   |                     minő elokvenciával tudta az emberfiának az apja teremtését
 108    2   |           elokvenciával tudta az emberfiának az apja teremtését eláldani!
 109    2   |                klarinéthang. – Én sem voltam az a legény, ki a bátorságot
 110    2   |             kergetett meg engem tulajdonképp az én kedves Sonkolyi Gergely
 111    2   |                  szokta kezdeni, tudniillik: az elején.~Tehát – mikor, mikor
 112    2   |                     midőn tudniillik engemet az iskolából kicsaptak.~Hja,
 113    2   |                   viseltem magamat, vétettem az emberiség ellen: nem akartam
 114    2   |              meghosszabbodott képpel, otthon az apám jól megdögönyözött
 115    2   |                      néz? – kérdém egy ízben az érdemes ökörhóhértól, midőn
 116    2   |                    szerint a jobbik szemével az ökörre, a rosszabbikkal
 117    2   |                    egy csapással megdicsőíté az ökröt.~– Hát mondja meg
 118    2   |                  ellen anyámasszony!~Most ez az ember földesúr.~Én pedig
 119    2   |                Otthon – mit volt mit tennem? Az ember déltől estig csak
 120    2   |                  mert dombon laktunk, honnét az egész komposszesszorátus
 121    2   |                    szedik ajkacskáikat, hogy az ember azt hinné, az r-t
 122    2   |                     hogy az ember azt hinné, az r-t sem tudják határozottan
 123    2   |                    hogy szintúgy porzik bele az út… S egy bizonyos háznál,
 124    2   |                  szokott lenni, hogy a gazda az első ajtón kiment, valaki
 125    2   |                bejött; s mikor a gazda ismét az első ajtón zörgetett: olyankor
 126    2   |                    ajtón zörgetett: olyankor az a másvalaki a hátulsó ajtón
 127    2   |                      malomköves asztalnál, s az volt legszebb a dologban,
 128    2   |                      a dologban, hogy kivált az ilyenek szoktak nagyra lenni
 129    2   |                házunk szomszédságában lakott az én kedves urambátyám, Sonkolyi
 130    2   |           kövecsekkel verette ki azt irombán az öregúr s nem kelle azt többé
 131    2   |                   háza két ablakával fordult az utcára, mely ablakok szüntelen
 132    2   |        szomszédságában egy kinyúló kaszának. Az udvaron nagy szederfák álltak,
 133    2   |                  szederfák álltak, ülőhelyei az udvar baromfiainak, s a
 134    2   |                     díszlett, erősen befutva az úritök erős indáival; valamivel
 135    2   |                      a fekete bőrpamlag volt az…~No de ne rohanjunk az ajtóval
 136    2   |                  volt az…~No de ne rohanjunk az ajtóval együtt a házba…~
 137    2   |                      házba…~Tehát itt lakott az én kedves szomszéd urambátyám,
 138    2   |                      azonban lakhatott volna az öregúr akár felső, akár
 139    2   |                    Tehát szép kisleánya volt az öregúrnak. Esztikének hítták
 140    2   |                 öregúrnak. Esztikének hítták az eszemadtát…~Bizony, csak
 141    2   |              megláthassam a szentemet, amint az udvarra kijött, vagy a virágait
 142    2   |                 miatta: hogy dél előtt van-e az idő, vagy dél után?~Hanem
 143    2   |                   Hanem mindez nem volt elég az üdvösségre. Ha az ember
 144    2   |                  volt elég az üdvösségre. Ha az ember üvegen keresztül nyalja
 145    2   |                   igen érzi édességét, pedig az én képzeletem sok rendbeli
 146    2   |              megsegíteni ez egyszer; azonban az okos tanács nem gomba, hogy
 147    2   |                  tudva volt faluszerte, hogy az én szomszéd urambátyám kuruc
 148    2   |               dolgokban nem érti a tréfát, s az a rebellis elve van, hogy
 149    2   |                   hogy a háztartást reábízza az ember. Ezt nevezem aztán
 150    2   |                   csak elszívelte volna nála az ember, hogy leányát úgy
 151    2   |                  egymással, olyankor, amikor az öregúr napestig vadászni
 152    2   |               napestig vadászni járt; – csak az a fatális – ó! Nem tudok
 153    2   |                 tudok nevet találni számára: az a Belzebub kályhatevője,
 154    2   |                     a Belzebub kályhatevője, az a vén Debora ne lett volna
 155    2   |         vőlegénykorában is szájában lehetett az íze.~Némelyek azt mondták,
 156    2   |                   azt mondták, hogy testvére az öregúrnak; mások azt vitatták,
 157    2   |                  tudja Isten, mije volt, biz az nagyanyja is bízvást lehetett,
 158    2   |                  könnyebbítse meg a jó Isten az ő ágyának szalmáját; de
 159    2   |                      egyszer megsejtve, hogy az öregúr hátat fordított a
 160    2   |                      szomjasan tekingetve be az elzárt paradicsom ablakán –
 161    2   |                     azt a kezet. Hát egyszer az a kéz megzörgeti erősen
 162    2   |                      a kéz megzörgeti erősen az ablakot! Lehetetlen volt
 163    2   |                  megszünteté azon eset, hogy az ablak felszakíttatott s
 164    2   |                      asszony; azt gondoltam: az egyiptomi hét sovány esztendő
 165    2   |                      Mit bámul, mint a borjú az új kapura, he? Eltakarodik
 166    2   |                      meg azt a füvet, amitől az ilyen sihedereknek kinő
 167    2   |       bölcsességfoguk! – stb.~Ezzel becsapta az ablakot.~…Hej, de elkotródtam
 168    2   |                Mintha nem is én lettem volna az, aki ott volt. Lehúztam
 169    2   |                     csillagos eget; nem jött az álomnak gondolatja sem szemeimre;
 170    2   |                   szemeimre; hogyisne! Mikor az egész délutánt végighúztam,
 171    2   |                   délutánt végighúztam, mint az ürge, és éjjel aztán az
 172    2   |                      az ürge, és éjjel aztán az én kis Esztikémet iparkodtam
 173    2   |               állítani, de tudja patvar, még az emlékezetem is fügét mutatott;
 174    2   |                      jött zsinagógát tartani az ablakom alá. Ki vékonyan,
 175    2   |                trillázták és cifrázták, hogy az embernek még a lelke is
 176    2   |                      óta megkímélték magukat az efféle tisztelkedésektől.
 177    2   |                      a világból: agyondobtad az éjjel a Debora asszony cirmos
 178    2   |              macskával ne jöttem volna össze az életben!~– Azonban csak
 179    2   |                   otthagyott.~Én pedig vevém az élni megszűntet s szépen
 180    2   |             szelelőlyukat szakítottak eddig; az ember jajgatott, hadarászott
 181    2   |                alázattal bekocogtattam.~– Ki az? – hangzék belől (akár egy
 182    2   |               kongattak volna).~Benyitottam.~Az emlékezetes ablaknál ült
 183    2   |              zsiráf-fésűre szedve. Ránc volt az arcán, amennyi csak ráfért,
 184    2   |                  amennyi csak ráfért, s maga az arc nagyon cipószínű volt.~
 185    2   |                   volt.~A másik ablaknál ült az én rubintom, Esztikém, s
 186    2   |                     kilátása volt szegénynek az ablakból. Éppen egy boglya
 187    2   |                      megnőttem? Én vagyok ám az a kis szöszke Csallóközi
 188    2   |                 annyiszor beverte pilinckkel az ablakomat? No ugyan nagy
 189    2   |                     a bőröm. Most is látszik az énrajtam (no ugyan!). Hej,
 190    2   |              vármegyében sem, mint én voltam az én fiatal időmben. Hisz
 191    2   |                 fiatal volt, még akkor talán az a pap meg sem született,
 192    2   |                   pap meg sem született, aki az apámat megkeresztelte; gondolám,
 193    2   |               esztendő!) – hja, csak így van az, semmiben sincs állandóság,
 194    2   |                  csak annyiban vagyunk, hogy az ember nem győzi magát őrizni
 195    2   |                   minden léptennyomon szabad az Úr keze velünk.~– Azért
 196    2   |                     velünk.~– Azért maradjon az ember odahaza, – odahaza
 197    2   |                    odahaza csak nem történik az emberen semmi baj.~– Nem
 198    2   |                 padláson a hurkák végit, meg az oldalast, hanem a mieink
 199    2   |             látogatásképpen.~E percben nyílt az ajtó s Esztike bejött.~–
 200    2   |                    nem váltam-e tőle kővé.~– Az én macskám! – rikácsolá
 201    2   |                   kiragadta azt kezeimből.~– Az én macskám! – ordítá, hogy
 202    2   |                      macskám! – ordítá, hogy az ablak reszketett bele, miközben
 203    2   |              kicsinyt. – Végre lehelyezé azt az asztalra, s föléborulva,
 204    2   |                szemeit, s kezét húzta kifelé az enyimből.~Ostoba egy kis
 205    2   |                Ostoba egy kis kérdés is volt az tőlem, megvallom, de az
 206    2   |                      az tőlem, megvallom, de az embernek nem oly könnyen
 207    2   |                    nem oly könnyen jönnek ám az okos kérdések, mikor szerelmes.~
 208    2   |                       mikor szerelmes.~Hanem az a vércseszemű tátos – azt
 209    2   |                   voltál, s megbosszulom még az unokáid unokáin is.~(Boldog
 210    2   |                   volt maga teljes életében, az apja is az volt, minden
 211    2   |                  teljes életében, az apja is az volt, minden nemzetségeit
 212    2   |             szerettem. Tudja ki, keresse ki, az Isten áldja meg, azt a semmirevalót.
 213    2   |                       De majd csak jobb lesz az, ha én áldom kegyelmedet
 214    2   |                       Hogy fel tudott ugrani az asztalra! Mint tudta már,
 215    2   |                  olyan piszkos állatot, mint az egér, még a szájába sem
 216    2   |                   adta oda kezembe, hogy azt az ő ablaka elé eltemessem,
 217    2   |                  hírt hozzak.~…Megvolt tehát az ürügy, mely alatt Esztikét
 218    2   |                    azonban a meghalálozottat az ablak alá, s sírt emeltem
 219    2   |                       hogy Esztikét kiküldte az uramatyámat várni. Ott találkoztam
 220    2   |               folytatám – olyan vagyok, mint az árva madár, kit a zápor
 221    2   |                    fésül. Keserűség, árvaság az életem, hanem hiszen felderül
 222    2   |                     hideg szél kezde fúni, s az ő nyakán csak vékony kis
 223    2   |                    bánt.~– Ó, ne mondja azt, az isten áldja meg, ha nem
 224    2   |                       Csak furcsa állatja is az embernek az a szív!… Hej,
 225    2   |                furcsa állatja is az embernek az a szív!… Hej, ha az embernek
 226    2   |                 embernek az a szív!… Hej, ha az embernek szíve nem volna!~
 227    2   |                  kíváncsiabb volt meghallani az eseteket, s ottmarasztott.
 228    2   |                     könyveknek kereszteltem (az áldott teremtés csak magyarul
 229    2   |                     csak magyarul tudott), s az volt aztán a legvígabb történet,
 230    2   |                  tatár karmolja össze ezeket az ő könyveit?~Így ment ez,
 231    2   |                       éreztem tudniillik azt az időt, mikor urambátyám meg
 232    2   |                      kifelé ballagtam, amint az ajtót éppen nyitnám s húznám
 233    2   |            meglepetés volt reám nézve, midőn az ajtó megnyílt s bejövő és
 234    2   |                   elmozdítván karomnál fogva az ajtótól, – hordom én a te
 235    2   |                   égiháború! – át mered ütni az orrodat, fogadom a kilencvenkilenc
 236    2   |                   pedig, még egyszer rábízva az ördögre, hogy vigyen haza,
 237    2   |                     tevém ki magamat, hogyha az öregúr meglát, belém lő.
 238    2   |       szemkifejezéssel felmutattam nem ugyan az égre, hanem a padlásablakra,
 239    2   |                     egymással, hogy egyikünk az egyik padlásablakból, másikunk
 240    2   |                   nem mertek volna tenni, ha az öregurat a határon belől
 241    2   |                     Ezt megsejtve, kilódulék az erdőre, teleszedtem a kalapomat
 242    2   |              alkalmával igen ráncbaszedhette az öregúr az illető őrsereget,
 243    2   |                    ráncbaszedhette az öregúr az illető őrsereget, mert az
 244    2   |                    az illető őrsereget, mert az egész cselédség, az első
 245    2   |                     mert az egész cselédség, az első kuktától az utolsó
 246    2   |                  cselédség, az első kuktától az utolsó agárig, kitelhetőképpen
 247    2   |                     a szobaajtón, – még csak az egyik lábam tettem belől, –
 248    2   |                    Debora asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy másik kezem
 249    2   |                    Szarvasgombát hozott? Már az más, úgy jöjjön be, hozza
 250    2   |               borbély, – értelmezé a néne.~– Az ám, – mondám.~Esztike odasimult
 251    2   |                  zsellérek benne? Szoktak ám az ilyenekben lenni, hamar
 252    2   |                    nagyít! Akkorának mutatja az ember pórusait, mint egy
 253    2   |             choroideán?~Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidea! S azt
 254    2   |                   könyöke meg talál fájdulni az embernek: valóságos amaurosis
 255    2   |                    fáj a könyököm: de hát mi az a marmaurosis?…~– Ez azon
 256    2   |                    végképpeni ablepsia marad az emberen.~Nem értette szegény,
 257    2   |                     de megnyugodott benne.~– Az Istenért, édes öcsémuram,
 258    2   |                    hanyatt, én addig rohanok az orvosságaimért.~Mentem haza.
 259    2   |               visszaértem, már ágyban feküdt az agyonrémült páciens.~Féltette
 260    2   |              bekötöttem a szemeit, hogy csak az álla látszott ki az asztalkendő
 261    2   |                     csak az álla látszott ki az asztalkendő alól, s ráparancsolék,
 262    2   |                     akartam. Átöleltem ekkor az én galambom Esztikémet kedvem
 263    2   |                  sokáig néztem szemeibe és ő az enyimbe, isten bocsássa
 264    2   |                      kiálték – nincs idebenn az Esztike.~– Hát mi cuppant
 265    2   |                    Esztike.~– Hát mi cuppant az elébb olyan nagyot?~– Az
 266    2   |                     az elébb olyan nagyot?~– Az orvosságos üvegből húztam
 267    2   |                  húztam ki a dugaszt.~– Úgy, az orvosságos…~– Hanem ne beszéljen
 268    2   |                 mégsem jól lesz – gondolám – az ember nem beszélhet miatta,
 269    2   |                     fordítani kell.~Odaültem az ágyához, s kezdék neki mesélni.~–
 270    2   |                    neki mesélni.~– Tudva van az anatómiából, hogy az embernek
 271    2   |                     van az anatómiából, hogy az embernek arra való a füle
 272    2   |                 embernek arra való a füle és az orra, hogy mintegy padlásablakok,
 273    2   |                     közül vagy a fület, vagy az orrt be kell szépen tömni
 274    2   |                 érezni, kedves asszonynéném, az orrát vagy a fülét?~Akárki
 275    2   |                  volna e célra a fülét, mint az orrát, s így lőn, hogy furfangosságnak
 276    2   |                  hogy furfangosságnak általa az örökké élő házi statáriumot
 277    2   |                   napok, századai reám nézve az örömnek és üdvösségnek.
 278    2   |               szüntelen odaáltal. Künn esett az eső, a páciens szuszogott,
 279    2   |                pisztolyt véve kézbe, mentünk az ajtónak.~Kinyitók azt: ő
 280    2   |            veszedelem boronálta!~– Ujuju! ez az én tekintetes urambátyám! –
 281    2   |                   mint nyitja kulcsnál fogva az utcaajtót.~– Kolbásznak
 282    2   |                    midőn urambátyám kilépett az aj tón.~– Szaladj! – mondám
 283    2   |               lábadat.~De már megkövetem, ha az agyonütés kedvéért meg nem
 284    2   |                   aligha nem fogy közöttünk (az öregúr 1809-ben nagyon betanult
 285    2   |              rézcsákány szagát magamhoz.~Már az én kedves urambátyám éppen
 286    2   |              káromkodjam annyit, mert elvisz az ördög, és íme elvitt. És
 287    2   |                irgalommal irántam, csak most az egyszer bocsáss meg, és
 288    2   |               szolgált mindkettőnknek.~Tehát az én kedves urambátyám imádkozott.~
 289    2   |                  lett volna mit félni, hanem az ötlött nekem meg eszembe,
 290    2   |                 verem nem volt oly tág, hogy az ember kalamajkát járhasson
 291    2   |                  mondám neki – hiszen bizony az megtörtént, de azért csak
 292    2   |                    azért csak ne rugdalja ki az emberfiának a fogait.~–
 293    2   |                     ketten?~– Csak úgy, mint az eső az égből: létra nélkül;
 294    2   |                        Csak úgy, mint az eső az égből: létra nélkül; mármost
 295    2   |                  Urambátyám! lassabban! csak az elébb tett fogadást.~– Mit,
 296    2   |                  elébb tett fogadást.~– Mit, az elébb? az elébb nem tudtam,
 297    2   |                   fogadást.~– Mit, az elébb? az elébb nem tudtam, hogy farkasveremben
 298    2   |                       vitte volna el a gólya az óperenciákra!… korpacibereadta!~
 299    2   |                      hogy füttyel sem éri el az én vállamról is a nyílást.~–
 300    2   |                        csillapítám – éjszaka az idő; még majd farkasokat
 301    2   |              haraptak rajtam, azt gondoltam, az ördögök tépnek tüzes harapófogókkal.~–
 302    2   |                      alá poklokra.~– Kidobom az ilyenadtát, ne háljon velünk –
 303    2   |                 velünk – dörmögé s fölhajítá az állatot.~Vala azonban a
 304    2   |              hajított lúd visszaesett, s üté az én kedves urambátyámat úgy
 305    2   |                      tüzét – mi dolgod neked az én házamnál, hallod?~– Már
 306    2   |                  Esztikébe.~– De öcsém, csak az annak a rendi és módja:
 307    2   |                    azt is elveszem.~– Veszed az ördögöt, hiszen mostohaanyám;
 308    2   |                      hanem iszen majd megjön az időjártával, az Isten elég
 309    2   |                  majd megjön az időjártával, az Isten elég gazdag, majd
 310    2   |                  megsegít.~– De fiam – szólt az öregúr, pipáját tenyerében
 311    2   |                elveszi, másiknak odaadja; de az ilyen magadforma semmihez
 312    2   |                 esküdtnek.~– S akkor Esztike az enyim lesz?~– Ijh, hogy
 313    2   |                       és hozzánk be nem ütöd az orrodat, különben lánconforgókereplő!
 314    2   |                     egymás nyakába borultunk az öregúrral, összecsókolóztunk,
 315    2   |                       adj fiam tüzet”, mondá az öreg, pipája ki levén szunnyadva.
 316    2   |                   töltöttük nagy mulatsággal az éjszakát. Én szépen ölembe
 317    2   |             csakugyan boldogan elszunnyadott az Úrban, s harsogott álmában,
 318    2   |                  találtak.~Reggel felé, hogy az éhség elővett, magunk is
 319    2   |                nyakonfogott s újra felemelt, az atillámat összehasogatták,
 320    2   |                    rendezett házi kertjében. Az egész falubeli asszonynépség
 321    2   |                    lett volna – menyassszony az is.~Esztikének sem kellett
 322    2   |                    lugos ajtaját. – Nem jött az áldott azon gondolatra,
 323    2   |                    pedig ne haljon meg, mert az most oly közel áll kegyedhez,
 324    2   |                 sebesen dobogott a szíve! ó! az a sóhajtás, melytől ekkor
 325    2   |                    magamhoz szorítám: „Hanem az egész még titok”, súgám
 326    2   |                   már ekkorra szinte kifúrta az oldalát a titok, s elmondá
 327    2   |               elmondá azt nagy teketóriával, az összes vendégeknek szintoly
 328    2   |                   mondá Gergely bácsi – hogy az a leány akármit egyebet
 329    2   |                    Piros lett a lányka, mint az esthajnal.~– Hát hol a cukortartó? –
 330    2   |                   repeső tekintetet – azokat az ártatlan, szótlan ajkakat,
 331    2   |                       mik ezentúl mind, mind az enyimek voltak, s miknek
 332    2   |                     szép gondolat volt tőled az a szerelem!~Urambátyáimék
 333    2   |                    mégpedig olyan útra, hová az ember a pipát sem viheti
 334    2   |                    egyszer elkerítette ennek az orvosságnak a keserű kínját!
 335    2   |                 Pedig bizony már régen volt.~Az a gyönyörű szilfid termet,
 336    2   |                   azért most is úgy szeretem az eszemadtát, mint a lelkem
 337    2   |                 mozog már, a nyelvét kivéve. Az még ép és egészséges. Előre
 338    2   |                   Előre prenumerált rá, hogy az unokáinkat ő tanítja majd
 339    3   |                      midőn megtanultam, hogy az életben több a fájdalom,
 340    3   |                életben több a fájdalom, mint az öröm.~Megtanított rá a világ. –
 341    3   |                  voltam, most már nem vagyok az. Hála Istennek, megvénültem;
 342    3   |               elmondani, hogy megvénült.~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb
 343    3   |           legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb van a sírhoz.~
 344    3   |                       és el nem érhető, mint az. Napsugár teremti a szivárványt,
 345    3   |            Gyermeköröm.~Különös lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog,
 346    3   |                  lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi,
 347    3   |                     melyet visel, semmi joga az embert gyűlölni, s lelke
 348    3   |                   átjárja, nem mutatja többé az arc a szív fellegeit, nem
 349    3   |                    szép birtokkal áldott meg az Isten, volt a hegyek közt
 350    3   |                 melyben rezet zúztak, s benn az erdők között néhány mészkemence.
 351    3   |                      konverzációm lett volna az emberekkel, beszélni nem
 352    3   |                hangon; tetőtül talpig idegen az egész vidék. Most ha két
 353    3   |                   kellene tanyáznom, megenne az unalom, akkor két hónapig
 354    3   |                   repülésre, s végigtekinték az alattam terülő, embert nem
 355    3   |                     harangszó hítta estimára az elsötétült vidékek lakóit,
 356    3   |                   fellegei közül utósugárait az ég aranytengeréből szétlövellé.
 357    3   |                másnak. Optikai csalódás volt az egész. Gyakran ott talált
 358    3   |                     a gyopár födte bércen, s az éj egyhangú sötétéből jövendőt
 359    3   |                      távol emberi szívektől, az éghez ily közel, mily magas
 360    3   |                   fejemben. Meg tudtam volna az egész világot javítani!
 361    3   |                      lábbal állítottam volna az ég felé a szép mindenséget,
 362    3   |               özönvíz után legelőször sütött az Isten napja a föltámadt
 363    3   |               hallanám a közel madárzenét, s az érctörők távol zuhogását,
 364    3   |                      sem felejthető.~De nem, az emberéletben nincsen kétszer
 365    3   |                     naphosszant elbolyongtam az úttalan fenyves rengetegben.
 366    3   |                      utálatos, s gondolkozám az emberről, kinek alakja oly
 367    3   |           csókolózott, ahol csöndesen folyt, az ég látszott benne. Akartam
 368    3   |                  olykor a villám nyilallt át az elsötétült égen.~Emberi
 369    3   |                     A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra boruló
 370    3   |                     bórfenyők fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott
 371    3   |                szinte hozzáférhetlenné tevék az asylumot; ha a fergeteg
 372    3   |                  hogy rávettem volna magamat az áthatolásra. Azonban a zápor
 373    3   |                 ugyan elfogta a sziklaerkély az esőszakadást, de az alárohanó
 374    3   |             sziklaerkély az esőszakadást, de az alárohanó záporzuhatagnak
 375    3   |            haladhattam bátortalan léptekkel, az ázott, mohos föld csúszott
 376    3   |                  Egyetlen ajtó volt a házon, az ajtón kis ablak; az alacsony
 377    3   |                   házon, az ajtón kis ablak; az alacsony kunyhó küszöbe
 378    3   |                 között felmagzott a perje, s az ajtóragasztó hasadékaiban
 379    3   |              gyökerezni.~A zápor határozott, az omló zuhatag egy lesodort
 380    3   |                     hogy szinte vele mentem. Az ütés fölrázott. Nem láttam
 381    3   |                  száraz menhelynél, s térdem az ajtónak feszítve, azt benyomtam,
 382    3   |                      benyomtam, és beléptem. Az ajtót készakarva nyitva
 383    3   |                      lóca végén, fél szemmel az ajtót, másikkal a hallgató
 384    3   |                   hittem, hogy fel fog kelni az ember, s mellém ül, megszólít
 385    3   |                láttam a fák tetején ragyogni az alkonyati napsugárt, mely
 386    3   |                      friss esőszag becsapott az ajtón, s elverte a dohos
 387    3   |                     s meg akartam azt rázni.~Az alak azon percben, melyben
 388    3   |                  Kérdezősködtem a környékben az ember felől, de egyebet
 389    3   |               tapasztalám, hogy azok, kiknek az esetet elmondtam, megelőztek.
 390    3   |                      Később eszem megtérvén, az egészet a tűzbe dobtam.
 391    3   |                     sötét szív.~Milyen fehér az ember arca, milyen fekete
 392    3   |                    ember arca, milyen fekete az ember szíve.~Az ember a
 393    3   |                milyen fekete az ember szíve.~Az ember a természet mostoha
 394    3   |                     föld, mire szüksége van; az embert mezetlenül szüli
 395    3   |                  Királya vagy te a világnak? Az volnál, ha annak, ki mindeneket
 396    3   |                      sötét szív.~S te lész-e az, ki, ha a csillagok lehullanak,
 397    3   |                   rajta, büszkén fogja arcát az égnek emelni; királyok lesznek
 398    3   |                          II.~Úr és szolga. – Az egész világ egymásnak ura
 399    3   |                   föld rabja a napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak,
 400    3   |                             III.~Ha tudhatná az ember: mikor fog meghalni?~
 401    3   |               meghalnia kell! Mint számlálná az éveket, később a napokat,
 402    3   |                        IV.~Mennyi keserű van az ember éltében.~Ha mindazt
 403    3   |                      csak négy van a létnek.~Az anya teje, a szerető csókja,
 404    3   |                      csókja, a bor lángja és az ellenség vére. Jut-e még
 405    3   |                      vére. Jut-e még eszedbe az a virágoskert, melynek kóróit
 406    3   |                     is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könnyező
 407    3   |                     át, a megnyugtató kebel, az érzékeny ölelés, a hízelgő
 408    3   |                  minő messze vitte e képeket az idő! Ha jutnak eszedbe,
 409    3   |                     lenni? király leszesz. Ó az én lelkemen a bor démonának
 410    3   |                       Nincsen tehát számomra az életnek semmi édessége hátra?…
 411    3   |                    balkezét miatta, hordozta az apa átkának és az anya könnyhullatásinak
 412    3   |                   hordozta az apa átkának és az anya könnyhullatásinak terhét
 413    3   |                    kiállta érte mindazt, ami az életben és a halálban keserű.~
 414    3   |                Minden csillag fenn ragyogott az égen, láthatta jól, hallgatott
 415    3   |                     láthatta jól, hallgatott az egész mindenség, hallhatta
 416    3   |                      Mi nyomot hágy a légben az elbocsátott hang, a villám
 417    3   |                  Istent hívó eskü?~Üres hang az eskü. A lég sem tartja meg,
 418    3   |                      sem tartja meg, hát még az emberi szív?~
 419    3   |                   szívemen kívül látni, csak az ő arcát kelle néznem, és
 420    3   |                      halad…~S mint végigutaz~Az éj viharában,~Mormogva magában~
 421    3   |                    van e két szóval a világ. Az ember azt hinné: e földön
 422    3   |                tenmagadat?~Mi jogotok nektek az embert másutt gyűlölni,
 423    3   |                  majd teérted fiaid lakolni. Az adósságokat fizeti az örökös.~
 424    3   |               lakolni. Az adósságokat fizeti az örökös.~Én is megtanultam
 425    3   |                 barát, atyafi, rokon, azután az ismeretlen népek, az élet,
 426    3   |                  azután az ismeretlen népek, az élet, a halál; de központja
 427    3   |                semmim a földön, nincs semmim az égben, minden világi birtokom
 428    3   |                 nyomorú én vagyok.~Én vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent
 429    3   |                   nincs meg e fájdalma. Csak az ember szíve viseli fullánkod…~…
 430    3   |            hajótörések bércei. Miért nem tud az ember emlékei fölé is ily
 431    3   |                    kezemre feccsent, siettem az erdőbe, hogy azt a legelső
 432    3   |                      nem megy róla. Ott lesz az rajt, mikor majd azt az
 433    3   |                      az rajt, mikor majd azt az ítéletnapkor fel kell tartani
 434    3   |                ítéletnapkor fel kell tartani az örök bíró eleibe. Legyen
 435    3   |                      de nem emberek kezétől. Az örök igazság pallosa nem
 436    3   |                    ne is engedjen el semmit. Az emberek ítéletét megvetem.~
 437    3   |                    Nyomorú, tengődő nép, még az emberméltóság is lekopott
 438    3   |                     azt a viharok ellen, míg az ember, ez a világ mészárosa,
 439    3   |                    tud. Miért nem teremté őt az Isten az első napon? hadd
 440    3   |                      nem teremté őt az Isten az első napon? hadd halt volna
 441    3   |                      a hatodikra…~S tán csak az embernek van lelke ennyi
 442    3   |                   virág vért hullat, fehéret az egyik, másik aranyszínűt
 443    3   |                   vérnek van élete? Vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak?
 444    3   |                      tekintetet? Ki ne látná az egyszerű gyógynövény alakján
 445    3   |                 egyszerű gyógynövény alakján az életvisszaadás áldását?
 446    3   |                      így nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn
 447    3   |                     Isten előtt, s csak künn az ajtóküszöbben kiáltozák
 448    3   |                  alkudott, hátat fordítottak az oltárnak, úgy alkudtak.
 449    3   |                   nem is választhattak volna az alkuvásra…~Két hölgy haladt
 450    3   |                    leültek egymással szembe. Az Isten szolgája alázatosságról
 451    3   |                    férfi és egy lyány léptek az oltárhoz. A férfi szép volt,
 452    3   |                 Kezöket egymás kezébe tették az oltár előtt, és Isten szent
 453    3   |                templom csarnokából!~Kijöttem az istenházából, nem tudtam
 454    3   |                     benne. Mulatni, kacagni, az ördögnek áldozni sokaság
 455    3   |                      büntetéshez.~Fel hagyta az ember magát vinni a vérpadra,
 456    3   |                      e sok fej közül egyedül az övé az, melyet nem lesz
 457    3   |                     fej közül egyedül az övé az, melyet nem lesz szabad
 458    3   |                   szaggatni, de nem engedett az. Erősebben rántotta, még
 459    3   |                felszökellt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
 460    3   |                embert alól összefecskendezé, az elszabadult test fejetlenül
 461    3   |              futottak alá fel, s imádkozának az emberekhez, és káromolták
 462    3   |                    emberekhez, és káromolták az Istent. Hát ha majd az egész
 463    3   |            káromolták az Istent. Hát ha majd az egész világ fog égni, hogy
 464    3   |               gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre, mily nagyszerű szép
 465    3   |                  Ájultan húzták fel őt onnét az érzékeny részvevők, nem
 466    3   |                     jutott azt mondani, hogy az ember halála nem volt természetes,
 467    3   |                   végeztetett ki a világból.~Az özvegyasszony ezalatt eltűnt.
 468    3   |          Kétségbeejtő, gyötrő képeket, miket az ébrenlét sem töröl ki emlékemből,
 469    3   |                     mikor nem tűrheté tovább az átkok terhét, mellyel elhalmozák,
 470    3   |                  nagy égő köveket dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel
 471    3   |                 megöltem magamat.~Megátkozám az életet és a halált, a napot
 472    3   |                     rágni, s szívembe döftem az éles kést. Omolt a vér,
 473    3   |                     fogadta be, egy sem volt az övé. Kereste a mennyet,
 474    3   |                      maradt. Versenyt futott az égő üstökössel, kit átkos
 475    3   |                     utat, mire visszatértek, az örökkévalóságból még egy
 476    3   |                      múlt el.~Kiáltani akart az Istenhez, és nem voltak
 477    3   |              örökélet, legrettentőbb eszméje az emberi szívnek, te kezdet
 478    3   |                   volt a föld minden határa. Az ember mindent kiirtott róla,
 479    3   |                    ami él. Erdők, virágok és az állatok ezer nemei nem léteztek
 480    3   |                     nem léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~
 481    3   |                      Dicsekvés lett a vétek, az erény szégyen és bűnhődés
 482    3   |               jóltevő, s mentül törpébb lett az emberi nem, annál magasabbra
 483    3   |                       és tagadta teremtőjét, az Istent.~Nem álltak templomok
 484    3   |                  egyért kímélte meg a földet az Isten.~De ráakadtak embertársai.~
 485    3   |                    együtt: nincsen Isten. És az ember erős hittel mondá: „
 486    3   |                       hogy megégessék, midőn az élő föld, teremtője „ne
 487    3   |                      melyiket illeti közülök az isteni név, midőn a tenger
 488    3   |                    meg.~Tele volt csillaggal az ég, tele volt hóval a föld.
 489    3   |                      azok.~Egyetlen fia volt az ősz apának, ki e becsületben
 490    3   |                hozott… Hazáját árulta el.~És az apa kirohant a hideg, fagyos
 491    3   |                  vért sírva két szeméből.~És az ég millió csillagai közül
 492    3   |                    sziporkázva szaladt végig az égen, és aláhullt.~Az ember
 493    3   |                  végig az égen, és aláhullt.~Az ember leátkozta helyéről
 494    3   |                 kísértenek meg álmaimban. De az ébrenlét semmivel sem jobb.~
 495    3   |                   álmaimból, hogy megmutassa az égen ama vérfoltokat, miket
 496    3   |                    állok.~Egy tengerszem van az erdők mélyében, sötétzöld,
 497    3   |                       Saját arcom visszfénye az.~Néha úgy érzem, mintha
 498    3   |                     s kísérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik
 499    3   |                világnak vége van, s kezdődik az örökké tartó semmi. Onnét
 500    3   |                   ilyenkor a halál ugorja át az embert, amint számítja főről