Part

1   24|      már készen várt reám.~A kocsisom akkor is gyászt viselt,
2   24|   kicsit kellemetlen, hogy a kocsisom úgy legyen öltözve, mintha
3   24| sziklafal közé szorul, az én kocsisom éppen elkezdett fennhangon
4   24|  hogy nem jó helyen járok; a kocsisom az egész úton sírt, fohászkodott.~–
5   24|   sajátságos hóbortja van: a kocsisom egész úton sírt, s utoljára
6   24|   sikerrel ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással fogadta
7   33|   büszke is rá: „nekem még a kocsisom is választó!”~Egy másik