Part

  1    1|      növekedő aggodalommal függeszté rá kérdő tekintetét, mintha
  2    1|             nem vett észre; vigyázz, rá ne lépj!~De a szívevő nem
  3    1|             Williám hallgatva nézett rá, míg eltűnt szemei elől,
  4    1|           nem kér.~– Emlékezni fogsz rá, – kezdé Quarrelson – itt
  5    2|              volt.~Maig is emlékezem rá, mikor a harasztosban megkergetett,
  6    2|             bizonyosan nem emlékszem rá, hanem annyit precize és
  7    2|             hanem ha valaki kíváncsi rá, utasítom a megye levéltárába
  8    2|           időmben. Hisz emlékezhetik rá édesatyja, majd csak kérdezze
  9    2|    pillongatások és orrtörlések közt rá kezde parancsolni.~– Eszterka!
 10    2|           mert látja, hogy nem érünk rá; nálunk sok a dolog, nem
 11    2|              volna. Ha jól emlékszem rá, regények voltak és holmi
 12    2|         volna rajta; de nem ügyeltem rá; mit bántam én, ha a világ
 13    2|        megnyugtatá a kisleánykát, de rá is ragadt, s ő a gyertyát,
 14    2|            Ki vagy ember?” – ordíték rá, nekifogva a pisztolyt,
 15    2|     elvesztem előle.~Nem ért azonban rá a jó úr efölött elbámulni,
 16    2|        Tegyen úgy, mint én: gyújtson rá és fumigálja a világot és
 17    2|            ha én elhagytam, ő kezdte rá.~Így virradtunk meg szép
 18    2|         urambátyámság hivatalos volt rá, többek között én is (noha
 19    2|           mert – fontos okaim voltak rá nem tudni. A szakácskönyv
 20    2|            Esztike ellen.~No de volt rá oka szegénynek. Másfél hétig
 21    2|              a cukortartó? – rivalla rá félbosszúsan Debora.~Erre
 22    2|        egészséges. Előre prenumerált rá, hogy az unokáinkat ő tanítja
 23    3|            mint az öröm.~Megtanított rá a világ. – Óh, a világ igen
 24    3|         bírtam levenni róla, szemeim rá voltak bűvölve. Féltem,
 25    3|        kombinációt csak később értem rá tenni. Ijedten rohantam
 26    3|           egy marok port, és gondolj rá: hogy e por, melyet most
 27    3|            szemeikkel merőn bámultak rá, és nem szólíták meg. Sorra
 28    3|               És vándorolt. Nem volt rá nézve többé idő: a földön
 29    3|            föld megfagyott.~Meg volt rá érve. Megvénült, kiégett.
 30    4|               milyen angyali eledel? rá egy pohár savó, s azzal
 31    5|              volt az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~S mikor
 32    5|   aranyszínre, másfelől a villám vet rá elmúló kékzöld világot.~
 33    5|        hagytad fegyveredet? – kiálta rá, előlépve a tömeg közül,
 34    5|          mankóját leveté.~– Nem lesz rá többé szükségem! Bizonyos
 35    5|           azt a fehér kendőt! kiálta rá az asszony. – Döfd e szívbe
 36    6|              reszketett, volt is oka rá; ahol ők egyszer végigvonultak,
 37    6|      támadóink megdöbbenve látszának rá figyelni, s azzal irtózatos
 38    6|        Mindnyájan kérdőleg tekinténk rá.~– Hát vettétek észre azt
 39    6|        visszafelé jöttünkben kezdtem rá figyelmes lenni. Itt valaki
 40    6|             ráakadtak, s azt mondták rá, hogy „meteor”.~Izbózethet
 41    6|            üldözte, de jól emlékszem rá, hogy mind e zavart kép
 42    6|            galamb.~Indusul kiabáltak rá, s ő tiszta angol nyelven
 43    6|     ráismertem; „Drumfield!” kiálték rá hangosan, amennyire sebem
 44    6|              Snarkinsé, mikor kisült rá, hogy lopott… E percben
 45    6|        fátumnak befolyása lett volna rá… Mindenesetre emberi dolgot
 46    6|              esztendővel. Nem tudtam rá választ adni.~(J. M.)~
 47    7|       illatos víz harmatát hinték le rá.~Itt jutott vissza a szerájba,
 48    7|          megölő tekintettel pillanta rá fekhelyéről.~– Mi baj megint?
 49    9|             volt ez, s még nem akadt rá eset, hogy a szülötte városát
 50    9|        táboroztak ekkor, s nem értek rá őt zaklatni, egész erejét
 51   10|          egyet sóhajtott, úgy felelt rá, ne kérdezte legyen senki,
 52   10|             az atyjától, azt felelte rá: „Udben van, ulvás, apácunak
 53   10|              az egyik lábát felteszi rá.~Gerguc gazda ilyen pozitúrában
 54   10|         bántum máskor. Majd vigyázok rá. Megtürüm a csontját.~E
 55   10|        Fügefi gróf?~– Még nem, – lőn rá az örök felelet.~Végre bátorságot
 56   10|          ellenök, s nem egyszer volt rá eset, hogy a perzsa hadsereg,
 57   10|           vagy? mit akarsz? – ordíta rá Sapor mintegy helyére bűvölten.~–
 58   10|            evett, s mocsárokat ivott rá.~Egy délutáni álmából fölserkentett
 59   10|        orrával, melyért megharagudva rá, azt menten ketté harapja,
 60   10|              felszakított, s nem ért rá lenyelni. Szemei be vannak
 61   10|             mit cselekszel? – kiálta rá a király. A fenevad azon
 62   10|            miket a tornyokból lőttek rá, visszapattogtak bőréről,
 63   10|       nyujtanám neki, orozva jöhetne rá valami veszély, melyet ő
 64   10|              Hová mégy arra? – kiált rá a király.~Maeon megállt
 65   10|       oldalán a bozótnak.~Ott vártak rá mind. A tigris látta őket
 66   10|       kivitelében.~S ha szükség volt rá, fegyvert fogott minden
 67   10|      rámutatva, kemény hangon kiálta rá:~– Le onnan a trónról, asszony!
 68   10|           aki ellenünk jő, rohanjunk rá, hogy legyen utolsó. – Előttünk
 69   11|        bekötni, én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el is adom,
 70   11|           darab szénnel számokat írt rá, azokat összeadták, kivonták,
 71   11|              s rögtön felpénzt adtam rá.~A legény targoncába rakta
 72   11|          köröskörül, hogy a bölények rá ne menjenek, néha egész
 73   11|             ezrével rohant egyszerre rá s vérét kiszopta, majd ismét
 74   11|            egy lyukra, ne feküdjetek rá, meglehet ugyan, hogy csak
 75   11|          száz aranyba.~Kezemet adtam rá.~Ő bement a szobájába, egy
 76   11|     pisztolylövést hallok belülről s rá Leona kétségbeesett sikoltását.~
 77   12|            feladat nehéz; ki tudna ő rá nézni, anélkül, hogy el
 78   12|             szoborért, te megesküvél rá, hogy megadod azt, ha esküdet
 79   12|         magasban visszhangot szokott rá adni?~Csak egy kívánság
 80   13|        tanácsúr. Azontúl nem is volt rá gondja többet. A fiú megnőtt,
 81   13|           mondá Áron.~– Hm! – felele rá József. (Nem volt ez akkor
 82   13|            József, sem Áron nem mert rá felpillantani, azt hivé
 83   13|           volt, mint éló. A világért rá nem nézett volna a tanárra,
 84   13|          experimentumokat nem bízott rá, se a fizikum múzeumba nem
 85   13|              tisztes rende! Hát volt rá eset valaha, hogy poéták,
 86   13|            megszólalt:~– Igenis volt rá eset: mikor Pán tanítványai
 87   14|             a népnek, s felkiáltának rá nagy örömmel, s egyszerre
 88   15|               A juhász jól vigyázott rá s szép óvatosan lépkedve,
 89   15|               de az ifjú nem hajtott rá, hanem várt a tündérekre.~
 90   15|         vezértulok nyakát, ezt bízta rá:~– Kedves szolgám, négylábú
 91   15|              nálad nélkül, – felelte rá a pásztorifjú.~– Mit kívánsz
 92   17|          uram, még tán büszkébb volt rá, mint a hajójára, s azt
 93   17|             te Jucika.~Bizony Jucika rá sem hallgatott.~– Galambom,
 94   17|            van egy kis pamuk, kössük rá frissen, így ni, mármost
 95   17|            így ni, mármost olvassunk rá; „áj-báj, kecskemáj, ha
 96   17|              gazda s hármat is ütött rá.~Mákiné asszonyom sem akart
 97   17|            fának adós, mindig járnak rá a rovással, porcióval, konvencióval,~
 98   17|              az meg azt felelte neki rá: hogy mind különb volt kendnél,~
 99   17|            gyere a szobába! – ordítá rá fel Máki uram; – hadd töröm
100   17|       hitestársával, ne panaszkodjék rá minden semmiségért senkinek
101   18|              történt – úgy emlékezem rá, mintha tegnap esett volna,
102   19|             többi azután irigykedjék rá. Nem; majd ad ő nekik más
103   19|              ének.~Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége
104   19|               A gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hát
105   20|        egyszer valami angol (ki érne rá más?) feljegyezné egy későbbi
106   20|       európai nagy fináncférfiak még rá nem jöttek.~És aztán háborút
107   20|             részegítő italokkal vevé rá a lakosokat, hogy a bányákban
108   20|               igazán semmi oka sincs rá, hogy éljen. Hajdani nagyságuk
109   21|              a török pasa izengetett rá, Szatmárból, Székelyhidáról
110   21|         beszállásolta, s gondja volt rá, hogy a drága atyafiaknak
111   21|             török nagyot csattantott rá a nyelvével, mint akinek
112   21|             az atyafi nem hallgatott rá, hanem fekve maradt.~– Tán
113   21|            No hát jól van, mondjatok rá itéletet, – hagyá helybe
114   21|              is folyvást ügyeltetett rá, hogy az itéletet ki ne
115   21|         csupán az a különbség támadt rá nézve, hogy újra megtalált
116   22|        leereszkedő férfi; nem gondol rá, hogy ő hajdan százezer
117   22|      melódiákat, és senki sem gondol rá, hogy ez a magyar Helikon
118   22|      mentében, délfelé sűrű hó esett rá, nem lehetett azt megkülönböztetni.~
119   22|               Éppen szép alkalom van rá. A régi férjeket most ölik.
120   23|           hogy mit érhet? azt mondta rá, hogy megér ötszáz frankot.~
121   23|              hogy egy idegen férfira rá meri azt bízni: nem fél
122   23|         napidíjért, amennyi ívszámra rá van bízva. Gyere velem,
123   24|        elmondhatja: „Uram Isten, adj rá áldást.”~Hanem annyi kereskedővér
124   24|         ahogy futólag áttekintettem, rá lehetett annyira becsülni
125   24|            hogy mi baja? azt felelte rá, hogy nem lehet azt embernek
126   24|       Amerikába, ott még nem szedtek rá.~Dehát hiába, ilyen valaki
127   24|             ki: ugyan jól járt, hogy rá nem találtam heveredni.
128   24|        valahányszor egyet világított rá a kandalló fénye, mindannyiszor
129   24|               Idd ki mind! – kiálték rá toporzékolva.~A nyomorult,
130   24|           utolsó egypárnak húzott is rá olyan becsületeseket, hogy
131   24|         olyan harminc botot veretett rá bűnbocsánat fejében, hogy
132   24|           cár vagyok! – viszonzám én rá hirtelen, megfelelő rátartással.~
133   24|      elalszom rajta, majd felébredek rá és nem tudom kitalálni,
134   24|               Nagyon jó okaim vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti
135   24|               hogy azt felelte volna rá: „az úr pokolban is úr.”
136   24|           találkozott vele az erdőn; rá is lőtt, de a golyó nem
137   24|         megizlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~Ekkor egy
138   24|         álmában? ó, ébren a világért rá nem jöttem volna erre.~Az
139   24|      csillagzatba visz át?~Nem tudok rá felelni. Csak annyit tudok,
140   24|             mégis bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt itt ült
141   24|       cipőjét is elveszté, s nem ért rá azt felvenni.~És mindez
142   24|          éjviola, meg egy lepke volt rá hímezve finoman.~Attól a
143   24|           minden titkát. Mi oka volt rá? mi részem volt nekem e
144   24|           bejött, nagyon számítottam rá, hogy két hónap alatt el
145   25|           elmúlik, megint nem gondol rá sokáig senki.~A várhegy
146   25|   összeszedték.~– Az semmi, – felelt rá Kurbán bég. – Váram alatt
147   25|            fel, amire ő még nem jött rá magától.~– No jól van. Te
148   25|          vált meg tőle?~– Azt mondom rá, hogy semmi sem lesz belőle.~–
149   25|               ha nem hiszed, fogadsz rá, ahogy igaz lelkű emberhez
150   25|           biztattál fel, hogy álljon rá a tanácsodra, hanem mind
151   25|           mind megállom. Itt a kezem rá.~A két úr a kőmedencéből
152   26|              beteg ember azt rebegte rá, hogy az Isten áldja meg
153   26|              uram látta, hogy szépen rá van szedve. Ijedtében úgy
154   27|      bizonyosan azt a választ nyerte rá, hogy „nem tudatik”.~S ha
155   27|              végtől végig azt nyerte rá: „nem tudatik, nem tudatik,
156   27|             városáé, miért nem teszi rá a kezét? ha igénylő örökösök
157   27|            Én is úgy látom, – felelt rá lakonice a bíró.~– Miért
158   27|        gyöngysorokkal; hímet varrhat rá skófiummal, megrakhatja
159   27|             harangoznak? azt mondták rá: nem más az, mint Igyártó
160   27|        Tiszán, még a hidat sem értek rá hátuk mögött elégetni.~A
161   27|              volt, nemrég hímeztette rá valamelyik országgróf felesége
162   27|         helyre?~Igyártó visszanézett rá és egy írást, mely az asztalon
163   27|           meg a zendülés. Fel voltak rá készülve, mégpedig nem patkószegekre
164   27|         basának, hanem megharagudott rá és otthagyta. A köntösöket
165   27|            szobából; az anyja vigyáz rá.~A kocsis megnyugodott e
166   27|   kapitánynak.~A kapitány mosolygott rá s azt mondá, hogy ez bolondos
167   28|         tartá.~– Micsoda ez? – riadt rá a leány – hogy jön ön ide?~–
168   28|        Párizsba. Ott szükségem leend rá.~A szerzetes eltávozott
169   28|       lehetetlen, hogy egy lengyelre rá ne ismerjenek, mikor németül
170   28|       szólítja meg, hogy én feleljek rá. Lengyelül pedig egyáltalán
171   28|                 No mi baj? – förmedt rá a borzas utitárs, kinek
172   28|        vizsga figyelemmel nézett fel rá.~– Csak hagyja ön fejét
173   28|     szabadító írást, ő elmosolyodott rá. Hiszen nagy oka volt mosolyogni.
174   28|             aki szeret, ne találna-e rá arra a sírra, ahol neje
175   28|          zsidó, mintha gondolt volna rá, hogy még egyszer hasznát
176   28|            venni. Ezúttal nem került rá a sor.~Mi egymás közt olyan
177   28|          kérdem: „hogy adod?” felelj rá: „három rubelért!” s ne
178   28|          gondolat! És én megesküdtem rá, hogy azt elkövetem és hosszú
179   29|          gonosztevő, aki nem érdemes rá, hogy a nép szent keze tépje
180   29|              hogy még eddig nem volt rá eset, hogy az ilyen módon
181   29|              azt gondolom. De vártam rá, hogy mikor jön be rajta
182   29|         makrapipát.~– Meg merne kend rá esküdni, hogy más is annyit
183   29|               Én azonban azt mondtam rá, hogy – nini, milyen nagy
184   29|            és feküdjék le, – förmedt rá Harangi professzor úr. Szegény
185   29|             tették, s harangoztattak rá.~Annyi emberséget azonban
186   29|        beszéltek.~Annál kevésbé volt rá nézve épületes, amit mások
187   29|             nagy szomorúan azt mondá rá: „csak ennyi volt? Azt hittem,
188   29|                 Én? Nem is emlékezem rá. Hát mit kíván fiam uram
189   29|          számunkra búvában.~– Van is rá oka. Nem ő találta fel a
190   29|         Márta asszony nyelvét!~– Írj rá epitáfiumot te.~Itt nyugszik
191   29|      törkölyösi.~Két kompetitor volt rá: az egyik Dallos Ádám, a
192   29|          hogy is hívnak? mit felelsz rá?~Dallos vállvonva mondá:~–
193   29|         hegedűvel.~– Igen. Emlékszem rá.~Arra is emlékezett már,
194   29|           kedves jó barátim, – kezdé rá zokogva, s sorba ölelte,
195   29|            mit sopánkodol? – förmedt rá Dallos Ádi. – Hiszen sohase
196   29|        Harangi professzor dühös volt rá, hogy mit jár – csak otthon
197   29|          vont a vállán, s azt mondta rá, hogy bánja is ő, hisz ő
198   29|             van kenve krétával, hogy rá ne ismerjenek.) Hogy tud
199   29|      köpönyeg.~– Meghaltál! – kiálta rá Harangi úr, agyonütve a
200   29|                Mi történt? – rivallt rá a felbőszített férj, odatartva
201   29|             Ki vagy ember? – rivallt rá a professzor úr; türelmetlenül
202   29|            azért. Mert! Semmi gondja rá kendnek. (Már mikor „kend”-
203   29|          vele baja elég, hogy nem ér rá a másé után járni. Similia
204   30|          mert nagyon magas, fel kell rá mászni; annálfogva a járda
205   30|      süteményt, mindjárt le is tette rá a megfelelő árt, egy piculigramm
206   30|          mikor vége volt, azt mondta rá:~– Még egyebem is van: ez
207   30|              Maga a bank vállalkozik rá. Nekem csak a kész ház kulcsait
208   30|         kölcsön becsületesen felment rá: akkor volt legdrágább a
209   30|        kétezer, háromezer frank volt rá felírva; amiből gyanítható
210   30|    megcsípték, beidézték, kisütöttek rá mindent: elitélték háromezermillió
211   30|         nagyon kopott; nem lehetne-e rá újat csinálni? S mennyibe
212   30|            tavasztól őszig nem esett rá egy szem eső: ki nem kelt
213   30|              Akárki adott volna neki rá kölcsönt még a lábán. A
214   30|          búzáját, másnap következett rá egy irtóztató jégeső, mind
215   30|               Azt hiszi, hogy felelt rá? Dehogy válaszol a falusi
216   30|              Mikor pedig a butoraira rá akartam tenni a kezemet;
217   30|      keresztül a világot. Nem bíznak rá semmit. Mind a kettőnek
218   30|             akkor a sógor adott neki rá kölcsönt; másnap meg a sógor
219   30|           lehűti. Nem is értem volna rá. Nem is tudtam hozzá. Aztán
220   30|            még soha. Pénzem sem volt rá. Az ingyent pedig nem szerettem.
221   30| szívdobogással, s harmadnap megkapom rá a kedvező választ: kineveztettem
222   30|            audienciákat osztok; lesz rá gondom, hogy olyan törvényt
223   31|           azt mondá a mandarinoknak: rá kell hagyni! Meglássuk,
224   31|    aranymenyétnek a farkára kössenek rá egy csörgettyűt s eresszék
225   31|     összetákolva, de a betűk, melyek rá voltak írva, nem voltak
226   32|            béka~Nagyon jól emlékszem rá. Az idén éppen ötven esztendeje.
227   32|           csúszkapálya; csak le kell rá ülni.~Itten fordultunk fel
228   32|         dörmögé halkan. – Nesze. Add rá!~A csaplárné átvette a ködmönt,
229   33|              gazdánál, aki büszke is rá: „nekem még a kocsisom is
230   33|             Gonosz esztendő! – felel rá a másik. – A pálinka is
231   33|      szavazott: a nyelve nem fordult rá sehogy.~Hanem azért másnap,
232   34|              az üléseiket; ma bizony rá sem hederít senki.~No, az
233   34|             asszonyom azzal szolgált rá a magáéra, hogy ő visz kora
234   34|   valamennyit: még pedig jól ügyelve rá, hogy a lúdnak a nyaka ne
235   34|           téged”. Négy esztendőm van rá.~– Szent atyám! Négy esztendő!
236   34|              Aztán folyvást vigyázni rá, hogy a macska el ne kapja
237   34|         magát a pamlagon, felmásztak rá, körülülték; az egyik mosdott,
238   34|              hallatott magáról. Várt rá két nap, három nap; akkor
239   34|        magyarul, ha magyar? – kiálta rá a tolmács.~– Azért, mert
240   35|             Tihamér is.~Alkalma volt rá: a feleség távol a Riviérán