Part

  1    1|            vonaglással magához rántotta őt, s hályogos szemeit rámereszté…
  2    1|                 kezeit, azután fölemelé őt gallérjánál fogva, s egyet
  3    1|            szólt Williám – meg találtam őt rúgni… De hogy éppen ide
  4    1|               sem kérdezé, hanem nevezé őt egyszerűen: „Fájvirág”-nak.~
  5    1|                 jő, – addig is nevezzük őt röviden Gézának.~Száműzve
  6    1|                 hogy senki sem vonhatta őt kérdőre e gyöngéd gondoskodásért,
  7    1|                 kiveté, melynek partján őt a jó ördög megtalálta, az
  8    1|                 elfogassa? Nem fogják-e őt, mint szökevényt, azonnal
  9    1|          térdeit átkarolva.~– Meg fogom őt ölni, vagy meghalok magam,
 10    2|                 asszonynéném – biztatám őt – helyesen. Megérdemli a
 11    2|              bocsássa meg, megcsókoltam őt kedvem szerint, hogy a szívem
 12    2|               már csak kénytelen voltam őt megszólítani.~– Ne nyughatatlankodjék
 13    2|      föltámadást.~Esztendeig gyászoltuk őt Esztikével – ruhában; szívben
 14    2|                 meg.~(Ez volt oka, hogy őt soha uramatyámnak nem nevezhettem.
 15    3|              akarta, s miután nem tudta őt elfeledni, megölte őt, s
 16    3|             tudta őt elfeledni, megölte őt, s azután még kevésbé tudta
 17    3|       pusztítani tud. Miért nem teremté őt az Isten az első napon?
 18    3|                  elárulva; úgy festeném őt, mint mikor a kabbalistákat
 19    3|                  a népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek
 20    3|               azzal. Ájultan húzták fel őt onnét az érzékeny részvevők,
 21    3|                 ne bánthassák, s kiveté őt sértetlen a partra. A parton
 22    3|                    A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa
 23    3|                Ekkor máglyára hurcolták őt, hogy megégessék, midőn
 24    4|                hozzá s nyájasan kirázva őt a felemelt süvegből, bámulva
 25    4|           helyett a „hej húj nem bánom”-ot találta rákezdeni, kétszáz
 26    5|                a menyasszony szemei tán őt keresik az alaktalan távol
 27    5|           lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván maradt városukba,
 28    5|                legutolsó férfi meghalt, őt nem tartja senki annak.~
 29    5|             szólt az asszony, felemelve őt a földről. Dávid felvette
 30    5|                 nyomorékkal, felvezette őt a toronyba. Eddig nem mutatott
 31    5|             lépcsőkön, a lélek látszott őt vinni.~Judit megcsókolta
 32    5|             homlokát, s azzal otthagyta őt a toronyban.~Dávid kiült
 33    5|            egész városnak, most elhívta őt magához, mert e városnak
 34    5|                 a csata híre ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai,
 35    5|     Sepsiszentgyörgy hölgyei ide fogják őt elásni, a városnak kapujába,
 36    5|             cserkesz hölgyek nem látták őt többet.~A sereghez visszatérve,
 37    6|                Saul-templom felől látja őt nem éppen sietve erre felé
 38    6|                hevesvérű fiúnak ismerte őt, azt hivők, hogy az ellenséget
 39    6|           Társaink egyike figyelmezteté őt, hogy az ily magányos üldözéseknél
 40    6|                 ördög mégis kényszeríté őt; az izzadtság csurgott homlokáról,
 41    6|              uralkodása. Ez kényszeríté őt, hogy Dávidot hegyeken,
 42    6|               halni?”~A lélek kivezette őt a sátor elé s fölmutatott
 43    6|          megmenekültek.~Kiváncsi voltam őt látni, kivitetém magamat
 44    6|            nézett reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni. Ekkor
 45    7|          jutalmát el nem vevé: Ibrahim.~Őt hagyta legutoljára Szolimán.~
 46    7|        hajoljatok meg Ibrahim előtt; én őt fiammá fogadom, ki divánom
 47    7|                gyermeket; gyakran látta őt meleg, nyári estéken asszonyaival
 48    7|               nem fogom, és nem engedem őt megöletni.~– Úgy volt, kegyelmes
 49    7|               amíg élsz, nem öleted meg őt; de e szent könyvben írva
 50    7|                nem él”. Tehát ölesd meg őt mikor alszol. Így nem életedben
 51    7|                nem életedben öleted meg őt, mert a Korán azt mondja: „
 52    7|                 kivánva neki, elbocsátá őt férjéhez.~Azután kioltottak
 53    7|              megesküvél, hogy nem fogod őt megöletni.~– Bolond vagy.
 54    7|      rágalmaztatott, ne gyilkoltasd meg őt.”~– Nem hal meg, – monda
 55    8|              aki odáig vezette, rábízta őt a gazdájára, összeölelkezett,
 56    8|  összecsókolózott vele; a varga bevitte őt tisztaszobájába, leültette
 57    8|               magában: hogy mi lelhette őt? Semmi csontja sem volt
 58    8|             fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája megveré, de elhallgatta,
 59    9|          fekszik, ott is voltál, láttad őt remegni, láttad könyörögni.~
 60    9|        táboroztak ekkor, s nem értek rá őt zaklatni, egész erejét a
 61    9|              Bil-man-hát, keblére ölelé őt s csókjaival becsukva annak
 62   10|          kereskedőtársainak, hogy üssék őt agyon, vagy akasszák fel,
 63   10|          derékban. Ily alakban ismerték őt legutóbbi időkben Gerguc
 64   10|              rögtön el fog enyészni, ha őt és a családnak egy még eddig
 65   10|                 hullámosan maradtak, mi őt majd kétségbe ejté. Ha tudta
 66   10|             amiből az következett, hogy őt verték meg mind a ketten,
 67   10|                 különben sem ismerhette őt meg, s komikus találékonysággal
 68   10|               vaspánt, oly erővel tartá őt fogva egy kezével, míg a
 69   10|                Fügefi úr le sem tehette őt, míg csak kocsijáig nem
 70   10|             fejét.~Minerva végig hagyta őt beszélni, aztán felkacagott:~–
 71   10|         maradjon el tőlünk, én szeretem őt, de mégis félek tőle.~–
 72   10|                gondolsz? Mi baj érhetné őt? Nincs sem ember, sem vadállat,
 73   10|              áll a bokor mögött, nehogy őt hajítsd meg.~Herode remegve
 74   10|              benne azon helyet, melyben őt imádják.~
 75   10|                 fogadá a hódolókat, kik őt kelet királynéjának kezdték
 76   10|                 ragyogott trónja körül, őt magát fehérruha födé, melyre
 77   10|             emelve egy Faustinának, hol őt mint istenasszonyt imádják
 78   10|         karjaival a levegőbe iparkodott őt felkapni, Aurelián gyors
 79   10|                jobbra, majd balra rántá őt ki erős állásából, néha
 80   10|            azáltal is magasabbra akarná őt emelni. Amerre járt, a lelkesült
 81   10|       paripájának fékét, hogy elvihesse őt a csatatérről.~A numid lovasok
 82   10|                 Zenóbiához, felszólítva őt a meghódolásra, s azon esetben
 83   10|     kétségbeesés bátorságával fegyverzé őt föl. Hanem én bízom Róma
 84   10|           Aureliánhoz csatlakozandó; ha őt is bevárjuk, össze kell
 85   11|       Palmerston ajkára, s felöltözteté őt magyar dolmányba; viszont
 86   11|                 terhére van mindaz, ami őt örülni kényszeríti, fut
 87   11|              nemes érzetében, nekivitte őt a keritésnek s annak nekifenve,
 88   11|            visszaszalad, jajgatva, hogy őt soha nem látott állatok
 89   11|               mi tárt karokkal fogadtuk őt, nem találtuk helyét, kedves
 90   11|            neked nőül adja, el is hozta őt magával, idekünn áll az
 91   11|              soha.~(De majd elhagyom én őt, mielőtt megszeretne, gondolám
 92   11|                visszamenni oda, hova én őt nem vezethetem többé.~–
 93   12|              teremteni? Nem is fogjátok őt láthatni, csupán egyszer,
 94   12|               Mert ha lesz köztetek, ki őt oly híven állítandja elő,
 95   12|            Shirin arcán jön össze, csak őt látják, csak őt bámulják,
 96   12|             össze, csak őt látják, csak őt bámulják, csak őt nem felejtik
 97   12|                  csak őt bámulják, csak őt nem felejtik el soha.~Ó,
 98   12|               ellentéteinek volt az, mi őt a világ minden szépségei
 99   12|               földön látott.~– Láttátok őt, – szólt a király – most
100   12|                 térdelő ifjút, felrázta őt méla helyzetéből: – Ferhád,
101   12|           eltakartad.~– Lelkemmel látom őt.~– Jer, siessünk alaprajzainkat
102   12|            látmányt.~– Ó, bár tudnám én őt valaha elfeledni; ó, bár
103   12|              hogy attól félhetnék, hogy őt elfelejtem.~Ferhád támolygó
104   12|                 mondhatlan bűbájt, mely őt minden asszonyok királynéjává
105   12|                  te örökkévalóvá tetted őt, kívánj tőlem amit akarsz,
106   12|              alszom, akár ébren vagyok, őt látom; majd mosolyg, majd
107   12|              sír, majd sóhajt; én látom őt, de közöttünk széles puszta
108   12|                érem el. Én bírni akarom őt, akarok örülni mosolyának,
109   12|                hogy bár jobban szeretem őt életemnél, neked adom.~Ferhád
110   12|               egy pillanatig sem tudták őt érdekelni.~Szeszélyei, óhajtásai
111   12|            illatától; a király sírt, ha őt látta, s összehasonlítá
112   12|            király gyöngéden, alig merve őt ajkaival érinteni; félt,
113   12|             reszketett Shirinért, félté őt a szobrásztól, kinek esküvel
114   12|               annak vállaira roskad, ki őt oly forrón szereti. Egy
115   12|          ajánlani.~– Esküm tiltja, hogy őt bántassam; – szólt elutasítva
116   12|        elutasítva a nőt.~– Én nem fogom őt bántani, sem fegyverrel
117   12|                rontom, – mégis el fogom őt veszteni.~– Akkor ám tegyed, –
118   12|                 engedelmével eltemették őt Ferhád mellé, egyiknek sírjára
119   13|           mintha valami alak felköltené őt, hogy ne aludjék, hanem
120   13|          szabadulását, bizonyára átadom őt néked, csupán azon kegyelemért
121   13|              Azt megkapod! – vigasztalá őt Trajtzigfritzig s e biztatással
122   13|             Gerzson urat, s úgy hucolta őt magával, roppant lábait
123   14|                 hanem ti kergettétek el őt?~Ahol téjjel-mézzel folyt
124   15|                  Ez azonban nem követte őt; hanem visszavánszorgott
125   15|              kézenfogva elvezette volna őt a felső kokojszás tóig,
126   15|          magában, de az égi nő biztatta őt, hogy ne féljen, s szállt
127   15|             tündér kezét, majd kirántja őt a vízből, odaszorítja keblére,
128   15|                 egyszerre megragadta ez őt erősen, a tündérek erősebbek
129   15|              pillantás alatt berántotta őt a vízbe, csak a visszhang
130   15|              ölelnivaló.~Amint meglátta őt a pásztorifjú, elhagyta
131   15|          tizenkettő, mind lehúzta volna őt azokkal együtt a tündérleány
132   15|             megörültek, midőn meglátták őt épen visszatérni, s még
133   15|                jött a gyermek, megfogta őt lábujja hegyénél fogva s
134   15|          gyermekével, mindig kibontotta őt a pólyából s beleereszté
135   15|                testvérem áll s legyezik őt széles halszárnyakkal. Semmit
136   15|             parancsolá neki, hogy vigye őt egyenesen vízkirály palotájához.~
137   15|                 karjára támaszkodva, ki őt megölelte, és megcsókolta.~
138   16|            szolgája kérését, és elvette őt magához, akit senki sem
139   17|                 Nyirkos uram nem hagyta őt jutalom nélkül; telt mindenből
140   17|                könnyhullatásokkal, hogy őt az ura hogy megverte ártatlanul,
141   18|                 tűzhelyéhez, ahol várta őt a kész vacsora, melynél
142   18|                 fáskamrába s lefektetve őt szépen a hárs-ágyra, ahol
143   19|                 kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert
144   20|        felszabadításukról, s őrizkednek őt őshazájában felkeresni,
145   20|             lebocsátja, úgy takarják be őt, mint egy nagy sötét palást.~
146   21|              azt hiszi, hogy meg akarja őt mérgezni.~Klára ifjasszony
147   21|              mondta neki, hogy már most őt csókolja meg.~– Tréfál kend
148   21|                tüskére való, – köszönté őt bíró uram; – tudod-e, hogy
149   21|                ellensége, s felvezetvén őt törvénytartó teremükbe,
150   23|                 nem talált férfira, aki őt valóban megértette volna.
151   23|                  hogy az én leszek, aki őt megérti, s aztán elkezdtem
152   23|                Romeójának” nevezett; én őt kedves Juliámnak viszonzám,
153   23|                 napig kell várnom, hogy őt újra lássam! Ismét holnap
154   23|                meg azon reményben, hogy őt újra látom, ismét az operaszínház
155   24|               rajtarontani, nem akartam őt megzavarni, csupán csak
156   24|              egy ajtón át hallgathassam őt.~A nagy ódon kastély egészen
157   24|           folytonos világítása mellett, őt is magukkal ragadva. Ez
158   24|               egészen magam előtt tudom őt látni; amit ki nem egészítettem,
159   24|                 karcsú alaknak képzelem őt, hajló, simuló termettel;
160   24|           rendesen álmomban ott szoktam őt magam előtt látni. Azt mondják,
161   24|            mondhatlan gyönyörtől ölelém őt át hirtelen két karommal,
162   24|              árva volt. A gróf idevette őt magához, s az volt a szándéka,
163   24|               hallotta módon gátolá meg őt e szándékában: – a leány
164   24|               kastélyát megvásárolta, s őt abban mintegy fogva tartja,
165   24|        haragszom, egyúttal felmentettem őt az alól, hogy mikor velem
166   24|                 körülnéztem, nem láttam őt sehol. Ámde ezúttal nem
167   24|                  Én gyöngéden fölemelém őt a földről, és mondám neki,
168   25|               Hasszán csak azért akarja őt erről a jó ötletről lebeszélni,
169   25|           tartozott is valaki, elvonták őt e vidékről, s ha egyikhez
170   25|         félnetek; én olyan erősen fogom őt tartani, mint egy halott,
171   25|             kihajtani. Ha megkötöztétek őt, elveszitek tőle a földalatti
172   25|                rajtunk fog állani, hogy őt be ne eresszük többet.~A
173   25|           jártam.~Azok vállaikra emelék őt s vitték maguk előtt, ahová
174   27|               növényzetet, ez elvezette őt egy pagonyon keresztül a
175   27|                 volt, az úr református… őt nem illették meg az égő
176   27|             hanem bíró uram megnyugtatá őt, csendesítőleg intve fél
177   27|              megtudván az ő hazatértét, őt vasra verettem s a kétajtaju
178   27|                ellene küldött hajduság, őt házánál megfogván és megkötözvén,
179   27|                  hogy vele menjen, vagy őt itthagyja, és soha többet
180   27|        békaevőket, míg azután egy golyó őt is a békák országába küldé.~„
181   27|          engedte, hogy valaki megálljon őt siratni, vagy ahogy ő haldokolva
182   27|             Pedig senki sem siratta meg őt olyan nagyon, mint maga
183   27|              eljegyzett menyasszony, ki őt száműzött apjáért évek előtt
184   27|                 tudott megmondani, hogy őt valaha Péternek hítták,
185   27|              hogy a tolózár nem ereszté őt ki, amit nem vett észre.
186   27|                 hűlni kezdett a vér. Ha őt most itt kapnák! Abban a
187   27|            keresztyénül és mohamedánul, őt élve nem hagyhatnák e titokkal.~
188   27|       kastélyban.~– No, no fiam, – inté őt szelíden a bíró – elől kezdd,
189   27|            Akkor még őrült, csak tessék őt tovább kúrálni, amíg „ebből”
190   27|            nemcsak az orvosságot, hanem őt magát is fel kellett rázni
191   27|             bolond Szulali”-nak nevezte őt azért minden ember.~Szulali
192   27|           kezébe az a kegyes dzsin, aki őt a kastélyba elszállítá,
193   27|                tanácsolá, hogy nem kell őt bántani, halála megerősítené
194   27|                 még sem tartotta vissza őt a testi haláltól. Aztán
195   27|    kínszenvedésektől még sem iparkodott őt megszabadítani. – Te sajnálod-e
196   27|          visszavétessék az ítélet, mely őt a városból örökre száműzi.
197   27|              köpenyét ráadva, levezette őt magával az udvarra.~Ott
198   27|                 udvarra.~Ott felültette őt háta mögé a nyeregbe, s
199   27|                 fordítá el fejét, midőn őt meglátta.~– Mit cselekedtél?
200   27|       vállalkozott.~A sors mással bízta őt meg; más várakat, más seregeket
201   28|        elinduljon, lelkészt keresni, ki őt vőlegényével összeeskesse?~
202   28| áldozatkészséget s gondosan betakargatá őt sáljába, hogy meg ne hűtse
203   28|                francia emisszárius, aki őt a státus elleni összeesküvésre
204   28|                akarta toborzani. Tessék őt börtönre vetni.~Az elfogott
205   28|           elnézni, mennyire nem érdekli őt a világon semmi olyan nagyon,
206   28|           baritonistája. Önök becsukták őt egy nedves magazinba, ahol
207   28|               nagy lármát csapott, hogy őt vezessék rögtön a rendőrfőnök
208   28|                Ott benn megkorbácsolták őt, s ő szégyenében leugrott
209   28|               régóta kerestem.~– Láttam őt színről színre. Egy állomáson
210   28|                 engem, csak én láthatom őt és rászegezni szívére a
211   29|             hogy a nép szent keze tépje őt széjjel; ennek a bakó pallosa
212   29|               siet kiáltani a „hic sum”-ot, nehogy úgy járjon, mint
213   29|               ezért távollévőnek jegyzé őt fel, mondván: aki aluszik,
214   29|                 szívtelenség lett volna őt sokáig hagyni epekedni,
215   29|                Nyaviga úr! – marasztalá őt Tóbiássyné asszony.~– Nem
216   29|           olvasott férfiú! – magasztalá őt Tóbiássyné asszonyság.~–
217   29|                nagy fizikus! – dicsérte őt a professzor élettárs.~–
218   29|            engedi eltemettetni, ha csak őt magát is el nem temetik
219   29|           búsuljon domine: – vigasztalá őt Harangi professzor úr, utólérve
220   29|             Dallos Ádi.~– Csitt! – Döfé őt oldalba Nyaviga pajtás. –
221   29|    ellenmondással aztán keresztül lökte őt a részegség ötödik fokozatán,
222   29|                vallom meg neki, hogy én őt imádom.~– Hogy nem a Veronkát
223   29|                Zsófi asszony odaültette őt az asztalhoz elébb tollat
224   29|                hogy a helyéből se tudta őt megmozdítani. Három olyan
225   29|             Jőjjön, siessen! – vonszolá őt Zsófi asszony.~– Mit segítsek? –
226   29|                 jó Dallos úr, – szólítá őt a nagytiszteletű asszony. –
227   29|                 a padlásra! – tuszkolta őt Dallos.~– De nem tudok mászni.~–
228   29|          professzor úr pedig megismerte őt hátulról is. S valósággal
229   29|           Dallos Ádámhoz; vagy elviszem őt magammal. – Te vőm uram,
230   29|              nem lehetett más, mint aki őt idehozta: akkor mégis te
231   30|                volt, aki megakadályozta őt e kegyes elhatározásban,
232   30|             Úristen olyan nagy úr, hogy őt nem lehet megvesztegetni.
233   34|            égszínkék (kivéve a „katáng”-ot, de az nem adja kölcsön
234   34|                 az ő kiváltására s amíg őt, a nagy tudományossága mellett,
235   34|               egy szava elég, hogy arra őt szabadon bocsássák.~Liba
236   35|        kísérhette el nejét a Riviérára; őt lekötve tartják hivatalos
237   35|            felügyelői; de meg ne tessék őt ezen a néven szólítani;