Part

  1    1|       segélykiáltása; az ónkák nyávognak, oly hangon, mint mikor eltévedt
  2    1|               lángoló foszfortenger, mind oly szépek voltak e percben,
  3    1|             nehogy a nép megismerje, hogy oly bűn is létezik; ott ama
  4    1|                 rohant.~– Ohó, fattyú, ne oly hamar! – dörgé Williám,
  5    1|                  miket a szép hölgy kezei oly ízletes étkekké tudtak elkészíteni.~
  6    2|               ünnepnapon majd elrepülnek, oly cifrák és rátartiak – otthon
  7    2|                   megkókál, s míg odakünn oly kényesen ráncba szedik ajkacskáikat,
  8    2|               galambkáit étetni, miközben oly kedvesen, oly módosan illett
  9    2|                    miközben oly kedvesen, oly módosan illett neki minden
 10    2|                  minden estve, attól lett oly szép fehér a bőröm. Most
 11    2|             megvallom, de az embernek nem oly könnyen jönnek ám az okos
 12    2|                   csésze aljából; s aztán oly tiszta állat volt, hogy
 13    2|            hazulról.~– Ejnye, maga mindig oly szerencsétlen, hogy éppen
 14    2|               közül. Fordítottam én aztán oly penitenciális létániákat
 15    2|                hagyjam bántani; meg aztán oly ember is vagyok én, aki
 16    2|                  sötétség vala körülötte, oly sötétség, hogy zsebre lehetett
 17    2|              hányt bele (a verem nem volt oly tág, hogy az ember kalamajkát
 18    2|                  haljon meg, mert az most oly közel áll kegyedhez, hogy
 19    2|               mire újólag közéjök léptem, oly harsány gratulációval fogadtak,
 20    2|              bementünk a házba.~…Ki volna oly vakmerő, boldogságát a mienkhez
 21    2|            mienkhez hasonlítani? Ki volna oly vakmerő, e boldogság leírására
 22    2|             ruhában; szívben maig is csak oly kegyelettel emlékezünk reája,
 23    2|                 nem is érte ajkaimat soha oly édesség, mint mikor ő először
 24    3|                   keresni a magányt, mely oly sivár legyen, mint gondolatai;
 25    3|                  Eszméim egymásra nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai
 26    3|                   a pókot, melynek alakja oly utálatos, s gondolkozám
 27    3|                 az emberről, kinek alakja oly dicső. Elkísértem a patakot,
 28    3|                  kiálló szikla alá juték, oly sötét lett, hogy saját orromat
 29    3|                 ijesztő lett volna rajta, oly különös, oly titkos, bántó
 30    3|                 volna rajta, oly különös, oly titkos, bántó hatással volt
 31    3|                mulattasson?…~Minek hordod oly fennen arcodat?~Végy egy
 32    3|              találand többé…~Minek hordod oly fennen arcodat?~
 33    3|              szerelmes,~És esküszik annak~Oly tiszta szerelmet,~Melynek
 34    3|                  és magát annyi nép előtt oly szép drága ruhában a földhöz
 35    3|                  hideg sóhajtást arcomra, oly hideget, hogy szívem megáll
 36    3|                   S mi volna abban rossz?~Oly szép hazában lakni, mint
 37    3|          elbízottak. Koldusok most, egyik oly hideg, mint a másik.~Éjfeleken
 38    4|                  cosaque, mi neki csaknem oly jól illett, mint hajdan
 39    4|              Illyriából?~– Honnét?~– Önök oly szemeket csinálnak, mintha
 40    4|                 ijed. Denique nem akartak oly országban élni, hol a nemesi
 41    4|               elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan kigyakorolt nyelvű
 42    4|           játszani kényszeríttetének, egy oly darabot adtak elő, melyben
 43    4|               akar, kancsukát kap. Ez egy oly saját universalremedium
 44    5|                   sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít
 45    5|                 világít az éjben s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat
 46    5|                szemeit kezével eltakarja.~Oly távolból megismeré a szerelmes
 47    5|                   a szerelmes vőlegényét, oly távolból meglátja az anya
 48    5|                    Arcát tenyerébe rejté. Oly rosszul esett neki hallani,
 49    5|                támasza, tanácsadója volt, oly sokan valának… Ezeknek nagy
 50    5|        tekintetéhez s nagy, fekete szemei oly bátran, oly hősiesen világoltak
 51    5|                 fekete szemei oly bátran, oly hősiesen világoltak elő,
 52    5|                 Dávid felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott
 53    5|           felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott az asszony
 54    5|           napbarnította szép ovál arcához oly jól illik az a kis, sötét
 55    5|                 öltözet is, melyet visel, oly különös hatású; az a piros,
 56    5|                  felkötésének módja, mind oly emlékeztető valami ismerős
 57    5|            küszöbére, melyeket még nemrég oly hősiesen védtek és oly hiába,
 58    5|             nemrég oly hősiesen védtek és oly hiába, mint távol rokonaik,
 59    5|                innen.~A cserkesz szívében oly különös visszhangot gerjesztettek
 60    5|                  édesanyja, akinek szavai oly hasonlóak ez asszonyéhoz
 61    5|               éppen úgy ragyognak, arcaik oly halaványak, hosszúkásak,
 62    5|         halaványak, hosszúkásak, vonásaik oly szenvedők, termeteik oly
 63    5|                  oly szenvedők, termeteik oly délcegek és hajuk olyan
 64    6|          készületek vannak ellenök, ismét oly hirtelen eltűntek, mint
 65    6|                 visszanyargalni, rendesen oly távolban, hogy lőni nem
 66    6|                  az éjszaka. Öltözetük is oly vad, oly rendkívüli volt,
 67    6|            éjszaka. Öltözetük is oly vad, oly rendkívüli volt, mintha
 68    6|                 épület stíljét elvadítja, oly szokatlan, oly kiválólag
 69    6|                 elvadítja, oly szokatlan, oly kiválólag merész, minőt
 70    6|                 test érintésére egyszerre oly erővel szökellt föl minden
 71    6|                    melynek arany színével oly szokatlan igézettel ellentétezett
 72    6|                  vén ember vagyok s mégis oly saját hatással volt rám
 73    6|               tartotta tőlünk elbúcsúzni, oly bizonyosnak tartotta, hogy
 74    6|                   maláj; – ha az én hajam oly ősz volna, mint az öné,
 75    6|                  mintha a föld okádná ki, oly hirtelen száguldtak elő
 76    6|                   ön, ha itt marad, úgyis oly rosszul néz ki, mintha négy
 77    6|             átkaroltam, magamhoz szorítám oly erővel, hogy azt hivém,
 78    6|             képesekké teszik az embereket oly hihetlen hatású mérgek készítésére,
 79    6|                   mozdulni. A leány pedig oly gyöngéden, oly szelíden
 80    6|                leány pedig oly gyöngéden, oly szelíden nézett reám, hogy
 81    6|           kárhozatos démoni szavakat, mik oly borzalommal tölték el a
 82    6|             körülem táncolni és énekelni, oly táncot és éneket, aminőért
 83    6|                    melynek képe már akkor oly vörös volt, mint mister
 84    6|             medencéjéből. E fontaine vize oly forró, hogy amit belévetnek,
 85    7|                  miknek habkönnyű kelméje oly átlátszó, mintha ködből
 86    7|                   de semmi sem volt rajta oly fejedelmi, mint hosszú hófehér
 87    7|                  Az üdvkiáltás mégegyszer oly magas lőn. Szolimán tovább
 88    7|                   rózsaszínű kaftánkában, oly lenge, oly éteri, hogy az
 89    7|                   kaftánkában, oly lenge, oly éteri, hogy az ember szinte
 90    7|                 arcraborult az egész nép: oly látvány következék, melyet
 91    7|                  elhallgatni, s ki legyen oly merész, hogy megmondja azt
 92    8|            harcokban; folyt a beszélgetés oly fennhangon, mintha veszekedtek
 93    8|                   szólt a varga moderate, oly szelíden, mintha könyörögne, –
 94    9|                magától.~De semmi sem volt oly becses, oly hirhedt Quenn-Hinn
 95    9|                semmi sem volt oly becses, oly hirhedt Quenn-Hinn tartományban,
 96    9|                  fésülve sehol sem tudták oly szeszélyes alakú kontyba
 97    9|                  s a bogláros emailtűkkel oly izletesen körültüzkődni,
 98    9|           patyolatujj senkinek sem illett oly jól, mint ő nekik.~Ez a
 99    9|         megfeszíté az ideget.~Alig lehete oly távolból kivenni, hogy mit
100   10|                   Ne gondoljon kend engem oly szegénynek. Mit árul kend?~–
101   10|                  ködmenben, csizmában, ki oly ügyesen mutatta be magát,
102   10|                   végzi ezalatt, s szüléi oly szegényesen járatják, hogy
103   10|            hivatlan látogatót.~Az éjszaka oly sötét volt, amilyen csak
104   10|                  meg Gergucnak, még pedig oly közel találta azt vinni
105   10|                siheder, mint egy vaspánt, oly erővel tartá őt fogva egy
106   10|                 bámulatában.~Az ütlegeket oly adagokban szolgáltatá ki
107   10|                dönté a becsületes embert; oly színben volt, mintha nemcsak
108   10|            helyette is. Szegény Birbucnak oly vörös volt az orra a sok
109   10|                  én elvezetlek benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikről
110   10|                  benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikről maga a história
111   10|                   én nem akarom koronámat oly főre tenni, mely porba hajol
112   10|                               3~Semmi sem oly jó tükre a napnak, mint
113   10|               keze sem elég erős, s nincs oly magasság, melyről én leesve
114   10|                Értelek Zenóbia; szeretnél oly dühössé tenni szégyenemben,
115   10|                 Anyám, mért nem vagyok én oly bátor, mint Vaballath?~–
116   10|          örömkiáltása terjedt mindenfelé, oly csodás ellentétül a római
117   10|                    Fenn a toronyban, mely oly magas volt, mint a bástya,
118   10|                  is elhagytak, a szél nem oly dühös, a nap nem oly forró,
119   10|                  nem oly dühös, a nap nem oly forró, a föld nem oly kopár,
120   10|                 nem oly forró, a föld nem oly kopár, mint egyébkor. Ellenségeink
121   10|         királynéja a reménylett partokhoz oly közel, ellenségei kezébe
122   11|          változáson ment keresztül, ő, az oly gyöngéd, oly nemes érzelmű,
123   11|             keresztül, ő, az oly gyöngéd, oly nemes érzelmű, oly lovagias
124   11|               gyöngéd, oly nemes érzelmű, oly lovagias ifjú, kinek költői
125   11|                 távolsággal együtt nőnek.~Oly arcot mutat, mintha igen
126   11|                  Majd keresek én magamnak oly országot, ahol meg tudják
127   11|             szabályoztatám.~Ámde mindezek oly anyagi érdekű dolgok, melyek
128   11|              máskor többet. Kifejlődésünk oly óriási léptekkel halad előre,
129   11|               gondolataimat közlöm veled, oly mélységes időn keresztül
130   11|              integetett visszafelé, pedig oly sűrű volt a köd, hogy az
131   11|           csillapult el. Reggelenként már oly félve hallgattam, ha nem
132   11|                 Azért írtam le e dolgokat oly körülményesen, mert becsületes
133   11|              nagyszerű városokat, mik itt oly hirtelen támadnak a földből,
134   11|                    Ide, hol az emberi kéz oly kevés, s hol a földet magát
135   11|               vaduló tájékok mélységében, oly helyeken keresztül, ahol
136   11|                 Egész óra hosszat mentünk oly bozótokon keresztül, ahol
137   11|                    hogy itt a csörgőkígyó oly megszokott háziállat, mint
138   11|              magunk körül, míg a vámpírok oly közel repkedtek füleinkhez,
139   11|                pirított, melyet a citoyen oly jeles dolognak talált, hogy
140   11|                két szikla közé szorult, s oly sebesen nyargalt, hogy a
141   11|                  bájakról, miket a költők oly csábító szépen írnak le,
142   11|                  hideg testet érzék, mely oly különös hatással volt rám,
143   11|                  fényűzési cikk volt, egy oly újabb alkalmazását ismerteté
144   11|              némán megrázta kezét, s amit oly régen nem láttam szemében,
145   11|             negyven nap és negyven éjjel, oly mértékben, hogy az orrát
146   11|               támad, míg testvére, Leona, oly szeretetreméltó ellentétben
147   12|                   s emellett a ráncolatok oly odavetetten könnyűk, mintha
148   12|               összetartsák. Az egész alak oly nemes és olyan gyöngéd,
149   12|                 ép maradt e mű, részletei oly finoman vannak kidolgozva,
150   12|                   ha lesz köztetek, ki őt oly híven állítandja elő, amint
151   12|                   amint én kívánom, annak oly magas jutalmat adok, aminőt
152   12|              istenekkel mert versenyezni, oly kegyetlen leszek én ahhoz,
153   12|                  szirmai lebegtek.~A kert oly magas fallal volt körülvéve,
154   12|                   Hat hölgy lép elő, mind oly szép, mint a hold, egyik
155   12|              akarná kérni, hogy ne nézzen oly szerelmesen reá.~A következő
156   12|           meglátni az udvar palotáiban, s oly különös volt magaviselete,
157   12|                  leglágyabb hajlásai mind oly magas művészettel voltak
158   12|               sokszor futottam utána. Itt oly ritkán látok egyet, azt
159   12|            nyári-nap alatt is hűs volt és oly éltető, hogy benne még azok
160   12|             kedvenc hölgyétől – mért vagy oly szomorú? Nem elég szépek
161   12|                kitaláltam, hogy mi nyomja oly nagyon. Kertembe a magas
162   12| Takhti-Bostan-hegy orma látszik, e szikla oly kopasz, oly sivár, valahányszor
163   12|             látszik, e szikla oly kopasz, oly sivár, valahányszor rátekintek,
164   12|      összehasonlítá szobrával; – a szobor oly életteljes, s a hölgy maga
165   12|                életteljes, s a hölgy maga oly holthalavány.~Egész éjjel
166   12|                tündérszemek. Ó a tündérek oly szépek; öltönyük ködből
167   12|                   a fenékre. Hiába törték oly finomra, mint a lisztláng,
168   12|              annak vállaira roskad, ki őt oly forrón szereti. Egy napon
169   13|                  a labonc?~Nagyobbrészint oly emberek, kiket magukat is
170   13|                  volna, mert a jó leányka oly istenfélő és diákfélő elvekben
171   13|            Gerzson úr segédje, s emellett oly jámbor érzelmű ifjú ember
172   13|             előfordul, mert a humanissime oly karokkal és vállakkal volt
173   13|              fájdalmait, a csalóka távcső oly közel hozta olykor az imádott
174   14|                 mint a másiké, s egyik is oly forrón szerette, mint a
175   15|               melyben a bérci patak zuhog oly vígan, s most, midőn a porlott
176   15|                 nefelejtsből, liliomból s oly bűbájosan daloltak, hogy
177   15|                  nefelejts, olyan szelíd, oly mosolygó, ajkain fejlő rózsabimbók,
178   15|            tündérek nem vénülnek, most is oly gyönge testű alak volt,
179   15|               kezéből pálcáját s ordított oly hangon, hogy odafenn a tengerszem
180   15|                   szemlátomást mégegyszer oly hosszúra nőtt, mint volt
181   20|              fogják nyomát találhatni, ha oly sebesen halad annak elenyészte,
182   20|               őserejű földön, még egyszer oly gazdagon fizetve, mint az
183   20|              Szemeik nézése olyan szelíd, oly bizalomteljes volt, ment
184   20|                  őket a nőktől; akik mind oly épek, szépek, az a kis bronz
185   20|                  óta közönyösen jártak el oly gazdagság fölött, minővel
186   20|            Pizarro paripái, amik maguk is oly vérszomjuak, miként lovagjaik.~
187   20|             szakadékai közé vezetett, mik oly irtóztatóan tátongtak a
188   20|               leánynak, amitől annak arca oly piros lett, miként a hajnaltámadat.~
189   20|                   A lovon ülőket nem érte oly hamar a veszély. A kén lege
190   21|               szép az nekem; aztán ha még oly csúnya volna is, mint ahogy
191   22|                nem csoda, ha nagyurainkat oly erővel vonzá Esztergom falai
192   22|          odavezetteték magukat a kán elé, oly bizton, oly ragyogó orcával,
193   22|            magukat a kán elé, oly bizton, oly ragyogó orcával, mintha
194   24|             asztalára; valami két szellem oly gonosz harcot űzött lelkében
195   24|                 hímzett cipő ágyam előtt.~Oly keskeny, oly finom, oly
196   24|                 ágyam előtt.~Oly keskeny, oly finom, oly parányi, hogy
197   24|                   Oly keskeny, oly finom, oly parányi, hogy az talán nem
198   24|                tagadhatatlan, mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben
199   24|               gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó arc vonásai
200   24|                 szeretjük önt mind; senki oly jól nem tudna bánni e szegény
201   25|               azok a képek s azok a képek oly erőtlenek, mintha ők is
202   27|                   el nem hordtak, azontúl oly módon ott maradt, s nem
203   27|                    akinek festett képe is oly szép, hogy mikor asszonyszemélyt
204   27|                még a Veni Sancte alatt is oly hatást gyakorolnak a jelenlevőkre,
205   27|               tudniillik a török öklével; oly szörnyű termete, vállai,
206   27|                   az a nagy halott, akire oly szakadatlanul harangoznak?
207   27|              szerette leányomat, de én is oly nagyon szerettem szülővárosomat.
208   27|              lovas felkelő had a közelből oly rútul bánt csákányaival
209   27|                  jó okai voltak a ránézve oly kedvezőtlen svéd háború
210   27|                 kinevetni való volnék, ha oly büszke akarnék lenni, mint
211   27|               ugyan, hogy senki a marháit oly távolságban a kastélytól
212   27|                  hogy egész szüret végéig oly álló csend és hallgatás
213   27|                Debrecenben, soha a diákok oly szorgalmatosak a kollégiumban,
214   28|           amelyből én már ittam?~E kérdés oly gyöngéd, oly bensőséggel
215   28|              ittam?~E kérdés oly gyöngéd, oly bensőséggel teljes hangon
216   28|                  megcsókolta kezét; de az oly tisztelettel történt, mintha
217   28|        önteltséggel, amit a párizsi ember oly tökélyre fejlesztett, –
218   28|                   utaztunk, én és ő, akit oly régóta kerestem.~– Láttam
219   29|                   e hazaárulóhoz! Mert ez oly rettenetes gonosztevő, aki
220   29|            lehetséges.~A két vitatkozó úr oly fennhangon értekezett, hogy
221   29|           véletlenül összetalálkozám, s ő oly nyájasan invitált meg, hogy
222   29|                  a fizikából, hogy vannak oly szerencsétlen emberek, akik
223   29|                   az e földi jóknak pedig oly legyalázását vitte véghez,
224   29|                 furcsa figurát, s afelett oly nagyon elővette a nevetési
225   29|                  élet mulandóságára aztán oly mélyen hatott Nyaviga pajtás
226   29|                   dühösen, s aki különben oly szelíd volt, mint a birka,
227   29|                cum smilclae climax!”~(Ami oly irtóztató káromkodás, hogy
228   31|              átszorítva. Öltözetük valami oly finom selyemből volt, mely
229   32|                Arca, mint a cserzett bőr, oly barna, összevissza dúlva