Part

  1    2|              kőmíves rést a falon, s azzal „illa berek, nádak, erek”,
  2    2|            apám jól megdögönyözött s azzal fenyegetett, hogy mészárosinasnak
  3    2|            valamerre a macska farka, azzal odautasíttattam magamat
  4    2|       szerencsésen kihajítottam azt.~Azzal nekiültünk s dohányoztunk,
  5    2|             nem megyek Esztikéhez, s azzal egymás nyakába borultunk
  6    2|            még titok”, súgám neki, s azzal elválva tőle, siettem a
  7    2|        kivetődtünk a nádméztartóval; azzal mentegettük magunkat, hogy
  8    3|              akarta magát falaztatni azzal. Ájultan húzták fel őt onnét
  9    4|         eledel? rá egy pohár savó, s azzal készen vagyunk.~– Hát ez
 10    5|             szegény béna homlokát, s azzal otthagyta őt a toronyban.~
 11    6|             látszának rá figyelni, s azzal irtózatos hahota, kecskemekegés
 12    6|           tudtam ellene állani.~– Én azzal segítendék magamon helyzetedben,
 13    6|       végigpöngeté a fegyver élét, s azzal hirtelen kirohant a teremből.
 14    6|               tompa bőgést hallatva. Azzal még egy sereg asszony jött
 15    6|             kenőcsöt véve tenyerére, azzal fejemet, alig hallható szavak
 16    6|      mormogása közben, bedörzsölé, s azzal egy fehér lepellel tetőtül-talpig
 17    7|          mellett kétfelül állanak, s azzal átadta az ulemának és imámoknak
 18    9|           jöttetek, – monda nekik, s azzal inte a mandarinoknak, hogy
 19    9|      leütteté a mandarinok fejeit, s azzal maga ment a hajók fenekét
 20    9|              e vadállat Tsong-Nu”, s azzal kimondá, hogy városát halálig
 21    9|             s akkor leüttette fejét.~Azzal paripájára ült, s kinyargalt
 22    9|          lovagok közül hátratekint s azzal lekapva válláról tegzét,
 23   10|           valami nemével viseltetik, azzal gorombaságát nem szűnt meg
 24   10|           egyszerre elmosolyodnak, s azzal rögtön ismét elharapja mindkettő
 25   10|              mint:~– Biz ez jul van.~Azzal ment a boltba, s kezeit
 26   10|             száját, ne kiáltson! – s azzal kétrét fogva a karikást,
 27   10|              festette volna is magát azzal. A hosszú bőjt egyszerű
 28   10|         kérdezé, hogy mit veszt Róma azzal, ha ezentúl az egyiptomi
 29   10|             meg, belém tudnál-e lőni azzal a nyillal ott kezedben? –
 30   10|            nyillal ott kezedben? – S azzal az erdőben eltűnt.~Herode
 31   10|              menten ketté harapja, s azzal megnyugodva, térdre ül,
 32   10|         kétszer mefordul helyében, s azzal kiszámítva magában a két
 33   10|    csatahangot küldve üldözői elé, s azzal nekidűl féloldalával egy
 34   10|           dönté azt a bokrok közé, s azzal elkezde alakjától nem remélhető
 35   10|          bömbölve szórta a földet, s azzal elhallgatott, fejét elbúsultan
 36   10|            volt ellenére feszítve, s azzal sebesen, mint a kilőtt nyíl,
 37   10|     csavargott az égő sudar körül, s azzal hirtelen lebomlott arról,
 38   10|        tartsák eszükben a rokonok.~S azzal két billikomot hozatva elő,
 39   10|            nem kegyelemkérés voltak, azzal bizonyitá, hogy ráhágott
 40   10|              öldöklött, ahova ért, s azzal kezökbe ragadva a rövid
 41   10|             decuriót nyakánál fogva, azzal mintegy buzogánnyal vágott
 42   11|               hogy vajon feleljen-e? azzal félpofájába igazítva a rágott
 43   11|       ágyúgolyót varrt a lábaihoz, s azzal megfogták kétfelül s belódították
 44   11|            vett mindenki egy villát, azzal szétfeküdvén ki az ablakba,
 45   11|           fickót, hogy kövessen meg. Azzal valóban nem tartozik.~Egy
 46   11|              kiszúrta volna a szemét azzal a plajbásszal, ami az orrába
 47   11|         gyertek Ikariába; bezzeg nem azzal akadsz itt meg, ami nincs,
 48   11|            itt meg, ami nincs, hanem azzal, ami van; kapsz földet,
 49   11|       agyonlőhetem, de mit csináljak azzal a millió bogárral, miket
 50   11|            azt a kacikának, s míg ez azzal volt elfoglalva, belerúgtam
 51   11|            egyet lódítottam rajta, s azzal úgy teremtettem a földhöz,
 52   12|             ha nem látja-e valaki? s azzal megoldá nyakán és vállain
 53   12|         lelki vágy volt egyesítve, s azzal mintha fáznék, hirtelen
 54   12|             egész összegyűlt udvart, azzal lekapva szobráról a leplet,
 55   12|           bír senki teljesíteni, – s azzal elmondá az álmot.~Ferhád
 56   13|             egy pár fejelés csizmát, azzal elvitte Enyedre, letette
 57   13|              vizsgálnak, naphosszant azzal foglalatoskodnak, hogy a
 58   13|            ég csodáin fárasztják, ők azzal mulatják magukat, hogy a
 59   13|             fülébe súgott valamit, s azzal rosszul rejtve ravasz mosolygását,
 60   13|              neked is, nekem is; – s azzal egyet rántott ellenfelén,
 61   14|              káguárnak az ő bőrét, s azzal övedzétek körül derekaitokat,
 62   14|              hangot adott mindkettő.~Azzal előhívták az ősz Ruhivát,
 63   15|           fog hallatszani e vidéken.~Azzal elbocsátá a remete kezét,
 64   15|          magával egy hosszú kötelet, azzal összekötözé a tulkokat szarvaiknál
 65   15|         legutolsó volt a vezértulok. Azzal saját derekára hurkolá a
 66   15|         derekamról, íme átengedem.~S azzal kihajítá övét s gyöngyfüzérét
 67   15|              jó birsalmabotot tőrül, azzal üsd meg, aki előtted áll;
 68   15|             Hogyha ellenkeznek, csak azzal fenyegesd, hogy ráütsz e
 69   15|      háromszor, Isten szent nevében. Azzal munkádat bevégezted és jer
 70   15|      atyafiát, bújt, ki hova tudott. Azzal felült a megjuhászodott
 71   17|             éppen Graczafiláné! hogy azzal csúfoljanak; nem, inkább
 72   17|          mint a maga szamárságaitól.~Azzal kiment a konyhába, úgy becsapta
 73   17|             leányommal, nem lehet ám azzal gorombául szólni, mert az
 74   17|          ellen, fehér főkötője pedig azzal a nagy széjjelálló fodorral
 75   17|           kegyelmedhöz, mit akar már azzal az én leányommal csinálni,
 76   17|       leányom nem úgy van szoktatva, azzal nem lehet úgy bánni, mint
 77   17|      Jucikával összecsókolódtatta, s azzal elismerték mind a ketten,
 78   17|             nem viheti magával, hogy azzal üthetné vissza. Meg kellett
 79   17|            volna fordulni a szobában azzal az evezővel.~Miután Máki
 80   17|            ki vele egy szál evezőre, azzal kezdé ijesztgetni, hogy
 81   18|              kocsija utazik valahova azzal a négy szép lóval okulátára,
 82   18|             No nézze csak kegyelmed.~Azzal Galgó szomszéd megfogja
 83   18|      verekedéshez, sohase verekedjék azzal, ami a kezébe akad – szárazon,
 84   19|              világon.~– Hej, sok van azzal mondva.~Kettő, három már
 85   19|             pedig majd aztán utánam.~Azzal komoly áhitatos képpel,
 86   19|              az több ezer forintnál.~Azzal letette az asztalra a bankót
 87   20|           szívét, megajándékozá őket azzal a tűz-itallal, amitől a
 88   20|           fel Rocha kerek palotáját, azzal a réz kúptetővel s a tíz
 89   21|               akit nem tisztelek meg azzal, hogy meguramozzam, volt
 90   21|            bácsi.~– Majd elvégzem én azzal, ne búsulj, az az én dolgom.~–
 91   21|        inkább kell, hogy megcsókolj.~Azzal kihúzta széles handzsárját
 92   21|             csókoltad meg a pofáját.~Azzal otthagyta Dúl Mihály uram
 93   21|         csúnyául, maradj Rácz Jankó.~Azzal visszavitette főbíró uram
 94   21|              vajon a basa beelégli-e azzal, hogy a gyilkos megölessék,
 95   21|             nagy kegyelem volt neki.~Azzal a basa ismét visszaült helyére
 96   21|             akinek a fejét levágták.~Azzal nem kutatta tovább a dolgot
 97   22|             megszentelé a híveket, s azzal kihozták a templomból a
 98   22|           nézzétek: ilyen a szépség.~Azzal félrevonta sátora függönyét
 99   22|     számotokra, válasszatok közölök.~Azzal az asszonyokhoz fordult:~–
100   22|              a fátyolt fejeitekről s azzal férjetek feleségei vagytok.~
101   23|              sokat is tartok efelől. Azzal a biztos öntudattal hordozám
102   23|          búcsút vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá fülembe: „
103   23|           ilyenkor jőjj el ismét!” s azzal egyik ajtón eltávozott,
104   24|         ember vagyok, akit meg lehet azzal ijeszteni, ha azt mondják,
105   24|             az adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek nem
106   24|             az ember: – „Queraus!” – azzal elkezdett dobolni, trombitálni
107   24|         megtette a nyolcféle tempót, azzal leugrott a kő tetejéről,
108   24|              sötét fekete szemeivel, azzal felemelte a fejét büszkén,
109   24|           okom van megelégedve lenni azzal, hogy ezt a kis jószágot
110   24|              de annyi bizonyos, hogy azzal a nevetséges diszharmóniával,
111   24|               mintha fölöttem volna.~Azzal lefeküdtem, valami úgy húzott
112   24|        lephet, s aki minden mondását azzal fejezi be: „az úr pokolban
113   24|             jól esett volna aztán.~S azzal ott mindjárt előttem lefeküdt
114   24|           bejön a Louis, az elvégzi.~Azzal előkerestem Louist, egy
115   24|           hisz ez nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával? hozzon nádpálcát,
116   24|             dorongot, petrencerudat, azzal üsse; Louis aztán utolsó
117   24|             nem nyugtalanított többé azzal az eszmével, hogy ez most
118   24|             csak fel talál ugrani, s azzal a papirosnyíró ollóval elvágja
119   25|             a környékben. Ha hiszed, azzal erősebb vagy a hitben; ha
120   25|           követ felragadni az úton s azzal kergetni kifelé? A basa
121   25|              a fejére a buzogánnyal; azzal csendesen mentek haza; senkisem
122   25|              voltam, nézzetek ide.~S azzal azt az erős selyemszalagot,
123   25|            moraj volt az eskü szava.~Azzal a penészvirág ismét visszafeküdt
124   25|              ellenség van a várban s azzal vágtatott visszafelé az
125   26|        négylovas hintaján. Ott aztán azzal csúfolta minden ember, hogy
126   27|      segedelmünk jőjjön az Úrtól.”~S azzal int, hogy üljenek le.~Mindnyájan
127   27|            azért teremté Isten, hogy azzal kérkedjenek, hanem hogy
128   27|        okozott. Fizethet kegyelmed s azzal menjen Istennek szent hírével.~
129   27|            hős elszántsága ez, hanem azzal igen közel testvér, a békehirdetés
130   27|           szigorú hangon – kegyelmed azzal vádoltatik, hogy a tábort
131   27|        hazára nézve, s megeléglettek azzal a dicsőséggel, hogy a lelkiekben „
132   27|            uram megbillenté fejét, s azzal inte a porkolábnak, hogy
133   27|             távozást intve a bíró; s azzal föltevé süvegét, föloszlatá
134   27|           pörölyt tartott kezében, s azzal megüté a sárga ház kapuját,
135   27|             hogy most ne feleljen, s azzal karon fogva, átvezeté saját
136   27|              fogva az egész táborban azzal üldözték, hogy „ergo, aki
137   27|       hagyományos tüzoltó „nagybot”; azzal készült az útnak.~– Hát
138   27|             tizen nem lőnek utána? S azzal el lenne árulva jövetelünk
139   27|              bot való fegyvernek; ha azzal nem tud bánni, kár neki
140   27|     mindnyája kulacsát bakatorral, s azzal útnak ereszté; ki-ki vitte
141   27|           nép között a rémkiáltás; s azzal egyszerre fölkeveredett
142   27|            mert bátor és vitéz vala.~Azzal kapta a nagy ólomkalamárist
143   27|         ráadom az utolsó áldást. – S azzal a határozatot végigönté
144   27|              hogy esküszegés esetére azzal fog megöletni.~Szulali szívében
145   27|              meg lett volna elégedve azzal a jutalommal, amit elárult
146   27|                 Ez Asszán basa kéme.~Azzal lehúzták róla a többi cifra
147   27|      kémlelődni.~A csatlós éjszakára azzal a hírrel tért vissza, hogy
148   27|            romkastélyt ne hagyja el.~Azzal egy görcsös botot véve a
149   27|         küzdünk egymás ellen többet.~Azzal megcsókolá az ifjú homlokát
150   27|              Léleknek nevében, Ámen!~Azzal leoldta kardját s az asztalra
151   27|              egy nagy, puszta szérű.~Azzal megint, szó nélkül, ahogy
152   28|       fűtőszereit is megtagadta, sőt azzal a világos biztatással kecsegteté,
153   28|       kisasszony. Van nálam. Ihatjuk azzal.~Ezzel a szóval egy rekedt
154   28|          mérföldet.~– Jeográfiait! – azzal a szóval hirtelen torkon
155   28|         ürömtaplóba tüzet csiholt, s azzal szájába dugta pipáját, nekiszegte
156   28|              Áh! – szólt Zseminszky, azzal a büszke önteltséggel, amit
157   28|    fejlesztett, – én francia vagyok.~Azzal nyugodt vérrel készíte magának
158   28|             tolvajlámpa volt velünk, azzal a sírüregben megvilágítottuk
159   28|            elmondani nem fogom, mert azzal örök időkre elriasztanám
160   28|        szólítalak: „te kisleány, ide azzal a dinnyével!” akkor jőjj
161   28|          alkudjam is veled. Érted-e?~Azzal vettem az utitáskámat s
162   28|           dinnye belsejébe elrejtém, azzal a kivágott cikket ismét
163   28|     altisztet tolt be még a vagonba, azzal ránkcsukta az ajtót.~Én
164   28|      utánozni a pálinkarészeg álmát. Azzal a szaggatott lélegzettel,
165   28|         takácsvetélő kézrángásokkal, azzal a koronkinti dadogással.
166   29|       lunátikust.~– Hogyne hinném! – Azzal leveszi a sipkáját, s elkezdi
167   29|            Nem. Majd sorba megyek.~S azzal megebédel, végig kóstolva
168   29| elválhatatlan gubával a nyakában, él azzal az elővigyázattal, hogy
169   29|         jöjjön gyalog. Gyüh te fakó.~Azzal belevágott az ostorral a
170   29|         láttam, a másikat behunytam, azzal nem láttam.~– Még a cselédek
171   29|           nem kaptam ki a porciómat.~Azzal mind a két asszony neki
172   29|              kisasszony gerebenyez”. Azzal ma nem lehet beszélni.~Ezt
173   29|          epekedni, s meg nem váltani azzal, amit ilyen nagyon kért.~
174   29|      Mivelhogy mind a két asszonyság azzal ostromolta, hogy mit tud
175   29|     professzor úr két csizmája közé, azzal nagy dohogva eloldalgott,
176   29|           parázs ráragadt a farkára, azzal ijedtében felszaladt a padlásra;
177   29|             kaphatták meg rektornak, azzal igyekeztek kifejezni, hogy
178   29|        lehetett visszautasítani. Már azzal megjött az éneklő kedve,
179   29|           széket az asztal mellől, s azzal kezdte el Dallos Ádit üldözni. –
180   29|            szükség, hát majd hívlak!~Azzal bement a folyosóra, s elkezdett
181   29|             még rosszabb emberek is.~Azzal nem restelte a fáradtságot,
182   29|             vagy is.~De mármost hová azzal a köpönyeggel?~Ha bemegy
183   29|              a konyhában csókolódni.~Azzal visszahúzta a fejét a szobába,
184   29|           padlásablakon keresztül. S azzal temessük el az egész lunátikus
185   29|           léleknek nagyon jól esett.~Azzal mindenki meg levén elégedve,
186   30|           nem akartam szegény leányt azzal megszomorítani, hogy nincsen
187   30|         mielőtt én szóhoz juthatnék, azzal üdvözöl, hogy „ugyan kedves
188   30|      ismerősömet már én szólítom meg azzal, hogy „ugyan kedves barátom,
189   30|      kiszúrja az egyik öt forintost.~Azzal aztán futok haza. Van már
190   30|         Mindig azt hittem, hogy most azzal fogad az asszony, hogy megint
191   30|         akartam vágni saját torkomat azzal a késsel; amit aztán szépen
192   30|             Kóbira is tizenkettőt, s azzal szépen kiegyeztünk volna
193   30|              prókátor kontó. De csak azzal biztatott, hogy nem kell
194   30|             dalolni találnék tőle, s azzal alkalmatlanságot szereznék
195   30|             és bécsujvárosiak. (Hisz azzal hazafiúi érdemet is fog
196   31|             a legszebb nők laktanak. Azzal vádolták Xelenhoát, hogy
197   31|           arra ültette le a húgát, s azzal ismét eléje ment az érkező
198   31|              le az elefánt hátáról s azzal csendes, méltóságteljes
199   31|        mögött átnyúlva, a kardját, s azzal a jó éles pengével egy rendkívül
200   31|           veres taraján, szakállán s azzal kinyújtva a nyakát, elkiáltá
201   31|     kiáltotta: „ugrik az okosabb!” s azzal hátat adott.~Erre pedig
202   31|       lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, azzal a szivárványszóró drágakővel
203   32|         redőszirom szárain teremnek. Azzal játszott. – Játszhatott
204   32|           eszik. Nem tudom mivel él.~Azzal egy szeletkét levágva az
205   32|             érte, írd föl a rovásra.~Azzal felcihelődött, oda koszorgott
206   32|           Elvette tőle.~– Ez nem jó.~Azzal felemelte a gyermek állát,
207   32|          eldugva a kezét a szűr alá.~Azzal odahívta magához a csaplárnét,
208   33|           kezét a nagyságos úrnak.~S azzal söpri tovább a dicső papírkacatot
209   34|              éneklést míveltek, hogy azzal az egész utca minden komondorát
210   34|           Liba Kis Jánosné asszonyom azzal szolgált rá a magáéra, hogy
211   34|        haszontalan költekezést tette azzal a nagy téglafallal.~Mert,
212   34|        latinra került a sor; a Palkó azzal ijesztgette el a verebeket
213   34|         arbore? (Mit csinálsz megint azzal a fával?)~– Fajfát csinálok
214   34|           azt a szegény Palkó diákot azzal a sok veszekedett Hübnerrel,
215   34|           egy milliót.~Már erre csak azzal felelt Liba Kis Jánosné,
216   34|    városszerte, hogy „macskakirály”.~Azzal hirtelen befordult a menyecske
217   34|             plágáiba.~A szolgáló még azzal az impertinens kérdéssel
218   34| mestergerendáig fog ugrani örömében. Azzal elkezdte a vászonkuffer
219   34|            nem mondod el senkinek.~S azzal előkereste Verbőczyt, s
220   34|           Hívatta a török tolmácsot.~Azzal pedig nem értették meg egymást.~
221   34|     becsületes zsidóképű ember volt. Azzal aztán megértették egymást.
222   34|             Kis Jánosné asszonyom, s azzal felkapva a felső rokolyáját,
223   34|    zsibárusnál egy revolvert vegyen.~Azzal aztán elment vizitet tenni
224   34|           amint visszajön Londonból, azzal a százezer fontsterlinggel,
225   35|               hogy ez a Smitt azonos azzal a játékos ellenféllel, akinél
226   35|            fel:~– Ez az én férjem!~S azzal eldobva a magával hozott
227   35|            ott állt a szoba közepén: azzal szemben leültették Tihamért.~