Part

  1    1|       tekintetével a messze láthatáron, hol ég és tenger összeolvadnak,
  2    1|                 ismerd meg azon helyet, hol a halál forrása fakad, tenéked
  3    1|                 s midőn kérdezték tőle, hol van a leány, előmutatta
  4    1|        nemsokára Botany-Baybe érkezett, hol a keresettek megjelenvén,
  5    2|              sem, midőn a harasztosban, hol én elől, hol ő hátul kergettük
  6    2|              harasztosban, hol én elől, hol ő hátul kergettük egymást.~
  7    2|               hanem körültekinték, hogy hol hagyott a kőmíves rést a
  8    2|              keresvén benne. Háza falát hol kékre, hol sárgára meszelték,
  9    2|            benne. Háza falát hol kékre, hol sárgára meszelték, utoljára
 10    2|            szoba ablakára lehete látni, hol Esztike időzött, s nagy
 11    2|              forgós-suhogós és ropogós! Hol jársz itten?~(Tán bolond
 12    2|              olvasni belőle, törülgette hol a maga szemeit, hol a pápaszemeit:
 13    2|          törülgette hol a maga szemeit, hol a pápaszemeit: hasztalan –
 14    2|                hát te is itt vagy? vagy hol is vagyunk mind a ketten?
 15    2|             épkézláb leértünk.~– De hát hol vagy?~– Farkasveremben.~–
 16    2|                mint az esthajnal.~– Hát hol a cukortartó? – rivalla
 17    3|              félreviselték; ott vagyok, hol legtöbb zajjal jár a világ.
 18    3|              benne. Akartam tudni, hogy hol végződik, mentem vele vad
 19    3|                egy posványhoz vezetett, hol szétterülve, a bürkök töveit
 20    3|                völgyet jókor elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok
 21    3|                s kiről senki sem tudja, hol vette magát, és hová lett.~
 22    3|      véghetetlen égbe… Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt
 23    3|             helyet, hová mégis mennie s hol meghalnia kell! Mint számlálná
 24    3|                seb, de legfájósabb ott, hol enkezeim pusztítának rajta.
 25    3|                 lakhelyét, azon helyet, hol ezután élni fog.~Megindult
 26    3|                  nem egy követ letenni, hol egykor már város ne lett
 27    3|                sötétlő fellegek között, hol már csillag sem jár, hol
 28    3|                hol már csillag sem jár, hol a világnak vége van, s kezdődik
 29    4|                                         Hol leszünk két év múlva?~vagy~
 30    4|           sajátlag Belgrád vármegyéből, hol ez ideig fogva voltam.~–
 31    4|              szögletben tűzhely állott, hol kedves szőke nő sütött-főzött
 32    4|           bennünket a jeges tengerbe.~– Hol kezdjem azonban? Mikor hallották
 33    4|                ennyire a magyar nemzet? Hol vesztettük el az eldöntő
 34    4|        vesztettük el az eldöntő csatát, hol van a magyar nemzet utósó
 35    4|                 kiküldték Lapponiába, a hol a legnagyobb férfi is négy
 36    4|             akartak oly országban élni, hol a nemesi szűzhátakat is
 37    4|             népnek ott élni nem szabad, hol a kutyák szentek. Fogták
 38    4|                míg találtak egy határt, hol senki sem lakott. Azt gondolták,
 39    4|           Orinoco vizén Icaria határát, hol a communismust Vasvári Pali
 40    4| elidegeníthetetlen tulajdonul Gazsinak, hol élte boldogabb napjait leélte.
 41    4|       száműzessenek. 5. Azon kéményben, hol ő télen át lakik, rajta
 42    4|                négy órakor a színházba, hol décbundában adják Romeó
 43    4|                 adják Romeó és Juliát s hol Idali Laura talpig asztrakánba
 44    5|              népének, a szép háborúról, hol az Isten ládája mellett,
 45    5|              lerogyott az árok előtt.~– Hol hagytad fegyveredet? – kiálta
 46    5|              volna sírt magadnak ottan, hol meghalni dicsőség, a csatamezőn.
 47    5|             neked! Egy csatatér felett, hol az elemek maguk is csatáznak,
 48    6|                tükörfényes, csupán oda, hol egyik kő a másikat éri,
 49    6|                Paropamisus hegyek közé, hol szolgáim építik a templomot
 50    6|           Megmagyarázták neki a helyet, hol a csillagnak látszani kelle,
 51    6|          azoknak nagy részét leölték.~– Hol maradt Davidson? – kérdé
 52    6|                beteg vagyok.~– Mi lelt? hol jártál? – kérdezém tőle,
 53    6|                 odább adni. Szóljon ön, hol volt, mit csinált, kivel
 54    6|              hófedett halmokhoz értünk, hol már alig tengett egy-egy
 55    6|           kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem a tudomást erről
 56    7|                ki ekkor balra fordulva, hol a sötét épület állott, inte
 57    7|             atyám, veszélyes ott lakni, hol a villámok teremnek. Te
 58    7|         távozzanak e helyről, menjenek, hol rájuk nem lehet találni,
 59    9|                                Tsong-nu~Hol, merre nem jártál te egykor
 60    9|               nép nem látott még téged?~Hol a jeges tenger hófedett
 61    9|               elől, s a chalonsi mezőn, hol a félvilággal küzdöttél,
 62    9|                  kiknek neve sincs már.~Hol a világváros Róma, nemzeteknek
 63    9|               is megismertetéd magadat.~Hol a mennyei birodalom, Kína,
 64    9|                egyforma századjait éli; hol a sárga folyam mellett Peking
 65    9|              ott, ahol senki sem várta, hol élettelen sivatag, úttalan
 66    9|            Másutt templomba siet a nép, hol bőujjú kaftánban hajtogatja
 67    9|                utána; nemsokára a hely, hol büszke város állott, egy
 68    9|                Hilea idegen sivatagába, hol még a vadállat is éhen hal
 69   10|                 kellett igazolnia, hogy hol kapta, kitől kapta, miért
 70   10|         bedöntöd a hátudat a kályhával. Hol jársz még most is?~– Ne
 71   10|               én most?~*~Azon városban, hol a kalmár lakott, hajdan
 72   10|               van s paszuly nem terem s hol a boldogultak megdicsőült
 73   10|                lépett mellé. Nem tudta, hol kezdje a szót. Minerva nevetve
 74   10|               csak egy sötétség leszen, hol a semmiség közepében csak
 75   10|                s megkérdezni tőle, hogy hol fekszik a báró Juinszky-féle
 76   10|         veszélyes közelében Perzsiának, hol Sapor király Cyrus birodalmának
 77   10|             őket a fekete pusztaságban, hol csak az ő szemeik ismerték
 78   10|           tündérregék honában, keleten, hol lágyabb a szív, forróbb
 79   10|              elhajlanak léptei alatt, s hol bokrostul nőttek ki az összesűrűsödött
 80   10|                s azon táj felé vezette, hol a király állott.~
 81   10|               oda eshetett az égő nyíl, hol a vad elrejtőzve feküdt,
 82   10|             hordani, s örömeit keresni; hol egyedül lakott még igazság
 83   10|            lakott még igazság a földön; hol egyedül állt fölemelt fővel
 84   10|               nép királya trónja előtt; hol egyedül volt még megjutalmazva
 85   10|              bűn, védve az ártatlanság; hol gazdag volt a becsületes,
 86   10|              boldog volt a tisztalelkű; hol igaz mértékkel mértek a
 87   10|              mértékkel mértek a piacon; hol üresek voltak a börtönök;
 88   10|               üresek voltak a börtönök; hol egy asszony kezében volt
 89   10|                 emelve egy Faustinának, hol őt mint istenasszonyt imádják
 90   10|                igen gazdag jutalom ott, hol egész erdők vannak belőle.~
 91   10|        szabályos négyszögeket képeztek, hol minden férfinak egyenlő
 92   10|                A legelső cohors elején, hol a római sas állott, épen
 93   10|          gépeket, levezette a piacokra, hol a népség fegyvergyakorlatot
 94   10|        Vaballathot nem láncolták mellé? Hol maradhatott ő?~Hajh! az
 95   11|              emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad?
 96   11|                ábrázolta a B. megyében, hol éltem legboldogabb óráit
 97   11|            Ikaria, az egyenlőség földe, hol mindenki egyforma, úr és
 98   11|                rézszinű ember és barom; hol a föld mindenki számára
 99   11|                számára egyenlően terem, hol a világteremtő eszméknek
100   11|                őshonában találja magát, hol nincsenek kasztok, népkülönbségek,
101   11|           nyomorult spártai szabadságé, hol a vének voltak zsarnokai
102   11|               az önző római szabadságé, hol egy nép zsarnoka volt a
103   11|               sem a francia szabadságé, hol a nép zsarnoka önmagának,
104   11|                sem az angol szabadságé, hol a törvények zsarnokai az
105   11|          egyesült státusok szabadságáé, hol szinte vannak zsarnokok,
106   11|                 még csak törvények sem, hol az emberek annyira szabadok,
107   11|            önmaguknak sem parancsolnak, hol nem grasszál semmiféle alkotmány,
108   11|           grasszál semmiféle alkotmány, hol még a családi fensőbbség
109   11|                  kérdem Jancsitól, hogy hol vagyunk már?~– A tengeren –
110   11|              kitört a vihar, a harmadik hol jobbra, hol balra csapott
111   11|                  a harmadik hol jobbra, hol balra csapott hegyével a
112   11|                  süttesd meg. Hát a bor hol van?~Erre elém tett egy
113   11|               Amerika az igéret földje, hol munka nélkül terem a kenyér,
114   11|          egyiptomi bográcsok után.~Ide, hol az emberi kéz oly kevés,
115   11|                 emberi kéz oly kevés, s hol a földet magát is nyomról,
116   11|               utaztunk vasúton, azontúl hol kocsin, hol lovon, mindinkább
117   11|            vasúton, azontúl hol kocsin, hol lovon, mindinkább vaduló
118   11|               nem tudtuk gondolni, hogy hol fogunk itt citoyen Kurczra
119   11|    ingredienciáknak.~Akadtunk helyekre, hol a szűz természet olyan mocsárokat
120   11|              inkább magam építek egyet; hol van üres fundus?~Az én országfőnököm
121   11|               fogtam Kurcz gazdát, hogy hol vannak azok az egész bivalycsordák,
122   11|               cukornak nagyon émelygős, hol terem? – kérdém gyanakodva.~
123   11|              jöhet az be ide a faházba, hol akar. Másnap mindjárt hozzáfogtam
124   11|                  hisz ő is magyar, ott, hol senki sem az.~Ilyenek az
125   11|                 hazából, akik mehetnek, hol volna most a magyar nemzet?
126   12|                  Ez ajk Shirin ajka, de hol maradt róla az élet, hol
127   12|                hol maradt róla az élet, hol maradt róla a hang? Shirin
128   12|                Shirin szobrát látom, de hol maradt róla a lélek, hol
129   12|                hol maradt róla a lélek, hol maradt a szerelem?~– Az
130   12|                 mosolyg, bűvöl! Szobor, hol az ajkaknak hangja, az arcnak
131   12|           rajtok fel merészeljen menni, hol háromszáz lábnyi magasban
132   12|              megszűnt élni. Elment oda, hol a napnak nincsen árnya,
133   12|            árnya, az örömnek bűnbánata; hol a csengő virág nyílik, hol
134   12|              hol a csengő virág nyílik, hol a tündérek lejtenek, s fürödnek
135   12|                 fürödnek aranyos tóban; hol az élet folytatása az álomnak,
136   13|              küldé dolgozni.~Ezenközben hol egyszer, hol másszor megtörtént,
137   13|                 Ezenközben hol egyszer, hol másszor megtörtént, hogy
138   13|               Hát a csizmadia céhmester hol maradt?~– Az nem látta célirányosnak
139   13|         félálmosan felment a lépcsőkön, hol a szent eklézsia ötvenkét
140   14|              enyhébb és ősze gazdagabb. Hol a mi kerteink ritka gyümölcsfái
141   14|         visszamentek, s azóta ki tudja, hol járnak már.~Ehelyett azonban
142   14|             tatár-özön azon domb körül, hol az utolsó bátrak álltak,
143   15|          csendes, emberlaktalan völgye, hol semmi hang a vad madár kiáltásán
144   15|                 csodálatos szövevényen, hol a nap lesüthessen a víz
145   15|             kegyelmetek, honnan hoztam, hol találtam? – szólt az ifjú –
146   15|                beleereszté a kád vízbe, hol az vígan lubickolt, le-lemerült
147   15|                más fényesebb kápolnába, hol angyalkák ministrálnak,
148   16|                nem mert megszólítni):~– Hol van most a jó néne?~– Ma
149   17|                kell, hogy bele ne halj: hol van egy kis pamuk, kössük
150   17|                 házára nagy szörnyen.~– Hol van az a gyilkos, gonosztevő
151   17|                 annak vagyok a koldusa. Hol elváltunk, hol kibékültünk,
152   17|                 koldusa. Hol elváltunk, hol kibékültünk, sohasem tudtam
153   18|                 te asszony, mondd csak, hol jártál egész nap? – kérdé
154   18|          csinálni diadalívet, hát akkor hol vennék a zsidók a selymet,
155   18|              asszony az urát bolondnak. Hol egy kötél?~A jámbor asszony
156   18|                 másképp lesz az ezután. Hol a sajtár?~Galgó szomszéd
157   19|            született neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány,
158   19|               táplálhassa, s hurítgatta hol egyiket, hol másikat, a
159   19|                 hurítgatta hol egyiket, hol másikat, a ki álmában rosszul
160   20|               földet és benépesíté azt; hol most egyesével bujkál, hajdan
161   21|            labanc vezérek ijesztgették; hol a kuruc látogatta meg, hol
162   21|              hol a kuruc látogatta meg, hol a tatár, hol a palatinális
163   21|             látogatta meg, hol a tatár, hol a palatinális hadak; onnan
164   21|             őket, küldtek is a városnak hol egy énekes könyvet, hol
165   21|                 hol egy énekes könyvet, hol egy aranyos gombot a torony
166   21|              lárma kerekedik: „tűz van! hol van? a Csapó utcán van!”~
167   23|           hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van? egyenesen odatalált.
168   24|                 hát az a fogadott leány hol van? Remélem, hogy az csak
169   24|          hangosan kacagott rajtam. Hogy hol kacagott? azt meg nem tudtam
170   25|                 Az asszony nem fél ott, hol a férfi megijed. Az asszony
171   25|              rend száma azon a vidéken, hol Déznavár áll; a török idejében
172   27|                tisztított hitvallásnak, hol az üldözött menedéket talál,
173   27|               üldözött menedéket talál, hol a szegény lelki és testi
174   27|               és testi táplálékot nyer, hol az Úr templomának legerősebb
175   27|                 templomba menvén által, hol ez alkalommal rövid istentisztelet
176   27|                 labancvilágnak.~Dehát ő hol következik már?~Minden fényes,
177   27|               csak akkor vehette észre, hol jár? mikor a maga előtt
178   27|                 de nyakát fogom szegni! Hol van köpenyed? Ha nincs kéznél,
179   27|               micsoda mesterember volt, hol laknak még rokonai? Néhány
180   27|               senki sem fogja kérdezni, hol peregrináltak eddig; annyiba
181   27|                a kínzóterembe vezették, hol a fogoly már kellően el
182   28|               össze menyasszonyommal.~– Hol van?~– Itt áll melletted.
183   28|           kérdésére: hát az útipodgyász hol következik? igen egyszerű
184   28|                az ágyútól; az nem bánt. Hol a zászló? Ide a kardommal.
185   29|                keresni, – nem is tudom, hol kaptak volna? tisztességes
186   29|                  amit a paradicsomban: „hol vagy, Ádám?”~– Bizony nem
187   29|                lyukas. – Kitalálom már, hol vagyon? – No, ha kitalálja
188   29|               megoldhatatlan feladatot: hol van egy kréta?~S ezzel az
189   29|           professzor úr erre a hírre.~– Hol a botom?~Furcsa gyógyszer
190   29|               mondtam?~– Mered tagadni? Hol van egy ágyú, hogy meglőjelek
191   29|                 a kulcsot.~– Hát már én hol megyek ki akkor?~– Ha csak
192   29|                s ő maga nem tudja, hogy hol van! Nyaviga úr! Ismer az
193   30|              hogy a búza is vasból van: hol acélos, hol rozsdás, mégsem
194   30|                 vasból van: hol acélos, hol rozsdás, mégsem tart örökké.
195   30|                 eljegyzett mátkája, aki hol báró volt, hol gróf volt,
196   30|             mátkája, aki hol báró volt, hol gróf volt, de mindenképpen
197   30|             dolgom, hogy azt se tudtam, hol a fejem; s valamennyinek
198   30|            hazulról. A sok gyűlés miatt hol délben, hol este, hol reggelfelé
199   30|                gyűlés miatt hol délben, hol este, hol reggelfelé ebédeltem;
200   30|             miatt hol délben, hol este, hol reggelfelé ebédeltem; s
201   31|                 mondá Csia Csingi. – De hol van hát az a Leaotung tartomány,
202   31|        életedben ki nem találtál. Ugyan hol látsz te ilyen csodákat?~–
203   32|                nagy cirmos macska, mely hol a farkát csóválta alá, a
204   32|         kisleány orrát csiklandva vele, hol a tenyerével kapkodott a
205   32|                azt tenni.~– Hát a pohár hol van?~– Nem szokott kend
206   35|               de nem lehetett megtudni, hol lakik.~No de sebaj; majd