Part

  1    1|           Williám is sírt, mint egy asszony, maga sem tudta, miért.~
  2    2|             fejkötős fejét – Debora asszony; azt gondoltam: az egyiptomi
  3    2|       agyondobtad az éjjel a Debora asszony cirmos macskáját.~– Phű,
  4    2|      odautasíttattam magamat Debora asszony szobájához, s alázattal
  5    2|     emlékezetes ablaknál ült Debora asszony s orrát felém fordítva sandított
  6    2|             kívána jóreggelt Debora asszony.~Én odairamodtam hozzá,
  7    2| asztalkájához.~Én, használva Debora asszony keserves megilletődését,
  8    2|            egyedül maradtam.~Debora asszony pedig újra leborult, és
  9    2|            magát kedvencétől Debora asszony, nagy szívfájdalommal megvála
 10    2|         befészkeltem magamat Debora asszony kegyébe.~Ki is azonban erősen
 11    2|              tudva azt, hogy Debora asszony nem fogja azokat reám uszítani.~
 12    2|         hogy erre ráuntam, s Debora asszony is kezdte felejteni halottját,
 13    2|           sem történt, hanem Debora asszony annál kíváncsiabb volt meghallani
 14    2|          históriák, miket én Debora asszony előtt imádságos könyveknek
 15    2|            belől, – odaugrik Debora asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy
 16    2|      örömnek és üdvösségnek. Debora asszony megvolt a kúra alatt; életében
 17    2|           szép magát, még ha Debora asszony vele jár, ráadásul azt is
 18    2|                rivalla utána Debora asszony, ki is erősen örült magában,
 19    2|            lelkem közepét.~*~Debora asszony mind e mai napig él és uralkodik,
 20    3|             hívni a halált.~Szegény asszony.~Később valakinek eszébe
 21    3|            sem tudta, hová. Szegény asszony!…~Egyszer zivataros éjszakán
 22    5|                             Székely asszony~Elhallgattak az ágyúk, elhalt
 23    5|          fergeteg villog. A székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye
 24    5|          felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez s nagy, fekete
 25    5|       leszesz boldog, – folytatá az asszony. – Terád semmi öröm nem
 26    5|               Jer velem, – szólt az asszony, felemelve őt a földről.
 27    5|             oly élénken haladott az asszony mellett, mintha nem is a
 28    5|  engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt, s megtagadva
 29    5|          fehér kendőt! kiálta rá az asszony. – Döfd e szívbe fegyveredet,
 30    6|          kik előle elrejtőztek. Egy asszony élt Endorban, egy vén boszorkány,
 31    6|          holnap jövendője felől. Az asszony vonakodott, félt az ördöngősökre
 32    6|       jövendők tudásának lelkét. Az asszony engedelmeskedett; amint
 33    6|         megholt próféta lelkét.” Az asszony port hinte a földre, halálűző
 34    6|       eltakará arcát palástjába, az asszony reszketve, sikoltozva tekinte
 35    6|         ember, – szólt reszketve az asszony – hosszú bő palástban.” –
 36    6|            fészkelődjél barátom, az asszony vén volt és rút mint az
 37    6|        olajbogyóhoz, megaszalva. Az asszony láttomra fölkelt helyéről
 38    6|       hallatva. Azzal még egy sereg asszony jött elő, tíz vagy tizenkettő,
 39   10|        futott ki a boltba, utána az asszony, utána a Minerva, s egyszerre
 40   10|            szokás beszélni.~Borbála asszony ott hagyva Oliviát a cérnásboltban,
 41   10|      látogatói s rajtarontott. A jó asszony nem bírva levetkőzni takarékossági
 42   10|             ebből a konyakból.~A jó asszony azt gondolta, valami jó
 43   10|          veszteség, – monda Borbála asszony, s fejcsóválva hagyta el
 44   10|         folytak ezentúl is, Borbála asszony csak nagy néha bukkant elő
 45   10|   rövidséggel:~– A holdban.~Borbála asszony szépen visszament felkeresni
 46   10|            be a szobába. Ez Borbála asszony, persze, hogy szavainak
 47   10|            tette azt? Egy megvetett asszony és egy tudatlan paraszt.~
 48   10|             férfias munkához edzett asszony lemondjon legkedvencebb
 49   10|     világítottak benne.~– El innen, asszony! – kiáltának Maeon párthívei,
 50   10|             gyalázatos halállal egy asszony kezétől; az utolsó, kinek
 51   10|               Maeon, védd magad! Ez asszony az égből esett ide, s minket
 52   10|          voltak a börtönök; hol egy asszony kezében volt a királyi pálca,
 53   10|              fegyvert fogott minden asszony.~E város egy aranymarkolatú
 54   10|      követeket a kétszeresen hódító asszony: hódító szépsége és hatalma
 55   10|           rá:~– Le onnan a trónról, asszony! Engem Róma küldött…~Az
 56   10|          ültették oda közibétek!…~– Asszony, ne tovább! – kiálta közbe
 57   10|            büszke arcot mutatni egy asszony előtt? midőn Rómában templom
 58   10|            bátorítva; itt egy fehér asszony, vadul víva a hátráló csapatokkal.
 59   11|    állapodni. Valami kétszáz férfi, asszony, gyermek és mopszli egymás
 60   12|            elég volt egy szeszélyes asszony bebizonyítani, hogy ők nem
 61   12|      szellemekkel – felelt az epedő asszony, és mosolygott; a király
 62   15|       szeretett, lesz szerető földi asszony.~A zöld vízikirály s a hableány
 63   15|           betért, egy vén megaggott asszony jött eléje, atyja karjára
 64   15|      bámulva kérdezé, hogy ki ez az asszony?~– Édesanyád, – felelt apja –
 65   17|        meleg van idekinn. Édesanyád asszony elvégez minden munkát, nem
 66   17|             cselédtől, hová lett az asszony? Az bizony fölvette a kendőjét,
 67   17|            az ember gyöngeségét, de asszony előtt tartani kell magát.
 68   17|          járjon főkötőben, mint más asszony,~12. sajnálja a kávéhoz
 69   18|          maradékhoz látni.~– Hát te asszony, mondd csak, hol jártál
 70   18|             Hiszen én csináltam.~Az asszony engedett és folytatá.~–
 71   18|         szép! – kapott rajta Örzsik asszony, hogy mégis végtére valami
 72   18|          uram. – Micsoda istentelen asszony az, aki az urát erőnek erejével
 73   18|            hiresztelje ki egy rossz asszony az urát bolondnak. Hol egy
 74   18|             Hol egy kötél?~A jámbor asszony most bánta csak meg, hogy
 75   18|            feleségem, az istentelen asszony. De törjem csak be az ajtót,
 76   18|          valamit vét: pénz olvasva, asszony verve jó. Én is segítek
 77   18|  feleségemet megverjük. Mikor olyan asszony nincs több a városban. Aztán
 78   18|  összekerültünk…~Erre a beszédre az asszony is kijött, hozta a jó szívvidámító
 79   18|           elsétálhatna alatta. Ugye asszony, te magad láttad? S végtül
 80   18|           metszett bársonnyal; ugye asszony? minden írás igazi aranyból,
 81   19|             eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azután ott volt
 82   19|          legkedvesebbje; ó, szegény asszony, megfordulna a koporsójában,
 83   21|             a csausz:~– No már most asszony, minthogy a tálamból ettél,
 84   21|            kezeit összecsapva Klára asszony – s én kellenék talán harmadiknak?
 85   21|         legpirosabb az orcád.~Klára asszony úgy pofoncsapta erre a szóra
 86   21|          csókolom meg szépen.~Klára asszony csak most kezdett el hüledezni.
 87   21|           odabenn a szobában; Klára asszony azt kívánta tőle, hogy hétszer
 88   21|             út hazafelé.~A jó Klára asszony ezalatt mindenféle asszonyi
 89   21|      oroszláni bátorságot öntött az asszony szívébe; amint a török éppen
 90   21|          reá nézve. A szegény Klára asszony akkor kezdett el csak aztán
 91   21|       Megtörtént a nagy veszedelem. Asszony, asszony, most végünk van.
 92   21|           nagy veszedelem. Asszony, asszony, most végünk van. Hanem
 93   21|           kettő egy pár.~– Te Dorka asszony, hát ez itt a te urad?~Dorka
 94   21|           aki bizonyította, hogy az asszony hűtelen volt; Dorka asszony
 95   21|         asszony hűtelen volt; Dorka asszony sem tagadta.~…No nézze meg
 96   21|        mondá erre a basa – az a vén asszony még hűtelen az urához, s
 97   22|         lehetett beszélni. Az olyan asszony, ki férjéhez hű, csak „egyszerszép”,
 98   22|   százszorszépek: azok között Berta asszony, burgundi aranyműves felesége,
 99   22|           között is legszebb.~Berta asszony végett sok jó arany forint
100   22|        botokat a rászedettek.~Berta asszony csodálatos szépség volt
101   22|     félbeszakadtak egyszerre. Berta asszony azon a napon, melyen az
102   22|   családapák, kiknél drága kincs az asszony, kiért vérüket ontják, ha
103   22|             szólt a szépekhez Berta asszony, ki legszebb volt; – azért
104   22|        leborult a kán előtt s Berta asszony szólt mindnyájuk nevében.~–
105   22|             ezt fejeitekkel? A szép asszony színe barna, arca lapos
106   22|            egyszerre háromszáz szép asszony feje gördült végig a földön.~
107   23|            Ki lehet, mi lehet ez az asszony? annyi bizonyos, hogy nem
108   25|            puszta kézzel százat. Az asszony nem fél ott, hol a férfi
109   25|             hol a férfi megijed. Az asszony nem gondolkozik, mielőtt
110   25|           mielőtt tenne valamit. Az asszony ravasz és bosszúálló! Én
111   27|        tündér, egy szép, fehérruhás asszony, nagy, hosszan leeresztett
112   27|            szalonna és bor. A fehér asszony még bort sem ivott, hanem
113   27|        Hatvannégy férfi volt és egy asszony. A hatvannegyedik még csak
114   27|         csókot ne nyomjon. A kegyes asszony nem ébredt fel fia búcsúcsókjára.~
115   27|           tagja áruló?~– Csendesen, asszony! Te el fogsz jönni. Hazajössz
116   27|          alá s fel a teremben Ilona asszony. – Hogy elhagyjam társainkat,
117   27|           ki leányát. Mert ilyen az asszony!~Hanem midőn hazaért, s
118   29|            azt kigondolta, hogy két asszony főzzön egy konyhán, az igen
119   29|            hátmöge könyvtár, meg az asszony s kisasszony varróasztalának,
120   29|        tehát bizonnyal volt itt két asszony számára is elég. A konyha
121   29|           konyha nem lett volna két asszony számára kevés; hanem a két
122   29|          számára kevés; hanem a két asszony volt annak a konyhának sok!~
123   29|             pedig bírta aztán a két asszony közösen.~Hogy milyen kifogyhatatlan
124   29|           olyankor a nagytiszteletű asszony mindenkit kizárt a szobából,
125   29|            közöttük.~Nagytiszteletű asszony ugyanis azt tartotta, hogy
126   29|          azok a kérők, akiket Márta asszony ajánlott.~Pedig voltak közöttük
127   29|        ilyen szent célra volt Márta asszony pénze eldugdosva.~E reményteljes
128   29|      hisszük, hogy a nagytiszteletű asszony elfogadta volna cserébe
129   29|           cseléd, akinek mind a két asszony parancsolt, azt tette, hogy
130   29|          most?~– Az öreg nagytisztű asszony azt mondta, hogy pallót
131   29|       hátadon?~– Az ifjú nagytisztű asszony meg azt mondta, hogy köpüljek.
132   29|         porciómat.~Azzal mind a két asszony neki a nyelves cselédnek!
133   29|           Tóbiássyné nagytiszteletű asszony egyszerre csupa édességgé
134   29|            marasztalá őt Tóbiássyné asszony.~– Nem lehet, kérem alássan.
135   29|            és felesége ellen, egyik asszony férje és leánya ellen, a
136   29|  közbevágott az ifjú nagytiszteletű asszony.~– Édes Nyaviga úr, én csak
137   29|           nem halt a nagytiszteletű asszony! délután „bene sonantibus”
138   29|          mint Zöld Marci.~– Szegény asszony! pedig milyen jó asszony
139   29|            asszony! pedig milyen jó asszony volt, ha az ajtóhoz nem
140   29|     vesztette el.~– Hehehe! A Márta asszony nyelvét!~– Írj rá epitáfiumot
141   29|              Itt nyugszik már Márta asszony.~De még az ura is otthon.~–
142   29|                De hátha nem akar az asszony a tied lenni?~– Akkor elrablom!~–
143   29|             Ha ebben meglát, minden asszony beléd bolondul.~Az a jáponika
144   29|              lelkem? – kérdi Zsófia asszony.~– Majd híre lesz annak,
145   29|             VESZEDELMES IMÁDÓ~Zsófi asszony pedig úgy tett, mint ahogy
146   29|            világ világ lenni. Zsófi asszony odaültette őt az asztalhoz
147   29|            de menten elaludt; Zsófi asszony tréfából telerakta neki
148   29|             nem ébredne tőle.~Zsófi asszony már az utolsó versét dúdolta
149   29|             kaparásra előjött Zsófi asszony, s elállt a szeme-szája,
150   29|             bír, s megragadta Zsófi asszony kezét.~Persze, hogy a helyéből
151   29|       mindjárt lógok.~Szegény Zsófi asszony igazán megijedt: még felakasztja
152   29|             baj van, nagytiszteletű asszony? – kérdezé Ádi, az ártatlanság
153   29|        siessen! – vonszolá őt Zsófi asszony.~– Mit segítsek? – kérdé
154   29|         szólítá őt a nagytiszteletű asszony. – Az Isten áldja meg érte,
155   29|         Csitt! – kiálta közbe Zsófi asszony. – A professzort hallom
156   29|              az a hosszú!~S amíg az asszony beszaladt a szobába a távcsövet
157   29|           respektíva, – szólt Zsófi asszony, kihozva azt a hosszút.~–
158   29|               gondolá magában Zsófi asszony s felkiáltott a padlásra:~–
159   29|           be? – kérdé magában Zsófi asszony, a pinceajtóhoz sietve,
160   29|           szobából a nagytiszteletű asszony.~– No, az Istenért! Mi történt?~–
161   29|      delictit. – Kié ez a köpönyeg? asszony!~– Ez a köpönyeg? Hát Nyavigáé.
162   29|         Most aztán a nagytiszteletű asszony is beleszólt a perbe.~–
163   29|          figyelmezteté férjét Zsófi asszony.~– Vagy úgy? – Professzor
164   29|   megrészegedett – igazítá ki Zsófi asszony.~– Igazán? – monda a professzor
165   29|           nagyon haragudott.)~Zsófi asszony pedig kezdett sírvafakadni.~–
166   29| napamasszony lelke! – sikolta Zsófi asszony, s a kötényét az arcára
167   29|       dolgot mondok tenéked.”~Zsófi asszony reszketve engedelmeskedett
168   29|        egész kedélyállapotot. Zsófi asszony sikoltva borult napasszonya
169   29|       eszébe, hogy a nagytiszteletű asszony a halála előtti napon azért
170   29|           az igaz, hogy mikor három asszony egyszerre beszél: az valami.~
171   29|         napamasszony, – monda Zsófi asszony, – de örülök, hogy hiába
172   29|             Ádi, – monda Tóbiássyné asszony; – mármost ha egy esztendeig
173   29|   történetéről, – felelt neki Jutka asszony.~Erre aztán hirtelen fejére
174   30|      százötven forintot.~Szegény jó asszony, az új emeletes házban annyira
175   30|             következése az, hogy az asszony mellbajról kezdett panaszkodni
176   30|             Hanem aztán megtudta az asszony, hogy a kávésné is innen
177   30|         saját igazi haja. Hát a két asszony addig súgott-búgott, míg
178   30|     beszélni. Tudja az úr, mikor az asszony föltesz valamit magában
179   30|        fogok!” Mikor meghallotta az asszony, hogy dolgozni akarok, olyan
180   30|            hogy most azzal fogad az asszony, hogy megint elfogyott az
181   30|             azonfelül.) A nagyságos asszony egészsége is mindjárt visszatér,
182   31|          aki Leaotung tartománybeli asszony volt, ahol a legszebb nők
183   34|      semmiségét ez a felfuvalkodott asszony! Lássa meg egyszerre, hogy
184   34|           Allah dicséretét zengi az asszony. Hívatta a török tolmácsot.~
185   34|         kiáltá Lájbekisz Dzsenuszni asszony.~De Están úr most már igazán
186   35|            levelet várt hazulról az asszony. Ahelyett kapott egy táviratot
187   35|         ölte magát.~A kétségbeesett asszony rögtön utazott haza Budapestre.
188   35|   ajándékozzon meg vele valakit.~Az asszony megfogadta az orvosi tanácsot,
189   35|             reszketéssel rogyott az asszony lábaihoz, átkarolva annak