Part

  1    1|         volt akkor is a világ, mint mindig, hamis bírák pajzsa volt
  2    2|    ülőhelyéből mozdulni nem tudott, mindig otthon kötött, s jaj volt
  3    2|             hazulról.~– Ejnye, maga mindig oly szerencsétlen, hogy
  4    2|            nekem én bűnös fejemnek. Mindig mondta a tiszteletes, hogy
  5    2|       Különös grácia, mert különben mindig maga szokott kiütni.~Így
  6    2|          egy tetemes asszesszor, ki mindig két széken szokott egyszerre
  7    3|          biztatott.~Szerettem ugyan mindig a zivatart, örömest hallgattam
  8    3|          bátorságát.~Házigazdám még mindig ott ült, és hallgatott.
  9    3|           többi vadállatoktól, hogy mindig részegen találni; gyermekei
 10    3|    hátraköték, haját lenyírták. Még mindig nézett a távolba, még mindig
 11    3|        mindig nézett a távolba, még mindig remélt, végre beköték szemeit,
 12    3|             látmányban.~S a látvány mindig nagyobbszerű kezde lenni.
 13    3|          apadó, fenéktelen tó, mely mindig sima, soha hulláma nincs.
 14    4|         üveg helyett beragasztva, s mindig mélyebben merülének azon
 15    4|         ebből. Azok pedig naponként mindig szélesebb tért kezdnek elfoglalni
 16    5|           mennyországba.~A nyomorék mindig lázasabb reszketéssel hallgatta
 17    5|           az égő lángtető alatt még mindig hallik a szomorú harangkongás,
 18    6|            mint jövének.~Betöréseik mindig sűrűbbek, mindig alkalmatlanabbak
 19    6|         Betöréseik mindig sűrűbbek, mindig alkalmatlanabbak kezdtek
 20    6|           lehetett rájok.~A lovagok mindig sürűbben, mindig közelebb
 21    6|            lovagok mindig sürűbben, mindig közelebb tünedeztek elő
 22    6|           az énekes felé. A fegyver mindig kikerülte Dávidot s mellette
 23    6|              egy részét csapatomnak mindig fegyverben tartottam, s
 24    6|      vivőimet vezetve föl a helyre. Mindig magasabbra, mindig közelebb
 25    6|          helyre. Mindig magasabbra, mindig közelebb a Salamon-hegy
 26    7|        ajkai. A harsogó tábori zene mindig közelebb, közelebb jött,
 27    7|           üdvkiáltás, a tábori zene mindig közelebbről hangzott, –
 28    7|         tette vakká, de a nő szemei mindig ébren vannak, midőn szerelme
 29    7|       találni, de az ulema ott állt mindig háta mögött, s őrzé minden
 30    8|        vidám és bátor, a mulatságra mindig kész s legmerészebb kalandokra
 31    8|      inzultálta a dühöngőt. A varga mindig alantabb kezde beszélni
 32   10|        kalmár félfüllel, félszemmel mindig rávigyázott, s szüntelen
 33   10|       iparkodott azokat lesimítani, mindig hullámosan maradtak, mi
 34   10|            volt Minerva kisasszony, mindig új ruhában, mindig új frizurával
 35   10|      kisasszony, mindig új ruhában, mindig új frizurával és új szeszélyekkel.
 36   10|       kalmárt a pitvarszobába, mely mindig üres szokott lenni s következőleg
 37   10|         nagyobbik leányát meglátta, mindig ököllel fenyegette, mondván:~–
 38   10|           ha soha se halnának, csak mindig születninek, a sok cirnásbult
 39   10|                 Én azé leszek, akit mindig becsültem, s ki tégedet
 40   10|        Minerva könnyelmű volt, mint mindig.~– Tudom már, hová ment
 41   10|         ugyan minek ezek a vendégek mindig?~– Nem vendégek ezek mama, –
 42   10|        tehetek róla, ha gondolataim mindig visszavisznek keletre, ahonnan
 43   10|          serege rosszát és kincseit mindig leghátul tartotta, s javát
 44   10|           Tudod te azt; tudod, mert mindig el akartál magadtól távolítni.
 45   10|      legveszélyesb helyekre küldtél mindig, a halálhoz én álltam legközelebb
 46   10|            érzelem.~A vadászat zaja mindig hangosabbá válik, Herode
 47   10|           jó helyen van, úgye?~– Az mindig jó hely, ahol apád kardja
 48   10|      kerekei mozgásba kezdtek jőni, mindig lassabban bírták azokat
 49   10|           tért foglaltak a bástyán, mindig többet többet, már a vexillum
 50   10|  betemetniök, a kévékből rakott gát mindig magasabbra nőtt, s az összekötött
 51   10|            s az összekötött pajzsok mindig közelebb látszottak emelkedni,
 52   10|            a királynét. Üldözői még mindig nyomában voltak; a láthatár
 53   10|             vonta azt maga után, az mindig lassabban haladt, s gátolta
 54   11|       szánva tűrni mindent, fáradni mindig és megtartani a régi szivet
 55   11| mennyországot egy új világ, lelkeik mindig hazajárnak az elhagyott
 56   11|             el akartam szenderülni, mindig keresztül hallatszott hozzám
 57   11|        oldaláról a másikra fordult, mindig azt gondoltam, hogy kiesett
 58   11|       nevették magukat rajta. Azóta mindig benne jár, hogy nekem és
 59   11|        maradtam.~A betegség azonban mindig nagyobb erőt vett rajtam,
 60   11|    elkezdett lassan forogni, azután mindig sebesebben, egyszer körülcsapta
 61   11|              szerencsémre a váltóim mindig velem voltak a táskámban,
 62   11|       aggodalmasan tekintve körül a mindig sűrűbbé változó rengetegben:
 63   11|             valahányszor elaludtam, mindig fölébresztett, végre nem
 64   11|             csak ketten szenvedünk.~Mindig titkolta előlünk baját s
 65   12|     halmokon kezdődik előbb, melyek mindig magasabbra hágnak, kopár
 66   12|       lelkesüljenek föl? – Szép arc mindig volt a világon. – Szép lélek
 67   12|      látható a palota faragványain, mindig a király körül, ki akár
 68   12|       törvénytételre ment, zenészei mindig körüle voltak. Kosru Parviz
 69   12|         volt a nemtő, mely Kosruhoz mindig közel volt, gyermekkora
 70   12|        másikig egy szivárvány állna mindig, egyik vége az egyik ormon,
 71   12|     határtalan volt miatta, napjait mindig a kertben tölté, melynek
 72   12|        kivitte, a behistani átvágás mindig tovább-tovább haladt, s
 73   13|        hírt-nevet szerzett magának, mindig attól tarthatott, hogyha
 74   13|              mint egy angol paripa.~Mindig fogyott, mindig kevesebb
 75   13|             paripa.~Mindig fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző
 76   15|          bürüt fonni a víz színére. Mindig fonták, egyre fonták: évről
 77   15|         között, oda bátran léphetsz mindig, mert annak erős gyökere
 78   15|          lehetett őket külön látni, mindig egymás mellett voltak.~Senki
 79   15|             kezeit, az ujjai helyén mindig nedves folt marad, és a
 80   15|        maradt a tündér gyermekével, mindig kibontotta őt a pólyából
 81   16|             azután is a gyermekeket mindig.~Úgy elhallgatta volna napestig,
 82   16|          férfi beszélt.~Egész estig mindig talált templomot nyitva;
 83   17|         csúnya, hosszú bajusza van, mindig a szájába lóg.~Azután meg
 84   17|           nagy csapás volt. A leány mindig fiatal, amíg kérői vannak,
 85   17|         mikor a menyasszony sír, az mindig jelent valami jót, gondolta
 86   17|         hanem a Tubáék azok: amiért mindig mendemondáztak közöttük.~
 87   17|     kellemetes volt reá nézve, hogy mindig úgy érezhette magát, mintha
 88   17|       tudott kerülni, hogy olyankor mindig hazafutott; mégha semmi
 89   17|         András gazdának oda kellett mindig menni, ha látni akarta,
 90   17|             sok hazajárásból azután mindig maradt a városban egy kis
 91   17|       hazaszökött, Mákiné asszonyom mindig elmondta Tubáné szomszédnak,
 92   17|         mert:~1. fűnek, fának adós, mindig járnak rá a rovással, porcióval,
 93   17|     elrongyosodtam; nem csuda, mert mindig iszom. Gyí te Ráró, gyí
 94   18|            hogy ő nagyon okos ember mindig, amikor nem iszik.~Ez ugyan
 95   18|            szesszióból haza kisérni mindig, s a vendégeket ő hivogatja
 96   18|            lehet. No hogy estenkint mindig kótyagos fővel szokott haza
 97   19|            volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt, s ki-kimentek
 98   19|       elkezdett elébb lassan, aztán mindig erősebben hangzani föl hozzá
 99   20|          vált; nézték, mint süllyed mindig alább a hullámba, már csak
100   21|    megzsinórozták; – és azért mégis mindig volt férfi a jó Debrecenben
101   21|    incselkedései ellen, aki azonban mindig erőszakosabb kezdett lenni,
102   21|           de biz az csak lehajtotta mindig a fejét, s akármit csináltak
103   22|      alkalmatlanok kezdtek lenni, s mindig nagyobb befolyást nyertek
104   22|      Akárhányszor kiment az utcára, mindig volt rajta valami új csodálni
105   22|       kezdtek végighúzódni a vizen, mindig sűrűbben, mindig vastagabban;
106   22|             vizen, mindig sűrűbben, mindig vastagabban; egyszer a szigetek
107   22|         megkisérték azt a mongolok, mindig sikertelen; Simon vezér
108   24|         aminek saját kisértete van, mindig egy kis gyermekes öröm futott
109   24|            hahaha!~– Hát maga Louis mindig szokott nevetni?~– Nem kérem
110   24|      valahányszor egy ajtót kinyit, mindig azt hiszi, hogy valamelyikkel
111   24|   valahányszor vizet hozatok veled, mindig két poharat téssz a tálcára,
112   24|         tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt leheli vissza. A heroikus
113   24|            valahányszor felébredek, mindig ki van oltva; a csavar által
114   24|         több okom is lett.~Minthogy mindig felőle gondolkozom, kénytelen
115   24|             a kéklángú szemekkel, s mindig közelebb hajolt, hogy ajkaival
116   24|      számára nyujtott granátszemet; mindig közelebb, egyszerre forrón
117   24|           ebben a házban. Egész nap mindig egy megfejthetetlen talányt
118   24|     gondolataimmal, éjjel és nappal mindig egy kép után szaladni, mely
119   24|         gondoskodnék róla. Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s
120   25|           szemtelen dacolás. Én azt mindig titkos lázadásnak tekintém
121   25|        nyakukon tartani a sarkunkat mindig. Én éjjel­nappal azon töröm
122   25|         volt bánni; az olyan úrféle mindig nyughatatlan, fennhéjázó;
123   25|       kellemetlenségekbe keveri; az mindig ábrándos dolgokon töri a
124   25|           dolgokon töri a fejét; az mindig az ország dolgát akarja
125   25|          szúrt török fővel, amikről mindig azt látja az unoka, hogy
126   25|             vigyáztam rájuk eleget, mindig mondtam neked, hogy minek
127   25|      oroszlánnak születésétől fogva mindig csupán tejes ételt adnak,
128   25|       seregek, amelyek két századig mindig előbbre, előbbre jöttek,
129   26|      kegyelmed csatlósai közül, azt mindig ott fogták az illető helyen
130   27|    virtusait; ami a fiatalság által mindig a különösen áhított kalandok
131   27|             kell törvénybe esketni, mindig szólongatni kell, hogy ne
132   27|    asszonyok. Ismerem ezt a nációt. Mindig az idegenen kapnak s új
133   27|          kegyelmetek tőlünk, azt mi mindig bőven kiszolgáltatjuk. Mit
134   27|           ember sohasem viselte, az mindig borzalom tárgya volt. Ezenkívül
135   27|          nem találhatni; az illetők mindig e nevekkel vannak megtisztelve: „
136   27|          nőni.~Debrecen azonban még mindig tartotta magát, s Keresztszegi
137   27|             s Keresztszegi uram még mindig képes volt hadsereget állítani
138   27|           városomnak, szülőhazámnak mindig híve maradok.~„Ad arma!
139   27|     törtetett a szél korbácsa alatt mindig mélyebbre a posvány közé.
140   27|          szemét, felemelte a fejét, mindig úgy tetszék, hogy az az
141   27|             azt a tündérmesékben is mindig. Eleinte csak egy romladék,
142   27|           lévén, a tanács végzéseit mindig tudassa velük.~– S mi szándékuk
143   28|           szokott inni.~Larisse még mindig hitetlenül rázta fejét.~–
144   28|        hogyan kell vele bánni.~– És mindig feljebb mentek északnak?~–
145   28|              mert a vasúti kocsiban mindig az ajtóhoz legközelebbi
146   28|         vonat sebességét, annak még mindig maradt huszonnégy lábnyi
147   28|        vonatról leugrani kénytelen, mindig előre, a vonattal mentül
148   28|              Tessék csak rám bízni. Mindig tartunk ilyesmit rezervában
149   28|        alatt rengett a föld. Én még mindig a földön feküdtem.~Mikor
150   29|         piacon, de az intelligencia mindig többségben volt és mindig
151   29|           mindig többségben volt és mindig győzött. Engedte a demokráciát
152   29|    télen-nyáron; az alsó fele pedig mindig csukva volt, s arra a célra
153   29|        csakugyan katedrához jutott, mindig megemlékezett az anyáról,
154   29|   félrehúzva s a belőle kijövő hang mindig engedelmet kérni tetszett,
155   29|      szerencsém a professzor úrhoz?~Mindig a professzor urat keresi
156   29|           professzor urat keresi és mindig olyankor, mikor az nincs
157   29|            csak két garas maradt az mindig.~A három úr a konyhaajtó
158   29|          eszes, jókedvű fickó volt, mindig első eminens; és fejét fennyen
159   29|            Mivelhogy a törkölyösiek mindig azt mondták, hogyha egyszer
160   29|        mellett, hogy a törkölyösiek mindig olyan rektort kapjanak,
161   29|            használta, a másik felét mindig befogva tartotta. – Csak
162   29|            hallom köhögni az utcán! Mindig itthon felejt valamit.~–
163   30|            csak elkezd fehér lenni; mindig világosabb, mindig fényesebb
164   30|           lenni; mindig világosabb, mindig fényesebb lesz, utoljára
165   30|           barátom. Három esztendeig mindig ő borotvált. Most visszaszolgálom
166   30|        rozsdás, mégsem tart örökké. Mindig olcsóbban adott el, mint
167   30|             hitték is, nem is, hogy mindig gyűlésbe járok. Igaz biz
168   30|          idehaza lenni. A feleségem mindig nyavalyás volt. Azelőtt,
169   30|             mikor aztán kifáradtam. Mindig azt hittem, hogy most azzal
170   30|            feleségem, meg a leányom mindig suttognak a hátam mögött:
171   30|            az, akivel csak beszélt, mindig tíz forint árát beszélt
172   30|         megszerettem volna, s aztán mindig kívánnám? A jó csak úgy
173   32|            eddig várt.~Az útitársam mindig udvarias legény volt: hirtelen
174   32|           is az nevelt. Nem lesz ez mindig árva. Héj, sok szegény legénynek
175   33|             kaszinóból, két nap óta mindig éjfél után kerülnek haza.~–
176   34|          vagy ebéd után?~– Minálunk mindig ebéd előtt van.~A Katica
177   34|         valót?~– Te! Te! Epikuréus! Mindig ilyen szibaritai ábrándok
178   34|          rendőrhivatalába. Están úr mindig azt hajtotta előtte, hogy