bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

4501   29   |                      számukra a másik szoba; az éppen olyan nagy volt, mint
4502   29   |                  éppen olyan nagy volt, mint az első; igaz, hogy az udvarra
4503   29   |                     mint az első; igaz, hogy az udvarra nyílt; de „szebb
4504   29   |                 szebb volt oda kinézni, mint az utcára, s különösen írással,
4505   29   |                    határvillongás származott az ilyen atyafiságos együttfőzésből,
4506   29   |                      nagyasszony példájából.~Az ő viszonyuk is ilyenformán
4507   29   |                     akármelyiknek van igaza. Az egyik apja volt, a másik
4508   29   |                       és pénzecskéje is van.~Az a pénzecske a régi boldog
4509   29   |            mindennapi aggodalmat, hogy hátha az adós nem fizet meg, s pörölni
4510   29   |                   kell érte.~Mennyi lehetett az a pénzecske, azt soha senki
4511   29   |                    senki sem tudta meg, mert az válogatott furfanggal volt
4512   29   |               rejtekhelyét, rögtön vándorolt az máshová; amit arról lehetett
4513   29   |             mindenkit kizárt a szobából, még az egyetlenegy leányát is.~
4514   29   |             perlekedő legyen vénségére, mint az anyja. Veronka volt biz
4515   29   |                 feleség között aziránt, hogy az egyik tárgy kiadni, a másik
4516   29   |                  jeles fiúk.~Csakhogy mit ér az a „fiú”? Fiú! Mikor lesz
4517   29   |                  ritka talentum akad, akinek az emlékezőtehetsége annyira
4518   29   |                      itt hagyott ő valakinek az ujján egy saját maga készítette
4519   29   |                  életű fiatalemberek, kikből az anyai gondos szem már messziről
4520   29   |                    nem kacsingat a lányokra.~Az ilyet aztán ottmarasztalják
4521   29   |                     is híjják, s szabad neki az ártatlan zálogosdi játékban
4522   29   |                 húzza ki a kútból, vagy hogy az menjen el vele koldulni,
4523   29   |               koldulni, s a zsebkendőt annak az ölébe dobhassa, a „haragszom
4524   29   |                    beszélni.~Most már előtte az egyenes pálya. Itt az ideje,
4525   29   |                 előtte az egyenes pálya. Itt az ideje, hogy kimenjen külföldi
4526   29   |                      német mást nem vesz el. Az ilyen pénz aztán a vetőmag.
4527   29   |                  pénz aztán a vetőmag. Kikel az, ha háladatos földbe vettetik.
4528   29   |                 eddig nem volt rá eset, hogy az ilyen módon kiadott pénz
4529   29   |                 jutott, mindig megemlékezett az anyáról, kihez a hála, s
4530   29   |                csatolta, s jól járt, ha csak az egyiket kellett neki elvenni,
4531   29   |               professzorné asszonyság által, az a neve volt, hogy „Nyaviga
4532   29   |               emelkedett valaki; míg például az olyan szelíd névvel, mint
4533   29   |                      a jurátus diák örökölte az ősétől a nevet is, meg a
4534   29   |                       akkor egészen másforma az ideáljuk, mintha saját maguknak
4535   29   |                    urat. Hanem azért jó lesz az Veronkának. Az ilyen férj
4536   29   |                 azért jó lesz az Veronkának. Az ilyen férj mellett van nyugodalmas
4537   29   |                mellett van nyugodalmas élete az asszonynak, s az a főcél.~
4538   29   |           nyugodalmas élete az asszonynak, s az a főcél.~Voltak e kitűzött
4539   29   |                     professzorné asszonyság; az meg éppen ki nem állhatta
4540   29   |                     főzte ki magában jól azt az ürügyet, amellyel látogatását
4541   29   |                   két asszonyság pedig éppen az ebédfőzéssel foglalkozik
4542   29   |                   szereti a szagát, fogja be az orrát.~– De én szeretem.
4543   29   |                    szítani a köténnyel, hogy az ember a más rostélyosára
4544   29   |                      lunátikusa.~– Be is jön az, ha akarja.~– No már azért
4545   29   |                  végig tud sétálni.~– Tud ám az öregapja borotvájának az
4546   29   |                     az öregapja borotvájának az élén.~– A mi szolgálónk
4547   29   |                 meghívásra csakugyan előjött az első szobából az idézett
4548   29   |                     előjött az első szobából az idézett személy, kezében
4549   29   |                  parancsolt, azt tette, hogy az egyik lábával megállt, a
4550   29   |                         Mit csinálsz most?~– Az öreg nagytisztű asszony
4551   29   |                      pallót zsuroljak.~– Hát az a köpülő minek a hátadon?~–
4552   29   |                    köpülő minek a hátadon?~– Az ifjú nagytisztű asszony
4553   29   |                   Okosan felelsz mindjárt.~– Az egyik szememmel láttam,
4554   29   |                   megbolondultak.~– Hát csak az uraságoknak szabad?~– Elmégy
4555   29   |                    neki a nyelves cselédnek! az sem volt pedig rest, iramodott
4556   29   |                    hozta be a bűne ugyanazon az ajtón. Talált már valami
4557   29   |                  elfogott egy vándorló cicát az utcán, azt hozta ölében,
4558   29   |                   utcán, azt hozta ölében, s az lett volna az alkalomszerű
4559   29   |                      ölében, s az lett volna az alkalomszerű beköszöntés: „
4560   29   |               szegény bevezető macskát, hogy az elfelejtve szerepét, nagyot
4561   29   |                   Nyaviga úr kezén, kiugrott az öléből, fel a Bábi fejére,
4562   29   |                induló amazon közé, végre ki, az útját álló mindenféle emberlábak
4563   29   |                     volna hová besétálni? De az első szobát most hagyta
4564   29   |                      olyan ügyesen tolta oda az ajtóhoz a mosogató dézsát,
4565   29   |                    és mindig olyankor, mikor az nincs itthon.~– Nincs itthon,
4566   29   |                      Majd beviszem, leteszem az ágyra.~– Ó, kérem alássan,
4567   29   |                    hogy jőjjön be.~– De hisz az nem jöhet be most; olyan
4568   29   |                 tudják, hogy miféle hangszer az a gerebeny? Leírjuk a kedvökért.~
4569   29   |               gerebeny? Leírjuk a kedvökért.~Az egy hosszúkás kemény fadeszka,
4570   29   |                     tele van csepűvel, annak az egyik felét a keze körül
4571   29   |                       a szegek meg ne tépjék az ujjait.~Már most tudhatjuk,
4572   29   |                 baromfiak is. Ott a félszer: az alatt van felállítva a gerebeny.~
4573   29   |               valóságos istenkísértő vagy.~– Az már igaz. Nem tudom, hogy
4574   29   |                      éjjelenkint kimásszanak az ablakon, onnan fel a szelelő
4575   29   |               bevégezetlen falig, s aztán le az emeletből a kiálló párkányokba
4576   29   |                   baja van a te szívednek?~– Az, hogy téged szeret.~– Hát
4577   29   |                  ugyan veszedelmes egy csók. Az ablakon keresztül. Ajkaink
4578   29   |                keresztül. Ajkaink között van az üveg.~– De én adom, és te
4579   29   |                     és te megkapod. Nem elég az?~– Dehogy elég! Semmiképpen
4580   29   |                csókomat, s aztán békén várok az idők beteltéig.~– Eredj,
4581   29   |                      magam lemennék, megadod az ígért csókot?~Veronka nevetett;
4582   29   |                 eléri azt a magasságot, ahol az imádottjának a szemébe nézhet;
4583   29   |                                           3. AZ ELTÉVEDT ÜTLEG~Harangi professzor
4584   29   |                     láb magas téglakerítése; az is szegekkel kiverve, minden
4585   29   |                  volt a láthatár alatt. Hogy az a fej nem jóban töri magát,
4586   29   |                  magát, annyi bizonyos. Hogy az ott nem egy lábánál fogva
4587   29   |                    fogva felakasztott ember, az is bizonyos, mert hallik,
4588   29   |                    keresztül nem mászhatott, az utca végére kerülni pedig
4589   29   |                     a két utcára nyitva volt az udvara, azon tört keresztül,
4590   29   |                  betörőt. S csakugyan! amint az utcaajtón belépett, íme
4591   29   |                  ajtajában állva, két kézzel az ajtófélbe fogózva: semmi
4592   29   |                     arra. Olyan volt ránézve az a szék, mintha az volna
4593   29   |                    ránézve az a szék, mintha az volna a gerebeny. Bánta
4594   29   |                    véleménye van e tárgyról? Az egyik hiszi, a másik nem
4595   29   |                    nem kapják.~Amint azonban az utcaajtóba érve, megüté
4596   29   |               utcaajtóba érve, megüté füleit az a már szakértőleg leírt
4597   29   |                hallat, mikor a kendert tépi, az a gondolatja támadt, hogy
4598   29   |                    nem látják.~Visszafordult az ajtóból, s lábujjhegyen,
4599   29   |                   fejét, azt éppen eltakarta az ajtó szemöldökfája, a két
4600   29   |               karjával pedig megfogódzkodott az ajtóban és a küszöbfában,
4601   29   |                Sokkal több annál.~– Tán csak az egész feje fáj?~– Ha csak
4602   29   |                Nyaviga úr hátának szánta ezt az irgalmatlan köszöntőt.~–
4603   29   |             köszöntőt.~– Hát domine Nyaviga „az”?~– Én vagyok kérem alássan
4604   29   |                felőle senkinek. Felejtsük el az egész dolgot.~(Könnyű professzor
4605   29   |              szenvedett; de hogy felejtse el az én hátam?)~– Jól van, jól
4606   29   |                   most gyerünk be hozzám; de az asszonyok előtt elhallgassuk
4607   29   |                 asszonyok előtt elhallgassuk az egész kázust. Veronka! Én
4608   29   |                kázust. Veronka! Én se szólok az anyádnak, de te se szólj!
4609   29   |            processzusa is volt még a kapuban az érdemes szállítójával. Tóbiássy
4610   29   |                lötyögteti magát a nyeregben, az nem ismeri a természethistóriát.~–
4611   29   |                      a lóvezér, a makrapipát az agyarára szorítva s csak
4612   29   |                  idehoztam vala.~– Atyámfia. Az nagyon sok.~– Más bolond
4613   29   |                        válaszolt a talyigás, az orráig nyomva fel a makrapipát.~–
4614   29   |                    fizet?~– Meg én! – kiálta az, a szája szegletébe nyomva
4615   29   |                       hogy útjában ne legyen az eskünek.~– Tartsa fel a
4616   29   |                    hogy én pap vagyok. Nekem az esketésért nyolc garas szokott
4617   29   |                 bizony csak két garas maradt az mindig.~A három úr a konyhaajtó
4618   29   |                     oda; de Tóbiássy úr volt az idősebb, de Nyaviga úr volt
4619   29   |                     egyik a másikat instálta az elsőbbségért.~– Be tetszik
4620   29   |                  mérgesen Nyaviga úrra, mire az ijedtében bebotlott a konyhába.
4621   29   |                    igen nyájas képet csinált az asszonyságok előtt.~– Bátorkodtam
4622   29   |                    polgárháború támadt abból az ártatlan disputából, amit
4623   29   |                  kolléga urammal folytattunk az utcán.~– Ah! hát ti is a
4624   29   |              külön-külön mi is összekaptunk, az asszonyok is összekaptak
4625   29   |                      szobájába; én is megyek az én feleségemmel az én szobámba,
4626   29   |                    megyek az én feleségemmel az én szobámba, akkor nem veszhetünk
4627   29   |                      nem veszhetünk össze.~– Az ám! – világosítá fel Haranginé
4628   29   |                     eleibe a dolgot s legyen az ítélet bírsággal összekötve.
4629   29   |                    emberre nem lehetne bízni az ügy eldöntését; – járult
4630   29   |           valamennyien: „akiről példát vehet az egész fiatalság!” – „Aki
4631   29   |                   kísérlet.~Vére közbevágott az ifjú nagytiszteletű asszony.~–
4632   29   |                  kötelesség.~– Nohát halljuk az ítéletet!~– Tehát kérem
4633   29   |                    kabátján!~– Hagyjon békét az úr az én pókomnak! Azt mondja,
4634   29   |              kabátján!~– Hagyjon békét az úr az én pókomnak! Azt mondja,
4635   29   |                 mondott?~– Azt mondtam, hogy az abszurdum.~– Nesze neked, –
4636   29   |               csakugyan voltaképpen holdas-e az odafenn, avagy pedig szökevény? –
4637   29   |                      a padlásablakhoz érünk, az egyik dárdás elordítja magát
4638   29   |            professzor úr – hogy ki veszi meg az átalag bort?~– A dolog így
4639   29   |                    nem jelentette ön fel ezt az esetet a sedesnek?~Ezt a
4640   29   |                   intézte a bölcs Dánielhez.~Az sok húzódozás után csak
4641   29   |                    amidőn reggel előhívattam az öt dárdást, mind az öt unisono
4642   29   |              előhívattam az öt dárdást, mind az öt unisono azt állította,
4643   29   |                    hogy ő egész éjjel aludt, az ágyából ki sem kelt, s hogy
4644   29   |                      sem kelt, s hogy én azt az egész történetet csak úgy
4645   29   |            udvarunkba. Mert a lunátikusoknak az a szokásuk, hogy mikor a
4646   29   |                    dézsa hideg vizet tesznek az ágyuk elé, melybe a holdkóros;
4647   29   |                     jó lesz! Ebből megtudjuk az igazat.~A szegény jámbor
4648   29   |                 amint egyért-másért leszállt az ágyából, térdig esett bele
4649   29   |                      esküszik, hogy nem halt az meg; ő nem engedi eltemettetni,
4650   29   |           nagytiszteletű asszonyságnak. Mert az elrejtőzés állapotában hallott
4651   29   |                      ilyenkor a leánynak nem az a dolga, hogy sírjon-ríjon,
4652   29   |              következő gyászbeszédet tartott az elhúnyt felett.~– Vajon
4653   29   |                    tőle fosztani, hanem hogy az ő javára fruktifikáljam.
4654   29   |                   szólt Harangi úr – ő lenne az Úr szőlőjében pásztor.~–
4655   29   |                     Úr szőlőjében pásztor.~– Az én szőlőmben?~– A Zabaoth
4656   29   |                     Zabaoth úr szőlőjében.~– Az már más. „Nolo acerbam sumere.”
4657   29   |                     téli bocskor talpában? – Az is pedig lyukas. – Kitalálom
4658   29   |                       Hát megmondom. Itt van az ablakban ez a sok almamuskátli,
4659   29   |                    sem bír felkiáltani, hogy az ő szép muskátlijait hogy
4660   29   |                  azonban elébb végigpörgette az ujjain a vaskos könyv lapjait,
4661   29   |                    kézbesítette nagylelkűen.~Az elhúnyt pedig szeretett
4662   29   |                 Veronka azokba beletévedjen, az ilyen lapokat az alsó és
4663   29   |               beletévedjen, az ilyen lapokat az alsó és középső szélein
4664   29   |                      a hozzá került bankókat az összeragasztott levelek
4665   29   |                   rájuk a nyelvét! Dante ezt az egyet, a fődolgot, kifelejtette
4666   29   |                     elkezdenek szincerizálni az ember felett s az ember
4667   29   |              szincerizálni az ember felett s az ember nem feleselhet vissza!~
4668   29   |                   milyen jó asszony volt, ha az ajtóhoz nem szoríthatta
4669   29   |                    már Márta asszony.~De még az ura is otthon.~– Hát a professzorra
4670   29   |                    pedig buzgón fohászkodott az egek urához, hogy még egyszer
4671   29   |               térhetne a világra vissza! nem az élet múló örömei után való
4672   29   |                    ennek a sok istentelennek az üstökét és kontyát mégegyszer
4673   29   |                                           6. AZ AKADÉMIKA PROMÓCIÓ~Azért
4674   29   |                  csak el kell mégis végezni.~Az esperes (mivelhogy a püspökség
4675   29   |                      össze a konzisztóriumot az akadémika promóciók elintézése
4676   29   |              promóciók elintézése végett.~Mi az az akadémika promóció?~Az
4677   29   |                     elintézése végett.~Mi az az akadémika promóció?~Az magyarul:
4678   29   |                    az az akadémika promóció?~Az magyarul: akadémiára való
4679   29   |                  promoveáltatás.~Tudniillik, az levén a rendszer, hogy az
4680   29   |                    az levén a rendszer, hogy az iskoláit jól végzett teológusnak
4681   29   |                    kiképeztetésére: e végből az illető felruháztatik három
4682   29   |                     állomással. Tehát a cél: az, hogy valaki pénzt szerezzen;
4683   29   |                      valaki pénzt szerezzen; az eszköz: a népnevelés.~Az
4684   29   |                     az eszköz: a népnevelés.~Az illető aztán az első esztendőben
4685   29   |                  népnevelés.~Az illető aztán az első esztendőben azt teszi,
4686   29   |                   akkor jön utána a másik, s az három esztendeig megint
4687   29   |                   akkor már többet tud, mint az a külföldi professzor, s
4688   29   |           üresedésben, ami igazán megérdemli az akadémika promóció nevet:
4689   29   |                      Két kompetitor volt rá: az egyik Dallos Ádám, a másik
4690   29   |                 nagybotos”.~Másodszor ő volt az „első basszista”.~Tudjuk
4691   29   |              basszista”.~Tudjuk jól, hogy mi az a „nagybotos”? A hajdani
4692   29   |                  felé, a fecskendők számára.~Az ilyen tizenöttel elébb eligált.~
4693   29   |                    tizenöttel elébb eligált.~Az első basszista pedig a kántus
4694   29   |                    elébb-utóbb reá szálljon.~Az ilyen hússzal elébb eligált.~
4695   29   |                 ilyen hússzal elébb eligált.~Az az eligálás megint azt teszi,
4696   29   |                    hússzal elébb eligált.~Az az eligálás megint azt teszi,
4697   29   |                   válogatni. Aki elébb volt, az jobbat kaphatott. Mármost
4698   29   |                       meg első basszista is, az harmincöt előtte következőn
4699   29   |                      s előttük eligált. Volt az ilyennek aztán elég irigye.~
4700   29   |              ilyennek aztán elég irigye.~Már az pedig el volt határozva,
4701   29   |                   volna; de akkor megszűnnék az akadémika promóció, több
4702   29   |                  szükségképpen úgy intézendő az állapot, bölcs előrelátás
4703   29   |                      Dallos Ádám pedig éppen az az ember, aki már eddig
4704   29   |                   Dallos Ádám pedig éppen az az ember, aki már eddig is
4705   29   |                    annál nagyobb erővel ment az végbe Dallos úrnál, de végre
4706   29   |                    kellett neki megfeszíteni az eszét, hogy a felelettől
4707   29   |            feleltetek, – mondá bevégeztetvén az egzamináció, az esperes,
4708   29   |                bevégeztetvén az egzamináció, az esperes, ki ő maga is nagyon
4709   29   |                szoktam nektek feltenni, hogy az elbizakodottságot távol
4710   29   |                      súlyából, ami hiányzik, az a füst.~– Ita est, – felelt
4711   29   |                    füst.~– Ita est, – felelt az esperes, egy negyedrész
4712   29   |               Csakugyan a kőkorszakból szedi az élceit!)~– Legbecsesebb
4713   29   |                   hol van egy kréta?~S ezzel az esperes úr, hogy egy cölöpépítészet
4714   29   |                      et in amamam a at!~– Ez az én epitáfiumom, édes fiaim.
4715   29   |                  rögtön leolvasta a tábláról az epitáfiumot.~O (super) be!
4716   29   |              tetszett ígérni a megfejtésért?~Az esperes úr az egész száját
4717   29   |                  megfejtésért?~Az esperes úr az egész száját befogta a szájába.
4718   29   |                  találni; de tudta jól, hogy az esperes úr bosszankodni
4719   29   |                   bosszankodni fog arra, aki az ő klepszidráit fel tudja
4720   29   |                    igértem a megfejtőnek, de az most nem üres; a törkölyösi
4721   29   |                      legjobb.~– Elég jó lesz az nekem azért a kis charádáért.~– (
4722   29   |               charádáért.~– (S még ócsárolja az epitáfiumomat!) Tudjátok
4723   29   |              kalapban van betéve két cédula. Az egyik üres. Amelyitek az
4724   29   |                     Az egyik üres. Amelyitek az üreset húzza: az itt marad,
4725   29   |                   Amelyitek az üreset húzza: az itt marad, a másik megy
4726   29   |                   Ezúttal mégis csak Ádámnak az esze járt túl a vaskalapén.
4727   29   |                      megtudjuk, hogy mi volt az enyim?~– Perversus natio!4 –
4728   29   |                      natio!4 – szörnyedt föl az egész coetus.~– Világos!
4729   29   |                  egész coetus.~– Világos! Ha az üreset húztam ki, akkor
4730   29   |                      a címes maradt benn. Ha az üres maradt benn, akkor
4731   29   |                      a bennmaradt cédulát, s az is üres volt.~Így azután
4732   29   |                     oda kellett adni Ádámnak az akadémika promóciót, ami
4733   29   |                     a rektort, s akkor aztán az övék marad örökre.~– Ez
4734   29   |              veszedelmes egy ember; – rebegé az esperes úr. – Ez még valaha
4735   29   |                  arra volt szentelendő, hogy az elhunyt nagytiszteletű asszonyságnak
4736   29   |                      így rendelve; különösen az esperes úr kifogyhatatlan
4737   29   |               gyönyörűségek magasztalásában, az e földi jóknak pedig oly
4738   29   |          legyalázását vitte véghez, hogy még az élő, szuszogó embernek is
4739   29   |                      mindnyájan ismerjük azt az adomát, amidőn Gallina püspök
4740   29   |            hozzálátott, hogy amíg nem jönnek az inventáriummal, „dugd el,
4741   29   |              nevetési inger, hogy felszakadt az idegeit lekötő merevség;
4742   29   |                   merevség; felkacagta magát az innenső világra.~Éppen egy
4743   29   |                      sok száraz kukoricahaj; az egy perc alatt lobbot vetett,
4744   29   |                   már erre a szóra elfelejti az ember a tréfát! Nem úgy
4745   29   |                 ideég a ház is.~El is futott az mind, diák, professzor,
4746   29   |                   égés van a szomszédban! Ha az ide átcsap, akkor ő háromszoros
4747   29   |                   eszébe jutott a halott is. Az egyik volt Veronka, a másik
4748   29   |                  Veronka nem akarta elhagyni az anyját, Ádám pedig Veronkát.~–
4749   29   |                  lefeszítette a tetejét, hát az csak egyszerre a nyaka körül
4750   29   |                        De annál nagyobb volt az örömsikoltozás Veronka részéről,
4751   29   |                   édes jó anyám! feltámadtál az én imádságomra!”~A halottaiból
4752   29   |                     nem tudott; de elég volt az tőle, hogy élt. Nem is volt
4753   29   |                     még akkor is tréfán járt az esze) s azután az ölébe
4754   29   |                tréfán járt az esze) s azután az ölébe vett alakkal, meg
4755   29   |                  kisasszonnyal keresztültört az eszeveszett sokaságon (mert
4756   29   |                   van, minden ember elveszti az eszét.) Nem ügyelt őrájuk
4757   29   |                odavitték a jámbor teremtést, az a jó lélek aztán megértve
4758   29   |                       hogy mit tud? Úgy járt az égő háztető gerincén, mint
4759   29   |                     Flórián, s bontotta szét az égő gerendákat, s hajigálta
4760   29   |             példaadása mellett szétmorzsolta az egész tüzet, nem terjedhetett
4761   29   |                      tüzet, nem terjedhetett az tovább. Meg lett mentve
4762   29   |                  ahol elhagyta:~Már elmégyek az örömben,~Paradicsomnak kertében,~
4763   29   |              üdvösségében.~Aközben föltették az üres koporsót: akik emelték,
4764   29   |                    kebelébe~Közanyánk ölébe.~Az üres koporsót!~Dallos Ádinak
4765   29   |                vaskalapos levett vaskalappal az üres koporsót ki a temetőbe!
4766   29   |                embertelen nagyságú kenyeret.~Az meg már aztán minden erkölcs
4767   29   |                     Dallos:~– Mind nem ember az, aki életében egyszer le
4768   29   |            kapacitálta vele.~– Aztán nem bor az, hanem csak máslás; ezt
4769   29   |                     Ezt a poharat a hazáért!~Az egész konfraternium ráhangoztatta: „
4770   29   |            önfeláldozással a fejébe töltötte az első pohár bort.~„Fenékig
4771   29   |                    hazáért!”~– Úgy, hát, no!~Az az első pohár pedig gonosz
4772   29   |                 hazáért!”~– Úgy, hát, no!~Az az első pohár pedig gonosz
4773   29   |                    gonosz pohár, olyan, mint az első csók hívja maga után
4774   29   |           visszautasítani. Már azzal megjött az éneklő kedve, úgyhogy beledalolt
4775   29   |                   közös kancsó elé.~– Jó bor az, pajtás! Sohasem ittam ennél
4776   29   |                     részegség első állomása: az igazmondás.)~– No barátim, –
4777   29   |                 tudod, mikor ott furulyáztál az ablaka alatt, én meg ott
4778   29   |                                  Múlik, mint az árnyék, ez az élet,~           
4779   29   |                    Múlik, mint az árnyék, ez az élet,~            Észre
4780   29   |                             Elenyészik, mint az őszi lenge köd.~           
4781   29   |                                Megszaporodik az életfonál~            A
4782   29   |                     E szomorú figyelmeztetés az élet mulandóságára aztán
4783   29   |                      csak szív marad. Hiszen az ember nem béka, se nem tapló!
4784   29   |                      Vígasztalódjál, pajtás. Az nem az ifjasszony volt,
4785   29   |               Vígasztalódjál, pajtás. Az nem az ifjasszony volt, hanem az
4786   29   |                    az ifjasszony volt, hanem az öregasszony.~– Igazán? He?
4787   29   |                    hanem a csúnyábbik? Dehát az már mindegy. Mikor én sírni
4788   29   |                Mondjátok meg minden embernek az utcán, hogy sírjanak, bőgjenek,
4789   29   |                  Hiszen sohase szeretted azt az „asszonyi állatot!”~Ezzel
4790   29   |                     asszonyi állatot!”~Ezzel az ellenmondással aztán keresztül
4791   29   |                  kakas, felkapott egy széket az asztal mellől, s azzal kezdte
4792   29   |                 Szeretem: és elveszem.~– Hát az urával mit csinálsz?~– Azt
4793   29   |                 megölöm!~– De hátha nem akar az asszony a tied lenni?~–
4794   29   |                   lenni?~– Akkor elrablom!~– Az derék lesz.~– Derék lesz.
4795   29   |                    jön, visszük. Felgyujtjuk az egész várost!~– Az lesz
4796   29   |               Felgyujtjuk az egész várost!~– Az lesz a legjobb. Akkor a
4797   29   |               tógáról rád ismernek. Vedd fel az én jáponikámat. Tetejébe
4798   29   |                      asszony beléd bolondul.~Az a jáponika tudniillik tarka
4799   29   |                 komédiás ruhában! Hát még ha az utcára veszi fel valaki!~
4800   29   |               szomnambulizmus ellen!~– Minek az a bot, lelkem? – kérdi Zsófia
4801   29   |                  tudni valahára, hogy mi hát az a kísértet, ami két hónap
4802   29   |                  hónap óta lázadásban tartja az egész békés város népességét?
4803   29   |                fedelén sétálni, mikor száraz az utca?~– De lelkem, meghűtöd
4804   29   |                      ne lépj!~– Hiszen poros az út, és holdvilág van. Vigyázzak-e
4805   29   |                   anyám, jó anyám:~      Nem az az én nyavalyám!”~Szoknyát
4806   29   |                       jó anyám:~      Nem az az én nyavalyám!”~Szoknyát
4807   29   |                   anyám, jó anyám:~      Nem az az én nyavalyám!”~Zsófi
4808   29   |                       jó anyám:~      Nem az az én nyavalyám!”~Zsófi asszonyon
4809   29   |                      volt a háznál; de annak az a nyavalyája volt, hogy
4810   29   |                      volt, hogy amint beállt az est, őrá nézve megszűnt
4811   29   |                  Zsófi asszony odaültette őt az asztalhoz elébb tollat fosztani;
4812   29   |                      leragadt szeme pilláit, az sem zsenirozta; azután kiküldte
4813   29   |                     Attól ugyan elhordhatnák az egész házat a feje felől,
4814   29   |                      tőle.~Zsófi asszony már az utolsó versét dúdolta a
4815   29   |                 anyám, jó anyám!~      Ez ám az én nyavalyám!”~Amidőn egyszerre
4816   29   |              professzor jött volna már haza? Az lehetetlen! hisz csak az
4817   29   |                     Az lehetetlen! hisz csak az imént távozott el.~– Juj,
4818   29   |                   volna vissza!~No „még” nem az jött meg.~Dallos Ádi elvezette
4819   29   |                   pajtást, itt a kezébe adta az ajtó kilincsét, hogy csak
4820   29   |                miattad? Majd itt vársz addig az ajtóban. Ha erőszakra lesz
4821   29   |                  lelkem! hallja-e? Nyissa ki az ajtót, hallja! Letérdelek,
4822   29   |                      szívem! Nyissa ki kérem az ajtót.~A rejtélyes kaparásra
4823   29   |                      meg elszöktetem.~– Hová az ördögbe?~– A paradicsomba.~–
4824   29   |                       mint ő, sem bírt volna az igazi debreceni fajta menyecskével.
4825   29   |                     Azt tette, hogy kifutott az utcára; hátha valaki erre
4826   29   |                      csak hítták volna.~– Ó, az Isten áldja meg! Jőjjön
4827   29   |                      asszony? – kérdezé Ádi, az ártatlanság semmit nem tudásával.~
4828   29   |                     tanyán? A te tanyádon!~– Az én tanyámon? Én most jövök
4829   29   |                   azt ígérted, hogy segítesz az én Helénámat elrabolni Menelaustól?~–
4830   29   |                    nagytiszteletű asszony. – Az Isten áldja meg érte, hogy
4831   29   |                   azt veszem észre! Még csak az volna hátra, hogy azt is
4832   29   |                 Nyaviga, Dallosnak irányozva az üreg száját, hogy mindjárt
4833   29   |                   professzort hallom köhögni az utcán! Mindig itthon felejt
4834   29   |            felejtettem a perspektívát; pedig az a fődolog. Nem feküdtél
4835   29   |                  hozd ki: ott van a tékában, az a hosszú!~S amíg az asszony
4836   29   |                 tékában, az a hosszú!~S amíg az asszony beszaladt a szobába
4837   29   |                       s úgy tapasztalá, hogy az is be van zárva.~Nyaviga
4838   29   |                 lelke.~– Elvitte már a tatár az öreget?~– Elvitte biz a
4839   29   |                     fejét, hogy le ne rágják az egerek és elaludt, de nem
4840   29   |                      A diákok elhíresztelték az egész városban, hogy ma
4841   29   |                    beszélni! Nem látja kend? Az ott ni! Látom! Jaj, ha leesik.
4842   29   |               hitetlen? – szólt a sajtoskofa az almáshoz.~– Jaj, inkább
4843   29   |                      alatt meg tudná ismerni az emberét.~Az pedig egyre-másra
4844   29   |                    tudná ismerni az emberét.~Az pedig egyre-másra torzképeket
4845   29   |                     lehetetlen volt ráakadni az igazi ábrázatjára. Folytatá
4846   29   |                 nótát kezdett.~Két szeme van az égnek,~Egyik a nap, másik
4847   29   |                   Egyik a nap, másik a hold.~Az egyiket behúnyja,~A másikat
4848   29   |                      ugyan mit?~De éjjel, ah az éjjel~Boldog szerelmesek
4849   29   |                   háztető szélére, s rákezdé az ismerős nótára az új szöveget:~
4850   29   |                    rákezdé az ismerős nótára az új szöveget:~Kedves urambátyám,
4851   29   |             vőlegénynek szánja;~De míg magát az utcán hordja a kánya~Otthon
4852   29   |            menyecskéért a hideg majd kileli,~Az igaz, hogy az éhkoppot nyeli.~
4853   29   |                   majd kileli,~Az igaz, hogy az éhkoppot nyeli.~Harangi
4854   29   |                       Harangi urat elöntötte az epe. Ez őróla szól. Pedig
4855   29   |                      a tolvaj bemász!~De már az több volt az elégnél.~–
4856   29   |                  bemász!~De már az több volt az elégnél.~– Megállj semmirekellő
4857   29   |                  kollégium felé.~– Csitt! Mi az? Nem kell kiabálni! – csitíták
4858   29   |                     ránk esik! – sikoltozott az asszonynép.~– Hadd essék!
4859   29   |                  rádismerek, kicsapatlak, ha az apám fia vagy is.~De mármost
4860   29   |                   nem igaz; a kútnál lemosta az ábrázatjáról a krétát, s
4861   29   |               hazakerült, már akkor ott állt az ő kapuja előtt.~S még úgy
4862   29   |                  fejében. Dehát mit nem kész az ember kockáztatni, mikor
4863   29   |                    engedhetett egy-egy ütést az ellenfélnek is.~A professzor
4864   29   |                    hátulról is. S valósággal az volt a köszöntője, hogy
4865   29   |                  köszöntője, hogy megragadta az ott ácsorgónak a gallérját
4866   29   |                  nélkül s betolta maga előtt az utcaajtón át a folyosóra,
4867   29   |                      te meg éjnek éjszakáján az én házam előtt?~Dallos Ádám
4868   29   |                      Szabad? Nem szabad? Nem az a kérdés. Hanem hogy minek
4869   29   |                 állhatnál, miért állsz éppen az én kapumba?~– Kérem alássan,
4870   29   |                       amikor a professzor úr az utcán sétál.~– Te! Tán te
4871   29   |                  vagy?~– Hát a professzor úr az?~– Bomolj meg! Én nem vagyok
4872   29   |                    Bomolj meg! Én nem vagyok az. Mit beszélt a lunátikus,
4873   29   |                    Kikerget, s aztán elállja az utamat, hogy ki ne mehessek.~–
4874   29   |                    dárdásnak, hogy hozza ide az ebédemet. Szívesen itt maradok
4875   29   |                nagytiszteletű asszony.~– No, az Istenért! Mi történt?~–
4876   29   |                   köpönyeg? Hát Nyavigáé. Ki az ördög viselne már ilyen
4877   29   |            bizonyosan ellopta tőle valaki.~– Az a valaki úgy látszik, hogy
4878   29   |                     felfordultan áll a világ az agyamban.~– Úgy látszik
4879   29   |                      járok.~– Nohát: ezeknek az összesége az, amiért én
4880   29   |                  Nohát: ezeknek az összesége az, amiért én tégedet nem szeretlek,
4881   29   |                   úrban.~– Nem értek semmit. Az egészen más ember. Az nem
4882   29   |                semmit. Az egészen más ember. Az nem iszik soha.~– Nem többet
4883   29   |             uniformist a szobájában.~– Hanem az utcán.~– Nem jár senki lánya
4884   29   |                 mondjon előttem!~– Hát te is az eszemet akarod elvesztetni
4885   29   |                 gonoszkodva Dallos Ádi.~– Mi az itt? Ki az itt? A pincében?
4886   29   |                  Dallos Ádi.~– Mi az itt? Ki az itt? A pincében? Átkozott
4887   29   |                       Nyaviga úr meg alulról az öklével: ami igen szép muzsika
4888   29   |                 izéljen Nyaviga úr. Mi lelte az urat?~– Semmi sem kérem; –
4889   29   |                   hol van! Nyaviga úr! Ismer az úr engemet?~– Ó, igenis:
4890   29   |                      házamnál.~– Legyen esze az úrnak. Ez nem az úr háza!~–
4891   29   |                 Legyen esze az úrnak. Ez nem az úr háza!~– Nem-e? Hát akkor
4892   29   |                 Akkor vad ház!~– Nyaviga úr! Az úr részeg! – Nem. Az úr
4893   29   |                     úr! Az úr részeg! – Nem. Az úr nem részeg; meg van mérgezve.
4894   29   |                   Jupiter bicornis Ammon! Ez az ember megbolondult.~– Csak
4895   29   |                      aludja ki a krapuláját. Az emberi gyarlóságok iránt
4896   29   |                    mi Veronkánkat adni?~– Ó, az nem tesz semmit. Az ilyen
4897   29   |                       Ó, az nem tesz semmit. Az ilyen dolgon minden embernek
4898   29   |                     úr; a „lunátikus” szóról az jutván eszébe, nehogy talántán
4899   29   |                állítsanak holdkóros csapdául az ágya elé, mint a minap.~–
4900   29   |                 minap.~– Azért Veronka mégis az ő felesége lesz! – végzé
4901   29   |                 Dallos Ádi.~– Nem hallgatsz? Az lesz, ha mondom. Megeszlek,
4902   29   |                 sehova sem jártam, mint ide, az alá az ablak alá). Tarka
4903   29   |                     jártam, mint ide, az alá az ablak alá). Tarka ruhája
4904   29   |                kezdett sírvafakadni.~– Annak az embernek, aki engem így
4905   29   |                      tudom én, hogy mit tesz az?~– Én pediglen apellálok! –
4906   29   |                  Zsófi asszony, s a kötényét az arcára takarta, hogy ne
4907   29   |                 túlvilági parancsnak. Elment az ajtóig, nagy remegés közt.~
4908   29   |                   enni, egyszerre megfordítá az egész kedélyállapotot. Zsófi
4909   29   |              elkezdte azt hamuval dörzsölni: az jutott eszébe, hogy a nagytiszteletű
4910   29   |               fogható.~Egyszer aztán kinyílt az első szoba ajtaja, s ott
4911   29   |                  lárma tartani idekívül?~Már az igaz, hogy mikor három asszony
4912   29   |                    asszony egyszerre beszél: az valami.~Mindenki sietett
4913   29   |                 szobába, s betette maga után az ajtót, nem bánva akármit
4914   29   |              vendégestül együtt úgy kitették az udvarra, hogy lába sem érte
4915   29   |                elvehesd.~– Nem lehetne annak az esztendőnek felét Veronkára
4916   29   |                szeretném tudni, hogy ki volt az a lunátikus? – skrupulózuskodék
4917   29   |                  dolgot, aki első basszista, az diszkantot nem énekelhet;
4918   29   |            diszkantot nem énekelhet; aki itt az én kapum előtt ácsorog,
4919   29   |                      én kapum előtt ácsorog, az a kollégium tetején ugyanakkor
4920   29   |                      történetét megénekelte, az nem lehetett más, mint aki
4921   29   |                 Nyaviga kázusát megénekelte, az nem lehetett más, mint aki
4922   29   |               keresztül. S azzal temessük el az egész lunátikus históriát.~
4923   29   |                    De majd beszéljünk holnap az almamuskátlik történetéről, –
4924   30   |             terrakotta nimfaalakokig, minden az újabb építészet remekléséről
4925   30   |                   rácscsipkézet futja körül; az ablakok mind tükörüvegből,
4926   30   |           betekintünk a félig nyitott kapun, az udvaron márványnimfa invitál
4927   30   |                    magyarul hirdeti, hogy ez az a híres kávéház a „montenegrói
4928   30   |                   montenegrói fejedelemhez”.~Az egész első emelet falát
4929   30   |            Gellértről is elolvashat, itt van az „Első magyar-osztrák gőzhajó
4930   30   |                  lehet írni, megtudtuk, hogy az egyedül áll: se elől, se
4931   30   |               otthagyott káposztatorzsákkal; az egyik oldalán a kidült-bedült
4932   30   |            cserhulladékot a telkére, s mikor az egyszer egészen fel lesz
4933   30   |                    akkor okvetlenül hozzáfog az építkezéshez.~Elől pedig
4934   30   |                      hó alakjában róják-e le az idei adójukat, amivel a
4935   30   |                     a nyár óta hozzábarnulni az őszi időhöz; de még a tökéletes
4936   30   |                   tudom én, minek híják most az „araszt”, mint a sárga s
4937   30   |                 kalappal, s kicsi híja, hogy az ölébe nem ült annak az alaknak,
4938   30   |                  hogy az ölébe nem ült annak az alaknak, aki a helyét elfoglalá.~–
4939   30   |             kávéházban, csak ez? – dörmögött az ott talált búslakodó a vele
4940   30   |                     Ez volt a vendégre nézve az ozsonna, vacsora, még talán
4941   30   |                  ozsonna, vacsora, még talán az ebéd is.~Amint a tálcáról
4942   30   |                     apád-anyád idejöjjön! Ez az első pénz, amit ma beveszek.~
4943   30   |                     délután öt óra volt már.~Az átelleni vendég előtt állt
4944   30   |                     feketekávé érintetlenül. Az uraságon jó macskaprémmel
4945   30   |                 arany óralánc volt akasztva. Az alsó kabátja mellső oldalán
4946   30   |                   tárcát nemcsak azért visel az ember, hogy az oldalát nyomja.~
4947   30   |                   azért visel az ember, hogy az oldalát nyomja.~Az uraság
4948   30   |                      hogy az oldalát nyomja.~Az uraság azonban nem itta
4949   30   |                      Pester Lloydot, s annak az első lapját tanulmányozta.
4950   30   |                      más mulatsága (ez levén az egyedüli hirlappéldány a
4951   30   |                 elébb pénzének kellene lenni az embernek, hogy azokat megszerezze”.~
4952   30   |                    hogy azokat megszerezze”.~Az átellenesének azonban még
4953   30   |                     még könnyű a dolga, mert az ablak felé van fordulva;
4954   30   |                valamit a betükből; de ő felé az árnyékos oldala van fordítva
4955   30   |                      világosság nem ég, mint az a spirituszlámpa az asztalon,
4956   30   |                     mint az a spirituszlámpa az asztalon, aminél fidibuszt
4957   30   |            fiatalember, a kiürített pohárból az utolsó morzsát is kiszedegetve
4958   30   |                  jéghideg lett már – dörmögé az uraság. – Melegíttesse meg
4959   30   |                    meddig lakik még benne ez az uraság abban a Lloydban.~
4960   30   |                      Lloydban.~Végre letette az maga mellé a hirlapot, hanem
4961   30   |                   míg szemei merően bámultak az átelleni órára, mely éppen
4962   30   |                  fiatalember azt látta, hogy az a pohár feketekávé egyszerre
4963   30   |                     fényesebb lesz, utoljára az egész pohár rémületes zöld
4964   30   |                   kezdett izzadni a homloka.~Az óra hatot ütött; a prémes
4965   30   |                   HÁZIÚR~Nem szégyenli magát az úr? – ismétlé a két nyári
4966   30   |                 tizenkét iskolát, kitanultam az ökonomiát, veterináriát,
4967   30   |             redukáltak, télen nyári kabátban az utcán felejtettek s most
4968   30   |                  keresni, mindenütt beleütöm az orromat olyan emberekbe,
4969   30   |                       itt hálok a pad alatt; az egyik fülemre ráfekszem,
4970   30   |                 Azért mégsem ugrom a Dunába. Az úrnak pedig milyen szép
4971   30   |                    ez a háromemeletes ház is az enyim.~– Hát akkor mi a
4972   30   |                szegényebb ördög vagyok, mint az úr ebben a másfél nyári
4973   30   |                     kabáttal.~– Nem érti azt az úr. Nem tanítják ezt a tizenhat
4974   30   |                iskolában. Pedig bár mindjárt az elsőben azt tanítanák: a
4975   30   |                   már a kávémat elpocsékolta az úr, hát már most hallgassa
4976   30   |                   tud valamit kitalálni, ami az ellen használ, hát akkor
4977   30   |                   használ, hát akkor odaadom az úrnak akármimet, ami még
4978   30   |                     úrnak akármimet, ami még az enyim.~– Adjon róla írást.~–
4979   30   |                       Akár kettőt. Tegye fel az úr prókátorosan: a stemplit
4980   30   |                       miben áll a bajom. Tud az úr a financiális kalkulushoz?~– ’
4981   30   |                   kösse hátul a sarkát annak az újságírónak, aki legelőször
4982   30   |                  pénzt a háziurak kalapjába. Az ujságok mellett Budapest
4983   30   |            rózsaszínnel festett új utcákkal. Az akadémiában nagyszerű panorámák
4984   30   |                 Budapest tíz esztendő múlva! Az én jó disznópiacomat elnevezték
4985   30   |                      pénze pedig annyi, hogy az ablakon folyt volna ki,
4986   30   |                forintra. Ott volt már a pénz az asztalomra leszámolva: csak
4987   30   |                    is mily bizalomgerjesztő. Az igazgatója sógorom. A titkárja
4988   30   |                 nyolc száztólit hoz be a ház az egész értéke után, és így
4989   30   |                      többit. Meg is előztem. Az én házam már tető alatt
4990   30   |                  lehetett volna költözni, ha az építőmester olyan jól nem
4991   30   |                  zöld volt még: akkor vágták az erdőn. Maga csak pipázzék,
4992   30   |                       s lefoglalának mindent az utolsó pinceraktárig. A
4993   30   |                   Pénz helyett repcét kapott az uzsorástól, azt tartotta
4994   30   |                      tartotta itten. Ez volt az ő trezorja. A földszint
4995   30   |                    volt, mikor már kivették: az egyik részét a montenegrói
4996   30   |                    nagyszerű piperebazárnak. Az első emeletet egészen elfoglalta
4997   30   |                  emeletet egészen elfoglalta az első magyar-osztrák tengeri
4998   30   |                     nagyhitelű vállalat volt az egyszer! A második emelet
4999   30   |              fölülmúlni igyekezett.~– No; ez az egy jó legalább megmaradt
5000   30   |                    hogy urak vagyunk.~– Arra az úrnak semmi gondja. Tehát,