bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

1001    7   |                 kifestve.~Minél tovább ment, az örömkiáltás annál jobban
1002    7   |                     jobban nőtt. A nép, mely az elszórt pénzt fölszedé,
1003    7   |                    elszórt pénzt fölszedé, s az új szökőkút kristályvizét
1004    7   |              aranybetűkkel voltak vésve, még az Aja-Szófiát is fölülmúlta,
1005    7   |                      nevét visszhangoztatni. Az erkélyekről hulló koszorúk
1006    7   |                    maradt, új örömhírt várva az erkélyen megjelenő kiáltótól.~
1007    7   |                     óhajtva, hogy hulljon le az, ami már magasabbra nem
1008    7   |              rostélyzathoz és nyisd fel azt.~Az agák szöktek Ibrahimot megelőzni
1009    7   |                   oly lenge, oly éteri, hogy az ember szinte fél, hogy eltörik
1010    7   |                     szinte fél, hogy eltörik az öleléstől.~Ibrahim a fátyolon
1011    7   |                     takart föl akkor! Ez arc az ezeregyéjszakai tündérek
1012    7   |            emlékeztetett, kik hivatva voltak az embereket őrültekké tenni
1013    7   |                 rogyott, úgy fogadta keblére az imádott hajadont, s a körülállók
1014    7   |                     mint hogy ne öld meg azt az embert, kit most fiadnak
1015    7   |                csókolni, Szolimán pedig inte az ulemának, hogy hozza elő
1016    7   |                     ulemának, hogy hozza elő az Alkoránt.~Az ulema lassú
1017    7   |                  hogy hozza elő az Alkoránt.~Az ulema lassú léptekkel közeledék
1018    7   |                      leánya kezét fogta meg. Az udvarnagyok leborultak a
1019    7   |                  élni fog, bármi következzék az idők folytán, soha meg nem
1020    7   |                     lábainál foglalt helyet.~Az udvaroncok.még egyszer lehajták
1021    7   |               segítének pusztító haragjának.~Az emberek elbújtak házaikba,
1022    7   |                      a Bezesztán bezáratott, az ápoló házakból kiűzettek
1023    7   |                  kemény böjt volt kihirdetve az egész országra, a templomok
1024    7   |                    itt egyszerre arcraborult az egész nép: oly látvány következék,
1025    7   |                      a nép közé; – befejezte az iszonyú jelenetet az őrjöngő
1026    7   |               befejezte az iszonyú jelenetet az őrjöngő dervisek csoportja,
1027    7   |           legmagasabb hegyén húzatja karóba.~Az udvaroncok reszkettek és
1028    7   |               fiastul együtt lenyakaztatott.~Az eseményt lehetetlen volt
1029    7   |                    sápadt, sovány ulema volt az, aki elébe lépett. Szolimán
1030    7   |                  előtted, kegyelmes úr, tiéd az. Semmi sem jó, semmi sem
1031    7   |                    mondójára ítéltél halált, az enyim nem az. Grittinek
1032    7   |                 ítéltél halált, az enyim nem az. Grittinek jó volt meghalni,
1033    7   |            tekintetével. Arca elhalaványult, az iratok kihullottak reszkető
1034    7   |                vánkosai közé rejté.~– Ő volt az, ő az, – viszonza az ulema –
1035    7   |                   közé rejté.~– Ő volt az, ő az, – viszonza az ulema – ezért
1036    7   |                    volt az, ő az, – viszonza az ulema – ezért tért vissza
1037    7   |                  hideggé vált arccal fordula az ulemához.~– Megesküvék, –
1038    7   |                      Úgy volt, kegyelmes úr, az Alkoránra esküvél.~– S az
1039    7   |                    az Alkoránra esküvél.~– S az Alkorán szent könyv.~– Valóban
1040    7   |               Alkorán szent könyv.~– Valóban az. E szent könyvre esküvél,
1041    7   |                      e mondat: „aki aluszik, az nem él”. Tehát ölesd meg
1042    7   |                 szólt a szultán, s elbocsátá az ulemát.~Este odajött hozzá
1043    7   |                 gyöngéd mandolinzenével űzve az ősz apa gondját. Szolimán
1044    7   |                     hogy a szultán lefeküdt.~Az ulema ott őrködött hálóterme
1045    7   |                 ajtajában; s mikor a müezzin az éjfélt énekelte, belépett
1046    7   |                Szolimán, meglátva a belépőt. Az ulema ismét csendesen visszahúzódott.~
1047    7   |                   éjfél után, ismét belépett az ulema. A szultán mégis ébren
1048    7   |                    szultán mégis ébren volt.~Az éj vége felé fordult már,
1049    7   |                   kakasok elkezdtek szólani, az ulema beüté fejét a szőnyegen. „
1050    7   |                     hajnal látszott derülni. Az ulema fáradtan ült le a
1051    7   |                      úgy hozta magával, hogy az egész napot családja körében
1052    7   |                  rájuk nem lehet találni, de az ulema ott állt mindig háta
1053    7   |                  arcvonását.~És ismét eljött az est. Az ulema ott virrasztott
1054    7   |                      És ismét eljött az est. Az ulema ott virrasztott a
1055    7   |             dudolásának első szavait, de már az utolsókat nem, akkorra elnyomta
1056    7   |              utolsókat nem, akkorra elnyomta az álom.~És álmodott.~Leánya
1057    7   |          hajfürtökkel.~– Mit akarsz? – kérdé az álomlátási képtől.~– Ibrahimot
1058    7   |              másodszor is elűzték a testőrök az alvó szultán ajtajától rimánkodó
1059    7   |                   jött elébe Ahidalla, hozta az Alkoránt, fehér ujjával
1060    7   |                   percbe harmadszor űzték el az őrök Ahidallát, ki szétszórt
1061    7   |                   megmentettem őket, – monda az álmodó szultán.~E percben
1062    7   |                   percben lépett hálótermébe az ulema, egy szőnyeggel letakart
1063    7   |                      szultán felébredt. – Mi az? – kérdé felriadva fekhelyéről.~
1064    7   |                 kérdé felriadva fekhelyéről.~Az ulema feltakarta a szőnyeget;
1065    7   |                      feltakarta a szőnyeget; az ezüst tálról egy véres,
1066    8   |                  hogy nagyon megszerette azt az eredeti, őssajátságú fajt,
1067    8   |               eredeti, őssajátságú fajt, míg az erdélyi urak is megkedvelve
1068    8   |         szertemaradozott tőle, hogy utoljára az ország minden részeiben
1069    8   |            Kolozsvárról elküldött Felvincre, az előbb bejárta Vásárhelyt
1070    8   |                     félkótyagosan nekiindult az útnak, az útban összejött
1071    8   |           félkótyagosan nekiindult az útnak, az útban összejött Apor hajdúival,
1072    8   |                     legvendégszeretőbb volt.~Az egy becsületes vargamester
1073    8   |                  hogy legyen mivel köszönnie az érdemes vendégnek.~A fullajtár
1074    8   |         tisztaszobájába, leültette a lócára, az inas lehúzta csizmáit és
1075    8   |                 lecsapva zöld bársonysüvegét az asztalra; – tud kend magyarul?~–
1076    8   |                 jóféle bort, azt két kupával az asztalra tette, s nekifeküdtek
1077    8   |                     mégsem győzi senki, mint az én uram, az maga megiszik
1078    8   |                      senki, mint az én uram, az maga megiszik egy ülő helyében
1079    8   |                    oda.~A fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott. Jónak
1080    8   |                     a szóhoz.~– Hallja kend, az én uramnak van egy akkora
1081    8   |                      monda:~– Hallja kend, – az én uram olyan erős ember,
1082    8   |                     két könyökkel tehenkedve az asztalra.~– Megveszett kend?
1083    8   |                   uram felveszi ám a vállára az eleven bivalyt!~A fullajtár
1084    8   |                bivalyt!~A fullajtár lecsapta az asztalra a kupát s ordított,
1085    8   |                   mondom kendnek, hogy mikor az én uram megfogja így a kezében
1086    8   |                    poharat.~– Állok elébe.~– Az én uram, a választó herceg
1087    8   |               fullajtárra köszönté.~– Ez meg az én uramért, Apafi Mihály
1088    8   |                  dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~– Köszönöm, varga
1089    8   |                       ha a nyakad közé öntöm az egész vederrel! – szólt
1090    8   |                     kupához, s ne várd, hogy az nyúljon tehozzád, mert azt
1091    8   |              beszélni társához, mint szokása az embernek, mikor már közel
1092    8   |                    vágta hozzá a kupát, hogy az székestül hanyatt dűlt.~
1093    8   |                      aztán szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta
1094    8   |                   műhelyben.~Reggelre kelvén az idő, a fullajtár is fölveté
1095    8   |                 lehet nekem? – kérdezősködék az ott levő inasoktul – úgy
1096    8   |                 érzem magamat, mintha valaki az éjjel álmomban szörnyen
1097    8   |                  álmodta kend, – felelt neki az egyik inas – mert az éjjel
1098    8   |                    neki az egyik inas – mert az éjjel bor mellett összekaptak
1099    8   |                       már megkapta a magáét, az a kendé marad. Egyébiránt
1100    8   |                      akár a Hofmesterért, de az azon fellyül való személyeknek
1101    9   |                  hófedett partjain alig teng az élet, odáig hatoltál, Oroszország
1102    9   |                    Róma birodalmát.~Párizst, az egykori Lutetiát, csak védistene,
1103    9   |                    nem tudott hová mozdulni, az éhség miatt hetednapra császárostul
1104    9   |                     trónra.~Ennek első dolga az volt, hogy apja háromszázhatvan
1105    9   |                      a hajókat.~A mandarinok az ijedtségtől elsápadva hullottak
1106    9   |                      menjetek, temessétek be az arany- és ezüstbányákat,
1107    9   |              arannyal, vassal fogjuk ezentúl az adót fizetni.~Úgy lőn, amint
1108    9   |                      és hivatalnok több volt az elégnél; hemzsegett az ország
1109    9   |                  volt az elégnél; hemzsegett az ország koldusoktól, szemfényvesztőktől,
1110    9   |             selyemszövőszékek, a himzőrámák, az üvegfestőműhelyek, a porcelánhuták;
1111    9   |                     a pagodákat; összezúzták az agyaras, terpeszkedő állatfejű
1112    9   |                 himezve; – volt űzés, hajtás az országban; a nekiszabadított
1113    9   |                      nem maradt egyéb műszer az országban, mint a földműves
1114    9   |                      mint a földműves ekéje, az a csodálatosan ügyetlen
1115    9   |                      megégetteté a császár s az asztagokat felgyujtatta,
1116    9   |                      a folyókba, tengerekbe.~Az embereknek nem maradt egyéb
1117    9   |               ismerék a titkokat, mint lehet az üveget hajlékonnyá tenni,
1118    9   |                    üveget hajlékonnyá tenni, az aranyat rózsaszínűre, az
1119    9   |                     az aranyat rózsaszínűre, az ezüstöt azurkékre festeni;
1120    9   |                  föltalálták a könyvnyomást, az északtűt, a léghajót, mikor
1121    9   |             Európában híre sem volt; s midőn az év tiszteletére a búcsújárás
1122    9   |              üveggombos sipkáikkal, mellükön az aranykakassal; a teakereskedőket
1123    9   |                      háromlábú székét letéve az utca közepére, ügyesen tépdesi
1124    9   |                 közepére, ügyesen tépdesi ki az emberek állaiból a szőrt;
1125    9   |                    kardot, melynek belül van az éle, nyilat, melyet kézzel
1126    9   |                Quenn-Hinn tartományban, mint az ottani nők; ezek a karcsú,
1127    9   |                     izletesen körültüzkődni, az övet úgy kötni a karcsú
1128    9   |                    tartatott velük Tsong-Nu; az ügyetlen fegyverek helyett
1129    9   |           szökevényeket keresse föl, s midőn az engedett időre azok meg
1130    9   |                  legyen!~És tulajdon magukat az onnan elhozott férfiakat
1131    9   |                      hirdete e hír hallatára az egész országra, mely idő
1132    9   |                  esküjét, melyben felfogadta az isteneknek, hogy nyoma sem
1133    9   |                     nem menekülhetett senki, az egész nép a főváros körül
1134    9   |          Szerencséjére a szkíták messze fenn az Ob jeges partján táboroztak
1135    9   |                 lázadók ellen fordíthatá.~De az ellentállás megtörhetetlennek
1136    9   |                  megtörhetetlennek látszott; az ostromlottak nagy árkokat
1137    9   |                     várost védte. Ekkor ő is az elemeket hívta segítségül;
1138    9   |                kénytelenek voltak felhagyni. Az ostromlók egyenként támadták
1139    9   |                   harcát, melynek végeztével az egész Quenn-Hinn népből
1140    9   |                     teljes értelmében el lőn az temetve. A tornyok, a csonka
1141    9   |                    volt és lakatlan a vidék.~Az elhullottak koponyáiból
1142    9   |                   Tsong-Nu ellen fellázadt!”~Az egész vidék erdői felgyújtattak,
1143    9   |              folyamba egész hajókkal hordták az ólmot, arzenikumot és timsót.
1144    9   |              tizenhat esztendős hajadont, ki az általános romlás alatt a
1145    9   |                halálordítását hallák.~A láng az égre lobogott, a hullám
1146    9   |                    látott, hallott; ölelt és az mind gyönyör volt.~A láng
1147    9   |                    mind gyönyör volt.~A láng az eget, a vér a vizet, a csók
1148    9   |                     pusztulása után néma lőn az egész ország. A megrémült
1149    9   |            megöljenek.~S akkor útnak indult.~Az ország határán szemlét tartott
1150    9   |                      millió harcosból állott az, a számtalan paripák felhőket
1151    9   |              felhőket vertek porból a légbe; az élelemvivő tevék, elefántok,
1152    9   |                     Sokáig nyomott bennünket az idegenek rabigája, itt az
1153    9   |                    az idegenek rabigája, itt az idő, hogy azt visszavigyük
1154    9   |                folyik, s zengő almákat terem az erdő; hátunk megett marad
1155    9   |                       Azért hagyjátok el itt az ország határán mindazon
1156    9   |                      a zsákmányéhes hadsereg az igért paloták, kincsek,
1157    9   |                helyett nem talált mást, mint az otthagyott sírokat, azokat
1158    9   |                   mert nehezek voltak nekik. Az összeragasztott ökörszarvakból
1159    9   |               elszalasztott oroszlán, futott az előle eltűnt húnok után.
1160    9   |                népeit, míg őket el nem érik.~Az üldözött húnok belemélyedtek
1161    9   |                     öccse, a holdnak bátyja, az egész földnek örököse, az
1162    9   |                    az egész földnek örököse, az egyedül győzhetetlen úr: –
1163    9   |                  lassan, figyelve megfeszíté az ideget.~Alig lehete oly
1164    9   |               Tsong-Nu, torkán keresztülütve az íjász nyilától, holtan hullott
1165    9   |                   hún hadseregek visszatérve az Ob mellől, minden oldalról
1166   10   |                     kalmár és családja~Ennek az elbeszélésnek is van egy
1167   10   |                    szigorú esztrengára fogta az osztrák cenzúra.~Ennek a
1168   10   |                     rendőrségre.~– Mi jutott az úrnak eszébe? Kifigurázni
1169   10   |                  Kifigurázni a rácokat, akik az osztrákoknak hűséges fegyvertársai
1170   10   |                      voltak!~– Hiszen kérem, az én alakom nem rác, hanem
1171   10   |               megjelenjen, írja azt címnek: „Az örmény és családja.”~Az
1172   10   |                      Az örmény és családja.”~Az szabad volt. Az örmények
1173   10   |                   családja.”~Az szabad volt. Az örmények nem voltak az osztrákok
1174   10   |                       Az örmények nem voltak az osztrákok fegyvertársai.~
1175   10   |                  megért harminc ezüst pénzt, az örmény is taksálva volt
1176   10   |           huszonöttel.~Ily címmel jelent meg az alábbi humoreszk. Ámde szerzőre
1177   10   |                     a beszéllyel, ugyanabban az évben estek meg az országos
1178   10   |                ugyanabban az évben estek meg az országos képviselőválasztások (
1179   10   |                Kivert belőle Szilágyi Dezső, az ellenzék vezérférfia. Tisza
1180   10   |                    mandátumáról lemondott, s az egyiket, az erzsébetvárosit,
1181   10   |                     lemondott, s az egyiket, az erzsébetvárosit, nekem szánta.
1182   10   |                   szánta. Ott föl is léptem. Az pedig tiszta örmény város.
1183   10   |                     odamégy mandátumot kérni az örmény választókhoz? Előbb
1184   10   |                     nap múlva ott volt nálam az erzsébetvárosi deputáció,
1185   10   |                   barátom.~– Hát megteszünk, az bizonyos, csak az a kérdés,
1186   10   |                megteszünk, az bizonyos, csak az a kérdés, hogy egyhangúlag-e?
1187   10   |                      emlegetnek.~Nekem éppen az asztalomon volt a revizió-ív.~–
1188   10   |                 Örmény és családja”, de arra az osztrák cenzúra kényszerített.
1189   10   |                      lett a görögből örmény, az örményből kalmár s belőlem
1190   10   |                   Most aztán logikai rendben az következnék, hogy visszaállítsam
1191   10   |                      pedig „itt-amott”, mert az a különös szokása volt,
1192   10   |                      hogy voltaképpen melyik az igazi neve, mert minden
1193   10   |                    újra kikeresztelkedett, s az új országban új mesterséghez
1194   10   |                 árukkal kereskedett szegény, az egész kereskedő világ hitelezett
1195   10   |                      Macedóniába, rajtaestek az albániai zsiványok, mindenét
1196   10   |                    odafagyott, vagy megették az egerek.~Sehol sem volt maradása,
1197   10   |                      felével három napig élt az úton; a gonosz emberek Pesten
1198   10   |                     aztán viselnie, ablakkal az oldalán; otthon kiásták
1199   10   |                   egyszóval, ami csak fatum, az ő rajta mind megtörtént.~
1200   10   |           megmagyarázva, hogy mennyibe kerül az, míg Egyiptomban megtermesztik,
1201   10   |                 gőzhajó taksa, a kövezetvám, az akcizák, a procento, az
1202   10   |                      az akcizák, a procento, az agio, a tantiémek, a cselédbér,
1203   10   |                magának semmi sem marad, csak az Isten irgalmából teng, leng.~
1204   10   |                 hínak Gergucot.~– Hát te nem az öcséd vagy, Dimitri?~– Én
1205   10   |                   talán tigodet is megcsalta az a semmirevaló?~– No meg
1206   10   |                szökött a semmirekellő?~– Oda az istentelen haramia. Innen
1207   10   |                    viselje. Ha bajája van, ő az okája. Ha spekulátul, mért
1208   10   |                  kifogyhatatlan férfiút, míg az hajlandó lőn maga magának
1209   10   |                      is testvére voltam, meg az atyjának is, de hogy több
1210   10   |                    meg a száz forintját, meg az ezer forintját, visszamegy
1211   10   |                  valaki előtt beszélt róluk: az egyiket nevezte Libuckának,
1212   10   |                      hallatszott egyéb, mint az „aszuny!”, kivételesen pedig:
1213   10   |             reggeltől késő estig cselekedék, az minden levonás vagy beszámítás
1214   10   |                     kelt mint Gerguc, megint az volt a veszedelem.~– Te
1215   10   |                  azon korban volt már, mikor az ember elmosolyodik, ha fiatal
1216   10   |                     éppen akkor fordult neki az ajtóból, nagy vastag szemöldökeit,
1217   10   |                   volt ütve.~Ha jött idegen, az előtt múlhatatlanul be kellett
1218   10   |                    csak akkurka voltál, mint az ujom. Azuta én hizlállak,
1219   10   |                     tudsz semmit.~Ha kellett az idegennek valami árucikk,
1220   10   |                  egyféle volt mindenből.)~Ha az idegennek nem tetszett a
1221   10   |                   ezt a bulundot, nem ismeri az extrafaint. Pedig ha én
1222   10   |            extrafaint. Pedig ha én elcsápum, az utcán hal meg.~Ha a vevő
1223   10   |                   meg.~Ha a vevő drágállotta az árut:~– Ne te Birbuc, honnan
1224   10   |                      Akármit mondott Birbuc, az csak az ő veszedelme volt.~
1225   10   |                      mondott Birbuc, az csak az ő veszedelme volt.~Ha azt
1226   10   |                 Tutsz is te! Ausztrálijábul. Az egész háju elsülyedt, aki
1227   10   |                     egy nap úgy, mint másnap az ebédnek címzett ételkóstolás
1228   10   |              szegények között osztotta ki. – Az irgálum szip szu.~Birbuc
1229   10   |                    oka megtörülni, s fölkelt az asztaltól, jóllakva egy
1230   10   |                 legkisebbe, a leggonoszabba, az „arányus leányum” körmei
1231   10   |           köhinthetett, nem ásíthatott, hogy az menten föl ne lett volna
1232   10   |                      néha midőn egyik kimegy az ajtón, a másik bejön és
1233   10   |                 semmi sem történt volna. Ah, az olyan apró titkolózás sokat
1234   10   |                      arányus leányum”, addig az övé „te burzas”.~E nevet
1235   10   |                      hallani.~– De huvá nősz az égbe, te lájturja te! még
1236   10   |                  nagy titokban átadván neki, az mintegy előre történt összebeszélés
1237   10   |                  előbb óvatosan széttekintve az ajtón, ha nem látja-e meg
1238   10   |                     Olivia reszketve figyelt az ajtóra, melynek kilincsét
1239   10   |               mennydörgés, olyan rúgás esett az ajtóra, azután még egy,
1240   10   |                 ordíta fel Gerguc. – Berugod az ájtut.~A dörgetés nemhogy
1241   10   |                      hátát nekivetette volna az ajtónak, s egyszerre sarkával,
1242   10   |                  könyökével produkálná rajta az öreg dobot.~A kalmár magánkívül
1243   10   |                    futott ki a boltba, utána az asszony, utána a Minerva,
1244   10   |                Birbuc nem hallgatsz! betöröd az ájtut, kiütöm a fogad. Agyonütlek,
1245   10   |                   úgy látszék, hogy tetszett az időtöltés, s most már taktusra
1246   10   |                  taktusra kezdett el dobolni az ajtón, szájával egész törökmuzsikát
1247   10   |                    valahol, s nehogy kivegye az ajtót a sarkából, beledugta
1248   10   |                zörgetés e hangra megszűnt, s az így támadt pauzát jónak
1249   10   |                      akkorát ütött egy kővel az ajtóra.~– Jaj te gyilkos,
1250   10   |                     szavakkal kinyitá Gerguc az ajtót, s majd elesett ijedtében,
1251   10   |                   még van eszed. Hát korcsma az én házam, vagy vendégfogádu?
1252   10   |                 boltból, s úgy bezárta utána az ajtót, hogy akarva sem tudta
1253   10   |                     ezúttal alkalma leendett az utcán megvirradni, ha annyi
1254   10   |                   nem lett volna, hogy amint az első zörgetésre nem adatott
1255   10   |                   veté magát közbe Olivia. – Az én kedvemért járt oda Boldizsár;
1256   10   |                 Boldizsár; ma neveestéje van az édes mamának, egy kis meglepetést
1257   10   |           horgacsalni, azok árából vettem.~– Az én cérnámból, te tulvaj!~–
1258   10   |                    fel. Ha meglátnának benne az utcán, még azt gondolnák,
1259   10   |                 gazdának pedig nem tetszett; az rögtön fel akarta tenni,
1260   10   |                   rögtön fel akarta tenni, s az utcára kiállani vele; emez
1261   10   |                  közé nem veti magát, amiből az következett, hogy őt verték
1262   10   |                      meg mind a ketten, mint az egész baj okozóját, juttatva
1263   10   |                     magát a perbe, mikor már az egzekúció folyt.~Míg tehát
1264   10   |               mutatni, hogy nem sír, előjött az „arányus leányum” s felkapaszkodva
1265   10   |                   senki semmit; ha kérdezték az atyjától, azt felelte rá: „
1266   10   |                    másodpercben kikukkantott az utcára negédes fejecskéjével,
1267   10   |                    akart vele tudatni, elébb az apját kereste föl, attól
1268   10   |                     mit jár annyi ifjú ember az ő boltjába, mintha tele
1269   10   |           felvarratni.~– Mincucka! varrd fel az orfit arra a gombra! – kiálta
1270   10   |                    gombra! – kiálta Gerguc. (Az urfi apja vicispán volt
1271   10   |                 falukkal bírt.)~– Mit csinál az orfi édesapja? – szokta
1272   10   |              kérdezni Gerguc. – Egészségesek az ökrük? az a huszonnégy ökür?~–
1273   10   |                       Egészségesek az ökrük? az a huszonnégy ökür?~– Harminchat –
1274   10   |                  Harminchat – igazítá helyre az úrfi.~– Az a harminchat
1275   10   |                    igazítá helyre az úrfi.~– Az a harminchat ökür! – szólt
1276   10   |                      Hát a többi testvérjei, az orfiak, kisasszonyocskák?
1277   10   |                    orfiak, kisasszonyocskák? az a kétezer birka, mind olyan
1278   10   |                     olyan egészségesek, mint az orfi maga?~– Nincs testvérem,
1279   10   |                     magam vagyok, – viszonzá az úrfi, nyakát tekergetve
1280   10   |                  tűvel.~A kalmárnak tetszett az úrfi látogatása, s ha ez
1281   10   |                 lenni s következőleg most is az volt.~– No mit mutatsz nékem
1282   10   |                    No mit mutatsz nékem abba az üres szobába?~Birbuc semmit
1283   10   |                     hanem odahúzta a kalmárt az ablakhoz s egy tökéletes
1284   10   |                      lábnyomot mutatott neki az ablak hídján, amely azon
1285   10   |                     maradt, amint valaki oda az utcáról felhágott.~A kalmárfelvonta
1286   10   |              megcsípje a hivatlan látogatót.~Az éjszaka oly sötét volt,
1287   10   |                    ahol még nem találták fel az utcai lámpásokat, s Gerguc
1288   10   |                   alakot érez elsurranni, ki az ablak előtt megáll, azt
1289   10   |                     megáll, azt felnyitja, s az egyik lábát felteszi rá.~
1290   10   |                 gondoltam, hogy Durchhaus.~– Az én házam Durchhaus! Az ablákun
1291   10   |                       Az én házam Durchhaus! Az ablákun be, a kiminyon ki?
1292   10   |                  vágyolsz-e bulund, vagy én?~Az elfogott alak azonban ábrázat
1293   10   |                      azonban ábrázat helyett az öklét mutatá meg Gergucnak,
1294   10   |                      vinni a szemeihez, hogy az orra betörött miatta, s
1295   10   |                   maga hanyattesett a sárba. Az alak elszaladt.~A feldöntött
1296   10   |            feldöntött kalmár pedig felordítá az egész utcát, ott maradva
1297   10   |                     miszerint ő azalatt, míg az utcán az éji rabló az ablakot
1298   10   |                      ő azalatt, míg az utcán az éji rabló az ablakot nyitogatta,
1299   10   |                    míg az utcán az éji rabló az ablakot nyitogatta, a pitvarajtón
1300   10   |                    sem tud, hogy ki lehetett az?~Mincucka fülig elpirult
1301   10   |                       mondván:~– No megállj!~Az el nem tudta gondolni, hogy
1302   10   |                    felrángatja Gerguc gazdát az ágyából.~– Megint itt van
1303   10   |                 kalmár orrán-száján esett ki az ágyából dühében, de míg
1304   10   |                 ágyun! de ne nágyun. Dobd ki az ablákun, had szalágyun,
1305   10   |                   Birbuc csakugyan kivetette az ablakon a hivatlan vendéget,
1306   10   |                      elkezdé végig kenegetni az elfogott némbert, kire minden
1307   10   |                   kezeiből kiszabadítani, de az izmos siheder, mint egy
1308   10   |                  háztul. Soha ne mondd, hogy az én leányom voltál, Libucka.~
1309   10   |                      földhöz vagdalta magát, az arányus leányumat ismeré
1310   10   |           sóbálvánnyá változott bámulatában.~Az ütlegeket oly adagokban
1311   10   |                   egyiránt égető volt.~– Már az megvan, – monda végre a
1312   10   |                       mint pénzt számlálnak.~Az egész város csodálkozott
1313   10   |                      Na bizuny. Ez a sorsnak az ü rendeltetise. Meghalnak
1314   10   |                   csak elkezd nem enni, csak az ólat rágja, mintha érezné
1315   10   |                     úgy kongott másodmagával az üres boltban, hogy magát
1316   10   |                    mintha nemcsak ette volna az olajat, hanem festette volna
1317   10   |                     baj nagyobbodik, megtért az allopathiához, elővéve univerzális
1318   10   |                    nyargalt vele a beteghez.~Az semmit sem tudott magáról,
1319   10   |                        De minek híttátok ezt az embert? – kiáltotta hebegve –
1320   10   |                      jó szívéért szeretem, s az többet ér nekem a világ
1321   10   |                     hágyum ez a fél milliót. Az ászunyt hágyom akinek kell.~
1322   10   |                     Birbucnak oly vörös volt az orra a sok sírás miatt,
1323   10   |                    lőn mindenki megrendelve.~Az özvegy ugyan jobban szerette
1324   10   |                   közelében foglalva helyet.~Az egyházfi menten odanyomott
1325   10   |                 felsikoltva kapott szivéhez. Az úrfi kötelességének tartá
1326   10   |                Mindjárt elájulok.~– Csak ide az én karomba.~– Kicsoda az
1327   10   |                     az én karomba.~– Kicsoda az ott gyertya nélkül?~– Az
1328   10   |                     az ott gyertya nélkül?~– Az bizony Fügefi gróf.~– Minő
1329   10   |           nyilatkoztatják ki magukat!~A gróf az egész menet alkalmával szüntelen
1330   10   |              szépségnek, nem egyszer taposva az úrfi tyúkszemeire, ki szintén
1331   10   |                  azonban a diákok énekeltek, az özvegy el találta beszélni
1332   10   |                     pedig félmilliót. Amiből az következett, hogy mire a
1333   10   |                  környezett hajadon. Kétszer az úrfi kapta el; akkor csakhamar
1334   10   |                  érdem szerinti bámulásában.~Az úrfi gyalog sétálván haza
1335   10   |                   abból. Egy fehér rózsa, mi az imént Minerva hajába volt
1336   10   |                      hajába volt tűzve, most az ő gomblyukában díszlett.
1337   10   |              kopogtatás és lábtörlés nélkül. Az a tükör előtt állt, és már
1338   10   |                    és már nem volt halovány.~Az úrfi durcás pátosszal lépett
1339   10   |                        Miért jöttem? – szólt az úrfi, teátrális indulattal
1340   10   |                 nagysádnak kijelentsem, hogy az én szívem meg van hidegülve
1341   10   |                      lábatlan ideálja, kiről az hivém, óh balga én! hogy
1342   10   |               fátyolát sorsod egére felvonja az égi bosszúállás keze, s
1343   10   |                      égi bosszúállás keze, s az egész világ csak egy sötétség
1344   10   |                  virág fog nőni a szigetben. Az én borongós lelkem gondolatja
1345   10   |                      a szigete a nyugalomnak az én kihamvadt érzelmeimnek
1346   10   |                  nyílik, halavány nefelejtse az emlékezetnek. Te kétségbeesve
1347   10   |                   láttál olyat! – kiálta fel az úrfi, egészen kihozva a
1348   10   |                        Nem ismerjük egymást.~Az úrfi hátralépett, karjait
1349   10   |                    kiálta fel homlokára ütve az ifjú. – Ti emberek, te összes
1350   10   |                szabóját nem fizethette ki, s az atyám aztán Birbucon vette
1351   10   |                     aztán Birbucon vette meg az elsikkadt pénzt? óh hagyja
1352   10   |          kísértetnyomásos álom? Milyet estem az ablakon, mikor kidobtak
1353   10   |                     itt hagyok. Csak bátran. Az engem még érdekesebbé fog
1354   10   |                     ne késsék ön a leckéről.~Az úrfi szemlesütve rohant
1355   10   |                    csillagok szakadjatok alá az égről. Rohanj elő enyészet
1356   10   |                   hogy elveszett a mindenség az emberek bűnei miatt, s ti
1357   10   |               lelkemnek, mely járjon egyedül az enyészet Palmirájának sivatag
1358   10   |                    fogatairól és estélyeiről az újságokban szokás beszélni.~
1359   10   |                      De te Mincuska! kicsoda az a nagyságos úriasszony,
1360   10   |                      cselekszel! Minek neked az a nagy palota, ilyen nagy
1361   10   |                     de egész nap lebzselnek. Az a legény is ott a kapuban,
1362   10   |                      semmit sem csinál, csak az utcára néz. Egyszer el akartam
1363   10   |                   még azt sem tette meg. Hát az a sok vendég? mind ingyen
1364   10   |                      vendég? mind ingyen kap az itt enni inni? Egy sem fizet
1365   10   |                    Egy sem fizet semmit? Hát az a sok muzsika estétől reggelig,
1366   10   |                muzsika estétől reggelig, meg az a sok tánc! Ha a te szegény
1367   10   |                  jutsz crida alá.~– Mindegy: az is divat.~– Hát elvesz-e
1368   10   |                    gróf?~– Még nem, – lőn rá az örök felelet.~Végre bátorságot
1369   10   |                     Juinszky-féle hercegség?~Az nagy pápaszemeket meresztett
1370   10   |             kocogtatás nélkül jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül bocsáttaték.~
1371   10   |                  hogy ha ez a gróf elszökött az én pénzemmel, keresek magamnak
1372   10   |               városban általános meggyőződés az, hogy Boldizsár nem árul
1373   10   |                   atyjuk ölelését váltva fel az övével.~Mindenki azt mondja,
1374   10   |            rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei elől: a boldog,
1375   10   |               emberek szemei elől: a boldog, az irigylett – a szerencsétlen
1376   10   |                      civilizált utcákat, ezt az egyszínű esernyővel járó
1377   10   |                Perzsiáé, s a nagy világváros az ismert föld legvégső tartományait
1378   10   |            megbosszulni, összegyűjté légióit az akkori császár, Valerian,
1379   10   |                    császár, Valerian, átkelt az Eufráton, s mielőtt a hír
1380   10   |                  praetorio, Marcian, elárulá az ellenségnek a császárt,
1381   10   |                    ellenségnek a császárt, s az minden oldalról körülvéve
1382   10   |                   kétségbeesés sem segített: az első merész, de sikertelen
1383   10   |                   közepett lepte meg a népet az ellenség. Edesszában a főpap
1384   10   |                    templomaikkal, a hősök és az árulók egy sírba lőnek hányva.
1385   10   |                    ítéltek; azt felöltözteté az elfogott császár bíborpalástjába,
1386   10   |                 kikiáltatá és mégéljenezteté az elfogott légiók által, míg
1387   10   |                   elfogott légiók által, míg az igazi császár, a szerencsétlen
1388   10   |               despota lova előtt térdelt, ki az ő nyakára hágott előbb,
1389   10   |                     gyalázat miatt meghalni. Az elbízott győztes kitömette
1390   10   |                  fejedelem bőrét, s ott állt az századokig a nap templomában
1391   10   |                    országot kipusztított már az eleven dögvész, a halál
1392   10   |                     fejedelemnek.~Kicsoda ez az Odenath? – kiálta föl büszke
1393   10   |                   kiálta föl büszke dölyffel az ellenállhatlan hódító; –
1394   10   |                 urával? hányjátok ajándékait az Eufrátba! Fejedelem-e ő,
1395   10   |                  megjelenni, mert amije van, az csak irgalomból övé. Mondjátok
1396   10   |                    Fel, fel, ti szabad lakói az ősi pusztának, ti pásztorok,
1397   10   |                    futó antilopot, s kihúzod az oroszlánt barlangjából,
1398   10   |                   porszem szabad, s föltámad az ellen, aki reátapod, minden
1399   10   |                       mely ellen vívni kell!~Az arab síkságok mintegy varázsszóra
1400   10   |                     azelőtt alig találkoztak az átvonuló karavánok egyes
1401   10   |                      száguldó hadseregekkel, az ismeretlen helységek vad,
1402   10   |                  nyíl és dárda; de aki látta az izmos karokat, amik azokat
1403   10   |                    találkozik mindkét vezér.~Az egyik egy szelíd, de bátor
1404   10   |                    nap támadna fel egyszerre az égre. A hölgy hófehér paripája
1405   10   |                ellenségtől megvédjem; – vagy az ellen törjék össze, vagy
1406   10   |                    át, annak lelke egy lélek az enyimmel. Te férjem leendsz.~–
1407   10   |               rabszolgákat alkotott belőlök. Az első férfi, akire találok,
1408   10   |                 Dárius utóda-e? E kard, mely az ős kezében összetörte az
1409   10   |                     az ős kezében összetörte az őst, az unoka kezében össze
1410   10   |                   kezében összetörte az őst, az unoka kezében össze fogja
1411   10   |                    kezében össze fogja törni az unokát; Nagy Sándornak Dáriust
1412   10   |                      midőn ellenét legyőzte, az éhség által veretett széjjel.~
1413   10   |                      által veretett széjjel.~Az első nap megnyerte a csatát
1414   10   |                 mellre, át a szemek idegein, az olthatlan szomj kiszárasztá
1415   10   |                    kiállta e védtelen harcot az elemek ellen, s reggeltől
1416   10   |                 Estefelé elmúlt a szél, csak az éhség és szomj maradt meg,
1417   10   |                  hatalmas ösztönük megsejté. Az eltikkadt katonák csoportosan
1418   10   |                     velök a futást, meglátta az alkonyégen az ingadozó pálmákat,
1419   10   |                       meglátta az alkonyégen az ingadozó pálmákat, melyek
1420   10   |                    ingadozó pálmákat, melyek az oázt jelölék, honnan a forrás
1421   10   |                     láthatlan nyilak elolták az éltöket.~Éjféltájon egy,
1422   10   |                     éltöket.~Éjféltájon egy, az éj homályában is meglátszó,
1423   10   |                     lovagok ismeretlen száma az alvó, elcsigázott táborra.~
1424   10   |                      oldalról támadva voltak az ismeretlen ellenségtől,
1425   10   |                  ellenségtől, melynek erejét az éj sötétje még félelmesebbé
1426   10   |                  mindenütt élő célt találtak az összetömött hadsorokban,
1427   10   |                     összetömött hadsorokban, az őrtüzek által világított
1428   10   |                fekete pusztaságban, hol csak az ő szemeik ismerték az utat?~
1429   10   |                   csak az ő szemeik ismerték az utat?~Ez így tartott szürkületig;
1430   10   |                    alig volt néhány órai út, az eltikkadt hadsereg minden
1431   10   |                      itta ki belőlük a vizet az utolsó cseppig.~Újra eljött
1432   10   |                  utolsó cseppig.~Újra eljött az éj. Csatarendben állt mindenki,
1433   10   |                   elaludt és meghalt. Várták az éji támadást, s most már
1434   10   |                tudhaták, melyik oldalról jön az? Sokáig nem hallatszott
1435   10   |                 hallatszott semmi hang, csak az elefántok szomjdühös ordítása
1436   10   |                      föl szokatlan hangokkal az éj csöndjét s benn a tábor
1437   10   |               források vérrel kevert vizét s az elhullt tevék húsából lakozott,
1438   10   |                      rabszolga ajkáig emelte az arany serlegbe töltött gránátszín
1439   10   |                      véletlenül, mint álomra az ébredés, rémes sikoltás
1440   10   |                   hogy amit kezébe ragadott, az kedvenc nőjének arany ollója
1441   10   |                    alakok egész gyalogságát, az éj sötétében háta mögé kerülve
1442   10   |                 fonódva, Odenath és Zenóbia. Az elgázolt tartományok mint
1443   10   |                    undorító szenvedélye, itt az ifjú szüzesség. A római
1444   10   |                      római nép sóhajtva tevé az összehasonlítást s sajnálta,
1445   10   |             diadalaik által szereztek vissza az ellenségtől, ki Róma császárját
1446   10   |                 veszt Róma azzal, ha ezentúl az egyiptomi vásznat s galliai
1447   10   |                                            4~Az Orontes partján állunk.
1448   10   |                   dicsősége, vonul félkörben az Orontes partján alá. Mögöttük
1449   10   |                     nyilak. Csupán egyikében az elefántos tornyoknak ül
1450   10   |                   egy férfi. Arcra, termetre az, de lélekre nem. A szegény,
1451   10   |                   nem is gondolva arra, hogy az halállal játszott, ki ezeket
1452   10   |                    lovagol hófehér paripáján az elefánt mellett, melynek
1453   10   |                     vízbe, mert én szédülök.~Az elefánt tulsó oldalán egy
1454   10   |                      csak a szégyen pirulása az, vigyázz, hogy a haragé
1455   10   |               elhallgatnád is, amit mondtam, az a pulya ott fenn cifra tornyában
1456   10   |                      kopjája nyelével ráütve az elefánt ormányára, kacagva
1457   10   |               kacagva kiálta vissza futtában az egész beszéd alatt sápadtan
1458   10   |                      ott kezedben? – S azzal az erdőben eltűnt.~Herode borzadva
1459   10   |                     beszédekre nem indul meg az ép.~– Hallgatni fogok, anyám –
1460   10   |                      nap délpontjára hágott, az erdők elcsöndesültek, hallgat
1461   10   |                    átlátszó minden lomb. Nem az éjszaki fenyves és bükkerdők
1462   10   |                  össze szépet és nagyszerűt; az ifjú természet országa ez,
1463   10   |                       a vizenyős föld kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen
1464   10   |                  küzdeni látszanak egymással az elfoglalt helyért, néhol
1465   10   |                       csak nagy néha csap el az ágak alatt egy-egy fehér
1466   10   |                   hosszú, kunkorgós farkával az ágakba fogózva.~Majd könnyű
1467   10   |                     levelek suttogásairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészek
1468   10   |                      hol bokrostul nőttek ki az összesűrűsödött fák, a veszett
1469   10   |                      fölserkentett szarvorrú az, azon módon, ahogy a nyugvóhelyéről
1470   10   |                lásson velök, nem veszi észre az előtte álló kókuszfát, s
1471   10   |                   álló kókuszfát, s nekimegy az orrával, melyért megharagudva
1472   10   |                    megnyugodva, térdre ül, s az egész fát, koronáján kezdve
1473   10   |             szaggatott röfögés közt tördelve az útjába akadó fákat.~Kevés
1474   10   |                  magas bokrok közül kitűnnek az elefántok tornyai, nyilas
1475   10   |                     múlva összeszorul a kör, az elefántok megállnak, ormányaikat
1476   10   |                  hánykódnak, amint meglátják az elszörnyesztő fenevadat,
1477   10   |                    kopjáikat magasra tartva. Az egyik Odenath, a másik Maeon.~
1478   10   |                      Odenath, a másik Maeon.~Az ingerelt szörny Odenathnak
1479   10   |                   maradt, alig érve hegyével az elevenjét.~– Ostoba, mit
1480   10   |                    bőszült ordítással rohant az elefántok közé. A nyilak,
1481   10   |                    szarvorrú hátára, melytől az térdeire bukott, de a másik
1482   10   |                     villámsebességgel rohant az elefánt alá s egy iszonyú
1483   10   |                      hallatlan zavart idézve az elvadult elefántok között,
1484   10   |              szörnyeteg.~E hangról megismeré az állat méltó ellenfelét s
1485   10   |                      hátulsó lábaira rogyott az erős csatamén, de Odenath
1486   10   |                      e tetted volt oka, hogy az első találkozásnál el nem
1487   10   |                            6~Zenóbia ezalatt az Orontes partján horgászott
1488   10   |                   gyöngéd csel következtében az ifjú halvány arcán elvonult.~
1489   10   |              szokatlan ordítást? Én félek.~– Az elefántok bőgése az. Jer
1490   10   |                 félek.~– Az elefántok bőgése az. Jer tova, ha félsz hallani.~–
1491   10   |               betörni a bölény koponyáját, s az oroszlánt fél kézzel megfojtani.~–
1492   10   |                      rajta. Jerünk oda, ahol az a lárma hallik.~– Messzünnen
1493   10   |                     a szülői szivet és kart!~Az ifjú nem bírt nyugodni,
1494   10   |             kifejezni, hogy nem fél, s midőn az első tanyához értek, hová
1495   10   |                   hová éppen akkor vontatták az elejtett rinocérosz roppant
1496   10   |                     amikor aztán hallá, hogy az egy elefántot összegázolt,
1497   10   |                  apám jó helyen van, úgye?~– Az mindig jó hely, ahol apád
1498   10   |                 királyné intésére megindulva az elefánt előtt, s azon táj
1499   10   |                       midőn mellette álltak.~Az apa magánkívül lett örömében,
1500   10   |                   Tied lesz a dicsőség, hogy az első kopját te hajítád reá,