bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

1501   10   |                  csalitba lopózva, csendesen az elbújt tigris háta mögé
1502   10   |           vadállattal a lesben állókat, mire az hirtelen megtorpanva, borzasztó
1503   10   |                   Vagy én ölöm meg azt, vagy az öl meg engem.~– Ragadjátok
1504   10   |                      a fegyvert, dugjátok be az őrjöngőt egy barlangba,
1505   10   |                      morogni hallák a vadat.~Az égő nyilak, mint megannyi
1506   10   |                    megannyi lidérc, repültek az elsötétült égen, sűrűen
1507   10   |                     a tűz tovább harapózott, az égő pontok összeértek, s
1508   10   |                 közben megelevenedni látszék az egész csalit, mintha minden
1509   10   |                    madaraknak kerekedett föl az égő berekből, ijedt ordítozással
1510   10   |               feltartva menekülni iparkodtak az égő zsarátnok alól, rémségesen
1511   10   |                    pálmafára, farkával verve az égő lombokat, széles szájával
1512   10   |                    szájával dühösen tátongva az alatta összeérő lángokra,
1513   10   |                 kínos tekergéssel csavargott az égő sudar körül, s azzal
1514   10   |                 benne, míg végképp megégett.~Az egész táj sötét volt már,
1515   10   |                   azonban éppen oda eshetett az égő nyíl, hol a vad elrejtőzve
1516   10   |                 legkisebbet tenne védelmére.~Az elefánt azonban készen várta
1517   10   |                     fölhajtá azt a levegőbe.~Az izmos állat kapálózva vetett
1518   10   |                      mindenünnen összetéríté az elszéledezett vadászokat.
1519   10   |               melynek roppant területe alatt az egész vadászsereg elfért.
1520   10   |                  kicsapongásra ne ingerelje.~Az erőteljes férfihangok által
1521   10   |                    harcot, viadalt kifejező, az egész egy csata fegyver
1522   10   |                  nyájasan kínálva:~– E pohár az engesztelődésnek.~Maeon
1523   10   |                pajzsnak, a villámgyors döfés az ő keblén keresztül érte
1524   10   |                      ő keblén keresztül érte az apáét, mindkettő szivét
1525   10   |                lázadó mellett ott ül a bakó!~Az emberek tétovázva tekintének
1526   10   |                     s a szilaj tusa közepett az egyik égő szálfa, gyökeréig
1527   10   |                   szétválasztani csapott le. Az ordítás közül egyedül Maeon
1528   10   |                 megtapodott féreg, ki megöli az óriást. Rajtam nem fog sem
1529   10   |                      s a kardcsapás, mellyel az ellenállók közé vágott,
1530   10   |                    vágott, bizonyítá, hogy ő az.~Maeon hívei elhulltak egyenkint,
1531   10   |                halállal egy asszony kezétől; az utolsó, kinek a bosszúálló
1532   10   |                       védd magad! Ez asszony az égből esett ide, s minket
1533   10   |                     kezében.~– Emeld fel ezt az orgyilkot! – kiáltá Zenóbia,
1534   10   |             másfélezer évvel…~Ha Egyiptomból az arab sivatagokon keresztül
1535   10   |                keresztül hat napig vándorolt az utazó, s nem talált egyebet
1536   10   |                  lehete visszatartani többé, az emberek arca is egyszerre
1537   10   |                    is egyszerre felvidámult. Az a pálmák országa volt. Palmíra
1538   10   |               egyedül volt még megjutalmazva az erény, üldözve a bűn, védve
1539   10   |                  erény, üldözve a bűn, védve az ártatlanság; hol gazdag
1540   10   |                    tekintete előtt elszáradt az ellen, s fölvirult az ország.~
1541   10   |              elszáradt az ellen, s fölvirult az ország.~Ez volt Zenóbia,
1542   10   |                      a márvány becsesebb lőn az aranynál, az egész padlat
1543   10   |                   becsesebb lőn az aranynál, az egész padlat a legragyogóbb
1544   10   |           megszeretett, nagy és szép együtt; az egymás fölé emelkedő csarnokok
1545   10   |                      követeiket, sem a népek az évi adót Rómába, hanem Palmírába,
1546   10   |              hatalmas királyné jelmeze.~Jött az első követ; Armenia királya
1547   10   |              bűvész-tudós mágusok készítének az élet hosszabbítására, s
1548   10   |                   koronája gyémántjait küldé az egykor megvetett ellenségnek,
1549   10   |                   ujján egyszerű aranygyűrű, az is vasszínűre festve; oldalán
1550   10   |                 asszony! Engem Róma küldött…~Az arcokon az ijedtség viaszszíne
1551   10   |                     Róma küldött…~Az arcokon az ijedtség viaszszíne s a
1552   10   |                      Ha királyhoz mégy nőül, az ellen senki sem szól, de
1553   10   |                      e földnek; urai egyedül az istenek, kik országokat
1554   10   |              férjemnek: kardom vívta azt ki, az övével együtt, egy ellenség
1555   10   |                      Róma patríciusai talán? az ősi laticlavusok? A Catók,
1556   10   |                 conscripti unokái talán, kik az égő város piacán currulis
1557   10   |                     vagy mondd, hogy Rómában az igazmondás vétek. És e szenátus
1558   10   |                      holta után, ki életében az utolsó gladiátornak volt
1559   10   |                    római vállára tevé.~– Aki az oroszlánt a pusztára küldé
1560   10   |                     légiókkal Zenóbia ellen; az ország határán készen várta
1561   10   |                  egész a Boszporuszig, s ott az utolsó emberig elhullt,
1562   10   |                     elhullt, hogy vezérét és az utolsó sast megszabadítsa.
1563   10   |                   Egyiptom meghódolt előtte, az országok, miket egykor ősei
1564   10   |                bírtak, örömriadóval üdvözlék az unokaleányt, ki a régi dicsőséget
1565   10   |                     legbiztosabban ülte meg, az Aurelián volt.~A nép ahhoz
1566   10   |                     reggelen a bizanti hajók az ázsiai partokra szállították
1567   10   |                    seregek bámulva hátráltak az előrenyomuló hadtömegek
1568   10   |                    kutakat, hiába égették el az élelmiszereket; a légionárius,
1569   10   |                    dunai légiók voltak ezek, az örök csatákban felnőtt veteránok,
1570   10   |                     kapni, – mondá a császár az árulónak, s válogatott triariusai
1571   10   |               belopódzott a fölfedezett úton az alvó városba.~A csatazajra
1572   10   |                   nép városa közepén találta az ellenség legbátrabb légióit,
1573   10   |                      A kard még kezében volt az elárult népnek, s ha nem
1574   10   |                    öngyilkolással meneküljön az ostromló bosszújától.~Ekkor
1575   10   |                 azért jöttem, hogy büntessem az erényt, s jutalmazzam a
1576   10   |                     szabadok és sértetlenek, az áruló pedig legyen a tiétek.~
1577   10   |                tiétek.~Ezt mondva, megragadá az áruló kezét, s kilódítá
1578   10   |                     perc alatt ízekre tépték az árulót, s a másik percben
1579   10   |            legközelebbi borostyánfáról, mely az irriaei síkon bokrokban
1580   10   |                  szeme intésével igazgathatá az érc hadsorokat. Példabeszéd
1581   10   |                   kell félni vezérétől, mint az ellenségtől.~A gyávát, az
1582   10   |                    az ellenségtől.~A gyávát, az engedetlent éppoly bizonyosan
1583   10   |                  Aurelián fölhívást intézett az elfutott lakókhoz, oltalmat
1584   10   |               személyesen jött Aurelián elé.~Az immaei rónán találkozott
1585   10   |        buzogányaikkal s hosszú pallosaikkal, az ellenség első dühének voltak
1586   10   |                     pajzsokkal, jobbkezükben az irtózatos pilum, az ellenállhatlan
1587   10   |             jobbkezükben az irtózatos pilum, az ellenállhatlan hajító dárda,
1588   10   |                    kard minden fegyverzetük.~Az egész néma hadsereg fölött
1589   10   |            parittyások bonyolódott tekergése az utolsó lépésig betanult,
1590   10   |                      s óriási nyilakat lehet az ellenségre hajigálni.~Szemben
1591   10   |                föltéve a nap arany bálványa, az emezai templomból előhozva,
1592   10   |                      nem jártak gyalog soha.~Az ezredek közötti hézagokat
1593   10   |             ölelésével megfojtani fenyegeté.~Az első kürtriadó megszólalt.
1594   10   |                      kürtszóra előnyargaltak az ezredek hadnagyai, s keleti
1595   10   |                      hangos szóval fölhívták az ellenfél legjobb bajnokait
1596   10   |             visszanyargaltak dandáraik elé s az erre támadt zaj és nyílsüvöltés
1597   10   |                     A harc napja megvirradt, az ellenség előttünk áll. Ő
1598   10   |                    ordítása reszketni tanítá az egeket, egy kerek porfelleg
1599   10   |                     csapott a római seregre; az illír lovasság azon pillanatban
1600   10   |                     visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát, ismét
1601   10   |              tribunját választva ki magának. Az, egy nő által látva magát
1602   10   |                     pallosával Zenóbia felé. Az öblös pajzs nagyot kondult
1603   10   |                 karja meg nem hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám
1604   10   |              meztelen nyakára; halva rogyott az le, látni sem maradt ideje
1605   10   |                  ellen; a kard éle eltompult az átjárhatlan páncélokon.
1606   10   |                     repkedett a szélben, míg az is dárdáktól átfúrva eldőlt,
1607   10   |                 egyszerre hajíták elleneikre az irtózatos fegyvert, mely
1608   10   |                  állt helyébe, s ha kifáradt az első sor, egy pillanat alatt
1609   10   |                      második, pihent erővel.~Az első cohorsnál folyt a legdühösebb
1610   10   |                      legjobb légiója sorait, az elsőt, a másodikat, végre
1611   10   |                      a másodikat, végre csak az utolsó rend állt még. Az
1612   10   |                     az utolsó rend állt még. Az is keresztül töretett, a
1613   10   |                 Végre csak ő maradt egyedül. Az ellenség körül özönlé; maga
1614   10   |                   nyomuló palmíraiak felé, s az első dárdasuhintás kényszeríté
1615   10   |             dárdasuhintás kényszeríté azokat az elfoglalt tért nekik átengedni.~
1616   10   |                    szemeit közelről láthatta az imperátor, hogy megítélhesse
1617   10   |                   gyalogságra veté magát.~Ez az első nyíllövés után a futásban
1618   10   |                      maradt a támadók előtt.~Az elefántok harcordítása volt
1619   10   |                  elefántok harcordítása volt az, amely a csatazaj közepéből
1620   10   |                    midőn isteneik bálványait az ellenség által megtámadva
1621   10   |                     numid lovasokkal, melybe az elefántok is belekeveredtek,
1622   10   |                      maga körül jobbra-balra az embereket, s a visszaesőket
1623   10   |                      a királynét föltalálni.~Az még most is szemközt állt
1624   10   |                    még most is szemközt állt az ellenséggel s bátorítá,
1625   10   |                   tömegektől s leapríttattak az utolsó emberig, de a palmírai
1626   10   |                     utána egy erőteljes hang az üldözők közül, s amint Zenóbia
1627   10   |               nyakából, egy nyilat fektetett az idegre és visszafelé fordulva
1628   10   |                    kézíjat s percig célzott. Az ideg pendült. A királyné
1629   10   |                      királyné lova nyargalt, az üldözők messze elmaradtak.~
1630   10   |                      halottakat, tegyétek ki az utcára, ők se pihenjenek!
1631   10   |                     költője, lelke a népnek.~Az első napon, hogy Aurelián
1632   10   |                    és sivatag. Velünk harcol az Isten, a föld és az idő.~
1633   10   |                   harcol az Isten, a föld és az idő.~A követ visszatért
1634   10   |                     város falain hallatszott az ezer meg ezer ajk által
1635   10   |                eléggé bizonyítja aggodalmait az ostrom kimenetele iránt.~
1636   10   |               elterjed-e odáig!~Egy reggelen az általános trombitaharsogás
1637   10   |           félreugrottak mellőlük a gépészek, az elszabadult kerék búgva
1638   10   |              vastetőt képezve rohantak előre az ostromlók s míg egyfelől
1639   10   |            megtalálta a sujtó gránitdarab, s az széthasadozva dűlt fel a
1640   10   |                      a repülő szurokkoszorú, az olthatatlan görögtűz, s
1641   10   |                      olthatatlan görögtűz, s az ott égett el a seregek láttára.
1642   10   |                    perc alatt halva esett le az árokba, keresztül-kasul
1643   10   |                   oda irányzott nyilaktól, s az utánuk jövők egy pillanatra
1644   10   |                  római sast, s áthajítva azt az ellenség közepébe. Elvakult
1645   10   |                 végre a sáncig jutott, s míg az oroszláni vitézséggel küzdött,
1646   10   |                  előre, kényszerítve haladni az előttük levőket. A rómaiak
1647   10   |                  rómaiak! – ordíta vakmerően az ifjú az ostromlókhoz érve,
1648   10   |                     ordíta vakmerően az ifjú az ostromlókhoz érve, s megcsóválván
1649   10   |                     a szikrát okádó kanócot, az pokoli körfényt alakíta
1650   10   |             olthatlan sziporkái megolvaszták az ércet, s keresztülégtek
1651   10   |                      és vason keresztülégett az, néhány pillanat alatt tűzlángban
1652   10   |                segélyére, távolból nézhették az ostromlók, mint olvad lassankint
1653   10   |                     oldalán ezalatt sikerült az ostromlóknak az árkot betemetniök,
1654   10   |                     sikerült az ostromlóknak az árkot betemetniök, a kévékből
1655   10   |                    mindig magasabbra nőtt, s az összekötött pajzsok mindig
1656   10   |                  ártalom nélkül gurultak alá az óriási tekenőn, melynek
1657   10   |                     vastetőzetre, s lábaival az ostromlók feje fölött tapodva,
1658   10   |                     rettentő csapásokat oszt az alatta levők fejeire; egy-két
1659   10   |                   vaspörölye zuhanásaitól, s az ember maga elbukik a betört
1660   10   |                    de önfeláldozása megbontá az érc pikkelyzetét, s a falakról
1661   10   |                      égő nyilak özöne repült az ott támadt résre. A fölhalmozott
1662   10   |                 pillanat alatt meggyulladtak az ostromlók lábai alatt, s
1663   10   |                    midőn fedetlenül maradnak az ostromlók, összebomolva,
1664   10   |                  ijesztő ropogással tölti el az éjet.~Erre megnyílnak a
1665   10   |       kaszás-szekerek; a légiók szembeállnak az üldözőkkel, a vad csatalárma,
1666   10   |                  Róma nem lesz úr e földön!” Az éjszakai égés fehérjében
1667   10   |                    egy római komolyan akart, az sohasem volt lehetetlen.~
1668   10   |             világrészből szállítják számukra az eleséget. Az egyiptomi légiók
1669   10   |             szállítják számukra az eleséget. Az egyiptomi légiók vezére,
1670   10   |                  egyetlen rohammal elsöpörni az ellenséget falaink alól.
1671   10   |                     gyorsan és tenni rögtön. Az éjjel rohamot kell intézni
1672   10   |                     megszorítva kezét, s még az alkonyat leszálltával harcra
1673   10   |                     útat.~Alig csöndesült el az éj, midőn egyszerre megnyíltak
1674   10   |                     rémséges üvöltést, láták az égő tüzeket sebes rohammal
1675   10   |                 volna azokat elfogadni, mert az oktalan ellenség nem törődött
1676   10   |                oktalan ellenség nem törődött az összetömött harcrenddel,
1677   10   |                     elvakulva keresztültörte az érchadsorokat, égő homlokával
1678   10   |                   égő homlokával föltaszítva az előtte állót. A megtámadt
1679   10   |                 zavarba jött, nem csata volt az többé, hanem bősz viadal
1680   10   |                     a rómaiak sáncai között.~Az utolsó római őrszem észrevette
1681   10   |                 elfogja. A királyné meghallá az üldözők robaját s pihenés
1682   10   |               vágtatott a pusztan keresztül. Az egyik tevét, melyen két
1683   10   |                     ezüst vonal csillamlása, az volt az Eufrát folyam, melynek
1684   10   |                   vonal csillamlása, az volt az Eufrát folyam, melynek partjain
1685   10   |                     többé nem kellett futnia az ellenség elől.~A dromedárok
1686   10   |                    fölött, egyszerre azonban az első, melyen a két gyermek
1687   10   |                  erővel vonta azt maga után, az mindig lassabban haladt,
1688   10   |                  hogy föl segítse emelkedni. Az ismét visszarogyott, lábai
1689   10   |               üldözőire, s vágtatott tovább.~Az elhagyott teve fájdalmasan
1690   10   |               homokban, föl-fölemelt fejével az eltávozottak után fordulva,
1691   10   |                    után fordulva, mintha nem az fájna neki, hogy meghal,
1692   10   |                     neki, hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~Az üldözők
1693   10   |                   hanem az, hogy elhagyatik.~Az üldözők és a királyné közötti
1694   10   |                    el minket, anyám, – szólt az egyik gyermek – s menekülj
1695   10   |                    lett volna szivében, mint az anyai szeretet, megszabadulhatott
1696   10   |     megszabadulhatott volna.~Hogy hajítná el az anya gyermekeit, még ha
1697   10   |             ellenségei kezébe jutott.~      ~Az elfogott királyné nemsokára
1698   10   |                 reménye is, – szólt leverten az egybegyűltekhez. – Kapunk
1699   10   |         egybegyűltekhez. – Kapunk kulcsa van az ellenség kezében, anyám
1700   10   |                      Nyissátok meg a kapukat az ellenség előtt, de zárjátok
1701   10   |                     világnak. Bocsássátok be az ellenséget, én esküszöm,
1702   10   |                    én esküszöm, hogy nem fog az megvénülni itten; legalább
1703   10   |                  alól, midőn a nép föllázadt az ott maradt dandárok ellen,
1704   10   |                     dandárok ellen, s azokat az utolsó emberig kiirtá, és
1705   10   |                 lőnek zárva a kapuk, kitűzve az ormokra a harci lobogók.~
1706   10   |                   egyszerre két helyen volna az esthajnal: nyugoton is vörös
1707   10   |                       nyugoton is vörös volt az ég, keleten is.~
1708   10   |                       a cirkuszok áldozatai, az elfoglalt tartományok szelidített
1709   10   |                  fogattak el, s végre, kiken az egész nép szeme függött,
1710   10   |                     két költő verte lantját, az egyik dicsérő panegyricont,
1711   10   |                     mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy
1712   10   |                    előtt, könnyeivel jelölve az utat, ugyanazon diadalszekéren
1713   10   |               megbukott nagy szellemnek. Nem az elmúlt nagyság, nem a meggyalázás
1714   10   |                 félelem.~Egyetlen gondolatja az volt: miért, hogy fiát Vaballathot
1715   10   |                     Hol maradhatott ő?~Hajh! az már ekkor megölt rómaiak
1716   10   |                 Olaszországban, s emlékeztek az elmúlt dicső napokra.~
1717   10   |                     vándor hat napig utazott az arab sivatagban, a hetediken
1718   10   |                  megjelenni, miknek homlokai az égbe emelkednek; a ragyogó
1719   10   |                 emelkednek; a ragyogó dómok, az óriás kúptetők egymás háta
1720   10   |              opálfehér anyagból tornyosulnak az ég felé, roppant magasságú
1721   10   |                    csöndesen ügetnek tovább, az emberek szomorúan fordítják
1722   10   |                     arcaikat. A fata morgana az, a fantasztikus délibáb,
1723   10   |                      föl a sivatagból, várva az időt és a vihart, mely őket
1724   11   |                  Vörösmarty~Szívet cseréljen az, ki hazát cserél!~Tompa~
1725   11   |                    vándoroljatok ki.~Hisz mi az a hon? Föld, melyet másutt
1726   11   |                   gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség,
1727   11   |                vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes
1728   11   |                rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves
1729   11   |                  dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely
1730   11   |                      elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők,
1731   11   |                   mindenütt egyenlők, s hogy az mindegy az emberiségre nézve,
1732   11   |                  egyenlők, s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár
1733   11   |           Beszélgessétek egymásnak, hogy itt az idő, melyben a nemzet megoszlattassék,
1734   11   |                 ebben nem érez egyebet, mint az éghajlat változását, ki
1735   11   |                      nincs egyéb terhe, mint az úti poggyász, akinek nincs
1736   11   |                      csak a napfényt keresi, az boldog ember, s okosan cselekszik,
1737   11   |                egyéniség kedélyét rajzolják.~Az első rendbeliek egy hölgyé,
1738   11   |                 kényszerűség miatt hagyta el az országot; a második egy
1739   11   |            lángelméjé, kinek egyedüli hibája az, hogy nem száz év múlva
1740   11   |                       Nem írok érzelmeimről, az elválásról, távollétről,
1741   11   |                   napja, hogy hajón vagyunk, az ég mosolyg, a tenger hízelg,
1742   11   |                    mosolyg, a tenger hízelg, az emberek előzékenyek; mintha
1743   11   |                   nem ismernél reánk. Atyám, az életvidám, őskedélyű férfi,
1744   11   |                változáson ment keresztül, ő, az oly gyöngéd, oly nemes érzelmű,
1745   11   |                      ivadékkal reformálandja az emberiséget, s hogy tervét
1746   11   |           hajóskapitánnyal szóba ereszkedik, az angol beszéd közbe, mintha
1747   11   |                    önkénytelen rájár a szája az édes anyai nyelvre.~Ő nevet
1748   11   |                      éles gúny csak takarója az éles fájdalomnak, s hogy
1749   11   |                Lerajzolám a virágos erkélyt, az ismerős lugast, a rostélyon
1750   11   |                      meglepetve láttam, hogy az most ki van egészítve.~Idegen
1751   11   |                       s amit kifeledtem, ami az egésznek azt a mélabús tekintetét
1752   11   |                     fiziológia szerint ennek az az oka, hogy a szemmirigyek
1753   11   |                  fiziológia szerint ennek az az oka, hogy a szemmirigyek
1754   11   |                 volna ez, ha lehetne. Hiába, az emlékezet a leghosszabb
1755   11   |             leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere.~Isten
1756   11   |                   hogy rám gondoljatok, mert az csak fájhatna nektek. Jenőnek
1757   11   |                  boldogságáért én imádkoztam az éghez.~Áldjon az ég, az
1758   11   |                  imádkoztam az éghez.~Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott
1759   11   |                      az éghez.~Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott
1760   11   |                   Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott ég!~
1761   11   |                Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott ég!~
1762   11   |                   benneteket, mint Szent Pál az oláhokat, s ha megmondtam,
1763   11   |                    országot, ahol meg tudják az embert becsülni. Én megélek,
1764   11   |           megbetegesztek is értem.~Notabene, az agarászi társulat diplomáját
1765   11   |                 felejtettem; legalább lássák az emberről, hogy valami. Én
1766   11   |                     egy ideig Amerikában, de az inasomat nem akarom, hogy
1767   11   |               megalapított városnak. Fekszik az egy szabad nép, a mohawkok
1768   11   |                      millió dollárt vehet be az általam alapított státus.
1769   11   |                lapályon fölségesen tenyészik az indigó s a napfényesebb
1770   11   |                      eddig is kedvenc helyük az itt keresztülhajókázó kereskedőknek,
1771   11   |                 összeköttetésbe, mint inkább az ajánlott hölgy, most már
1772   11   |                     itt van a boldog Ikaria, az egyenlőség földe, hol mindenki
1773   11   |                      a fák ki vannak vágva), az emberi teremtő lélek őshonában
1774   11   |                      a cselédnek a gazdával, az asszonynak a férfival, mindenki
1775   11   |                     férfival, mindenki lehet az, amit akar, teheti azt,
1776   11   |                 zsarnokai a fiataloknak, sem az önző római szabadságé, hol
1777   11   |                      zsarnoka önmagának, sem az angol szabadságé, hol a
1778   11   |                    hol a törvények zsarnokai az egész népnek, még csak nem
1779   11   |                      népnek, még csak nem is az amerikai egyesült státusok
1780   11   |                előítéletek kényszerűsége; ez az ikáriai szabadság, melyet
1781   11   |                      csak törvények sem, hol az emberek annyira szabadok,
1782   11   |         zsarnokságától maga a természet óvja az embereket, nagyszerű nyilatkozványai,
1783   11   |                    azon benyomásokról, miket az itteni dolgok újdonsága
1784   11   |               legőszintébb jeleivel fogadták az ország legjelesebb férfiai,
1785   11   |                      bennünket vigasztalnak! Az egész úton derült egünk
1786   11   |                       melyet elhagyott, mint az irlandi, ki ha elsüllyedve
1787   11   |                    nem kell félteni nemzetét az elenyészéstől, csupán nekünk,
1788   11   |           elenyészéstől, csupán nekünk, őket az elszaporodás aggodalma bántja,
1789   11   |                     aggodalma bántja, minket az elfogyásé.~Itten szabad
1790   11   |                    lelkeik mindig hazajárnak az elhagyott hazába.~Megbocsáss,
1791   11   |                  újra kinő.~E napokban atyám az elnöknél volt, ki igen kedvező
1792   11   |                 valamely magányosabb részébe az országnak, s ott mezei gazdálkodással
1793   11   |          testamentomot tégy s asszekuráltasd az életedet. Mert az igaz,
1794   11   |             asszekuráltasd az életedet. Mert az igaz, hogy sok fürdőn voltam
1795   11   |                   voltak, bajorok, bádeniek.~Az első helyen kevés utazott,
1796   11   |                helyen kevés utazott, legtöbb az utolsó helyen volt összeszorítva,
1797   11   |                torkába belefagyott a hang, s az egypár, aki még győzte magát
1798   11   |                    oly sűrű volt a köd, hogy az ember a hajó egyik végéről
1799   11   |              lótófutó matróz szinte elütötte az embert a lábáról, taszigálva
1800   11   |                tekintet nélkül a publikumra. Az idő kriminális volt, a ködöt
1801   11   |                   Egy vízmentes táska lógott az oldalamon, abban voltak
1802   11   |                  abban voltak a váltóim, meg az ajánló leveleim, másik oldalon
1803   11   |                      letakarodott lassankint az eső elől a födözet alá;
1804   11   |                magyar vagyok, s föl sem véve az esőt, rágyujtottam s füstöltem
1805   11   |                   kapitány sem volt odafenn, az eső szakadt, a kapitány
1806   11   |                   találok valami mulatságot. Az utolsó helyre benyitottam.
1807   11   |                    ki hogy fért egymástól.~– Az ajtót becsukni! – ordítá
1808   11   |           konglomerálódott.~Aki ezt kiállja, az a víz alatt sem fullad meg.~
1809   11   |            tisztességesebb arcokat találtam.~Az emberek mind egy asztal
1810   11   |                   meg fülemet.~Odatekinték s az egyik pamlagon egy fiatal
1811   11   |                       a hideg izzadság verte az arcát, kapaszkodott ide-oda
1812   11   |                    Egy fiatal menyecske volt az, ki férjestül Amerikába
1813   11   |                     vándorolni indult.~Férje az asztalnál éppen bankot adott.~
1814   11   |                asztalnál éppen bankot adott.~Az emberek egy részét éppen
1815   11   |                       Én nem, hanem talán ez az asszonyság ott.~– Tengeri
1816   11   |                      ott.~– Tengeri betegség az egész, – szólt ez hidegvérrel.~–
1817   11   |                    csak nem lehet belehalni!~Az orvos vállat vont, a férj
1818   11   |                    is elmentem onnan. Inkább az árbóc tetejében ültem volna,
1819   11   |                      harmadnap majd megevett az unalom. Én olvasni nem szeretek,
1820   11   |                     fogva a becsületes ember az én kontómra eszik, iszik,
1821   11   |                    én kontómra eszik, iszik, az én dohányomat szíjja s az
1822   11   |                    az én dohányomat szíjja s az én csizmámat viseli. De
1823   11   |                      megélni? – kérdém tőle.~Az én fiúm homlokára csapva,
1824   11   |                 kérdém tőle.~– Mindenhez; én az vagyok, ami akarok: ha kell
1825   11   |                     így meg ne mutassa magát az ismerősöknek. Azok is majd
1826   11   |                 Eszem ágában sem lehet, hogy az a bunda még valaha az enyém
1827   11   |                   hogy az a bunda még valaha az enyém legyen.~Azonban mindezen
1828   11   |            mulatozáson keresztül hallatszott az első helyen levő hölgy sikoltozása.
1829   11   |                     keresztül a szél zúgásán az a velőkig ható nyögés. Nyolcad
1830   11   |                 valaha; úgy jártunk Friccel, az én németemmel a födélzeten,
1831   11   |                 letették a karfa mellé.~– Mi az? – kérdém kiváncsian.~A
1832   11   |            dohánycsomót, flegmatice mondá:~– Az a nő, aki az éjjel tengeri
1833   11   |             flegmatice mondá:~– Az a nő, aki az éjjel tengeri betegségben
1834   11   |                 tengeri betegségben meghalt.~Az inam megrogyott alattam
1835   11   |                    tünemény.~Azt látni, hogy az egész láthatáron semmi sincs
1836   11   |           szétpattanhat, meggyulladhat, s ha az embert el nem nyelte a cápa,
1837   11   |                kiabálnának odakinn, s valaki az ablakomat beszegezné.~–
1838   11   |                     felriadva.~– Vihar lesz, az ablakokat beszegezik, hogy
1839   11   |                     kávémat akartam meginni, az asztal előttem, a csésze
1840   11   |                     puff! nagyot csap valami az ajtómra, én a forró kávét
1841   11   |                     kávét a nyakamba öntöm s az asztal alá esve, findzsa,
1842   11   |                    hull, magam pedig gurulok az ágy alá.~Eleinte még azt
1843   11   |              gondoltam, Frici bolondult meg, az csinál velem valami otromba
1844   11   |                      a viharban.~No most itt az itélet napja, gondolám magamban,
1845   11   |                      a kapitány káromkodott, az asszonyok jajgattak, s emellett
1846   11   |                    volna, s azok is sokalnák az ott-lételt; idáig csak nevettem
1847   11   |           fedélzetről a másikra, lyuk, lyuk! az emberek őrjöngve nyargaltak
1848   11   |                   mindenféle hangváltozatain az ijedelemnek.~Én amilyen
1849   11   |                   hajó árbóca kilyukasztotta az eget.~De hisz könnyű lesz
1850   11   |               egyszerre tizenkétfelé állt:~– Az Istenért, ki innen, a hajó
1851   11   |                  viszonzék; – ha víz jött be az egyik lyukon, fúrjanak a
1852   11   |                     nem lehet tollal leírni, az örök elkárhozás eszméje
1853   11   |                 segélylövéseket, melyek után az ágyúkat a tengerbe hányták,
1854   11   |                     tengerbe hányták, s erre az a gondolat támadt bennem,
1855   11   |                 habokba, a kapitány ott állt az árbócba fogódzva, mellette
1856   11   |                     később megláttam Fricit, az odaugrott hívásomra s a
1857   11   |                      tengerbe. Ez volt aztán az a fürdő, amit nem rekommendálnak
1858   11   |                      amit nem rekommendálnak az orvosok.~Kétségtelenül ott
1859   11   |               emberszeretet és becsületérzés az egész nép között s ez a
1860   11   |                    kapitány szállott.~Ő volt az utolsó, aki elhagyta a hajót;
1861   11   |                   még egy darabig ingadozott az elhagyott hajó a víz fölött,
1862   11   |              sebesebben, egyszer körülcsapta az örvény, s a hajó elbukott,
1863   11   |                     ettek volna-e meg engem; az bizonyos, hogy ki akartak
1864   11   |                    ide jutottam. Első dolgom az, hogy Jancsit elcsapom,
1865   11   |                     ott hagyott; másik pedig az, hogy neked írok, miszerint
1866   11   |              jelentve, mert ilyen alkalommal az ember éppen olyan könnyen
1867   11   |               megláthatja a másvilágot, mint az új világot.~
1868   11   |                málhám odaveszett a tengerbe, az antik gombos díszmentémet
1869   11   |              garniban foglaltam helyet, ahol az ember table d’hôtenál eszik.
1870   11   |                      szokás sietni, hogy itt az ember este reggelizik és
1871   11   |                megértve, magam is iparkodtam az első harangszóra, mely a
1872   11   |                  jelenté, a közös étterembe. Az egész sokaság a kandalló
1873   11   |                sokkal jobban bosszantott még az, hogy akármennyit figyeltem
1874   11   |                  angolul beszélni, egyenesen az orrom alá nevetett.~Végre
1875   11   |                    nevetett.~Végre felhozták az ételeket és italokat, alét,
1876   11   |                      salátát.~Tudod, hogy én az itt elsorolt elementumokat
1877   11   |                  nemhogy megenni és inni. De az éhség most ráfanyalított.
1878   11   |                      a kandallótól, s rohant az asztalhoz, anélkül, hogy
1879   11   |                     Én azt hittem, hogy majd az ételeket sorba fogják adni,
1880   11   |                villát, azzal szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre,
1881   11   |                    Úgy bolond volnék, ha nem az első emeleten laknám. Az
1882   11   |                     az első emeleten laknám. Az természetes.~A legény hívására
1883   11   |                  fa-csigalépcső vezetett fel az első emeletbe. Csinos, fával
1884   11   |                egymás tetejében következtek, az ötödik szoba a padláson
1885   11   |               emeletben a szalon, másodikban az ebédlő, harmadikban a hálószoba,
1886   11   |                   így legkényelmesebb. Tehát az inas én rajtam jár keresztül.~
1887   11   |                   jár keresztül.~Ha pedig én az egyik szobámból a másikba
1888   11   |                    létrán fel, létrán le.~Ez az egész ház így van felosztva,
1889   11   |                   szegődik; – csekélység biz az, annyi fizetésem nekem is
1890   11   |                      szerződő fél, kik közül az egyik fizet, a másik dolgozik,
1891   11   |                   hallottam többet, még csak az van hátra, hogy én szolgáljak
1892   11   |                     valamire volt szükségem, az én inasom nem jő. Erre egészen
1893   11   |                    meg sem látszott zavarni.~Az én legényem a teát töltögette
1894   11   |                   reszketve a méreg miatt.~– Az felesleges volt, – felelt
1895   11   |                elfoglalva.~– Mit? hát ki itt az úr? én-e vagy kend?~– Úr? –
1896   11   |                    szólt cifra hangnyomattal az én legényem, s olyan grimászokat
1897   11   |                  majd megtanítlak én tégedet az enyimre. Ezzel ledobáltam
1898   11   |                   mikor visszafelelgetett!~– Az önbíráskodás itt tilos, –
1899   11   |                    tovább olyan helyen, ahol az ember egy kvalifikációban
1900   11   |                     mellényig minden öltözet az én köpönyegemből készült
1901   11   |                      de hagyjuk ezt, – szólt az én géniuszom – beszéljünk
1902   11   |               státusokat alapított, amint ön az itt fekvő levelekből átláthatja,
1903   11   |                    terem; arany fövényen jár az ember s ha megszúrja a fa
1904   11   |                belőle.~Ikariának nevezik azt az országot.~Már nincs nyugtom,
1905   11   |                   ugyan Új-Telepre is, ahova az öreg Széki vonult, de nem
1906   11   |                 tegnapelőtt teszi le a lábát az üres földre, s ma már városokat
1907   11   |                      azt hiszi, hogy Amerika az igéret földje, hol munka
1908   11   |                 munka nélkül terem a kenyér, az itt keserűen fog visszasóhajtani
1909   11   |                 keserűen fog visszasóhajtani az egyiptomi bográcsok után.~
1910   11   |                     bográcsok után.~Ide, hol az emberi kéz oly kevés, s
1911   11   |                    szoktak.~Cselédet mi csak az esztendő azon szakában tartunk,
1912   11   |          legsürgősebb mezei munka ideje van, az ember itt drága, egyébkor
1913   11   |                      kevesebb nyomát találod az érzelgésnek, mint az előbbiekben.
1914   11   |                 találod az érzelgésnek, mint az előbbiekben. Főzésről és
1915   11   |                    boldog tévedésemet, midőn az ablakon kitekintek s megpillantom
1916   11   |                    kitekintek s megpillantom az idegen növényzetet, mely
1917   11   |                    tenyész. Pompás növényzet az, költői remeklése a természetnek;
1918   11   |                      tavaszi ibolyaszál volt az, minő e világrészen alig
1919   11   |                  tartanom, atyám nem tűrheti az érzelgés semmi jelenségét
1920   11   |                     ez a levelem hozzád jut, az csak a csodálatos isteni
1921   11   |                     lakik.~Végre eljutottunk az utolsó városba, ahol patrónusunkat
1922   11   |                     fogunk onnan.~Megérkezve az említett nyári városba,
1923   11   |                    sehol egy lélek sem volt, az egész város állt három utcából,
1924   11   |                   találkozott egy bakterral. Az enyém azt felelte, hogy
1925   11   |                  kiállok nagy prozopopoeával az ajtóba, ime látok az utca
1926   11   |          prozopopoeával az ajtóba, ime látok az utca végéről nagy kocogva
1927   11   |                      nyolcszor lehámlott már az európai bőr. Tagjait igen
1928   11   |                    sapka, a hátán egy puska, az övében két pisztoly, egy
1929   11   |             megtartátok szavaitokat, én nem. Az adott szó megtartása egy
1930   11   |                 privát zsarnokságnak, melyet az ember önmaga iránt gyakorol,
1931   11   |                     csókolni a földet, hanem az annyira tele volt nőve tüskével,
1932   11   |                    számokkal kifejezni, mert az itt saját atmoszféra, egy
1933   11   |                     olyan mocsárokat nyomott az utunkba, mikben nyakig járták
1934   11   |                     minden lovunk sántított, az egész társaság képe tele
1935   11   |                       csizmáinkon nehéz volt az agyag, s el voltunk csigázva
1936   11   |               útközben eső nyári pavilonban.~Az utóbbit választók.~Még egy
1937   11   |                      csavargás után elértünk az ígért helyre. Tudod, amit
1938   11   |                    ígért helyre. Tudod, amit az ember óhajt, arról előre
1939   11   |                     no, éppen ilyen nem volt az a valóságban, hanem két
1940   11   |                 nádból vagy kukoricaszárból. Az eleje el volt rekeszelve
1941   11   |                 rekeszelve tövissel, ez volt az ajtó.~– Ez a pavilon nagyon
1942   11   |                       hogy csak ürgelyuk, de az sem lehetetlen, hogy csörgőkígyó-tanya
1943   11   |                     hogy csörgőkígyó-tanya s az mindjárt kibúvik, ha meleget
1944   11   |                     forró a nap, olyan hideg az éjszaka, s ha folyvást nem
1945   11   |                 citoyentől, hogy nincsenek-e az ő státusában magyarok is?
1946   11   |                   citoyen felsóhajtva – s ez az átka az emberiségnek, mely
1947   11   |                   felsóhajtva – s ez az átka az emberiségnek, mely gátolja,
1948   11   |                     járhatnak rajta.~Elhitte az amice, és nem iparkodott
1949   11   |                        szólt végre – mihelyt az erdőből kibukkanunk.~Én
1950   11   |                    Ikaria! – szólt a citoyen az egzaltáció gyönyörteljes
1951   11   |                     én reá – csakhogy nálunk az ilyen rezidenciának tanya
1952   11   |               tapasztalataimat megkoronázza; az indus hercegasszony, Urakatna
1953   11   |                  fogalma sem lehet, hogy még az úton megkérdezém patrónusunkat,
1954   11   |                     feszítve, szépen lenyúlt az állig, fülecskéiből, melyek
1955   11   |                     azzal a plajbásszal, ami az orrába volt dugva.~– Pajtás, –
1956   11   |             kiugrottak a szemei belé; Jancsi az első falatnál sírva fakadt,
1957   11   |                   fakadt, s kiment a házból, az én gyomrom is honvágyat
1958   11   |             honvágyat kezde érezni, gondolva az ottani konyhára; rögtön
1959   11   |                    keveset. No, de ha itt ez az architektúra van divatban,
1960   11   |                     ehhez a kunyhóhoz?~– Hát az a család, amely benne lakott,
1961   11   |                Sárgalázban! – kiálték betéve az ajtót. – Hát ha ez volna
1962   11   |                  egyet; hol van üres fundus?~Az én országfőnököm bevitt
1963   11   |                      én országfőnököm bevitt az erdő közepébe, ott mutatott
1964   11   |                       kapsz földet, de annyi az erdő rajta, hogy nem tudod
1965   11   |                    tanyákról megalázta magát az építéssel segítségemre lenni,
1966   11   |                 összetákoltam valami ólat, s az éppen annyi pénzembe került,
1967   11   |              világról kipusztítani a pénzt s az embereket rávenni, hogy
1968   11   |                      embereket rávenni, hogy az aranyat és ezüstöt semmire
1969   11   |            paradicsomban éhen meg nem halok.~Az első napokban kérdőre fogtam
1970   11   |                 gazdát, hogy hol vannak azok az egész bivalycsordák, amik
1971   11   |                   státus gulyái.~Következett az indigó.~Az ember elővett
1972   11   |                       Következett az indigó.~Az ember elővett egy bogyót,
1973   11   |                    hogy ebből indigó lesz.~– Az bizony fagyalbogyó! – mondék
1974   11   |           fagyalbogyó! – mondék neki. – Hisz az indigó nem cserje s a szárát
1975   11   |                használják, nem a gyümölcsét.~Az ember elbámult.~No még csak
1976   11   |                      vagy pamfleteket készít az örök békéről, minél ismét
1977   11   |                    csak úgy terem a föld, ha az ember szánt-vet rajta, s
1978   11   |               hozzáfogék saját úri kezeimmel az ekeszarvához, s miután kétezer
1979   11   |                   ígérnél neki, sem lépne ki az ajtón.~Emellett iszonyú
1980   11   |                virágot, s attól úgy megdagad az orra, mint egy tülök.~A
1981   11   |                  egyszerre fölemelkedik vele az egész kőszikla, s elkezd
1982   11   |                  szaladni.~– Teknősbéka volt az, miért nem fogtad el? –
1983   11   |                 elfutni. Milyen hal lehetett az?~Nem mondtam meg neki, hogy
1984   11   |                      barmot be kell hajtanom az aklokba, s azokat jól bereteszelni
1985   11   |                      lemegy a nap, előjönnek az ikariai autochtonok, a mindenféle
1986   11   |                   órában ki kell lövöldöznöm az ablakon, hogy elriogassam
1987   11   |                      szájából, melynél fogva az a fához volt megkötve, s
1988   11   |                    árában aztán konfiskáltam az állat bőrét, s most lóistrángokat
1989   11   |                     magam fölkelek, kimegyek az ólba, azok folyvást kapálóztak,
1990   11   |                      menni a hajlékomba, hát az ajtóm előtt egy akkora jaguárt
1991   11   |                       miután a fenevad éppen az ajtóm előtt vett állomást.~
1992   11   |                elmegy, ha megúnja magát. Nem az, ott várt késő estig, meg
1993   11   |                      kifeszíték egy gerendát az akol hátuljából, s a házam
1994   11   |                    vett észre. Ott benyúltam az ablakon, s a puskámat, mely
1995   11   |                    támasztva, kivettem.~Csak az egyik csöve volt golyóra
1996   11   |                       miket a szűz természet az emberek kínzására talált
1997   11   |               cérnaszál és szőrös s ha éjjel az embernek a bőre alá befúrja
1998   11   |                   gyalogsághoz tartozik, itt az is röpül, mikor leülsz vacsorálni,
1999   11   |                 mondá Jancsi, hogy ott jöhet az be ide a faházba, hol akar.
2000   11   |                  Másnap mindjárt hozzáfogtam az újraépítéshez.~Ketten Jancsival