bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

2001   11   |                   tulajdonságait fedezte fel az eddigelé legfontosabb kereskedelmi
2002   11   |                  Sietek, nem írhatok többet, az általános emberiség világbékerendező
2003   11   |                    minden tagja együtt volt, az aratók a mezőről tértek
2004   11   |                   kandalló mellől, testvérem az ablakból, én zongorámtól.~
2005   11   |                Székiek közül?~Bátyám sietett az ajtót feltárni, s mi a belépőben
2006   11   |                    most! Atyám eléje sietett az érkezőnek s némán megrázta
2007   11   |                    ülhetett közülünk. Mintha az egyes ember is az elhagyott
2008   11   |                     Mintha az egyes ember is az elhagyott hazának egy vándordarabja
2009   11   |         vándordarabja volna, egy eleven atom az imádott nemzetből.~Mint
2010   11   |                       Nem gyógyulunk.~Bátyám az őrültséghez közelg, atyám
2011   11   |                   magyar, ott, hol senki sem az.~Ilyenek az én örömeim.
2012   11   |                    hol senki sem az.~Ilyenek az én örömeim. Ilyen az a verőfény,
2013   11   |                 Ilyenek az én örömeim. Ilyen az a verőfény, mit az éjfélkor
2014   11   |                     Ilyen az a verőfény, mit az éjfélkor felmerülő nap a
2015   11   |             legközelebbi levelem után beállt az esőzési időszak és nyitva
2016   11   |                     időszak és nyitva voltak az égnek csatornái negyven
2017   11   |                   éjjel, oly mértékben, hogy az orrát sem üthette ki az
2018   11   |                      az orrát sem üthette ki az ember a szobából.~Ilyen
2019   11   |                   rámászott a rizsvetésemre, az oltványok ágaikkal lefelé
2020   11   |                    levén szépen megforgatva.~Az esőidő elmúltával jöttek
2021   11   |              elmúltával jöttek a heti rendbe az irtóztató orkánok, aminőkről
2022   11   |                      a vihar addig kerülgeti az ember házának tájékát, addig
2023   11   |                  meglapulni s vigyázni, hogy az embert agyon ne üssék a
2024   11   |                     megszüntével következett az irtózatos melegség, melytől
2025   11   |                     a fehér hangyák megették az egész bútorzatomat, nem
2026   11   |                   egy is elég sok arra, hogy az ember nyomorúságosan elvesszen.~
2027   11   |                 fejemet, hogy milyen jól van az elrendelve, hogy a magyar
2028   11   |                    nagy tappogást, cammogást az ajtóm előtt s citoyen Kurcz
2029   11   |                  mohawkok fejedelme, – monda az öcsém, bemutatva a vadembert,
2030   11   |                sáfránnyal és vörös agyaggal; az orra fel volt hasítva méltóságosan,
2031   11   |                      őt magával, idekünn áll az ajtóban.~Hát híják be, inték
2032   11   |                  szavaimat megértve, kinyúlt az ajtón, s bevezette a nekem
2033   11   |                      nézve nagy tüzet rakott az udvaron, s miután azt vagy
2034   11   |                    kutyát a tűzbe, úgy, hogy az spódiummá égett.~A kacika
2035   11   |                 tanult volna énekelni.~Végre az jutott eszébe, hogy felhívjon
2036   11   |               nekigyürkőzve, s derékon kapva az óriást, amúgy szegedi gulyások
2037   11   |                   Erre rögtön megjuhászodott az én emberem, fejét lehajtá
2038   11   |                  Pipát cseréltünk.~Ó elvette az enyimet, utolsó hetvenöt
2039   11   |                   gyönyörű egy darab, állván az egy kókuszdió héjából, melybe
2040   11   |                    van dugva szárnak.~Míg mi az udvaron a szövetségpipát
2041   11   |          nászajándékul leányáért.~Elvezettem az ólakba, megmutogattam neki
2042   11   |              vezessen el a szomszéd városba.~Az ember majd kibújt bőréből
2043   11   |                       ha út vezetne ki ebből az országból, de sohasem kaptam
2044   11   |                    kalauzt.~Most megragadtam az alkalmat. Tüstént lóra akartam
2045   11   |                   lóra akartam ülni.~– Minek az? – inté a kacika. – Hagyjam
2046   11   |               Hagyjam itt a lovat, üljek fel az ő hátára.~Én biztosítva
2047   11   |                  nagy örömmel úszott vissza, az egész kötényét tele hozva
2048   11   |                   búcsút vettem tőle, búcsút az egész paradicsomtól, minden
2049   11   |                  Jelenleg Új-Telepen vagyok, az öreg Széki tanyáján, kit
2050   11   |                      egészen magánkívül volt az egész család öröm és izgatottság
2051   11   |                  izgatottság miatt.~Egy este az elnöktől különös ajándékot
2052   11   |                     különös ajándékot kapott az öreg. Egy átalag igazi magyarországi
2053   11   |                 bennünk föléleszteni, mintha az elhagyott hon szavát hallottuk
2054   11   |                   szavát hallottuk volna; ez az én vérem, melyet ha isztok,
2055   11   |                    hogy megszenteljétek azt!~Az öreg Széki odafordult hozzám,
2056   11   |            Megszöktél gyáván a hazából, mint az öngyilkos megszökik az életből,
2057   11   |                  mint az öngyilkos megszökik az életből, magad után hagyva
2058   11   |                     magad után hagyva a bajt az ott maradóknak; ez a nemzet
2059   11   |                      nagylelkűséget csinálni az önzésből, s a szívtelennek
2060   11   |                     kötve, ilyen a magyarnál az, hogy önmagát mindenek felett
2061   11   |                   szót sem tudtam válaszolni az öregnek, még most is gondolkozom
2062   11   |                     titkolta előlünk baját s az egyetlen orvosságot, a vigasztalást,
2063   11   |                  szégyennel és pironkodással az elhagyott, a megvetett hazába.
2064   11   |                 visszamegyek.~Nemrég meghalt az öreg Széki. Halála előtti
2065   11   |                      Eleget is mondott vele. Az a balgatag ember én vagyok.
2066   11   |                  ember én vagyok. És így van az. Ha nem tudjátok egymást
2067   11   |                 egypár esztendei patvariára.~Az öreg Széki halála után családja
2068   11   |                      kellett velük maradnom. Az ifjú Géza fogytig megtartá
2069   11   |                   többet, bárha itt volna is az özönvíz és ott az Ararát
2070   11   |                   volna is az özönvíz és ott az Ararát hegye.~Géza mosolyogva
2071   11   |                     Hunniába.~– A fejembe.~– Az nem sokat ér, de fogadjunk
2072   11   |                       Ijedten berontok, s ím az ifjút egy pamlagra dőlve
2073   11   |                     testvére és védelmezője.~Az ifjú hálásan szorítá meg
2074   11   |                     megtartottam igéretemet.~Az első fájdalom elzajlása
2075   11   |                  kívül semmi sem köti többé.~Az a kegyeletteljes gond, melyet
2076   11   |                   iparkodom elpalástolni azt az érzést, mely előtt lelkem
2077   11   |                   szóra: haza! mert nem kell az élet, nem kell a halál,
2078   11   |                   nem kell a halál, nem kell az üdvösség másutt sem testemnek,
2079   11   |                  tövist teremne minden rög s az a négy fehér folyam az ország
2080   11   |                     s az a négy fehér folyam az ország címerében olyan vörös
2081   11   |                 volna is a vértől, mint maga az a vörös mező, melyet keresztül
2082   11   |                     veled! A viszontlátásig. Az édes, kedves, annyiszor
2083   12   |                     tudománybúvárok megássák az elhagyott dombokat; senki
2084   12   |                   hogy mit néznek e halmokon az idegenek, miken ősemlékezet
2085   12   |                  népköltészet, átmentek azok az élő nép szívébe s a messze
2086   12   |                     hogy micsoda három halom az ott Kazri-Shirin mellett,
2087   12   |                      meg tudná mondani, hogy az egyik sírban Ferhád fekszik,
2088   12   |                  felírva. A sziklák oldalai, az ormok, a gránitköbök tele
2089   12   |                      ismét kiszabadítá magát az emberi kéz rakta börtönből
2090   12   |                 lombokkal körülaggatva, mert az a hit élt a népben, hogy
2091   12   |                     szobornak áldozatot hoz, az szerelmében meg nem csalatkozik, –
2092   12   |                      a szobrot. Most fel van az állítva a part szélire, –
2093   12   |               emberalak nincsen rajta többé. Az arc, a diadém, a ruhák rózsa-
2094   12   |                     vésve művészi kéz által.~Az egyik boltozat padmalyán
2095   12   |                     a tagokhoz, látni engedi az idomok tökélyét, s emellett
2096   12   |                    hogy azokat összetartsák. Az egész alak oly nemes és
2097   12   |                       vén hárfás ül középen.~Az átelleni bolthajtás fülkéjét
2098   12   |             merénylet emberi kéz munkája, ha az oldalfalak mindenütt tele
2099   12   |                  magasra emelkednek kétfelől az áthasított bércfalak, miket
2100   12   |            takhti-bostani meredek lépcsők, – az omlott vízvezetők, – a bolthajtások
2101   12   |                 elköltöztek, ki a földbe, ki az égbe, de emlékét még ketten
2102   12   |                 nemeivel, máig is ott laknak az elvadult pávák és struccok,
2103   12   |                    épült templom, küszöbénél az emberfejű szárnyas bikákkal,
2104   12   |                     ami legszebb volt valaha az ég alatt, halhatatlanná
2105   12   |                   alatt, halhatatlanná tenni az istenség remekét.~A szobrászok
2106   12   |                        Shirin”.~– Úgy van! ő az, kinek emlékét örökkévalóvá
2107   12   |                    lelkében nem marad a kép, az ne fogjon a műhöz; aki nem
2108   12   |                      keblet faragni a kőből, az ne fogjon a műhöz. Mert
2109   12   |                   fog e műhöz. Most álljatok az ablakhoz és nézzetek.~A
2110   12   |                 megrántá a függöny bojtját s az felgördült a szobrászok
2111   12   |                      volt egyéb dolguk, mint az egyetlenegy Shirin lelkét
2112   12   |                     tagjai átlátszanak, mint az alabástrom s hajlékonyak,
2113   12   |                      szemekkel, fekete arcán az ifjúság rózsái nyílnak, –
2114   12   |                   rózsái nyílnak, – a hajnal az éjfél közepébe.~Most előlép
2115   12   |                   valók, hogy legyen árnyéka az övének. Csak felhői ők a
2116   12   |               szemnek csak egy sugára van, s az mind Shirin arcán jön össze,
2117   12   |                  liliom hervadandó; nem szép az, ami csak a szemnek szép!
2118   12   |                     szépség fogalmában, amit az emberek éreznek, de nem
2119   12   |                      de nem értenek.~Mi volt az a bűbáj, az a megtörthetlen
2120   12   |                 értenek.~Mi volt az a bűbáj, az a megtörthetlen varázs,
2121   12   |                   ami Shirin szépségéről még az utókorra is elmaradt, hogy
2122   12   |                     Szép lélek volt ez, mely az arc fölött lakik, mely olyan
2123   12   |            lélekkifejezés ellentéteinek volt az, mi őt a világ minden szépségei
2124   12   |                      között páratlanná tevé; az ajk boldog mosolygásában
2125   12   |                     najasz; – azok felvették az általa eltaposott virágot,
2126   12   |                  hosszan felsóhajtott, arcán az örömtelen boldogság nevezhetlen
2127   12   |                  magasztos tekintetet vetett az ég felé, mely egyedül lehetett
2128   12   |                  magasba emelé arcát, mintha az égben keresné a tüneményt,
2129   12   |           széledeztek el, legutoljára maradt az ősz Harun, a király legidősebb
2130   12   |                     s amint észrevette ekkor az ott térdelő ifjút, felrázta
2131   12   |                    most is látom, – viszonzá az ifjú.~– Hisz arcod eltakartad.~–
2132   12   |                     lehete Ferhádot meglátni az udvar palotáiban, s oly
2133   12   |                      volt magaviselete, hogy az emberek kitértek előle.~
2134   12   |                  amikor úgy tetszett, mintha az ablakain besütő rózsapiros
2135   12   |              szelidítve, engesztelve zengett az a trón körül, elűzve a király
2136   12   |                     egyenkint leleplezendők.~Az első lepel lehullt: a márvány
2137   12   |                      melegség, hideg kő volt az, emberalakká faragva.~A
2138   12   |                   bizalommal lépett most elé az ősz szobrász, s a fehér
2139   12   |                     karok, a hibátlan csípő, az izmok leglágyabb hajlásai
2140   12   |                      valaha költő és művész.~Az arc maga tökéletesen el
2141   12   |                      arca, de a tekintet nem az övé, – ez alak Shirin alakja,
2142   12   |                     ajka, de hol maradt róla az élet, hol maradt róla a
2143   12   |                     hol maradt a szerelem?~– Az élet Isten ajkáról jő, nem
2144   12   |               melegét; törd össze szobrodat.~Az udvarlók szánó sóhajtással
2145   12   |                       Még Ferhád volt hátra, az őrült, az eszelős. Ferhád,
2146   12   |                 Ferhád volt hátra, az őrült, az eszelős. Ferhád, ki az egész
2147   12   |                       az eszelős. Ferhád, ki az egész idő alatt nem hallgatott
2148   12   |                     leült s megvetőleg nézte az összetört szobrokat.~Midőn
2149   12   |               helyéből, lenézte emelvényéről az egész összegyűlt udvart,
2150   12   |            megrendülve ugrott fel trónjáról, az udvar csodától elragadva
2151   12   |                  mosolyg, bűvöl! Szobor, hol az ajkaknak hangja, az arcnak
2152   12   |                      hol az ajkaknak hangja, az arcnak ragyogása, s a szemeknek
2153   12   |                     szobraikat összetöretéd.~Az örömteljes meglepetés zúgása
2154   12   |                    kérni? Ha birtokomban van az, amit kívánsz, tied leend.
2155   12   |               Kívánok. Add nekem – Shirint!~…Az emberek arcain az ijedtség,
2156   12   |                  Shirint!~…Az emberek arcain az ijedtség, a megdöbbenés
2157   12   |                       mely magában megőrült, az lehelte belé tébolyodott
2158   12   |                     belé tébolyodott lelkét, az él benne most is; Shirin
2159   12   |                     él benne most is; Shirin az enyim. Mindenütt előttem
2160   12   |                   esküdet meg akarod szegni, az a te dolgod, de ha kérésem
2161   12   |                      te hatalmad a rombolás, az enyim a teremtés. A mauzóleum,
2162   12   |                   melyet nevednek építtetsz, az enyim is: te alatta fekszel,
2163   12   |                      a szerető szemébe? Tied az ismert föld, enyim az ismeretlen
2164   12   |                   Tied az ismert föld, enyim az ismeretlen menny. Én többet
2165   12   |                    erős lélekkel – elfogadom az alkut. – Orfeusz jutott
2166   12   |                    Orfeusz jutott eszébe, ki az alvilág kapuit nyitotta
2167   12   |                     Ferháddal.~Ezen idő volt az, midőn Shirin szokott délesti
2168   12   |                      koszorúzta fel a hajót, az árbocot és a hattyú nyakát;
2169   12   |                     ruhát szeretnék, mint ez az ég – szólt könnyelmű lengeséggel
2170   12   |              balzsamot szeretnék bírni, mely az ifjúságot örökké megtartaná –
2171   12   |                    ős hazámban lenni – szólt az avar amazon – bár azon barna
2172   12   |                     szalagok közé fogva – és az engem elragadna innen.~Ferhád
2173   12   |                    azért, amit én szeretnék, az égbe kellene küldenie. Én
2174   12   |                     állna mindig, egyik vége az egyik ormon, másika a másikon.
2175   12   |                  vagyok képes felérni, ha te az vagy, teljesítsd; mint mondád:
2176   12   |                 Ferhád nyugodtan mosolygott. Az észnek sok nem lehetetlen,
2177   12   |                      sok nem lehetetlen, ami az erőnek az.~Rögtön hozzáfogott
2178   12   |                    lehetetlen, ami az erőnek az.~Rögtön hozzáfogott művéhez.
2179   12   |                  vékony sugárban lövellt fel az ég felé, amilyen magasról
2180   12   |                áldozott, alábbszállva, midőn az emelkedék. Shirin öröme
2181   12   |                  kertben tölté, melynek lége az örökké hulló permetegtől
2182   12   |                gyümölcsöt érlelt.~Ismét múlt az év, Kosru újra hívatá Ferhádot
2183   12   |                      mint a fehér rózsa, tán az ifjú szerelmének átka fogott
2184   12   |           szerelmének átka fogott rajta, tán az ő álmai kísérték éjjelenként,
2185   12   |                kedvenc galambodat ragadta el az ölyv? vagy fehér szarvast
2186   12   |                   egy szobrot állítának fel: az örökké ifjú Hébe szobrát,
2187   12   |                      bámulva szemlélte, hogy az aranycsésze szélein gazdagon
2188   12   |                     édelegve füröszté ajkait az aranycsésze leomló tejében,
2189   12   |                   egy harmadik is fog jönni.~Az is felvetődött. A szobor
2190   12   |                 naplementig sem tart-e nálad az öröm? Mije van még égnek
2191   12   |               teljesíteni, – s azzal elmondá az álmot.~Ferhád sóhajtott
2192   12   |                   viszonza Kosrunak szépen – az első: könnyeimben fürdesz,
2193   12   |                      nincs, a szerelem.~– Ó, az én szívemet úgy nyomja valami –
2194   12   |                     kapaszkodni, csupán csak az egymással összerótt sziklafokozatok.~
2195   12   |                     magas falain túl; szemei az odavarázsolt bokrokon függtek
2196   12   |                     arc néz le reá, s énekét az zengi vissza; Ferhád volt
2197   12   |               hervadt, – hervadt. A bölcsek, az orvosok ki nem tudták találni
2198   12   |                   akkor én meg vagyok halva; az Amshaspand azt tanácslá,
2199   12   |                    feltalálni.~Ez lett utóbb az ötödik óhajtás, melyet Ferhádra
2200   12   |                művész intő szavát:~– Ez volt az ötödik kívánat, most csak
2201   12   |                      a szellemekkel – felelt az epedő asszony, és mosolygott;
2202   12   |                    hull, de illatja felszáll az égbe.~– Mért vágyódol az
2203   12   |                     az égbe.~– Mért vágyódol az égbe tőlem? mi van ott,
2204   12   |                      tündérmeséket susognak, az élet folytatása az álomnak,
2205   12   |                 susognak, az élet folytatása az álomnak, s az álomban megszólalnak
2206   12   |                     folytatása az álomnak, s az álomban megszólalnak a kék
2207   12   |                 csillag és harmat szikrázik. Az éjjel egy tóban láttam őket
2208   12   |                   aranyporral, de hasztalan, az mind leült a fenékre. Hiába
2209   12   |                      hogy hátha teljesítendi az óhajtást, de remélte, hogy
2210   12   |                   óhajtást, de remélte, hogy az most lehetetlenné vált.~
2211   12   |                  kert kisded tavát, – és íme az arany fenn úszott a víz
2212   12   |                 Csupán egy maradt még hátra, az utolsó egy kívánság. A király
2213   12   |                emésztve égett a szerelem, de az nem parancsolójáért égett,
2214   12   |              pillanatnyi szeszélyeért; s míg az ifjú hölgy az ősz király
2215   12   |            szeszélyeért; s míg az ifjú hölgy az ősz király lábainál ülve,
2216   12   |                     gondolt, hallja-e a dalt az ott, ki a magasban visszhangot
2217   12   |                    vette kalapácsát és ment, az emberek utána néztek és
2218   12   |                     A szerelem őrültséget, s az őrültség emberfeletti erőt
2219   12   |                Shirin arcát, szobrait, ahogy az szívében élt, mosolyogva,
2220   12   |                   merne egy őrültet megölni? Az őrülteken Isten keze van,
2221   12   |               keresett, visszadöbbent, midőn az magát jött ajánlani.~– Esküm
2222   12   |                 halva fekszik, s a király és az egész udvar régen gyászt
2223   12   |                      a napnak nincsen árnya, az örömnek bűnbánata; hol a
2224   12   |                  fürödnek aranyos tóban; hol az élet folytatása az álomnak,
2225   12   |                       hol az élet folytatása az álomnak, s a szerelem egy
2226   12   |                      földre hullt, de illata az égbe szállt.~A király és
2227   12   |                     égbe szállt.~A király és az egész ország tizennégy napig
2228   12   |                  Shirin emlékéhez van kötve, az élt meg.~A „paradicsom”
2229   13   |                  bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós
2230   13   |                  törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén,
2231   13   |              Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik
2232   13   |             stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg
2233   13   |                    állottak; addig szanaszét az országban őgyelgő kalandornép
2234   13   |                  hogy maig is fenmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor
2235   13   |                véletlenül egész serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek
2236   13   |                 serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek megkegyelmez,
2237   13   |                      labancfőnök, akik közül az egyiknek az a furcsa neve
2238   13   |                       akik közül az egyiknek az a furcsa neve volt, hogy „
2239   13   |                  síró gyermekeiket, másfelől az enyedi diákok csúfolták
2240   13   |                   tudott faragni, telerakott az anyja pogácsával egy tarisznyát,
2241   13   |                   pogácsával egy tarisznyát, az apja vett neki egy pár fejelés
2242   13   |                      szorgalomra ösztönözték az ifjúságot, másfelől jó eleve
2243   13   |                     a históriát, mint amely, az ő szavaiként, nem tanít
2244   13   |                    elmék példájával javítaná az utóvilágot.~Annyira vivé
2245   13   |               utóvilágot.~Annyira vivé pedig az ellenszenvét a derék úr
2246   13   |                    fel ne érhessék fejeikkel az előttük álló padok karzatát.
2247   13   |           legkevesebb pártolói akadtak maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi
2248   13   |                    nagyenyedi diákok között, az magától értetődik. Az csak
2249   13   |                között, az magától értetődik. Az csak mégis lehetetlen, hogy
2250   13   |                  csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor női
2251   13   |                tizennégy éves korától húszig az ember minden asszonyt szépnek
2252   13   |                    őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép
2253   13   |                 őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép volt,
2254   13   |                      olyan szép volt, hogyha az ember félesztendeig válogathatott
2255   13   |                      diák meglátta a leányt, az mind szerelmes lett bele;
2256   13   |             földszinten lakott, leánya pedig az emeleten, és a lépcső rácsos
2257   13   |                      elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg, hogy
2258   13   |                  humanissime Karassiay Áron.~Az első, szép, ártatlan, leányarcú,
2259   13   |              folyvást beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön
2260   13   |                  semmi ivásnál, verekedésnél az ő neve elő nem fordult,
2261   13   |                   midőn a nagy vakáció alatt az ifjúság a nagyteremben mitológiai
2262   13   |                   Lássuk tehát, mit mívelnek az ifjaink ott a fizikum múzeumban.
2263   13   |              kísérletek előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű
2264   13   |                  ifjúnk nagy figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy
2265   13   |                 kerekes látcsövet alkalmazva az ablak gömbölyű nyílásába,
2266   13   |                   szakít le, be szeretnék én az a rózsa lenni!” De ez már
2267   13   |                    azt hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők
2268   13   |                    úr nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem figyelt,
2269   13   |                     rózsalugasos kerten járt az esze, és a szép leánykán,
2270   13   |                   szedi pici fehér kezeivel.~Az experimentumoknál is egyik
2271   13   |                    adott: majd meglőtte vele az egész classist.~Gerzson
2272   13   |                távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában
2273   13   |                     ijedt meg, mikor körmeit az ablakba megüté, amin Áron
2274   13   |                       hogy egy délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani,
2275   13   |                  volt még hét divatlap, ahol az ember kinyomathatta volna.)~–
2276   13   |                    hátha a szél félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletű
2277   13   |                     olvassa el.~– Hát hiszen az könnyű, – felelt Áron. –
2278   13   |                         felelt Áron. – Innen az ablakból le lehet ereszkedni
2279   13   |                faláig, onnan könnyű beugrani az ásott földbe, visszafelé
2280   13   |                      beleültette s a kötelet az ablak keresztfája körül
2281   13   |                     azt hivé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni
2282   13   |                    orrukról le fogja olvasni az éjszakai merényletet.~–
2283   13   |              kerítésen jöjjön be vele, hanem az ajtón, mert mind összegázolta
2284   13   |                     írt, csakhogy egy helyen az adonicus sántít.~S ezzel
2285   13   |                apjának denunciálni, egyúttal az elgázolt tulipánágyakért
2286   13   |             tulipánágyakért is panaszt téve. Az öregúr rögtön ráismert az
2287   13   |                    Az öregúr rögtön ráismert az írásra, s vége volt előtte
2288   13   |                     hanem hírt vett gyakorta az országban szerteszét történő
2289   13   |                    lyukából, s elveszi tőlük az egész szállítmányt, és elviszi
2290   13   |      Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót, menjen utána
2291   13   |                    helyett a vérét issza meg az egész lakosságnak.~A szegény
2292   13   |                       asztagok alá a földbe, az asszonyokat, gyermekeket,
2293   13   |               öregeket felküldték a hegyekbe az erdők közé, a hajadon leányokat
2294   13   |            legényeikkel együtt, s ők képezék az Isten várának őrségét.~Átellenben
2295   13   |                     vetett a diákok szívében az ifjú vér: „nem hagyjuk magunkat,
2296   13   |                     ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban kitiltatik
2297   13   |                    kongása szaggatott félbe. Az ifjak, kik képesek lettek
2298   13   |                 semmi sem történt volna, míg az órát nem csengették, akkor
2299   13   |                      elbocsátá tanítványait, az elszedett kardokat és dárdákat
2300   13   |                      a diákok magukhoz térve az ijedségből, melyet a rektor
2301   13   |                 ágyúkat sütni, anélkül, hogy az ember a körülállók életét
2302   13   |                  úgyhogy most, ha elsütötték az ágyút, a gyújtólyukon jött
2303   13   |              ráillett a válogatott cím, mert az ország minden népeiből volt
2304   13   |                  ország minden népeiből volt az összeválogatva; magyar,
2305   13   |                     minthogy lovuk nem volt, az a sarkantyú nem szolgált
2306   13   |                      céhmester hol maradt?~– Az nem látta célirányosnak
2307   13   |                      követni; kérünk azonban az egész város nevében, hogy
2308   13   |                   hírére mind szétszaladának az erdőkbe, részint elzárkóztak
2309   13   |                     hát majd meglátjátok azt az egyet, hogy!~Ilyen ékesen
2310   13   |                    éjszakára tegyen gyertyát az ablakába, s ami szegénységétől
2311   13   |                     szépen haza oszladoztak, az erdőre kimenekült asszonyok
2312   13   |                     késő estig nem szűnt meg az egész város sütni-főzni
2313   13   |                      egész város sütni-főzni az érdemes laboncok számára.
2314   13   |                  őket hagyják meg azon éjjel az Isten házának oltalma alatt,
2315   13   |                     következék, csendes volt az egész vidék, a város előljárói
2316   13   |                  kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport, melynek
2317   13   |                 gondolattól, belekapaszkodék az ötvenkét mázsás harang kötelébe,
2318   13   |                     azt meghúzva, jelt adjon az egész városnak.~Gyönge volt
2319   13   |                      mintegy összebeszélésre az asszonyok és öregek ismét
2320   13   |                     öregek ismét futottak ki az erdőkre, a férfiak a templom
2321   13   |                    négy ágyújával porrá lövi az egész várost, a templomot
2322   13   |                      közt, hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki
2323   13   |                   meghúzta.~– Azon egy éppen az én leányom, kegyelmes úr, –
2324   13   |                  leverten Gerzson úr – de ha az ő élete árán megvásárolhatom
2325   13   |           kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem
2326   13   |               fejemet elébb, mintsem szemeim az ő balsorsát meglátnák.~–
2327   13   |                    adá s úgy vezetteté magát az utcán végig, míg Bórembukk
2328   13   |                     lehet viselni.~– Megölöm az egész világot! – ordítá
2329   13   |         haszonvehetlenné tette a sűrű zápor, az ő kezeikben súlyossá tette
2330   13   |                   szorítva a labonc sereg, s az első ordításra vérszemet
2331   13   |                    Trajtzigfritzig átkarolta az ölébe tett leánykát s vitte
2332   13   |                    lábait futásnak eresztve.~Az elmondott szónál rövidebb
2333   13   |                fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző és üldözött csapat,
2334   13   |                    sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon járt,
2335   13   |                 alatt kifáradt a ló, s amint az említett kis patakhoz értek,
2336   13   |                         kiálta Áron utolérve az egyiket – itt a világ vége.~
2337   13   |                    ugrott neki puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat
2338   13   |                     kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
2339   13   |                      nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében a
2340   13   |                     hogy most ki fogott meg? az én nevem Bó-rem-buké!~–
2341   13   |                  Bó-rem-buké!~– De annál még az én nevem is cifrább, – felelt
2342   13   |                     cifrább, – felelt Áron – az én nevem pedig Ka-ras-siay!~–
2343   13   |                      mégy el innen? – ordítá az magánkívül, s kardjával
2344   13   |               kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta
2345   13   |                  csak úgy kondult!~Meglódult az agya Trajtzigfritzignek
2346   13   |                  vágta derékon ellenét, hogy az csak végignyúlt a földön,
2347   13   |                  térden állva hálákat adának az Úrnak a megszabadulásért.~
2348   13   |                     két ellenséget leverték, az esetnek emlékére letűzék
2349   13   |                    hogy: „Erős várunk nékünk az Isten!”.~1853~
2350   14   |                                              Az utolsó cigányország~Szegény,
2351   14   |               hegedűsök, ti!~Kik vándoroltok az egész világban, és vándoroltok
2352   14   |                  ország, melyben ti voltatok az urak?~Ahol vajdáitok előtt
2353   14   |                    vajdáitok előtt meghajolt az utcán minden ember, s sarkantyúitok
2354   14   |                  pöngésére kinéztek kapuikon az asszonyok? Ahol nem laktatok
2355   14   |                      öregbíró, szolgabíró és az ő hajdúi, hanem ti magatok
2356   14   |                     párducnak és a káguárnak az ő bőrét, s azzal övedzétek
2357   14   |             derekaitokat, asszonyaitok pedig az ő szép rózsaszínűre festett
2358   14   |                    kantusokat szőttek-fontak az angórajuhok ezüstös gyapjából,
2359   14   |                      a szép gömbölű vállak s az ideges, sima karok szabadon
2360   14   |                      szomszédok földére, nem az kergetett el benneteket,
2361   14   |                     kövér vaddal bővelkedett az erdő, magától termett a
2362   14   |                    aranytól terhesek, s hogy az embernek még a kereséssel
2363   14   |                   virágokkal. Messze, messze az omladékhoz nem lakik semmi
2364   14   |                      mérföldnyire van hozzá.~Az utasok csodálatraméltó rajzokat
2365   14   |            csodálatraméltó rajzokat közölnek az épületekről. Szépségök nagyrészt
2366   14   |                   házaik túlélték uraikat, s az épületek még állnak, amidőn
2367   14   |                      fia azzá lett, ami volt az apja, s egyik osztályból
2368   14   |                osztályból valónak tartatott. Az utolsó osztály, mely a néphez
2369   14   |                     be sem volt szabad lépni az elébbiek küszöbén.~Egy uralkodója
2370   14   |                 hajzata tekercseiről, melyet az égből aláeresztett tündéri
2371   14   |                  szépen tudta verni a bajnok az ellenséget éles, görbe karddal,
2372   14   |                     Amint a nap lenyugodott, az ég mégsem sötétült el, hanem
2373   14   |                    miknek örök havas homloka az eget látszik érni, valami
2374   14   |                 körül feléget erdőt és falut az ellenség földein, hogy sem
2375   14   |                    volt! Palamira szíve volt az.~Felöltözött a szép leány
2376   14   |                   aki őtet látta, nem látott az rajta sem ékszert, sem selymet
2377   14   |                    Palamira, szemébe tekinte az egyiknek, szemébe a másiknak
2378   14   |                      te kardodat, s menjetek az ellenség elé. Veletek megyek
2379   14   |                   mindkettő.~Azzal előhívták az ősz Ruhivát, kinek kondor,
2380   14   |                   tudtára adták szándékukat.~Az ősz vajda megtörülte mindkét
2381   14   |                megengesztelni, s kiválogatni az országból ezer és ezer szép
2382   14   |                      inkább el akarta hagyni az országot, s bujdosni világtalan
2383   14   |                    kívánta, hogy ők kimennek az ellenség elé, megmérkőznek
2384   14   |                     őket megsegítse: elverik az idegen hódítót boldog határaikról,
2385   14   |            aranydénárja van, nem gazdagabb-e az, mintha száz maravédija
2386   14   |                    vegyétek, hogy mi vagyunk az aranydénár, az ellenség
2387   14   |                    mi vagyunk az aranydénár, az ellenség a rézpénz, tíz
2388   14   |               hazahozzuk mind. Itthon csupán az asszonyok maradnak. Az asszonyok
2389   14   |                csupán az asszonyok maradnak. Az asszonyok pedig azalatt,
2390   14   |             asszonyok pedig azalatt, amíg mi az ellenségre járunk, menjenek
2391   14   |                    árkot, ebbe temetjük majd az ellenséget, és a kőfaragók
2392   14   |                  ellenségei voltak.~Tetszett az öreg beszéde a népnek, s
2393   14   |              egyszerre annyi kard emelkedett az égre, hogy ha onnan kellett
2394   14   |                  hogy ha onnan kellett volna az ellenségnek lehullani, bizonyára
2395   14   |                    közben fegyverbe öltözött az egész ország, minden ember
2396   14   |                   ember annyit akart levágni az ellenségből, hogy a többiek
2397   14   |                       hogy úgy fog lehullani az ellenség, mint mikor megrázzák
2398   14   |                  azután kiálták: haljunk meg az utolsó emberig! Ilyen utolsó
2399   14   |                     tett sokat. Sorra járták az országot, s akiket az ősz
2400   14   |                 járták az országot, s akiket az ősz jós beszéde és leánya
2401   14   |                    elindulának a hegyek közé az ellenséggel megmérkőzni,
2402   14   |                      Mange véres kézzel dúlt az ellenség között, nem messze
2403   14   |                     a harcosok, látták ottan az ősz kiterjesztett karjait
2404   14   |                    tőle, s még jobban verték az ellent.~Az egész országban
2405   14   |                     jobban verték az ellent.~Az egész országban pedig nagy
2406   14   |             országban pedig nagy volt emiatt az öröm; mindennap készült
2407   14   |               mindennap készült minden ember az ellenségre, végre csoportokba
2408   14   |                    könnyű; csak le kell ütni az ellenség fejét, azután semmi
2409   14   |                    hogy fognak aláfelé úszni az ellenség fejei, miket ők
2410   14   |                  népét, egy fejcsóválás lett az egész sereg. Tenger ez,
2411   14   |                     hogy ő csak tartsa magát az ellenséggel, majd ők annak
2412   14   |                      fognak számtalan társai az ellenség háta mögött megjelenni.
2413   14   |              tatár-özön azon domb körül, hol az utolsó bátrak álltak, ott
2414   14   |                földét csókolá.~Ott ölték meg az ősz Ruhivát leánya előtt,
2415   14   |                    mellette feküdtek szépen: az egyik jobb, a másik bal
2416   14   |                    aláfelé, de jaj, jaj! nem az ellenség kopasz fejei voltak
2417   14   |                      meg nem pihenve; mintha az ősz Ruhiva átka fogta volna
2418   14   |                      ismerik őket, mindenütt az a barangoló, szomorú nép,
2419   15   |                      a vad madár kiáltásán s az örökké élő zuhatagon kívül
2420   15   |                     vadász sohasem hajszolta az otthonos vadakat itt. A
2421   15   |                  járása minden ivadék előtt.~Az időtlen idők óta egymásra
2422   15   |                     a rohából új fa nőtt ki, az is száz meg száz évig nőtt
2423   15   |                       azután azt is megrázta az idő és a féreg, az is ledűlt
2424   15   |                  megrázta az idő és a féreg, az is ledűlt és senki sem vette
2425   15   |                      egy nagy, téres rónaság az, benőve valami nagy veres,
2426   15   |                     mintha nem is föld volna az, hanem csak egy vastag szövevény,
2427   15   |                  hínárrojtok és lehúzzák oda az ismeretlen mélységbe a feneketlen
2428   15   |                    csak messziről nézni.~Túl az erdőn, túl a hegyen, egy
2429   15   |                      volna fel a tenger alól az egész tájék. Pedig mennyi
2430   15   |                   történt itten!~Úgy tetszik az elandalgónak, mintha mindaz
2431   15   |                 többé. Mikor ez a tó is, meg az a másik is odafenn, mely
2432   15   |                   szemeiknél nem volt kékebb az ég, s sárga hajuk mintha
2433   15   |                  volt a kápolna állandó őre, az mindennap háromszor megcsendíté
2434   15   |                    megcsendíté a harangot, s az ősrengetegben szerteszálló
2435   15   |                 ringása mennyei zengzet volt az eltévedt utasnak, az epedő
2436   15   |                    volt az eltévedt utasnak, az epedő búcsújárónak.~De nem
2437   15   |                   hegy alatt össze van kötve az alsóval.~Hogy még oda se
2438   15   |                   felé ne hajtsa a tulkokat, az agyafúrt csak azért is odaterelte
2439   15   |                 azokat, s amint ráesteledett az idő, tüzet gyújtott s mellé
2440   15   |                     ott melengetve a tűznél.~Az oláh legény sokat tanult
2441   15   |                vissza. A jámbor remete aludt az Úr oltalmában, nem vette
2442   15   |                  futott oda, s legelső dolga az volt, hogy kitépte a harang
2443   15   |                     a harangot; nagyot szólt az a vízbe esve, s még a víz
2444   15   |                     a bürüt, s nem szakad le az ember alatt.”~A juhász jól
2445   15   |                 kijutott a száraz partra, de az a két tarisznya olyan nehéz
2446   15   |                     szebbet, nagyobbat, mint az előbbi, ennek a fele is
2447   15   |                    volt öntve.~Fel is tették az új csengettyűt, beszentelték,
2448   15   |                   Gingalló!…~Maig is ismerős az a harangszó hangja azon
2449   15   |                     gyermekeket.~A remete és az egész népség sokat jártak
2450   15   |                      szavát, mind hiába, még az énekszó sem hangzott többé
2451   15   |                   énekszó sem hangzott többé az égig.~Egy éjszaka azonban,
2452   15   |          Boldogasszony havában, álmot látott az ősz remete: mintha a Szent
2453   15   |                remete reszketett magában, de az égi nő biztatta őt, hogy
2454   15   |                 fenekén megpillantá a remete az elveszett harangot, vízifolyondárnövények
2455   15   |                      azok is aludtak mélyen.~Az égi szent ekkor azt mondá
2456   15   |                     a hableányt, mint fürdik az ezüsttel csillogó tóban,
2457   15   |                 rózsás keblét. Soha sem tért az társaihoz vissza.~Három
2458   15   |                     volna olyan nagyon. Mert az ember olyan, hogy ahol veszedelmét
2459   15   |                     a legelő gulyát, melynek az átváltozott bojtár volt
2460   15   |                   csordát, hogy ott ne lepje az éjszaka. Egy este, midőn
2461   15   |                  keservesen bőgött utána, de az ifjú nem hajtott rá, hanem
2462   15   |                     elrepülne a légben, mint az őszi ökörnyál.~A pásztor
2463   15   |                 hangon, mely olyan volt mint az ének, de még az éneknél
2464   15   |                    volt mint az ének, de még az éneknél is szebb; – jöjj
2465   15   |                   hajnal midőn hasad, különb az minden klárisnál és gyöngynél.
2466   15   |                     szót fogadott, odaúszott az ifjúhoz, odanyújtá felé
2467   15   |                 erősen, a tündérek erősebbek az embereknél, egy pillantás
2468   15   |                 kiáltá utána halálsikoltását az ifjúnak.~Másnap a középső
2469   15   |                     sorsára, nem félté magát az ifjú.~– Ne búsúljatok énrajtam,
2470   15   |                 hírével!” akkor te egyszerre az egész gulyával rugtass neki,
2471   15   |                  mintha üvegből volna szőve; az egész olyan ölelnivaló.~
2472   15   |                   gyöngyfüzérét a partra. De az ifjú csak nem ment el.~–
2473   15   |                      tartunk, mint a madarat az égben.~A tündérleány szomorúan
2474   15   |                  őket.~A tündérleány odaérve az ifjúhoz, odanyújtá neki
2475   15   |                     bal kézzel kapta azt meg az ifjú s elkiáltá nagy hangosan:~–
2476   15   |             tündérleány mély vízfenekére, ha az ifjú szemeibe nem tekintett
2477   15   |                    két csillagában, s hogyha az a bűbájos tűz, mely férfi
2478   15   |                  csak azon vette észre, hogy az ifjú karjai közé zárva van
2479   15   |                     olt dobogó szívébe, hogy az öleléstől lassankint megszűnik
2480   15   |                     a küldött tündér nem bír az ifjúval, odarohantak mind,
2481   15   |                szerelmet érezett iránta s ez az érzés sok tündért lefegyverze
2482   15   |                  szétcsapva a hullámot, hogy az kétfelől valamennyi fát
2483   15   |                     forgatná fel fenekestül.~Az ifjú pedig ölébe vette a
2484   15   |                hoztam, hol találtam? – szólt az ifjú – elég az, hogy Isten
2485   15   |                         szólt az ifjú – elég az, hogy Isten adta s enyim
2486   15   |                  anya szülte, mint a többit.~Az ifjú nagy boldog volt sokáig,
2487   15   |                 éltek, mint két páros galamb az erdőben, soha sem lehetett
2488   15   |                 anyától született lény, csak az öreg anyós vette észre néha,
2489   15   |                     valahova leteszi kezeit, az ujjai helyén mindig nedves
2490   15   |                 beleereszté a kád vízbe, hol az vígan lubickolt, le-lemerült
2491   15   |                    mozgó virágokat tépni fel az iszapos földből, miket anyjának
2492   15   |                  gyermeket.~Azon közben múlt az idő: a fiú embernyi emberré
2493   15   |                      a szeráfok harangoznak; az elveszett harangot régen
2494   15   |         fakalapáccsal volt szokás hírül adni az istentisztelet idejét hosszú
2495   15   |                    nagy szárazság uralkodott az egész Székelyföldön, hiába
2496   15   |                    Itt e tengerszemben lakik az én atyám, zöld vízkirály,
2497   15   |                     három testvérek vagyunk, az ő leányai, mindhárom más
2498   15   |                    felhő, másikunké a patak, az enyim volt az égi harmat.
2499   15   |             másikunké a patak, az enyim volt az égi harmat. Az én atyám
2500   15   |                    enyim volt az égi harmat. Az én atyám zöld vízkirály,