bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

2501   15   |                   palotáját, kristályból van az építve, minden fala által
2502   15   |                   smaragddal vannak kirakva, az oszlopok cifrája rubinkő.
2503   15   |               birsfavessződdel s kővé válnak az ütéstől. Száz szobán, száz
2504   15   |                     fülemile, s játszadoznak az égszínkék gyíkokkal. Közepén
2505   15   |                      ahol garmadával fekszik az ezüst, arany, drágakő, igazgyöngy,
2506   15   |                     vágva egy jó birssuhogót az erdőről, beveté magát a
2507   15   |                  ezernyi csápjaikkal keresik az úszó martalékot, hogy azt
2508   15   |                   mindazoktól, hanem ráütött az éhes százkarú érzékeny csápjaira
2509   15   |               érzékeny csápjaira vígan, hogy az esze nélkül húzta vissza
2510   15   |                     Már erre fölébredt:~– Ki az a vakmerő, ki ide jönni
2511   15   |                    arany liliomos botját; de az ifjú bátran összecsapott
2512   15   |                      mind esdekelve borultak az ifjú lábaihoz, hogy ne bántsa
2513   15   |                 arany, sem ezüst, – viszonzá az ifjú – hanem adjátok ki
2514   15   |                      ifjú – hanem adjátok ki az én bátyáimat s a többi jó
2515   15   |                 előhozták a zárt palackokat, az ifjú kioldá azoknak nyílását,
2516   15   |                tündérek nyájasan ölelték meg az ifjút, s kínálták, hogy
2517   15   |                 Amiért én ide jöttem, Istené az. Adjátok vissza a kápolna
2518   15   |                     nőtt, mint volt azelőtt.~Az ifjú megtalálta a harangot,
2519   15   |                      a tenger felszínére ért az ifjú a visszanyert haranggal,
2520   15   |                messze messze, talán éppen be az égbe.~Amint hazatérőben
2521   15   |                       Amint hazatérőben volt az ifjú, szemközt találta apja
2522   15   |                     volt még kötve akkor is. Az vetette a harangot a vízbe,
2523   15   |                harangot a vízbe, melyet most az ifjú vállán hozott, s ime
2524   15   |                  visszaváltása napján.~Midőn az ifjú apja házához betért,
2525   15   |                   megölelte, és megcsókolta.~Az ifjú bámulva kérdezé, hogy
2526   15   |                  bámulva kérdezé, hogy ki ez az asszony?~– Édesanyád, –
2527   15   |                    kápolnába s újra hangzott az imára hívó csengése a vidéken,
2528   15   |                     elfogó hallgatás tudatja az andalgóval, hogy e tér szellemeké
2529   16   |            koldusgyermek ~KARÁCSONI TÖRTÉNET~Az apját leütötte a hajókötél,
2530   16   |                  hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai
2531   16   |                    esztendős.~Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a
2532   16   |                      elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg,
2533   16   |                   takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem
2534   16   |               szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy
2535   16   |          megszólíthatná. Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van,
2536   16   |              embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ügyelni.
2537   16   |                     ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban
2538   16   |                   jobban érti a mesterségét; az utánaszalad a cifra uraknak,
2539   16   |                   tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni
2540   16   |                  éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor,
2541   16   |                    csak elnézte, mit ácsorog az a kisfiú ottan olyan sokáig.
2542   16   |                       őreá sehol sem vártak, az ő számára sehol sem vetettek
2543   16   |                      mikor olyan kemény volt az ágya!~Másnap megint felkereste
2544   16   |              szegleten, sokan jöttek, mentek az utcán, még többen, mint
2545   16   |                  többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.~A
2546   16   |                  látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.~Ahová
2547   16   |                      is becsukták, s ő ismét az utcán maradt.~Annyi ablak
2548   16   |                     ablak ki volt világítva, az utcákon fényes hintók robogtak
2549   17   |                 férjével, rögtön szalad haza az édesanyjához, amiért aztán
2550   17   |                sziget alá, és soha semmi baj az útközben nem érte, sem zátonyon
2551   17   |             parancsolat, s gyönyörűen tudott az átvádoláshoz, mikor tudniillik
2552   17   |                    gőz lengetné; nem kellett az ilyen esetnél félteni Máki
2553   17   |                  félteni Máki uramat, inkább az életében ejtett volna kárt,
2554   17   |                   kormányosoknál, olyan igaz az is, hogy a Viktoria gloria
2555   17   |                    festve drága kalamásszal, az orrán az a bolondság kiverve
2556   17   |                  drága kalamásszal, az orrán az a bolondság kiverve fehér
2557   17   |                 mindenkinek: „ez a Viktória, az meg a Glória; ami azt teszi
2558   17   |                    arany függőt tudott venni az apja, pedig az csak kormányos,
2559   17   |                  tudott venni az apja, pedig az csak kormányos, ő pedig
2560   17   |               egyszer szokott szólani, akkor az egyszer azt mondta, hogy
2561   17   |                       De büszke is volt arra az egy leányára Máki uram,
2562   17   |                 szóba sem engedte jőni, hogy az ő Jucijánál Rév-Komárom
2563   17   |                lásson valaki! Hogy áll rajta az a meggyszín zsali ruha;
2564   17   |                      és öntözget; neked csak az asztalhoz kell ülnöd, azt
2565   17   |                jámbor, szemérmes volt, mikor az utcán ment, a fejét sem
2566   17   |                    Jucinak nem kellett, mert az embernek olyan csúnya, hosszú
2567   17   |                    derék kormányos, de ennek az kellett volna, hogy Juci
2568   17   |                     hallani sem akart, pedig az ember tetszett neki. A dolog
2569   17   |                   lába van, s rögtön kikapta az útlevelet.~Egy ízben pedig
2570   17   |            tiszteletes asszonnyá lehet, akit az egész falu megsüvegel; de
2571   17   |                   attól a messzeségtől: hisz az a világ végén lakik, apja
2572   17   |                      is házasodott, még csak az aranyos dohányzacskót sem
2573   17   |                valamennyi leányát.~Mikor már az utolsó Tuba is szárnyára
2574   17   |                    fejét és Mákiné asszonyom az orrát, és mind a kettő arra
2575   17   |                    őnekik kettőjöknek marad, az mégis nagyon sok lesz a
2576   17   |                    kapott; ez most megsejtve az állapotokat, azt gondolta,
2577   17   |                   ellen sem tettek kifogást, az ellen ugyan nem is tehettek,
2578   17   |                     még tehetségein felül is az elváláskor; a többiek aztán
2579   17   |                     mikor a menyasszony sír, az mindig jelent valami jót,
2580   17   |                  elhagyja, s addig kifordult az istállóba.~De amint visszajött,
2581   17   |                    ká”-t; nem vagyok én tót. Az a halálom, mikor úgy mondják.~–
2582   17   |                  látnak.~Délben együtt ültek az asztalnál.~Herczeg András
2583   17   |                      sírást, s végig siratja az egész ebédet.~Herczeg András
2584   17   |                    kezét lábát nem ette meg; az asszonyból egész estig nem
2585   17   |                  káposzta füstölt kolbásszal az, amit ő ki nem állhat és
2586   17   |                  Juci lelkem megint ott sírt az ablakon.~– Galambom, mit
2587   17   |                    azért sír, mert megégette az ujját.~– Jaj, galambom,
2588   17   |                     Mikor odahaza megégettem az ujjamat, az édesapám azt
2589   17   |               odahaza megégettem az ujjamat, az édesapám azt mondta: add
2590   17   |                     a konyhába, úgy becsapta az ajtót, hogy odabenn a kakukkos
2591   17   |                    ijedtében.~Két órára járt az idő, mire elkészült az ebéd;
2592   17   |                  járt az idő, mire elkészült az ebéd; cseléd, marha dologtalan
2593   17   |                 kérdé a cselédtől, hová lett az asszony? Az bizony fölvette
2594   17   |             cselédtől, hová lett az asszony? Az bizony fölvette a kendőjét,
2595   17   |                     András nagyon, futott ki az utcára, kérdezősködött okostól,
2596   17   |             asszonyom házához, s hálát adott az Istennek, hogy ott lelte
2597   17   |                    ott lelte Jucikáját, hogy az nem ment a Dunának.~Hagyta
2598   17   |                  háztól?~– Én, napamasszony? Az Isten mentsen meg. Inkább
2599   17   |                  uram, nem úgy kell ám bánni az én leányommal, nem lehet
2600   17   |                 azzal gorombául szólni, mert az nincs ahhoz szokva.~– Nem
2601   17   |                     lelkem sírva; – ihol ni, az ujjamat is megégettem a
2602   17   |                 leves, pedig a szolgáló volt az oka, mert lángot tett alá.~
2603   17   |                       ha ilyen gorombaságért az egész leveses tálat fejéhez
2604   17   |                     viszont erre a hétre azt az egyet mondta, hogy majd
2605   17   |                rákezdte a fohászkodást, majd az volt a baja, hogy odahaza
2606   17   |                      milyen szép kilátás van az ablakból a győri Dunára,
2607   17   |                  pedig a megyercsi utcán, ha az ember kinéz az ablakon,
2608   17   |                     utcán, ha az ember kinéz az ablakon, egyebet sem lát,
2609   17   |               halálos betegséget akart kapni az egészségtelen levegőtől,
2610   17   |                    egy halálra itélt rabnál. Az legalább tudja, hogy mit
2611   17   |                     tudni, hogy miért legyen az ő háza siralomház. Az is
2612   17   |                 legyen az ő háza siralomház. Az is meglehet, hogy bú-elfelejtésül
2613   17   |                   szomszédjánál felönthetett az idei monostoriból, elég
2614   17   |                      idei monostoriból, elég az hozzá, hogy este, amint
2615   17   |                szokott görbe képpel fogadta, az asztalra könyökölve és fohászkodva
2616   17   |                azonban olyat csapott öklével az asztalra, mint a forgós
2617   17   |                 fejkötő nélkül, kendő nélkül az utcára, még az ajtót is
2618   17   |                  kendő nélkül az utcára, még az ajtót is nyitva hagyta maga
2619   17   |                nyitva hagyta maga után.~Most az egyszer utána sem nézett
2620   17   |                  András gazda, hanem betette az ajtót és lefeküdt.~Nem is
2621   17   |                      ruháit hallotta ropogni az ablak alatt, alig tudta
2622   17   |              kicsinyt köhögött, azután leült az egyik ágy mellé; András
2623   17   |             kegyelmedhöz, mit akar már azzal az én leányommal csinálni,
2624   17   |                     hagyni magát, belevágott az orációba:~– Hát mit vétettem
2625   17   |                     András uram, nem elég ám az az idvességre, hogy ha valakit
2626   17   |                  András uram, nem elég ám az az idvességre, hogy ha valakit
2627   17   |                  sokszor egy rossz tekintet. Az én Juci leányom nem úgy
2628   17   |                   bánni, mint maga gondolja. Az édesapja már csak apja neki,
2629   17   |              édesapja már csak apja neki, de az Isten mentsen meg, hogy
2630   17   |                valaha megütötte volna előtte az asztalt.~A nagy feleselés
2631   17   |                  mind a ketten odalovagoltak az asztalig székeikkel együtt,
2632   17   |                csinál, megint megütöm előtte az asztalt!~És megint megütötte
2633   17   |                 asztalt!~És megint megütötte az asztalt.~– Ezt az asztalt
2634   17   |                  megütötte az asztalt.~– Ezt az asztalt ne ütögesse ugyan
2635   17   |                Mákiné asszonyom ütött nagyot az asztalra.~– De már engem
2636   17   |                      De már engem uccse, ami az én házamban van, megütöm
2637   17   |                maradni, ő meg túlfelül verte az asztalt; mintha egy kétfenekű
2638   17   |                      színpadon szokás, elébb az egyik, azután a másik, hanem
2639   17   |                     hogy Herczeg András uram az udvar felől való ajtón jött
2640   17   |                      templomba, míg felesége az utcai ajtón, isteni tisztelet
2641   17   |                   hazamenne, csak érte jönne az az ember, de azt csak nem
2642   17   |                hazamenne, csak érte jönne az az ember, de azt csak nem kívánhatja,
2643   17   |                      csak nem várhatja, hogy az jőjjön haza; hanem menjen
2644   17   |                    Férfi előtt nem szégyenli az ember gyöngeségét, de asszony
2645   17   |                 bizony csak nem megy; jőjjön az, ha akar. Neki pedig törjék
2646   17   |                     mert mindjárt odacsukjuk az ajtóhoz; térden állva se
2647   17   |               asszonyom pedig már kinn leste az ajtóban, ott a nyakába borult,
2648   17   |                    ebben a sok hazahordásban az a kellemetes volt reá nézve,
2649   17   |                     tetszett valami, szökött az anyjához; mosást, szapulást,
2650   17   |                    meg a hat leányának, azok az egész városnak, hogy Herczeg
2651   17   |                      mellette megmaradni,~3. az ingeinek csak az ujja meg
2652   17   |              megmaradni,~3. az ingeinek csak az ujja meg a gallérja gyolcs,
2653   17   |                  péntek napon persellyel jár az utcán,~7. szennyesen elhordja
2654   17   |                      sok szeretője volt,~10. az meg azt felelte neki rá:
2655   17   |                     felesége híresztelhet el az emberről, úgyhogy Herczeg
2656   17   |                András azon vette észre, hogy az egész városban mindenütt
2657   17   |           ebédelhessünk, de ma el ne menj ám az anyádékhoz, mert nagyon
2658   17   |                kihúzza a lábát, nosza futott az anyjához; csak egy szóra,
2659   17   |                   Tudod-e, mi újság? megjött az apád. Itt van a hajóval
2660   17   |               tornyában a tizenkettőt.~– Jaj az aratók gombócai! – kiálta
2661   17   |                 órakor kinyitják a hajóhidat az átmenendő hajók számára,
2662   17   |                cselédek ebédet nem főzhetnek az aratóknak, de csak elgondolta,
2663   17   |                     de csak elgondolta, hogy az a kis koplalás nem árthat
2664   17   |                    gombócokat, s bizonyozott az aratókkal déli harangszókor,
2665   17   |                       hogy tizenegy óra volt az, halottra harangoztak; elmúlt
2666   17   |                      egy óra is, két óra is, az emberek zúgolódtak az éhség
2667   17   |                    is, az emberek zúgolódtak az éhség miatt. András gazda
2668   17   |                      tán eltévedt a szolgáló az étellel, vagy bizonyosan
2669   17   |               dicsőséget tovább, hanem fogta az egyik villát, s ügetett
2670   17   |          cirkász-keszkenőt hozott, ni.~– Hát az ebéd az aratóknak?~– Mindjárt
2671   17   |                    hozott, ni.~– Hát az ebéd az aratóknak?~– Mindjárt meglesz, –
2672   17   |                    szókra a bornyú; előhítta az ördögöt, megmondta, hogy
2673   17   |                  könnyhullatásokkal, hogy őt az ura hogy megverte ártatlanul,
2674   17   |                 hallásra. Mivel ölje meg azt az embert? Csak azt sajnálta,
2675   17   |                 elégednie egy evezővel. Ment az evezővel Herczeg András
2676   17   |                     nagy szörnyen.~– Hol van az a gyilkos, gonosztevő haramia? –
2677   17   |                szókkal köszönte be; berúgván az ajtót s beállított Herczeg
2678   17   |                      össze a csontodat ezzel az evezővel.~Pedig meg sem
2679   17   |                    fordulni a szobában azzal az evezővel.~Miután Máki uram
2680   17   |                      erről aztán lebeszélték az összeröffent szomszédok,
2681   17   |                   hadonázott ottan Máki uram az evezővel, míg haza érkeztek
2682   17   |                  evezővel, míg haza érkeztek az éhes aratók s azok, amilyen
2683   17   |                  igazán csak a pap segíthet. Az összezördült feleket utoljára
2684   17   |                      a kettőt.~– Édes fiaim, az ilyen apró-cseprő vitákért
2685   17   |                semmiségért senkinek sem, még az édes szülőjének sem, mert
2686   17   |                      sem, mert a házi bajnak az a tulajdonsága, hogy ha
2687   17   |           tisztelendő úr eleget, használt is az valamit. Akkor kibékültek,
2688   17   |                    mintha ismertem volna ezt az embert valaha, de nem kellett
2689   17   |                     uram?~– De biz én volnék az.~– Hát hogy van az, hogy
2690   17   |                    volnék az.~– Hát hogy van az, hogy kegyelmed maga jött
2691   17   |                      pöre van?~– Válok attól az asszonytól, – szólt nagyot
2692   17   |                 természetesen. Nem ér már ez az egész élet egy hajítófát;
2693   17   |             haragomban aztán nekiadtam magam az italnak, elhagytam a gazdaságom,
2694   17   |                     a gazdaságom, fölfordult az egész házam; egyik földem
2695   17   |                     gyí te Szellő, ne búsulj az asszonyodon!~S megvagdalta
2696   17   |                      pedig nem azok búsultak az asszonyon, hanem ő maga
2697   18   |              bölcsesség van; aki bort iszik, az idegen nyelveken beszél,
2698   18   |                 tudományból bevesz, a bortól az ember verseket tanul írni,
2699   18   |                   ember volt, mint a bárány. Az ismerősei már azt az elméncséget
2700   18   |                 bárány. Az ismerősei már azt az elméncséget csinálták felőle:
2701   18   |                  kofák kosaraiból kiforgatja az éretlen barackot? félnek
2702   18   |               főtisztelendő úr előtt s viszi az egyik ezüstnyelű lámpást?
2703   18   |                   ezüstnyelű lámpást? No, ez az a Borsos István, akiről
2704   18   |                   mindezekre nem emlékeznél, az annak a tanúsága, hogy sohasem
2705   18   |                     fővel szokott haza menni az igaz; meg, hogy feleségét
2706   18   |             feleségét rendesen megveregette, az is igaz; hanem egyéb hibáját
2707   18   |                    tegnap esett volna, abban az esztendőben, amikor a kálvinista
2708   18   |                kálvinista toronyba felhúzták az új harangokat, tekintetes
2709   18   |                      Jajh, milyen pompa volt az, milyen fényesség az egész
2710   18   |                    volt az, milyen fényesség az egész városban; az egész
2711   18   |                 fényesség az egész városban; az egész nemesség lóháton jött
2712   18   |                    urak vezették a járásokat az esküdt urakkal, ki piros,
2713   18   |                   hogy nem lehet azt leírni. Az utcákon kétfelől pedig,
2714   18   |                    el kevesebb öt mesternél, az egyik zászló piros selyemből
2715   18   |                     szalagot! Hát még azután az iskolás gyerekek, amint
2716   18   |                 hosszában fel voltak állítva az iskolák előtt, hát még a
2717   18   |                azután szokott maga is leülni az asztalhoz, s a maradékhoz
2718   18   |                     mogorvasággal tehénkedve az asztalra.~– Hát megnéztem
2719   18   |              luminációt (értsd illuminációt) az egész városban, amit holnapra
2720   18   |                    van. Hiszen én csináltam.~Az asszony engedett és folytatá.~–
2721   18   |              csinálnak a zsidók, no?~– Hajh! az lesz még csak a szép! –
2722   18   |                     valami új dolgot mondhat az urának. – Selyemből lesz
2723   18   |                    lesz a teteje, bársonyból az alja, csupa ezüst arany
2724   18   |                selyem diadalívet, mert nincs az egész országban annyi selyem,
2725   18   |                      a zsidóknak semmi közük az installációhoz, mert csak
2726   18   |                      bolond vagyok? – ordítá az asztal közepére ütve Borsos
2727   18   |                   Micsoda istentelen asszony az, aki az urát erőnek erejével
2728   18   |                   istentelen asszony az, aki az urát erőnek erejével bolondnak
2729   18   |             hiresztelje ki egy rossz asszony az urát bolondnak. Hol egy
2730   18   |                    most bánta csak meg, hogy az illuminációról beszélt,
2731   18   |                   ruhaszárító kötél ott kinn az udvaron egyik szederfától
2732   18   |                    kínnal leoldogatta, addig az asszonynak ideje maradt
2733   18   |               kötéllel, s nem tudván bemenni az ajtón, képzelhetni, micsoda
2734   18   |                  azon; összefutott a lármára az egész utca népe.~A nénémasszonyék,
2735   18   |                 haragba jött férfiút, amitől az még szilajabb lett: esküdött
2736   18   |               parancsol senki, mert a ház is az övé, meg a feleség is; hát
2737   18   |                      Hát hogyne volna bajom? Az a bajom van, hogy a feleségem
2738   18   |                kegyelmed.~– Hát a feleségem, az istentelen asszony. De törjem
2739   18   |                   asszony. De törjem csak be az ajtót, majd megmutatom én,
2740   18   |                      gazdát – meg kell verni az asszonyt, ha valamit vét:
2741   18   |                      hitvány kötéllel? Ér is az valamit így, hisz ez száraz.
2742   18   |                     ez száraz. Ezzel nem fáj az ütés, csak csattog. Hét
2743   18   |                   csak csattog. Hét bőre van az asszonyszemélynek, fel sem
2744   18   |                    István, pedig bizony fájt az.~– Nem így kell bánni az
2745   18   |                     az.~– Nem így kell bánni az asszonynéppel. Mert azt
2746   18   |                      Azért nem veszi semmibe az én feleségem a verést. Se
2747   18   |                     még csak haza sem szökik az anyjához soha. Mert nem
2748   18   |                    módját. Majd másképp lesz az ezután. Hol a sajtár?~Galgó
2749   18   |                 szomszéd, ugyan jól megázott az éjjel a kötél.~– Micsoda
2750   18   |                      hogy beesett a toronyba az eső, s a harangkötél ázott
2751   18   |                feleségét meg akarja verni.~– Az én feleségemet! – kiálta
2752   18   |                   csak látni, hogy ki akarja az én feleségemet megverni?
2753   18   |              mindjárt külső ember lesz erről az udvarról, csak nekem arról
2754   18   |              összekerültünk…~Erre a beszédre az asszony is kijött, hozta
2755   18   |                     harmadszor pedig azokért az áldott jó asszonyokért,
2756   18   |                 áldott jó asszonyokért, akik az uraikat úgy megbecsülik,
2757   18   |             vacsorálunk, s együtt nézzük meg az illuminációt.~Aminthogy
2758   18   |            vigasságban.~Tanulság pedig ebből az, hogy akinek kedve támad
2759   19   |             meggazdagodni.~Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna,
2760   19   |                  János mester, mert másfelől az Isten olyan különösen megáldotta,
2761   19   |                      fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges volt, mint
2762   19   |                  azután eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azután
2763   19   |                     kellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész
2764   19   |                  vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy,
2765   19   |              egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy, tömve,
2766   19   |               kilences szám. No de hála érte az úristennek, még nincsen
2767   19   |                    mint egy koporsó közötte; az úr Isten őrizzen meg tőle
2768   19   |                      szándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve,
2769   19   |                  keresztül dolgozzák magukat az életen, s nem engedik át
2770   19   |                       nem ártott azoknak sem az eső, sem a hó, sem a száraz
2771   19   |                   micsoda? mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen?
2772   19   |                       karácsonyi ajándéknak!~Az apróságok nagy zsivajjal
2773   19   |                   sorba állította őket, mint az orgonasípokat. A két legkisebb
2774   19   |               orgonasípokat. A két legkisebb az apa térdére és karjára jutott.~–
2775   19   |                     nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták
2776   19   |                     mindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm,
2777   19   |                      a szép dalt, amit maguk az angyalok énekeltek azon
2778   19   |                      angyalok énekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s
2779   19   |                      kevésbé örülnek odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag
2780   19   |               gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze? miért nincs
2781   19   |                      mondásra; nagy szó volt az! egy gyermeket úrrá tenni.
2782   19   |                 Persze, hogy odaadja! hiszen az nagy szerencse.~– No válasszon
2783   19   |                    kis Józsi: ez meg egészen az anyja formája, mintha csak
2784   19   |                    itt van a Palika. Ez volt az anyjának legkedvesebbje;
2785   19   |                      kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a vége, hogy
2786   19   |                     adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket.~
2787   19   |                    el tőle ezer pengőt ezért az áldozatért.~János mester
2788   19   |                     pedig nagyot bámult azon az ismeretlen alakú ezer forintos
2789   19   |                     elhallgatott.~Hallgatott az apróság is. Nem volt szabad
2790   19   |                  kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futott
2791   19   |                      forintost, s futott fel az emeletre a nagyságos úrhoz.~–
2792   19   |                    mikor nekem tetszik; mert az több ezer forintnál.~Azzal
2793   19   |                     forintnál.~Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt
2794   19   |                     bankót s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta
2795   19   |                      volt, mintha övék volna az a nagy ház. Akié pedig volt
2796   19   |                    nagy ház. Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül
2797   20   |                          A megölt ország~Már az is eléggé merész gondolat
2798   20   |                       de még merészebb eszme az, melyet ez úri állatrend
2799   20   |                 szellemi műveltségre egyedül az ő bőrük képes.~És ezt minden
2800   20   |                     akadnak barátai, azokért az országgyűléseken beszédeket
2801   20   |                      vitatkozni felőle, hogy az talán mégis inkább ember,
2802   20   |                 rézszínűre senki sem gondol. Az egészen kívül esik minden
2803   20   |                     esik minden atyafiságon.~Az nem is ember, hanem fenevad,
2804   20   |               kétfelé oszlanak a vélemények; az egyik azt mondja, hogy ezek
2805   20   |              nyomorult faj félmeztelen lakja az erdőket, él vad gyümölccsel,
2806   20   |                      midőn beszámol lelkével az Úrnak, aki neki is megengedte,
2807   20   |                    nép volt, mint akármelyik az Óceánon innen: ruhát viselt
2808   20   |              Törvényt tartott és gondja volt az igazságra. Templomban tisztelé
2809   20   |               igazságra. Templomban tisztelé az Istent, s hódolt az erénynek;
2810   20   |                 tisztelé az Istent, s hódolt az erénynek; fatekercsekre
2811   20   |                     Peru”-nak, feküdt egykor az Inkák országa.~Gazdag kókusz-csoportok
2812   20   |               szédületes magasban emelkednek az Andes hegyei, mintha óriási
2813   20   |                    ápoló kezekkel segíté elő az emberi szorgalom, tápláló
2814   20   |                növények vetései hullámzottak az őserejű földön, még egyszer
2815   20   |                   oly gazdagon fizetve, mint az óvilág életunt rögei.~És
2816   20   |                     És csodanövények, mikkel az édes anyaföld kényeztetett
2817   20   |                      nem is ápolva senkitől. Az egyszerű gumós gyökér, melyet
2818   20   |                     összhangzásával dicsérik az Istent!~Ha tudná, hogy azon
2819   20   |                  cifra butorok kelméje, hogy az ezüstlevelű bozót fűszert
2820   20   |                  azon fényes ér a sziklában, az a ragyogó homok a patak
2821   20   |                      homok a patak medrében, az pénz, pénz, mindenható pénz!
2822   20   |                       pénz, mindenható pénz! az – arany!~De hát mire lett
2823   20   |                    nem legjobban fűszerezi-e az ételt a jókedv és a fáradság?
2824   20   |                     s vesz azt, amije nincs? Az apró csigahéjak nagyon jók
2825   20   |                  képviseljék; kár, hogy erre az eszmére az európai nagy
2826   20   |                    kár, hogy erre az eszmére az európai nagy fináncférfiak
2827   20   |                     másikat? van mit félteni az országok határán? haragszik-e
2828   20   |                  ember a másikra azért, hogy az más nyelven imádja a napot?
2829   20   |                     azért csak ugyanaz a nap az mégis, s ha mégis néha meg
2830   20   |                    Szelíd, ártatlan nép volt az egész faj. Csendes, dallamos
2831   20   |                mondott hazugságot soha, hisz az igazmondásért nem törték
2832   20   |              igazmondásért nem törték be ott az ember fejét; a férfiak arca
2833   20   |                  akik mind oly épek, szépek, az a kis bronz színezet nem
2834   20   |                    nem árt semmit arcaiknak, az csak azt mutatja, hogy ott
2835   20   |                  fontak, gyümölcsöt aszaltak az esős évszakokra; a gyermekek
2836   20   |               válogasson, egy hőszívű ifjút, az elővevé egyszerű háromhúros
2837   20   |                      népnek nemzete dicsőit, az elhunyt hősöket, kik hazát
2838   20   |                      fel a nagy Manko Kapak, az ős isten a nap templomát,
2839   20   |           tiszteletére, hogy mint szűz éljen az holtig ez oltár mellett,
2840   20   |           tengerpartot a másikkal összeköti, az ő óriási munkája; a csatornák,
2841   20   |                    munkája; a csatornák, mik az Ankasmayu vizét az országon
2842   20   |                       mik az Ankasmayu vizét az országon átvezetik, az ő
2843   20   |                 vizét az országon átvezetik, az ő neve hirdetői, hát a világ
2844   20   |                    bámulatos ügyességgel van az Apusimak-folyam fölött fonva,
2845   20   |                  foglalni.~Huepna Kapak volt az inkák között az utolsó,
2846   20   |                   Kapak volt az inkák között az utolsó, aki népét boldognak
2847   20   |                legelőször fehér arcot látott az Andes-hegyek között!~Jaj
2848   20   |                  mindent önkényt, hogy hever az arany úton és útfélen, milyen
2849   20   |                   hölgyek.~E naptól kezdődik az inkák országának halála.~
2850   20   |                     inkák országának halála.~Az inkák jámbor népe bámulva
2851   20   |               férfiak szállnak ki; tarkábbak az erdők madarainál, akik állukon
2852   20   |                vezették a kalandor csapatot.~Az egyik hős, a másik térítő;
2853   20   |                  Alig volt egypár száz férfi az egész kalandor csapat; de
2854   20   |            elvesztették, amit a ló szerzett.~Az elbűvölt indusok hódolattal
2855   20   |                  indusok hódolattal fogadták az idegen félisteneket; bevezették
2856   20   |                    jobban meg tudta becsülni az új világ kincseit, mint
2857   20   |                      új világ kincseit, mint az együgyű barbárok, kik századok
2858   20   |                      lesz és a nő szerelmes.~Az átkozott ital felháborítá
2859   20   |                      a férfi nem volt eszes. Az hallgatott a hizelgő szóra,
2860   20   |                     A spanyolok fő törekvése az volt, hogy megtudják, honnan
2861   20   |                    ez olcsó arany ékszereket az indusok, amiknek anyaga
2862   20   |             felszaglálták a bérceket, mikben az arany és ezüst terem. És
2863   20   |                    Pizarro befészkelte magát az inkák fővárosába, s elébb
2864   20   |                     halvány ón színt festett az arcokra, s az idegen félistenek
2865   20   |                  színt festett az arcokra, s az idegen félistenek érintése
2866   20   |                     Ilyen boldogságot hozott az európai műveltség a vademberek
2867   20   |                      volt; a nők elrútultak, az egész lakosság fokról-fokra
2868   20   |                      fokról-fokra közeledett az állatok felé.~Ekkor hírül
2869   20   |                    aranyból öntött bálványa; az egész kerek országot „nap
2870   20   |                     követséget küldött eléje az inka, megkérdendő tőle,
2871   20   |                   kegyesen válaszolt, hogy ő az indus nép lelki boldogságát
2872   20   |                       ezért jőjjön fel hozzá az inka papjaival, bölcseivel
2873   20   |                      papjaival, bölcseivel s az ország előljáróival együtt.~
2874   20   |              szavakra csoportostul odamentek az idegen paripái elé. Mikor
2875   20   |                     fegyvereiből, szétszórta az egész sereget, mint a polyvát.
2876   20   |                      eltanulták a villámlást az égtől, s mennykövekkel sujtják
2877   20   |                    testéből csinált torlaszt az üldözők előtt, hogy ők elfuthassanak.~
2878   20   |                 elfuthassanak.~Közöttök volt az inka leánya is, Amarlija.~
2879   20   |                   nem oltá el a vér, a láng, az arany: ha Amarlija megmenekült
2880   20   |                     azok, míg végre ráleltek az apró lábnyomokra, miket
2881   20   |              megálltak Pizarro szelindekei s az ég felé kezdtek ugatni.~
2882   20   |                     a nap szűze, megölöm ezt az országot minden benne lakóval
2883   20   |                    belőle, mint egy tűzdomb, az is alább száll, egy fényvonal
2884   20   |                  fényvonal látszik még csak, az égen szétvetett sugárküllők,
2885   20   |                    lilaszín derengés; azután az is elmúlik: s itt a csillagos
2886   20   |              leborultak arccal a kőre, midőn az imádott nap utolsó sugára
2887   20   |                      sötét éjszaka volt már.~Az egyenlítő alatt nincsen
2888   20   |                      minden hangja úgy illik az enyészethez, melyről beszél.~
2889   20   |                      menekülj! a kénhegy ég.~Az őrült leányok felgyujták
2890   20   |                    véres tajtékkal dőltek el az úton, ugrálva levegő után.
2891   20   |                    Pizarro harcosai közől és az inkák legyőzött népéből?
2892   20   |                     inkák legyőzött népéből? Az utak néptelenek voltak,
2893   20   |                      utak néptelenek voltak, az égen egy madár sem röpült.
2894   20   |            évtizedekig, egész századig égett az elolthatatlan kénláng, lassankint
2895   20   |                  enyészik. Ahány millió volt az Amerika felfedezésekor a
2896   20   |                       talán annyi ezer most.~Az is silány, meztelen nép;
2897   20   |                   Hajdani nagyságuk emlékei, az inkák palotái az elvadult
2898   20   |                    emlékei, az inkák palotái az elvadult őserdőkben, a rejtélyes
2899   20   |                hagyatékainak.~A fehér fajnak az a dicsőség jutott, hogy
2900   20   |                      alatt ki tudott törülni az Isten képére teremtett fajok
2901   21   |                    Történt ez a különös eset az 1668-ik esztendőben, Balyik
2902   21   |                    sem vala, mégsem lehetett az udvaráról semmit ellopni,
2903   21   |                     feleségénél, attól pedig az Isten őrizzen meg minden
2904   21   |                     ugyan megkeserülte volna az áldomását.~Hanem hogy voltaképpen
2905   21   |                     úgy állt azután Debrecen az alföldi kenyértermő puszták
2906   21   |                    gombot a torony tetejére.~Az volt tehát a kis alföldi
2907   21   |               filagória a város végében volt az egyedüli őrhely, mely a
2908   21   |                   helyükbe vitették maguknak az ajándékot; kik ellen nem
2909   21   |                     csak néha szalasztott ki az érdemes tanácsjegyző ilyen
2910   21   |               feljegyezte: „konfundálja őket az úr Isten.”~Háromfelé húzták-vonták
2911   21   |               fizetteté magát. Egyszer éppen az jutott eszébe, hogy minden
2912   21   |                      akkor; a nép megfizette az adót háromfelé is, dolgozott,
2913   21   |                    konzul a maga idejében, s az érdemes belső tanács, miként
2914   21(1)|             keríttetett körül, mindazonáltal az Isten ő felsége ennyi sok
2915   21(1)|          fogyatkozásunk esett, – hogy ezután az ne essék, – aki azt meghágná,
2916   21(1)|                   essék, – aki azt meghágná, az ellen büntetést végeztünk: –
2917   21(1)|                      valaki – akárki legyen, az ellen cselekszik, a félkeze
2918   21   |              ügyeltek, még abba is beszólott az érdemes tanács, hogy mikor
2919   21   |                      hadak járnak a városon, az asszonyszemélyek mennyire
2920   21   |                 kapcsolják össze ruháikat, s az öltözetben ne bujálkodjanak;
2921   21   |                     jó erkölcs ellen vétett, az olyan némbert nemcsak a
2922   21   |                 annyi viszontagság közepette az arany jólétet, mely ha csorbult
2923   21   |                   századok tanították.~Abban az időben tehát nagy tatárjárás
2924   21   |                     eresztik be a tatárt, de az árkon kívül bizony nem felel
2925   21   |                   lévén a szállásadás sorja; az érdemes csauszt, biz én
2926   21   |                       ha a bor savanyú, mint az embernek a képe.~Azért egy
2927   21   |        szőlőskertekbe, összetakarítani, amit az Isten adott.~Otthon csak
2928   21   |               vászonkorsóban, s megterítette az asztalt a számára.~A csausz
2929   21   |                       s a közben azt kívánta az asszonytól, hogy ő is üljön
2930   21   |               asszonytól, hogy ő is üljön le az asztalhoz, s amit enni,
2931   21   |                      gondoljon semmi rosszat az atyafi, evett ő is egypár
2932   21   |               ihatják azok a férfiak?”~Mikor az megtörtént, akkor azt mondá
2933   21   |                     korsómból ittál, ezentúl az én feleségem vagy.~– Ne
2934   21   |                elvégzem én azzal, ne búsulj, az az én dolgom.~– De nem hagyom
2935   21   |                      én azzal, ne búsulj, az az én dolgom.~– De nem hagyom
2936   21   |                 vagyok én különb ember, mint az? Nézz csak rám.~– Bizony
2937   21   |                      a fejed.~– Hiszen éppen az a szép; nem ama csúnya bozontos
2938   21   |                    visel.~– No már elég szép az nekem; aztán ha még oly
2939   21   |                     volna is, mint ahogy nem az, akkor is kedves volna nekem,
2940   21   |                közepén, itt ahol legpirosabb az orcám, azután majd én is
2941   21   |                  téged ott, ahol legpirosabb az orcád.~Klára asszony úgy
2942   21   |                      ott, ahol a legpirosabb az orcája, hogy két mennyországot
2943   21   |               haragszol? hát durcás vagy? no az nekem nagyon tetszik; már
2944   21   |                   török, odatette maga mellé az asztalra.~– Hát látod szép
2945   21   |                    szépszerével megcsókoljam az orcádat, hát majd levágom
2946   21   |                 fejedet, ideteszem magam elé az asztalra, s úgy csókolom
2947   21   |                   most kezdett el hüledezni. Az egész háznál nem volt senki,
2948   21   |                  lett volna minden kiabálás; az urának, aki a szőlőben szüretelt,
2949   21   |                     hazaszalad a nép; de meg az jutott eszébe, hogy ilyenkor,
2950   21   |                 végre egy jó gondolat ötlött az eszébe. Megszüntette képén
2951   21   |                     bácsi, legalább mosd meg az orcádat, ha azt akarod,
2952   21   |                      személy megcsókolja; én az ilyenre kényes vagyok, a
2953   21   |                  egymagam.~A csausz segített az asszonynak a sajtárt kivinni,
2954   21   |                  mészre, miket építésre vett az ura, s addig is míg megoltanák,
2955   21   |                  áztatva valamennyit, amiből az lett, hogy a mész elkezdett
2956   21   |                      amerre legrövidebb volt az út hazafelé.~A jó Klára
2957   21   |               közeledő paripa robogását kinn az utcán.~Ez a férje! E gondolat
2958   21   |                  oroszláni bátorságot öntött az asszony szívébe; amint a
2959   21   |                   pedig felkapta a handzsárt az asztalról, s dühödten kiálta
2960   21   |                      menyecske ez; hogy tépi az ember szakállát, s hogy
2961   21   |                   csausz. Hát abból mi lett?~Az biz ott feküdt most is a
2962   21   |                 bántsd a feleségemet.~De biz az atyafi nem hallgatott rá,
2963   21   |                   egyszer.~De ha a csausznak az is elég volt.~Nosza hirtelen
2964   21   |                 dörzsöltek, tormát reszeltek az orra alá, mosták a fejét
2965   21   |                   állítgatták talpra; de biz az csak lehajtotta mindig a
2966   21   |                    Balyik uram majd kiugrott az ablakon ijedtében.~– Mihály
2967   21   |                      meg; én azért ráütöttem az öklömmel; az biz ott van,
2968   21   |                 azért ráütöttem az öklömmel; az biz ott van, meghalt, sohase
2969   21   |                      a városnak ne történjék az én hibám miatt semminemű
2970   21   |                 gondolt.~– No te Mihály, már az igaz, hogy bolondul cselekedtél;
2971   21   |                  porkolábnak, hogy hozza fel az alsó tömlöcből a Rácz Jánost;
2972   21   |                     más oltott, te loptad el az úrvacsorához való ezüst
2973   21   |           Bolond-fejű, mintha éntőlem függne az irgalom. Karóba fognak húzni.~–
2974   21   |                      megkoronáznak. Tudod mi az?~– Hogyne tudnám, kegyelmes
2975   21   |                      bíró uram. Jaj csak ezt az egyet engedje el.~– Hát
2976   21   |                 Lengyel gazda volt a hóhér.)~Az elitélt kétségbeesve veté
2977   21   |                      engedjék el neki azokat az irtózatos kínzásokat, s
2978   21   |                bizony nem sokat fogod áldani az én poraimat, ha a fejedtől
2979   21   |                   hogy holnap megtorturázzák az uradat? mégpedig a triplex
2980   21   |            méregkeverő volnál?~– Rám is vall az akasztanivaló, ha azt kérdik
2981   21   |           akasztanivaló, ha azt kérdik tőle, az már bizonyos.~– Akkor pedig
2982   21   |             elhiszed-e?~– Elég keserves lesz az nekem.~– Ne félj semmit,
2983   21   |                    tanácsot: tagadd el, hogy az a te urad.~– El is tagadtam
2984   21   |                    megy, bánj vele úgy, mint az uraddal, de ki ne kapard
2985   21   |                  mindenféle áldás. Mivelhogy az a rettentő eset történt
2986   21   |                 menten meghalálozott; nehogy az ilyen rettenetes gyilkosság
2987   21   |                     bosszulatlan maradjon, s az is a te tudtoddal történjék,
2988   21   |                     menten a váradi basának.~Az éjszaka nagy félelem között
2989   21   |               megölessék, vagy sarcot vetend az egész városra? vagy éppen
2990   21   |                  leültették a legelső székre az asztalfőhöz.~A basa belepillantván
2991   21   |               pofáért nem akarta a menyecske az én derék csauszomat megcsókolni?~–
2992   21   |                  tanácsbeliek mind felálltak az asztal mellől s jegyző uram
2993   21   |                      s jegyző uram felolvasá az itéletet, mely szerint amaz
2994   21   |            konfiskáltassék”. A basa ránézett az elitéltre.~– Nincs ellene
2995   21   |                       Semmi sincsen, – szólt az megkönnyebbült szívvel sóhajtva.~–
2996   21   |                      szólt a basa s ráütötte az itéletre pecsétnyomó gyűrűjét.
2997   21   |                     Jánost mindjárt kivitték az udvarra, s a basa szemeláttára
2998   21   |                  hogy csak folytassák tovább az igazságszolgáltatást, tartsanak
2999   21   |                      erről inkább föltehetné az ember, hogy egy csauszt
3000   21   |                     végeztetett ki. „Hát azt az embert mire ítéltétek?”~