bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

3001   21   |                    volt fejezve, következett az a záradék, hogy miután Rácz
3002   21   |                    melynek pedig egy harmada az eklézsiát, más harmada a
3003   21   |                      magában; – aztán mennyi az a rejtett kincs? – kérdé
3004   21   |                Hatszáz darab arany, – felelt az.~– Nekem jut kétszáz. No
3005   21   |                   akart a fejébe menni, hogy az a kettő egy pár.~– Te Dorka
3006   21   |                 kitörölvén belőle kalamussal az egy esztendei fogságot.~–
3007   21   |                   élj a feleségeddel együtt; az a te árestomod.~Több veszedelem
3008   21   |                folyvást ügyeltetett rá, hogy az itéletet ki ne játszhassák,
3009   21   |              gyanúpere volt a dologban, hogy az igazi Dúl Mihály most is
3010   21   |                      vett magára, s hazament az anyja házához.~Néhány hét
3011   21   |                       aki bizonyította, hogy az asszony hűtelen volt; Dorka
3012   21   |                   sem tagadta.~…No nézze meg az ember, mit találtak ki a
3013   21   |          semmirevalók? – mondá erre a basa – az a vén asszony még hűtelen
3014   21   |                      vén asszony még hűtelen az urához, s maga is megvallja
3015   21   |              konzisztórium helyesnek találta az okokat, miként Rácz János
3016   21   |                  vagytok. Ki tudnátok csalni az angyaloknak a szemeit is.
3017   21   |                      megesküdteték, s csupán az a különbség támadt rá nézve,
3018   22   |           tősgyökeres mongol jelleget, hanem az a lyuk a feje lágyán, az
3019   22   |                     az a lyuk a feje lágyán, az magyar; ezt magyar buzogány
3020   22   |                      ékszeren hamar túladnak az emberek.~Esténkint el-elbámulunk
3021   22   |             ellenségünk volt akkor. Mellette az asztali óra nyargal percosztó
3022   22   |                    töprenkedik fölötte, hogy az életet mégsem lehet kiölni
3023   22   |                 ezelőtt hatszáz esztendővel.~Az ezerkétszázas esztendőkben
3024   22   |                      búcsújáratkor megindult az Istent szolgáló díszmenet,
3025   22   |                     főpapok baldachinjait és az ország főurai, fényes bandériumaikkal,
3026   22   |                szüksége, hogy el ne tévedjen az utcák tömkelegében, aminthogy
3027   22   |                   között a legfényesebb volt az olaszoké és görögöké. Mint
3028   22   |                kényes kereskedő is, aki soha az utca kövére le nem lépett,
3029   22   |                vánkosokat rakatott lábai elé az utcán, azokon lépdelt végig
3030   22   |             templomajtóig.~Jó dolguk is volt az atyafiaknak itten. Bölcs
3031   22   |                lehettek volna jobban otthon. Az ország nemessége itt költötte
3032   22   |                      szép asszonynak hívják.~Az esztergomi szép asszonyok
3033   22   |              országszerte híresek voltak.~Ha az ember végigment az utcán,
3034   22   |                voltak.~Ha az ember végigment az utcán, azt sem tudta, hova
3035   22   |                     kardjánál.~Nem is hítták az esztergomi hölgyeket másképpen,
3036   22   |                    hölgyeket másképpen, mint az „esztergomi százszorszépek”.~
3037   22   |               indigénák, akiknél még megvolt az a hagyományos szokás, hogy
3038   22   |                   keveset lehetett beszélni. Az olyan asszony, ki férjéhez
3039   22   |                    minden kocsmában dalolták az akkori énekesek, hegedősök,
3040   22   |                     nem engedve meg másoknak az utcaszögleteken s vásárok
3041   22   |                    itt-amott egy-egy koldus, az is nagyritkán, ember csodájára,
3042   22   |                előfizetési ívekkel hegedülik az ő verseiket a vásárra járó
3043   22   |                divatjuk volt a hegedűsöknek.~Az ő dalaikból leginkább meg
3044   22   |                      miféle szellem jár most az országban. Egyszer a nemesség
3045   22   |                     tele, mikor illendő volt az arany bulláról beszélni.
3046   22   |                 mindjárt a csipős gyúnydalok az izmaelitákra, kik a kiváltságos
3047   22   |                    szolgáltatott semmi, mint az esztergomi százszorszépek:
3048   22   |             bőkezűséggel. Jól megértve, hogy az aranyakat a boldog szeretők,
3049   22   |                csodálatos szépség volt abban az időben, s nagyon is tudta
3050   22   |                 értékét. Akárhányszor kiment az utcára, mindig volt rajta
3051   22   |                     semmi arany, csupán csak az arany haja; az le volt eresztve
3052   22   |                   csupán csak az arany haja; az le volt eresztve hosszan,
3053   22   |                   tündérleányon. Ekkor aztán az ember lelke is elveszett
3054   22   |                       sok kárt is tett ezzel az arany hajával a magyar fiatalságban;
3055   22   |               hajával a magyar fiatalságban; az egyik Héderváry ifjú egész
3056   22   |                   hegedűsök énekeltek sokáig az egy szál aranyhajról, mellyel
3057   22   |                  sírba.~Egyszer azonban jött az idő, hogy a hegedűsök lantjain
3058   22   |             elhallgatott a víg dal. A tréfa, az enyelgés pengő hangjai elnémultak
3059   22   |                   mint a zivatarhozta felhő, az országra. Önző, hitvány
3060   22   |                     a tóban akkor kuruttyol, az énekes madár a ligetben
3061   22   |              toborzani a közelgő ellenségre; az árva hegedűsök ott jártak
3062   22   |                 asszony azon a napon, melyen az érsekkel együtt a nemesség
3063   22   |                      gyászruhában jelent meg az utcán; a százszorszépek
3064   22   |                   virága Sajónál; vége, vége az országnak, nyíllal összelőtték,
3065   22   |                   ifjakat, fut a király, sír az ország, senki nem segíthet
3066   22   |                 előtte jár, eléggé megmondja az a szó, mely az egész országon
3067   22   |                     megmondja az a szó, mely az egész országon szétterjed; „
3068   22   |                   Kutyafejű fenevadak jönnek az embereket kiirtani. Más
3069   22   |               családapák, kiknél drága kincs az asszony, kiért vérüket ontják,
3070   22   |              reggeltől napestig.~A hegedűsök az utcaszögletekben siralmas
3071   22   |                      húztak most, s nem volt az a kincs, amiért egy tréfás
3072   22   |                évekre, s süttetett, főzetett az egész városban a harcosok
3073   22   |                    lakosságot; alig lehetett az utcán egy jóravaló arcot
3074   22   |                       vértesen jártak-keltek az emberek, semmi kedvük sem
3075   22   |               emberek, semmi kedvük sem volt az enyelgésre.~Azután még jobban
3076   22   |                elkomorodott a világ; eleinte az volt a rémület, hogy minden
3077   22   |                      dúló mongol csordákkal. Az ott leült a torony tetejére
3078   22   |          szövetségeseihez.~Ismét később lett az idő; őszre járt már, midőn
3079   22   |                      őket a magyaroktól, kik az innenső parton állva néztek
3080   22   |                 végig. Fáradságos munka volt az, feszítő rudakkal a jégtáblákat
3081   22   |                    egy perc alatt szétaprítá az egész jégmezőt, mely egy
3082   22   |              marhákat rajta.~A tatárok pedig az erdőből lestek rájuk, s
3083   22   |                  Dobszó mellett kihirdetteté az utcákon, hogy minden bátor
3084   22   |                    nagy tanácskozásban, amit az Istentől látogatott város
3085   22   |                 férfi nem volt Esztergomban. Az egész tér megtelt férfiakkal
3086   22   |                    fel a nép előtt, mellette az országurak és a templomos
3087   22   |                      és a templomos vitézek. Az érsek nem volt ott, ő már
3088   22   |                     és monda neki:~– Ime itt az óra, melyben mindnyájan
3089   22   |                    kezében vagyunk. Tetszett az Úrnak kimondani ránk végső
3090   22   |                    azokba bátor szívvel. Nem az a kérdés többé, hogy meddig
3091   22   |                   meg? Körülfogott bennünket az ellen, kitől világ minden
3092   22   |                    más ékszert a várba, hogy az ellenség ne találjon rajtuk
3093   22   |                     a fent karddal kezünkben az utcákra s várjuk be az ellenséget.
3094   22   |             kezünkben az utcákra s várjuk be az ellenséget. A többit végezze
3095   22   |                   vissza a sokaság részéről; az elhatározás néma volt és
3096   22   |             legbecsesebb kelméiket, kihordák az utcaszögletekre, ott tüzet
3097   22   |                       a drága fűszerillatot, az égő kenetes hordók szeszét
3098   22   |                       hogy ne legyen kedvünk az élethez, s most el akarnak
3099   22   |                   mikor még olyan szép volna az élet. Mit vétettünk mi,
3100   22   |                 legsiralmasabban könyörögtek az egekhez, ők kilopóztak a
3101   22   |                győzhetetlen hős. Elfoglaltad az egész világot, de az egész
3102   22   |             Elfoglaltad az egész világot, de az egész világon annyi drágát
3103   22   |                   válasszatok közölök.~Azzal az asszonyokhoz fordult:~–
3104   22   |          Engedelmeskedjetek a ti uraitoknak, az én szolgáimnak.~A százszorszépek
3105   22   |                  kacagtak könnyeiken.~Ez hát az az élet, amit inkább választottak
3106   22   |               kacagtak könnyeiken.~Ez hát az az élet, amit inkább választottak
3107   22   |                   sikoltozás, a halálordítás az elhagyatott város utcáiról:
3108   22   |                    tatár harcos.~Mikor a kán az első szót mondta „ben!”,
3109   22   |                     Jól mondta Karadzim kán. Az özvegy férfiak jól harcoltak.
3110   22   |                       csak rohammal lehetett az ellen menni. Többször megkisérték
3111   22   |                  miért nincsenek köztük azok az asszonyok?” utoljára maga
3112   23   |                       FURCSA KALAND~(Beszéli az, akivel megtörtént)~Párizsba
3113   23   |                  hordozám végig lornyettemet az átelleni páholysorokon,
3114   23   |                      most ül velem szemközt, az egy óra alatt mind szerelmes
3115   23   |             belemerülni a dicsekedésbe.~Elég az hozzá, hogy egyszer csak
3116   23   |                 valami szegény istenasszony.~Az én tündérem az egész előadás
3117   23   |                 istenasszony.~Az én tündérem az egész előadás alatt le nem
3118   23   |                kellene, hogy ezt el ne értse az ember. Tudom. Trés humble
3119   23   |                     végeztével odafurakodtam az előcsarnokba, melyen keresztül
3120   23   |                   keresztül kellett haladni. Az én istennőm egy percig sem
3121   23   |                      ékszereket mellékelhet, az nem lehet kalandornő, az
3122   23   |                     az nem lehet kalandornő, az okvetlenül előkelő hölgy,
3123   23   |                    volt neki szabad hajtatni az udvarra, ott csak urasági
3124   23   |                   joga zörögni; most is állt az udvaron egypár.~Csak hadd
3125   23   |                      pofával; amint meglátta az ujjamon a rubint, rögtön
3126   23   |                   szalonokon keresztül, ahol az embernek a szeme fénye elveszett.~
3127   23   |                      szemem fénye elveszett, az sokat jelent.~Végre egy
3128   23   |                    nem soká volt időm ezeket az üvegcsillagokat számlálgatni,
3129   23   |                 számlálgatni, mert íme nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom.
3130   23   |                    nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom. Most
3131   23   |                      epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért mosolyog. A
3132   23   |                     volna. Én esküdtem, hogy az én leszek, aki őt megérti,
3133   23   |             gyöngéden, én aztán megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes
3134   23   |                  Julia első felvonását, ahol az emberek még csak igérik
3135   23   |                   vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá fülembe: „
3136   23   |              magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? annyi bizonyos,
3137   23   |               Estefelé, hogy hamarább múljék az idő, meg azon reményben,
3138   23   |                    hogy őt újra látom, ismét az operaszínház felé mentem,
3139   23   |                    ki már tíz éve itt lakik. Az első öröm után, hogy egymást
3140   23   |                      unalmas ostoba mulatság az, ahol a sugó után betanult
3141   23   |                beszélnek el csinált emberek; az ember tudja, hogy az nem
3142   23   |                emberek; az ember tudja, hogy az nem igaz szerelem, nem valódi
3143   23   |                  ahol igazi komédiát látunk. Az igaz, hogy száz frank egy
3144   23   |                   páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi színdarabokat
3145   23   |                       ahol éppen maga elfért az ember. Az a ketrec egészen
3146   23   |                  éppen maga elfért az ember. Az a ketrec egészen sötét volt,
3147   23   |                Ugyanaz a gömbölyű terem volt az, ahol én délben eljátszottam
3148   23   |                     Romeót és Juliát; s azok az üvegcsillagocskák ott a
3149   23   |                     nézi a komédiát.~Ezúttal az én marquisnőm egy Othellót
3150   23   |                      meg kell vallanom, hogy az én delnőm épp olyan jól
3151   23   |             Desdemonát, mint énvelem Juliát; az angol lord utoljára majd
3152   23   |                 nehogy valakivel találkozzam az utcán, aki azt mondja, hogy „
3153   24   |           gyönyörűségnek képzeltem mindenha: az istenáldotta földdel bibelődni,
3154   24   |                 példányait, azokkal javítani az állattenyésztést, zöld vetéssel,
3155   24   |            alagcsövezésekkel kezdeni meg; ez az én igazi ártatlan börzejátékom,
3156   24   |                     börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget,
3157   24   |                     nem veszteség másnak; ez az a munka, amire az ember
3158   24   |                 másnak; ez az a munka, amire az ember estenként elmondhatja: „
3159   24   |                     úgy spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja a vásárt,
3160   24   |                   mennél nagyobb jószága van az embernek. Én tehát mindennap
3161   24   |                  hirdetményeit, s válogattam az eladásra hirdetett jószágokban.~
3162   24   |                      meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet, kihez a hirdetmény
3163   24   |                  utasított, s kérdezősködtem az eladandó jószág felől.~Az
3164   24   |                    az eladandó jószág felől.~Az ügyvéd hivatalos udvariassággal
3165   24   |                   azok nekem nem kellenek.~– Az mindegy. A jószág ára a
3166   24   |            hetvenezer forint kerek summában; az ingóbingó csak ráadás, ha
3167   24   |                   viselt dolmányában járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten,
3168   24   |                   járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta, hogy
3169   24   |                tulajdonképpen miért adják el az örökösök ezt a jószágot?~–
3170   24   |              örökösök ezt a jószágot?~– Mert az egyik katona, a hadseregnél
3171   24   |                      rétek kitűnően jók, van az uradalomnak egy szabályozott
3172   24   |                      készít deszkákat, s így az erdő is észrevehető hasznot
3173   24   |                   hasznot hajt; a jószág azt az árt, amit kívánnak érte,
3174   24   |           szárazságnak kitéve, amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen
3175   24   |                       amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen szépen
3176   24   |                  jószágot olyan olcsó árért? Az ügyvéd kiolvasta a szememből
3177   24   |                  meghalt gróf végintézetében az ottani tiszttartója, komornyikja,
3178   24   |                  árvaleánya számára, részint az ottani kastélyban, részint
3179   24   |                    fizetéssel ellátta, hanem az örökösök kénytelenek azt
3180   24   |             kénytelenek azt a jószágot ezzel az alkalmatlansággal együtt
3181   24   |             alkalmatlansággal együtt adni át az új birtokosnak.~– Ha csak
3182   24   |             birtokosnak.~– Ha csak ez a baj, az nem nagy baj; tiszttartót
3183   24   |                     jó, hogy helyben vannak; az ember a kastélyban egyedül
3184   24   |                     egyedül úgysem lakhatik.~Az ügyvéd egy kissé visszahökkent.~–
3185   24   |                   ahhoz van kedvem, s amihez az embernek kedve van, ahhoz
3186   24   |                  valamely elátkozott várféle az, ahol a dédősök feljárnak
3187   24   |                      fehér halotti köntösben az unokákat ijesztgetni, holmi
3188   24   |                    túlvilági szellemek, mint az ostyepka szagát; én pedig
3189   24   |              tökéletesíteni.~Én is nevettem, az ügyvéd is nevetett, s miután
3190   24   |                 eszerint bátran megköthetjük az alkut; meg is írtuk a szerződést
3191   24   |                     pár nap alatt kifizettem az egész vételárt, meghatalmazva
3192   24   |                szertartást személyesen, mert az rendesen költséggel jár;
3193   24   |                     afféle kereskedő-ivadék, az oknélküli vendégeskedésnek
3194   24   |                      milyen mulatságos lehet az: az embernek kisértetekkel
3195   24   |                  milyen mulatságos lehet az: az embernek kisértetekkel lakni
3196   24   |              ijeszteni, ha azt mondják, hogy az adósom megszökött, de azzal,
3197   24   |                tisztelem a pietásokat, hanem az mégis egy kicsit kellemetlen,
3198   24   |                      majd beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott
3199   24   |                    beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott az
3200   24   |                    Az igaz, hogy jól hajtott az ember; értett egészen a
3201   24   |                    kocsismesterséghez, hanem az nem tetszett nekem, hogy
3202   24   |                    amilyen nagy teher nyomja az ő lelkét.~Szép, csak a nyakamat
3203   24   |                     Mi lelte kendet?”~– Nagy az én fájdalmam, nagyságos
3204   24   |                      Egy mélyútba érve, ahol az két meredek sziklafal közé
3205   24   |               meredek sziklafal közé szorul, az én kocsisom éppen elkezdett
3206   24   |               Mármost mit csináljak én ezzel az emberrel? feladjam-e holnap
3207   24   |                Egyszerű négyszög épület volt az, közepén kis tornyocskával,
3208   24   |                     nagy fehér kőkerítéssel; az emeleten öt ablak ki volt
3209   24   |                   kocsisomtól.~– Ott áll már az őr, – mondá ő, egy alakra
3210   24   |                     katonai pozitúrában állt az út mellett egy magas kő
3211   24   |               közelértünk, elordította magát az ember: – „Queraus!” – azzal
3212   24   |                        Queraus! ki a házból! az úr pokolban is úr!”~– Ez
3213   24   |                     úr pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! –
3214   24   |                  semmit.~A házakból kinéztek az emberek a kiabálásra, köszöntek
3215   24   |                      de senki sem iparkodott az előttem futót csitítani,
3216   24   |                kapujához értünk, ott megállt az én őröm, mint egy cövek,
3217   24   |             elképzelni: csupa mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem
3218   24   |              mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem
3219   24   |                  látszik: egy kissé „ultra”.~Az udvaron egy kis alacsony,
3220   24   |                  estét, atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit sem felelt
3221   24   |                  furcsa képe csupa ránc volt az erős nevetéstől, ami azt
3222   24   |                     helyen járok; a kocsisom az egész úton sírt, fohászkodott.~–
3223   24   |                   Jaj, kérem alássan, bolond az; az egészen bolond. Arra
3224   24   |                    kérem alássan, bolond az; az egészen bolond. Arra ne
3225   24   |                    ne tessék hallgatni, mert az valóságos őrült; hahaha!~
3226   24   |                   Úgy? ezt nem tudtam.~– Hát az a kapuőr, vagy micsoda,
3227   24   |                    aki előttem végig kiabált az utcán?~– Az? hahaha! Az
3228   24   |                    végig kiabált az utcán?~– Az? hahaha! Az meg még nagyobb
3229   24   |                      az utcán?~– Az? hahaha! Az meg még nagyobb bolond.
3230   24   |                      meg még nagyobb bolond. Az egy sült bolond; hanem azért
3231   24   |                     hunyja éjjel, úgy vigyáz az uraságéra; hahaha.~Szép
3232   24   |                büszke gnóm, aki úgy lenézett az imént, miféle teremtés itten?~–
3233   24   |                  itten?~– Jaj kérem alássan, az meg a legnagyobb bolond;
3234   24   |                    létesített jószágán, amit az újabb kor rendszere üdvösnek
3235   24   |               megszereztem. Éppen ilyen volt az én ideálom.~Örömömben egy
3236   24   |                   lehetséges, tegyem meg azt az áldozatot a kedvéért: ne
3237   24   |                     kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében.~Én rögtön
3238   24   |                         mi a csuda lelte ezt az itteni cselédséget? a víz
3239   24   |                   bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a komornyikomat
3240   24   |                  volna erről felvilágosítást az ügyvédtől?~– Miféle felvilágosítást?
3241   24   |                    nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási feltételekkel együtt
3242   24   |                    Mármost persze késő. Azok az emberek; uram, mindnyájan
3243   24   |                       A megboldogult grófnak az a sajátságos szenvedélye
3244   24   |                   Annyi testvért sem ölt biz az, mint mi ketten. A kapus
3245   24   |                    rajta egyéb különös, mint az őrültek rátarti büszkesége,
3246   24   |                  bukfencet hányt és most, ha az ember nem ügyel a nevetésére,
3247   24   |                      s éppen azért hiba volt az ügyvédtől, azt kegyednek
3248   24   |                   előre el nem mondani, mert az eladás feltétele lévén az,
3249   24   |                    az eladás feltétele lévén az, hogy e pártoltjai a grófnak
3250   24   |                miféle emberek.~– Nem mondott az énnekem erről egy szót sem.
3251   24   |                      maradni. – Apropos: hát az a fogadott leány hol van?
3252   24   |                 leány hol van? Remélem, hogy az csak nem őrült?~– Fájdalom,
3253   24   |                         Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen szelíd,
3254   24   |                   papirost; hadd írjak annak az ügyvédnek egy levelet; legalább
3255   24   |            elhallgatta előlem.~– Tessék. Itt az írószer. Mindjárt behozatom
3256   24   |                     találtam a lámpást, amit az asztalra tettek, az egész
3257   24   |                     amit az asztalra tettek, az egész be volt vonva sűrű
3258   24   |                    Davy-féle bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet
3259   24   |             hevenyében megírtam nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg
3260   24   |                    Nem! spanyolviasz kell.~– Az ostya erősebben zár.~– Nem
3261   24   |            rendkívüli betegségben szenvedek: az én tüdőmben a levegő rögtön
3262   24   |                    hidrogénné válik, úgyhogy az a szoba, ahol én egy óráig
3263   24   |                     lég egyszerre explodál s az egész házat felvetheti.~
3264   24   |                 úszom ki belőle?~Összetéptem az ügyvédnek írt levelemet,
3265   24   |              ügyvédnek írt levelemet, mentem az én elátkozott kastélyomba
3266   24   |                  hány embert taszítottam fel az úton? annyit tudok, hogy
3267   24   |                 kinek betörtem a homlokommal az orrát, Louis volt, a komornyik.~
3268   24   |                     takarodott előlem, hanem az nem zavarta meg jókedvét.
3269   24   |                      Én pedig bezártam utána az ajtót, s elkezdtem a palotában
3270   24   |                     ki volt világítva; nekem az is kevés volt; a kandallómban
3271   24   |                      nekem a meleg; vacsorám az asztalon állt; köszönöm!
3272   24   |               megszólal bennem, ha megeszem; az ágyam is fel volt vetve;
3273   24   |                    bolondság. Ni, hogy ragad az emberre!~Azután azt gondoltam,
3274   24   |                 eldöngetem vele, hogy megjön az esze rögtön; az már nincs
3275   24   |                  hogy megjön az esze rögtön; az már nincs a kontraktusban,
3276   24   |                   nem szabad.~Hanem aztán ez az eszme sem tetszett sokáig;
3277   24   |                 arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult a fejemben,
3278   24   |                   akkor eszembe jutott, hogy az apám, ha rossz citromokat
3279   24   |                    alászállnának, körülülnék az asztalomat, hozzá látnának
3280   24   |                   fatális gondolat valakinek az ősi arcképeket is honnhagyni
3281   24   |                   kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor egy
3282   24   |                    onnan a festett vászonról az emberre s fenyegetőznek
3283   24   |                     buzogányokkal kezeikben; az asszonyságok meg úgy rátartják
3284   24   |              pásztorbotokkal.~Ó, be hideg ez az ágy is. Bizonyosan innen
3285   24   |                   hogy grimászokat csináljon az én szemem közé; sohasem
3286   24   |                 emberarchoz; úgy bosszantott az egész vigyorgó kép. Utoljára
3287   24   |                  gróf arcképe a falon. Éppen az ágyammal szembe volt felakasztva;
3288   24   |                    szemöldökét, megtapintaná az üteremet s azt mondaná:
3289   24   |                    üldözzön. Amint meghúztam az óra zsinórját, hogy megtudjam,
3290   24   |                       hogy megtudjam, mennyi az idő? az elkezdett százat
3291   24   |                    megtudjam, mennyi az idő? az elkezdett százat meg százat
3292   24   |               egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy rettenetes nagyot
3293   24   |                    Persze szélpárnákból állt az egész, amiknek ki találtam
3294   24   |                  Felugrottam dühösen. Bolond az egész garnitúra! Nemcsak
3295   24   |                     cselédek bolondok, hanem az órák, ágyak, bútorok, maguk
3296   24   |               megmutatom, hogy én nem vagyok az! sem el nem szököm a háztól,
3297   24   |                   maradok s kihányok mindent az ablakon, ami nem akar eszére
3298   24   |                      oda – talyigára pakolom az egész armentum ferreumot
3299   24   |                    bánom én, tegyék őket ott az archivumba. Majd megmutatom
3300   24   |                  Majd megmutatom én, hogy ki az úr a háznál?~Egyszer csak,
3301   24   |                   csodálatos ellentétben áll az.~Néhány perc múlva elhallgatott,
3302   24   |                    kivehettem volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam már
3303   24   |         elfelejtettem, mi bajom? kinyitottam az ablakot s kikönyököltem
3304   24   |            holdvilágra, úgy hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt,
3305   24   |                    hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt, itt éppen
3306   24   |                 hallgatózni, ismét megjelent az elébbi kedves kisértet:
3307   24   |                    Valami búskomoly dal volt az, nem is dal, hanem csak
3308   24   |                     ríme, se melódiája, mint az erdei madár dalának, de
3309   24   |                  olyan túlvilági valami volt az, hogy én elbűvölve álltam
3310   24   |              gyertyát, s megindultam keresni az én dalkísértetemet. Nem
3311   24   |                  végigmegy egy pár folyosón, az aztán többet soha vissza
3312   24   |                     a szobájába. Bejártam én az egész első emeletet, egy
3313   24   |                 ismerősnek tetszett előttem; az tulajdon hálószobám volt,
3314   24   |            kandallómban a tűz ismét égett, s az ágy előtti nagy arckép elé
3315   24   |                   álmából.~Azt mondják, hogy az álom jó tanácsot ad, hogy
3316   24   |                      éjszaka sokat változtat az ember határozatain; másnap
3317   24   |                 egészen másformának találtam az engem környező világot,
3318   24   |                 engem környező világot, mint az előttvaló nap.~Hisz én nem
3319   24   |                 barátságosan keneget; azután az a komondorhűségű kapus,
3320   24   |                   mondását azzal fejezi be: „az úr pokolban is úr” – ami
3321   24   |                  szemű erdei manót tarthatna az előszobájában? továbbá a
3322   24   |                      szem zabot el nem lopna az urától; végre a tudományos
3323   24   |                  alaposan érti. Ó, bizonyára az én elődöm, a nemes gróf,
3324   24   |                   nagy botorság volna tőlem, az általa elkezdett nemes munkát
3325   24   |                    nézve elég nagy sikerrel.~Az őrültek elmetévelygéseinek
3326   24   |             panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg nem
3327   24   |                  egyszer tette meg velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam
3328   24   |                     adott; a szegény dőrének az volt a legmagasabb vágya,
3329   24   |                    én, még sohasem, – felelt az nagyot fohászkodva.~– Látod,
3330   24   |                 nagyot fohászkodva.~– Látod, az nagy hiba. Hogyha kiállottad
3331   24   |                    veretnék lerovás fejében?~Az ember nagyot kapott rajta.~–
3332   24   |                      mindjárt bejön a Louis, az elvégzi.~Azzal előkerestem
3333   24   |                  pompás sikerrel ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással
3334   24   |                     lehetett velük elégedve.~Az én emberem azóta egészen
3335   24   |                 világolt alá s befehérítette az ócska kastély viseltes ormait,
3336   24   |                ormait, olyankor nem lehetett az én törpémmel bírni; mindjárt
3337   24   |                   mindjárt fojtogatni kezdte az embert, akire megneheztelt.~
3338   24   |                     hogy vadkanok jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat
3339   24   |                     jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat kedvükre
3340   24   |                      s jőjjön velem a lesbe.~Az én dzsipszimnek már akkor
3341   24   |                      füle is egyenesre állt; az egyik kezével, jól láttam,
3342   24   |                    egyszerre ijedten bujt be az ágy alá, nem volt erős oldala
3343   24   |                    keserű kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve
3344   24   |                 lapponiai király!~– Én pedig az orosz cár vagyok! – viszonzám
3345   24   |                       megfelelő rátartással.~Az én emberem erre csendesen
3346   24   |                  jött utánam engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd
3347   24   |                Lapponia királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem
3348   24   |              királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem annál
3349   24   |             parancsol és senki más a földön.~Az én tiszttartóm, aki figyelemmel
3350   24   |                      aki figyelemmel kísérte az én mindenféle variáción
3351   24   |                      bolondságán, de fogj ki az enyimen.”~Az igaz, hogy
3352   24   |                      de fogj ki az enyimen.”~Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni
3353   24   |                vitatkozásba elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta
3354   24   |                megszaladni előle, mint mikor az ostromló hadsereget megszorítja
3355   24   |                      hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában a szokásos
3356   24   |              lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~–
3357   24   |                      Hát aztán mirevaló lesz az?~– Elmondom rendén, hiszen
3358   24   |                 köthetek.~– Velem? – kérdezé az én emberem, aki nem látszott
3359   24   |                      s meggyujtanom a végit.~Az én emberem elkezdett nyugtalanul
3360   24   |                     előre a díjat. Nos – áll az alku?~Komolyan beszéltem
3361   24   |                    Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint
3362   24   |                     sápadt lett, mint a fal.~Az ember habozott, azt mondta,
3363   24   |                      volna, mintha valakinek az eszét akarnám ingyen használni,
3364   24   |               akarnám ingyen használni, vagy az ügyvédnek a szóbeli tárgyalásra
3365   24   |                    akarnék fizetni, minthogy az is láthatatlan dolog, vagy
3366   24   |                   dolog, vagy ingyen akarnék az operába járni, mert hiszen
3367   24   |                vastagon, kieresztik. Itt van az úrnak a pénze; nekem gázt
3368   24   |                    úrnak a pénze; nekem gázt az ördög se csinál ingyen,
3369   24   |                      ördög se csinál ingyen, az úr se csináljon ingyen.
3370   24   |                 gyantát vagy kulimászt talál az úr izzadni, azt én megveszem;
3371   24   |                hagyok értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka
3372   24   |                értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka izzadni
3373   24   |                   kezdett; a pénzt odatettem az asztalára; valami két szellem
3374   24   |                   űzött lelkében belül, hogy az arcán meg lehetett azt látni;
3375   24   |             egyenlően hatalmas és erőszakos, az egyik a rendületlen becsületesség,
3376   24   |                  másik a tébolyító rögeszme. Az egyik azt mondta; ha elveszed
3377   24   |                     kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen
3378   24   |                  lőporos hordóba, hogy magát az ostromló ellenséggel együtt
3379   24   |                   van.~Tehát nem lobbant fel az egész szoba; nem repültünk
3380   24   |              gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm egy perc
3381   24   |                      heroikus kúra használt. Az én emberem egészen okos
3382   24   |                   nyugtalanított többé azzal az eszmével, hogy ez most itt
3383   24   |                  gyógyrendszerem nem fogott: az egyik az én láthatatlan
3384   24   |         gyógyrendszerem nem fogott: az egyik az én láthatatlan dalos szirénem,
3385   24   |                  ennek a szónak: „őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész
3386   24   |                   lesz, megszólal valahonnan az a bevégzetlen ének, az a
3387   24   |            valahonnan az a bevégzetlen ének, az a pacsirtazengemény emberi
3388   24   |                   ott jár-kel a szobámban ez az énekes kisértet, néha órákat
3389   24   |                      vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti asztalon minden
3390   24   |                     Azután – egy falióra van az ágyam fölött; azt rendesen
3391   24   |                  vagy hat órakor felébredek, az én órám nem négyet, ötöt,
3392   24   |                     inkább siet, mint késik.~Az én láthatatlan látogatóm,
3393   24   |                  szobámban terem, megállítja az órát, hogy ütésével fel
3394   24   |                   hogy honnan jön be hozzám.~Az ajtókat magam zárom be,
3395   24   |                   nem lehet süllyesztő, mert az szőnyeggel van bevonva s
3396   24   |                 leereszkedőt szobámba? Nincs az ott – éppen felettem van
3397   24   |                     nyitogatnák plafondomat, az omlana legelőször is a nyakamba.~
3398   24   |                  kapust elő sem vettem, mert az úgyis tudom, hogy azt felelte
3399   24   |                  hogy azt felelte volna rá: „az úr pokolban is úr.” Holott
3400   24   |                  áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény nem élő
3401   24   |                     úgy ölte el éhséggel; de az most is feljár kisérteni
3402   24   |                     sem látja; szolgáltassak az üdvéért néhány misét, majd
3403   24   |                     hogy megitatom; ahelyett az őrültek komikus prozopopeájával
3404   24   |                prozopopeájával adá elő, hogy az valami csodálatos szépségű
3405   24   |                  köddé változik, s bepárolog az ajtón, ablakon keresztül,
3406   24   |                  Majd ha tél lesz, vigyázzak az ablakaimra, mikor be lesznek
3407   24   |                   velem, hogy nem jó szellem az, hanem ördöngös boszorkány,
3408   24   |                 szakállas farkassá változik, az ablakon kicsúszik, a faluból
3409   24   |                     sokszor találkozott vele az erdőn; rá is lőtt, de a
3410   24   |                    hajának, ami ragyog, mint az arany, mikor szétziláltan
3411   24   |                       hogy bolond ember, aki az álmát elbeszéli másnak.
3412   24   |                     állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy bizonyosan tudom,
3413   24   |                szótlanul, mozdulatlanul; míg az álomban látott beszél velem,
3414   24   |                    ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék, hogy
3415   24   |            következzék, hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik
3416   24   |                      hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik fele.
3417   24   |                   annyira tudtam fokozni ezt az erőtvevő álomjárást, hogy
3418   24   |                   megenni való van rajta; ha az ember felmetszi, apró áfonyaforma
3419   24   |                    ki ilyen ravasz furfangot az ember máskép, mint álmában?
3420   24   |                    rá nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva hajolt
3421   24   |              tündérem a kürtőn jár be! pedig az nem is lehet: a kandalló
3422   24   |                    hogy szívem most is dobog az öleléstől, ajkam most is
3423   24   |                     finom, oly parányi, hogy az talán nem is földönjáró
3424   24   |                      ébren, ez is csak álom, az ember sokszor álmodja, hogy
3425   24   |                  mert hiszen sokszor álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt
3426   24   |                  mire felébred, ott találja; az ember álmodik ilyen furcsákat
3427   24   |                    el nem kezdett dörömbölni az ajtómon, hogy nyissam már
3428   24   |                       s már rám akarta törni az ajtót.~Alig nyitottam fel
3429   24   |                  kell szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de
3430   24   |                    szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de nem
3431   24   |                  vagy rábizom a tiszttartóra az egészet, azt adjon belőle,
3432   24   |                bámuljanak rám.~(Kezdtem abba az igen szeretetreméltó kedélyállapotba
3433   24   |                 kedélyállapotba esni, amikor az ember mindenféle ábrázatot
3434   24   |                  akarja tudtomra adni, hogy „az úr pokolban is úr”. Én majd
3435   24   |                     igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás
3436   24   |                   tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás öregem azonban
3437   24   |                   elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van?
3438   24   |                  térni a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú.~– Nekem
3439   24   |                   fogja elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan válogatott szavakban
3440   24   |                    azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát tudja,
3441   24   |                   csak ez gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó
3442   24   |                 alakulva; tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat
3443   24   |                      pedig már ítél felettük az, aki mindnyájunknak ítélő
3444   24   |                  mindnyájunknak ítélő bírája az égben. A gróf legalább a
3445   24   |                  gróf idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy itt
3446   24   |                  énekel; mint a kis madárnak az erdőn megvan a maga hangja,
3447   24   |                     értenek, amint meg tudja az értetni magát, ha párját
3448   24   |               mondani, hogy őrült; pedig nem az: hiszen természetes esze,
3449   24   |           ragaszkodása van, ki tudja találni az ember gondolatját! akkor
3450   24   |               Egyedül én voltam annyi között az egyetlen ember, akinek mind
3451   24   |                  egyetlen ember, akinek mind az öt érzéke rendben volt,
3452   24   |                    gróf megtalálta azt, mert az embererőn túl járó munka
3453   24   |                  járni, anélkül, hogy valaki az ajtóra kerülne. Többet én
3454   24   |                   vettem észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem,
3455   24   |                   neve – úgy képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá).~– Ezen
3456   24   |                  nagyon illik hozzá).~– Ezen az úton rendesen ki szokott
3457   24   |                      jönni Viola éjjelenkint az udvarra; én készen tartom
3458   24   |                  leány, ahelyett, hogy félne az idegentől, ki apja kastélyát
3459   24   |                    gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma éjjel ijedten
3460   24   |                  aludt, ismét odalopózott és az Isten bocsássa meg neki,
3461   24   |                     egyúttal felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik,
3462   24   |                hiszek már abból semmit, hogy az úr pokolban is úr: ez csak
3463   24   |                hónapig hangját sem hallottam az én tündéremnek. Mindennap
3464   24   |                  töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, aki
3465   24   |                  gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt, aki
3466   24   |                 meghalt, aki még él.~Ezekben az időkben valami jól szervezett
3467   24   |                  helyettem már megzálogoltak az úton, s aligha rám nem kerül
3468   24   |                ajtómat felszakítva, kiléptem az előterembe. A terem szemközti
3469   24   |                    védnem.~Hirtelen bezártam az első ajtót, s a második
3470   24   |                  kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék döngetni
3471   24   |                mögöttem.~E veszélyes percben az jutott eszembe, hogy milyen
3472   24   |                    világítna a kandalló; így az ostromlók minden lövése
3473   24   |                tekinték a kandalló felé, íme az tüzestől, mindenestül együtt
3474   24   |                    másik kezével eltakart: – az én álmaim megtestesült képe.~
3475   24   |                     volt a titok megfejtése. Az egész kandalló feneke emelkedett
3476   24   |                     emelettel alább szállítá az embert. A földszint és az
3477   24   |                    az embert. A földszint és az emelet között még egy egész
3478   24   |                      tündérem lakik.~Egészen az a sokszor megálmodott tünemény,
3479   24   |                     Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen ajk – és azután
3480   24   |                  beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés, mire
3481   24   |                megőrzendő titkát, hogy annak az árán megszabadítson, s csak
3482   24   |              sebesültet magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy másik
3483   24   |                      a lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére
3484   24   |                     elő, s annak a világánál az önfeláldozó hű ember véres
3485   24   |              felvevék a földről, Viola, mint az anyavesztett madár kezdett
3486   24   |                    ezentúl én leszek ránézve az a hű oltalmazó, akit a megöltben
3487   24   |               szavaimat.~Aki megérti a szót, az el is tudja azt tanulni.
3488   25   |                 mivelt déli hegyoldalokban s az uraságok parkjaiban, hanem
3489   25   |                   uraságok parkjaiban, hanem az elvadult pagonyokban is,
3490   25   |           vasbányákból hordják a nyers ércet az olvasztókba; az érckerekek,
3491   25   |                  nyers ércet az olvasztókba; az érckerekek, az olvasztók
3492   25   |                  olvasztókba; az érckerekek, az olvasztók számára nincs
3493   25   |                   magasabban emelkedik, mint az épület teteje.~Mindenkinek
3494   25   |                    sáncain most is díszlenek az orgonabokrok, s minden tavasszal
3495   25   |                prémet kap tőlük. Pedig abban az időben, mikor ezeket oda
3496   25   |            félbehagyott mecsettorony; ez még az újabbkori birtokosok által
3497   25   |                  lakóinak; akik valószínűleg az éjféli uraságok postái gyanánt
3498   25   |                     is könnyűszerrel elvette az ozmán, s azontúl török úr
3499   25   |                 mondom, hogy összeszedték.~– Az semmi, – felelt rá Kurbán
3500   25   |                     ezüstpénzt tartani, mert az nemes pénz; parasztnak paraszt