bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

   1    1   |   szivárványtollakkal és csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai
   2    1   |                   közül a partra kivetnek, s a másik négy siet távozni,
   3    1   |                szokatlan a déli tengerben, s rendesen közelgő vízforgók
   4    1   |                   koronáját a víz színére, s a százkarú állatnövényi
   5    1   |                  feketekék volt, de tiszta s csillagai annál ragyogóbbak.~
   6    1   |                   gyermek szülői után sír, s a sötétben olykor a jaguár
   7    1   |              villannak elő a bokrok közül, s a százlábú scolopender foszforfényével,
   8    1   |                csónak alakját veszi magára s végre öt alakot látni benne,
   9    1   |          szemöldtelen szürke szemei vannak s veres, rövidre nyírott szakáll
  10    1   |                    kiszöknek vele a partra s ott leteszik. A hölgy fejéről
  11    1   |                lehull a köpeny felső része s arcát és vállait leleplezi.~
  12    1   |                  szemeivel néz egy pontra, s egy szemmel mindenüvé, baljával
  13    1   |                  férfi elértette az intést s arcát eltakarta, hogy ne
  14    1   |         jajordítással vágta magát hanyatt, s képtelenül eltorzított arccal
  15    1   |                lelt? – kiálta a fiatalabb, s a mondhatatlan kínokat szenvedőt
  16    1   |             felfuvódott, szemei kimeredtek s tikkadó arca rémségesen
  17    1   |               sűrűségből egy kő repült ki, s egyet zúgva a levegőben,
  18    1   |                    fütyült ki a bokrokból, s a kormányos orrát laposra
  19    1   |                 ordítá ez – fogd az evezőt s hagyd meghalni azt a dühödtet! –
  20    1   |                 meghalni azt a dühödtet! – s ezzel a legényt a padok
  21    1   |               kezével a kormányos ruháját, s egy görcsös vonaglással
  22    1   |           vonaglással magához rántotta őt, s hályogos szemeit rámereszté…
  23    1   |             fölemelé őt gallérjánál fogva, s egyet lódítva rajta, a tengerbe
  24    1   |                angyal (cápa) rohant utána, s perc múlva néhány véres
  25    1   |              bénítá meg, – még egy hajítás s véres homlokkal zuhant végig
  26    1   |                    néhány kő repült utánok s percek múlva csak egy fehér
  27    1   |            gyönyörű fejét könyökére hajtá, s tekintetével a messze láthatáron,
  28    1   |                    tengerben gyönyörködik, s hallgatja a driádok aeoli
  29    1   |                magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott halálmérget
  30    1   |                    annak kezéből kiragadta s a tengerbe dobta. – Van
  31    1   |            lehajtja fejét, egyet lélegzik, s a másvilágon fog felébredni,
  32    1   |                  szörnyű tanácsok adójára, s kezei önkénytelen fonódtak
  33    1   |                  hosszabb, annál keserűbb; s húsz év alatt te vagy az
  34    1   |                    mely téged ide küldött; s volna kezemben úgy a halál,
  35    1   |                    hogy szíveiket kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket
  36    1   |               repülni fogna, mint a madár; s fenn ama dombon van tuskóhajléka
  37    1   |                    talál, agyonlövöldözni… s benn a szavannákon nem egy
  38    1   |                   árvák és özvegyek sírnak s hiában kérnek a juryház
  39    1   |            falatját! a jó ördög látta azt, s vette lőszerét, golyót tett
  40    1   |                  hozott a vádlottak fölött s azt végrehajtá; – így estek
  41    1   |               szegény emberek filléreiből, s kik miatt húsz év óta lakja
  42    1   |                   vad férfi ideges karjára s szólt:~– Nekem ott fenn
  43    1   |                    a hölgy, égre tekintve.~S elindultak mindketten Williám
  44    1   |            bozótból vampirok repkedtek elő s lábaik alatt jéghideg kígyók
  45    1   |                    a fák annál magasabbak, s mindennemű kúszó növényekkel
  46    1   |                  fénylő szem újra elhunyt, s egy alvó hortyogása kezde
  47    1   |                   lépjünk rajta keresztül. S már most óvatosan lépte
  48    1   |             ordítással felszökött fektéből s a hölgyre rohant.~– Ohó,
  49    1   |                    hamar! – dörgé Williám, s megkapta hátul az óriás
  50    1   |                 kanyarítást tett hátrafelé s a nem-ember hörögve bukott
  51    1   |                könyöke egy tuskóba ütődött s jobb karja zsibbadtan csúszott
  52    1   |                 nyakára fojtani törekedett s annál fogva mint láncos
  53    1   |                 segíts! – sikoltá a hölgy. S a szikla felett egy lövés
  54    1   |                  ruhája szürke katonakabát s vállára hosszú puska volt
  55    1   |                   az éjjeli kiáltozásoktól s az erdőkben bujkáló gonosztevők
  56    1   |                  gyékénylajtorját felvoná, s magassága által biztosítva
  57    1   |               biztosítva a mérges bogarak, s a mocsárok éjjeli gőze ellen.~
  58    1   |               ágyúlövések is hallatszottak s összes kétségbeesett jajkiáltás,
  59    1   |                 sietett a parthoz Williám, s azóta vissza nem tért. –
  60    1   |                   derekához kötött hágcsót s kezét nyújtá az érkező elébe.
  61    1   |                      kiáltának mindketten, s hogy meggyőződhessenek a
  62    1   |                 istenem, – lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese
  63    1   |              fizették, kebléből kitagadta, s mert csak határain belől
  64    1   |               haldokolva csúszott lábaihoz s nyögve vont elő kebléből
  65    1   |                   hölgynek nagybátyja volt s annak az élet színpadáról
  66    1   |                 földön legelső ember volt, s így minden törvényen felül
  67    1   |          felébredni vagy a mennyországban?~S az ifjú, kit a föld túlsó
  68    1   |                    szerencsétlensége nagy, s a hölgy azt felelte, hogy
  69    1   |                  sorsához fűzendi a magáét s elbúcsúzék tőle, messze
  70    1   |   főkormányzószéknél ellene vádat indítson s a kedveséhez szökő leányt,
  71    1   |                 csónakhoz sietne, elfogta, s sajkán elvitte a Nepean
  72    1   |                 még vissza nem jött senki, s midőn kérdezték tőle, hol
  73    1   |                  előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével
  74    1   |               theobromák susogó ágai alatt s keserű reménytelenségben
  75    1   |             csónakot faragni kőfejszéikkel s midőn félig készen voltak
  76    1   |                  zsebelő; ma vőlegény volt s holnap mint hajóslegény
  77    1   |            csendesen szokta magát viselni, s még úgy sem sóhajtozott
  78    1   |                  kaucsukkal erősen bevonva s leghosszabb út vészeire
  79    1   |                    egy szabadulhatott meg!~S ki legyen azon egy?~Hosszas
  80    1   |           vitorlával indult meg nyugatnak, s kevés idő múlva eltűnt szemeik
  81    1   |                   barátjaiért panaszkodjék s magát újra elfogassa? Nem
  82    1   |              mielőtt panaszát elmondhatná?~S nem hiába fognak-e akkor
  83    1   |                  elhagyottak a szabadulást s amint nőtt az idő, reményök
  84    1   |               szemeiket az égre függesztve s midőn azokkal ujólag a hajót
  85    1   |                töltve.~Quarrelson kiszállt s sebes léptekkel egyenesen
  86    1   |                    a hóhér lakának tartott s annak ajtaján bement.~A
  87    1   |                  emberei is! – kiáltá Géza s eszméletlenül ragadta magával
  88    1   |                 hölgyre, leereszté kanócát s hátra fordulva, a kormányosnak
  89    1   |                   bátyádat oda vetettem? – s ezzel dühösen a legénynek
  90    1   |                bátyám emlékeért!” rikoltá, s a kanóccal úgy vágott a
  91    1   |                 elő kését, képe elvörösült s vad bosszúval rohant a fegyvertelen
  92    1   |              ragadva a hanyatló kormányost s azt egy lökéssel a tengerbe
  93    1   |                tengeri angyal rohant utána s perc múlva néhány véres
  94    1   |                 vonva ereszté le fegyverét s röviden kérdé:~– Mit akarsz?~
  95    1   |                    egyéb egy nyaláb mohnál s egy kőasztalnál.~Grundler
  96    1   |                   benne embereket vadászni s tudta, hogy a nepeani lelkekről
  97    1   |                bizonyos némber tartózkodik s egy férfiú, kik a jó ördöggel
  98    1   |               kiszabadításáért folyamodott s a kormányszék törvényes
  99    1   |            Grundler fegyverére mutatott.~– S mit kívánsz érte, ha megteszed?~–
 100    1   |                   percben lövés durrant el s a gunyhó teteje forgácsokban
 101    1   |                  lépésnyire volt a parttól s duzzadó vitorlákkal távozék
 102    1   |                távolból Géza Quarrelsonnak s egy másik köszöntő lövés
 103    1   |                 ordítá őrülten Quarrelson, s hanyatt-homlok a vizeknek
 104    1   |                    kétségbeesve Quarrelson s térden csúszott a hóhér
 105    1   |                   parton, sírt, átkozódott s magát kétségbeesve verte
 106    1   |              törvényes vizsgálat elmaradt, s így Quarrelson sohasem szabadult
 107    1   |                  lakókat szállítottak ide, s kiknek nem szabad a hóhéron
 108    1   |                 letette ördögi melléknevét s becsületes lakatosmester
 109    1   |                  improvizált bíráskodásról s miután felsőbb helyekről
 110    2   |                  erénynek tartottam volna, s midőn a dörgésekből gyaníthatám,
 111    2   |                    a kőmíves rést a falon, s azzal „illa berek, nádak,
 112    2   |       kikanyarítanom emlékezetem tarlóján, s ott kezdenem a dolgot, ahol
 113    2   |                    apám jól megdögönyözött s azzal fenyegetett, hogy
 114    2   |                    nekimérte a marhafőnek, s rettentően bandzsított szokása
 115    2   |                  Ne féljen, hallja – szólt s egy csapással megdicsőíté
 116    2   |                    meg lehetett számlálni, s ha a szérűskertünkben a
 117    2   |              szurtosak, térdig csatakosak, s frizurájok vetekedik azon
 118    2   |                  azon menő csikó megkókál, s míg odakünn oly kényesen
 119    2   |                szintúgy porzik bele az út… S egy bizonyos háznál, melynek
 120    2   |                    a hátulsó ajtón bejött; s mikor a gazda ismét az első
 121    2   |                 ebédelni, jól kimocskolták s odakünn tálaltak neki a
 122    2   |                    a malomköves asztalnál, s az volt legszebb a dologban,
 123    2   |                   ki azt irombán az öregúr s nem kelle azt többé meszelni.~
 124    2   |              meszelni.~Kertek alatt lakott s háza két ablakával fordult
 125    2   |    muskátlibokrokkal voltak elszőnyegezve, s a házhéj elején egy négyfülű
 126    2   |           ülőhelyei az udvar baromfiainak, s a konyhaajtóval szemközt
 127    2   |              ekékkel és boronákkal egyben, s ha még ezekhez hozzá képzelem
 128    2   |              urambátyám vadászni nem volt, s gazdagítá képzeletét a konyha
 129    2   |                 láng mellett nagy fazekak, s mindezek mellett egy svadron
 130    2   |                  széthúzható tölgyfaasztal s egy benyíló nyitott ajtaján
 131    2   |             Azokról a piciny kis kezekről, s azokról a nagy karika-szemekről,
 132    2   |               dolgokban nem érti a tréfát, s az a rebellis elve van,
 133    2   |              tudott, mindig otthon kötött, s jaj volt neked, szegény
 134    2   |                látni, hol Esztike időzött, s nagy áhítattal álltam meg
 135    2   |                  egy kezet láttam ott fel- s alájárni tűvel s cérnával.
 136    2   |                  ott fel- s alájárni tűvel s cérnával. Esztike varr ott,
 137    2   |                    ott, gondolám magamban, s majd felfaltam szemeimmel
 138    2   |                 figyelmeztetés nekem szól, s nem tudtam, hogy elszaladjak-e
 139    2   |                   az ablak felszakíttatott s kiüté rajta fejkötős fejét –
 140    2   |                 dolgára pokolfélegyházába, s ne tátsa a száját más ember
 141    2   |                szememre, fejemet leütöttem s hazamenvén, akkorát aludtam
 142    2   |                   áldogattam őket magamban s tartottam türelemmel; de
 143    2   |              fogtam a sodrófát a konyhában s a pitvarajtóban megállva,
 144    2   |              nekimértem a tisztelkedőknek, s mikor éppen a „fisz-dur”
 145    2   |                énekelték, közibük hajítám, s képzelhetni, hogy volt színpadi
 146    2   |               panyókán volt vetve nyakába, s fejébe volt nyomva a báránybőr-süveg.~–
 147    2   |                    néhai kandúrt, – mondám s egy víg ötlet ment a fejemen
 148    2   |                  együtt a báránybőrsüveget s vállvonítva letevé egy székre
 149    2   |                   székre a corpus delictit s otthagyott.~Én pedig vevém
 150    2   |                   vevém az élni megszűntet s szépen belefektettem a keszkenőmbe
 151    2   |                belefektettem a keszkenőmbe s annak négy csücsét összefogva,
 152    2   |               tőlem kértek volna passzust, s urambátyám kutyáját megütni
 153    2   |                 Debora asszony szobájához, s alázattal bekocogtattam.~–
 154    2   |                ablaknál ült Debora asszony s orrát felém fordítva sandított
 155    2   |                arcán, amennyi csak ráfért, s maga az arc nagyon cipószínű
 156    2   |                  az én rubintom, Esztikém, s szintén varrt; szép kilátása
 157    2   |                  de igen lesütötte szemeit s nem nézett rám.~– No, mi
 158    2   |                     Én odairamodtam hozzá, s miután csonttá vált kezét
 159    2   |                    E percben nyílt az ajtó s Esztike bejött.~– Eredj
 160    2   |              mondám, kibontva a keszkenőt, s kihúzva a korán elhúnyt
 161    2   |                    én macskám! – rikácsolá s kiragadta azt kezeimből.~–
 162    2   |                  és ajkai tajtékot vertek, s háromszor fölugrott volna,
 163    2   |                volna. Aztán ölébe szorítá, s gyermekesen döncölte és
 164    2   |                 lehelyezé azt az asztalra, s föléborulva, a legsiralmasabb
 165    2   |                    Erre Eszti újra bejött, s leült asztalkájához.~Én,
 166    2   |               kacsóját, odahajoltam hozzá, s reszkető hangon kérdezém:~–
 167    2   |                     felelé a kis ártatlan, s lesütötte szemeit, s kezét
 168    2   |             ártatlan, s lesütötte szemeit, s kezét húzta kifelé az enyimből.~
 169    2   |                 pedig gutát! Odavigyázott, s alig nézhettem a violám
 170    2   |                  uradatyád elé, jön-e már?~S ismét egyedül maradtam.~
 171    2   |                    szóla – hogy ki voltál, s megbosszulom még az unokáid
 172    2   |                 ígérem.~– Ígéri? – kiálta, s úgy nekem esett, hogy attól
 173    2   |              magamban, de nem mondtam el.)~S ezennel tehát ünnepélyesen
 174    2   |                    kávét a csésze aljából; s aztán oly tiszta állat volt,
 175    2   |              szívfájdalommal megvála tőle, s jajgatásával adta oda kezembe,
 176    2   |                   ő ablaka elé eltemessem, s neki a gyilkos kiléte felől
 177    2   |              meghalálozottat az ablak alá, s sírt emeltem fölötte, s
 178    2   |                    s sírt emeltem fölötte, s tűzködék fölébe zöld ágakat,
 179    2   |                     Édesatyámra, – felelé, s köténykéje bojtját csipegeté.~–
 180    2   |                Igen hideg szél kezde fúni, s az ő nyakán csak vékony
 181    2   |                  Ezt mondva, lódultam haza s mire hazaértem, azon vettem
 182    2   |                  látta ez is, meg amaz is, s akkor leírtam sipkától bagariáig
 183    2   |                 Később, hogy erre ráuntam, s Debora asszony is kezdte
 184    2   |                      Ejnye beh sajnálom! – s ekkor aztán a nagy sajnálkozásban
 185    2   |                    meghallani az eseteket, s ottmarasztott. Én aztán
 186    2   |                    elhistorizáltam előtte, s isten vétkemül ne vegye,
 187    2   |                  haza, míg ki nem fogytam, s ekként számtalanszor volt
 188    2   |               Esztikém sóhajtásait elfogni s a magaméit megküldeni neki,
 189    2   |                  magaméit megküldeni neki, s ha élőszóval ki nem beszélhettük
 190    2   |             átmentem urambátyámat keresni, s ismét nem találtam honn.
 191    2   |                 sokáig csalhatni a világot s turpisságom elébb-utóbb
 192    2   |            teremtés csak magyarul tudott), s az volt aztán a legvígabb
 193    2   |                 szépen körömmel aláhúztam, s ha ő látott benne figyelembe
 194    2   |               urambátyám meg szokott jőni) s kifelé ballagtam, amint
 195    2   |               amint az ajtót éppen nyitnám s húznám magam felé: valaki
 196    2   |               akkor szintén nyitá kívülről s tolta énfelém.~No, szép
 197    2   |                     midőn az ajtó megnyílt s bejövő és kimenő egymásnak
 198    2   |              jutott legelőször is eszembe, s mikor már láttam, hogy nem
 199    2   |                  kilencvenkilenc apostolra s valamennyi Pontius Pilátus
 200    2   |                 hogy vigyen haza, belódult s még aztán sokáig hallottam
 201    2   |               világ káromkodásoknak nevez, s ismét ott láttam magamat,
 202    2   |                   és fejeinket hajtogatva, s fel-felpillantva a magas
 203    2   |                 kalapomat szarvasgombával, s mentem vele a szomszédba.~
 204    2   |                   odaugrik Debora asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy
 205    2   |                    lábam még kívül maradt, s leírhatatlan vendégszerető
 206    2   |                    hatályosan tolt kifelé, s kicsukott.~Estére megkaptam
 207    2   |                 gyöngyen kiszedtem belőle, s szép sima ablaküvegből vágtam
 208    2   |        nagyítóüvegek helyeire alkalmaztam, s reggelre kelve újra helyére
 209    2   |                benne a Jánoska – okoskodék s vevé pápaszemét s feltette
 210    2   |                okoskodék s vevé pápaszemét s feltette orrára s nézett
 211    2   |               pápaszemét s feltette orrára s nézett rajta…~De mintha
 212    2   |                 felé fordítva képes felét, s erősen szemeibe nézve. –
 213    2   |                  Szürkehályogot! – sikolta s szemeihez kapott. – Oda
 214    2   |               szólék fontos műértő képpel, s valóban orvosi szemöldök-grimászokat
 215    2   |                  mi az a tunica choroidea! S azt felelte, hogy de biz
 216    2   |                    fenyegetővé kezd válni, s ha még ezekhez azon nem
 217    2   |                    a retina apoplexiát kap s végképpeni ablepsia marad
 218    2   |              levendulával beszagosítottam, s mire visszaértem, már ágyban
 219    2   |                  szemeit, mint akárki más, s biz azok már nem is a legjobbak
 220    2   |                   a vizek csípősebbikéből, s azután bekötöttem a szemeit,
 221    2   |                    ki az asztalkendő alól, s ráparancsolék, hogy azokat
 222    2   |                 Esztikémet kedvem szerint, s néztem a szemeibe kedvem
 223    2   |                   szemeibe kedvem szerint, s miután sokáig néztem szemeibe
 224    2   |                 kell.~Odaültem az ágyához, s kezdék neki mesélni.~– Tudva
 225    2   |                   szél légvonatot támaszt, s a gyulladást éleszti, e
 226    2   |                    a fülét, mint az orrát, s így lőn, hogy furfangosságnak
 227    2   |                   féltette a szemevilágát, s én ijesztgettem nagyon.
 228    2   |                    azonban késő este volt, s én még szüntelen odaáltal.
 229    2   |           szuszogott, a falióra ketyegett, s mi Esztikémmel semmiről
 230    2   |                  tolvaj… – rebegé Esztike, s reszketve simult a keblemre.~
 231    2   |              kisleánykát, de rá is ragadt, s ő a gyertyát, én egy falra
 232    2   |            Kinyitók azt: ő nagyot sikolta, s elejté a gyertyát. És sötétben
 233    2   |                 magad! rohantam a kapunak, s egy perc alatt túltettem
 234    2   |                 fogva fennakadtam a kapun, s lógék szárnyamnál fogva,
 235    2   |                aprít, ha megkap – gondolám s végerőködéssel egyet vetve
 236    2   |                    szerencsésen leszakadt, s én leestem a földre.~Ez
 237    2   |                Szaladj! – mondám magamban, s amint isten tudnom engedé,
 238    2   |                    kaptam a széles földet, s neki a harasztosnak!~– Megállj,
 239    2   |                   volna rakni.~– Jaj! uram s én Istenem – sóhajta a jó
 240    2   |               reszketett, mint a kocsonya, s imádkozott volna, de nem
 241    2   |                    nem félek, nem esz meg, s e szillogizmus által teljesen
 242    2   |                pipámat és dohányzacskómat, s mert vala e veremben nagy
 243    2   |                pipa sem szólt egy szót is, s urambátyámat környékezé
 244    2   |                    kicsit magát, gondolám, s fújtam a tüzet, hogy szintúgy
 245    2   |               talál a nyakunkra csődíteni, s akkor aztán különös alakban
 246    2   |                    még magában egyet-mást, s leült.~– De hát mit csináljak
 247    2   |               lelkedet, úgy teszek – szólt s készült kiütni. – Hát ez
 248    2   |                 lenni a farkasvermek fölé, s mely velünk együtt szálla
 249    2   |                    háljon velünk – dörmögé s fölhajítá az állatot.~Vala
 250    2   |                  hajított lúd visszaesett, s üté az én kedves urambátyámat
 251    2   |                  Ejnye láncadta! – kiálta, s újra felhajítá azt, s újra
 252    2   |              kiálta, s újra felhajítá azt, s újra nyaka közé esett.~–
 253    2   |                    ekként káromkodék újra, s újra felhajítá, megint visszajött
 254    2   |               minden élő és nem élő állat.~S én szerencsésen kihajítottam
 255    2   |         kihajítottam azt.~Azzal nekiültünk s dohányoztunk, mintha diurnumot
 256    2   |             jurátusnak, törvényt végeztem, s lesz belőlem tekintetes
 257    2   |                Most káplán volnál valahol, s nem hozott volna ide a tatár
 258    2   |                    megnyomunk esküdtnek.~– S akkor Esztike az enyim lesz?~–
 259    2   |                  és nem megyek Esztikéhez, s azzal egymás nyakába borultunk
 260    2   |              öregúrral, összecsókolóztunk, s „adj fiam tüzet”, mondá
 261    2   |                fektettem urambátyám fejét, s ő csakugyan boldogan elszunnyadott
 262    2   |                    elszunnyadott az Úrban, s harsogott álmában, mintha
 263    2   |              fütyülése miatt nem alhattam, s ha én elhagytam, ő kezdte
 264    2   |                tűvé tettek értünk mindent, s természetes, hogy mégsem
 265    2   |                    valakinek holvoltunkat.~S jó hogy hazamentünk, különben
 266    2   |                     hogy nem szólok hozzá, s meg akartam szavamat tartani.~
 267    2   |                   másik három nyakonfogott s újra felemelt, az atillámat
 268    2   |       összehasogatták, a hajamat megtépték s egy zápfogamat kiütötték
 269    2   |                   egy zápfogamat kiütötték s megtettek esküdtnek.~Tisztújítás
 270    2   |                    negyvennyolc személyre, s mire odaértem, már folyt
 271    2   |                   jött, attól volt piros), s szelíden vonta ki magát
 272    2   |                   a lelkem úgy megdöbbent, s úgy fülönöntött egy bizonyos
 273    2   |                    esett a szemébe, mondá, s könnyezett.~– Bizony csak
 274    2   |                mint hitte, lefőzetésünkön, s reménylé, hogy ezúttal keresztyéni
 275    2   |              elértem, megragadtam a kezét, s azt szívemhez szorítva mondám:
 276    2   |                   vére mind arcába futott, s azt rögtön piros rózsává
 277    2   |                    még titok”, súgám neki, s azzal elválva tőle, siettem
 278    2   |                kifúrta az oldalát a titok, s elmondá azt nagy teketóriával,
 279    2   |            bosszúságára Debora asszonynak, s mire újólag közéjök léptem,
 280    2   |                    még zavaradottabb lett, s végre, midőn látta, hogy
 281    2   |            összevissza a kis menyasszonyt, s borotvált szakállával még
 282    2   |               szavakat keresni?… hallgatok s újra érzem azt: azt a gyöngéd
 283    2   |                    mind az enyimek voltak, s miknek bírása gazdagabbá
 284    3   |              szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni akarna azon
 285    3   |                melynek neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás,
 286    3   |                   joga az embert gyűlölni, s lelke borújában keresni
 287    3   |          kallómalom, melyben rezet zúztak, s benn az erdők között néhány
 288    3   |                    két hónapig laktam ott, s e két hónap volt legszebb
 289    3   |                  sem akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk
 290    3   |                    ijeszté zúgó repülésre, s végigtekinték az alattam
 291    3   |                nekem előbb jőne fel a nap, s utóbb áldoznék le, mint
 292    3   |         végigdűltem a gyopár födte bércen, s az éj egyhangú sötétéből
 293    3   |              kórómaradványaikkal van tele, s bánja, hogy helyettök nem
 294    3   |                   kristályvízben füröszti, s hallanám a közel madárzenét,
 295    3   |               hallanám a közel madárzenét, s az érctörők távol zuhogását,
 296    3   |                  érctörők távol zuhogását, s a pásztorkürt tévedő hangjait;
 297    3   |               melynek alakja oly utálatos, s gondolkozám az emberről,
 298    3   |                volt, sem távol, sem közel, s megázni mégiscsak prózai
 299    3   |                    fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok
 300    3   |                   átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. Kezdék lefelé
 301    3   |                  gördült meg lábaim alatt, s ugrálva futott le a meneteles
 302    3   |                futott le a meneteles úton, s ezt okosan tevé; hogy előttem
 303    3   |                 tökéletesen útjába álltam, s ez rosszul biztatott.~Szerettem
 304    3   |                    visszavert mennydörgést s a szakadó zápor süvöltését,
 305    3   |               sehogy sem tudtam kibékülni, s ezúttal úgy vevém észre,
 306    3   |                föld csúszott lábaim alatt, s már hallám a mögöttem zuhogni
 307    3   |          világosulni látnám környezetemet, s néhány pillanat múlva kétesen
 308    3   |                 között felmagzott a perje, s az ajtóragasztó hasadékaiban
 309    3   |              küszöb, a fűvel benőtt födél, s körül sehol ösvény, sehol
 310    3   |                 vonzódtam bemenni e házba, s míg keblem vitt, lábaim
 311    3   |                 egyebet száraz menhelynél, s térdem az ajtónak feszítve,
 312    3   |                előtt a földbe vert asztal, s magában a székben egy férfi,
 313    3   |                volna, de féltem, hogy les, s ha észreveszi, hogy félek,
 314    3   |              megragad.~Félóráig ültem ott, s maig is csodálom, hogy e
 315    3   |                kioltá a besütő tűzvilágot, s amint fogyott a fény, úgy
 316    3   |                    fel fog kelni az ember, s mellém ül, megszólít vagy
 317    3   |                 voltak ilyesmit nem tenni, s félóra múlva a fellegek
 318    3   |               múlva a fellegek eloszoltak, s én könnyebbült lélekkel
 319    3   |                esőszag becsapott az ajtón, s elverte a dohos penészszagot,
 320    3   |                Érzém, hogy még nappal van, s e gondolat visszaadta könnyelműségem
 321    3   |             hallgatott. Gondolám: aluszik, s mégsem akartam minden szó
 322    3   |                  nélkül búcsút venni tőle, s odaléptem hozzá, s miután
 323    3   |                   tőle, s odaléptem hozzá, s miután a menedéket szépen
 324    3   |              megfogtam keblére tett kezét, s meg akartam azt rázni.~Az
 325    3   |            rohantam el onnét ez eset után, s midőn lélekvesztve a majorba
 326    3   |                    forróláz rögtön kitört, s csak tíz nap múlva jöttem
 327    3   |                találtam minden körülményt, s félelmem nem vala tőle.~
 328    3   |                szólt, senkinek nem felelt, s kiről senki sem tudja, hol
 329    3   |                    én gondosan felszedtem, s mohón elolvasék. Ez iratok
 330    3   |                    érzésinek börtöne vagy, s mindennek, ami szennyes
 331    3   |                  kisebb férgeket eltaposd, s a föld virágait letépd.~
 332    3   |                     Fehér arc, sötét szív.~S te lész-e az, ki, ha a csillagok
 333    3   |                    te gyönyörödre világol, s hogy e ragyogó világegyetem,
 334    3   |              melyet most lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember
 335    3   |               egykor, olyan, mint te vagy, s ember lesz egykor, olyan,
 336    3   |               egykor, olyan, mint te vagy, s gázolni fog rajtad, mint
 337    3   |                  félistenekül fog bámulni, s kiket a forduló év nem találand
 338    3   |                 egymásnak ura és szolgája. S nincs úr, kinek ura, nincs
 339    3   |                 Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ végtelen közepéig
 340    3   |                 égbe… Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt
 341    3   |                  helyet, hová mégis mennie s hol meghalnia kell! Mint
 342    3   |             napokat, amik még hátravannak, s mint esnék kétségbe, mikor
 343    3   |            gyermekkorában kezdhetne hozzá, s megőszülne, mégsem érné
 344    3   |                 mióta a vért megkóstoltam, s megrészegültem tőle…~Ó a
 345    3   |         halálhörgések hangjánál iszik meg, s elolt a szívben egy évtizeden
 346    3   |               fénykört, melyben született, s melyet megszokott; elhagyta
 347    3   |                    megosztá vele falatját, s éjt, napot átfáradott, hogy
 348    3   |           könnyhullatásinak terhét miatta, s kiállta érte mindazt, ami
 349    3   |                    mely egy új hazát ígér, s ennek ajtaja, a koporsófödél,
 350    3   |                   túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem vele. Elment,
 351    3   |                   nem mentem vele. Elment, s engemet látogatni nem jár.~
 352    3   |         elbocsátott hang, a villám dörgése s a szenvedő sóhaja, átok
 353    3   |             szenvedő sóhaja, átok és áldás s Istent hívó eskü?~Üres hang
 354    3   |                   lett, mint azelőtt vala, s önkénytelen remegését kinevetve,
 355    3   |                    szerelmet,~Melynek hege s lángjai el nem apadnak,~
 356    3   |                    lángjai el nem apadnak,~S csókolja a lyányt,~És vissza
 357    3   |                   éjben~A szél szava szól…~S rémes szekerében,~Mit vonnak
 358    3   |                    boszorka lihegve halad…~S mint végigutaz~Az éj viharában,~
 359    3   |               szenvedi. Utáld meg magadat, s nyugodjál meg szenvedéseidben;
 360    3   |                 fájdalma, saját bűnhődése.~S ti a sorsot meritek káromolni?
 361    3   |                  mely most benneteket ver, s nem emlékeztek azon kézre,
 362    3   |                tőletek mindent visszavesz, s nem arra, mely mindent adott.
 363    3   |                  ver, ha nyomorúvá lettél, s mindenki megvetett, gyűlöld
 364    3   |                    nem, – vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök,
 365    3   |                 temető. Egy mohos síremlék s néhány száradt sírvirág.
 366    3   |                    hűtlent feledni akarta, s miután nem tudta őt elfeledni,
 367    3   |                  őt elfeledni, megölte őt, s azután még kevésbé tudta
 368    3   |                    távol remények partjai, s a távol hajótörések bércei.
 369    3   |               sóhajták, vérök összeömlött, s egymást átölelve meghaltak
 370    3   |                    nagy sötétkék szemeket, s rám tekinte velök… Hajh
 371    3   |         emberméltóság is lekopott arcáról, s csak abban különbözik a
 372    3   |            menedéket ad a madár fészkinek, s védi azt a viharok ellen,
 373    3   |                volna meg éhen a hatodikra…~S tán csak az embernek van
 374    3   |                 legyen mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen
 375    3   |                    nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen
 376    3   |            jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn az ajtóküszöbben
 377    3   |               gúnymosolyra vonták arcukat, s büszkén, dölyfösen leültek
 378    3   |                 haját homokkal hinté tele, s amint ott fetrenge, a népség
 379    3   |              fejetlenül ugrált a téren föl s alá hánykódva, két kezével
 380    3   |                  őrülten futottak alá fel, s imádkozának az emberekhez,
 381    3   | összecsoportosultak, összedugták kezeiket, s gyönyörködtek a fölséges
 382    3   |       gyönyörködtek a fölséges látmányban.~S a látvány mindig nagyobbszerű
 383    3   |                     Tornyok gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre, mily
 384    3   |              hallatszott, ajtók és ablakok s fenn a gerendázat tűzlángban
 385    3   |                  ezüst és arany szerekkel, s odábbállt velök, mily nagylelkűség!~*~
 386    3   |                   minden piacon keresztül, s mikor a temetőbe értek,
 387    3   |               halála nem volt természetes, s a holtat ismét felverék
 388    3   |                   ismét felverék sírjából, s úgy találták, hogy méreggel
 389    3   |                    hogy azt ne bánthassák, s kiveté őt sértetlen a partra.
 390    3   |             oldalához veszni tért hajókat, s hosszú tengerútja felén
 391    3   |          embervérrel élt, lakott e várban, s kínzó ördögök, kik bor helyett
 392    3   |               helyett emberkönyűket ittak, s Isten nevében átkokat követtek
 393    3   |               Gyomrában élő lángok laktak, s mikor nem tűrheté tovább
 394    3   |             rabszolgaság tanyáját fejéről, s haragja megolvadt érctüzével
 395    3   |                 hányt önvállaira lángokat, s a tengert maga körül tűzpatakokkal
 396    3   |                 tűzpatakokkal forralá fel, s nagy égő köveket dobált
 397    3   |               kiégtek égre támadt lángjai, s most ottan áll a tengersivatag
 398    3   |             kanyargva kapkod szét a légbe, s magános éjeiben meg-megrázkódik,
 399    3   |                   megmozdul, mélyen dörg – s elcsendesül.~*~Másszor azt
 400    3   |                bölcsőt, melyben ringattak, s a temetőárkot, melybe majd
 401    3   |              férgeig, amely meg fog rágni, s szívembe döftem az éles
 402    3   |                    A föld megitta véremet, s mikor a végső csepp vér
 403    3   |          mezítelenül, remegve, halaványan. S megállt a sebnek néma, piros
 404    3   |                 sebnek néma, piros száján, s mint a madár, akit anyja
 405    3   |                  kígyófullánkot a jóltevő, s mentül törpébb lett az emberi
 406    3   |                   hideg, fagyos éjszakába, s égre emelt kézzel kiálta
 407    3   |             megindult e szó után helyéről, s sziporkázva szaladt végig
 408    3   |                elmegyek ez arcot megnézni, s mikor megláttam azt, rohanva
 409    3   |                fordulva, bárhova kerüljek, s kísérve, mint a mágnes az
 410    3   |                   hol a világnak vége van, s kezdődik az örökké tartó
 411    3   |                   hosszú, csöndes álmak…~*~S mi volna abban rossz?~Oly
 412    3   |                   Angyalok énekét hallani, s azt, kit lelkünk szeret,
 413    3   |               körülrepdesni a csillagokat, s jótetteknek édes emlékire
 414    3   |               lehettek zsellérhatalmukkal, s kölcsönvett lelki erejükben
 415    3   |               terítik halotti lepedőjöket, s mennek búval, bánattal bejárni
 416    3   |                   a rajt feledt morzsákat, s kik porrá omlának, azoknak
 417    3   |                hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sírbolti leheletet,
 418    3   |                teszi legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rájött,
 419    4   |             bekiabálnak a kéménye nyilásán s nem hagyják alunni. Amennyiben
 420    4   |                 háza kéményén beordítanak. S íme, amint ekép ül a lesben
 421    4   |                     amint ekép ül a lesben s a távolban károgó hollókat
 422    4   |                  hármot lép a láthatárról, s a negyedik lépéssel Imre
 423    4   |                   fatermörderből a termet, s leveti hátáról a medvét.~–
 424    4   |             medvebőrt kell adóba fizetnem, s ez még csak a tizenötödik.~–
 425    4   |             harminc nyusztot kell adóznom, s már ezt mind összeszereztem,
 426    4   |                     egész nap a jégen jár, s ha megúnja magát, verseket
 427    4   |                 eledel? rá egy pohár savó, s azzal készen vagyunk.~–
 428    4   |               ettél még rántott medvefület s halzsírban sült medvemájat?
 429    4   |                 ostorpattogás, kutyaugatás s nagy csöngésböngés hallik
 430    4   |                  nagy csöngésböngés hallik s rövid idő alatt sebesen
 431    4   |               megálltak, lefeküttek a hóba s elkezdtek hentergőzni. A
 432    4   |                törekedést, odamentek hozzá s nyájasan kirázva őt a felemelt
 433    4   |                   tuszlit magára nem veszi s azt a kétújjú keztyűt, mit
 434    4   |                  nem lehet, mert a tűzhely s a harmincöt szarvas miatt
 435    4   |                    túrószacskó lóggott alá s köztük egy boldog emlékü
 436    4   |            rókapamlagra le ne heveredjenek s egy jó darab szarvastúrót
 437    4   |                  üveg helyett beragasztva, s mindig mélyebben merülének
 438    4   |       pronunciációkon keresztülbotorkálni, s úgy meg sírtak az ártatlanok
 439    4   |                    messze elhallik a hang, s ha meghallja valaki, hogy
 440    4   |              Jelenleg ott tót az uralkodó, s országszerte placatumokban
 441    4   |                 ápolják, mint a georginát, s az úri hölgyek bálokban
 442    4   |              krumplit osztanak frissítőül. S midőn a mult ősszel a krumplibetegség
 443    4   |             kórházból kiverték a betegeket s ott ápolták nyilvánosan
 444    4   |              stolici” név alatt ismeretes, s Jászberényben a Lehel kürtjére
 445    4   |                    meghalt a szegény dade, s a többi százat a bőgőjén
 446    4   |                   szép reggel fülön csípte s elküldte Kufsteinba hallgatni.
 447    4   |                     Ti is köztök voltatok. S hogy nyugalma semmi által
 448    4   |                 vetett tornyos nyoszolyába s iszonyúan hortyogtak, mikor
 449    4   |                 hortyogtak, mikor aludtak, s ha fölébredtek, iszonyúan
 450    4   |            káromkodtak és pálinkát kértek, s veszekedett, nagy bőrkorbácsokkal
 451    4   |                  végre kicsukták az ajtón. S ezzel konyec a magyar dicsőségnek.~–
 452    4   |                qualificatitót kidolgozták, s mire a muszka Pest alá ért,
 453    4   |                szolgabíró, mint lázítókat, s sine mora felakasztatta.
 454    4   |                  ismeretlen szerzők írtak; s néhány hét mulva muszka
 455    4   |                  frakkot és attiladolmányt s egyéb civilizált öltönyt
 456    4   |                azok esznek ott zabkenyeret s készítenek főzőkanalakat,
 457    4   |           megsínlik azóta az olajos babot, s nehezen megy nekik a görög
 458    4   |             fürészelnek jelenleg deszkákat s meszet hordanak a szomszéd
 459    4   |                   1-ae 9-us nem szentírás, s hogy a muszka a repraesentatiótól
 460    4   |               szűzhátakat is kancsukázzák, s egy szép reggel táblabíró
 461    4   |                 meg a pragmatica sanctiót, s mentek új hazát keresni
 462    4   |                 Fogták tehát, odább mentek s addig jártak, míg találtak
 463    4   |          municipiumokat, ültettek dohányt, s választottak magok közül
 464    4   |                 törvényeket a beduinoknak, s gyakran feljárnak Marokkóba
 465    4   |                   kígyótáncoltatók felett, s sehogy sem tudja elképzelni,
 466    4   |                hogy keresztrefeszíttetett, s ily szituációban sokáig
 467    4   |                  szépen kezet a hetmannak, s vigyázz magadra, hogy verset
 468    4   |                  ipa esztergomi érsek lett s Guszti legalább is superintendens
 469    4   |                tüstént maga eleibe hozatta s félórai konverzáció után
 470    4   |                 talpig vörös posztóban jár s mindennap dikciókat tart
 471    4   |                   csizmáit kifényesíthesse s szobáját kitakaríthassa.
 472    4   |                   kancsukamártással bevág, s onnan megy azután négy órakor
 473    4   |          décbundában adják Romeó és Juliát s hol Idali Laura talpig asztrakánba
 474    4   |                leánya fülig szerelmes bele s színház végével, tizenegy
 475    4   |               végin mind valamennyi meghal s ki jobbra, ki balra düledez
 476    4   |                   jobbra, ki balra düledez s rakásra hull a súgólyuk
 477    4   |                    igazi mérget vettek be, s úgy haltak meg együl egyik
 478    4   |                 előfordulható bajok ellen, s úgy látszik, hogy van sikere.~–
 479    4   |              huszast minden nyirott főért, s kis idő múlva várat lehetne
 480    4   |                 tatár szó között: dzsinmu? s továbbá honnét vette eredetét
 481    4   |                   magán történni a tréfát, s hagyja őket továbbra is
 482    4   |               falujában van egy szélmalom, s nem tudja bebizonyítani,
 483    4   |                   lekapják érte az embert, s még be sem szabad bizonyítania,
 484    4   |                toborzott dalolva, táncolva s éltette az uniót, mellynek
 485    4   |                    és nem Szlovenszkograd, s a Nyitranszke Sztolici még
 486    4   |                  nyekszehruszi saka malat, s a boltfelírások – hála Istennek –
 487    4   |                   esznek a kozákok dinnyét s a táblabírák nem hordják
 488    4   |             anélkül, hogy kancsukát kapna, s a magyar akadémia nemcsak
 489    4   |               valóságul ijesztő álmaimból, s ez a sajtótörvény. Valahányszor
 490    4   |                    rémséges északfényével, s szájamban van az íze a halzsírban
 491    4   |               kritizálja a minisztériumot, s Vahot még mindíg szabadon
 492    4   |             egyiken sem állt érte bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan
 493    4   |                   nem vagyunk Szibériában, s ha isten úgy akarja, nem
 494    5   |                   a kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak,
 495    5   |                    emez volt az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~
 496    5   |                  ez rá az ég mennydörgése…~S mikor már nem hallatszott
 497    5   |                    Hangos zokogásra fakadt s fejét az aggastyán térdeire
 498    5   |                    elmúló kékzöld világot.~S mentül jobban hanyatlik
 499    5   |                   szavaik átható csengését s termetök életerős karcsúságát
 500    5   |                    szinte világít az éjben s alakja oly lenge, hogy tán