Part

  1    1|           világ után… Sokszor látták őket szabadon repülő felhők ott
  2    1|     méltatlanul szenvedők vannak, és őket szabadítsa meg.~Még azon
  3    1|       vizeknek rohant. – Fogjátok el őket! fogjátok el! ide Grundler,
  4    1|             ide Grundler, lődd agyon őket, lőj.~Grundler képéhez illeszté
  5    1|       átkokban kifogyhatatlan, midőn őket távozni látja; de annyi
  6    2|          darab ideig csak áldogattam őket magamban s tartottam türelemmel;
  7    2|         felkanyargó pipafüst vezette őket messziről a nyomunkra.~Urambátyám
  8    3|            gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé, most fonnyadt
  9    3|        jutnak eszedbe, tartogasd meg őket féltett ereklyeként, mert
 10    4|             az orra, de ez nem gátlá őket abban, hogy a rókapamlagra
 11    4|             legelső faluban elcsípte őket a szolgabíró, mint lázítókat,
 12    4|          történni a tréfát, s hagyja őket továbbra is fáradni és pihenni
 13    5|             ifjak közül. El- kiűzték őket a székely nők egytől-egyig.~–
 14    5|              Elátkozták, elhajtották őket a széles világba. Menjenek,
 15    5|            el fognak jönni azok, kik őket megölték. Látni fogjuk őket
 16    5|          őket megölték. Látni fogjuk őket utcáinkon diadalmas zenével
 17    5|           végigvonulni, látni fogjuk őket szobáinkban azon helyen
 18    5|           szeszélye ismét összehozza őket, mint ellenség állanak egymással
 19    6|            újabb századokra elrejték őket, a Sind és Ganges partjain
 20    6|            egyszer-egyszer utolérték őket, a köztök támadt verekedés
 21    6|      elfogadni.~Naplementig üldöztük őket be a hegyek közé; a legvégső
 22    6|          vallásos buzgalommal üldözé őket, s most kénytelen volt azokat
 23    6|         építeni, élni fognak. Hivasd őket elő, kérdezd meg tőlök,
 24    6|               Nem tudom, úgy híják-e őket a ti szentírástokban?~–
 25    6|           állva, jó közelre bevártam őket, s csak akkor adattam rájok
 26    6|              Már most merre keressem őket?~– Legokosabban teszi ön,
 27    7|      Szolimán intésével visszatéríté őket: „egyedül Ibrahimot illeti
 28    7|          Allah nagy! Én megmentettem őket, – monda az álmodó szultán.~
 29    9|            fedezett föl, fölvetették őket a levegőbe.~Három év alatt
 30    9|              akarsz a húnokkal, várd őket határaidra, eljönnek ők,
 31    9|             hozzájuk, ha elhagytátok őket, hagyjátok őket itten halva!~
 32    9|          elhagytátok őket, hagyjátok őket itten halva!~Halotti csenddel
 33    9|             eltűnt húnok után. Látta őket a láthatáron, amint sötét
 34    9|       engedte megpihenni népeit, míg őket el nem érik.~Az üldözött
 35    9|         utánok. Sehol sem érhette be őket. Seregének ismét fele elhullt
 36    9|          lovagjainak, hogy fogják el őket; a hún paripák azonban a
 37   10|              de tudja Isten mi lelte őket, úgy kivesztek apródonkint,
 38   10|        gyökerein. Én méheknek néztem őket, melyek mézet jöttek gyűjteni
 39   10|              zsámolya alá, s engedte őket királyoknak hivatni, hogy
 40   10|              alakokra? Ki üldözhette őket a fekete pusztaságban, hol
 41   10|              kergette.~Kétszer látta őket Sapor király Ktesiphon kapu
 42   10|              egymás mellett lehetett őket látni, egymástól elválhatatlanul,
 43   10|        királyi párjához, megerősítve őket azon trónban, melyet diadalaik
 44   10|          veszett alak ki sem kerülve őket, egyenes irányban ront rajtuk
 45   10|              rá mind. A tigris látta őket rászegzett szemekkel, felé
 46   10|          ország határán készen várta őket a királyné; apró előcsaták
 47   10|          előcsaták után előre hagyta őket nyomulni, akkor egész erejével
 48   10|             Azok nyugodtan várták be őket egész tíz lépésnyi távolra,
 49   10|             mögött, mely kényszeríté őket megdöbbenve hátratekinteni.~
 50   10|  kisleányaidat is.~– Miért vigyem el őket innen?~– Ha vissza nem találsz
 51   10|           rögtön utánok indult, hogy őket elfogja. A királyné meghallá
 52   10|      leányainak s maga mellé ültetve őket, egy ijedt pillanatot vetett
 53   10|            az időt és a vihart, mely őket lassankint eltemesse.~Ez
 54   11|     rokonszenvet érzek, s lerajzolja őket nekem a legnagyobb élethűséggel,
 55   11|             őrizni kényteleníttetnék őket, a lapályon fölségesen tenyészik
 56   11|        elenyészéstől, csupán nekünk, őket az elszaporodás aggodalma
 57   11|             szabadság áldásai között őket irigylik s a boldog ég alól
 58   11|      bizonyára nemsokára meglátandom őket.~Egyszer elordítja valaki
 59   11|         szürkült, midőn fellármáztam őket, hogy menjünk tovább.~Jancsi
 60   11|      mocsárba, ahova nem követhettük őket.~– Hát öcsém, ki feji meg
 61   11|            ablakon, hogy elriogassam őket.~Nemrég egy kis fiatal üszőmet
 62   12|            vén gonosztevő banya, aki őket megrontotta, ezen terem
 63   12|              gömbölyű terembe gyűjté őket össze, melynek egyetlen
 64   12| lefüggönyözve, ott maga körül állítá őket.~– Művészek! – szólt a király –
 65   12|        megaranyozva, senki sem látja őket többé, a szemnek csak egy
 66   12|        kegyetlenség, a zene szétűzte őket, Barbud hárfája volt a nemtő,
 67   12|       iparkodék egymáshoz illeszteni őket s sóhajtva rejté keblébe.~
 68   12|            Az éjjel egy tóban láttam őket fürödni, a tó felszíne be
 69   13|         derék emberek, ahelyett hogy őket látogatják, inkább egymást
 70   13|              késő estve választja el őket onnan. – Dicséretes, szorgalmatos
 71   13|          akarnak egyébről, mint hogy őket professzoraik a laboncok
 72   13|         gallusok ellen s agyonverték őket.~Gerzson úr hátrakapta a
 73   13|         küldöttségnek, visszabocsátá őket a városba, ő pedig a maga
 74   13|         kegyért a szép Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel az
 75   13|             vezér szólni sem engedte őket. Rájuk fogta, hogy mindnyájan
 76   14|           istennek úgy tetszik, hogy őket megsegítse: elverik az idegen
 77   14|             s ők lássák, ki védi meg őket tovább.~A nagy zaj közepett
 78   14|               elsepertük, eltemettük őket. Avagy akinek egy aranydénárja
 79   14|          Ruhiva átka fogta volna meg őket, hogy akik boldog hazájukat
 80   14|         Magyarországon lehet azonban őket látni, a kerek világon mindenütt
 81   14|    Oroszországban, mindenütt ismerik őket, mindenütt az a barangoló,
 82   14|        kedélye legjobban megszoktatá őket; váltak közülök nagy művészek,
 83   14|            17. században); itt látni őket díszes, divatos öltönyökben
 84   15|             harangcsengés elkergette őket onnan. Mind felhúzódtak
 85   15|           saját elemeikben megfogták őket, kiszívták lelkeiket s hulláikat
 86   15|          kézzel le lehetne szakítani őket.~A tündérleány odaérve az
 87   15|           erdőben, soha sem lehetett őket külön látni, mindig egymás
 88   15|             lábaihoz, hogy ne bántsa őket, inkább mindent adnak neki,
 89   17|           aztán szépen kiengesztelve őket, visszavitte megint a feleségét
 90   17|        András gazda csak vigasztalta őket, hogy tán eltévedt a szolgáló
 91   17|             a kettő, hogy békítse ki őket.~Elébb csak a pap elé, de
 92   19|           Úgy szépen sorba állította őket, mint az orgonasípokat.
 93   19|           már az úr Isten nekem adta őket.~A gazdag úr azt mondta
 94   20|           számlált.~Ki vetkőzteté le őket ilyen szépen? Ruháikból,
 95   20|            tagjaik különböztetik meg őket a nőktől; akik mind oly
 96   20|              kapcsa lett e híd, mely őket egymáshoz fűzi.~Szólhatott
 97   20|              Negyven év megtanította őket, hogy melyik voltak a kettő
 98   20|              szíveiket, midőn látták őket paripákon ülve; ember és
 99   20|             félisteneket; bevezették őket boldog hajlékaikba, odahozták
100   20|            nép szívét, megajándékozá őket azzal a tűz-itallal, amitől
101   20|             azután rabszolgáivá tevé őket, s kényszeríté a legöldöklőbb
102   20|           egy egész boldog nép, mely őket eddigelé még csak hírökből
103   20|            Úgy van, fel kell találni őket – helyeslé azt Fernando
104   20|          kénlevegő egyenkint elfojtá őket, véres tajtékkal dőltek
105   21|             alattvalóiknak tartották őket, küldtek is a városnak hol
106   21|               ha egyszer megkaphatta őket. A nagyobb rablók, kik feles
107   21|            feljegyezte: „konfundálja őket az úr Isten.”~Háromfelé
108   21|           más városokétól; mert erre őket századok tanították.~Abban
109   22|         Karadzim kán bámulni látszik őket s magában töprenkedik fölötte,
110   22|          Bölcs fejedelmeink ellátták őket annyi szabadalommal, hogy
111   22|             a népre, üldözőbe vették őket; ahol kapták, megégették
112   22|             A széles Duna elválasztá őket a magyaroktól, kik az innenső
113   22|          adtak kezeikbe, felkötözték őket lóhátára, úgy járatták a
114   22|         átkelni. A magyarok engedték őket jönni békével a csalfa hídon
115   22|              jeget, s mikor megbirta őket, akkor áthajtották a marhákat
116   22|            maga Karadzim kán vezette őket a kapuk ellen; fel is vergődtek
117   24|        Bányára, nem bánom én, tegyék őket ott az archivumba. Majd
118   24|     megmondtam nekik, hogy itthagyom őket: a fizetéseiket, azonfelül,
119   24|            alatt két lövésem fogadta őket, egyik visszalőtt, de nem
120   25| búzakenyérről pedig már elszoktattam őket, s a málékenyérhez nem kell
121   25|        mentek haza; senkisem üldözte őket; tán csak egy pár oláh átok,
122   25|          condrás nép, amióta zavarom őket, titokban esküszik, vagy
123   25|             komparadzsikat s leöljük őket. És azután mi leszünk belül
124   25|             palota alatt, meg lehete őket számlálni s hozzávetni,
125   25|              minden zugot, előhúzták őket rejtekeikből, a kandallókból,
126   25|       rohantak; egyenkint széttépték őket; le a fejet, le a kezet
127   25|            kerülte, a pogány kímélte őket. Kurbán bég mégis megkísérté
128   27|             uraimék nem igen üldözik őket, mert bizonyosan osztoznak
129   27|            maskarát csináljon, s még őket a templomba küldje, Isten
130   27|              ruhát, amiben megnézzék őket. Hozott is a lélekáldotta;
131   27|            kísérgetése végett; amint őket csatára akarták tenni, szabadok
132   27|          utca végén kocsira ültették őket s kivitték a városból.~A
133   27|         süvegén, az különbözteté meg őket a székelyektől, akiknek
134   27|            fejedelmiekre bízva, hogy őket onnan kivessék.~Helyzetük
135   27|          sírt, nekünk csak bele kell őket temetni. Énekeljük el szegény
136   27|             veszedelem sem bírta már őket feltartani: öt perc alatt
137   27|                Kolbásznak aprítsátok őket!” – kiálta a vitéz atyamester,
138   27|    odarohantak hozzájuk, elfoglalták őket, megtömték zsebeiket kolbásszal
139   27|      dicsőségét. Hat-hat ember hozta őket ravatalra téve; leterítve
140   27|               s így képtelenné tevék őket a gyűlés profanációjának
141   27|              hogy tudniillik feladja őket az elöljáróságnak. Ezért
142   27|            vele?~– Feleskették, hogy őket sohasem fogja elárulni,
143   28|        anélkül, hogy valami baj érje őket.~– Valóban haldoklik azon
144   28|              és a fellegvárba zárták őket. Én csendes, hidegvérű,
145   28|            bírtuk, szekéren követtük őket. Előtte, utána, mellette
146   29|              állna, megtizedeltetném őket, mint a szökevény katonákat!
147   29|    kibeszélte magát, akkor hazaküldi őket, hogy hozzanak újabb bizonyítékokat.~
148   29|           hugáért: hogy elbolondítsd őket.~– Úgy van. Cimborák! –
149   30|           ötven forintot. Ledobáltam őket a lépcsőn. S már most nemcsak
150   30|          élődtek; mindennap megverte őket az anyjuk azért, hogy a
151   31|          ezüsttel-arannyal mérik fel őket: a mázsáló egyik serpenyőjébe
152   31|          Csia Csingi császár kívánom őket palotámban elfogadni s mindennemű
153   31|              elő fognak jönni, rakja őket elefánt hátára s hozza fel
154   32|              az ő védelmük. Különben őket is eltemetné a szél a pusztai
155   33|    meghódítóját, a képviselőt. Lehet őket nevezni „hét választóknak”.~
156   33|              pusztára. Ott már várja őket a jó vacsora. Az ispánné
157   33|            azt mondja, hogy elvitték őket a berkenyesi pusztára. –
158   33|     Természetes, hogy nem oda vitték őket. – Üthetik már azoknak bottal
159   33|            egy napnál tovább. Viszik őket egyik tanyáról a másikra:
160   33|             Hanem aztán megnyugtaták őket.~– Ne féljenek nemes barátim!
161   33|              feleségeit, s viszi már őket magával a városkapitányhoz,
162   33|             hét nemest, s kiragadják őket rabtartóik körme közül.
163   34|              kutyám meg nem kergetné őket, mind elragadoznák a kis
164   34|             aztán idebenn befestette őket három színűre: a feje lett