Part

  1    1|    Botany-Baybe, mennyi idő kellett arra, hogy visszaérkezzék. Az
  2    2|          hátulsó szobára emlékszem, arra a kis sötét szobára, a nagy
  3    2|       leánya még nagyon fiatal, nem arra való, hogy a háztartást
  4    2|       anatómiából, hogy az embernek arra való a füle és az orra,
  5    2|         hogy ez maig is nagyot hall arra a fülére.~– Hozott Isten,
  6    3|            tudod-e gyűlölni azt, ki arra legméltóbb, tenmagadat?~
  7    3|           mindent visszavesz, s nem arra, mely mindent adott. A tövis
  8    4|         nélkül aláírta. Sőt egyszer arra is rávette a cárt borozás
  9    4|             szegény embert, ez csak arra tör, aki ellentáll neki, –
 10    4|             állt érte bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan nem
 11    5|        temető dombjára gyűlt nőket, arra vette útját. Sáros és véres
 12    5|  körülállták az anyát, amint a fiút arra látták tartani.~A temetőárok
 13    5|             nem érzett magában erőt arra, hogy a városba bemenjen,
 14    5|           ágaskodott.~És a cserkesz arra gondolt, hogy neki is van
 15    6|            hagyva, s ezredévek után arra várna, hogy valaki folytassa.
 16    6|           mai napig látható, mindez arra mutat, hogy itt valaha magasabb,
 17    6|      termetéhez. Mindez elég lehete arra, hogy egy fiatalember agyát
 18    6|           volt elfelednie. Ilyenkor arra biztatá az ördög, hogy azon
 19    6|      mondhatlanul kényszerítő érzés arra késztetett mennem a kunyhó
 20    7|          leste, mi tisztelet várhat arra, aki már a legnagyobbat
 21    7|      dicsőítés több volt, mint elég arra, hogy életével bűnhödjék
 22    8|           egymásnak, akkor jutottak arra a tudomásra: hogy egyik
 23   10|             Örmény és családja”, de arra az osztrák cenzúra kényszerített.
 24   10|             szolgál egészsége? mert arra rögtön sírva fakadt, elmondá,
 25   10|        Mincucka! varrd fel az orfit arra a gombra! – kiálta Gerguc. (
 26   10|         valamit, ami érdemes legyen arra, hogy ő megnézze.~De Birbuc
 27   10|          ablakokkal, mennyi fa kell arra, hogy ez befűljön! Minek
 28   10|      szorítva arany-sisakja alá, mi arra mutat, hogy a női piperével
 29   10|        játszadozni, nem is gondolva arra, hogy az halállal játszott,
 30   10|            hát neked mi érdemed van arra, hogy szerettessél?~– Tudod
 31   10|             koponyájába, melyek nem arra levén alkotva, hogy lásson
 32   10|         mily női gyöngédség kellett arra, hogy e férfias munkához
 33   10|            felé indult.~– Hová mégy arra? – kiált rá a király.~Maeon
 34   10|            monda a követnek – hanem arra gondolj, hogy neked ki mint
 35   10|         perc elég volt Vaballathnak arra, hogy a bástyafalra ugorva,
 36   11|        hidegvérű. Hát mi érdeme van arra a nemzetnek, hogy szeresd,
 37   11|        rajta, de a többi mégis elég arra, hogy úr legyek. Minden
 38   11|             mégsem tudok aludni, ha arra gondolok, hogy miből élek
 39   11|             ezekből egy is elég sok arra, hogy az ember nyomorúságosan
 40   11|      ezentúl rokonának nevezzen.~Ha arra gondolok, hogy boldogsága
 41   12|     liliomban végződik, félkarjával arra támaszkodik. Hosszú palástja
 42   12|       Shirin.~A körüle állók kecsei arra valók, hogy legyen árnyéka
 43   12|         mely egyedül lehetett méltó arra, hogy benne lakjék. A lebomlott
 44   12|       versenyeztek, titkon szívében arra gondolt, hallja-e a dalt
 45   12|        Amire férfi nem találkozott, arra volt vénasszony.~Élt Desztadzserdben
 46   13|            s maig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben
 47   13|              egy egész hadsereg, ha arra került a sor.~Amint a városon
 48   13|   ellenkezőleg nagy gondot látszott arra fordítani, hogy mentül piszkosabb
 49   14|       sátorfákat, s ahonnan jöttek, arra visszamentek, s azóta ki
 50   15|       hasalt.~Alighogy elszunnyadt, arra ébredt fel, hogy a kokojsza
 51   15|         törni s kapva furkósbotját, arra szaladt, ahonnan a bömbölés
 52   15|            kilátszik a kokojszábol. Arra van felakasztva bőr tarisznyákban
 53   15|          szent nő keze után kapott, arra fölébredt és nagyon elcsodálkozott,
 54   17|          van hat.~De büszke is volt arra az egy leányára Máki uram,
 55   17|             munkát, nem szorulsz te arra; ő megfőz, kitakarít, szapul
 56   17|       tojással volna kirakva s neki arra kellene ügyelni, hogy valamelyiket
 57   17|           az orrát, és mind a kettő arra gondolt, hogy ha Juci egészen
 58   18|             hát akkor nem emlékezel arra a hatalmas nagy férfira,
 59   19|          száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. –
 60   19|             megtanítalak benneteket arra a nagyon szép énekre, amit
 61   19|              mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg
 62   20|          apró csigahéjak nagyon jók arra a célra, hogy a közforgalomban
 63   21|            szép volt-e, rút volt-e? arra nekem éppen olyan kevés
 64   21|             magára gyújtja a házat, arra majd csak hazaszalad a nép;
 65   21|          Rácz Jankó, ámbár nem vagy arra érdemes, hogy a fejedet
 66   22|       őrizzen bennünket Isten, hogy arra okuk ne legyen.~Pedig nem
 67   23|           szelidebben kezdék hozzá. Arra ő kiengesztelődött, és megnyugodva
 68   23|          lefizettük a száz frankot, arra egy szolgálattevő géniusz
 69   24|             megvallva, valahányszor arra gondoltam, hogy nekem olyan
 70   24|       bolond az; az egészen bolond. Arra ne tessék hallgatni, mert
 71   24|         volt vetve; gondoltam is én arra, hogy aludjam. Arról gondoskodtam,
 72   24|           nagy ódon kastély egészen arra a célra látszott építve
 73   24|           hogy nem volt-e elég okom arra, hogy megőrüljek?~De még
 74   24|             a legegyenesebb út volt arra, hogy magam is kompániába
 75   24|             vele? Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy
 76   24|           rögtön egy lövés követ, s arra ismét fájdalmas halálordítás
 77   24|             voltam, másfelől készen arra, hogy a belépőt üdvözölhessem.~
 78   25|            hivatása, baja és öröme; arra a várra ott fenn a dombon
 79   25|         nagy veszedelemben, mint ha arra gondolsz, hogy azt a bolondot
 80   25|             összeköttetései vannak, arra sok ember hallgat; azt ha
 81   25|             alatt megtanítá, akinek arra hivatása volt; táncolni
 82   27|     hallgatnak olyan nagyon felőle.~Arra fölfelé az oláhság közt
 83   27|             elégedve, egyszer ismét arra utazván, újra megpillantá
 84   27|  szólongatni kell, hogy ne bámuljon arra a képre; azután a dicső
 85   27|          becsületének kárát vallja, arra ítéltetik, hogy egy esztendeig
 86   27|       ország bajával, tinektek csak arra van gondotok, hogy jó nagy
 87   27|          elhagyta engedelem nélkül.~Arra aztán a kérdező is tódult
 88   27|           aztán a kérdező is tódult arra, amerre a válaszadó, a Nagy
 89   27|        vágni csákányokkal.~Mindenki arra volt kiváncsi, hogy Igyártó
 90   27|   használta-e a kapott időhaladékot arra, hogy házában levő holmijait
 91   27|             ami nem jó a háborúban. Arra pedig senki nem is gondolt,
 92   27|        Györgyhöz, kit képesnek hitt arra, hogy a munkát, mit Bethlen
 93   27|           iparkodott első győzelmét arra használni, hogy a nádorral
 94   27|          még emlékezett Debrecenre, arra a városra, melynek négy
 95   27|             vala meg Szulalit, hogy arra fusson marháival együtt,
 96   27|    hatvannegyedik még csak gyerkőc, arra ráismertem.~– S ki volt
 97   27|            mogyorók sem taníták meg arra, hogyan kell törökül olvasni.
 98   27|             kinek most szüksége van arra. A paraszt beleegyezett;
 99   27|             bennünket? Testvérem?~– Arra ne legyen gondod. Egyébiránt
100   27|        írása ötlött a bíró szemébe. Arra pedig ez volt írva:~Igyártó
101   28|          ugyan elég szép hölgy volt arra nézve, hogy egy nagy városban
102   28|            a hódítónak lehet, hanem arra mégis kényes volt, hogy
103   28|         lesz öt percnyi gondolkozás arra, hogy vajon hozasson-e mindkettőnk
104   28|           szólt Larisse pironkodva; arra gondolt, hogy a hosszas
105   28|              mint más?~– Menekülni? Arra a legrosszabb mód volna
106   28| természetesen azt válaszolta vissza arra a kérdésre, hogy visszaküldjenek-e
107   28|           Ez az egy látás elég volt arra, hogy még a túlvilágon is
108   28|             szeret, ne találna-e rá arra a sírra, ahol neje fekszik?
109   28|  összeszedtek bennünket s elküldtek arra a hosszú útra, melynek egyik
110   28|              Sokáig feküdtem benne, arra az időre, amit azalatt éltem,
111   28|        lökése percenkint, mely elég arra, hogy az embert összezúzza.
112   29|      nagyasszonya pártszenvedélyből arra vetemedék, hogy lekiáltson
113   29|            háromlábú szibillaszékek arra valók voltak, hogy azokra
114   29|        félajtaja volt: a felső fele arra való volt, hogy azon világosság
115   29|         pedig mindig csukva volt, s arra a célra szolgált, hogy a
116   29|         kezéből: szüksége volt neki arra. Olyan volt ránézve az a
117   29|         feleljen meg domine Nyaviga arra, miért nem jelentette ön
118   29|       hagyni, okvetlenül belelép, s arra fölébred.~– Nagyon jó lesz!
119   29|             meg lehet halva, ha még arra sem bír felkiáltani, hogy
120   29|    csirizzel; a felső nyílást pedig arra használta, hogy a hozzá
121   29|         esperes úr bosszankodni fog arra, aki az ő klepszidráit fel
122   29|         NAGYBOTOS~A délután azonban arra volt szentelendő, hogy az
123   29|         mentve a professzorék háza.~Arra aztán a harangokat is abbahagyták
124   29|    hegedűvel.~– Igen. Emlékszem rá.~Arra is emlékezett már, ami meg
125   29|              Éljen a szép Veronika!~Arra kitört belőle a nevetés
126   29|       professzor úr! Ne másszék fel arra a falra!~– Jaj, fussunk
127   29|     kinyitotta a zárt a pinceajtón. Arra a felemelkedő csapóajtóval
128   29|        botjával a furcsa fafövegre. Arra a sajátságos látogató leemelé
129   30|         hiszi, hogy urak vagyunk.~– Arra az úrnak semmi gondja. Tehát,
130   30|    kuncsaftomnak. Ő volt kiszemelve arra a célra, hogy rajta kezdem
131   30|             azt se tudom, leülnek-e arra, vagy gitároznak rajta?
132   30|             szinpadon. De hát mégis arra kértem az urakat, hogy énekelni,
133   30|       forintja, s az erre kell, meg arra kell. De én csak nem eresztem
134   30|            még nem elegendő indokok arra, hogy az ember akár a világossággyujtásra
135   30|       felajánlom neki a hintómat, ő arra azt feleli, hogy jó erkölcsű
136   30|          kérni, hogy meglátogassam. Arra ő a papához fog utasítani.
137   31|   Nankingban a nagy Nioma-ünnepély, arra én személyesen le fogok
138   31|             szorgalmasak”. Az elsők arra valók, hogy a császárnak
139   31|            utat a hegyen keresztül?~Arra is megfelelt a tudós mandarin.~–
140   31|         vagy, akkor emlékezned kell arra a nagy földindulásra, amely
141   31|      általuk járható alagúton át?~– Arra legjobban megfelelhetsz
142   31|            az ellenséges nemzeteket arra buzdítaná, hogy a mennyei
143   31|            aranyos karszék.~A dalia arra ültette le a húgát, s azzal
144   31|            intett a nagy botjával s arra elhallgatott mindenki.~Hátra
145   32|            nem vetődik ide.~De amíg arra a buckatetőre feljutottam,
146   34|       medicina közvéleményt illeti, arra nézve a kecskeméti észjárás
147   34|           el az áruját. Kifogad egy arra a célra berendezett egész
148   34|       megrendelt.~Ez is egy ok volt arra, hogy Pugonyi uram lenézését
149   34|            szép Katicával. Están úr arra is rájött.~– Kvid fácisz,
150   34|            útra fog kelni. Hát csak arra akartam barátságosan figyelmeztetni,
151   34|           Ebben aztán megnyugodott.~Arra azután bekövetkezett a macska-princ
152   34|         nagy lajstromba. Akkor csak arra kellett várnia, amíg a nevét
153   34|             A nevét már megtanulta. Arra készen volt, hogy mikor
154   34|  libaárusnőnek egy szava elég, hogy arra őt szabadon bocsássák.~Liba
155   34|             Ez éppen elég volt neki arra, hogy a zsibárusnál egy
156   34|              bevett szokás szerint, arra kérte szíve választottját,
157   34|           szíve választottját, hogy arra az útra őtet is vigye magával.
158   35|         elmebajosnak átadni, akinek arra szüksége volna.~– Ó, ez