Part

  1    1|              vesselek, mint bátyádat oda vetettem? – s ezzel dühösen
  2    2|     rosszabbikkal meg énrám nézve.~– Oda bizony, hallja! – felelte
  3    2|             elszaladjak-e most, vagy oda szaladjak.~E határozatlanságomat
  4    2|          környék valamennyi macskája oda jött zsinagógát tartani
  5    2|  legsiralmasabb énekhangon dúdolá: – Oda vagyok, oda vagyoooók! –
  6    2|     énekhangon dúdolá: – Oda vagyok, oda vagyoooók! – és zokogott
  7    2|           selymét hányja; mindhiába! Oda sem hallgatott.~Végre felpattant:~–
  8    2|            tőle, s jajgatásával adta oda kezembe, hogy azt az ő ablaka
  9    2|        ürgelyuk.~– Jaj nekem, úgy én oda vagyok! Nem látok rajta.~–
 10    2|        sikolta s szemeihez kapott. – Oda vagyok, oda vagyok. Uramöcsém,
 11    2|      szemeihez kapott. – Oda vagyok, oda vagyok. Uramöcsém, kedves
 12    3|    koporsófödél, számodra megnyílik, oda is veled megyek, ott sem
 13    3|            síron túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem vele. Elment,
 14    4|              meg málét. Minden étele oda megy ki, hogy kása. Debrecen
 15    5|          mondd. Hányszor adtam volna oda a megutált életet az irigylett
 16    6|          küldött két őrlovag veszett oda; hanem az utat felfogó fatörzsökkel
 17    6|         folyvást tükörfényes, csupán oda, hol egyik kő a másikat
 18    6|       Szeretném, ha nem mentem volna oda soha.~– Nagyon heves a fiatalember, –
 19    6|              megszólításra ültéből s oda jött közénk.~– Önök helyesen
 20    6|            termetemet, szolgám fejét oda téve maga mellé, kardommal
 21    6|      csodálatos alakú pagodába, mely oda volt építve valamelyik isten
 22    7|               Leánya Ahidalla rohant oda fekhelyéhez, kétségbeesett
 23    7|             nőt tartóztattak fel, ki oda akart hozzá rohanni. „A
 24    8|             Vásárhelyt és Dévát, míg oda eljutott, ahova küldve volt.~
 25    8|          Balázsfalvára; a fullajtárt oda is elvitték magukkal, s
 26    8|            Mihály uram sem tölti azt oda.~A fullajtár megdúzta az
 27    9|         követek éppen akkor érkeztek oda a sarcolt harácsot átvenni,
 28    9|          volt is, nem hivatása vitte oda, hanem a kaszt, melyben
 29    9|          árkokat fúrtak a föld alatt oda, honnan legerősebben hányták
 30    9|          fognak nőni azalatt, amíg ő oda lesz, s emlékezni fognak
 31    9|            veszni. De ha eljutnál is oda, gondold meg, hogy most
 32   10|            szökött a semmirekellő?~– Oda az istentelen haramia. Innen
 33   10|                 Az én kedvemért járt oda Boldizsár; ma neveestéje
 34   10|             ott maradt, amint valaki oda az utcáról felhágott.~A
 35   10|           szárnyát, kérdezve:~– Hová oda orfi?~Amaz is megijedt,
 36   10|             de Fügefi gróf véleménye oda ment ki, hogy ő bizony nem
 37   10|        Borbála – a holdba. Azért van oda olyan soká, csak várd. Hát
 38   10|             sem tudja, honnan került oda, ki egy külön szobában van
 39   10|            neki gyönge szivet. Eredj oda, ahol veszély van.~– Nincs
 40   10|           félnék tőle.~– Ne hallgass oda; vidám kiáltások azok, kedvtelő
 41   10|             megeshetik rajta. Jerünk oda, ahol az a lárma hallik.~–
 42   10| cédrusgyantával s azokat meggyújtva, oda lövöldözék, ahol morogni
 43   10|       kivenni, egyszer azonban éppen oda eshetett az égő nyíl, hol
 44   10|            elég… paripáikat ültették oda közibétek!…~– Asszony, ne
 45   10|   keresztül-kasul lőve a mindenünnen oda irányzott nyilaktól, s az
 46   11|          neki igen jól illő bajuszát oda rajzolta viscount Palmerston
 47   11|           mélabús tekintetét megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes
 48   11|            csak olyan tedd ide, tedd oda ember voltam nektek, ugye?
 49   11|             egész ijedtséggel léptem oda; – nincs ezen a hajón orvos? –
 50   11|     levelekből átláthatja, elmegyünk oda, s ott megtelepedünk.~S
 51   11|         akkorra gőzhajó is fog járni oda.~Mehetnék ugyan Új-Telepre
 52   11|         keress, mert ahol én vagyok, oda okos ember nem jár.~Ha ez
 53   11|          citoyen meglátva bennünket, oda akart szamaragolni, de a
 54   11|           szemem lett volna is, mind oda irányozám a mutatott tájra,
 55   11|          bátran visszamehettem volna oda, ahonnan jöttem, ha egyike
 56   11|             a fülét, s fülénél fogva oda nem vezette hozzám.~– Nagyon
 57   11|           kénytelen lesz visszamenni oda, hova én őt nem vezethetem
 58   12|             bölcsek és költők véstek oda, csodásan vegyítve a költőileg
 59   12|      lélegzetvisszafojtva tekintenek oda, s szemök világa vész!~Hat
 60   12|             ez érzésből.~– De ki tud oda felmenni? – gondolá magában
 61   12|    Harmadnapra megszűnt élni. Elment oda, hol a napnak nincsen árnya,
 62   13|            tóga szárnya mutatá, hogy oda alant is van valaki. Hirtelen
 63   13|              is van valaki. Hirtelen oda futott, s a tógánál fogva
 64   15|              hínárrojtok és lehúzzák oda az ismeretlen mélységbe
 65   15|            tiszteletére”, mondának s oda a tengerszem partjára, a
 66   15|           kötve az alsóval.~Hogy még oda se hallhassák a kínzó harangcsengést,
 67   15|          onnan, csak akit én vezetek oda.~A legény megörült a szónak;
 68   15|               gyilkos örömmel futott oda, s legelső dolga az volt,
 69   15|         virágokat látod a fű között, oda bátran léphetsz mindig,
 70   15|     veszedelmét tudja, csak azért is oda megyen.~Mindennap másik
 71   15|              s akárhányszor leszállt oda, csodálatos, élő, mozgó
 72   16|              elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek
 73   16|     templomba.~Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni,
 74   17|             sem tőkére nem ment, sem oda nem fagyott. Maga Máki uram
 75   17|              végén lakik, apja anyja oda sem talál tán, ha utána
 76   17|            otthon, s András gazdának oda kellett mindig menni, ha
 77   17|         hanem felszaladt a padlásra, oda bezárkózott, a hágcsót is
 78   18|      országban annyi selyem, amennyi oda elég volna, azután meg a
 79   19|             keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi: ez meg egészen
 80   19|              nem tudja melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti.~–
 81   21|              helyen lesz, a csauszok oda nem eresztik be a tatárt,
 82   21|         sohase lesz többet eleven.~– Oda is vagyunk akkor városostul!
 83   22|            felhasogatni, s hogy újra oda ne fagyjanak, kihuzgálni
 84   24|           mondhatom, hogy nem. Árvíz oda nem megy; útja jó van; nincs
 85   24|         gondoltam, hogy minek vigyek oda lovakat, ahol úgyis vannak
 86   24|        gyertyát idehozni, mint nekem oda menni?~– Bocsánatot kérek, –
 87   24|             szerződés ide, szerződés oda – talyigára pakolom az egész
 88   24|              tudom én, hogy kerültem oda. Csak annyit tudok, hagy
 89   24|              egy nagy kaucsukzsákot, oda vitettem hozzá. Éppen este
 90   24|           tündérem mosolyogva hajolt oda hozzám, rám nézett szelíden
 91   24|        fejemen.~De azután mégis csak oda kellett visszatérnem, hogy
 92   25|              az időben, mikor ezeket oda ültették, még Sztambulban
 93   25|              kis imádságot halljanak oda kellett járniok; eloláhosodtak,
 94   25|            szarácsival; elég volt az oda; s mikor a násznépség jött
 95   25|            egy sem repedt széjjel.~– Oda vagyunk! – ordítá Kurbán
 96   25|              vége lett itt és amott; oda kellett hagynia pompás fürdőket,
 97   27|           zűrzavaros provincia akad, oda ő küldessék; sok volt benne
 98   27|             Igyártó uram hiányzik, s oda, nyájasan kínálkozva, leültette
 99   27|           zajossá talált lenni, vagy oda nem tartozó idegen elemek
100   27|               Az elítélt és családja oda zárkóztak; vigyázva bontsák
101   27|             vissza. Ahová én megyek, oda te velem nem jöhetsz.~–
102   27|             nyakát erős karjaival.~– Oda is veled megyek.~Igyártó
103   27|            kellett összeterelni, sok oda is veszett, sőt egypár bojtárnak
104   27|           telve találta a vihar elől oda menekült csapatjaival a
105   27|            rajtam.~– Hogyan jutottál oda?~– Tündérsziget vitt oda,
106   27|             oda?~– Tündérsziget vitt oda, az hozott vissza, nyulak,
107   27|             őrülttel találkozol, add oda neki utolsó köntösödet is
108   27|             a kezébe, ment egyenesen oda, ahol neki fejvesztés büntetése
109   27|              már most hogy legyen az oda való bemenetel?~Ha a kapun
110   28|        küldje el kegyed a házmestert oda, mondja ott azt, hogy egy
111   28|            emberek kellenek, ültesse oda, ahol azok utaznak; ő asszonyságokkal
112   28|               és inkább visszautazni oda, ahonnan jött, vagy útközben
113   28|              a harmadiknak, utoljára oda is eljut, ahova nem akarnánk.
114   28|              Szentpétervárra.” – „De oda meg éppen nincs kedvem menni.”
115   28|             a dinnyével!” akkor jőjj oda, ahol én leszek, s ha kérdem: „
116   29|       szobához legyen egy odu, amibe oda legyen szorítva egy vas
117   29|        udvarra nyílt; de „szebb volt oda kinézni, mint az utcára,
118   29|           lehet?) talán tanyát is, s oda milyen jó volna délutánonkint
119   29|          Bábi, s olyan ügyesen tolta oda az ajtóhoz a mosogató dézsát,
120   29|           asszonyság territóriuma, s oda olyan ellenségnek, mint
121   29|           kalapját tegye kérem ide – oda – hová? Majd beviszem, leteszem
122   29|      leteszem ide a szék alá.~– Jaj, oda ne! kis macskák vannak a
123   29|       valamit csinálnak vele! Inkább oda fel a polcra.~Egy széket
124   29|            nekem zsiráf-nyakam, hogy oda felérjek, ahol most vagy.~–
125   29|         tenni, hogy leadom a fejemet oda hozzád, anélkül, hogy magam
126   29|          előbb? Harangi úr ért elébb oda; de Tóbiássy úr volt az
127   29|              nyelvét nekiereszteni: „oda ne add, vén bolond! Abban
128   29|          volt.~Így azután nollevelle oda kellett adni Ádámnak az
129   29|               A nóta után maga tartá oda a poharát a közös kancsó
130   29|          Gyere mindjárt. Gyere velem oda. Szép holdvilág van. Előtted
131   29|            Debrecennek; mindenik elé oda állhatnál, miért állsz éppen
132   29|              lectisternium! – kiáltá oda Dallosnak. Annak se kellett
133   30|            hogy valaki építeni akart oda valamit; de beletörött a
134   30|             úgy szóval; mert testtel oda nem mehetünk. Le van az
135   30|     palackban, ami mind őtőle került oda. Nem szeretett egyebet,
136   30|           hogy egy nap a koma hozott oda a hóna alatt egy csomag
137   30|            másnap meg a sógor hozott oda egy határ döglött papirost,
138   30|         kávéval. Eresszen csak az úr oda; majd megmutatom én ezzel
139   30|          felküldött a liceumba.~– No oda én is szerettem járni, –
140   30|    törvényszéket állítanak fel. Kell oda ember! Rögtön sietek a folyamodásomat
141   30|              ez az oka, hogy énnekem oda kellett hagynom a hivatalomat.
142   31|        költséget. Messze földről jár oda a népség ájtatoskodni s
143   31|     alkirályfi pedig délcegen lépett oda a húga mellé s érchangon,
144   32|         odainté a csaplárnét.~– Vidd oda „neki”. Cukor nélkül meg
145   32|        rovásra.~Azzal felcihelődött, oda koszorgott a gyerekhez.
146   33|            nem költi. Az ellen pedig oda van készítve a pálinkás
147   33|                Természetes, hogy nem oda vitték őket. – Üthetik már
148   34|          patika volt a piac közepén, oda jártak délelőtt a honoráciorok
149   34|         hátat csináltak, leugráltak, oda törlészkedtek a lábához,
150   34|             a prédikációval.~Egy hét oda, két hét vissza: Kecskeméttől
151   34|   szomszédasszonya érte nem jön, biz oda kerül a lunatik-azilba:
152   34|           még messzebb akarok menni. Oda fel ni! Ahol a hold tanítja
153   34|       tanítja a csillagokat ábécére. Oda csak nem jön utánam az a
154   34|   hazaérkezett a két szülő: Están úr oda citálta maga elé a Palkó
155   35|    fényképező műhelyt.~Kocsin mentek oda a közbenjáróval. A kocsiablak
156   35|            ha a feleségét a jó szíve oda nem vezeti a férje elhagyott