Part

  1    2|          egyben, s ha még ezekhez hozzá képzelem azt a kilenc ordas
  2    2|          asszony.~Én odairamodtam hozzá, s miután csonttá vált kezét
  3    2|       forró kacsóját, odahajoltam hozzá, s reszkető hangon kérdezém:~–
  4    2|         és sírt.~Eleget beszéltem hozzá, akartam volna mulattatni;
  5    2|          Tartotta messze és közel hozzá a nézendő tárgyat: semmit
  6    2|          csak szeresd; de ne járj hozzá. Szeretheted, ha kilenc
  7    2|       megígértem, hogy nem szólok hozzá, s meg akartam szavamat
  8    3|       gombák. Ösvény nem vezetett hozzá sehonnét.~Ki választhatta
  9    3|           venni tőle, s odaléptem hozzá, s miután a menedéket szépen
 10    3|          gyermekkorában kezdhetne hozzá, s megőszülne, mégsem érné
 11    3|        elhagyta rangját, leszállt hozzá, hogy vele egyenlő legyen,
 12    3|           a viharok látogattak el hozzá.~És láttam, mint raktak
 13    4|        majd én készítem el, értek hozzá.~– Pompás! Hisz így még
 14    4|           e törekedést, odamentek hozzá s nyájasan kirázva őt a
 15    4|    kellett adni egész Ukraniát, a hozzá tartozandó Phrygia, Cappadocia
 16    4|        egy ködmen, három szánkó a hozzá tartozandó kutyaekvipázzsal,
 17    5|          fűzi karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár
 18    5|         Aranka még közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt
 19    5|        látta, hogy senki sem szól hozzá, még menyasszonya sem, még
 20    6|     földalattival. Gyakran eljárt hozzá az úrnak gonoszlelke, a
 21    6|      tartva, míg az ördög beszélt hozzá. Ilyenkor hivatá magához
 22    6|           alakot készítének, mely hozzá hasonlított, azt felöltöztették
 23    6|      lépésnyire; közelebb akartam hozzá menni, kezemet akartam utána
 24    6|           kicsinyt káromkodott is hozzá.~– Az ördögbe, ahány van,
 25    7|           az ulemát.~Este odajött hozzá leánya Ahidalla, gyöngéd
 26    7|    tartóztattak fel, ki oda akart hozzá rohanni. „A nagy úr aluszik”,
 27    8| választófejedelem fullajtárja jön hozzá szállásra, igen megörüle,
 28    8|       elébe, s félvállról intézve hozzá a szót, monda:~– Hallja
 29    8|     embernek, mikor már közel van hozzá, hogy valakit főbe üssön.~–
 30    8|     nagyobbat röhögött, úgy vágta hozzá a kupát, hogy az székestül
 31    9|            a kínai lovagok lőttek hozzá, de nyilaik a köztük levő
 32   10|       mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek, még mikor ez
 33   10|     Birbuc diákot. Odasompolygott hozzá, nyakába kapaszkodott, hízelegve,
 34   10|           maga Gerguc alig jutott hozzá, hogy megölelgesse s megcsókolgassa
 35   10|          hozta.~– Hát mi kell még hozzá?~– A zálogos sommát kell
 36   10|        pusztulás a családra, mely hozzá tartozik, pusztulás a városra,
 37   10|     Herode aggodalmasan tekint le hozzá, félénken kérdezősködve:
 38   10|       vett magának, hogy leszállt hozzá, és meg merte tapintani
 39   10|         szavait valaki? így szóla hozzá reszkető hangon.~– Vesztünk
 40   10|            A másik teve lehajlott hozzá, s megfogta nyakán levő
 41   11|     nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája
 42   11|        melynek míveléséhez rögtön hozzá is fogtam, s mely évenkint
 43   11|      jajgatása, mások azonban már hozzá voltak szokva.~Én egész
 44   11|       fecsegni, annyit elbeszélek hozzá, mintha e vándormadár túl
 45   11|           erdőből kibukkanunk.~Én hozzá lévén szokva, hogy amerikai
 46   12|       erőtlennek ne érezze kezét, hozzá hasonlót teremteni? Nem
 47   12|         maga körül. Hiába szóltak hozzá, nem hallotta; nem látott
 48   12|         mik a távolból hangzottak hozzá, ezüst arcú tündérekként
 49   12|      szobrával látszott beszélni, hozzá sóhajtott, epedett, lábai
 50   12|           titkos bánatát, odament hozzá egy napon s felajánlá, hogy
 51   12|           bántani, sem fegyverrel hozzá nem érek, sem mérget italába
 52   14|         falu tíz mérföldnyire van hozzá.~Az utasok csodálatraméltó
 53   15|      semmi hangja, tompán ütődött hozzá a nyelv, nemkülönben, mintha
 54   15|           Szűzanya leszállt volna hozzá a megnyílt égből s kézenfogva
 55   15|         volt, s mire mások jöttek hozzá, a gyermek pólyába volt
 56   15|           hattyúk közül odaúszott hozzá közel, szárnyaikkal körülverdesték,
 57   16|      mármost eredj haza!~A kisfiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz,
 58   17|         házsártos ember, nem ment hozzá.~Következett egy emberséges
 59   17| elhagyogatták, pedig egy sem volt hozzá szépségre fogható, sem gitározni,
 60   17|       végre felhozták a levest, s hozzá is ült menten; de ezúttal
 61   17|           ehhez a kakukkos órához hozzá szokni, aki otthon muzsikáló
 62   17|       ajánl, savanyú képet vágnak hozzá; mikor legjobb kedve volna,
 63   17|        idei monostoriból, elég az hozzá, hogy este, amint hazament,
 64   17|      vétettem én neki? Nyúltam én hozzá egy kisujjal is? Hallott
 65   18|        soha egy ujjal sem nyúltam hozzá, amióta összekerültünk…~
 66   19|            sőt nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz
 67   19|     mindig erősebben hangzani föl hozzá ama vidámságra ösztönző
 68   19|      kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa
 69   20|     megszerezni; ezért jőjjön fel hozzá az inka papjaival, bölcseivel
 70   21|      biztossága felől abban, hogy hozzá adták a csauszt.~Történt
 71   21|     történt, csöndesebben kezdett hozzá szólni.~– Nini, atyafi,
 72   21|    gyászesztendő letelik, örömest hozzá adják leányukat, addig járjanak
 73   22|        daloltak; elébb hegedültek hozzá, azután mondták a verset,
 74   23|           a dicsekedésbe.~Elég az hozzá, hogy egyszer csak valami
 75   23|         azután szelidebben kezdék hozzá. Arra ő kiengesztelődött,
 76   24|         Nem, majd magam megyek át hozzá.~– Hahaha.~Szerettem volna
 77   24|         körülülnék az asztalomat, hozzá látnának a vacsorámhoz,
 78   24|       csak közelebb akartam jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon,
 79   24|   ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá; addig énekel, addig énekel,
 80   24|      nagyon szerette a bort, s ha hozzá juthatott, akkor aztán olyan
 81   24|         vékony vesszőt használjon hozzá.~A műtétel pompás sikerrel
 82   24|       kaucsukzsákot, oda vitettem hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában
 83   24|          alku?~Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint
 84   24|          ki nem egészítettem, azt hozzá álmodom, s azután képzelődöm
 85   24|   képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá).~– Ezen az úton rendesen
 86   24|           tartja, úgy ragaszkodik hozzá, úgy sóhajtoz, úgy nyögdécsel,
 87   24|    barátságosan kezet szorítok. – Hozzá vagyok már szokva minden
 88   25|     hónapra Kurbán bég közel volt hozzá, hogy ura legyen felfogadott
 89   26|          beteg felől, fölvezették hozzá, bement, ott találta az
 90   26|           az ágyon fekve, odament hozzá, leült az ágya mellé, mondá
 91   26|           érzelemből el ne jöjjön hozzá beteglátogatóba.~A beteg
 92   27|           a túlsó partra, aki ért hozzá, s a feje nem szédülős.~
 93   27|           igénylő örökösök vannak hozzá, miért nem szállják meg?
 94   27|           bolonddá tenni, – szólt hozzá atyai feddő hangon bíró
 95   27|          pedig behányják liszttel hozzá; de ez már mégis el nem
 96   27|      viseletünk, akinek módja van hozzá, kifűzheti gyöngysorokkal;
 97   27|           Igyártó Mihály! – szólt hozzá Keresztszegi kemény, szigorú
 98   27|            kezét nyalva, húzódott hozzá.~– Indulok, Keresztszegi
 99   27|          még öt óra, midőn jöttek hozzá jelenteni: hogy „tiszta
100   27|          az erdő olyan közel volt hozzá, hogy megismerhette a fákat,
101   27|          uram előtt, az így szólt hozzá diákul, Szulalira mutatva:~–
102   27|         belépett, Ilona odasimult hozzá s vállára borulva susogá:~–
103   27|          csinálni belőle, – szólt hozzá bizalmasan Keresztszegi. –
104   28|          önök könnyen juthatnának hozzá; a komité fővezetői Párizsban
105   28|           is sokszor úgy hasonlít hozzá, különösen, mikor indulatba
106   28|       volt a foglyok felügyelője, hozzá mentem az elbocsátási paranccsal.
107   28| Vergiliusból; aki e mondattal jön hozzá, annak a pénzt fizesse ki.
108   29|        magát, s egy sustákon alul hozzá sem nyúl, s midőn a forgalomban
109   29|   kocsibakról a hatalmas hang. – „Hozzá ne érjen kezetek e hazaárulóhoz!
110   29|          máknyi makulányit teszek hozzá. A magam két szemével láttam,
111   29|          bolondos verseket toldva hozzá. Ezt csak diák teszi, mert
112   29|        volt a bevezetés; de már a hozzá való „izé” rég a szederfa
113   29|          játszani, s akik értenek hozzá, a legszebb operákat kiverik
114   29|    legdurvább kötényt kötötte fel hozzá. A fejét, hogy a haját megvédje
115   29|          ügy eldöntését; – járult hozzá Harangi úr.~– Én se bánom; –
116   29|         úr.~– Én se bánom; – tevé hozzá felesége.~– Ilyen nagytudományú,
117   29|      pedig arra használta, hogy a hozzá került bankókat az összeragasztott
118   29|         titok fölfedezéséhez csak hozzá is merjek fogni.~– Derék,
119   29|          asszonyra.~Mindenki, aki hozzá férhetett, arról beszélt
120   29|        embernek is kedvet csinált hozzá, itthagyni tanyát és kollégiumot,
121   29|        meg attól, hanem odarohant hozzá, s amíg a lábait kiemelte
122   29|           s akkor aztán elkezdett hozzá nyájasan beszélni.~– De
123   29|  törkölyösi próbaesztendőt – tevé hozzá Harangi professzor úr. –
124   30|      felrúgta a székét, odaugrott hozzá, kikapta a kezéből a poharat
125   30|        még csak a meszet ójtatták hozzá. A felvett kölcsön becsületesen
126   30|     Bizonyosan vén fákat használt hozzá.~– Ördögöt vénet! Hiszen
127   30|      utcára; de hát mi közöm volt hozzá? csak a házbért fizesse
128   30|        tiszteletére, s úgy fogjak hozzá, külön fejezetet szentelve
129   30|      embert úton útfélen) beállít hozzá Goldamsel úr, leggazdagabb
130   30|     szökhetem el a házamtól, mert hozzá vagyok nőve, mint a csigabiga.~
131   30|           már, hogy majd lemegyek hozzá, amint jön rohanva fel hozzám
132   30|        belőle. Hátha én is tudnék hozzá. Van ezer ismerősöm, akik
133   30|         aludnám, még horkoltam is hozzá. Egyszer aztán azt veszem
134   30|           volna rá. Nem is tudtam hozzá. Aztán meg azt hiszem, hogy
135   30|       bizonyos. Csak türelem kell hozzá és kitartás. A mostani nyomorúság
136   30|      szerzett, a vívás-tudományt, hozzá méltó ellenfelek legyőzésével
137   31|            Meglássuk, hogyan kezd hozzá, hogy ő maga válasszon magának
138   31|            a császár, s nem kérem hozzá a te tanácsodat, tudós csillagvizsgáló, –
139   31|         szembeszállt a fenevaddal hozzá méltó ellenfél, az alkirály
140   32|       ivott, s danolni is kezdett hozzá. Talán annak a kisleánynak?~
141   33|           toll: piros-fehér-zöld, hozzá három forint diurnum, cigánypecsenye,
142   33|          nagy diadalérzettel szól hozzá:~– No, ugye, hogy kivívtuk
143   34|         nevű, tudós férfiú, aki a hozzá kerülő paciensek számára
144   34|           jó az, csak gyomor kell hozzá. Átnyújtotta a deszkarésen
145   34|           Tahófajzat! Mit értenek hozzá? Nekik persze a macska csak
146   35|           s órákig elbeszélgetett hozzá. Álmában aztán a kabát megelevenült,
147   35|       meggyógyulna.~– Vezessen ön hozzá.~– Nem fél az őrültek látásától?~–