Part

  1    3|           annak, ki mindeneket üldöz, király volna a neve!~Fehér arc,
  2    3|            földesúr meghajtja fejét a király előtt, – és minden király
  3    3|             király előtt, – és minden király meghajtja fejét a halál
  4    3|               világ kereksége; akarsz király lenni? király leszesz. Ó
  5    3|       kereksége; akarsz király lenni? király leszesz. Ó az én lelkemen
  6    6|           világosan mondja, hogy Saul király régi ismeretségben volt
  7    6|    énekhanggal űzve a gonosz lelket a király elől, ki irtóztató szavakat
  8    6|             hogy azon dárdával, mit a király őrjöngő féltében kezébe
  9    6|            énekest verje keresztül. A király irtózott e gondolattól.
 10    6|         melyet ott alant beszélnek, a király megismerteté ezt kettővel
 11    6|             Izbózeth és Mefibózeth, a király legkisebb gyermekei.~Asasiel,
 12    6|           bizonyságot tesznek róla… A király nem nyughatott, ismerni
 13    6|       lábaihoz, rámutatva: „Te vagy a király! te vagy Saul.” – „Ne félj, –
 14    6|                    Ne félj, – monda a király – nem lesz bántásod, idézd
 15    6|          lengeteg átlátszó alakját. A király nem bírt ránézni, eltakará
 16    6|              Mit látsz?” kérdé tőle a király. – „Isteneket látok feljönni
 17    6|             hosszú bő palástban.” – A király odanézett, s borzadva ismerte
 18    6|              elleneimmel, – beszélt a király – szólj, mit tegyek? megmaradok-e?”~„
 19    6|          visszahanyatlott a földbe.~A király csüggedten rogyott le a
 20    6|           rémülve vevék észre, hogy a király termetének kettős árnyéka
 21    6|      Mefibózeth.~Másnap megütközött a király az ellenséggel. Látta elesni
 22    6|           ijedten vevék észre, hogy a király fő nélkül ül trónusában
 23   10|       közelében Perzsiának, hol Sapor király Cyrus birodalmának helyreállításáról
 24   10| tizenkilencediknek következék Chosrus király, Armenia fejedelme. Harminc
 25   10|                maga előtt látta Sapor király lovas seregeit, – s nemsokára
 26   10|             sírba lőnek hányva. Sapor király egész völgyeket töltetett
 27   10|     következni, midőn egy napon Sapor király elé követség érkezett Palmírából,
 28   10|              vagy katafalk. Mindannyi király és despota közül, kik kezeiket
 29   10|           méltó leendsz hozzád, ha én király leszek, te méltó leszel
 30   10|       ősapámról maradt, s nemde Sapor király nem Dárius utóda-e? E kard,
 31   10|         pompásabb, mint egy skandináv király.~Ezeket követte a hadi zsákmány,
 32   10|         betölteni holttestével.~Sapor király sohasem hagyott háta mögött
 33   10|         reggelre csatarendbe állítá a király egész éjjel nyugtalanított
 34   10|             csak a homokpuszta.~Sapor király elbízott dölyffel parancsola
 35   10|               lakozott, azalatt Sapor király sátorában a világ legtávolabb
 36   10|          átlátszó öltönyeikben.~Sapor király maga hófehér, gyémántokkal
 37   10|              Kétszer látta őket Sapor király Ktesiphon kapu előtt, hová
 38   10|             cselekszel? – kiálta rá a király. A fenevad azon pillanatban
 39   10|               forró gőz lövellt ki; a király nyugodtan tartá kezében
 40   10|              rivallt, s a környezők a király ügyességét és karja erejét
 41   10|             nem tudnék bocsátani mint király, kellene, hogy megbüntesselek
 42   10|               táj felé vezette, hol a király állott.~
 43   10|           lovát, – kiálta haragosan a király. – Szállítsátok le lováról
 44   10|               mégy arra? – kiált rá a király.~Maeon megállt s visszafordítá
 45   10|               vadászatnak vége van.~A király parancsai egy pillanat alatt
 46   10|        fegyver nélkül.~Közepett ült a király. Trónja egy lefűrészelt
 47   10|          képpel, szótlanul állt meg a király előtt, palástja vállai körül
 48   10|               lekapta a hátrahanyatló király fejéről a diadémot, s azt
 49   10|      seregleni kezdének körüle, míg a király barátai eldugott fegyvereiket
 50   10|          követ Perzsiából jött. Sapor király koronája gyémántjait küldé
 51   10|        közelgő Róma ellen, maga Sapor király is odaveté a harc mérlegébe
 52   10|             együtt elveszett, s Sapor király, midőn éppen segítségünkre
 53   10|            mindegyik egy-egy hatalmas király. A fogoly vezérek és hősök
 54   11|               testvérével, Kaméhaméha király leányával, Kingatara-Ururuth
 55   12|            fölött, mintha agg, kopasz király lábainál ülne a viruló menyasszony.~
 56   12|           faragva, ül egy vén, komoly király szfinxektől emelt trónjában,
 57   12|        Takhti-Bostan-hegy lábainál.~A király fején hatágú hegyes korona
 58   12|           kapcsoló rózsák szirmai s a király páncéljának egyes láncszemei
 59   12|     kifejezése pedig éppen meglepő.~A király magasztos tekintettel néz
 60   12|             ugyanazon hosszú szakállú király lovon ülve, harci köntösében,
 61   12|             nak hítták. Ez volt Kosru király legkedvesebb mulatóhelye,
 62   12|             szobrászát összehívatta a király, s egy nagy, gömbölyű terembe
 63   12|           őket.~– Művészek! – szólt a király – ti égiek által ihletett
 64   12|               ablakhoz és nézzetek.~A király saját kezével megrántá a
 65   12|               kristályhabok között.~A király leereszté a függönyt a szobrászok
 66   12|                Láttátok őt, – szólt a király – most menjetek s gondolkozzatok
 67   12|    legutoljára maradt az ősz Harun, a király legidősebb művésze, ki ajkaira
 68   12|              kerek szobában, azokat a király láttára egyenkint leleplezendők.~
 69   12|            egyenkint leleplezendők.~A király megérkezett egész udvari
 70   12|         palota faragványain, mindig a király körül, ki akár csatába,
 71   12|          arcáról a gondolatot, s ha a király Shirin szerelméről ábrándozék,
 72   12|             az a trón körül, elűzve a király szívéről a vérszomj démonait,
 73   12|               hárfapendülés; – s ha a király magános óráiban előjöttek
 74   12|            gyakorolva lelke fölött.~A király felült trónjára, udvarnokai
 75   12|               műveik mellett vártak a király intésére, azokat egyenkint
 76   12|                emberalakká faragva.~A király hidegen rázta fejét.~– Ez
 77   12|              kiálta fel indulatosan a király – megcsalhatni vélsz-e?
 78   12|        jutottak kedvezőbb sikerhez. A király haragvó szavával túllármázta
 79   12|        leghizelgőbb dícsérete.~Csak a király arca nem hízelgett. Még
 80   12|          tenyerébe. Harun észrevéve a király homlokán a kedvetlenséget
 81   12|                azt messze elhajítá.~A király megrendülve ugrott fel trónjáról,
 82   12|               Shirin arcát, egyedül a király látta meg benne Shirin lelkét.
 83   12|          csókjaival halmozá el azt.~A király magánkívül volt örömében,
 84   12|              tied a diadal, – mondá a király, kezét nyujtva a szobrásznak. –
 85   12|        akármit.~– Esküdjél a napra.~A király előhívatá főpapját, s a
 86   12|       kívánatára.~– Legyen, – mondá a király – nemes kívánatod magadat
 87   12|                  Ne adj nekem semmit, király. Én nem kérek tőled semmit.~–
 88   12|              lecsüggesztett fejét s a király elé lépve, hőségtől reszkető
 89   12|              napra mutatott kezével a király előtt.~– Előbb öld meg e
 90   12|              neki – azután engemet.~A király kezében aláhanyatlott a
 91   12|                 Te csak ígérni tudsz, király, s ha a megadásra kerül
 92   12|            mit tehetnél te akkor?~– Ó király, – viszonza Ferhád – a költő,
 93   12|              Isten hatalmához, mint a király. Ami hatalmadnak lehetetlen,
 94   12|     félelmesen hallgatott mindenki.~A király letevé fegyverét s Ferhádhoz
 95   12|           hogy visszahozza hölgyét.~A király inte udvarnokainak, hogy
 96   12|            nagy széles ablak nyílt. A király és a szobrász ennek függönyei
 97   12|           kívánságod teljesült. Kosru király kedvedért a föld legutolsó
 98   12|              minden, ami most zöld.~A király Ferhád vállára tevé kezét.~–
 99   12|          Shirin a kertbe fog jönni. A király leszállt a hölgyhöz, ki
100   12|             rózsák tündére? – kérdé a király kedvenc hölgyétől – mért
101   12|      szeretnék én tejpatakot látni.~A király fejet hajtott úrnője kívánatának
102   12|              azt is.~Nemsokára jött a király, kedvenc hölgye örömében
103   12|         arcodon újra? – kérdé a féltő király. – Hajnaltól naplementig
104   12|               addig nincsen örömem.~A király összehivatá rögtön bölcseit
105   12|            meghalok szerelem miatt.~A király elmondá Shirinnek a magyarázatot,
106   12|            Csak négy van még hátra.~A király aggódni kezdett.~Shirin
107   12|           Senki sem tudta, mi baja.~A király aggódva unszolá kérdéseivel,
108   12|         felmenni? – gondolá magában a király, s átadá Ferhádnak a teljesíthetetlen
109   12|              kívánság is teljesült.~A király a Takhti-Bostanra tekintett,
110   12|             szobrász, s eltávozott.~A király szorongó szívvel keresé
111   12|             mindenki, azt hivé maga a király is, csak Shirin tudta egyedül,
112   12|              mindjobban halványult. A király félve kérdezősködék bajáról.~–
113   12|        egy-egy fehér galambpár ült.~A király és bölcsei nem nagy botanikusok
114   12|              semmi virág illatától; a király sírt, ha őt látta, s összehasonlítá
115   12|              lelkem hölgye? – kérdé a király gyöngéden, alig merve őt
116   12|             asszony, és mosolygott; a király sírt.~– Mért beszélsz a
117   12|           arannyal legyen behintve.~A király elszomorodott. Aranyja volt
118   12|          kitalálni a tündéraranyat.~A király remegve és remélve hivatá
119   12|             az utolsó egy kívánság. A király reszketett Shirinért, félté
120   12|              míg az ifjú hölgy az ősz király lábainál ülve, hárfával
121   12|               sugarát megláthatnám.~A király szabadon lélegzett. Előhívatá
122   12|             bűn lelkén. Ez megtudva a király titkos bánatát, odament
123   12|            Akkor ám tegyed, – szólt a király, s útjára bocsátá a nőt.~
124   12|            nap óta halva fekszik, s a király és az egész udvar régen
125   12|              illata az égbe szállt.~A király és az egész ország tizennégy
126   12|               a shiraszi leányok, s a király engedelmével eltemették
127   12|             szerelemért haltak meg.~A király pedig, keservében e két
128   14|              Így jutottak el Zsigmond király uralkodása alatt Erdélybe.
129   22|             dologban a tréfát. László király kegyetlen törvénye értelmét
130   22|              a főuraknak nem szabad a király előtt leülni többé, a parasztnak
131   22|            deli magyar ifjakat, fut a király, sír az ország, senki nem
132   22|          porba; nem is jönnek vissza, király kertjében játszani, szép
133   24|           képzeli, hogy ő a lapponiai király! hahaha.~Ejnye, ez már aztán
134   24|               azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált holdtölte felé,
135   24|                 Én vagyok a lapponiai király!~– Én pedig az orosz cár
136   27|            hallania Absolonról, Dávid király fiáról. Az ifjú Bethlennek
137   27|            rövid ideig Magyarországon király és nem indult „a két fene
138   34|               Dobzse László meg Lajkó király alatt érhetett az valamit;