Part

  1    1|                s percek múlva csak egy fehér sirály alakja lebegett a
  2    1|              vadon puszta helyen, mint fehér hableány a mesék világából,
  3    2|                 meg a tarka tinót és a fehér lúdfalkát – mintha most
  4    2|              kis sötét szobára, a nagy fehér kemencével; szögletben állt
  5    2|             kezével, lábával alálógva, fehér fogait rámvicsorítá.~Véghetetlenül
  6    2|             estve, attól lett oly szép fehér a bőröm. Most is látszik
  7    2|         micsoda itt? – kérdezé, valami fehér tömeget húzva ki lábai alól.~
  8    3|                                     I.~Fehér arc, sötét szív.~Milyen
  9    3|                arc, sötét szív.~Milyen fehér az ember arca, milyen fekete
 10    3|            üldöz, király volna a neve!~Fehér arc, sötét szív.~S te lész-e
 11    3|          nézett a távolba, nem jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs.
 12    3|                fenékig jéggé merevült.~Fehér, sápadt lett a föld körös-körül.
 13    3|                a föld. A vén ősz ember fehér haját lobogtatta a szél.~
 14    4|             exkollega Szibériában~Nagy fehér hómezőnek kellő közepében,
 15    4|            vagy kútgém nőtt volna ki a fehér hó közül. Iszontató szál
 16    4|             Imre háza elé, húzatva hat fehér és hat fekete kutyától,
 17    5|            sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az
 18    5|          hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér kendő, mit feltűzött dárdája
 19    5|                hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! kiálta rá az asszony. –
 20    5|       fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak:
 21    5|          sarkantyúba kapta, egyet inte fehér kendőjével a hátrahagyott
 22    6|          arcaikat, minőek?” – „Egy vén fehér ember, – szólt reszketve
 23    6|       templomához.~Egy napon azonban a fehér hangyák és méhek meglepték
 24    6|             volt, most az egyszer nagy fehér ábrázatot kapott helyette.
 25    6|                feléjök. Alakja egészen fehér palástba volt burkolva,
 26    6|            kérdé Drumfield.~– No ezt a fehér parókát értem a fején.~–
 27    6|           indulatokat nem tartok. Ez a fehér haj engem igen érdekessé
 28    6|       tenyésznek, bűbájos ellentétül a fehér hómezővel.~A vezető nő itt
 29    6|                bedörzsölé, s azzal egy fehér lepellel tetőtül-talpig
 30    6|                hajuk és szakálluk volt fehér. A hold besütött a barlangba.
 31    7|              Mahmud síremléke, zöld és fehér korinthi márványoszlopokból
 32    7|                választá szét, mik négy fehér lótól vonatva, a harcban
 33    7|           Ahidalla, hozta az Alkoránt, fehér ujjával rámutatott: „megesküvél”
 34    9|              uralkodó a földön, minden fehér elefántoknak ura! ne vesd
 35   10|          Fügefi úr kilépett abból. Egy fehér rózsa, mi az imént Minerva
 36   10|  fegyverzeteikkel, egész ezredek csupa fehér lovon, mások mind feketén,
 37   10|               izzadnak a hőségtől, s a fehér kérgű gumifák repedezett
 38   10|               el az ágak alatt egy-egy fehér páva, hosszú csillagszemes
 39   10|      suttogásairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészek könnyű ringásáról.~
 40   10|               négylovas szekéren, vagy fehér elefántokon álltak, kezeikben
 41   10|              Zenóbia palotája, egészen fehér márványból, alabástrom oszlopokkal,
 42   10|            kifejlett domború izmokkal, fehér rövid tunika, barna szandálok,
 43   10|            lovasok, hosszú dárdáikkal, fehér lepleik alól sötétlő szakállal
 44   10|           bálvány mellett ült: hosszú, fehér szakálla eltakarta a mellére
 45   10|           lángjától, orcája hevétől. A fehér paripa ágaskodva táncolt
 46   10|           mindenütt bátorítva; itt egy fehér asszony, vadul víva a hátráló
 47   11|               egyforma, úr és paraszt, fehér és rézszinű ember és barom;
 48   11|         eltátott torkából kilátszottak fehér fogai, szőre felborzadt,
 49   11|              hogy otthon nem voltam, a fehér hangyák megették az egész
 50   11|         teremne minden rög s az a négy fehér folyam az ország címerében
 51   12|      tündérhajú királyné, rajta nyílik fehér rózsa; közepett fekszik
 52   12|              itt-ott mered fel egy-egy fehér oszlop félig letörten a
 53   12|               elé az ősz szobrász, s a fehér lepelt föllebentve, kitárta
 54   12|         látszék; halavány volt, mint a fehér rózsa, tán az ifjú szerelmének
 55   12|               ragadta el az ölyv? vagy fehér szarvast láttál a vadászaton,
 56   12|          tejpatak jőne alá, hogy annak fehér hullámaiból ihatnám, mint
 57   12|          fekete márványszobámban, mint fehér szökőkút lövellne magasra,
 58   12|               ablakán kitekintett, egy fehér patakot látott kígyózva
 59   12|          folyva a rózsaligeteken, mint fehér szalag tétovázott a paradicsom
 60   12|                a medencébe, lábaival a fehér tejhullámban lubickolva
 61   12|                lubickolva s ajkaival a fehér szobor csészéjéből szürcsölve
 62   12|           tejet; egy tündéri tünemény, fehér hölgy, alabástrom szobor
 63   12|             fehéredni kezd; ha egészen fehér leend, akkor én meg vagyok
 64   12|      felfordítám, mindegyikben egy-egy fehér galambpár ült.~A király
 65   12|              egyiknek sírjára ültettek fehér rózsát, másikéra piros rózsát,
 66   13|             kicsi kötényébe szedi pici fehér kezeivel.~Az experimentumoknál
 67   13|                erőt adott neki a vész, fehér kezeivel a durva kötélbe
 68   14|          festett ujjaik hegyével olyan fehér kantusokat szőttek-fontak
 69   14|              ősz fején minden szál haj fehér volt már, de egy szál sem
 70   14|                 piros vére befecskendé fehér haját, utolsó sóhajtása
 71   15|                fel, rátekergőznek apró fehér indájú halvány virágok,
 72   15|              egészen másformák voltak. Fehér testüknél nem volt fehérebb
 73   15|               a Szent Anna-tó partján, fehér testüket melegítni, aranyhajukat
 74   15|          rajtam? Ha kell gyöngyfüzérem fehér nyakamról, ime neked adom,
 75   15|               mindegyik palackból nagy fehér buborék szállt fel a vizeken
 76   15|               haranggal, ime, tizenkét fehér hattyút látott a víz színén
 77   17|              ez valami lánccal csörgő, fehér lepedőben járó, éjfélben
 78   17|           orrán az a bolondság kiverve fehér bádoggal, a két csipejére
 79   17|                a nap; hej azért a szép fehér bőrért milyen nagy kár lenne,
 80   17|        fuvalkodtak András gazda ellen, fehér főkötője pedig azzal a nagy
 81   20|                melyet ez úri állatrend fehér színű fajai táplálnak magokban,
 82   20|        dicséretes kitartással tudott a fehér faj egy más színű fajt annak
 83   20|     legkártékonyabb állatok, akik a mi fehér erényeink- és művelődésünknek
 84   20|              termő nád, mely amaz édes fehér kristályokat adja, amik
 85   20|                nagybecsű kén, amiből a fehér ember lobbanó port tud készítni,
 86   20|               egyszerű volt és díszes. Fehér gyapotkelmék a férfiaknak;
 87   20|               tenger közötti ország, a fehér hegyektől egész a szürke
 88   20|               napnak, amely legelőször fehér arcot látott az Andes-hegyek
 89   20|           mikről csodálatosan öltözött fehér arcú férfiak szállnak ki;
 90   20|                mély sírboltok, mikbe a fehér bőrű faj kincsvágya egy
 91   20|                 s lekiáltott reá:~– Te fehér szörny, kit a tenger okádott
 92   20|                a völgyben terjengni, s fehér nehézkes füst emelkedett
 93   20|        régiségbúvárok hagyatékainak.~A fehér fajnak az a dicsőség jutott,
 94   21|         meglátják ám, hogy valami nagy fehér füst kanyarodik fel a város
 95   22|              lassan emésztődve, előtte fehér papiromon fekete betűk futnak
 96   22|             idomítva, s úgy takarta be fehér öltözetét egész a sarkáig,
 97   22|             jég. Száz meg száz egy-egy fehér jégszigetre kapaszkodva,
 98   23|               sikerült a ködös Lutetia fehér lábikrájú hölgyeit meghódítani,
 99   23|              szívemhez szorítám e szép fehér kezet, ő aztán odahajolt
100   24|               ahol a dédősök feljárnak fehér halotti köntösben az unokákat
101   24|                kis tornyocskával, nagy fehér kőkerítéssel; az emeleten
102   24|              szétziláltan rásüt a nap; fehér, halavány arca lehet, melynek
103   24|                is ott volt, azon módon fehér csipkeszegélyével, piros
104   24|                volt, ott egy halavány, fehér alak állt előttem, reszketeg
105   25|         kőmedencébe, engedé úszni szép fehér szakállát.~– Szép dolog
106   25|              fektetve, s felöltöztetve fehér halotti ruhába, mikor a
107   25|             már halva van? Milyen szép fehér, átlátszó! Lassan odahajolt
108   27|             szakállnak; de hogy valami fehér is legyen rajta, lecsüngő
109   27|        lecsüngő koromsötét haját magas fehér báránybőr-süveg szorítá
110   27|             szorítá alá; Debrecenben a fehér süveget közönséges ember
111   27|              egyszerre kifelé dőlt s a fehér porfelleg közül, mint egy
112   27|              félbe.~– S mi, akik ilyen fehér cipóval, ilyen füstölt szalonnával
113   27|              nagy, hosszan leeresztett fehér fátyollal a fején.~A jövevények
114   27|         esküjét végezte, odalépett ama fehér asszonyhoz, ki a vezér oldala
115   27|             kenyér, szalonna és bor. A fehér asszony még bort sem ivott,
116   28|      kecskeszakállal; fekete frakkban, fehér mellényben.~Azonban ez mégis
117   29|                a csóka orrú, hanem egy fehér lepedő; fölmászott a kollégium
118   29|       bebugyolálta, egészen, s a finom fehér kezecskéjét befedte – nem
119   29|                Most megáll. Ni, milyen fehér a képe! (Persze, hogy fehér;
120   29|            fehér a képe! (Persze, hogy fehér; mert be van kenve krétával,
121   30|               szolgált neki fedezetül. Fehér kalapja ugyan igyekezett
122   30|       feketekávé egyszerre csak elkezd fehér lenni; mindig világosabb,
123   31|          kezeik kicsinyek, arcuk színe fehér és piros, ajkaik gömbölyűek
124   31|            színben; az arcuk is inkább fehér, mint sárgaszínű, selyemhajuk
125   31|               Volt közöttük egy tiszta fehér, az egyre felrugdalt, hogy
126   31|                Az állt mozdulatlanul a fehér deszkafal előtt. Mikor az
127   32|              mint hullámzó sárga föld, fehér levelű fák, szürke bozótok;
128   32|              melynek a környéke vakító fehér a kuk-sótól (így hívják
129   34| fehér-fekete-vörös egyéniségek. Tiszta fehér, fekete, cirmos és ordas
130   34|              lett fekete, a két oldala fehér és piros. Aztán eleresztette
131   34|        háromszínű volt: fekete, veres, fehér.~– Itt van a háromszínű
132   34|                gőgös ellenfelét, ezt a fehér cipójával dicsekedő, leányára
133   34|              ángliusoknak. Están úr is fehér cipót eszik már csermelyés