Part

  1    1|           fűzendi a magáét s elbúcsúzék tőle, messze elutazandó.~Hanem
  2    1|              miszerint Mária azért akar tőle megmenekülni, hogy majd
  3    1|                senki, s midőn kérdezték tőle, hol van a leány, előmutatta
  4    2|                  majd csak kérdezze meg tőle.~(Tyűj! Mikor kegyelmed
  5    2|              magamat, hogy nem váltam-e tőle kővé.~– Az én macskám! –
  6    2|                 szívfájdalommal megvála tőle, s jajgatásával adta oda
  7    2|                Kire vár itt? – kérdezém tőle.~– Édesatyámra, – felelé,
  8    2|       valamennyiünk szeme könnybelábadt tőle.~Kiváltképpen a férjhez
  9    2|        macskahalál előtt.~Már tartottam tőle, hogy idestova a kutyákon
 10    2|           kedves urambátyám imádkozott.~Tőle eszerint nem lett volna
 11    2|             kilenc mérföldnyire vagy is tőle.~– De urambátyám, nem úgy
 12    2|             Szintúgy reszketett a verem tőle. Ha fütyültem neki, akkor
 13    2|             súgám neki, s azzal elválva tőle, siettem a kertbe vissza.~
 14    3|            csinos majorsága, nem messze tőle kallómalom, melyben rezet
 15    3|              reám, hogy szinte remegtem tőle; e zárt ajtó, e tövises
 16    3|                 megújulva érzem magamat tőle. Künn a madarak elkezdtek
 17    3|                 szó nélkül búcsút venni tőle, s odaléptem hozzá, s miután
 18    3|         körülményt, s félelmem nem vala tőle.~Kérdezősködtem a környékben
 19    3|       természetnek, hogy mindent elvégy tőle? Királya vagy te a világnak?
 20    3|          megkóstoltam, s megrészegültem tőle…~Ó a vérszomj irtózatos
 21    5|                 visszafoglalod a várost tőle s szikrák özönében, füstnek
 22    5|               hogy nem tudja megkérdeni tőle, mit csinálnak az otthon
 23    5|               ég fedele izzadni latszik tőle, s a fekete füstben a szélkavarta
 24    6|                  A következő történetet tőle hallottam elbeszéltetni.~
 25    6|             bátorságot adja, eltávozott tőle. Nem nyughatott, tudni akarta
 26    6|              azok hallgatva távoztak el tőle; az Urim, Tummim, néma maradt
 27    6|                bibliát valaha? – kérdém tőle.~– Sohasem; amit mondok,
 28    6|            irtózott. „Mit látsz?” kérdé tőle a király. – „Isteneket látok
 29    6|                Miért háborítál? – kérdé tőle a lélek tompa enyészetes
 30    6|                 ama csillagot?” – kérdé tőle.~„Egyet sem látok. Az ég
 31    6|                  hol jártál? – kérdezém tőle, kinézésén megütközve.~–
 32    6|                 ne fussa át lelkemet.~– Tőle jössz?~– Isten tudja, honnét
 33    7|               visel, s ha férjét kérdik tőle, könnyez. Ó atyám, veszélyes
 34    7|               előre végze el mindent, s tőle rossz nem jöhet. Most hozatott
 35    8|         cselédsége úgy szertemaradozott tőle, hogy utoljára az ország
 36   10| tiszteletreméltó hozzátartozandóságait.~Tőle magától ne kérdezzük, hogy
 37   10|          emberek akárhányszor kérdezték tőle, ha itthon van-e a nagyasszony?
 38   10|                fog inni, s majd megfúlt tőle.~– Mit gondolsz te bolond, –
 39   10|             pénztárnokát, s megkérdezni tőle, hogy hol fekszik a báró
 40   10|              meg senkit, ezért mindenki tőle vásárol.~Néha ki-kitéved
 41   10|             szeretem őt, de mégis félek tőle.~– Maeon, – kiálta a nő –
 42   10|              függeszté, s dacosan kérdé tőle:~– Mivel van nekem kevesebb
 43   10|             lárma van, akkor nem félnék tőle.~– Ne hallgass oda; vidám
 44   10|                   Messzünnen is remegsz tőle.~– Ha látni fogom, nem félek.
 45   10|                 azt, aki legjobban félt tőle, néhány apró kúszó lépéssel
 46   10|           királyné karja meg nem hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám
 47   11|          asszonyok, még rosszabbul lett tőle; a hideg izzadság verte
 48   11|                 viseli. De nem sajnálom tőle, mert igen mulatságos fiú. –
 49   11|            fogunk ott megélni? – kérdém tőle.~Az én fiúm homlokára csapva,
 50   11|              valamihez, amice? – kérdém tőle.~– Mindenhez; én az vagyok,
 51   11|               egy hét előtt elbúcsúztak tőle, kik ott álltak a parton
 52   11|               befúrja magát, megdühödik tőle.~A csimaz Európában a gyalogsághoz
 53   11|                   s ezzel búcsút vettem tőle, búcsút az egész paradicsomtól,
 54   12|                is elmaradt, hogy költők tőle lelkesüljenek föl? – Szép
 55   12|                mondá tompán, elfordítva tőle arcát. – Törd össze szobrodat.~
 56   12|                adni, amit Ferhád kérend tőle.~– Tehát azt kérem tőled, –
 57   13|              bizonyosan elszaladt volna tőle.~Nem is volt pedig minden
 58   13|                menjen utána és vegye el tőle, a laboncvezér haragra gerjedetten
 59   14|               félénkebbek, mivel féltek tőle. Ő pedig monda nekik ily
 60   14|                s új erő szállt szívökbe tőle, s még jobban verték az
 61   15|             eggyel találkozott; kérdezé tőle, hogy mit hozott neki?~–
 62   15|          halszárnyakkal. Semmit ne félj tőle, ő fog megrettenni ha meglát,
 63   16|                 ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz? mit keressz
 64   16|               csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az
 65   16|                 kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? hanem engedik
 66   17|              Inkább a házam ugorjék meg tőle.~– Jaj, kedves vejem uram,
 67   17|               volna ő a feleségéért, ha tőle elszökik!~Megvoltak azután
 68   17|            hajóstul; mindjárt előkérdék tőle, mit hozott? ó mindenféle
 69   18|             éretlen barackot? félnek ám tőle nagyon! no, vagy mikor úrnapja
 70   19|                 az úr Isten őrizzen meg tőle minden érzékeny apát, anyát,
 71   19|                csizmadia, ugye? – kérdé tőle a gazdag úr.~– Igenis szolgálatjára,
 72   19|                ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt ezért az áldozatért.~
 73   20|               nép bálványimádó, el kell tőle venni bálványait, lerontani
 74   20|              eléje az inka, megkérdendő tőle, hogy mi szándékkal jön
 75   21|                 is rázkódott egy kicsit tőle: „juj milyen rossz, hogy
 76   21|               Klára asszony azt kívánta tőle, hogy hétszer mosdjék; a
 77   21|              iparkodott, hogy elvehesse tőle a kést; a szakállát ördög
 78   21|               Igen ám, de azt is fogják tőle a puncta deutri közt kérdezni,
 79   21|            akasztanivaló, ha azt kérdik tőle, az már bizonyos.~– Akkor
 80   21|            ismerném?~– Tyúkot is loptál tőle; azt akartad mondani. No
 81   23|              előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy egy idegen férfira
 82   23|                 meri azt bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett
 83   23|            megint; én bocsánatot kértem tőle elragadtatásomért, ő könnyezni
 84   24|             tehén, s amint megkérdeztem tőle, hogy mi baja? azt felelte
 85   24|               szükségét érzi, kérni fog tőle megint másik harmincat.~
 86   24|            magára, mikor kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól
 87   24|                  hogy el ne áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes
 88   25|              hogyha én akarom, el tudom tőle venni azt, ami legdrágábbja:
 89   25|                abban a percben vált meg tőle?~– Azt mondom rá, hogy semmi
 90   25|                 nem is vehette volna el tőle.~Hanem egy nagy úr mégis
 91   25|            megkötöztétek őt, elveszitek tőle a földalatti folyosó kulcsait,
 92   26|               akármi módon, de el kelle tőle venni. Egyszer híre futamodik
 93   26|         beeresztették. Ki tartott volna tőle, mikor egyedül jő? Kérdezősködék
 94   26|                alatt szépen elfoglalták tőle.~– Most hát legalább annyit
 95   27|                ember volt.~De féltek is tőle és tisztelték nagyon; a
 96   27|                 meg nem gátoltatik; aki tőle elmaradni kíván, abban is
 97   27|             népszónokot, s azt kérdezte tőle, volna-e kedve valami vakmerő
 98   27|        rekesztett össze, mintha tartana tőle, hogy ha azt meggyengíti,
 99   27|            hadvezető; a fejedelem félté tőle trónját, melyet fiára is
100   27|    meghallhatják.~– Tudom, de nem félek tőle. Abból, hogy engem itt látsz,
101   27|               debreceniek sem kérdezték tőle, hova tette a kastélyukat.
102   28|               menjen s engedélyt kérjen tőle gyászruha viselhetésére.~
103   28|             Többet nem kérdeztem azután tőle. Éjszaka két külvárosi munkást
104   28|            másfelé megy, s én elmaradok tőle.~Fényes nappal kellett végrehajtanom
105   28|                 mint mikor azt kérdezem tőle: miben halt meg nőm?~Ez
106   29|             volt; amiért azok féltek is tőle, mint a tűztől. A leggonoszabb
107   29|             mintha Veronkát meg akarnám tőle fosztani, hanem hogy az
108   29|                könyvnek, amit kérdeznek tőle!~Úgy kellett neki megfeszíteni
109   29|                 tudott; de elég volt az tőle, hogy élt. Nem is volt ez
110   29|                megint katekizmust kapsz tőle.~– Katarrhust! Nem katekizmust!
111   29|             feje felől, fel nem ébredne tőle.~Zsófi asszony már az utolsó
112   29|                Akkor bizonyosan ellopta tőle valaki.~– Az a valaki úgy
113   30|                  hogy házbért nem kapok tőle, hanem még minden héten
114   30|               az igaz, de nem sajnáltam tőle, az embernek kóstál valamit
115   30|                 köhögés, hogy nem tudok tőle szóhoz jutni; a negyedik
116   30|                 rosszat tesz; nem tudok tőle aludni éjszaka. Hiszen igaz
117   30|       iskolamester, mert én ijedtem meg tőle legjobban.~Mit tudják azt
118   30|                 innám, dalolni találnék tőle, s azzal alkalmatlanságot
119   30|              visszavinni, s akkor fizet tőle megint kiviteli vámot. És
120   31|            abból iszik, egész nap nevet tőle, mintha jó kedve volna.~–
121   31|               No ez bölcs gondolat volt tőle, – mondá Csia Csingi.~A
122   32|                a maszlagtobozt. Elvette tőle.~– Ez nem jó.~Azzal felemelte
123   34|                a nyelve, de meggyógyult tőle. A másik doktort pedig a
124   34|         bátyjától s ezt a választ kapja tőle: „Ha nem adok neked kölcsön
125   34|                 leckéjét. Azt követelte tőle, hogy fennhangon tanuljon:
126   34|               pehely volt minden ruhája tőle. Nem is eresztette be a
127   35|                  melyben bocsánatot kér tőle iszonyú elhatározásáért.