bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

 501    5   |                  kiált eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit
 502    5   |                   Elesett. Meg-meg fölkelt s végerőlködéssel látszott
 503    5   |                ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták az anyát,
 504    5   |               valaki tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki
 505    5   |                  Uram, én Istenem!” kiálta s megszünt világtalan lenni;
 506    5   |                    élte lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván
 507    5   |             közöttük elmélázva a nyomorék, s keserűen mondogatta magában:~–
 508    5   |                 ott ülsz a ravatal mellett s egy könnyet sem ejtesz,
 509    5   |                    az asszony tekintetéhez s nagy, fekete szemei oly
 510    5   |            ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: „vesd el mankóidat,
 511    5   |               halálért, – szólt a nyomorék s halkan tevé utána: a dicső
 512    5   |                 utána: a dicső halálért.~– S kinek volna dicsőbb halála,
 513    5   |             ellenállást mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott,
 514    5   |              kezéből a biztos győzedelmet, s magaddal vinnéd azt hősiesen
 515    5   |           fegyverre fegyver lesz a válasz, s ha Sepsiszentgyörgy férfiai
 516    5   |                  nem szeretett vendégeket, s ha erővel akarnak bejönni,
 517    5   |               megtanít bennünket harcolni, s ha erőt akarna venni a gyönge
 518    5   |                    te harangod ércszavait, s új erő fog szállni kebleinkbe.
 519    5   |       szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség
 520    5   |                   azokat a házak tetejére, s visszafoglalod a várost
 521    5   |               visszafoglalod a várost tőle s szikrák özönében, füstnek
 522    5   |                    kiejté kezéből mankóit, s odarogyott a nő lábaihoz
 523    5   |                    fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle
 524    5   |                    Dávid felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken
 525    5   |                 hideg arcát, hideg kezeit, s magasztos, túlvilági arccal
 526    5   |                   a szegény béna homlokát, s azzal otthagyta őt a toronyban.~
 527    5   |                  messzire el lehete látni, s mikor meglátta Juditot,
 528    5   |                 béna kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~– Nem lesz
 529    5   |                   a kulcsot íme lehajítom.~S levetette a kulcsot a toronyablakból.~
 530    5   |                     Mindenki elhallgatott.~S azután szólt hozzájok, erős,
 531    5   |                   fogjuk az idegen szókat, s arcaitok özvegy bájait érni
 532    5   |             visszaad, amit az élet elvett, s a halált nem veheti el senki,
 533    5   |                     búcsút vennék tőletek, s azt mondanám, egyedül megyek,
 534    5   |            keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel a sírral be lesz zárva
 535    5   |                mindenki nagyot változott – s mikor ezredév múlva a világszellem
 536    5   |                   lepi meg a találkozókat, s mindkettő elszorulni érzi
 537    5   |                    képben lefestve láttunk s nevét elfeledtük, valami
 538    5   |          gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele
 539    5   |                  tudnák érteni szavainkat, s mikor haza mennek, elmondanák
 540    5   |                 sorsát nincs mit irigyelni s egy-egy könny, egy sóhaj
 541    5   |                 egy sóhaj jutna számunkra, s az unokagyermek megtanulná
 542    5   |            megtanulná neveinket kimondani. S aztán alkonyatkor kiülnének
 543    5   |                    fölött a nap leáldozik, s mondanák olyankor: így áldoztak
 544    5   |                kitölti a hangok időközeit, s belülről a városból a gazdátlan,
 545    5   |                fejökről leveszik a csalmát s a sír oldalára állva, áhitattal
 546    5   |                 bátor, hideg tekintetével, s tiltó mozdulattal visszautasítja
 547    5   |                    begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak ide
 548    5   |                 szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér
 549    5   |                  Az asszony elérté a jelt, s megtagadva intett.~– Hiába
 550    5   |                  nők, kik kedveseik sírját s a magukét keresik. Boldogtalanok,
 551    5   |                   kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet. Menjetek
 552    5   |                  az elkeseredett asszonyok s odaveték magukat a cserkesz
 553    5   |                  asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly
 554    5   |                   parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
 555    5   |                közepére ásott sír dombját, s a zárva talált házajtókat
 556    5   |                   népét buzdítani tetszék, s ha olykor szűnt a nagy zaj,
 557    5   |               fedele izzadni latszik tőle, s a fekete füstben a szélkavarta
 558    5   |               lelkeit a harcos férfiaknak, s mentől többet levernek onnan,
 559    6   |            pártfogoló harcaiban részt vőn, s a katonai pályát ott kapott
 560    6   |                magasságra emelve magukkal, s az emberi lélek üldöző tagadása
 561    6   |             jelenlétét az események közül, s akkor egy rendes, kalandos
 562    6   |          bulletinben is meg vannak említve s a főbb körülmények egy,
 563    6   |              belsejébe, Delhit elfoglalák, s kétszáz millió guineára
 564    6   |               erősbülni kezde a birodalom, s bárha önállóságából sokat
 565    6   |                 ami szemüknek megtetszett, s ha észrevették, hogy valahol
 566    6   |           gyárházak egyike volt Angliában, s az ezen elkövetett injúriát
 567    6   |                    erdőkön visz keresztül, s mikor üldözőik a veszélyes
 568    6   |                   nekidöntik a többieknek, s azok egymásra zuhanva, gyakran
 569    6   |                  és madarak halálordítása, s a másik pillanatban, mintha
 570    6   |                 még másnap is volt bajunk, s utóbb is csak ágyúütegünk
 571    6   |                percre előtűnni az erdőből, s ismét sebesen visszanyargalni,
 572    6   |                    közelebb tünedeztek elő s a velünk hozott malájok,
 573    6   |                 egy dombra fölállíttatott, s míg egy ezred vadász csatárláncban
 574    6   |              bokrok, a sziklák rejtekéből, s rohant összezavarodva a
 575    6   |           legyőztük az átkelés akadályait, s rögtön hidat vertünk a sebes
 576    6   |                kinézésök irtózatos legyen, s ha szólani hallotta az ember,
 577    6   |                rögtön tömegeket formáltak, s kemény sortüzeléssel fogadták
 578    6   |         megdöbbenve látszának rá figyelni, s azzal irtózatos hahota,
 579    6   |                  hangjai közt megfordultak s hánykolódva, vickándozva
 580    6   |                   csak félbe volna hagyva, s ezredévek után arra várna,
 581    6   |                    lehet rejtve, gondolám, s lovamról leszállva, befeszítém
 582    6   |                 metszésű hallgatag ajkakra s a hosszúkás, félig zárt
 583    6   |                   ajk, a tűzlövellő szemek s a tekercsekbe font hosszú,
 584    6   |        vérforgással léptem ki kunyhójából, s azon percben minden bajom
 585    6   |              harmadszor hallám a takarodót s fölébredt bennem a katona,
 586    6   |         megrendülését; én vén ember vagyok s mégis oly saját hatással
 587    6   |               szeretném nyelvöket ismerni, s nagy kár, hogy nem ismerem, –
 588    6   |                   szivara hegyét elharapva s kiköpve Smith. – Hogy majd
 589    6   |                    a megszólításra ültéből s oda jött közénk.~– Önök
 590    6   |          csikorgatá, és ajka tajtékot vert s kétszer hajítá az ördögtől
 591    6   |                   mindig kikerülte Dávidot s mellette fúródott a falba…
 592    6   |              királyt, a próféta megátkozá, s azontúl Asasielnek lőn fölötte
 593    6   |                   legnagyobb magasztalója, s kényszeríté Sault, elfeledve
 594    6   |                  nem vétett, sőt szerette, s kétszer adta tanújelét annak,
 595    6   |               alakok, vad, sötét arcokkal, s villogó nyugtalan tűzszemekkel
 596    6   |             érthetetlen nyelven beszéltek, s csak Saulnak tartoztak engedelmeskedni.
 597    6   |           szeretett volna menekülni innen, s nem fogadtatott be amott,
 598    6   |          nyughatott, ismerni akará sorsát, s miután prófétái nem adtak
 599    6   |                   buzgalommal üldözé őket, s most kénytelen volt azokat
 600    6   |             látogatta meg Saul, késő éjjel s álruhában: fölszólítá, hogy
 601    6   |                    hívott lélek reá szállt s eltölté ereit nem-emberi
 602    6   |                ajka elkékült, látni kezde, s felsikoltva rogyott Saul
 603    6   |                    szétválasztá a levegőt, s akkor sírbolti halavány
 604    6   |                        A király odanézett, s borzadva ismerte meg a próféta
 605    6   |               ismerte meg a próféta arcát, s leborult előtte a földre.~„
 606    6   |                 lenni”, válaszolt a lélek, s visszahanyatlott a földbe.~
 607    6   |             hasonlatos az olvadó aranyhoz, s kezében éles, fényes, kétélű
 608    6   |                   kivezette őt a sátor elé s fölmutatott az égre.~„Látod
 609    6   |                  elesni mind a három fiát, s vesztett csata után saját
 610    6   |                     koronát tettek fejébe, s nevében parancsolának a
 611    6   |                 méhek meglepték a szobrot, s mielőtt a fiak észrevették
 612    6   |                    fő nélkül ül trónusában s összébb-összébb roskadozva,
 613    6   |              elejték. A tudósok ráakadtak, s azt mondták rá, hogy „meteor”.~
 614    6   |                    saját szolgái megölték, s fejét elvivék Dávidnak.~
 615    6   |                  nehány hivével Beerótból, s minthogy mindkét lábára
 616    6   |                 mindkét lábára sánta volt, s bajnok nem lehetett belőle,
 617    6   |              nyelvét beszélik, varázsolnak s az ég csillagaiból jósolják,
 618    6   |                    minden sorsváltozatnak, s amint az ember egyik vagy
 619    6   |                teozófiával, mint Indiában, s Meliah azok közé tartozik,
 620    6   |                    ördög mutatott Saulnak, s amelyet az nem látott?~–
 621    6   |                    minden két éjjel fényes s másik éjjel homályos. E
 622    6   |               társaim – ott semmi sincs. – S nevetve fogták körül az
 623    6   |                figyelt a beszéd folyamára, s most az élénkebb zajra előjött.~
 624    6   |                 csillagnak látszani kelle, s feszült várakozással lesték,
 625    6   |                   helyen csillagnak lenni?~S ezzel többen társaink közül
 626    6   |                közül elmentek a colonelhez s kevés idő mulva diadalmas
 627    6   |                  tiszteket és a vezetőket, s a napi parancsokat kezdé
 628    6   |                  nyelvet, üljön csak lóra, s adja kézhez ezt a levelet.~
 629    6   |                    levelet, keblébe dugta, s lóra ült. Ő jól hallotta
 630    6   |             hallotta a maláj észrevételét, s érdemesnek sem tartotta
 631    6   |                tiszteletben vannak tartva, s ön a csillagot is látta.~
 632    6   |                tréfának vette a biztatást, s bosszúsan vágta sarkantyúját
 633    6   |                   egészen fölegyenesedett, s egy pillanat mulva lovagjával
 634    6   |                együtt hanyatt vágta magát, s még kétszer megfordult az
 635    6   |                  azt mondták, hogy meghalt s félrevitették.~– No ennek
 636    6   |                felakasztva, lovára ugrott, s bennünket büszkén üdvözölve
 637    6   |                kurta, vickándozó lovaikon, s iszonyú ordítás, hahota
 638    6   |               mindig fegyverben tartottam, s most a csapat élére állva,
 639    6   |                  jó közelre bevártam őket, s csak akkor adattam rájok
 640    6   |                hirtelen félre kanyarodott, s nemsokára újabb zajukat
 641    6   |              pisztolylövést tettek felénk, s ugyanakkor úgy érzém, mintha
 642    6   |                állóknak, odaugrott mellém, s megragadta karomat, ezen
 643    6   |                     Mindjárt el fog esni”. S hevesen gombolta fel az
 644    6   |                   egészen ellepte ruhámat, s valami lélegzetfojtó szúrást
 645    6   |            eszméletemet vesztve lerogytam, s mire föleszméltem, már a
 646    6   |        föleszméltem, már a táborban valék, s jól hallottam, midőn valaki
 647    6   |               lovagok érkeztek az erdőből, s világosan hallám, amit a
 648    6   |         Saul-templomi előőrsökre rohantak, s azoknak nagy részét leölték.~–
 649    6   |                 négyen látták a csillagot, s mégis mind a négy elveszett.”~
 650    6   |            megmozdulásra való ereje többé, s ami kevés lelkemnek megmaradt,
 651    6   |              kiáltozás. Az orvos kinézett, s perc mulva hüledezve tért
 652    6   |              kivitetém magamat a szabadba, s kettős lőn csodálkozásom,
 653    6   |              parancsnok? – kérdé Davidson, s egész lényegén valami izgatott,
 654    6   |            tenyerébe hajtá szenvedő fejét, s reszketeg, izgékony hangon
 655    6   |              félelemnek neveztem magamban, s büszke daccal indultam leküzdésére
 656    6   |                    gyöngysora látszott elő s az a tűz, mely fölemelt
 657    6   |            határozatomat, mellyel odajövék s lovamról leugorva, nem törődve
 658    6   |                 lábaihoz, térdeit átölelve s csókjaimmal halmozva el,
 659    6   |              lehajolt hozzám, és fölemelt, s tiszta hindu nyelven megszólítva,
 660    6   |                  visz a rejtélyes épületbe s a kunyhó maga csak a bejárás
 661    6   |           elefántcsont asztalt odarántott, s mellém ülve, átkarolt, megölelt,
 662    6   |                  ülve, átkarolt, megölelt, s édes, kedves hangon elkezde
 663    6   |                 zamatos keleti gyümölccsel s metszett hegyi kristály
 664    6   |                kell halnia ölelésem miatt, s mentül erősebben szorítám
 665    6   |                bájolóbban mosolygott reám, s midőn ajkaival hévvel kereső
 666    6   |         pillanatban homlokomra tevé kezét, s ekkor úgy érzém, mintha
 667    6   |               helyet hagynának magok után, s azon három ujj helyén még
 668    6   |                  merevedve. Szólni akarék, s nem bírtam ajkamat kinyitni,
 669    6   |                   akartam húnyni szememet, s az sem volt hatalmamban
 670    6   |               végigpöngeté a fegyver élét, s azzal hirtelen kirohant
 671    6   |                  kívülről neszelő füleimbe s nemsokára visszatért a leány,
 672    6   |                  odaszorítja a kerevethez, s néhány ördögi szót mondott
 673    6   |                    a véres főre a kalapot, s azt egy dárda hegyére szúrva,
 674    6   |                 rám, megölelt, megcsókolt, s azután valami balzsammal
 675    6   |                testem visszakapja mozgását s azon gondolkoztam, hogy
 676    6   |                    fogok rögtön felugrani, s kardomat a varázsló kisértet
 677    6   |               szivébe döfni, ezt gondolám, s e gondolattól elaludtam.~–
 678    6   |                     hogy egy évig aludtam, s álmodtam mindazt, ami velem
 679    6   |                   az erősebb méreg hatását s a vincetoxikont az erős
 680    6   |                  Andromedában a csillagot, s íme ön is a legvilágosabb
 681    6   |                    palástba volt burkolva, s födetlen feje ősz volt,
 682    6   |              galamb.~Indusul kiabáltak rá, s ő tiszta angol nyelven felelt
 683    6   |               ördögök, amint közibök értem s a küldött levelet átadtam,
 684    6   |                    lerántottak a lovamról, s mielőtt az amiensi traktátumnak
 685    6   |                 volna előttök, megkötöztek s nyalábra fogva bevittek
 686    6   |                  láttomra fölkelt helyéről s odajött hozzám, kétrét görnyedve,
 687    6   |                  hozzám, kétrét görnyedve, s beszélt fölöttem mindenféle
 688    6   |               száraz kezeivel fejem fölött s vissza-visszafordult bálványa
 689    6   |                  hallatszott az ajtó előtt s egy magas némber lépett
 690    6   |              arccal járulva az áldozók elé s hevesen beszélve a jelenlévő
 691    6   |                másik bálvány papnéja volt, s most a két hamis isten összekapott
 692    6   |                     hogy tegyen igazságot, s hogy az meg sem mozdult
 693    6   |           felkaptak az afgánok a levegőbe, s vittek úrnőjük után. Csak
 694    6   |           belévetnek, rögtön megfől benne, s köröskörül mellette, a hó
 695    6   |                 letettek a forrás partjára s tisztelettel hajták meg
 696    6   |            asszonyokat, gondolám magamban, s megnyugodtam benne.~A leány
 697    6   |              mormogása közben, bedörzsölé, s azzal egy fehér lepellel
 698    6   |               meghajtá magát a hold előtt, s annak foltos képére mutogatva,
 699    6   |           hajfürtöt, mit fejemről levágott s a forrás krátere fölé tartotta.
 700    6   |                 fel a forrásvíz hangja is, s mentül jobban kiáltozott
 701    6   |                  sikoltással veté a vízbe, s balkezével felém mutatott.
 702    6   |                 levették fejemről a lepelt s azon pillanatban ijedten
 703    6   |                  tántorodtak vissza tőlem, s arccal a földre borultak
 704    6   |                  föloldották kötelékeimet, s a legnagyobb tisztelet kifejezéseivel
 705    6   |                 lefeküdt előttem a földre, s midőn egy berek közepén
 706    6   |              megcsókolták ruhám szegélyét, s bebocsátottak az ajtón.
 707    6   |                   Hajfürteidnek”, – felelé s egy gömbölyű ezüst tükröt
 708    7   |                   meg a félhold hatalmától s követeik meghódoló ajándékkal
 709    7   |                 mellé ültetett platánokra, s riadozva zúgták szakadatlanul
 710    7   |                    ciprus sötétzöld bokrai s a rózsa és jázmin eleven
 711    7   |           császárok idejéből maradtak meg, s a körülök halmozott apró
 712    7   |       Hebdomon-palota mellett, a sírkertek s a legtávolabb hegyek is
 713    7   |                 érve, ott lováról leszállt s ájtatoskodni betért a mecsetbe.
 714    7   |                    villogó hegyű dárdákkal s tekenős pajzzsal, arany
 715    7   |                dobjaikkal, csengettyűikkel s mind e tarka csoport között
 716    7   |             ormányaikban pálmaágat tartva, s a hátukon vitt bíborral
 717    7   |                    csodás tagjártatásokkal s még csodásabb énekléssel.~
 718    7   |                    mindenütt, amerre járt, s a „Szolimán!” kiáltás közt
 719    7   |            utálatos fekete vén ember volt, s valamivel kevesebb, mint
 720    7   |         Szultána-Valideh, a szultán anyja, s Szultána-Aseki, Szolimán
 721    7   |                 rejtett mélység nyílásáról s ekkor egy aranycsapot megfordítva,
 722    7   |              föltárták a csikorgó kapukat, s a börtön szomorú lakóit
 723    7   |                  mellett kétfelül állanak, s azzal átadta az ulemának
 724    7   |            márvánnyal és mozaikkal kirakva s arabeszkekkel kifestve.~
 725    7   |                    elszórt pénzt fölszedé, s az új szökőkút kristályvizét
 726    7   |                 börtönükből kiszabadultak, s a papok, kik új templomot
 727    7   |           templomot kaptak, mely pompában, s a Korán mondatai nagyszerűségében,
 728    7   |              koszorúk zápora borítá útját, s a hölgyek illatos víz harmatát
 729    7   |                  országa legfőbb embereit, s egyenkint mindeniket külön
 730    7   |             mindeniket külön megajándékozá s magasabb hivatalra emelte.
 731    7   |             mellett adott tudtul a népnek, s a nép harsogó kiáltásban
 732    7   |                  koronán alúl bírni lehet, s midőn a szultán maga elé
 733    7   |                  megreszketteté a palotát, s a divánba gyűlt országnagyok
 734    7   |                   ki szomorúan sóhajta fel s szemeit a földre szegzé.~–
 735    7   |                selyemfüggöny kétfelé vált, s a rejtekből egy csodaszép
 736    7   |                   Helleszponton hajókázni, s nem egy szerelmes szót váltott
 737    7   |                rebegé, reszketve szerelem- s meglepetéstől.~– Ő leányom,
 738    7   |                 monda a szultán gyöngéden, s a divánjához járuló gyermek
 739    7   |               keblére az imádott hajadont, s a körülállók arcain egy
 740    7   |             összecsókolá kedvenc gyermekét s ölébe ültetve, hizelgő hangon
 741    7   |            Ahidalla apja térdeihez borult, s reszkető hangon szólt:~–
 742    7   |             terheikkel a tengerbe hullani, s a boldog kegyenceket nem
 743    7   |                magyarok által megveretett, s azóta néném szürke gyászruhát
 744    7   |                   szürke gyászruhát visel, s ha férjét kérdik tőle, könnyez.
 745    7   |                 kit most fiadnak fogadtál, s kit legjobban szeretsz.~
 746    7   |          homlokaikkal a padozatot érintve, s azon helyzetben maradva,
 747    7   |                     megölelte, megcsókolá, s maga mellé ülteté jobb felől,
 748    7   |             szultán haragra volt gerjedve, s haragját népein tölté, egy
 749    7   |                    kiüríte minden börtönt, s másnap újra megtölté azokat,
 750    7   |                   sírva és Allaht ordítva, s korbáccsal verve hátukat,
 751    7   |                    posztóval bevont dobok, s a sikoltó tilinkók, miknek
 752    7   |                Körül ordított, sírt a nép, s a port csókolta fel a földről.
 753    7   |                   Mitrei Chrestinnai! Oh!” s meztelen testüket éles késekkel
 754    7   |               lehetetlen volt elhallgatni, s ki legyen oly merész, hogy
 755    7   |                    előre végze el mindent, s tőle rossz nem jöhet. Most
 756    7   |                 Erdélyt és Magyarországot, s szövetkezett, hogy téged
 757    7   |                irományai közt találtattak, s magad add tudtul a rossz
 758    7   |                  kezébe vette a leveleket, s végigfutott rajtok tekintetével.
 759    7   |                      Ibrahim! – hörgé újra s arcát divánja vánkosai közé
 760    7   |                     Azután fölemelé fejét, s egyszerre hideggé vált arccal
 761    7   |                    az Alkoránra esküvél.~– S az Alkorán szent könyv.~–
 762    7   |                 mondád, – szólt a szultán, s elbocsátá az ulemát.~Este
 763    7   |         gyermekeiről, megcsókolta homlokát s jó éjt kivánva neki, elbocsátá
 764    7   |              őrködött hálóterme ajtajában; s mikor a müezzin az éjfélt
 765    7   |                    volt, odaült apja ölébe s ősz szakállát cirógatva,
 766    7   |                   állt mindig háta mögött, s őrzé minden szavát, minden
 767    7   |                hogy él.~A szultán álmodott s künn hálószobája előtt a
 768    7   |                   aluszik”, mondának neki.~S a szultán újra álmodott.~
 769    7   |               eredj haza, és légy nyugodt.~S másodszor is elűzték a testőrök
 770    7   |               hörgé eliszonyodva Szolimán, s visszarogyott fekhelyére.~
 771    8   |                   a mulatságra mindig kész s legmerészebb kalandokra
 772    8   |         elmarasztották a szász cimborákat, s ha a fejedelem valaha egy
 773    8   |                  oda is elvitték magukkal, s miután ott egy kicsinyt
 774    8   |                    kiálla előre a kapuban, s föltevé zöld bársonysipkáját,
 775    8   |                    nem soká váratta magát, s miután a hellebárdos, aki
 776    8   |                    beszélt a fullajtárnak, s miután mind a ketten eleget
 777    8   |                 kupával az asztalra tette, s nekifeküdtek mind a ketten.~
 778    8   |               fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott. Jónak látta
 779    8   |                odakönyökölt a varga elébe, s félvállról intézve hozzá
 780    8   |               lecsapta az asztalra a kupát s ordított, ahogy kifért a
 781    8   |                   hogy összevissza horpad, s kiömlik belőle a bor!~–
 782    8   |                 egyebet? kiitta a kupáját, s megint teletöltötte.~– Szállok
 783    8   |              merítette meg a maga kupáját, s a fullajtárra köszönté.~–
 784    8   |           fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~–
 785    8   |               fullajtár elkezdett nevetni, s csúfondárosan faragta ujját
 786    8   |                hogy nyúlj ehhez a kupához, s ne várd, hogy az nyúljon
 787    8   |                  még erősebben hahotázott, s minden módon inzultálta
 788    8   |          könyörögne, – iszol-e vagy sem? – s amint erre a fullajtár még
 789    8   |                   fullajtár is dühbe jött, s kirántva széles vadászkését,
 790    8   |                  fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte
 791    8   |             kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte, úgy elpáholta
 792    8   |                szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta nyugodni
 793    8   |              fullajtár is fölveté szemeit, s hát imé, amint kezeit, lábait
 794    8   |                felvánszorgott fekhelyéről, s ment panaszra Veterani tábornokhoz,
 795    8   |              tábornok odahivatta a vargát, s szembesítve a peres feleket,
 796    8   |                megértvén, nyúla a zsebébe, s kivőn belőle egy tízes aranyat;
 797    9   |                 köd rejté el szemeid elől, s a chalonsi mezőn, hol a
 798    9   |                   áll porcellán tornyaival s roppant népségével, mely
 799    9   |           rengetegen utat égetett magának, s a folyamokat keresztülúszta.~
 800    9   |                  semmi nyíl nem juthatott, s odavárta elleneit.~A húnok
 801    9   |                    húnok négy felé váltak, s roppant seregeiket szétosztva,
 802    9   |                  mind a tengerbe hányatta, s valamennyi testvérét, nagybátyját,
 803    9   |       Kétszázmillió főnyi népen uralkodék, s mégis adófizetője volt kétszázezer
 804    9   |                   jöttetek, – monda nekik, s azzal inte a mandarinoknak,
 805    9   |                  hozzon veszélyt országára s ne semmisítsen meg annyi
 806    9   |              leütteté a mandarinok fejeit, s azzal maga ment a hajók
 807    9   |                  szittya követek elmentek, s a mennyei birodalom minden
 808    9   |                 leszórni, a hivatalnokokat s szemfényvesztőket füleiktől
 809    9   |                   is megégetteté a császár s az asztagokat felgyujtatta,
 810    9   |                   lehetett ütni a halakat, s kavicsdombjain gyémántok
 811    9   |               szikrát adott, mint a tűzkő, s melyet hajlítani lehete,
 812    9   |                   Európában híre sem volt; s midőn az év tiszteletére
 813    9   |            keresztbevetett lábbal leültek, s egy öblös tálból két vékony
 814    9   |             szájukba a halból, zöldségből, s gyümölcsből összefőtt ételt;
 815    9   |              szőnyegén kerengve, szökellve s csörgős dobját verve feje
 816    9   |                árul jól meghízott kutyákat s póznára feltűzött kövér
 817    9   |                csörgőkígyót farkára állani s sziszegve táncolni köröskörül
 818    9   |                    alakú kontyba csavarni, s a bogláros emailtűkkel oly
 819    9   |            lázadókat menjenek megbüntetni, s egy hét alatt nem volt a
 820    9   |                 kézíjhoz kellett szokniok, s a legyező helyett nehéz
 821    9   |                   vertek a hibázó talpára, s egy engedetlen tekintetért
 822    9   |                izentek, amelyből való volt s jaj volt neki, ha elő nem
 823    9   |                 szökevényeket keresse föl, s midőn az engedett időre
 824    9   |              legiszonyúbb próbája volt ez, s még nem akadt rá eset, hogy
 825    9   |                 megerősíté annak bástyáit, s a piac közepére egy nagy,
 826    9   |                      e vadállat Tsong-Nu”, s azzal kimondá, hogy városát
 827    9   |                   templomokban, a piacokon s a városok kapuiban a császár
 828    9   |                  után összegyűjté seregeit s minden oldalról betört Quenn-Hinn
 829    9   |                  partján táboroztak ekkor, s nem értek rá őt zaklatni,
 830    9   |               mázsás sziklákat bástyáikra, s megtöltve azokat ama csodálatos
 831    9   |                erővel fordult meg medrében s néhány nap alatt tengerré
 832    9   |                kiűzte a lakókat házaikból, s eloltá a föld alá fúrt tűzaknákat.~
 833    9   |                szállítá ostromló seregeit, s így támadta meg a védelemtől
 834    9   |           egyenként támadták meg a házakat s utcáról-utcára foglalók
 835    9   |                  fölgyújtá palotáit a nép, s a hullámok és lángok csatája
 836    9   |                 vidék erdői felgyújtattak, s hogy még a vizeknek se legyen
 837    9   |               Azóta sem lakhatik benne hal s vizével semmi állat sem
 838    9   |                  birodalmában rabszolgákul s a hölgyeket díjul adta katonáinak.~
 839    9   |                  császár lábai elé rogyott s szépsége bűbájával egy percre
 840    9   |             testvérei kard által estek el, s kinek arcán még piroslott
 841    9   |                   keblére ölelte a leányt, s kettős gyönyört érze, midőn
 842    9   |                   annak égő arcát érinték, s fülei a kiírtott nép halálordítását
 843    9   |          reszkettek a szörnyű példa előtt, s hallgatva teljesíték a kényúr
 844    9   |               Poyang-hu tavat kiszárítsák, s medrébe narancserdőt ültessenek,
 845    9   |              kivánt: összegyűjté seregeit, s tudtokra adá, hogy át fognak
 846    9   |                    országukban küzdeni le, s birodalmuk fővárosait elfoglalni.~
 847    9   |                  azalatt, amíg ő oda lesz, s emlékezni fognak rokonaik
 848    9   |                  fognak rokonaik halálára, s föltámadhatnak ellene, azért
 849    9   |               minden gyermeket megöljenek.~S akkor útnak indult.~Az ország
 850    9   |               élelemvivő tevék, elefántok, s a bivalyoktól vont szekereknek
 851    9   |           meglátták, szívök megesett rajta s egy közülök a császár elé
 852    9   |                Tsong-Nu arany trónja előtt s fölemelve kezeit, ellentmonda
 853    9   |                tejet és húst eszik csupán, s ha ellensége közelít, odább
 854    9   |             közelít, odább tereli élelmét, s üldözőit éhen hagyja veszni.
 855    9   |               hamar szemközt jöhetnek rád, s fegyvereik hatalmasak. Azért
 856    9   |            végighallgatá a bölcs beszédét, s akkor leüttette fejét.~Azzal
 857    9   |               fejét.~Azzal paripájára ült, s kinyargalt hadserege elé,
 858    9   |                    ahol tej és méz folyik, s zengő almákat terem az erdő;
 859    9   |              kedvvel rohanjatok Szkítiára, s ne kívánjatok itthon maradni; –
 860    9   |                édesebb, szerelmük forróbb, s kik a ti öleléseitekre fognak
 861    9   |                   csak terhünkre lennének, s nehogy visszakívánkozzatok
 862    9   |                       kiálta fel Tsong-Nu, s maga elé hozatva kedvesét,
 863    9   |              Bil-man-hát, keblére ölelé őt s csókjaival becsukva annak
 864    9   |                   hirtelen kirántá kardját s a szép leány szivébe döfte.~
 865    9   |                    Aztán ismét megcsókolá, s kit pirosan, mosolygóan
 866    9   |                  kard kirepült hüvelyéből, s minden hölgy holtan feküdt
 867    9   |              fenevad is csak meghalni jár, s megmászhatlan sziklák hegyláncai,
 868    9   |               mocsárokra hídat építtetett, s mire megtevé a kétszáz mértföldnyi
 869    9   |                senki sem állt neki ellent, s midőn már azt hivé, hogy
 870    9   |               fölrakták ernyős szekereikre s gulyáikkal, méneseikkel
 871    9   |                    a szétdúlt tűzhelyeket, s a zsákmányéhes hadsereg
 872    9   |                    igért paloták, kincsek, s tűzszemű hölgyek helyett
 873    9   |                   volt egyéb fegyvereknél, s azoknak sem vehették hasznát,
 874    9   |                    kínai kar megfeszíteni, s a buzogányt magára ejté,
 875    9   |            felhőként odább húzódtak előle, s nem engedte megpihenni népeit,
 876    9   |                  kényszerített üldözésben, s még egyet sem bírt elfogni
 877    9   |                 elfogytak, lovai kidűltek, s már hétszáz mérföldnyire
 878    9   |                    e dicstelen fáradságot, s miután népének és kincseinek
 879    9   |           kifáradva megállt Hilea közepén, s amint ott egy kopasz gránit
 880    9   |                 egyedül győzhetetlen úr: – s ez emléket hagyá itt Szkítia
 881    9   |                vállaikra vetett kacagányuk s kézíveik mutaták, hogy hún
 882    9   |                   meglátták, megfordultak, s egy közülök hosszan kürtjébe
 883    9   |              utánuk kiálta: „megálljatok!” s parancsolá lovagjainak,
 884    9   |              széllel tanultak versenyezni, s míg a kínai ügyetlen lovasok
 885    9   |                mögöttük, egyedül a császár s válogatott kísérete érhetett
 886    9   |                  lovagok közül hátratekint s azzal lekapva válláról tegzét,
 887    9   |               nyílvesszőt illesztett íjára s lassan, figyelve megfeszíté
 888    9   |                   tíz napig tartott a harc s tíz országot festett végig
 889    9   |                nevét és tetteit fölvésette s ezt írták utána:~„Idáig
 890   10   |                    mandátumáról lemondott, s az egyiket, az erzsébetvárosit,
 891   10   |                 egy mesédben kifiguráztál, s ezért ellenjelöltet emlegetnek.~
 892   10   |                örmény, az örményből kalmár s belőlem anabaptista.~Most
 893   10   |                    egy nagy crida követett s éppen azért nem lehetett
 894   10   |                    újra kikeresztelkedett, s az új országban új mesterséghez
 895   10   |           kereskedő világ hitelezett neki, s íme egyszer kiüt a mameluklázadás,
 896   10   |                   egy csibukkal a kezében, s két gyerekkel a hátán jutott
 897   10   |                elkezdett marhakereskedést, s mikor felhajtotta a közös
 898   10   |              rakott szekerekkel a vásárra, s visszajött szekér nélkül,
 899   10   |                    megszökött a kasszával, s hiába kurrentáltatta, sohasem
 900   10   |                   egyszer meg is bolondult s kifutott a nádasba; a jámbor
 901   10   |                     felkeresték a nádasban s esztendeig gyógyíttatták
 902   10   |               melyen a két karját kidugta, s szíjjal keresztülköté derékban.
 903   10   |                  felakasztotta volna magát s több efféle érzékeny dolgokat.~
 904   10   |                  Boldizsár diákkal egyben, s ha jött vásáros, egy garas
 905   10   |                 kupec messziről megismerte s rákiáltott:~– Jó napot,
 906   10   |                kalmár nagy szemet csinált, s rendületlen ábrázattal felele
 907   10   |                lábamra, magam mennék neki, s elhoznám a bőrit, ha nincsen
 908   10   |             becsületes emberrel van dolga, s addig engesztelé Gerguc
 909   10   |                    fog ezt a tíz forintot (s odaád neki öt garast), hozz
 910   10   |             visszamegy Hódmezővásárhelyre, s otthon elmondja, hogy milyen
 911   10   |             félszemmel mindig rávigyázott, s szüntelen úzusba tartá fölötte
 912   10   |       leányasszonyok pamukért, halcsontért s Birbuc kezeit dörzsölve
 913   10   |                 szavait Gerguchoz intézve, s Birbucra célozva. – Csak
 914   10   |                   nem volt oka megtörülni, s fölkelt az asztaltól, jóllakva
 915   10   |                   kapaszkodott, hízelegve, s mintha cirógatná, egész
 916   10   |                 őtet meg akarta ijeszteni, s Birbucot meg is szidták,
 917   10   |              eldugta a kereskedőkönyveket, s denunciálta a segédet, hogy
 918   10   |                    ne lett volna jelentve, s bárha kezein soha egy fillér
 919   10   |                   a kasszát nem lopta meg, s ha akadt itt-ott egy-egy
 920   10   |                   egyszerre elmosolyodnak, s azzal rögtön ismét elharapja
 921   10   |               fölkel és kimegy a szobából, s ha Oliviát üldözik, Birbuc
 922   10   |                    diák fülig elvörösödik, s ami kezébe akad, jaj annak
 923   10   |               körmeit szájánál melengetve, s egy rossz szalmaszéken hintálva
 924   10   |                 hirtelen odasurrant mellé, s valami papírba tekert csomagot
 925   10   |                  értelmében vevé kalapját, s miután egy gombot nagy kínnal
 926   10   |            hamarabb hazajött, mint a diák, s látva, hogy Birbuc nincs
 927   10   |                  hallott, bezárta a boltot s megparancsolta, hogy senki
 928   10   |                  kulcsot is zsebébe tette, s meleg szobájába távozva,
 929   10   |              nekivetette volna az ajtónak, s egyszerre sarkával, öklével
 930   10   |                  asszony, utána a Minerva, s egyszerre trióban kezdék
 931   10   |                kiütöm a fogad. Agyonütlek, s aztán elkergetlek.~A kívül
 932   10   |                hogy tetszett az időtöltés, s most már taktusra kezdett
 933   10   |               Birbuc leitta magát valahol, s nehogy kivegye az ajtót
 934   10   |                zörgetés e hangra megszűnt, s az így támadt pauzát jónak
 935   10   |                   kinyitá Gerguc az ajtót, s majd elesett ijedtében,
 936   10   |             teletömte a meszelyt cérnával, s nyújtá a kocsisnak.~– Ne
 937   10   |                     mert kápom ezt a rőfet s meglülek véle.~– Hát mért
 938   10   |           kituszkolva a kocsist a boltból, s úgy bezárta utána az ajtót,
 939   10   |                   egy skatulyát hozott elő s azt felnyitva, Olivia egy
 940   10   |                 gondolnák, sok pénzed van, s kiásnák érted a házat.~Szó
 941   10   |                   rögtön fel akarta tenni, s az utcára kiállani vele;
 942   10   |               előjött az „arányus leányum” s felkapaszkodva szülei ölébe,
 943   10   |                    munkákat végzi ezalatt, s szüléi oly szegényesen járatják,
 944   10   |              utcára negédes fejecskéjével, s mindannyiszor ment azon
 945   10   |                   hozzá, hogy megölelgesse s megcsókolgassa aranyos leányát,
 946   10   |               tetszett az úrfi látogatása, s ha ez olyankor talált érkezni,
 947   10   |                  mindig üres szokott lenni s következőleg most is az
 948   10   |             odahúzta a kalmárt az ablakhoz s egy tökéletes lábnyomot
 949   10   |                 kalmárfelvonta szemöldeit, s miután végigbámulta a species
 950   10   |                  van.~Azzal ment a boltba, s kezeit hátra téve, egész
 951   10   |                téve, egész nap járkált fel s alá, és egy szót sem szólt.~
 952   10   |                korábban becsukta a boltot, s meghagyta Birbucnak, hogy
 953   10   |                   fel az utcai lámpásokat, s Gerguc gazdának minden törekvése
 954   10   |                kocogást hall a háta mögött s közel maga mellett egy frakkos
 955   10   |               előtt megáll, azt felnyitja, s az egyik lábát felteszi
 956   10   |                    orfi?~Amaz is megijedt, s iparkodott arcát elrejteni
 957   10   |            különben sem ismerhette őt meg, s komikus találékonysággal
 958   10   |                   az orra betörött miatta, s ő maga hanyattesett a sárba.
 959   10   |                    lássák mi történt vele, s föl nem hagyta magát addig
 960   10   |                  sántított kezére, lábára, s minden csontjaira jajgatott.~
 961   10   |                   fülig elpirult e szókra, s azt mondá ujjait ropogtatva~–
 962   10   |                   míg ő papucsát, bundáját s karikás ostorát kereste,
 963   10   |               nevezetes ember lesz a kópé, s Birbuc diák amilyen bolond,
 964   10   |                   a száját, ne kiáltson! – s azzal kétrét fogva a karikást,
 965   10   |                 háznép elősietett a zajra, s a kalmár a legelső érkezőben
 966   10   |                   ácsorgást ezen a földön, s egy szép éjszakán csendesen
 967   10   |                     ahol örökké húsvét van s paszuly nem terem s hol
 968   10   |                    van s paszuly nem terem s hol a boldogultak megdicsőült
 969   10   |           prédikációkat tartott a boltban, s míg egy-egy vásárló fuvaros
 970   10   |                 felmondotta a szolgálatot, s tagjai egyenkint nyugalmaztatásért
 971   10   |                zsebeiből takarék garasait, s valahogy kifizetve a borbélyt,
 972   10   |                vágtak rajta, tért magához, s természetesen első volt
 973   10   |                keresztényi módon meggyónt, s miután a lelkész által figyelmeztetve
 974   10   |                   lehet, bezáratta ajtóit, s családját ágya körül gyűjtve,
 975   10   |             kihúzatott egy nehéz vasládát, s azt felnyittatá egy szüntelen
 976   10   |                 ötven esztendőn keresztül, s nem viszek el belőle semmit.~–
 977   10   |                  szerényen lesüté szemeit, s felsóhajtva felelt:~-– Én
 978   10   |                     akit mindig becsültem, s ki tégedet szintén becsült
 979   10   |             félmilliót arányban, ezüstben, s te választod a koldust?
 980   10   |                   Én jó szívéért szeretem, s az többet ér nekem a világ
 981   10   |                    magát, egyedül fehérre, s a gyászruhát csak kétszer
 982   10   |                    bársonnyal volt bevonva s ezüst szegekkel kiverve,
 983   10   |                    kántorokat és zenekart, s a szekerektől kezdve a ministránsokig
 984   10   |          kiállítási pompa rangjokhoz illő, s minden kompromisszió nélkül
 985   10   |                    vele össze a kesztyűit, s nem fogadta el.~Minerva
 986   10   |                   magát a vett parancs elé s őszinte kegyességgel fogadá
 987   10   |                keletkeznek a szivek mélyén s ily ünnepélyes tények megragadó
 988   10   |                   karjai közé hanyatlania; s ezúttal aztán annyira erőt
 989   10   |                   csak kocsijáig nem vivé, s ott is aztán egészsége iránti
 990   10   |                  mellette helyet foglalni, s egész hazáig ápoló felügyelete
 991   10   |              keblébe?~A leány félrefordult s köténye bojtjából szélmalmot
 992   10   |                 sem szórják le égi talpai, s íme, alig lebbenté fel a
 993   10   |                   az égi bosszúállás keze, s az egész világ csak egy
 994   10   |                  karjait összefonva mellén s megsemmisítő tekintetet
 995   10   |                szabóját nem fizethette ki, s az atyám aztán Birbucon
 996   10   |              jöttek gyűjteni a virágokból, s ők skorpiók levének, melyek
 997   10   |                  fel orrodba a tengereket, s köpd ki azokat a föld öt
 998   10   |                ragadjatok egymás üstökébe, s írjátok fel egymás vérével
 999   10   |                    az emberek bűnei miatt, s ti fellegek szédüljetek
1000   10   |           szédüljetek le onnan a magasból, s adjatok helyet borongós