bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

1001   10   |                Ezzel vágtatott a kávéházba s a legelső alaguerre partiban
1002   10   |             Minervának nincsenek látogatói s rajtarontott. A jó asszony
1003   10   |                    gyenge likőrt fog inni, s majd megfúlt tőle.~– Mit
1004   10   |                    utána?~– Cridát mondok, s megint meggazdagszom.~–
1005   10   |                     monda Borbála asszony, s fejcsóválva hagyta el leányát.~
1006   10   |            fölkeresni leánya pénztárnokát, s megkérdezni tőle, hogy hol
1007   10   |                    meresztett a kérdezőre, s mogorva arccal felelé, de
1008   10   |                kocogtatás nélkül jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül
1009   10   |            megütötte a guta azonnyomban.~– S nem ugrottál még a Dunába?~–
1010   10   |                rongálta arcán kora szépség s késő szégyen nyomait vélik
1011   10   |                   a rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei
1012   10   |                   híreket táncvigalmakról, s szomorú tudósításokat vasúti
1013   10   |                   a kávéházak politikáját, s olvasni bölcs dolgokat,
1014   10   |                   ott volt, ahol Perzsiáé, s a nagy világváros az ismert
1015   10   |            szelleme nem maradt föld alatt, s ha Rómában obeliszkokat
1016   10   |           Caracalla trónra ültette a bűnt, s nyilvános tiszteletet adott
1017   10   |               száműzött erény és dicsőség, s mintha szégyelné magát a
1018   10   |                   már trónja zsámolya alá, s engedte őket királyoknak
1019   10   |               ellen országát védve viselt, s a szabadságharcba utoljára
1020   10   |              Valerian, átkelt az Eufráton, s mielőtt a hír érkezhetett
1021   10   |                   király lovas seregeit, – s nemsokára háta mögött is, –
1022   10   |                    ellenségnek a császárt, s az minden oldalról körülvéve
1023   10   |                   a római sereg fegyverét, s császárját kiadta a barbár
1024   10   |                    a várost és templomait, s Caesarea falai közt Demoszthenész
1025   10   |               töltetett meg holttestekkél, s míg a szétdúlt provinciákból
1026   10   |                   császár bíborpalástjába, s kikiáltatá és mégéljenezteté
1027   10   |                    a holt fejedelem bőrét, s ott állt az századokig a
1028   10   |               nekem ajándékot mer küldeni? s nem alacsony rabszolga-e?
1029   10   |                  akar találni arcom előtt, s büntetése enyhítését reményli,
1030   10   |                  elfogod a futó antilopot, s kihúzod az oroszlánt barlangjából,
1031   10   |            nomádfaj, ki adót nem fizettél, s hódító arcát nem ismerted
1032   10   |                 országokat ellepő erdőkön, s megelőzitek a homokfelleget,
1033   10   |                 itt minden porszem szabad, s föltámad az ellen, aki reátapod,
1034   10   |                minden rekettye nyílvessző, s minden bérc fellegvár, mely
1035   10   |                 mind Palmíra felé sietnek, s amint a hegyekről jövők
1036   10   |                     rendezik a csapatokat, s minden vészt, a táborínség
1037   10   |                  keveset szokott bajlódni, s a nagy, széles görbe pallos
1038   10   |             fejemet ne hajtsam meg előtte. S ki vagy te, istennő, ki
1039   10   |            királynője, egyiptusi királynők s macedón királyok utóda,
1040   10   |                     Hagyd a királyi címet, s nevezz egyszerűen nődnek.~–
1041   10   |             ajkaihoz a nyujtott szép kezet s szívből eredt hódolattal
1042   10   |                oldalamon ősapámról maradt, s nemde Sapor király nem Dárius
1043   10   |                    szájra adta e hangokat, s Palmíra körül ércfal támadt
1044   10   |                  mindig leghátul tartotta, s javát maga előtt hajtá.~
1045   10   |                    nyilat, vagy buzogányt, s kiknél a hadirend helyét
1046   10   |                ellenségök, harcra ellenök, s nem egyszer volt rá eset,
1047   10   |                    harcot az elemek ellen, s reggeltől estig éppen egy
1048   10   |            elszabadultak vezetőik kezéből, s bőszülten nyargaltak valamely
1049   10   |                követve, némelyik elmaradt, s ott eldűlt a sivatagban,
1050   10   |                    honnan a forrás fakadt, s akik odáig vánszorogtak,
1051   10   |                 perzsa sereg sátorai felé, s amint csöndesen odaért,
1052   10   |               támadt, sokszorozva önmagát, s ijesztő üvöltésével fárasztva,
1053   10   |               által világított tömegekben, s ki lövöldözhetett ő utánok?
1054   10   |                   nyugtalanított seregeit, s íme ellenség nem volt sehol;
1055   10   |        körülrajongák egész éjjel a tábort, s reggelre visszatértek volna
1056   10   |              előrenyomulást a hadseregnek, s még egy nap folytatta hódító
1057   10   |           holttestekkel találta betemetve, s azon véresen itta ki belőlük
1058   10   |                    Várták az éji támadást, s most már azt sem tudhaták,
1059   10   |                   hangokkal az éj csöndjét s benn a tábor közepében a
1060   10   |               források vérrel kevert vizét s az elhullt tevék húsából
1061   10   |                halak, a legdrágább madarak s gyümölcsök illatoztak arany
1062   10   |              hárfáik és tollas sípjaikkal, s a sátor elején líbiai almék
1063   10   |                    hallik a sátoron kívül, s a nyílásnál őrt álló szerecsen
1064   10   |               ijedten kapott fegyver után, s nem vevé észre, hogy amit
1065   10   |             ordítással ugrott fel helyéről s sátora hátuljába futva,
1066   10   |                sötétében háta mögé kerülve s egész sátoráig lopózva,
1067   10   |                rabolják el minden kincseit s két kedvenc hölgyét, kiket
1068   10   |             rabolta el a babért, koronákat s rózsakoszorúkat, s mindazt
1069   10   |               koronákat s rózsakoszorúkat, s mindazt más tette fejére,
1070   10   |                  mindazt más tette fejére, s ki tette azt? Egy megvetett
1071   10   |           megjelenni, ki láncaikat feloldá s a fölöttük civódó ellenségeket
1072   10   |                   futó seregeit beüldözék, s a római hadseregeken annyiszor
1073   10   |                   pajzsa védte meg Ázsiát.~S amily messze a férj és nő
1074   10   |               hanem azontúl hűk egymáshoz.~S míg nyugoton Cato és Scaevola
1075   10   |                   csináltak a förtelemből, s felforgatva a természet
1076   10   |                  is csak a lelket szerette s a vér indulatait leláncolva
1077   10   |                   tevé az összehasonlítást s sajnálta, hogy nem született
1078   10   |                    szakácsaival egy sorban s kinek midőn hírül hozták
1079   10   |              menyhal-ikrát kaphatni onnan, s vállvonva kérdezé, hogy
1080   10   |               ezentúl az egyiptomi vásznat s galliai szőnyegeket nélkülöznie
1081   10   |           markolatja drágakövektől ragyog, s miknek vasán csaták dicsősége,
1082   10   |             kezeikben aranyozott acél ívek s ezüst tollú nyilak. Csupán
1083   10   |               szokta magát keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé
1084   10   |        tengerviharokból ragyogó kagylókat, s vérengző csatákból bogláros
1085   10   |               szemeit a hölgyre függeszté, s dacosan kérdé tőle:~– Mivel
1086   10   |               mennék a tigris barlangjába, s puszta kézzel fojtanám meg,
1087   10   |                   begyébe minden szavamat, s még ez órában el fog atyjának
1088   10   |                  senki keze sem elég erős, s nincs oly magasság, melyről
1089   10   |             megsarkantyúzá paripáját Maeon s kopjája nyelével ráütve
1090   10   |                    nyillal ott kezedben? – S azzal az erdőben eltűnt.~
1091   10   |                      rebegé a gyámoltalan, s reszketve nyujtá tegzét
1092   10   |              harmatot izzadnak a hőségtől, s a fehér kérgű gumifák repedezett
1093   10   |                  kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen felsarjult bambusznádak,
1094   10   |                   a levelek suttogásairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészek
1095   10   |                   elhajlanak léptei alatt, s hol bokrostul nőttek ki
1096   10   |             megelőzi, előre is sokat igér, s a legsűrűbb tövisbozót eloszlik
1097   10   |                   dongó, tépi összevissza, s egy borzasztó ordítással
1098   10   |                 mely valaha erdőket evett, s mocsárokat ivott rá.~Egy
1099   10   |                 alig hosszabb két ölesnél, s rövid lábacskái versenyeznek
1100   10   |                    nyaka és combjai körül, s ha megrázza magán, csak
1101   10   |                    mikbe egyszer lefeküdt, s miknek ottlétéről tudomást
1102   10   |                 tudomást sem látszik venni s egyik hátulsó lábával egy
1103   10   |               körmei közé talált szorulni, s most zörgő leveleivel kiséri
1104   10   |                    egyszerre egyenesülnek, s nagy, széles száját eltátva,
1105   10   |                  az előtte álló kókuszfát, s nekimegy az orrával, melyért
1106   10   |                  azt menten ketté harapja, s azzal megnyugodva, térdre
1107   10   |                    megnyugodva, térdre ül, s az egész fát, koronáján
1108   10   |                 fenevad felszökik fektéből s a legcsodálatosabb ügyetlenséggel
1109   10   |                 kétszer mefordul helyében, s azzal kiszámítva magában
1110   10   |                 két hátulsó lábával lépve, s szaggatott röfögés közt
1111   10   |           csörtetés zaja ismét visszatért, s ugyanazon helyre, ahonnan
1112   10   |           keresztben, melyet felszakított, s nem ért rá lenyelni. Szemei
1113   10   |                 dagadva véres pillái közé, s orrszarva nem mozog többé,
1114   10   |                    érzi ellenségei szagát, s hallja a közeledő lármát,
1115   10   |                  nem volna képes felfogni, s e lárma dühössé teszi. Fölemeli
1116   10   |                  Fölemeli idomtalan fejét, s a szörnyű száját eltátva,
1117   10   |            csatahangot küldve üldözői elé, s azzal nekidűl féloldalával
1118   10   |        féloldalával egy mohos kősziklának, s fenyegető morgás között
1119   10   |              tornyai, nyilas amazonaikkal, s a nyergeikben fölemelkedett
1120   10   |                     ormányaikat fölemelve, s a paripák toporzékolva hánykódnak,
1121   10   |                  szörny Odenathnak fordul, s orrát a földnek szegezve,
1122   10   |                    a pázsiton nyargaltában s azon pillanatban, midőn
1123   10   |                  villámsebesen megfordult, s kikerülve Odenathot, vérengző
1124   10   |              szemelt ki bosszúja tárgyának s bőszült ordítással rohant
1125   10   |                   visszapattogtak bőréről, s a hölgyek, kik a megriadt
1126   10   |    villámsebességgel rohant az elefánt alá s egy iszonyú döféssel hanyatt
1127   10   |                   dönté azt a bokrok közé, s azzal elkezde alakjától
1128   10   |                Odenath másodszor elékerült s mennydörgő hangjával rákiáltott:~–
1129   10   |                  az állat méltó ellenfelét s egy lépést hátrálva, nagy
1130   10   |                  bömbölve szórta a földet, s azzal elhallgatott, fejét
1131   10   |                    volt ellenére feszítve, s azzal sebesen, mint a kilőtt
1132   10   |                    tartá kezében dárdáját, s amint a fenevad közel ért,
1133   10   |                  mélyen feltúrva a földet, s lábait szétmeresztve.~A
1134   10   |             vadászkürt örömhangja rivallt, s a környezők a király ügyességét
1135   10   |             találkozásnál el nem ejthetém; s ha e tiszteletlenségedért
1136   10   |                   aranyhalakat akasszanak, s tudta osztani a mosolyt,
1137   10   |                  elvonult.~Mennyi lélekerő s mily női gyöngédség kellett
1138   10   |                  hangjai füléig hatnak el, s leüljön egy lélekbeteg gyermeket
1139   10   |                 mindenki megvet, kicsúfol; s míg férjét és tulajdon fiát
1140   10   |               betörni a bölény koponyáját, s az oroszlánt fél kézzel
1141   10   |                   lát meg, én észrevenném, s rákiáltanék, hogy vigyázzon.
1142   10   |                    Eltévedhet kiséretétől, s valamely mocsárban elveszhet,
1143   10   |                 többször iparkodék mondani s arcával és mozdulataival
1144   10   |                   kifejezni, hogy nem fél, s midőn az első tanyához értek,
1145   10   |                 egy elefántot összegázolt, s kemény kérges bőrével összenézte
1146   10   |                  elefántja hátára, vissza, s félve kérdezé a vadászoktól,
1147   10   |           tigrispár vette magát a berekbe, s most azt nem bírják onnan
1148   10   |               megindulva az elefánt előtt, s azon táj felé vezette, hol
1149   10   |                 arabok jártak lármát ütve, s botokkal kongatva a vastag
1150   10   |              fogják hajtani. Fogd e dárdát s amint látod, hogy kiugrik
1151   10   |                első kopját te hajítád reá, s a dicsvágy bátorrá fog tenni.~
1152   10   |                    arab kürtöt vett kezébe s a csalitba lopózva, csendesen
1153   10   |                   tigris háta mögé került, s míg ez makacson fekve maradt
1154   10   |                 maradt a hajtók lármájára, s fektéből meg sem mozdult,
1155   10   |           bőszülten szökött fel a fenevad, s ijedt ordítással törte magát
1156   10   |                    Odenath mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját
1157   10   |               nyávogás közt visszafordult, s szép csöndesen hasoncsúszva,
1158   10   |                   hüvelyét elveté magától, s anélkül, hogy egy szót szólna,
1159   10   |                    a király.~Maeon megállt s visszafordítá fejét duzzogva.~–
1160   10   |                    őrjöngőt egy barlangba, s hengerítsetek követ a nyílásra,
1161   10   |                 lőnek, Maeont lefegyverzék s barlang hiányában beerőszakolták
1162   10   |                     Már esteledni kezdett, s még nem bírtak vele boldogulni,
1163   10   |                  kentek be cédrusgyantával s azokat meggyújtva, oda lövöldözék,
1164   10   |                  az égő pontok összeértek, s a nedves rekettye ropogása
1165   10   |            ordítozással töltve be a léget; s minden irányban lehete látni
1166   10   |            benszorult teknősbéka jajgatása s borzasztó volt látni egy
1167   10   |                  alatta összeérő lángokra, s midőn a pálma is meggyulladt,
1168   10   |             csavargott az égő sudar körül, s azzal hirtelen lebomlott
1169   10   |                  hirtelen lebomlott arról, s a tűzre veté magát, fetrengő
1170   10   |                   a vad elrejtőzve feküdt, s amint a lángok melegsége
1171   10   |             hirtelen elordítá magát a vad, s bőszülten rohant ki a még
1172   10   |                     felé emelt dárdáikkal, s lehajtva a földre gyönyörű
1173   10   |                    által meg volt meredve, s a dárdát kezében tartá,
1174   10   |                   készen várta ellenfelét, s ormányát hasa alá rejtve,
1175   10   |               egyszerre derékon kapta azt, s egyet lódítva rajta, fölhajtá
1176   10   |               vetett bukfencet a magasban, s amint visszafelé esett,
1177   10   |                 egy kézív pendülése hallék s a földre hullott vad nem
1178   10   |                    cédrust gyujtottak meg, s ezek világánál ülték meg
1179   10   |                   esti légben fegyvereiket s öltözetük nehezebb részeit
1180   10   |                  nők rögtönzött sátoraikba s fák galyaira feszített függőágyaikba
1181   10   |                    harmónia felelt vissza.~S midőn a bor lelke a sziveket
1182   10   |                      Bocsássátok ki Maeont s hozzátok közénk.~Herode
1183   10   |                 Herode fölneszelt e névre, s elveté a tollakat kezéből
1184   10   |                  elveté a tollakat kezéből s karjaival átfonva apja térdét,
1185   10   |                  vállai körül volt tekerve s mindkét keze eldugva alatta.~–
1186   10   |                tartsák eszükben a rokonok.~S azzal két billikomot hozatva
1187   10   |            balkezével vette el a serleget, s azon pillanatban, midőn
1188   10   |                  melyben kardja villogott, s felordítva: »és ez a kard
1189   10   |                 király fejéről a diadémot, s azt saját homlokára téve,
1190   10   |                  felszökött annak helyére, s véres kardját öklébe fogva,
1191   10   |                    gyanítva Maeon hívének, s néhányan Maeon cinkosai
1192   10   |             eldugott fegyvereiket keresték s a bosszú, a lovagiasság
1193   10   |             fegyverrel, ami kezökbe akadt, s egyenkint estek el vad viadal
1194   10   |                  ellenségnek nézte társát, s a szilaj tusa közepett az
1195   10   |              egyszerre elsápadt, elnémult; s a küzdő tömegeken keresztül
1196   10   |                     viszonzá büszkén a nő, s a kardcsapás, mellyel az
1197   10   |                asszony az égből esett ide, s minket a pokolra küld.~Maeon
1198   10   |                védeni halálcsapásai ellen, s erőtlenül hullottak el körüle.
1199   10   |                  arccal tekinte a hölgyre, s kardját elhajítá magától.~–
1200   10   |                 hiába öltem volna meg ezt.~S hogy szavai nem kegyelemkérés
1201   10   |                  napig vándorolt az utazó, s nem talált egyebet egyes
1202   10   |                  sietett kincseit hordani, s örömeit keresni; hol egyedül
1203   10   |                  gazdag volt a becsületes, s boldog volt a tisztalelkű;
1204   10   |                  előtt elszáradt az ellen, s fölvirult az ország.~Ez
1205   10   |                    rakva, védő tornyokkal, s száz kapuval, miknek portáléin
1206   10   |              nyíllövésben, kopjahajításban s bámulatos fordulatok kivitelében.~
1207   10   |                    fordulatok kivitelében.~S ha szükség volt rá, fegyvert
1208   10   |                     aki Palmírában lakott, s ha ez nem volt elég, fegyvert
1209   10   |                rakott merész ívezetű hidak s a tágas téreken fölnyúlongó
1210   10   |               füröszték márvány tagjaikat; s mind e pompa és magasság
1211   10   |                   Rómába, hanem Palmírába, s Zenóbia bíbor palástban
1212   10   |                    Zenóbia bíbor palástban s fején diadémmal fogadá a
1213   10   |                   a hatalmas nő közelléte, s egy napon egyszerre négy
1214   10   |                    küldé; csodabalzsamokat s varázsfűszereket hozott,
1215   10   |                   az élet hosszabbítására, s azokat Zenóbia lábaihoz
1216   10   |                  neked, kelet királynéja!” s háromszor veté magát előtte
1217   10   |                 megcsókolá előtte a földet s elragadtatással kiálta: „
1218   10   |              mélyéről halászott gyöngyöket s beszélő madarakat hozva
1219   10   |             madarakat hozva a királynénak, s amint homlokával érintve
1220   10   |                    lépett, fölemelé fejét, s ujjával rámutatva, kemény
1221   10   |             arcokon az ijedtség viaszszíne s a harag lobogványa váltogatá
1222   10   |                  összevonta mellén karjait s rendületlen hangon szónokolt~–
1223   10   |                  Ez ország Róma tartománya s te Róma alattvalója vagy;
1224   10   |             halálával ravatallá változott, s a koronát, mely utána sem
1225   10   |                 férjül, azt tiltjuk neked, s ha te Palmíra neje lettél,
1226   10   |                    fölemelkedék trónjában, s belső indulattól reszkető
1227   10   |                   kik országokat osztanak, s királyokat kennek föl. E
1228   10   |              légiótok lerakták a fegyvert, s ki legvitézebb császártok
1229   10   |                 Róma falai előtt állottak, s midőn kardunk megvédte tőlük
1230   10   |               szégyenel nevemre emlékezni? S ki ez a szenátus? Róma patríciusai
1231   10   |         soraitokból e büszkeségeit Rómának s ültettek helyökbe borbélyokat,
1232   10   |                    alá trónja lépcsőjéről, s kezét a római vállára tevé.~–
1233   10   |               megtanultam bánni a karddal, s ha neki illik a szoknya
1234   10   |                   illik a páncél és sisak, s ha kedve van engem attól
1235   10   |                 mondád! – viszonzá a római s sebesen eltávozott.~
1236   10   |              hátrált egész a Boszporuszig, s ott az utolsó emberig elhullt,
1237   10   |              dicsőséget visszahozta rájuk. S van-e öröm hasonlítható
1238   10   |                   a harcparipa nyerge lőn, s ki azt a több követelők
1239   10   |             szállították Aurelián légióit, s a másik reggelen már meg
1240   10   |             fölkeresték a gyalogösvényeket s utat törtek a seregnek,
1241   10   |                 alatt körülsáncolta magát, s egy perc alatt ébren és
1242   10   |                kiknek játék volt a háború, s a legnehezebb fáradság mindennapi
1243   10   |               mondá a császár az árulónak, s válogatott triariusai élén
1244   10   |                    volt az elárult népnek, s ha nem védheté magát vele,
1245   10   |                  hogy büntessem az erényt, s jutalmazzam a bűnt. Ti legyetek
1246   10   |                  megragadá az áruló kezét, s kilódítá azt a dühödt néptömeg
1247   10   |                   ízekre tépték az árulót, s a másik percben hódolattal
1248   10   |         súlyosabbak voltak a szokottaknál, s bajnoki tusák.~Aurelián
1249   10   |                síkon bokrokban tenyészett, s azt fölmutatva, fölszólítá
1250   10   |                  szembeállva a császárral, s minden erejét megfeszítve,
1251   10   |                   néha felhajíták egymást, s a leeső újra ismét talpon
1252   10   |                    újra ismét talpon állt, s mikor legjobban hanyatlott,
1253   10   |                  ellene mellére nyomhatni, s acélölelésével hátraszorítani
1254   10   |                  kiölté annak ölelése alól s hirtelen félreugrott előle;
1255   10   |                súlyegyenből, előre bukott, s térde és egyik keze a földet
1256   10   |                    fölszedték vagyonaikat, s elköltöztek a hegyek közé,
1257   10   |              ígérve nekik, ha visszatérnek s felszólítására nemsoká megjelent
1258   10   |              összegyűjté válogatott hadait s fiát, Vaballathot, s nevelőjét,
1259   10   |                hadait s fiát, Vaballathot, s nevelőjét, a bölcs Longinust,
1260   10   |             hadfiak, szeges buzogányaikkal s hosszú pallosaikkal, az
1261   10   |                   volt engedve a küzdésre, s a cohorsok között három
1262   10   |            parancskezekre kötött szalagok, s nem hallik benne semmi hang,
1263   10   |           szájról-szájra kelő jelkiáltása, s ha egy tag indul, vagy fegyvereit
1264   10   |                  védelmére, mikkel köveket s óriási nyilakat lehet az
1265   10   |             lepleik alól sötétlő szakállal s villogó szemekkel, a közepe
1266   10   |           szaracénok nehéz harckardjaikkal s fűrészfogú hústépő pallosaikkal;
1267   10   |                ércszarvával amazt átölelni s ölelésével megfojtani fenyegeté.~
1268   10   |                 oroszlánfejekben végződve, s karcsú derekán széles aranyövvel
1269   10   |        előnyargaltak az ezredek hadnagyai, s keleti szokáskint egyedül
1270   10   |             visszanyargaltak dandáraik elé s az erre támadt zaj és nyílsüvöltés
1271   10   |               harsogása folytatta szavait, s a hadsereg dörgő ordítása
1272   10   |                  szétrepeszté a pajzsokat, s a hosszú karcsú dárda kihányta
1273   10   |                  vele, hirtelen megfordult s szélesen kiterjedt sorban
1274   10   |                   azt a mocsáros lapályba, s egyszer-egyszer összecsoportosulva
1275   10   |       összecsoportosulva visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát,
1276   10   |         keresztül-kasul hordta azt a síkon s kifárasztva, anélkül, hogy
1277   10   |                 karja meg nem hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám
1278   10   |              csapkodva szeges buzogányával s egyedül küzdve tömegek ellen,
1279   10   |                  dárdáktól átfúrva eldőlt, s összetapostatott. Nem futott
1280   10   |            kezökben tartva a nehéz pilumot s azon pillanatban egyszerre
1281   10   |              vasával öldöklött, ahova ért, s azzal kezökbe ragadva a
1282   10   |                 döfés keresztüljárt rajta, s a palmírai lovasság egy
1283   10   |                 rögtön másik állt helyébe, s ha kifáradt az első sor,
1284   10   |                 légió tribunja is elhullt, s a cohors közepén ketté töretett.~
1285   10   |                babérágat ajkaihoz szorítá, s egy jajkiáltás, egy sóhaj
1286   10   |                   nyomuló palmíraiak felé, s az első dárdasuhintás kényszeríté
1287   10   |             rivallása, a haldoklók nyögése s a küzdők tombolása közül
1288   10   |                azoknak szétosztott sorain, s míg azok messze hátra maradtak
1289   10   |                futásban kereste menedékét, s a kétszáz elefánt a bálványképekkel
1290   10   |                    visszafordult mindenki, s eszeveszett tömkelegben
1291   10   |           ormánnyal rohant a lovasok közé, s felkapva egy decuriót nyakánál
1292   10   |                   a legsűrűbb tömegek közt s hajigálva fel maga körül
1293   10   |                 jobbra-balra az embereket, s a visszaesőket iszonyú agyaraival
1294   10   |           veszélyben forgó bálványt látta, s annak megmentésére sietett
1295   10   |                  visszatérő lovasai által, s iparkodott a zavargó csatazajban
1296   10   |               szemközt állt az ellenséggel s bátorítá, akik körüle álltak
1297   10   |                    visszarohanó tömegektől s leapríttattak az utolsó
1298   10   |           erőteljes hang az üldözők közül, s amint Zenóbia hátra tekinte,
1299   10   |                megvoná csendesen a kézíjat s percig célzott. Az ideg
1300   10   |             felszólítva őt a meghódolásra, s azon esetben biztosítva
1301   10   |              harckészleteit kövek, nyilak, s mindennemű hajító fegyverekben.
1302   10   |                   ballisztával van ellátva s harci gépei mesterséges
1303   10   |            körös-körül fénylettek a dárdák s a tornyok párkányain megjelentek
1304   10   |                kerék búgva gördült vissza, s a fölpattanó ércgerenda
1305   10   |               fejére.~Azok hulló nyílzápor s lecsapó kövek között jöttek
1306   10   |                rohantak előre az ostromlók s míg egyfelől hosszú hágcsókat
1307   10   |                kezdtek ásni a bástyák alá, s mindezek között lehete látni
1308   10   |           eltakarva egy felvont híd által, s alól kilátszottak a faltörő
1309   10   |            megtalálta a sujtó gránitdarab, s az széthasadozva dűlt fel
1310   10   |                   az olthatatlan görögtűz, s az ott égett el a seregek
1311   10   |                 visszahullot a hajítódárda s a kénköves kanóc szorosan
1312   10   |                odaférkőzék a sáncok mellé, s akkor egyszerre csörömpölve
1313   10   |                   oda irányzott nyilaktól, s az utánuk jövők egy pillanatra
1314   10   |           vexillifer kezéből a római sast, s áthajítva azt az ellenség
1315   10   |                    hogy ne lássa a halált; s míg tíz aláhullt a hidról,
1316   10   |                 egy végre a sáncig jutott, s míg az oroszláni vitézséggel
1317   10   |                 vexillum vissza volt víva, s a csapatok előtt magasra
1318   10   |                 ifjú az ostromlókhoz érve, s megcsóválván maga körül
1319   10   |           sziporkái megolvaszták az ércet, s keresztülégtek a csontig.~
1320   10   |                   a gyilkoló szikrák elől, s e néhány perc elég volt
1321   10   |                   romboló görögtűzkanócot, s akkor kirántva kardját fölkiálthasson: „
1322   10   |                   a sashordozó marad fenn, s midőn egyedül látja magát,
1323   10   |                    mindig magasabbra nőtt, s az összekötött pajzsok mindig
1324   10   |                miket a falakról leszórtak, s mik ártalom nélkül gurultak
1325   10   |                    kapcsolt pajzs képezte, s melyet sehol sem lehetett
1326   10   |                    le maga a vastetőzetre, s lábaival az ostromlók feje
1327   10   |                   vaspörölye zuhanásaitól, s az ember maga elbukik a
1328   10   |              megbontá az érc pikkelyzetét, s a falakról égő nyilak özöne
1329   10   |                  az ostromlók lábai alatt, s egy óriási rézcsoda kinyúló
1330   10   |           legmagasabb toronyból égő naftát s olvadt szurkot okádott a
1331   10   |                 sorok alatt, mindenki fut! s azon pillanatban, midőn
1332   10   |                    leforrázott hangyaboly, s visszahemzsegve a lángbaborult
1333   10   |                   Erre megnyílnak a kapuk, s vad ordítással rohan a hátráló
1334   10   |                  nem szakadó harci zenéje, s a palmírai falakról áttörnek
1335   10   |                 hogy el kell azt foglalni. S amit egy római komolyan
1336   10   |                  vonult félre Vaballathtal s széttekintve, ha nem hallja-e
1337   10   |              Egyiptommal együtt elveszett, s Sapor király, midőn éppen
1338   10   |            segítségünkre készült, meghalt, s halálával birodalma is szétomlott.
1339   10   |                  ástak a puszta közelében, s minden világrészből szállítják
1340   10   |                 nomád népeket föllázítani, s egyetlen rohammal elsöpörni
1341   10   |                  ki kell jutni a városból, s a másiknak védni azt azalatt,
1342   10   |                    intézni minden kapuról, s e zajban könnyű lesz kimenekülnöm.
1343   10   |                Zenóbia, megszorítva kezét, s még az alkonyat leszálltával
1344   10   |             megnyíltak Palmíra kapui mind, s a szíriai seregek kirohantak
1345   10   |            pillanat alatt talpon állottak, s úgy várták be a rohamot.
1346   10   |             venyigenyalábokat kötöztetett, s ezeket meggyújtva, egyszerre
1347   10   |                állatok szilajon ráztak alá s föl kínokban, s el nem tudták
1348   10   |                 ráztak alá s föl kínokban, s el nem tudták képzelni,
1349   10   |                   Bátran megálltak előtte, s midőn a szarvaikon hordott
1350   10   |                   a dárdák közepébe rohant s a fájdalomtól elvakulva
1351   10   |         szétbomolva hátráltak sáncaik mögé s onnan lődözték le nyilaikkal
1352   10   |                 bömböléssel nyargaltak alá s föl a mezőn, a földet túrva
1353   10   |               őrszem észrevette a futókat, s a könnyű lovasság egy cohorsa
1354   10   |                meghallá az üldözők robaját s pihenés nélkül vágtatott
1355   10   |               lassudni, szügye reszketett, s egyszerre megállt, és hátramaradt.
1356   10   |               ragadta meg a teve kantárát, s erővel vonta azt maga után,
1357   10   |                   mindig lassabban haladt, s gátolta társának futását,
1358   10   |                 végre két térdére rogyott, s onnan egész testével a földre.
1359   10   |                másik teve lehajlott hozzá, s megfogta nyakán levő kantárát
1360   10   |                  kiálta Zenóbia leányainak s maga mellé ültetve őket,
1361   10   |                  vetett közelgő üldözőire, s vágtatott tovább.~Az elhagyott
1362   10   |                   szólt az egyik gyermek – s menekülj meg magad.~Zenóbia
1363   10   |                    csókolá meg a gyermeket s szorosabban ölelé magához.~
1364   10   |             általuk.~Még egy félórai futás s kelet királynéja a reménylett
1365   10   |                 bilincsekkel leláncolt nőt s két gyermeket mutatott föl
1366   10   |                  fordult társaihoz vissza, s csüggedten ment le a piacra.~–
1367   10   |                 ott maradt dandárok ellen, s azokat az utolsó emberig
1368   10   |              császár rögtön visszafordult, s napok múlva, akik keletre
1369   10   |                    a csatában fogattak el, s végre, kiken az egész nép
1370   10   |         holttestéből vetett magának ágyat, s templomok romjaiból készített
1371   10   |                  éltek még Olaszországban, s emlékeztek az elmúlt dicső
1372   10   |                   terjedeznek nagy sötéten s körülárnyékozzák a ragyogó
1373   10   |               dicsőségéről. Jön egy szellő s elleheli a roppant várost
1374   10   |                   félig behordott a homok, s egy tágas templom cirkuszában
1375   11   |                      gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki
1376   11   |                    ha a múltakra gondolsz, s nem dagad-e önérzettől,
1377   11   |            önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e
1378   11   |                   ki ez érzelmet szivedből s hitesd el magaddal, hogy
1379   11   |                emberek mindenütt egyenlők, s hogy az mindegy az emberiségre
1380   11   |              jőjjön helyetekbe idegen nép, s ne maradjon itt más magyarnak,
1381   11   |                  kik szerelmesek a földbe, s a szegények, kik kénytelenek
1382   11   |                   ott, ahol ősei meghaltak s ne haljon meg ott, ahol
1383   11   |                fordulni a borús idők felé, s csak a napfényt keresi,
1384   11   |                   keresi, az boldog ember, s okosan cselekszik, ha itthágy
1385   11   |                    egész nap kabinjában ül s matematikai könyveket olvas,
1386   11   |                 beszélgetés ellen mutatni, s ha testvéremmel találunk
1387   11   |               mindazt, ami velünk történt, s míg atyám minden szót, minden
1388   11   |                  azokból.~Egyszer elém áll s elkezdi magasztos arccal,
1389   11   |                  fog Amerikában alakítani, s ez új ivadékkal reformálandja
1390   11   |              reformálandja az emberiséget, s hogy tervét megkedveltesse
1391   11   |                   a majom mint emberbarát, s több efféle torzalakok,
1392   11   |              külföldön rokonszenvet érzek, s lerajzolja őket nekem a
1393   11   |                viscount Palmerston ajkára, s felöltözteté őt magyar dolmányba;
1394   11   |                    beszél, mint egy bajor, s németül a berlini kiejtéssel,
1395   11   |              németül a berlini kiejtéssel, s ha olykor a hajóskapitánnyal
1396   11   |                  egy-egy tót felsóhajtást, s míg a becsületes angol érzékenyen
1397   11   |              takarója az éles fájdalomnak, s hogy ez a mindent sértő
1398   11   |                 Valami hiányzott a képből, s nem tudtam rájönni, hogy
1399   11   |              Otthagytam a képet kabinomban s nehéz szívvel mentem ki
1400   11   |                    mentem ki a födélzetre, s míg szemeim a változó habokba
1401   11   |                   mentem vissza a kabinba, s amint a félbehagyott képet
1402   11   |                 amit én hibásan rajzoltam, s amit kifeledtem, ami az
1403   11   |                  megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes kidolgozás tanusítá,
1404   11   |               észrevétlen melléje simultam s vállára téve kezemet, megszólítám:~–
1405   11   |                  megdöbbenve fordult hátra s azután gúnyos tréfával viszonzá:~–
1406   11   |                   azt sem, hogy elfeledjen s lelkében ne maradjon számomra
1407   11   |              hangja a csöndes kegyeletnek, s ha egykor boldog leend,
1408   11   |                mint Szent Pál az oláhokat, s ha megmondtam, hát meg is
1409   11   |                  Megveszek egy birodalmat, s kikiáltom magamat benne
1410   11   |                  magamat benne királynak – s olyan ötvenet vágatok alattvalóim
1411   11   |                   nap, mint a parancsolat, s majd ha egy pár millióm
1412   11   |             fölségesen tenyészik az indigó s a napfényesebb helyeken
1413   11   |         kisérleteket tettem a cukornáddal, s hogy a természet minden
1414   11   |                    rögtön hozzá is fogtam, s mely évenkint körülbelül
1415   11   |                legszabadelvűbb férfiaknak, s annyira nagylelkű, hogy
1416   11   |                 éppen alkudozásban vagyok, s mely rögtön megérkezendik,
1417   11   |                  becsületesség, hazafiúság s más efféle előítéletek kényszerűsége;
1418   11   |              fensőbbség is el van törülve, s ahol a birtoktekintély zsarnokságától
1419   11   |        nyilatkozványai, a viharok, árvizek s baromfipusztító állatok
1420   11   |                  rabszellemű népek között, s ennek megtorlásaul már éppen
1421   11   |                    Túl vagyunk a tengeren, s olyanformán érezzük magunkat,
1422   11   |                ország legjelesebb férfiai, s felderítésünkre a legelőkelőbb
1423   11   |                vagy világpolgár tud lenni, s mindenütt jól érzi magát,
1424   11   |               áldásai között őket irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak
1425   11   |          magányosabb részébe az országnak, s ott mezei gazdálkodással
1426   11   |           meggyónjál és testamentomot tégy s asszekuráltasd az életedet.
1427   11   |                torkába belefagyott a hang, s az egypár, aki még győzte
1428   11   |               végéről a másikra nem látott s beletelt két óra, míg a
1429   11   |              hajókat, amiknek nekimentünk, s iszonyúan dolgozva mindenféle
1430   11   |                    ködöt harapni lehetett, s mikor dél felé javulni kezdett,
1431   11   |                     akkor eső lett belőle, s akinek még a bőre száraz
1432   11   |                     hogy én magyar vagyok, s föl sem véve az esőt, rágyujtottam
1433   11   |                 véve az esőt, rágyujtottam s füstöltem mint egy harmadik
1434   11   |                 hogy én vagyok a kapitány, s ő megy el. Kivertem a pipámat
1435   11   |                megy el. Kivertem a pipámat s befeküdtem a kabinba, Jancsinak
1436   11   |              odamentem hozzán konverzálni, s amint meg akartam cirógatni
1437   11   |                   meg fülemet.~Odatekinték s az egyik pamlagon egy fiatal
1438   11   |                    fogait összecsikorgatva s szemeit fehérével forgatva
1439   11   |               alatt meg látszott szakadni, s akármit adtak be neki a
1440   11   |                    szólt ez hidegvérrel.~– S azon nem lehet segíteni? –
1441   11   |                 láttam; beültem a kabinba, s valahányszor el akartam
1442   11   |               dohányfüst sem bírta elölni, s ha a hajó egyik oldaláról
1443   11   |                    az én dohányomat szíjja s az én csizmámat viseli.
1444   11   |                  kell bekötni, én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el
1445   11   |             tűtartókat, tubákos pixiseket, s úgy megvarrom a kaputot,
1446   11   |              virslit készíteni felségesen, s tíz év múlva úr vagyok.
1447   11   |          bizonyosan hozzászokott, gondolám s szinte jól esett, hogy nem
1448   11   |                letérdelt a holttest mellé, s egy vastag tűvel hozzávarrta
1449   11   |               ágyúgolyót varrt a lábaihoz, s azzal megfogták kétfelül
1450   11   |                   azzal megfogták kétfelül s belódították a tengerbe.
1451   11   |               csapott össze fölötte a víz, s még csak jel sem maradt
1452   11   |                   talpunk alatt ingadozik, s azt tudni, hogy ez is minden
1453   11   |              szétpattanhat, meggyulladhat, s ha az embert el nem nyelte
1454   11   |               meghallhat éhen vagy szomjan s utóbb egymást lesz kénytelen
1455   11   |                 sokat kiabálnának odakinn, s valaki az ablakomat beszegezné.~–
1456   11   |               forró kávét a nyakamba öntöm s az asztal alá esve, findzsa,
1457   11   |                   a stukaturjára esem fel, s ütődöm, verődöm mind a négy
1458   11   |                    az asszonyok jajgattak, s emellett a hajó úgy ropogott,
1459   11   |                   malomkövek lettek volna, s azok is sokalnák az ott-lételt;
1460   11   |                    kezemmel a függőágyamat s beleharapva eláldottam a
1461   11   |                    a hajó fenekén: Lyuk! – s rémséges hangon terjed e
1462   11   |                    őrjöngve nyargaltak alá s fel, csak ez egy szót ismételve
1463   11   |                    arccal benyit szobámba, s tajtékzó szájal beordít,
1464   11   |                fúrjanak a fenekén másikat, s azon meg eresszék ki – s
1465   11   |                   s azon meg eresszék ki – s mérgesen hasra feküdtem.~
1466   11   |         kiszivattyúzok, gondolám magamban, s fekve maradtam.~A betegség
1467   11   |                  nagyobb erőt vett rajtam, s a kínok dühöngése után bekövetkezett
1468   11   |                  versenyez a szenvedésben, s egyik a másikat gyötri, –
1469   11   |                  keresztül esik a halálon, s megint újra kezdi. Maga
1470   11   |                    legnagyobb irtózatokat, s nincs ereje testének megmozdulni,
1471   11   |                ágyúkat a tengerbe hányták, s erre az a gondolat támadt
1472   11   |              szikra bizonyosan odapattant, s lassankint szivárog közelebb,
1473   11   |         felvánszorogva kinyitottam ajtómat s kibuktam a födélzetre. A
1474   11   |                    menten lekapta sapkámat s elvitte, nem tudom hová.
1475   11   |       mentőcsónakokat kezdik leoldozgatni, s abbahagyják a szivattyúzást.~
1476   11   |                     az odaugrott hívásomra s a köpönyegemet megszabadítá,
1477   11   |                  hullám túlcsapott a hajón s engemet fölkapva, keresztül
1478   11   |          becsületérzés az egész nép között s ez a valaki volt a neufoundlandi
1479   11   |                ugorva, megkapta galléromat s fölemelve iszonyú torkával
1480   11   |             egyszer körülcsapta az örvény, s a hajó elbukott, helyét
1481   11   |             tengerfenékről feljövő buborék s a födélzetről fennmaradt
1482   11   |                 immár Niagara zuhatagokról s rézszínű emberekről szeretnél
1483   11   |                    egyik lehúzta csizmáit, s a talpait fölrakta a kandalló
1484   11   |             kettő-három nekiállt a falnak, s egy darab szénnel számokat
1485   11   |                   bírtam belőle megérteni, s ha valamelyikhez szóltam
1486   11   |                  valamennyi a kandallótól, s rohant az asztalhoz, anélkül,
1487   11   |                ételeket sorba fogják adni, s nagy álmélkodással vettem
1488   11   |               végig. Felmenten a szobámba, s előhivatva a pincért, megparancsoltam,
1489   11   |                 tisztítani, dohányt vágni, s más efféléket értsen.~Egy
1490   11   |              elégedve a talált szállással, s rögtön felpénzt adtam rá.~
1491   11   |                 targoncába rakta holmimat, s egy jó fél óra múlva egy
1492   11   |                azután előjött a kulcsárné, s miután megtudta, hogy én
1493   11   |         földszinten felnyitott egy boltot, s inte, hogy nézzek bele.~–
1494   11   |               mellyel meg voltam elégedve, s kérdtem, hogy honnan nyílik
1495   11   |                   lépcsőt kell felmásznom, s ha itt vagy ott feledtem
1496   11   |           szivarját a szája végébe nyomta, s elkezdtünk alkudni.~Ő kiválogatta,
1497   11   |                   meg, és mit nem tesz meg s azután megmondta a szabott
1498   11   |                 egész napra való munkáját, s felszólított, hogy ha még
1499   11   |                   fog lenni, teaestélyt ád s ekkor nem fog ráérni, hogy
1500   11   |           lépcsőkön, benyitok a szobájába, s csakugyan egy egész társaságot