bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

1501   11   |              hangnyomattal az én legényem, s olyan grimászokat csinált,
1502   11   |            kikaptam a számból a pipaszárat s kettőt-hármat olyat raktam
1503   11   |                    egyéniség benyit hozzám s nyájasan tudtomra adja,
1504   11   |                  szivesen fogadott magánál s miután leültetett, kérdezé,
1505   11   |              hozzám Frici.~Rajtam rontott, s mielőtt védhettem volna
1506   11   |                  összecsókolt, agyonölelt, s leült mellém.~A kaputtól
1507   11   |                     magam is benne vagyok, s csak a csónakban vette észre,
1508   11   |                 átláthatja, elmegyünk oda, s ott megtelepedünk.~S itt
1509   11   |                  oda, s ott megtelepedünk.~S itt egy csomó levelet nyomott
1510   11   |                  Amerikából elvbarátainak, s mikből csodadolgokat olvastam
1511   11   |                 csodadolgokat olvastam ki, s miket lemásoltattam, hogy
1512   11   |                arany fövényen jár az ember s ha megszúrja a fa oldalát,
1513   11   |                 hely nem igen lehet messze s meglehet, hogy mire mi megyünk,
1514   11   |                    Széki régi antagonistám s nem bízom olyan vállalathoz,
1515   11   |                    a lábát az üres földre, s ma már városokat számlál.~
1516   11   |                   az emberi kéz oly kevés, s hol a földet magát is nyomról,
1517   11   |                     azt magam kimángorlom, s ha látnál aratáskor a mezőn
1518   11   |                használhatóvá bírnak tenni, s ha bevetették, sövényt kell
1519   11   |                   akkor álmodom magam haza s ha ilyenkor fölébredek,
1520   11   |                 csendes ismerős szobámban, s csak akkor veszem észre
1521   11   |                midőn az ablakon kitekintek s megpillantom az idegen növényzetet,
1522   11   |                üdvözlöm, miként rokonomat, s ha e tarka madársereg közül
1523   11   |                  visszajövén bejött hozzám s azt mondá, hogy nekem is
1524   11   |                    városig elénk fog jőni, s személyesen vezetni bennünket
1525   11   |                  kocsit, lovat és ökröket, s ámbár Frici váltig állította,
1526   11   |                  végén megint összejövünk, s ha azalatt találkozunk valakivel,
1527   11   |                    amit magunkkal hoztunk, s már én bölcsen vissza akartam
1528   11   |                    kellőleg üdvözölhessem, s amint kiállok nagy prozopopoeával
1529   11   |                  nekivitte őt a keritésnek s annak nekifenve, kényszeríté
1530   11   |               lovagot lemaradni a hátáról, s gyalog tenni meg a további
1531   11   |               citoyen kezét nyujtva felénk s elébb engem, azután Fricit,
1532   11   |                   abrakolta meg paripáját, s vezetett bennünket Ikaria
1533   11   |               Ikaria”.~Frici arcra borult, s meg akarta csókolni a földet,
1534   11   |            bőszültté téve a piócák, kígyók s sajgató halak millióitól;
1535   11   |                ezrével rohant egyszerre rá s vérét kiszopta, majd ismét
1536   11   |      sziklagerinceken jártunk kötéltáncot, s egy helyütt egy ölnyit széles
1537   11   |           csizmáinkon nehéz volt az agyag, s el voltunk csigázva úgy,
1538   11   |               faágas volt leverve a földbe s azon egy szarufa keresztbefektetve,
1539   11   |                   villám soha bele nem üt, s ha megázik, egy nap alatt
1540   11   |                    hozzákötöttük a fákhoz, s magunk befeküdtünk a pavilonba.~–
1541   11   |                     hogy csörgőkígyó-tanya s az mindjárt kibúvik, ha
1542   11   |        összekerestünk egy rakás száraz fát s távol a kunyhótól tüzet
1543   11   |             raktunk, ottan virradtunk meg.~S ez bölcs gondolat volt.
1544   11   |                    olyan hideg az éjszaka, s ha folyvást nem tüzelünk,
1545   11   |               miknek förtelmes ordítozását s villogó szemeit egész éjjel
1546   11   |                    a citoyen felsóhajtva – s ez az átka az emberiségnek,
1547   11   |                 nemzet egyaránt megértsen, s azontúl nem lesz különbség
1548   11   |                   két szikla közé szorult, s oly sebesen nyargalt, hogy
1549   11   |                   csábító szépen írnak le, s mikről európai embernek
1550   11   |           válaszolta, hogy még van kilenc, s ha kívánom, számomra megkér
1551   11   |               hánytatva kék-zöld tulipánok s piros kacskaringókkal, aminők
1552   11   |                   befelé görbülő piszeorr, s alatta egy elbájoló száj
1553   11   |                füzér állatfogak lógtak alá s orra porcogóján egy hosszú
1554   11   |                   bennünket, elámult ránk, s ahelyett, hogy férje nyakába
1555   11   |                  aztán leszállt a tehénről s szépen megcsókolta a lábát.~
1556   11   |                első falatnál sírva fakadt, s kiment a házból, az én gyomrom
1557   11   |                  kibecsültessek a telkéből s magam ura lehessek valahol.
1558   11   |                   státusé, azt megvehetem, s rögtön bele is szállhatok;
1559   11   |                 végei egymásba voltak róva s közei kitömve mohával. Lerajzolni
1560   11   |                     sok szerencsét kívánt, s otthagyott a Kanahán kellő
1561   11   |                 összetákoltam valami ólat, s az éppen annyi pénzembe
1562   11   |             kőházat építtettem volna, szél s eső pedig ott jött be rajta,
1563   11   |              világról kipusztítani a pénzt s az embereket rávenni, hogy
1564   11   |                 legelnek? Ő elvitt magával s valóban, alig félórai járás
1565   11   |            közeledésünket, nekikerekedtek, s elfutottak előlünk; egész
1566   11   |                    piros, azután megkékül, s azt mondta, hogy ebből indigó
1567   11   |                  Hisz az indigó nem cserje s a szárát használják, nem
1568   11   |                  az ember szánt-vet rajta, s amúgy dunántúliasan hozzáfogék
1569   11   |                 kezeimmel az ekeszarvához, s miután kétezer holdas birtokomban
1570   11   |           bevetettem búzával, kukoricával, s már most legalább ott terem
1571   11   |                pille is bekergeti a házba, s ha valami madarat hall kiabálni
1572   11   |                szépalakú bogyót megkóstol, s azoktól aztán majd a kórság
1573   11   |                  megszagol valami virágot, s attól úgy megdagad az orra,
1574   11   |                   jön vissza nagy ordítva, s elmondja, hogy leült egy
1575   11   |                leült egy lapos kősziklára, s amint ott halásznék, egyszerre
1576   11   |                    vele az egész kőszikla, s elkezd szaladni.~– Teknősbéka
1577   11   |                  szobából ki sem léphetek, s a házam elé ki nem lehet
1578   11   |                  kell hajtanom az aklokba, s azokat jól bereteszelni
1579   11   |                    azokat jól bereteszelni s tövissel körülrakni, mert
1580   11   |                párducok, sakálok és kígyók s egész éjjel ordítanak a
1581   11   |                  az a fához volt megkötve, s ott hevert a kötélen csüggve,
1582   11   |               konfiskáltam az állat bőrét, s most lóistrángokat szabtam
1583   11   |           nyerítettek, a bőrük reszketett, s kötőfékeiket iparkodtak
1584   11   |                farkával veregetve a földet s hosszú nyelvével körülnyalogatva
1585   11   |                padlásra bújt el ijedtében, s én kiszorultam a házból,
1586   11   |               gerendát az akol hátuljából, s a házam háta mögé kerültem
1587   11   |                  Ott benyúltam az ablakon, s a puskámat, mely a falnak
1588   11   |              egyszerre fölugrott helyéből, s gyanús morgással lehajolt
1589   11   |                hogy egyik lábamat átkapja, s csak jó vastag csizmámnak
1590   11   |                  és alakja pedig undorító, s még van egy másforma féreg
1591   11   |                 mint a cérnaszál és szőrös s ha éjjel az embernek a bőre
1592   11   |             vacsorálni, eloltja a mécsedet s keresztülrágja a szúnyoghálót.~
1593   11   |                éjjel őröl a ház oldalában, s ha valami ételt meghagysz
1594   11   |            zselléreim ne nyúljanak hozzám, s legközelebb, hogy mécsemet
1595   11   |                     ki osztja fekhelyemet? S nagy ijedelmemre egy rétesformára
1596   11   |                   mondhatni hódolóimnak, – s köztünk szólván ő, mint
1597   11   |                   a mezőről tértek vissza, s danolgaták szomorú melódiájú
1598   11   |                 sietett az ajtót feltárni, s mi a belépőben Hurday Lászlóra
1599   11   |            kellemetlen összeütközése volt.~S mennyi öröm volt e találkozásban
1600   11   |                 eléje sietett az érkezőnek s némán megrázta kezét, s
1601   11   |                    s némán megrázta kezét, s amit oly régen nem láttam
1602   11   |               láttam szemében, mosolygott, s amit soha nem láttam, könnyezett.~
1603   11   |           szerettem volna nyakába borulni, s keblén kisírni magamat,
1604   11   |                    feledni fogunk mindent, s azon vesszük észre magunkat,
1605   11   |                ölnyi magasságú volt a víz, s azon szalamandrák legelésztek,
1606   11   |                kertestül együtt a dombról, s rámászott a rizsvetésemre,
1607   11   |                  oltványok ágaikkal lefelé s töveikkel felfelé levén
1608   11   |            őserdőket pozdorjává tör össze, s a legvastagabb jegenyét
1609   11   |              folyóvíz megáll a szél miatt, s keresztültör a partján,
1610   11   |                    keresztültör a partján, s a vihar addig kerülgeti
1611   11   |                   iszonyú roppanásra ébred s maga felett látja a csillagos
1612   11   |                     mint szépen meglapulni s vigyázni, hogy az embert
1613   11   |                     vereshimlő és gugavész s más mindenféle veszedelem,
1614   11   |                   polip támadt a torkában, s már annyira nem terjedt
1615   11   |                ezen segíteni tudtam volna, s a szegény fiút megfojtotta
1616   11   |                   cammogást az ajtóm előtt s citoyen Kurcz szavára ismerek,
1617   11   |                 volt hasítva méltóságosan, s belőle egy nagy rézperec
1618   11   |                   szuszogott rettenetesen, s egész szobámat eltöltötte
1619   11   |                megértve, kinyúlt az ajtón, s bevezette a nekem szánt
1620   11   |              kacika meg nem fogta a fülét, s fülénél fogva oda nem vezette
1621   11   |                   nyakából a tarka kutyát, s jelek által tudtomra adá,
1622   11   |                   tüzet rakott az udvaron, s miután azt vagy tizenkétszer
1623   11   |            kiabálás közt keresztülugrálta, s engem hasztalan biztatott,
1624   11   |           bicskáját, a kutyát leölte vele, s felhúzta azt egy fanyársra,
1625   11   |                 teszek én arról, – mondám, s előhozva egy kulacsot tele
1626   11   |                odanyújtám azt a kacikának, s míg ez azzal volt elfoglalva,
1627   11   |             táncolni, a fejszéjét forgatva s danolva, mintha farkasoktól
1628   11   |                   reszketve fogadott szót, s a rézszínű Góliát úgy áthajította
1629   11   |                  vállán, mint egy macskát, s miután Kannibal herceg nagy
1630   11   |                   párszor összeropogtatta, s a levegőbe bukfenceztette
1631   11   |                     kiálték nekigyürkőzve, s derékon kapva az óriást,
1632   11   |                    egyet lódítottam rajta, s azzal úgy teremtettem a
1633   11   |                  lehajtá előttem a földre, s talpamat feltette nyakára,
1634   11   |                 emlékül elhoztam hazulról, s nekem adta a magáét, mely
1635   11   |                   kibújt bőréből örömében, s ígérte, hogy rögtön elvisz,
1636   11   |                 felültem a kacika nyakába, s mondhatom, hogy kivált ily
1637   11   |               messzire elkísért bennünket, s mikor egy tó mellett elmentünk,
1638   11   |                 elmentünk, hogy ügyességét s hasznavehetőségét bebizonyítsa
1639   11   |          bebizonyítsa előttem, beleugrott, s nagy örömmel úszott vissza,
1640   11   |               előveszed, míg visszajövök – s ezzel búcsút vettem tőle,
1641   11   |                dacára is jól esett látnom, s amint tapasztalám, ő is
1642   11   |              valami históriai szentséghez, s míg a nedv ajkainkat érinté,
1643   11   |                   lehetsz becsületes ember s eggyel többen vagytok otthon.
1644   11   |                    egykor idegen országban s koldusok a haza földén.
1645   11   |                   megfutni minden baj elől s nagylelkűséget csinálni
1646   11   |       nagylelkűséget csinálni az önzésből, s a szívtelennek azt mondhatni,
1647   11   |                    is a világ! Eredj haza, s ha nem tudsz egyebet használni,
1648   11   |              Mindig titkolta előlünk baját s az egyetlen orvosságot,
1649   11   |                  be. Orvosa átismeré baját s rég megmondá előttünk, hogy
1650   11   |          orvosszere sem gyógyít meg engem, s még csak enyhíteni sem engedte
1651   11   |                órákban megszorítá kezemet, s odavont ágyához:~– Ismersz-e
1652   11   |                    ellenségeivel kibékült, s legjobb barátaival haragot
1653   11   |              ülhetnénk. Erre ő vállamra üt s azt kérdi: – mért nem megyek
1654   11   |           megbántam bár, de nem vallom be? s ha itt vagyok, itt megőszülök,
1655   11   |             pisztolylövést hallok belülről s rá Leona kétségbeesett sikoltását.~
1656   11   |              sikoltását.~Ijedten berontok, s ím az ifjút egy pamlagra
1657   11   |                 leszek. El leend hagyatva, s kénytelen lesz visszamenni
1658   11   |                      szólt haldokló hangon s mosolyogva veté utána: –
1659   11   |                haldoklónak adott fogadásom s egy élő angyalnak földi
1660   11   |            ananászt teremne minden szál fű s patakban folyna tej és bor,
1661   11   |                  tövist teremne minden rög s az a négy fehér folyam az
1662   12   |                    romjaira vannak épülve, s azok a kecskék amott királyok
1663   12   |                  két-három napi járóföldre s valahány halmot megkérdenek,
1664   12   |                 elmegy mellette egykedvűen s csodálva kérdi, hogy mit
1665   12   |                    azok az élő nép szívébe s a messze kornak tündérszerelméről
1666   12   |                    a történetileg naggyal, s ahol kifáradt a bölcs és
1667   12   |                  faragták tele a bérceket, s mikor már nem voltak sem
1668   12   |        körülfolyták a komoly faragványokat s most ott állnak e másfélezredéves
1669   12   |                háromszáz lépcső vezet fel, s ott egy kiálló emelvényen
1670   12   |                   valaha ott járt a folyam s most ismét kiszabadítá magát
1671   12   |                 emberi kéz rakta börtönből s szabadon zúg, csattog ismét
1672   12   |                 szikláról sziklára omolva, s fergeteg idején száz mázsás
1673   12   |              haragjában a sziklákról letép s alant ismét összetorlaszt.~
1674   12   |              sassanidák fejékéhez hasonló, s alakjának plasztikai szépségéről
1675   12   |                   szedve, alóla görbe kard s hátul megnyúló sandalák
1676   12   |                 engedi az idomok tökélyét, s emellett a ráncolatok oly
1677   12   |                    kapcsoló rózsák szirmai s a király páncéljának egyes
1678   12   |                belehalt volna vállalatába, s nem támadt volna utána senki,
1679   12   |                bolthajtások domborművei, – s a behistani átvágás – mind
1680   12   |          szobrászát összehívatta a király, s egy nagy, gömbölyű terembe
1681   12   |                   hogy el ne vakuljon bele s erőtlennek ne érezze kezét,
1682   12   |                 megrántá a függöny bojtját s az felgördült a szobrászok
1683   12   |                  oldalait befolyta a borág s még párkányai is be voltak
1684   12   |                 voltak ültetve falrózsával s tarka, hosszú fűvel, melynek
1685   12   |       lélegzetvisszafojtva tekintenek oda, s szemök világa vész!~Hat
1686   12   |            átlátszanak, mint az alabástrom s hajlékonyak, mintha semmi
1687   12   |               szemnek csak egy sugára van, s az mind Shirin arcán jön
1688   12   |                   égett a szenvedély tüze, s a szempillák csukódása boldogságot
1689   12   |                  Egy pillangó után kapott, s azt elfogta egy rózsára
1690   12   |                   Ekkor megszánta a lepkét s tenyerére téve, szélnek
1691   12   |                Most valami hidegre lépett, s felsikoltott; – azt hívé,
1692   12   |                  elnevette magát ijedelmén s kacagott, mint egy társaival
1693   12   |                 megsiratta, hogy elgázolá, s keblére tűzte éledni; –
1694   12   |           negédesen húzva vállacskái közé; s egy szóra összerezzent,
1695   12   |                 nekik, hogy távozzanak el, s egyedül maradt, ábrándozó
1696   12   |               alakkal eldűlve a vízparton, s koszorúja virágait egyenként
1697   12   |                   Végre keblére tevé kezét s hosszan felsóhajtott, arcán
1698   12   |                     ha nem látja-e valaki? s azzal megoldá nyakán és
1699   12   |                   a király – most menjetek s gondolkozzatok róla; egy
1700   12   |                   ez térdeire volt rogyva, s fejét lehajtva keblére,
1701   12   |               önbizalommal a vén szobrász, s amint észrevette ekkor az
1702   12   |             tekintettel kelt föl térdeiről s Harun vállaira támaszkodva
1703   12   |              meglátni az udvar palotáiban, s oly különös volt magaviselete,
1704   12   |                   egyszer-egyszer megállt, s büszkén széttekinte maga
1705   12   |                 lelki vágy volt egyesítve, s azzal mintha fáznék, hirtelen
1706   12   |               urának arcáról a gondolatot, s ha a király Shirin szerelméről
1707   12   |                 kellemeiről beszélne neki, s valami mondhatatlan édes,
1708   12   |                    felbőszítve indulatait, s mikor ismét a királyi széken
1709   12   |              szívéről a vérszomj démonait, s a bosszúálló kardnak élét
1710   12   |                  reszkető hárfapendülés; – s ha a király magános óráiban
1711   12   |             szobrász elfeledé Shirin arcát s egy más nimfa képét másolta
1712   12   |                túllármázta Barbud hárfáit, s halált ordíta valamennyi
1713   12   |                  most elé az ősz szobrász, s a fehér lepelt föllebentve,
1714   12   |                  többi szobrot, nézte ezt, s borusan hajtá homlokát tenyerébe.
1715   12   |                  homlokán a kedvetlenséget s aggódva kérdé: – nincs-e
1716   12   |                 epedett, lábai mellé leült s megvetőleg nézte az összetört
1717   12   |               hangja, az arcnak ragyogása, s a szemeknek bűbája van;
1718   12   |             keresztül melegítette a követ, s élő lelket adott neki, mely
1719   12   |                    dobogását lehete látni, s a félig letakart inger tette
1720   12   |               midőn Shirin fürödni készül, s öltönyét csak a rózsafüzérek
1721   12   |                   még nem tanult szeretni, s azt a szépséget, mely önmagát
1722   12   |             lábaihoz borult szenvedélyesen s csókjaival halmozá el azt.~
1723   12   |                 király előhívatá főpapját, s a nap-bálvány aranyképére
1724   12   |              fölemelé lecsüggesztett fejét s a király elé lépve, hőségtől
1725   12   |                   harcosa kezéből a dárdát s Ferhádnak rohant vele, ádáz
1726   12   |                 el-elhallgattak egyszerre, s Barbud elfeledé a zenét
1727   12   |               dallamát, együtt sírni vele, s érezni keblének dobbanását.~–
1728   12   |                 Ferhád fölvevé kalapácsát, s a szoborhoz lépett.~– Te
1729   12   |                 csak ígérni tudsz, király, s ha a megadásra kerül a sor,
1730   12   |                  óhajtásainak megfeleljek, s mit tehetnél te akkor?~–
1731   12   |                    király letevé fegyverét s Ferhádhoz lépett nyugodtan.~–
1732   12   |                  hintálva azt jobbra-balra s tréfás enyelgéssel rángatva
1733   12   |                 vagy, csak óhajtanod kell, s kívánságod teljesült. Kosru
1734   12   |             körülölelné e zöld pálmafákat, s ahol keresztül látni rajta,
1735   12   |               magasra szökellve ismét fel, s amint a köröskörül visszahulló
1736   12   |                 csodára virágozni kezdtek, s némely virág, mi csak színei
1737   12   |                 Kosru újra hívatá Ferhádot s parancsul adá neki, hogy
1738   12   |                   vagy rossz álmaid vannak s azokon tünődöl? Tán kedvenc
1739   12   |              szarvast láttál a vadászaton, s annak bűbája fogta meg szíved?
1740   12   |                  virágok között csergedez, s ha ez a patak fekete márványszobámban,
1741   12   |                 szökőkút lövellne magasra, s én abban megfürödhetném.
1742   12   |                 hajtott úrnője kívánatának s visszament Ferhádhoz.~–
1743   12   |                    hegyen legelő nyájakat, s azoknak tejét a nagy kőmedencékbe
1744   12   |                   midőn Shirin fölébredett s ágyának arannyal áttört
1745   12   |                  szüntelen túláradva rajta s a medencét szinültig töltve.~
1746   12   |          ragadtatva kívánata beteljesültén s kéjelgő örömmel állt bele
1747   12   |                    tejhullámban lubickolva s ajkaival a fehér szobor
1748   12   |                  szirma vetődik fel abban, s körültáncolva a kelyhet,
1749   12   |                    egy lótusz levele volt, s csodálkozva vevé észre,
1750   12   |          csodálkozva olvasá el a mondatot, s akkor egyszerre bosszúsan
1751   12   |                 tépte szét a virágszirmot, s elhinté azt a medencébe.~
1752   12   |                  egymáshoz illeszteni őket s sóhajtva rejté keblébe.~
1753   12   |                   azt hirtelen felragadta, s nézte, mi rajz és mi leend
1754   12   |               hanem elrejté a másik mellé, s várta, sejté, hogy még egy
1755   12   |                   bír senki teljesíteni, – s azzal elmondá az álmot.~
1756   12   |                   sóhajtott a szerelemért, s mosolygott a diadalért.~–
1757   12   |                  Shirinnek a magyarázatot, s Shirin megtudta belőle,
1758   12   |                  gondolá magában a király, s átadá Ferhádnak a teljesíthetetlen
1759   12   |                   művész fogta kalapácsát, s a meredek sziklafalba egyenesen
1760   12   |       kiszámítással függtek egymás fölött, s bátor főnek kellett lenni,
1761   12   |              meglátogatá Ferhád a királyt, s megdöbbentő hangon monda
1762   12   |                 Takhti-Bostanra tekintett, s zöld fákat látott annak
1763   12   |                    súgá fülébe a szobrász, s eltávozott.~A király szorongó
1764   12   |              odavarázsolt bokrokon függtek s néha egész éjszakán át ott
1765   12   |                  egy epedő arc néz le reá, s énekét az zengi vissza;
1766   12   |                  Badaverd minden kincsein, s Artemizia palotái tízezernyi
1767   12   |                 tudtomra adandja, mi bánt? s intésére egész testem átlátszó
1768   12   |                 lesz képes megorvosolni.~– S minő volt azon virág?~–
1769   12   |                   sisakok voltak feltűzve, s midőn e kis sisakokat felfordítám,
1770   12   |                  király sírt, ha őt látta, s összehasonlítá szobrával; –
1771   12   |                   a szobor oly életteljes, s a hölgy maga oly holthalavány.~
1772   12   |                élet folytatása az álomnak, s az álomban megszólalnak
1773   12   |                   hagynak nyomot a földön, s nem merülnek el a vízben,
1774   12   |                millió aranyszárnyú lepkét, s azoknak fényporával behinté
1775   12   |                   ki szerelmében megőrült, s őrültsége hatalmával csodákat
1776   12   |                  pillanatnyi szeszélyeért; s míg az ifjú hölgy az ősz
1777   12   |             lélegzett. Előhívatá Ferhádot, s diadalmas arccal mondá:~–
1778   12   |                  sóhajta búsan a szobrász, s vette kalapácsát és ment,
1779   12   |                   lehete hallani mindennap s ha esténként a királyné
1780   12   |                     a csengő kalapácsütést s minden ütés után e kiáltást:
1781   12   |                     A szerelem őrültséget, s az őrültség emberfeletti
1782   12   |               mindig tovább-tovább haladt, s a szobrásznak nem volt elég,
1783   12   |                   ellenállhatlanul haladt, s már végéhez közelítve, Kosru
1784   12   |                    odament hozzá egy napon s felajánlá, hogy ő megöli
1785   12   |                  tegyed, – szólt a király, s útjára bocsátá a nőt.~Omaya
1786   12   |           tizennégy nap óta halva fekszik, s a király és az egész udvar
1787   12   |             szavakra, kalapácsát elhajítá, s maga is utána hullott le
1788   12   |                  le a száz ölnyi magasból, s ott, halhatatlan művei csarnokában
1789   12   |                 éjjel leesett a szikláról, s nincs, aki megkezdett művét
1790   12   |                   hol a tündérek lejtenek, s fürödnek aranyos tóban;
1791   12   |                élet folytatása az álomnak, s a szerelem egy örökkétartó
1792   12   |                 Ott megtalálta Ferhádot is s azóta nem szűnt meg boldog
1793   12   |               eljöttek a shiraszi leányok, s a király engedelmével eltemették
1794   12   |                  mindkettő halálát okozta, s tüskét vettetett föléje.~
1795   12   |                   melyet róla neveztek el, s gyakran édes csalódással
1796   12   |                    kalapácsa nyelét vágta; s mely kihajtott, ahová lehajítá;
1797   12   |              megtermi rózsáit és töviseit, s a „szép Shirin” szobrát
1798   13   |          emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról ivadékra szállt
1799   13   |                 ivadékra szállt a történet s maig is úgy emlékeznek arra,
1800   13   |        bivalybőröket viselő dragonyosokból s célbalövő muskétásokból
1801   13   |                 kalandornép csavargott alá s föl, szemre-főre egymáshoz
1802   13   |                  is elpusztított a háború, s kétségbeesés, nyomor és
1803   13   |                  kaszát, csákányt ragadni, s felcsapni kurucnak vagy
1804   13   |           gyújtogatva, ahol megharagudtak, s szétszaladva, ahol megijedtek.
1805   13   |                   mint amennyi irtózatost, s neveikkel egyfelől a dajkák
1806   13   |              udvarán, pofonüté, megáldotta s otthagyta, rábízván, hogy
1807   13   |                 volt a tisztes matrónának, s több százezer forintra menő
1808   13   |             műveltek, világhírű könyvtára, s mindenféle beneficiumai,
1809   13   |       agyonverésében tüntették ki magukat, s hősi tetteit énekli bűnös,
1810   13   |                   Kleopatrát, Szemiramiszt s más afféle szemtelen asszonyszemélyeket
1811   13   |              szabad vetni, tánc, hegedűszó s más hívságos dolgok örökre
1812   13   |                  kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb
1813   13   |      egyszer-másszor női alakot ne lásson, s tizennégy éves korától húszig
1814   13   |         villámlásról és tengeri zivatarról s más efféle erényes tárgyakról;
1815   13   |             beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint
1816   13   |                   volt Gerzson úr segédje, s emellett oly jámbor érzelmű
1817   13   |             eszközöket a tanár úr számára, s csupán olyankor adva tanújelét
1818   13   |               lehet a levegőt meggyújtani? s a villanygép alatt papirosembereket
1819   13   |                 reggel ott van a múzeumban s csak a késő estve választja
1820   13   |            figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy roppant kerekes
1821   13   |                 bírt megválni a látcsőtől, s ha sokáig nem láthatá a
1822   13   |           teleszkópiumok ég felé fordítva, s munkában a görebek és légszivattyúk.~
1823   13   |                    kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor
1824   13   |                délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani, szerelmes
1825   13   |                    ifjú a múzeum ablakában s beszélgetett egymás között:~–
1826   13   |                    hátha a szél félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletű
1827   13   |               félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletű úr kapja
1828   13   |               lehet kapaszkodni a bodzafán s a kötélen megint feljöhetni.~–
1829   13   |                melybe Józsefet beleültette s a kötelet az ablak keresztfája
1830   13   |                    a verset a rózsák közé, s Áron markában újra fölemelkedék
1831   13   |                   helyet is félve kerülték s dobogó szívvel hallák reggel
1832   13   |                 helyen az adonicus sántít.~S ezzel markába nyomta a kérdéses
1833   13   |                 rögtön ráismert az írásra, s vége volt előtte József
1834   13   |                   történő eseményekről is, s éppen nem iparkodék elrejtegetni
1835   13   |           összerakni a kívánt mennyiséget, s midőn mindazt szekerekre
1836   13   |                    előjön a maga lyukából, s elveszi tőlük az egész szállítmányt,
1837   13   |                   felülteté a maga hadait, s megesküvék, hogy porrá égeti
1838   13   |                  hogy porrá égeti Enyedet, s bor helyett a vérét issza
1839   13   |                 már Marosújvár körül járt, s ahogy a közbeeső falukkal
1840   13   |                   kőfallal volt bekerítve, s többrendbeli bástyatoronnyal
1841   13   |                  Itt tartattak a céhládák, s nagy veszedelem idején ide
1842   13   |              mesterek legényeikkel együtt, s ők képezék az Isten várának
1843   13   |                       szóltak lelkesülten, s másnap reggel a kémiai leckén
1844   13   |                    meg a hallgatóteremben, s hallani sem akarnak egyébről,
1845   13   |            fringiát takargat a tógája alá, s iszonyúan ráförmedt:~– Még
1846   13   |                    pusztító gallusok ellen s agyonverték őket.~Gerzson
1847   13   |            dárdákat pedig szekérre rakatá, s elzáratá a templom alatti
1848   13   |              bennük, újra összebeszélének, s miután fegyvereik elszedettek,
1849   13   |                 magának kiki egy husángot, s azokat a tóga alá rejtve,
1850   13   |                    sem kulcsa, sem kereke, s mind valamennyi nyírott
1851   13   |               kurucoktól, kik hosszú hajat s fülig kent bajuszt viseltek.
1852   13   |               kecsegehátú rézsisak borítá, s páncélpikkelyes kesztyűkbe
1853   13   |            nyugtatá.~Széles, tunya képéből s nemtelen vonásaiból ugyan
1854   13   |                  sem érdemei nem juttaták, s ahány csojtár, ahány darab
1855   13   |                    csillogott a szennytől, s orcája bátran dicsekedhetett
1856   13   |               tisztelettel és kalaplevéve, s nagyobb megtisztelés okáért
1857   13   |                   fog már többet beszélni, s leereszkedőleg vállára veregetett. –
1858   13   |                 Gerzson úr meghajtá fejét, s most a főbíró szólalt meg
1859   13   |           Bórembukk fülébe súgott valamit, s azzal rosszul rejtve ravasz
1860   13   |               menjen haza a maga lakásába, s éjszakára tegyen gyertyát
1861   13   |               tegyen gyertyát az ablakába, s ami szegénységétől kitelik,
1862   13   |                   és vének visszahivattak, s késő estig nem szűnt meg
1863   13   |               Isten házának oltalma alatt, s e kérelmet a többi szűzek
1864   13   |                    mázsás harangja állott, s amint kitekinte a torony
1865   13   |                    város felé hömpölygeni, s nemsokára kivehetővé lőn
1866   13   |                   bírt meghúzni két férfi, s mielőtt a csoport a várost
1867   13   |                 vészharang a város felett, s azon pillanatban talpon
1868   13   |                  talpon volt minden ember, s mintegy összebeszélésre
1869   13   |                dühbe jött e kijátszatásra, s parancsot adott, hogy rögtön
1870   13   |              kardélre hányatja a lakosokat s a hajadonokat kiosztja katonái
1871   13   |              vigasztalá őt Trajtzigfritzig s e biztatással egyszerre
1872   13   |             kötőfékjét a főbiró kezébe adá s úgy vezetteté magát az utcán
1873   13   |                 professzor nyakába ült fel s nevetséges iszonyattal viteté
1874   13   |                  rektor leányát, Klárikát, s mint emelé azt nyergébe
1875   13   |             megölöm egymagam valamennyit – s hanyatt-homlok rohant le
1876   13   |              sarkából vetve a bezárt kapu, s a másik percben mint a bolygatott
1877   13   |                   szorítva a labonc sereg, s az első ordításra vérszemet
1878   13   |                  fordítottak a csatatérnek s iparkodtak a városból kifelé.
1879   13   |           átkarolta az ölébe tett leánykát s vitte magával, szemeivel
1880   13   |              galléron ragadá Gerzson urat, s úgy hucolta őt magával,
1881   13   |                 párjára talált a futásban, s elmaradt magára tülekedni,
1882   13   |                 teher alatt kifáradt a ló, s amint az említett kis patakhoz
1883   13   |      fellegszakadás árja elhordta a hidat, s a víz túlömlik a parton.~–
1884   13   |             elereszté Gerzson úr gallérját s tenyerébe kapva a taglót,
1885   13   |             visszavágott a diák doronggal, s úgy talált a labonc körmére
1886   13   |                  puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
1887   13   |                hogy meghajlott bele a bot, s a labonc feje egyszerre
1888   13   |                    Áron kezében a fütyköst s ki akarta azt abból csavarni;
1889   13   |                 jól megfogá azt két kézzel s ilyenformán nagyokat rántva
1890   13   |                 míg mind a kettő kifáradt, s akkor farkasszemet kezdtek
1891   13   |                  jaj neked is, nekem is; – s azzal egyet rántott ellenfelén,
1892   13   |                menekülés, leszálla lováról s kihúzva a kardját, nekifordult
1893   13   |                  csak megnyálazta tenyerét s középen fogva a botot, merészen
1894   13   |                      ordítá az magánkívül, s kardjával hozzávágott szörnyen.
1895   13   |               kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta
1896   13   |                   két kézre fogta a botot, s úgy vágta derékon ellenét,
1897   13   |                    meggyilkolni, reárohant s lábával reágázolva, egy
1898   13   |               valaki. Hirtelen oda futott, s a tógánál fogva kihúzta
1899   13   |                  szép szavakkal ájultából, s akkor mind a négyen térden
1900   13   |                    ötven esztendeje immár, s a két fűzfa folyvást zöldül
1901   13   |           egymásnak a regét a két fűzfáról s elénekelve, hogy: „Erős
1902   14   |                    boldogot, boldogtalant, s cserében viselitek érte
1903   14   |                   szót, a fázást, éhezést, s éltek megpanaszolt kegyelemkenyéren –
1904   14   |           meghajolt az utcán minden ember, s sarkantyúitok pöngésére
1905   14   |               törvényt kerek piac közepén, s a tisztes, kondor szakállú
1906   14   |                    a káguárnak az ő bőrét, s azzal övedzétek körül derekaitokat,
1907   14   |                  mint a hegyekre esett hó, s viselték azokat szépen kivarrva
1908   14   |           körülszegve szironyos szalaggal, s csinosan körültekerve a
1909   14   |                 hogy a szép gömbölű vállak s az ideges, sima karok szabadon
1910   14   |                  neki karddal és dárdával, s hogyha vándoroltatok szomszédok
1911   14   |                 ezüstöt kínáltak a hegyek, s ami többet ér tejnél, vajnál,
1912   14   |              gyümölcsfái erdőszámra nőnek, s ami drága csemegéket mi
1913   14   |                 hagyják nyírni gyapjaikat, s őszig semmi gondja rájuk
1914   14   |                 gyomrai aranytól terhesek, s hogy az embernek még a kereséssel
1915   14   |              kimossák azt onnan a patakok, s elszórják a parton.~Újabbkori
1916   14   |               minden utcát, minden piacot, s a legmagasabb bolthajtásokról
1917   14   |                    alakjaival felcifrázni, s akik e tömör, vastag oszlopokat,
1918   14   |                    akartak e földön lakni; s íme házaik túlélték uraikat,
1919   14   |                   házaik túlélték uraikat, s az épületek még állnak,
1920   14   |                 mind meg voltak népesülve, s éjjel-nappal olyan zaj volt
1921   14   |                    lett, ami volt az apja, s egyik osztályból a másikba
1922   14   |              azokat lenézte a többi három, s azoknak be sem volt szabad
1923   14   |       selyemruhákat e magasztalt termetre, s ragyogó gyöngyöket fekete
1924   14   |                  gyöngyöket fekete hajába; s amilyen szépen tudta verni
1925   14   |            ellenséget éles, görbe karddal, s egyiknek a híre sem volt
1926   14   |                volt kisebb, mint a másiké, s egyik is oly forrón szerette,
1927   14   |            végeláthatatlan tatárcsordával, s körül feléget erdőt és falut
1928   14   |                 sor igazgyöngy volt fűzve, s pártája ragyogott tűzvillogású
1929   14   |            gyöngysor fogai eleven rózsánál s igazgyöngy füzérnél, s egész
1930   14   |            rózsánál s igazgyöngy füzérnél, s egész tekintete, járása,
1931   14   |                magasra volt felkanyarítva, s körülfogva egy ércabronccsal,
1932   14   |                     szemébe a másiknak is, s így szólott hozzájuk:~–
1933   14   |              kobzodat, ragadd te kardodat, s menjetek az ellenség elé.
1934   14   |               egyik jobb, másik bal felől, s megöleltek, és úgy haltok
1935   14   |                    szál sem esett le róla, s tudtára adták szándékukat.~
1936   14   |                  hosszú, csíkos palástját, s kiméne velük együtt a piacra,
1937   14   |                  erős lármát támaszta már, s mint nagy veszedelem idején
1938   14   |                    hódítót megengesztelni, s kiválogatni az országból
1939   14   |                   kegyelmezzen Zingarának, s ne rontsa el a szép tornyokat.~
1940   14   |                 akarta hagyni az országot, s bujdosni világtalan világig,
1941   14   |                idegen tatár itatta lovait, s nem ölelni meg többé azon
1942   14   |                 megmérkőznek vele emberül, s ha a Buddhának, a százkezű
1943   14   |         elhulljanak, ám el fognak hullani, s ők lássák, ki védi meg őket
1944   14   |              kedvese, a költő és a bajnok, s mind a négyen felállának
1945   14   |                  addig beszéltek a néphez, s nem hagyták egymást szóhoz
1946   14   |                   halljátok amit beszélek, s legyetek azután mindnyájan
1947   14   |                    szép barna menyecskéink s a mi gyönge húsú ifjú magzataink,
1948   14   |                  az öreg beszéde a népnek, s felkiáltának rá nagy örömmel,
1949   14   |              felkiáltának rá nagy örömmel, s egyszerre annyi kard emelkedett
1950   14   |                 lehullanak a cserebogarak, s a vitéz bajnokok nemkülönben
1951   14   |             kitisztította, kifényesítette, s azután kiálták: haljunk
1952   14   |                  Sorra járták az országot, s akiket az ősz jós beszéde
1953   14   |               bajnok egy csoportba gyűjté, s e kis csoporttal elindulának
1954   14   |              lerontva a bálványok oltárait s leöldösve tisztelőit, sokszor
1955   14   |                  Mange kisded csapatjával, s keservesen tapasztalák,
1956   14   |               Ruhiva és leánya és a költő, s ha jött felőlök a szél,
1957   14   |                    költő lelkesítő énekét, s ha visszatekintének a harcosok,
1958   14   |                  ősz kiterjesztett karjait s a szép szűz repkedő hajfürteit,
1959   14   |                 mint csatára intő zászlót, s új erő szállt szívökbe tőle,
1960   14   |                  erő szállt szívökbe tőle, s még jobban verték az ellent.~
1961   14   |                    csoportokba verekedtek, s százezrével tódultak a csatatérre,
1962   14   |                    majd a folyam partjára, s várják ott, hogy fognak
1963   14   |         leaprítanak.~De amint odaérkeztek, s megállva egy hegyoldalban,
1964   14   |              magukat Mange csapatja előtt, s azt izenték neki, hogy ő
1965   14   |                   annak a hátába kerülnek, s minthogy a tatárnak hátul
1966   14   |                   sokaságú tatárhad ellen, s reggeltől estig verekedett
1967   14   |         sziklaszorosnak támasztva seregét, s reggeltől estig várta, mint
1968   14   |                szépen szedék a sátorfákat, s ahonnan jöttek, arra visszamentek,
1969   14   |                 jöttek, arra visszamentek, s azóta ki tudja, hol járnak
1970   14   |                  kerültek Mange háta mögé, s körülfogták a bátrak csapatját,
1971   14   |               bocsátá el a kardot kezéből, s haldokló szájával is hazája
1972   14   |                nyíl keresztüljárta szívét, s odaszegezé a földhöz; még
1973   14   |                  akkor is verte a húrokat, s kezének utolsó mozdulatja
1974   14   |                  midőn el volt már veszve, s ott lerogyott két vőlegénye
1975   14   |        feleségeiket ökreikre, szamaraikra, s el-kivándoroltak a téjjel-mézzel
1976   14   |                   koldulva, csenve, csalva s vándorolva és sehol meg
1977   14   |                 hogy ők Egyiptomból jönnek s Pharao ivadékai, ami pedig
1978   14   |                    a legaljasabb munkákat, s mulattatja a vigadni akarókat,
1979   14   |             mulattatja a vigadni akarókat, s üldöztetik a rendszeretők
1980   14   |                    főurak mulatási hajlama s a nép kedélye legjobban
1981   14   |              költők nem megalázó dolgokat, s úri asszonyságok zongorázzák
1982   15   |                 hang a vad madár kiáltásán s az örökké élő zuhatagon
1983   15   |                   korhadtak, földdé váltak s a rohából új fa nőtt ki,
1984   15   |               bérci patak zuhog oly vígan, s most, midőn a porlott fákat
1985   15   |                 itt-amott a föld alá bújna s másutt ismét előjönne.~Fenn
1986   15   |                   mint egy közönséges kád, s ha valaki a túlsó hegy ormáról
1987   15   |                  vízitündérek országa volt s a zöld vízikirály térdig
1988   15   |                  apró-cseprő tündérkéivel, s egész hosszú délutánokon
1989   15   |                nagy harangvirágok üregeibe s onnan kukucskáltak elő,
1990   15   |                   gyöngyvirág kelyhecskéit s mézharmatot ittak belőle,
1991   15   |                szembeszálltak a tücskökkel s más harcias kinézésű bogarakkal
1992   15   |                harcias kinézésű bogarakkal s hős csatákat vívtak velök,
1993   15   |                 nagy pávaszemes pillangót, s ingerkedtek a csúf, fekete
1994   15   |             ártatlan legyecskéket fojtogat s azokból szőttek-fontak vékony,
1995   15   |                 behúzta magát vén faodvába s ott elüldögélt, nem bántott
1996   15   |                moha, képén ezer ránc volt, s kezei, mint a reves fa,
1997   15   |          szemeiknél nem volt kékebb az ég, s sárga hajuk mintha csupa
1998   15   |                    nefelejtsből, liliomból s oly bűbájosan daloltak,
1999   15   |                   fű, fa megállt hallására s a zengő madarak elhallgattak,
2000   15   |             emberek látogatták meg a tájat s megtetszett nekik a szép,