bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

2001   15   |                    tiszteletére”, mondának s oda a tengerszem partjára,
2002   15   |                    harangocskát szereztek, s attól fogva évről-évre nagy
2003   15   |                   laktól távol eső helyen, s megenyhülve, megvigasztalva
2004   15   |                    megcsendíté a harangot, s az ősrengetegben szerteszálló
2005   15   |                 nap lesüthessen a víz alá, s a tündérek feljöhessenek
2006   15   |             azonban idáig is elhallatszott s a vízikirály mérgében tépte
2007   15   |                   mérgében tépte szakállát s a bűbájos vízitündérkék
2008   15   |                 fogadott egy székely gazda s bár előre jól megmondta
2009   15   |                azért is odaterelte azokat, s amint ráesteledett az idő,
2010   15   |        ráesteledett az idő, tüzet gyújtott s mellé hasalt.~Alighogy elszunnyadt,
2011   15   |                 bika akar csordájára törni s kapva furkósbotját, arra
2012   15   |                  térdig süllyedt valamibe, s csak alig tudott kivergődni
2013   15   |       visszavánszorgott elhagyott tüzéhez, s minthogy meg volt ijedve
2014   15   |               tanult odahaza a lidércekről s nagyon megörült, hogy most
2015   15   |                Anna-kápolnából a harangot, s vesd bele a tengerszembe,
2016   15   |               gilvát szorított volna bele, s megígérte, hogy elhozza
2017   15   |               mintha vízben, sárban járna, s reggel meglátszott a nyoma,
2018   15   |                 tolvaj levette állványáról s olyan nehéz volt ez neki,
2019   15   |                gyilkos örömmel futott oda, s legelső dolga az volt, hogy
2020   15   |                   kitépte a harang nyelvét s mint hatalmas királyi pálcát,
2021   15   |              nagyot szólt az a vízbe esve, s még a víz alatt is zúgott.
2022   15   |            kétfelől nyakába akasztá azokat s kérdezé, hogy merre menjen
2023   15   |                    összefogja jól a bürüt, s nem szakad le az ember alatt.”~
2024   15   |                    juhász jól vigyázott rá s szép óvatosan lépkedve,
2025   15   |                   végre lerogyott alattuk, s azután nem bírt fölkelni
2026   15   |                    bikával megszaporodott, s csak arról lehete megtudni,
2027   15   |               maradt a derekán által fűzve s két szarván két felől ott
2028   15   |                    a kápolna csengettyűjét s azonnal sietett ama pénzen,
2029   15   |                vett tündérek a kápolna elé s csufondárosan kötekedtek
2030   15   |               volna hozzá a megnyílt égből s kézenfogva elvezette volna
2031   15   |               biztatta őt, hogy ne féljen, s szállt vele a nagy mélységbe
2032   15   |              százkarú szövedék megkötözte, s rajta ült a zöld tündérkirály,
2033   15   |             megijedt, hogy a vízben marad, s amint a szent nő keze után
2034   15   |                     leszállni a vizek alá, s felkeresni a víz fenekén
2035   15   |                  őket, kiszívták lelkeiket s hulláikat sem bocsátották
2036   15   |                    megsirattak már odahaza s aggodalmas apák, anyák kérve
2037   15   |                   megindult a tó partjáról s tova terelte a csordát,
2038   15   |                 hogy el ne mehessen onnan, s maga leült a vízpartra.~
2039   15   |           körülszegve; kertem korallvirág, s eleven növevény, pók szövi,
2040   15   |                hurkolá a kötél másik végét s megveregetve a vezértulok
2041   15   |                  partra, megfogom a kezét, s ha akkor azt mondom: „hopp
2042   15   |         pásztorifjú, elhagyta a fuvolaszót s megszólítá bátor hangon:~–
2043   15   |                  megszánta a gyönge ifjút, s szelíd csengő hangon mondá
2044   15   |                 derekamról, íme átengedem.~S azzal kihajítá övét s gyöngyfüzérét
2045   15   |           átengedem.~S azzal kihajítá övét s gyöngyfüzérét a partra.
2046   15   |               kézzel kapta azt meg az ifjú s elkiáltá nagy hangosan:~–
2047   15   |              szemeibe nem tekintett volna, s szebb tengermélységet, szebb
2048   15   |                 meg annak két csillagában, s hogyha az a bűbájos tűz,
2049   15   |                 közé zárva van habtermete, s viruló ajkait forró ajk
2050   15   |                    megszűnik tündér lenni, s lesz szeretett, lesz szerető
2051   15   |                 asszony.~A zöld vízikirály s a hableány testvérek, amidőn
2052   15   |                   szerelmet érezett iránta s ez az érzés sok tündért
2053   15   |                    mely belé kapaszkodott, s húzta volna vissza. Még
2054   15   |                  erőfeszítés, még egy csók s a tündér a szárazon volt,
2055   15   |          valamennyi fát besodort a partról s egész éjjel zajgott, zúgott
2056   15   |                  alája tevé puha gúnyáját, s haza ment vele apja házához.~
2057   15   |             meglátták őt épen visszatérni, s még jobban elcsodálkoztak,
2058   15   |                   elég az, hogy Isten adta s enyim lesz, míg el nem veszi.~
2059   15   |                    székelyföldön viselnek, s mikor bekötötték a fejét,
2060   15   |              éledtek fel hervadt leveleik, s hogy hullott enyhe harmat
2061   15   |                  őt lábujja hegyénél fogva s belemártá egészen egy kád
2062   15   |                    akkor elereszté egészen s úszott a gyermek magától
2063   15   |                mert a tündér egyedül volt, s mire mások jöttek hozzá,
2064   15   |                 gyermek pólyába volt kötve s ott pihent anyja hókeblén.~
2065   15   |                   kibontotta őt a pólyából s beleereszté a kád vízbe,
2066   15   |                 le-lemerült a víz fenekére s hamarább megtanult úszni,
2067   15   |             visszaúszta a Szent Anna tavát s felhozta a tó fenekéről
2068   15   |                   beleejtett aranypoharat, s akárhányszor leszállt oda,
2069   15   |                   régen elfelejté mindenki s fakalapáccsal volt szokás
2070   15   |                gyermekét a tengerszemekhez s megmondá neki a mély vizek
2071   15   |                 meg ezer szobán keresztül, s a szobák gyémánttal s smaragddal
2072   15   |           keresztül, s a szobák gyémánttal s smaragddal vannak kirakva,
2073   15   |                 üss rájuk birsfavessződdel s kővé válnak az ütéstől.
2074   15   |                énekelnek, mint a fülemile, s játszadoznak az égszínkék
2075   15   |                 Mellette két testvérem áll s legyezik őt széles halszárnyakkal.
2076   15   |               lelkeit testvéreim kiszívták s e palackba rejték. Ha ezeket
2077   15   |              vigyázz, hogy hangot ne adjon s akkor üss reá háromszor,
2078   15   |                   fogadott tündér anyjának s vágva egy jó birssuhogót
2079   15   |          viziördögök, kacskaringós kígyók, s azok a hemzsegő, ázaléktestű
2080   15   |          csiklandoznak, vért szipolyoznak, s közöttük a hosszú vízalatti
2081   15   |                 vissza magát csigaodujába, s megragadva a legtorkosabb
2082   15   |   birsfa-suhogójával úgy, hogy bőgött bele s elijeszté bömbölésével minden
2083   15   |         megjuhászodott szörnyállat nyakára s parancsolá neki, hogy vigye
2084   15   |                    kiejté kezéből pálcáját s ordított oly hangon, hogy
2085   15   |                 adjátok ki az én bátyáimat s a többi jó ifjakat, kik
2086   15   |               ifjakat, kik a vízbe fúltak, s kiknek lelkeit elzártátok
2087   15   |                   kioldá azoknak nyílását, s mindegyik palackból nagy
2088   15   |             nyájasan ölelték meg az ifjút, s kínálták, hogy egyék, igyék
2089   15   |                   sikoltottak fel e szóra, s a vén vízkirály szakálla
2090   15   |                   azt iszaptól és hínártól s kivitte magával a kristálypalotából.~
2091   15   |                    a palota romjai fölött, s egy vén zöld varangy gubbaszkodott
2092   15   |                 felkerekedtek mindannyian, s bűbájosan énekelve a magasból,
2093   15   |             szemközt találta apja gulyáját s hogy elbámult, midőn egy
2094   15   |                most az ifjú vállán hozott, s ime letérdelt előtte és
2095   15   |               elmaradt esztendeit utólérni s olyan idős lett, mint én
2096   15   |                    ismét egymáshoz illünk, s majd szépen együtt halunk
2097   15   |                ismét feltették a kápolnába s újra hangzott az imára hívó
2098   15   |                    búcsújárók malasztjára, s sok századig leghírhedtebb
2099   16   |             megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövőmenő emberek
2100   16   |                 szoktatva a szófogadáshoz, s ahogy mondták neki, hogy
2101   16   |                magát egy kapu szögletében, s ott nagy sírtában elaludt,
2102   16   |                   a szél ellen védelmezte, s azt mondta neki: „édesanyám”.~
2103   16   |               mikor úgy fújt a hideg szél! s nyögve fordult másik oldalára,
2104   16   |               bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta,
2105   16   |                  abban a sok szép énekben, s ellenni a sok ékes öltözetű
2106   16   |              szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is
2107   16   |                azután azokat is becsukták, s ő ismét az utcán maradt.~
2108   16   |                 fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban
2109   16   |                   vennél engemet magadhoz…~S a nagy Megváltó meghallá
2110   16   |           mennyországban…~Ti, kik vigadtok s örültök szent karácson napján,
2111   17   |                  aki előkerül innen-onnan, s búsultában nem talál különb
2112   17   |              eleven embereket ijesztgessen s a fonalat a motollán összerágja; –
2113   17   |             szokott menni üresen a Bánátba s minden ősszel nem tudom
2114   17   |                   azt, mint a parancsolat, s gyönyörűen tudott az átvádoláshoz,
2115   17   |                ellenében a terhes hajóval, s akkor egyszerre elcsapják
2116   17   |                    is Mákiné asszonyomnak, s dupla selyem keszkenőre
2117   17   |                    feleségének, leányának! S mikor aztán ünnep vasárnapján
2118   17   |                fehérszemélyek, úgy nézték, s tanakodtak magukban, vajon
2119   17   |                  ezüst, futtatva arannyal? S szomszédasszonyom urának,
2120   17   |                  volt rá, mint a hajójára, s azt már szóba sem engedte
2121   17   |                  különb széles e városban, s mégis azt lehetett csodálni,
2122   17   |               csupa tojással volna kirakva s neki arra kellene ügyelni,
2123   17   |                    magának három háza van, s kilenc szántóföldje, de
2124   17   |                  is megkérte a vármegyétől s Jucikának kilátása volt,
2125   17   |                    uramnak görbe lába van, s rögtön kikapta az útlevelet.~
2126   17   |                boldog családos ember lett, s barátnéi mind elhagyogatták,
2127   17   |                 megkérte egymásután Jucit, s mindannyiszor kosarat kapott;
2128   17   |                megtörülték, ahová leüljön, s násznagyostul ott marasztották
2129   17   |                   dolgára Tuba szomszédnak s Tubáné szomszédasszonynak?~
2130   17   |           lakodalom nagy vígan ment végbe, s a menyasszony sírt, amennyit
2131   17   |               magában, majd csak elhagyja, s addig kifordult az istállóba.~
2132   17   |                 megint sírt vagy félóráig, s hagyta könyörögni Herczeg
2133   17   |                  megengesztelé szegénykét, s gondolta magában, hogy már
2134   17   |                 csak vége lesz a sírásnak, s komolyabb dolgokhoz látnak.~
2135   17   |                kifordul a kanál a kezéből, s megint rákezdi a sírást,
2136   17   |                   megint rákezdi a sírást, s végig siratja az egész ebédet.~
2137   17   |                   adott aztán neki szépen, s gondolta magában, hogy mármost
2138   17   |                  fiam, hadd csókoljam meg, s attól jobban meggyógyult,
2139   17   |                  végre felhozták a levest, s hozzá is ült menten; de
2140   17   |                 kirúgta a széket maga alól s kiment a szobából.~András
2141   17   |                 hogy a többi ételért megy, s várta türelemmel ami következik;
2142   17   |             megsokallta a nagy várakozást, s maga is kinézett a konyhába,
2143   17   |                    is kinézett a konyhába, s kérdé a cselédtől, hová
2144   17   |                bizony fölvette a kendőjét, s nagy zokogva elment a háztól,
2145   17   |                  Mákiné asszonyom házához, s hálát adott az Istennek,
2146   17   |                  alig három napos házasok, s máris megugratja a menyecskét
2147   17   |                   is megégettem a főzésben s mégis azt mondta, hogy kozmás
2148   17   |                  volna, közibe sóhajtanak, s mintha egy szakajtó toll
2149   17   |           fohászkodást, a sok kérlelkedést s haszontalan sápítozást,
2150   17   |                    haszontalan sápítozást, s szerette volna tudni, hogy
2151   17   |                 hogy este, amint hazament, s Judi lelkem megint a szokott
2152   17   |             asztalra, mint a forgós ménkű, s fülébe ordított:~– Láncos
2153   17   |                     Akkor kiment a mezőre, s nem jött haza hamarább,
2154   17   |                  már itt Mákiné asszonyom, s megigérte, hogy megint eljön.~–
2155   17   |                asztalig székeikkel együtt, s András gazda is sietett
2156   17   |                  is! – kiálta András gazda s hármat is ütött rá.~Mákiné
2157   17   |                   egyfelől, másik másfelől s amellett lármázott mind
2158   17   |            szomszéd Herczeg András uramhoz s elmondta neki, hogy ugyan
2159   17   |              Jucikával összecsókolódtatta, s azzal elismerték mind a
2160   17   |                hazavitte kedves Judikáját, s ebben a sok hazahordásban
2161   17   |                felesége pedig menyasszony, s most jönnének a paptól,
2162   17   |                    most jönnének a paptól, s megint újra kezdenék a lakodalmat.~
2163   17   |               disznótort, káposztaszüretet s minden nagyobb munkát olyan
2164   17   |                    heteket töltött otthon, s András gazdának oda kellett
2165   17   |                embernek kiszúrta a szemét, s maig is fizet neki, amiért
2166   17   |                   a süvegét keserűségében, s felfogadta, hogy csak még
2167   17   |                   átmenendő hajók számára, s délutáni két óráig át nem
2168   17   |                  nem következő gombócokat, s bizonyozott az aratókkal
2169   17   |               hanem fogta az egyik villát, s ügetett vele haza a városba.~
2170   17   |                     hogy kibe bújjék bele, s amint a kezébe volt adva
2171   17   |             köszönte be; berúgván az ajtót s beállított Herczeg András
2172   17   |                   szálljon le a padlásról, s menjen ki vele egy szál
2173   17   |                    érkeztek az éhes aratók s azok, amilyen jó kedvükben
2174   17   |                  megfogták a nyakát hátul, s úgy kidobták evezőstül,
2175   17   |                   kell lenni egymás iránt, s még ha fogyatkozásaik vannak
2176   17   |                  ne búsulj az asszonyodon!~S megvagdalta a lovait, pedig
2177   18   |                   idegen nyelveken beszél, s mindenféle tudományból bevesz,
2178   18   |           szesszióból haza kisérni mindig, s a vendégeket ő hivogatja
2179   18   |                     vagy mikor úrnapja van s körülhordozzák a templomi
2180   18   |                   a főtisztelendő úr előtt s viszi az egyik ezüstnyelű
2181   18   |                    a másik kékes szürkéből s száz meg száz szalag lobogott
2182   18   |                István maga jól nem lakott, s csak azután szokott maga
2183   18   |                    is leülni az asztalhoz, s a maradékhoz látni.~– Hát
2184   18   |         szederfától a másikhoz volt kötve; s míg azt onnan Borsos uram
2185   18   |                  uram meglevén a kötéllel, s nem tudván bemenni az ajtón,
2186   18   |                   majd felköltöm én jókor, s úgy elverjük közakarattal
2187   18   |                 Borsos uramat a fáskamrába s lefektetve őt szépen a hárs-ágyra,
2188   18   |                 beesett a toronyba az eső, s a harangkötél ázott meg.~–
2189   18   |                  asszony, te magad láttad? S végtül végig be lesz vonva
2190   18   |                  aztán együtt vacsorálunk, s együtt nézzük meg az illuminációt.~
2191   19   |                igaz keresztyén ember volt, s keresztyén ember nem akasztja
2192   19   |                  lélek testét táplálhassa, s hurítgatta hol egyiket,
2193   19   |         épkézlábbal és gyomorral megáldva; s inkább kilenc darab kenyér,
2194   19   |               dolgozzák magukat az életen, s nem engedik át helyüket
2195   19   |                   sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi örülhet,
2196   19   |                 mindig félrevitték a dalt, s ki-kimentek a taktusból,
2197   19   |               végre mindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm,
2198   19   |                   az emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek,
2199   19   |           Összemorzsolta kialudt szivarát, s lement maga hálókabátban
2200   19   |                  amint benyitott hozzájok, s János mester egész tisztelettel
2201   19   |                     úgy kapaszkodott bele, s bujt a nagy úr elől.~Utoljára
2202   19   |                  átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükre sírni,
2203   19   |                    gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt
2204   19   |                   ezer forintos banknótán, s azután elcsukta azt félelmesen
2205   19   |                  mester hallgatva járt fel s alá a szobában, s gorombán
2206   19   |                 járt fel s alá a szobában, s gorombán kergette el magától
2207   19   |                 volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa
2208   19   |                 kivette az ezer forintost, s futott fel az emeletre a
2209   19   |               letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza az övéihez,
2210   19   |              közéjük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből
2211   19   |               urunknak áldott születésén.”~S olyan-olyan jó kedvük volt,
2212   19   |                 kilenc szobáján keresztül, s gondolkozott magában, hogy
2213   20   |              beszélnek felszabadításukról, s őrizkednek őt őshazájában
2214   20   |           felkeresni, hogy fehérre fessék; s kezdenek vitatkozni felőle,
2215   20   |               erdőket, él vad gyümölccsel, s magánál szelídebb vadak
2216   20   |                   hajlékot, mint a fecske, s odább megy, ha onnan kizavarták;
2217   20   |                rossz szellemektől fél még, s midőn beszámol lelkével
2218   20   |             Templomban tisztelé az Istent, s hódolt az erénynek; fatekercsekre
2219   20   |                   belső nyavajákat gyógyít s külső sebeket hegeszt, a
2220   20   |                   a szaggatott sziklákban, s ragyogó fövényt torlaszt
2221   20   |                    ami magának sok termett s vesz azt, amije nincs? Az
2222   20   |                    ugyanaz a nap az mégis, s ha mégis néha meg találnak
2223   20   |                  két nem; a nők korállokat s fényes kolibriket is tüzködtek
2224   20   |                   lehúzva a bivaly lábáról s felhúzva a férfiakéra.~A
2225   20   |                faragni hosszú pálmahársra, s megismerték a szótlanul
2226   20   |               egyszerű háromhúros kobozát, s a nagy mahinok fa alatt,
2227   20   |                  legyen nekik is királyuk, s haragos ellenségeket mint
2228   20   |                négy legalul, egy legfelül; s hogy mindenki ismerje a
2229   20   |                   egész a szürke hegyekig, s a tűzhányótól a tengerpartig;
2230   20   |                   Így énekelhetett a költő s bizonyosan szebben, mint
2231   20   |             királyokért tudjak lelkesülni, s vörösréz boldogságot versekbe
2232   20   |             gondolatját és a férfi a lóét, s lesz a kettőből egy kegyetlen
2233   20   |                    hűséget esküdtek nekik, s mivel vademberek voltak,
2234   20   |                 magát az inkák fővárosába, s elébb részegítő italokkal
2235   20   |                    rabszolgáivá tevé őket, s kényszeríté a legöldöklőbb
2236   20   |                  színt festett az arcokra, s az idegen félistenek érintése
2237   20   |                 inka papjaival, bölcseivel s az ország előljáróival együtt.~
2238   20   |                  megfuvatta a trombitákat, s a védtelen, gyanútalan embereket
2239   20   |              legjobbjai álnokul leölettek, s előhozta ügyetlen harci
2240   20   |          eltanulták a villámlást az égtől, s mennykövekkel sujtják elleneiket!~
2241   20   |            templomát ledöntötték a földre, s lőporral vetették fel Rocha
2242   20   |                     azzal a réz kúptetővel s a tíz törvény kockáival.~
2243   20   |              megálltak Pizarro szelindekei s az ég felé kezdtek ugatni.~
2244   20   |                  azért ott sátort vonatott s tanyát ütött, bevárandó,
2245   20   |               odaállt a szikla párkányára, s lekiáltott reá:~– Te fehér
2246   20   |                kacagtak ez őrült beszéden, s feleltek valamit vissza
2247   20   |                  lemenő nap felé fordulva, s kiterjesztett karokkal állt
2248   20   |            derengés; azután az is elmúlik: s itt a csillagos éj rögtön.~
2249   20   |                  hosszú hajfürteiket mind, s meggyujtva azokat, leszórják
2250   20   |              kezdett a völgyben terjengni, s fehér nehézkes füst emelkedett
2251   20   |                  lova orrát beköté övével, s néhány menekvő társával
2252   20   |                    köröskörül füstölögtek, s a kék átlátszó nehéz gőz
2253   20   |                   de már a mező sárga volt s a pálmák levelei sötét lilaszínűek.
2254   20   |                   kirontott a hegyek közől s elborítá egész vidékeket,
2255   20   |                  elborítá egész vidékeket, s a körülfekvő környékből
2256   21   |                 tavaly hozott el Kassáról, s akivel nagyon szerették
2257   21   |                 benne lakókkal egyetemben, s a rákövetkezett zavargós
2258   21   |                mely magamagának parancsol, s melynek azonfelül mindenki
2259   21   |            Erdélyből is parancsoltak vele, s a fejedelmek alattvalóiknak
2260   21   |               mentül kevesebbet segítsenek s minden ellenségnek a torkában
2261   21   |              folyvást keresztül is vitték, s valóban Isten csodája, hogy
2262   21   |                    Mert egy csekély árkon, s annak a gátjába ültetett
2263   21   |              kerítése sem volt a városnak; s azt is kegyetlen dekrétumokkal
2264   21   |                   nagy mennyiségű lisztet, s veszekedtek, ha öregre volt
2265   21   |            takargatott, hogy legyen miből, s nem engedett romlást jönni
2266   21   |                    konzul a maga idejében, s az érdemes belső tanács,
2267   21(1)|                    rendbeli ember meghágta s hányta, lakatunkat leverte,
2268   21   |                 kapcsolják össze ruháikat, s az öltözetben ne bujálkodjanak;
2269   21   |          harmadízben máglyán égetteté meg; s a tanács jegyzőkönyvei bizonyítják,
2270   21   |                   Kolozsváron a derékhada; s ismerve embereit, utasítá
2271   21   |                   takarodjék be a városba, s kinek mi féltője van, dugja
2272   21   |               legmódosabban beszállásolta, s gondja volt rá, hogy a drága
2273   21   |              csatos szíját összeszorította s pörge bajuszát kipödörte,
2274   21   |                  férjének kedvében járjon, s annak szerelmét megérdemelje.~
2275   21   |               járt-kelt a maga dolga után, s még nagyon is meg volt nyugodva
2276   21   |                   puttonnyal, ki kosárral, s kimenének a szőlőskertekbe,
2277   21   |                neki a sört vászonkorsóban, s megterítette az asztalt
2278   21   |              számára.~A csausz leült enni, s a közben azt kívánta az
2279   21   |                  is üljön le az asztalhoz, s amit enni, inni adott neki,
2280   21   |                   egypár mártást a tálából s húzott egyet a korsóból;
2281   21   |                összecsapva Klára asszony – s én kellenék talán harmadiknak?
2282   21   |                  még a derekát is átölelte s azt a rosszat mondta neki,
2283   21   |           ideteszem magam elé az asztalra, s úgy csókolom meg szépen.~
2284   21   |               Megszüntette képén a haragot s hamiskás enyelgésre kezdte
2285   21   |                miket építésre vett az ura, s addig is míg megoltanák,
2286   21   |            felkapott lovára nyereg nélkül, s vágtatott, amerre legrövidebb
2287   21   |                erőszakosabb kezdett lenni, s a jámbor asszonyt már-már
2288   21   |                    handzsárt az asztalról, s dühödten kiálta a csauszra.~–
2289   21   |                   tépi az ember szakállát, s hogy forgatja azt a nagy
2290   21   |                   a feleségét hogy üldözi, s azután úgy ütni főbe ököllel
2291   21   |                  férje karjai között volt, s sok ideig alig bírták egymást
2292   21   |                 lehajtotta mindig a fejét, s akármit csináltak vele,
2293   21   |                  uram a házát mindenestül, s ment egyenesen a városházára,
2294   21   |             Mihályt egyik hátulsó szobába, s meghagyá viszont a porkolábnak,
2295   21   |              gyújtottad fel a pap méhesét, s míg más oltott, te loptad
2296   21   |                veté magát a bíró lábaihoz, s láncos kezeivel átölelve
2297   21   |                   az irtózatos kínzásokat, s azt a rettenetes hosszan
2298   21   |                torturázástól megszabadulj, s a kínos karó helyett pallos
2299   21   |                 bolondul elárulod magadat, s kivakkantod, hogy Rácz János
2300   21   |                 fejedre teszi a hármas fát s hatot csavarít mind a három
2301   21   |                azután meg szekérre kötnek, s minden utca szegletén megsütögetik
2302   21   |                    uram a rabot tömlöcébe, s felhozatta maga elé annak
2303   21   |                Akkor pedig ciherre tesznek s megégetnek, elhiszed-e?~–
2304   21   |                   ne hiresztelje a dolgot, s akkor azután leült és írt
2305   21   |          gyilkosság bosszulatlan maradjon, s az is a te tudtoddal történjék,
2306   21   |                    szabadítja a tatárokat, s porráégeti a várost?~Reggelre
2307   21   |                    magyarságnak ellensége, s felvezetvén őt törvénytartó
2308   21   |          megtekinté a feljegyzett kauzákat s sürgeté, hogy legelőször
2309   21   |               félelem és magába szállás.~– S ezért a madárijesztő pofáért
2310   21   |                 felálltak az asztal mellől s jegyző uram felolvasá az
2311   21   |                nekem sincs; – szólt a basa s ráütötte az itéletre pecsétnyomó
2312   21   |              mindjárt kivitték az udvarra, s a basa szemeláttára fejét
2313   21   |                    ismét visszaült helyére s azt mondá, hogy csak folytassák
2314   21   |                    helyen elásott kincset, s ha megkegyelmeztetik, kész
2315   21   |              halálos itélet elengedtessék, s ahelyett egy esztendei fogság
2316   21   |                 csak eredj te haza szépen, s élj a feleségeddel együtt;
2317   21   |                itéletet ki ne játszhassák, s bár a debreceni nép közül
2318   21   |            elárulta volna előtte a dolgot, s detegálta volna a pia fraust,
2319   21   |                igazi Dúl Mihály most is él s ő a szépasszonynak a férje
2320   21   |                   a szépasszonynak a férje s várta nagy figyelemmel titokban,
2321   21   |                  fekete ruhát vett magára, s hazament az anyja házához.~
2322   21   |             asszony még hűtelen az urához, s maga is megvallja szépen.~
2323   21   |                   válni akar a feleségétől s annálfogva azok annak rendje
2324   21   |                    fogott egy pergamentet, s írt Balyik András uramnak
2325   21   |                  is a lakodalmi kalácsból. S azt izenem Rácz Jánosnak;
2326   21   |                mellett újra megesküdteték, s csupán az a különbség támadt
2327   21   |                   ami megért száz aranyat.~S ilyenformán elcsendesült
2328   21   |               előrelátó intézkedése által, s így lett Dúl Mihály uramból
2329   21(3)|              hópénze volt 6 magyar forint, s hogy egy nagy emeletes kőházat
2330   21(3)|                 ingvállnak való kamukáért, s ennek beszegésére kivántató
2331   22   |                   behajló halántékcsontjai s erős tarkója bizonyossá
2332   22   |                   rám nézni, mint én őreá, s egyikünk sem retteg a másiktól.~
2333   22   |                  szolgál levélhalmazoknak, s nem haragszik rám, akármit
2334   22   |                  százezer harcos ura volt, s én sem vetem szemére, milyen
2335   22   |                   kán bámulni látszik őket s magában töprenkedik fölötte,
2336   22   |                  legpompásabb nyári lakai, s a Déda csatorna, amiben
2337   22   |                   Dunán vette végig útját, s legfontosabb telepe volt
2338   22   |                hogy a lányka ártatlanságát s a feleség erényét a férfiak
2339   22   |                   legokosabb szemet hunyt, s iparkodott kerülni a botrányt,
2340   22   |                   is tették mindannyiszor, s annak csufondáros tréfáit
2341   22   |           bordalokkal a torozó közönséget, s vásárok idején kiültek a
2342   22   |                     sőt maguk a főurak is, s a cenzura nem törült költeményeiből.
2343   22   |               alkalmatlanok kezdtek lenni, s mindig nagyobb befolyást
2344   22   |                másoknak az utcaszögleteken s vásárok idejéni éneklést,
2345   22   |                  faluról falura, hegedülve s énekelve keserves melódiákat,
2346   22   |              szépség volt abban az időben, s nagyon is tudta szépsége
2347   22   |                   rengő fodrokba idomítva, s úgy takarta be fehér öltözetét
2348   22   |                   jártak a zászló mellett, s harci indulókat, buzdító
2349   22   |              siralmas nótákat húztak most, s nem volt az a kincs, amiért
2350   22   |              férfiakat csapatokba rendezé, s éjjel-nappal őrizteté velük
2351   22   |               Eleséget szerzett be évekre, s süttetett, főzetett az egész
2352   22   |                    sáncokat hányatva rajta s éjjel-nappal fegyverben
2353   22   |                    leült a torony tetejére s nagyokat kiáltott onnan
2354   22   |                  érte, hogy még itt élnek, s lomha repüléssel szállt
2355   22   |                 támasztottak a láthatáron, s egyszerre megjelent a tatár.~
2356   22   |                széles Duna vizén keresztül s mázsányi köveket hajigáltak
2357   22   |                   el a Garam torkolatánál, s úgy úsztak azok csendesen,
2358   22   |                  jégtáblákat felhasogatni, s hogy újra oda ne fagyjanak,
2359   22   |                  halálordítás hallatszott, s azután gazdátlan süvegek
2360   22   |                  elégetik téli gunyhóikat, s mindenestől odább kelnek
2361   22   |           meghagyták jól erősödni a jeget, s mikor megbirta őket, akkor
2362   22   |                   az erdőből lestek rájuk, s éjjel visszakerülve, ők
2363   22   |              kimondani ránk végső ítéletét s megnyitni számunkra a koporsókat,
2364   22   |               karddal kezünkben az utcákra s várjuk be az ellenséget.
2365   22   |                     megszentelé a híveket, s azzal kihozták a templomból
2366   22   |                    tüzet vetettek beléjük, s úgy égett minden utcán milliókat
2367   22   |                többi a tűzbe hányta azt is s legrosszabb darócköntösét
2368   22   |                vidám fiatalság leölve már, s most a vén, mogorva férjek
2369   22   |                 legyen kedvünk az élethez, s most el akarnak itt temetni
2370   22   |                  hallgattak Berta szavára, s mikor a többiek a legsiralmasabban
2371   22   |                elhagyták titokban a várost s átmentek a táborba. El sem
2372   22   |                 delnő leborult a kán előtt s Berta asszony szólt mindnyájuk
2373   22   |              utálattal nézett rajtuk végig s aztán fölkacagott gúnyosan.~–
2374   22   |                állatokban szokás válogatni s kacagtak könnyeiken.~Ez
2375   22   |            levetitek a fátyolt fejeitekről s azzal férjetek feleségei
2376   22   |          százszorszépek lehajták fejeiket, s a harcosok fölemelték a
2377   22   |                  kellett tőlük elfoglalni, s nem nyert abban a hódító
2378   22   |                  nagy halmot raktak reája, s nemsokára elhagyták a mongolok
2379   23   |                 mind szerelmes lesz belém, s csak azt sajnáltam, hogy
2380   23   |                 szép volt irtóztató módon, s csak úgy lebegett a csipkefelhők
2381   23   |                 kézszorítást érzék kezemen s midőn ámulatomból magamhoz
2382   23   |                  okvetlenül előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy egy
2383   23   |                magamat, bérkocsit hozattam s hajtaték a Boulevard des
2384   23   |                 előttem mindenféle ajtókat s vezettek pompásnál pompásabb
2385   23   |                szalonokat és korridorokat, s ha én azt mondom, hogy itt
2386   23   |                 porcelán és ezüst lárifári s körül a falakon pompásnál
2387   23   |                    mert íme nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom.
2388   23   |                nagyon hevesen bántam vele, s azután szelidebben kezdék
2389   23   |                    leszek, aki őt megérti, s aztán elkezdtem neki poétázni;
2390   23   |                    aztán odahajolt hozzám, s megcsókolta homlokomat gyöngéden,
2391   23   |                kedves Juliámnak viszonzám, s így szépen eljátszottuk
2392   23   |                  fognak majd egykor lenni, s amellett mindenféle gorombáskodástól
2393   23   |                  búcsút vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá
2394   23   |                   ilyenkor jőjj el ismét!” s azzal egyik ajtón eltávozott,
2395   23   |             eljátszottam Romeót és Juliát; s azok az üvegcsillagocskák
2396   23   |                   föl; angol volt szegény, s rettenetes furcsán viselte
2397   24   |       chilisalétrommal dolgozni a hosszra, s a contremine-t alagcsövezésekkel
2398   24   |                    hírlapok hirdetményeit, s válogattam az eladásra hirdetett
2399   24   |                    a hirdetmény utasított, s kérdezősködtem az eladandó
2400   24   |                     ki maga is ott lakott, s a család mindent azon módon
2401   24   |                ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta, hogy igazam
2402   24   |            külföldi Freiherrhez ment nőül, s egyik sem láthat utána.~–
2403   24   |                erdejéből készít deszkákat, s így az erdő is észrevehető
2404   24   |               kívánnak érte, bőven megéri, s kamatját beadja.~– Nem jár
2405   24   |                    Nekem ahhoz van kedvem, s amihez az embernek kedve
2406   24   |                ahhoz van szerencséje is.~– S ott akar lakni a kastélyban?~–
2407   24   |                     az ügyvéd is nevetett, s miután újólag biztosítám,
2408   24   |                 írtuk a szerződést rögtön, s én pár nap alatt kifizettem
2409   24   |                    mert ott valaki csoszog s kinevetni minden embert,
2410   24   |                   fogatot könnyű kocsival, s azt pontosan ott is találtam
2411   24   |         belenyugodtam; felültem a kocsiba, s mondtam, hogy csak iparkodjunk
2412   24   |                 néha, mint egy alvó tehén, s amint megkérdeztem tőle,
2413   24   |                      Igenis, készakarva.~– S kiállotta érte a büntetését?~–
2414   24   |                botot, mint valami paripát, s futtatott a kocsim előtt,
2415   24   |                büszkén, hátratette a kezét s odább ment.~Ühm; be furcsa
2416   24   |                  bizonyosan hava van neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai
2417   24   |                   szenvedélyes gazda volt, s minden javítást létesített
2418   24   |                rétöntözésről, gipszezésről s mindenféle kellemetes tárgyról,
2419   24   |              Bizonyosan mellbeteg szegény, s tiltva van neki a dohányfüst.
2420   24   |                  kocsisom egész úton sírt, s utoljára gyilkosságot vallott
2421   24   |               szemejárásával igazgathatta; s most nem látszik rajta egyéb
2422   24   |               mindenkinek van szenvedélye, s éppen azért hiba volt az
2423   24   |                 ahonnan külön van kijárás, s hacsak a dal nem háborítja
2424   24   |                 most kibékülök a dologgal, s iparkodom a helyzetbe beletalálni
2425   24   |             robbanó lég egyszerre explodál s az egész házat felvetheti.~
2426   24   |                  odakinn oxigént lehel ki, s a hidrogén meg oxigén összetalálkoznak,
2427   24   |                 közé, hordd előlem magadat s mondd meg a többi bolondnak
2428   24   |                vagyok, aki emberhússal él, s rajtad kezdem.~A fiú takarodott
2429   24   |                   bezártam utána az ajtót, s elkezdtem a palotában alá
2430   24   |                  elkezdtem a palotában alá s fel járkálni, mint aki a
2431   24   |                   itt maradnak a bolondok, s csak én maradok a gazdájuk;
2432   24   |                   kegyetlen nagy husángot, s úgy eldöngetem vele, hogy
2433   24   |                     ha akkor valaki odajön s azt mondja, hogy megveszi
2434   24   |                     ilyen valaki nem jött; s nekem csakugyan magamnak
2435   24   |                    látnának a vacsorámhoz, s beszélnének egymással olyan
2436   24   |               festett vászonról az emberre s fenyegetőznek a festett
2437   24   |                   megtapintaná az üteremet s azt mondaná: egy bolondommal
2438   24   |                  rettenetes nagyot sóhajt, s erre a sóhajtásra úgy összelapul
2439   24   |                nyitni a lélegző csapjukat, s egyszerre kirepült alólam
2440   24   |                jószágot, hanem itt maradok s kihányok mindent az ablakon,
2441   24   |                   egész armentum ferreumot s beküldöm *Bányára, nem bánom
2442   24   |                     kinyitottam az ablakot s kikönyököltem a holdvilágra,
2443   24   |                    dal megint elhallgatott s én megint ura lettem ép
2444   24   |                    ura lettem ép eszemnek; s eszembe jutott, hogy itt
2445   24   |                lakni.~Fogtam egy gyertyát, s megindultam keresni az én
2446   24   |                  kilép a szobájából éjjel, s végigmegy egy pár folyosón,
2447   24   |            kandallómban a tűz ismét égett, s az ágy előtti nagy arckép
2448   24   |                akit a bölcsőben ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá;
2449   24   |                    sem tűz meg nem lephet, s aki minden mondását azzal
2450   24   |                  elkövetett bűneit siratja s egy szem zabot el nem lopna
2451   24   |               embereket szerze magának is, s nagy botorság volna tőlem,
2452   24   |                    nagyon szerette a bort, s ha hozzá juthatott, akkor
2453   24   |                 azután levette a szájáról, s rámnézett kétkedve: vajjon
2454   24   |              palástul veté neki a gyomrát, s megitta mind a vizet.~Rettenetes
2455   24   |              elvesztett nevetési kedvéből, s odalenn erősen panaszkodott
2456   24   |                   bruderschaftot – vízben, s kezd általánosan kijózanodni.
2457   24   |                    poharat tett a tálcára, s egyikbe magának töltött,
2458   24   |                  tűzbe, vízbe menne értem, s alig hiszem, hogy lehetne
2459   24   |               olyan jól esett volna aztán.~S azzal ott mindjárt előttem
2460   24   |                 alatt el ne nevesse magát, s a lelkére kötöttem, hogy
2461   24   |                  nagyon ne üsse a jámbort, s valami vékony vesszőt használjon
2462   24   |                    mikor a lovakat hajtja, s ha valaki elbámul rajta,
2463   24   |                    hogy ugyancsak jó volt, s ha szükségét érzi, kérni
2464   24   |                    hordott haza megkötözve s maga bebújt a borz után
2465   24   |                egész erejéből világolt alá s befehérítette az ócska kastély
2466   24   |            vadkanok jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat kedvükre
2467   24   |              azonnal kaptam a fegyveremet, s kiálték Nimródnak (nem tudom
2468   24   |                   is egy puskát a vállára, s jőjjön velem a lesbe.~Az
2469   24   |             hallotta volna a felszólítást, s hátat fordított.~Én egy
2470   24   |           amennyire bírta, vette a puskát, s jött utánam engedelmesen.~–
2471   24   |               szilárd meggyőződés hangján. S azontúl sohasem ellenkezett
2472   24   |                  ismeri a kémiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított
2473   24   |           gázvilágítást akarok létrehozni, s ebben a zsákban szállíttatom
2474   24   |                    egy fujtatót hozok ide, s tele fujtatom a zsákomat
2475   24   |                 két ember a vállára veszi, s nekem aztán csak a csőbe
2476   24   |                    kell eresztenem a gázt, s meggyujtanom a végit.~Az
2477   24   |                   adok két pengő forintot, s egy hónapra ki is fizetem
2478   24   |                    hogy lélegzetet vesznek s azt megint, ki vékonyan,
2479   24   |              elszántan felugrott székéről, s egy nemes bajnok elhatározottságával,
2480   24   |                  Davy-féle sodronytakarót, s elhajítá magától.~Ezzel
2481   24   |           lidércnyomta álomból ébredt fel, s alig hiszi még, hogy ébren
2482   24   |                 azután felgyógyult szépen, s többet nem vesződött semmiféle
2483   24   |         káposztaszerű szagát vélte érezni, s ki nem tudta fejéből verni,
2484   24   |                    nyugodtan beszél velem, s egyszer csak fel talál ugrani,
2485   24   |             egyszer csak fel talál ugrani, s azzal a papirosnyíró ollóval
2486   24   |            amellett egész nap jár rendesen s inkább siet, mint késik.~
2487   24   |                 ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik, ismét elindítja;
2488   24   |                  az szőnyeggel van bevonva s a szőnyeg szélei a falnál
2489   24   |                     amit elbeszéltem neki, s velem együtt egész nap segített
2490   24   |               szobáim zege-zugait kutatni, s nagyokat bámulni egymás
2491   24   |                 mikor kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja
2492   24   |               feleségét hűtlenségen kapta, s befalaztatá a magányos szobákba,
2493   24   |                    feljár kisérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem látja;
2494   24   |                  iszik mást csak harmatot, s nem él egyébbel, mint virágillattal,
2495   24   |                    akarja, köddé változik, s bepárolog az ajtón, ablakon
2496   24   |                  ajtón, ablakon keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák,
2497   24   |                lássák, megint köddé válik, s kimegy akármerre. – Majd
2498   24   |           egészítettem, azt hozzá álmodom, s azután képzelődöm és álmodozom
2499   24   |             megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem, hogy jőjjön el
2500   24   |                  ébren feltettem magamban, s a szerelmi vallomással rendesen