bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

2501   24   |                 granátalmát felmetszettem, s ilyen cselszövényt gondoltam
2502   24   |              nyújtottam. Ő megizlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~
2503   24   |                   szem kilátszott közülök, s azt mondám neki:~– Lásd,
2504   24   |              azokkal a kéklángú szemekkel, s mindig közelebb hajolt,
2505   24   |                    tele hamvadó parázzsal, s azonfelül a rosta-lappal
2506   24   |               lámpámat újra meggyújtottam, s elkezdtem szobámban lázasan
2507   24   |            elkezdtem szobámban lázasan alá s fel járkálni, egyszerre
2508   24   |                 egyik cipőjét is elveszté, s nem ért rá azt felvenni.~
2509   24   |                 álmodja, hogy felébredett, s másféle álomhoz kezd. Én
2510   24   |                    aztán megint lefeküdtem s szokásom ellenére addig
2511   24   |                    felakasztottam magamat, s már rám akarta törni az
2512   24   |                    a kezemet, megcsókolta, s előttem egészen szokatlan,
2513   24   |                    elmondok önnek mindent, s akkor úgy hiszem, sokat
2514   24   |                 eddig különösnek tetszett, s ha megértette, nem fogja
2515   24   |                egész kastély titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott
2516   24   |                    is másformáknak láttam, s elhagytam magamat ámíttatni
2517   24   |                  gróf idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy
2518   24   |                 hogy itt fogja neveltetni, s törvényes gyermekévé fogadja.
2519   24   |          legcsöndesebb neszt is meghallja, s lám dalolni tud; de szót
2520   24   |                   tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
2521   24   |                   volt, amit ő elkövetett. S miért tette ő mindezt? Azt
2522   24   |                    cselédjeimet ott tűrni, s kinek lenne rajtam kívül
2523   24   |              mindig tudakozódtam ön felől, s megdöbbenve vettem észre,
2524   24   |                    kastélyát megvásárolta, s őt abban mintegy fogva tartja,
2525   24   |                   fogok elszökni a háztól, s Violára sem haragszom, egyúttal
2526   24   |                    valakije meg van halva, s minden éjjel azt álmodja,
2527   24   |                látja, hogy valóban meghalt s azon gondolkozik, milyen
2528   24   |                 már megzálogoltak az úton, s aligha rám nem kerül a sor.~
2529   24   |                üldögéltem kandallóm előtt, s raktam a hasábokat a tűzre
2530   24   |                 raktam a hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak azok
2531   24   |                    rögtön egy lövés követ, s arra ismét fájdalmas halálordítás
2532   24   |                   függő revolveremet kapva s ajtómat felszakítva, kiléptem
2533   24   |               ketten visszavonultak ismét, s a félig nyitott ajtón keresztül
2534   24   |                    bezártam az első ajtót, s a második felé fordulva,
2535   24   |               szobám egyszerre elsötétült, s midőn én meglepetve tekinték
2536   24   |                  együtt eltűnt a szobából, s ahol azelőtt volt, ott egy
2537   24   |                magához a kandalló helyére, s abban a percben, mint a
2538   24   |           tűzhelyestől együtt a kürtőjébe, s ugyanakkor alatta egy nyílás
2539   24   |               ismét közelebb vont magához, s egy rugót hátra nyomva a
2540   24   |                    az árán megszabadítson, s csak azután kezdett jelt
2541   24   |                cselédek lámpát hoztak elő, s annak a világánál az önfeláldozó
2542   24   |                  reszketve lesüté szemeit, s csak úgy e lezárt hosszú
2543   25   |                 mivelt déli hegyoldalokban s az uraságok parkjaiban,
2544   25   |                most megkerüli a helységet, s a ráépült vashámor gépeit
2545   25   |                 ércsalakkal és szénporral; s a halomra hányt vöröses
2546   25   |                 díszlenek az orgonabokrok, s minden tavasszal kivirítanak,
2547   25   |                  is keresnek még kincseket s találnak helyettük csontokat
2548   25   |                 eleven sövénnyel bekerítve s gyümölcsfákkal beültetve.
2549   25   |          birtokosok által épen van tartva, s a köznép úgy nevezi, hogy „
2550   25   |                azért repkednek éjszaka alá s fel.~Magyar emberek építették
2551   25   |           legutoljára Kornisok kezén volt, s hogy Nagyvárad és Borosjenő
2552   25   |            könnyűszerrel elvette az ozmán, s azontúl török úr parancsolt
2553   25   |                   Dézna várához tartozott, s mint híres fürdőhely, a
2554   25   |               tóban nagyon sok béka lakik, s azok engem éjszaka nem hagynak
2555   25   |               pedig már elszoktattam őket, s a málékenyérhez nem kell
2556   25   |                 szolgálattevő szerecsennel s nyakig belemerülve a kőmedencébe,
2557   25   |                  az egész állát borotválta s amekkorára akart nőni a
2558   25   |                    megeressze a szakállát, s a fejét egész a bubjáig
2559   25   |                    silányok szót fogadtak, s olyanná borotválták a fejeiket,
2560   25   |                 kincstárnok elcsípi felét, s nekem csak illendő megtakarítanom
2561   25   |                    győzik a tolmácskodást, s ennélfogva maguk a felek
2562   25   |                  megfizetik nekik a díjat, s úgy beszélnek törökül a
2563   25   |                hanem ha a dervis temeti el s turbános fejfát tesznek
2564   25   |                 esküt mondott vőlegényének s abban a percben vált meg
2565   25   |              puskaport tennél az ágyad alá s pipával a szádban aludnál
2566   25   |                megfordulhat a lakás rende, s ő nyerheti el a borosjenői
2567   25   |                    fején felkapnod a lóra, s magadnak vinni el Déznavárra
2568   25   |              fogadást erős kézszorítással, s ezután behinteté magát boráxszal
2569   25   |                  behinteté magát boráxszal s letörültetvén illatos spongiákkal,
2570   25   |                  segítségével felöltözének s mentek mindennapi kenyerük
2571   25   |              táncoló és éneklő bajadérokat s mindenféle rabszolgákat,
2572   25   |                    elvonták őt e vidékről, s ha egyikhez sem tartozott
2573   25   |               történik a távolabb világban s tudósitani képes messzelakókat
2574   25   |                  ellen, mert jó húsban van s verekedni tanul; az győzi
2575   25   |              pénzzel, mert van neki miből; s utoljára az úrféle azt sem
2576   25   |                   valami rongyos papirosra s rongyos unokák még meg fogják
2577   25   |                 meg fogják emlegetni róla; s ez tetszik – a bolondnak.
2578   25   |                   követ felragadni az úton s azzal kergetni kifelé? A
2579   25   |                  gonosztettet követett el, s maga is hasonlókra buzdul;
2580   25   |               keresztnevére sem emlékezik, s ezen a tájon még vezetéknevet
2581   25   |             puskalövéstől mind szétszalad. S ugyan minek is kockáztatná
2582   25   |                   hát hiszen, ha levágják, s tizet-huszat otthagynak
2583   25   |                hordatni megkereszteltetni, s hogy egy kis imádságot halljanak
2584   25   |                 nyak, a kemény magyar ököl s a nemes veszekedni vágyás.~
2585   25   |             szarácsival; elég volt az oda; s mikor a násznépség jött
2586   25   |           szerecsen rabnő vigyázott reájok s szolgált körülöttük.~Az
2587   25   |                 betanított két hónap alatt s amellett értett mindenhez;
2588   25   |                  haladtak elő tanítványai, s hányan vannak? már van hetven,
2589   25   |                   belőlük vissza egyet is; s nem is vehette volna el
2590   25   |                    Eredj vissza a palotába s őrizd a kilencvenkilencet,
2591   25   |                   ki merné azt megtámadni? s ha megtámadnák, elég volna
2592   25   |                 terítőre ki volt fektetve, s felöltöztetve fehér halotti
2593   25   |                   a zöld mirtuszkoszorúval s azt mondá erős, szokatlan
2594   25   |               onnan hozok nektek izenetet, s hogy lássátok, mennyire
2595   25   |                  aki voltam, nézzetek ide.~S azzal azt az erős selyemszalagot,
2596   25   |                   magamhoz szorítom fejét, s ti hirtelen rárohanva, kezeit
2597   25   |                   felfegyverezzük magunkat s azután megrohanjuk a kapuknál
2598   25   |           bástyákon őrtálló komparadzsikat s leöljük őket. És azután
2599   25   |                 várban és Kurbán bég kívül s rajtunk fog állani, hogy
2600   25   |               beszéd alatt a ravatal körül s ereiben mindegyik emberfölötti
2601   25   |                  meg lehete őket számlálni s hozzávetni, hány marad még
2602   25   |               vasajtók a palota folyosóján s belépett a közterembe az
2603   25   |                 fejét a halott a csók elől s két karjával átszorítá az
2604   25   |                   rémülten ordítá el magát s ki akarta fejét rántani
2605   25   |                   a penészvirág két karja, s míg a nagy, idomtalan ember
2606   25   |                   annak társnéi rárohantak s kezeit hátrafacsarva, derekukról
2607   25   |             öveikkel erősen hátrakötözték, s mikor jól meg volt kötve,
2608   25   |             előkeresték övéből a kulcsokat s magát belökték egy sötét
2609   25   |                   Azok vállaikra emelék őt s vitték maguk előtt, ahová
2610   25   |                    pallost adatott magának s apró kis kezében úgy villogott
2611   25   |                  egyszerre bátor lett újra s kigyógyult rettegéséből.~
2612   25   |                     ah, a nők kegyetlenek; s mikor már nem volt ellenállás
2613   25   |                    hányták el fegyvereiket s bújtak, ki merre tudott,
2614   25   |             körülfogta azt fegyvereseivel, s maga tizenkét szarácsival
2615   25   |                    Kurbán bég lovai előtt, s mikor az kardjával inte
2616   25   |                  festve, mint azok a képek s azok a képek oly erőtlenek,
2617   25   |                    dugott ezüstnyelű kését s volt ereje azt szívébe döfni
2618   25   |                    ereje azt szívébe döfni s volt ereje azt újra kirántani,
2619   25   |                rohanta meg a bég lovasait, s amíg azok a szűk téren az
2620   25   |                    fel az engedetlen falut s minden élő lakóját hányják
2621   25   |                   rongy fegyver a szablya, s jónak látta kereket oldani.~
2622   25   |                  mérte végig az országutat s számolá magában, hogy még
2623   25   |                 Déznáról, kerekes ágyúkkal s porrá löveti a lázadók cserépfészkét
2624   25   |                    a lázadók cserépfészkét s beveti a helyét hamuval.~
2625   25   |                    a vár aljáig megüldözék s minthogy ágyújok és mordályuk
2626   25   |                     hogy jobban használjon s Isten csodájára egy sem
2627   25   |          visszafordulva Déznavár kapujából s bár most még kevésbé értette,
2628   25   |                 hogy ellenség van a várban s azzal vágtatott visszafelé
2629   25   |                   nagyobb vérszemre kaptak s útját állták; sokat levertek
2630   25   |                   az Úr neve dicsőittessék s tanulják meg a nyitott könyvből
2631   26   |                    uram labonc részen volt s Huszt várának vala kapitánya.~
2632   26   |               akkor erős fészeknek tarták, s a kuruc vezér igen szerette
2633   26   |                    merek én, – monda Rédey s befogatva négylovas kocsijába,
2634   26   |                 hallotta nagy beteg voltát s nem állhatta meg, hogy félretéve
2635   26   |                   beteg ember nyughatatlan s ilyenkor akármi szert tanácsolnak
2636   26   |                    fogták az illető helyen s magunkfélét küldtek vissza
2637   26   |                   hogy felugrott az ágyból s felrántotta csizmáit segítség
2638   27   |                    ezer lépésnyi távolban, s ha kíváncsi volt megtudakozni
2639   27   |                    rá, hogy „nem tudatik”.~S ha kíváncsisága megmaradt
2640   27   |                 csárdáig, ahol megitattak, s ott újra föltette a kérdést
2641   27   |               vette, hogy – „nem tudatik”.~S ha ekkor még inkább üldözőbe
2642   27   |                üldözőbe vette a tudnivágy, s elkezdett magában Debrecenben
2643   27   |             cselédjével együtt legyilkolá, s megizente Debrecen tanácsának,
2644   27   |              gyanús hely az egész kastély, s abban a hírben áll, hogy
2645   27   |                  fojtották meg az ágyában, s azóta is ott űzik mesterségüket
2646   27   |                lidérceken, boszorkányokon.~S ha azután a tudnivágyó utazó,
2647   27   |               terebély gesztenyefák közül, s itt azt mondta kocsisának,
2648   27   |                   lehet itten lőni eleget. S engedte magára útitársát.~
2649   27   |                    vert cölöpjei láthatók, s azon lépkedhet végig a túlsó
2650   27   |               túlsó partra, aki ért hozzá, s a feje nem szédülős.~A túlpartra
2651   27   |           eltakarják az épület homlokzatát s éppen csak a kapubejárást
2652   27   |            keresztül nőtt a vadsóska szára s a moh és sárgavirágú szaka
2653   27   |             elfoglalták a zöld hátú békák, s azok az undok gyíkforma
2654   27   |               küszöbeik leszálltak idővel, s ha valaki egyet kinyitott
2655   27   |                 írás végig döntve a pallón s összerágva tudatlan egerektől.
2656   27   |                    a gyertyák lecsepegtek; s tudnivaló, hogy az úrnő
2657   27   |                   most is bejár a terembe, s szedegeti össze a viaszmorzsákat.
2658   27   |                    választották odujoknak, s azóta telerakták léppel
2659   27   |                faneműt összeőrlötte a szú, s a téli nyirok, az északi
2660   27   |                   ólom mind kihulladozott, s a nagyobb termek padmalyait
2661   27   |                   az ablakon át a szobákba s szétterjedt kúszó ág-bogaival
2662   27   |              azontúl oly módon ott maradt, s nem látszott, hogy valaki
2663   27   |                 bármely felföldi megyének, s amely öreg ember csimbókra
2664   27   |                református hitre vezette át s már e század közepe táján
2665   27   |            elhagyott telek eladatik a bíró s negyvenhat szenátor által
2666   27   |              reformátusok Jeruzsáleme lett s a magyarországi tudományosság
2667   27   |           kálvinista világ is megtartotta, s nov. 26-án pro aeterna memoria
2668   27   |                Ecsed, Zilah, Bátor, Nánás, s több máshonnan jött lelkipásztorok
2669   27   |                    mindjárt megbetegedett, s mint a kenőasszony jövendölé,
2670   27   |                    oszlott előtte a vásár, s a szegény halandó, aki szeme
2671   27   |                    fonatos meg a szaladós; s hogy az idők viszontagságai
2672   27   |                     a külső tanács elnöke, s a városi fegyveres felkelőknek
2673   27   |                mellékterem tölgyfa ajtaja, s belépett rajta nemzetes
2674   27   |                   a szükséges irományokat, s amint az elnöki székhez
2675   27   |                borotvált arc sem szelídít, s a szokatlan hosszú, kétfelé
2676   27   |               kétfelé váló csontos állnak, s a kemény, égető tekintetű
2677   27   |              segedelmünk jőjjön az Úrtól.”~S azzal int, hogy üljenek
2678   27   |                    három sor ezüstgombbal, s kövér, piros orcája, kifordult
2679   27   |                 elfelejti orációja elejét, s csakis azáltal sikerül szóhoz
2680   27   |                  nemes Fekete István uram, s öklével maga elé ütvén,
2681   27   |                város levéltárába tétetnek, s a másodbíró iránti elismerés
2682   27   |                legifjabb tanácsos fölkelt, s két darabant kíséretében
2683   27   |              leányából maskarát csináljon, s még őket a templomba küldje,
2684   27   |               előttem azokat a kántusokat, s láttam, hogy milyen nagy
2685   27   |                   a szeméremmel ellenkezik s idegen bőrt ád ránk tulajdon
2686   27   |                  Mindig az idegenen kapnak s új erkölcsöket igyekeznek
2687   27   |                okozott. Fizethet kegyelmed s azzal menjen Istennek szent
2688   27   |                 Eközben sarkantyús lépések s kardcsörtetések hangzának
2689   27   |                  tanácsterem ajtója előtt, s midőn az felnyittatott,
2690   27   |              üstöke homlokára csavarintva, s fürtös haja, mely szőke
2691   27   |           Keresztszegi uram felállt előtte s fele útjáig eléje ment;
2692   27   |                kezet férfiasan megszorítá, s a jövevényt e szavakkal
2693   27   |             ahonnan Igyártó uram hiányzik, s oda, nyájasan kínálkozva,
2694   27   |                   a város fürmendere volt, s ilyenformán megilletőnek
2695   27   |           csendesítőleg intve fél kezével, s egyszersmind megfelelve
2696   27   |                  tanácsház, hanem kocsma”, s ami azontúl történt, az
2697   27   |                 fegyverrel ment a táborba, s onnan fegyverrel megszökött,
2698   27   |              tábort engedetlenül elhagyta, s a bandériumot is hasonló
2699   27   |                szemébe nézett az elnöknek, s szólt, mint következik:~–
2700   27   |                 egész magyar hazára nézve, s megeléglettek azzal a dicsőséggel,
2701   27   |                    két mérföld a kerülete, s nincs egyebe a betöviskelt
2702   27   |              egyebe a betöviskelt ároknál, s tizenkét sátorból és fából
2703   27   |             ajándékozták a mi városunknak, s most mi e harangokat újra
2704   27   |                   újra ágyúknak öntessük-e s arcul verjük, amit ők bölcsen
2705   27   |                 Albisi Zólyomi Dávid uram; s azt is hallottam kegyelmedtől
2706   27   |             perzseltetni városunkat tőből, s akkor aztán kegyelmetek
2707   27   |                    a had fúriáinak kitenni s megőrizték azáltal városunkat
2708   27   |       hátrahúzódnak, bennünket itthagynak, s akkor ki védelmezi meg a
2709   27   |                   a tiszafüredi töltésnél; s nagy jó szerencséje, hogy
2710   27   |                     midőn a tábort elhagyá s küldött társait is hazajövetelre
2711   27   |                   a társzekerek kíséretére s a vezérek beneventációjára
2712   27   |                   is akarták felhasználni, s ebbe a vitéz legénység önmaga
2713   27   |              háborúba is fogják használni, s vissza nem eresztik, s azért
2714   27   |                     s vissza nem eresztik, s azért minden gonoszt, amit
2715   27   |                    uram megbillenté fejét, s azzal inte a porkolábnak,
2716   27   |                  szomorú tisztét fordítani s ezt inkább a haditörvényszékre
2717   27   |                 uram észrevette a kelepcét s felugrott, hogy majd mond
2718   27   |                  táborba visszakísértesse, s ott aztán katonai regula
2719   27   |                   nélkül engedelmeskedett, s felnyitva a nagy rézkapcsokkal
2720   27   |                    benne a kívánt paginát, s az erre írt megveresedett
2721   27   |                 össze a katonai regulákat, s akkor vegyék fontolóra,
2722   27   |              hazatértét, őt vasra verettem s a kétajtaju börtönbe zárattam,
2723   27   |                  Esetét tagadni nem tudja; s ilyenformán, ha mi ítéljük
2724   27   |                 tudta és engedelme nélkül, s ezen defektusát semmi nyomatékos
2725   27   |                  élőfái tőből kivágassanak s házhelye sóval behintetvén,
2726   27   |                kegyelmed volt rajtam az úr s ítélt fölöttem ott, ahol
2727   27   |               szólt távozást intve a bíró; s azzal föltevé süvegét, föloszlatá
2728   27   |                plango” (holtat gyászolok).~S ha az emberek kérdezék egymástól:
2729   27   |                  helyet a bíró, a főjegyző s az ítélet végrehajtásához
2730   27   |                  azután mély csend támadt, s az átelleni ház kapuja megnyílván,
2731   27   |                    a szeméig benőtte arcát s nagy fekete két szemöldöke
2732   27   |                   pörölyt tartott kezében, s azzal megüté a sárga ház
2733   27   |                    feszítő kecskelábaknak, s ezzel megkezdődött a munka.~
2734   27   |                    két lovát, két tehenét, s azokat taglóval leütve,
2735   27   |         összefogdosták az apróbb marhákat, s azokat kivégezve, fölhányták
2736   27   |                    volt, szekerekre raktak s a leütött állatokkal együtt,
2737   27   |               mezejére, ott máglyát raktak s azon a hullákat porra égették.
2738   27   |               rokonai házához eltakarítsa? s meg volt lepve minden ember,
2739   27   |             cintányérok is a szekrényekben s a zsoltárok és imádságos
2740   27   |                   pelyhet felkapta a szél, s széthintette az egész bámuló
2741   27   |                    azt is bakó oltotta ki; s tűzhely és kémény a többi
2742   27   |              hirtelen meglepetve állt meg, s pörölyét letámasztva a küszöbhöz,
2743   27   |                   A bakó fejével bólintott s veres pokrócát karjára vetve,
2744   27   |                  fal egyszerre kifelé dőlt s a fehér porfelleg közül,
2745   27   |                   felemelkedék állványáról s rendületlen hangon szólt:~–
2746   27   |                szóknál megállt a száműzött s zsoltárját becsukta és leányát
2747   27   |                   kapaszkodott fia karjába s a házi kutya, kezét nyalva,
2748   27   |             hajadonnak szabad akarata van, s maradhat kegyelmed ellenére
2749   27   |                 most lelépett emelvényéről s reszkető hangon súgá a leánynak:~–
2750   27   |             kegyelmedet, – susogá a leány, s a következő percben ismét
2751   27   |                végén kocsira ültették őket s kivitték a városból.~A bíró
2752   27   |                 zsák darált sót hoztak elő s a pusztára rombolt házhelyet
2753   27   |                    behinté átkozott sóval, s mikor ez is megtörtént,
2754   27   |                   ember áll onnan a síkra, s ha egyszer kiálltak, aztán
2755   27   |                  székelyektől, akiknek kék s a hajduktól, kiknek fekete
2756   27   |            inszurgensek feleségei, anyósai s pereputtyai ültek, fel lévén
2757   27   |                dobot szerezzenek maguknak, s szokva voltak tüzi veszedelem,
2758   27   |                    egy helyen összetartani s fegyelemre ügyelni, mit
2759   27   |                  seregek átkeltek a Tiszán s erős állást foglaltak Rakamazon
2760   27   |                nagyobb részt muskétásokból s csak egy ezred dragonyosból
2761   27   |               tapasztalt hadvezérek voltak s nem könnyen mentek bele
2762   27   |               csapatot, öt-hatszáz embert, s ehelyett hoznak nekem hatezer
2763   27   |              körülöttem mindent, ami zöld, s akkor futhatok magamtól.
2764   27   |                     hogy most ne feleljen, s azzal karon fogva, átvezeté
2765   27   |               szépen letelepedett a mezőn, s szekerekből hátul sáncot
2766   27   |                  sáncot csináltak hosszan, s azon belül előkapott nádkévékből
2767   27   |                   nádkévékből tüzet raktak s sütötték a szalonnát mindenfelé,
2768   27   |                    a szalonnát mindenfelé, s kínálták egymást kulaccsal.~
2769   27   |                    a zajos csopotok között s tartotta azokat biztató
2770   27   |                     amit a háború céljáról s a bennlevők magatartásáról
2771   27   |                jókedvű legénység rázendíté s végighangzott a síkon a
2772   27   |               bennünket táplál és elevenit s vajon mivel él az ellenség
2773   27   |                     kemencét kitapasztani. S mit isznak azok odaát? Árpalevet,
2774   27   |                 hahota szakította félbe.~– S mi, akik ilyen fehér cipóval,
2775   27   |                   hallgatóinak megtetszett s folytatását adva. – Fekete
2776   27   |         körülfogott egy nagy ménkü mocsárt s ott horgásztak, mit? talán
2777   27   |              zsivaj után szóhoz juthasson, s amint egy fél sonka fel
2778   27   |               emelve, megrázta kegyetlenül s nagyot mondott a sokaság
2779   27   |             papucsvarga, aki töröknek varr s menyecskék lábairól veszi
2780   27   |               hivatá a fiatal népszónokot, s azt kérdezte tőle, volna-e
2781   27   |                háromszáz válogatott ifjút, s az éjjel holdvilág feljötte
2782   27   |                puskákat vigyenek magukkal, s azokkal lövöldözzenek, mindegy,
2783   27   |           kegyelmetek, hogy futásnak ered, s azon esetben innen az egész
2784   27   |                  erőt találnak maguk előtt s azon esetben sietve visszavonulnak
2785   27   |             deszkáikat újra saruikra öltik s elindulnak vitézül, biztosak
2786   27   |                     tizen nem lőnek utána? S azzal el lenne árulva jövetelünk
2787   27   |                 helyeslé a latinus nézetét s áldás fejében megtölteté
2788   27   |             mindnyája kulacsát bakatorral, s azzal útnak ereszté; ki-ki
2789   27   |             furfangos tervét a vezérekkel; s ezúttal maga Bethlen is
2790   27   |                észrevétlenül megkerülhetni s vagy kijön és nyílt síkon
2791   27   |                  fogad, vagy visszahúzódik s átveti magát a Tiszán.~Azért
2792   27   |               ellenség véletlen kirohanhat s áttör a hadsoron.~E tüntetések
2793   27   |                   a diákok által adott jel s néhány pillanat mulva hangzik
2794   27   |           megfordítja a csata kimenetelét, s nagy hasztalanul durrogatott
2795   27   |                agyúit beszegezve otthagyni s nehéz lovasságával keresztül
2796   27   |                    osztozott a babérokban, s nagy zsákmányt tett muskétákban
2797   27   |                    bizonyosan tüzet adott, s a szétszakadó gránát elhordta
2798   27   |          atyamester, még leroskadtában is, s nem engedte, hogy valaki
2799   27   |             nyomott a debreceni nép előtt, s bátorsága is volt szavának
2800   27   |             kullogott, most előrenyargalt, s félnappal elébb érve a városba,
2801   27   |                  első csapatokat meglátták s volt tarackdurrogatas, harangszó,
2802   27   |           középületekre zászlót tűztek ki, s mikor a legelől jövő gyorslábú
2803   27   |                   kulacsokkal, csutorákkal s más ilyen népszerű érdemrendekkel;
2804   27   |                zászlóival, trombitásaival; s féktelen lett a riadal kitörése,
2805   27   |                   huszonnégy teológus diák s énekelte szép harmóniával: „
2806   27   |            megállítá Keresztszegi menetét, s letétetve maga elé a ravatalt,
2807   27   |                   mert Ferdinánd pártolta, s átszegődött Rákóczi Györgyhöz,
2808   27   |                   a harcot Magyarországon, s a rakomazi győzelem után
2809   27   |                   akart lenni, mint vitéz, s szeretett volna inkább sokáig
2810   27   |              kezdett harc lankadni kezdett s hogy a végdöfés is megjöjjön,
2811   27   |                  fiára is óhajtott hagyni, s aggódott miatta, ha Zólyomit
2812   27   |                 még mindig tartotta magát, s Keresztszegi uram még mindig
2813   27   |                  jövő ellenséggel szemben, s bizony megfelelt volna neki
2814   27   |             elszántan odalépett Igyártóhoz s annak vállára téve kezét,
2815   27   |             gerjedten kapta azt ki kezéből s olvasatlanul az asztalra
2816   27   |                    felugrottak székeikről, s az elszörnyedés hangán kiáltának
2817   27   |                   szóra kissé lecsillapult s mogorván kérdezé:~– Mit
2818   27   |                 főjegyző felvevé az iratot s felbontva azt, az állva
2819   27   |               hadaikat menten leszállítsák s minden ember a maga mesterségéhez
2820   27   |                    ezennel megmásíttassék, s ugyancsak nevezett férfiú
2821   27   |                   a fejedelmi parancsot.~– S mit mond erre a nemes tanács?~–
2822   27   |                bárki is bírót nevezzen ki, s bírákat tegyen le helyeikből.
2823   27   |                 által előre az eseményről, s a vigilansok által bezáratták
2824   27   |                  felkiáltott sürgönyökből, s egy pillanat alatt pad alá
2825   27   |              mikben a tűzverő botok álltak s azután a kaput kivetni sarkából,
2826   27   |                   nép között a rémkiáltás; s azzal egyszerre fölkeveredett
2827   27   |             hirtelen szétszedték sátraikat s vállaikra vetve a sátorkarókat,
2828   27   |                   taglókkal és fejszékkel, s hogy minden módja meg legyen
2829   27   |           elfoglalta a kis templom tornyát s a zendülő zsivajban egy
2830   27   |                     aki berohant az ajtón, s fustélyát plántálva maga
2831   27   |                 főjegyző állt föl helyéről s szúrós, gúnyolódó orrhangon
2832   27   |            fogságra választott főbíránkat, s ki tett helyébe mást, akit
2833   27   |                  mely lehangzott a piacra, s megszaporodva ezernyi torok
2834   27   |                   tanácsos vette a süvegét s föltette fejére.~Főjegyző
2835   27   |                kígyó, áthajolt az asztalon s elérve hosszú hordtávolú
2836   27   |                   elragadozák a süvegeket, s így képtelenné tevék őket
2837   27   |              azután is szükségük lehetett, s kezdték a latinságot saját
2838   27   |                  pugionist kell leküzdeni, s leültek helyeikre szépen.~
2839   27   |                ólomkalamárist az asztalról s így szólt a tanácshoz:~–
2840   27   |                 ráadom az utolsó áldást. – S azzal a határozatot végigönté
2841   27   |                erőszaktevő nép a börtönhöz s annak ajtajáról leverve
2842   27   |                  között, úgy betölték azt, s szünni nem akaró vivatozással
2843   27   |                   foglalja el birói székét s rendeljen még ma új választást.~
2844   27   |                felállt egy vásári asztalra s inte, hogy szólani fog.~
2845   27   |                    őérte fogtunk fegyvert, s azt őellene nem fordíthatjuk.
2846   27   |               Tegyenek le minden fegyvert, s hagyjanak föl minden erőszakkal.
2847   27   |                amíg mindenki haza nem tér, s az éjszakai harangszónál
2848   27   |                  hogy „tiszta már az utca” s a kedvéért bizonyosan elébb
2849   27   |                    egy kéz fogta meg kezét s megszorítá. Összerezzenve
2850   27   |                   hogy igen jó ember volt, s mikor a müderrisz meghalt,
2851   27   |                   melynek négy tornya van, s egyiken sincs kereszt; ahol
2852   27   |               sertéshúst árulnak a piacon, s ez emlékek után, sok hányódás,
2853   27   |                   tevéket őrzött a jámbor, s azokhoz, mint mondják, nagyon
2854   27   |              vargabetűt tett Belényes felé s végre a bihari havasok rengetegébe
2855   27   |                   házakat döntögetve össze s útjába eső erdőket facsarva
2856   27   |                kaszáló ember nem vetődött, s melyet messzeföld füvészei,
2857   27   |                    is elrekesztve a határ, s minden bokorban sárkány
2858   27   |                    tíz lépésnyinél tovább, s csak akkor vehette észre,
2859   27   |                    belerekedt a dágványba, s nem bírt kivergődni a szövevény
2860   27   |                 szügyig szakadt a tőzegbe, s nem birt többé csülökre
2861   27   |               látta, hogy ez veszni indul, s leugrott róla, gyalog kísértve
2862   27   |                 közepében egy magas házat; s valahányszor szélcsendesültével
2863   27   |                  összetördelte koronáikat, s a fák mögött a magas háznak
2864   27   |                   a bürütől elszakasztott, s a mocsárban addig hajtott
2865   27   |                 csak jó tündérek lehetnek, s hogy hasonló előzékenységet
2866   27   |                 melyet feje alá tett volt, s nekiindult a tündéri erdőnek,
2867   27   |                   az ismeretlen jövevényre s hagyták maguk mellett elmenni;
2868   27   |             hagyták maguk mellett elmenni; s kíváncsi nyúlsüldők tekintgettek
2869   27   |                  felkapaszkodott a lépcsőn s bekocogtatott az első szoba
2870   27   |                   kilincsre tette a kezét, s a zavart felnyomta, a szél
2871   27   |                 fölszedte magát a földről, s négykézláb bemászott a tündérek
2872   27   |                   arany tálak terhe alatt, s a kandallóból tündérvilági
2873   27   |                  mögött az ajtót betegyék, s hozzálátott, hogy azt újra
2874   27   |            csikorogva nyílik fel.~Letekint s bámulva látja, hogy a kandalló
2875   27   |                    fordulva, mint egy ajtó s azon keresztül egymásután
2876   27   |                  ajtó?~Egy férfi odalépett s azt mondá: azon módon van,
2877   27   |                 azt, mielőtt bejött rajta, s mikor háta mögött becsapta,
2878   27   |                  amit megtud, el nem árul, s mindent, ami rábizatik,
2879   27   |             ajtónyílás minden választékát, s észrevehetetlenné tegye
2880   27   |         felkapaszkodjék a kémény tetejéig, s ott azon a lyukon, melynek
2881   27   |             helyükből sem mozdultak azóta, s nekirohant az erdőnek, míg
2882   27   |                 befészkelte magát a mohába s ott elcsigázottan elaludt.~
2883   27   |               visszatért sík súlyegyenébe, s mikor Szulali széttekinte,
2884   27   |                   mint a kéményseprő inge, s testének minden porcikája,
2885   27   |                    levő vízben megfürödjék s a sok keserű füstöt, kormot
2886   27   |                    felkeresse Vince úrfit, s azt mondja neki: „én kegyelmetek
2887   27   |                 vala fel Debrecen városába s ott beállított Igyártó Mihály
2888   27   |              utoljára tüzet raktak alattam s felfüstöltek.~– S mit csinált
2889   27   |                  alattam s felfüstöltek.~– S mit csinált ott az a harámbanda?~–
2890   27   |                gyerkőc, arra ráismertem.~– S ki volt az?~– A kegyelmed
2891   27   |             harámbasa pedig feleségének.~– S mit csináltak ott vele?~–
2892   27   |                    mindig tudassa velük.~– S mi szándékuk van az összeesküvőknek?~–
2893   27   |              úrfinak ott, én hallgattam.~– S ki ellen volt intézve az
2894   27   |              felöltöznek török ispahiknak, s a szatmári német urakra
2895   27   |              megint újra meg nem haragszik s össze nem kap.~– Elbeszélted
2896   27   |         Debrecennek; künn járt akadémiákon s háromszögletű kalappal,
2897   27   |            feltaláltak a természet búvárai s csodakúrákat tett a „syrupus
2898   27   |                  neki, vasrácsos ablakkal, s két erős fogdmeget mellé,
2899   27   |                  aztán elkezdett ordítani, s akkor még jobban megkötözték.~
2900   27   |              naphosszant elhallgatták azt, s minden ember megtudta, hogy
2901   27   |               erejéből protestált Szulali, s minthogy jószántából soha
2902   27   |                 magát is fel kellett rázni s a száját felpeckelni, s
2903   27   |                    s a száját felpeckelni, s úgy beletölteni.~Ez sem
2904   27   |             Szulali bégetett, mint a birka s azt már elismerte, hogy
2905   27   |                    gyógyítá ki az őrültet, s föltevé magában, hogy ezt
2906   27   |                  ez orgonás szobára nyílt, s megkérte szépen a tanárokat,
2907   27   |                    a kastélyba elszállítá, s onnan megint visszahozta,
2908   27   |                egész a babonáig ment nála, s tudni való, hogy a törökök
2909   27   |                  lelküket kivegye belőlük, s valami dzsinnek a lelkét
2910   27   |               szellemet ütne meg az ember, s az majd bosszút állna megverőjén.~
2911   27   |                    házából eresztették ki, s kérte, hogy parancsoljon
2912   27   |                    leveté felső kaftányát, s szent borzalommal teríté
2913   27   |                    összeesküvők terveiről; s mentől tovább beszélt, annál
2914   27   |                  emberrel van találkozása, s csak oldozta le magáról
2915   27   |               papucsait is lehúzta lábáról s azokat is sajátkezűleg Szulali
2916   27   |               kapott egzotikus köntösében, s kezdé előadni a történteket,
2917   27   |                   a többi cifra gúnyát is, s mindannyit titkos írással
2918   27   |            jelentéssel a köntöse béléseit; s rövidre fogták Szulalit,
2919   27   |              tanult török betűket ismerni, s így a legjobb akarat mellett
2920   27   |              kapitány megunta a vesszőzést s azt parancsolta, hogy dobják
2921   27   |                 dobják ki a fickót a kapun s ha még egyszer a vár közelében
2922   27   |                vetkőztetve, jól megpüfölve s kilöketve került elő abból
2923   27   |                   Asszán basa is elégszer, s semmi rosszat a fiatal menyecskéről
2924   27   |                    hadjárat alatt elesett; s ugyanazért Csukásné ifjasszonynak
2925   27   |                debreceni bíró sohasem lát, s saját háza is van már, szőlőskerttel
2926   27   |               minden ember ismeri egymást, s a pletykakereső népek nemigen
2927   27   |             leesett a férje az ugorkafáról s akkor törte ki a nyakát”.
2928   27   |                Szatmárnémetiben letelepült s ott tímármesterséget kezdett;
2929   27   |               tanácsban is helyet foglalt, s akiről városszerte köztudomású
2930   27   |                   cimborák gyülekezésében, s ott mívelik az országfölháborítás
2931   27   |            örülnének az életnek, mint más; s amíg fiatalok, járnának
2932   27   |                szerelemben és boldogságban s bíznák a világ folyását
2933   27   |                   van békülve örök időkre, s a fejedelem Erdélyben örül
2934   27   |                  három jót állt a fejével, s az árulóra halál volt szabva.~
2935   27   |              Szatmárott, mind Nagyváradon, s akkor az a rendelet adatott
2936   27   |                   a vélemény, hogy bolond, s egy bolond szavai mit ártanak?~
2937   27   |            mindjárt egyszerre jókedve van, s a búsuláshoz csak igen nehezen
2938   27   |                    tiszteletben is tarták, s ha valami viszálykodás volt
2939   27   |                   lelkesen tud szónokolni, s akarta látni minden ember
2940   27   |                nyomorgatók ellen felzúdult s a szolgaság jármát lerázta;
2941   27   |                kijövet a fiatal teológust, s nagy papot jövendölt belőle.
2942   27   |               foglalják el az őrtornyokat, s senkit éjnek idején a város
2943   27   |                     vártak két álló napig, s hogy ezalatt Debrecenből
2944   27   |                  ez a bíró praktikája lesz s annálfogva elhatározá magában,
2945   27   |                   felvette ezüstös ruháját s feleségének azt mondá, hogy
2946   27   |                   szekér szénát Debrecenbe s szállítaná azt el bíró uram
2947   27   |                    a piacon meghálni vele, s akkor ő éjszaka előjöhet
2948   27   |                   a szekér a bíró udvarán, s ez annál jobb.~Csakugyan
2949   27   |             harangszót háromszor elhúzták, s innen számított egy jó hosszú
2950   27   |                  házőrző eb a kapura rohan s ottan csahol, nem ügyel
2951   27   |          pillanatban leszállt a szekérről, s ahol egy ablakban világot
2952   27   |                felkelt, kinyitá az ablakot s kérdezé: kijár itt?~– Én
2953   27   |                 keresztüljárt az eszünkön, s bezáratta a kapukat, hogy
2954   27   |                       Lelkésznek készültél s a bibliát nem ismered; mert
2955   27   |               ablakot, elfútta a gyertyát, s Keresztszegi egy óvatosan
2956   27   |                  imádkozás közben aludt el s bizton álmodik azon erősségben,
2957   27   |           imádságos kezeire le ne hajoljon s azokra egy halk csókot ne
2958   27   |                lovag szállt le a nyeregből s paripáját megkötve a kapubálványhoz,
2959   27   |                 kihúzta övéből török kését s annak ezüst veretes nyelével
2960   27   |                    összeállítva „Bellona”, s ez volt az összeesküdtek
2961   27   |            belépett, Ilona odasimult hozzá s vállára borulva susogá:~–
2962   27   |                 lekeríté köpenyét nyakából s szétnézett, hogy hová tegye.~–
2963   27   |               hallhatólag Ilona.~– Lóháton s az nagyon kifárasztott.
2964   27   |                   helyőrséget felkoncolni, s más oldalról mint német
2965   27   |              emberek a városból tanyáikra, s gyülekeznek itt a kastély
2966   27   |                  szószékről tudtul adatni, s akkor hirtelen bezárattam
2967   27   |                    fogják magukat vallani, s abban az esetben van elég
2968   27   |          takarítjuk ki, mikor ő távol van, s a kelepcén kívül reked.~–
2969   27   |                   atyád házához Debrecenbe s ott maradsz mint csendes
2970   27   |             eljöhet és megkérheti kezedet, s azután élhet veled, ha tud,
2971   27   |                   mondta hevesen járva alá s fel a teremben Ilona asszony. –
2972   27   |                   őt háta mögé a nyeregbe, s a sötét gesztenyésen keresztül
2973   27   |                   hanem egyesegyedül jött, s Keresztszegi saját vészes
2974   27   |              asszony!~Hanem midőn hazaért, s udvarán leszállva lováról,
2975   27   |        tudakozódott, neje sírva jött eléje s egy beírt papírszeletet
2976   27   |                   melyet ablakában talált, s melyen Keresztszegi ismert
2977   27   |                   egyszer maga köré gyűjté s így szólt hozzájuk:~– Atyámfiai,
2978   27   |           mindenről. Oszoljatok ti is haza s térjetek hajdani mesterségetekre
2979   27   |                  Keresztszegi búcsúszavát, s nem szóltak ellene semmit.~
2980   27   |                Ámen!~Azzal leoldta kardját s az asztalra vetve, sietve
2981   27   |                 pedig nagy búsan maradának s nem tudták, hogy mitévők
2982   27   |           kijöttünk farkasoknak az erdőre, s hazakullogunk – kutyáknak
2983   27   |                   fogok tántorodni többet, s most két nap alatt harmadszor
2984   27   |                leszek én! – kiálta az ifjú s felkapta Keresztszegi karját
2985   27   |                  de Ormándy fejet csóvált, s az öregek húzódoztak.~–
2986   27   |              vágtatott a város kapuján ki, s azután a városon kívül nagy
2987   27   |                    száguldott a város alá, s a kívül fekvő lőportorony
2988   27   |                 csizmák lábaihoz erősítve, s az első ék már térdei közé
2989   27   |                vidékek szabad pusztítására s a német katonaság öldöklésére,
2990   27   |                    hogy most is háború van s nem véltem a megrohanás
2991   27   |                   A kapitány mosolygott rá s azt mondá, hogy ez bolondos
2992   27   |                bölcsnek találta a tanácsot s mindjárt leveté a spanyol
2993   27   |                  csizmákat Vince lábairól, s ujjával kedélyesen megfenyegeté
2994   27   |             meghálva, a kíséretét leitatá, s mikor az holt részeg volt
2995   27   |                   megtelepült Debrecenben, s többé nem csinált titkot
2996   27   |                    hogy azok előre mentek, s levén náluk a kapitány levele
2997   27   |               visszatorláshoz folyamodnék, s abból mindjárt készen volna
2998   27   |               lovassal és ötszáz gyaloggal s megszállta a kastély környékét.
2999   28   |           művésznek minden ország hazája”, s egy vállalkozó operatársulat
3000   28   |             demonstrációra adhat alkalmat, s egyelőre betiltott minden