bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

   1    1   |              távozni, és szemeit behunyja, hogy ne lásson.~Mi történik tovább
   2    1   |                  intést s arcát eltakarta, hogy ne lássa azt.~– Csónakba
   3    1   |            kormányost úgy találta oldalba, hogy a kerékhez tántorodott.~–
   4    1   |                    megrettenve; – mondtam, hogy ne jöjjünk a parthoz ily
   5    1   |                   láttam ártatlan arcodon, hogy nem a törvény keze volt
   6    1   |                    volna vissza, de lehet, hogy egy sem; te iszonyú helyre
   7    1   |                   nehogy a nép megismerje, hogy oly bűn is létezik; ott
   8    1   |             szívevő, ki hat szűzet megölt, hogy szíveiket kitépje, s azt
   9    1   |            szíveiket kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket megölné,
  10    1   |                       És te?~– Azt kérded, hogy hát én ki vagyok? kit húsz
  11    1   |                    tanult, csak azt látta, hogy míg a nagy tolvaj karonfogva
  12    1   |                  ördög. Ó, ha meggondolom, hogy ezt az életet, melyet hosszúra
  13    1   |              szellem hangja susogja nekem, hogy még nincs ideje a meghalásnak,
  14    1   |                    mind azt mondják nekem, hogy még napok vannak hátra,
  15    1   |          végigfutott a homlokán; látszott, hogy eddig alvó eszmék ébrednek
  16    1   |        pokolszigeti jó ördög kezet fogtak, hogy egymást védni fogják!~–
  17    1   |                  meg találtam őt rúgni… De hogy éppen ide az útba kellett
  18    1   |                 puska volt vetve. Anélkül, hogy feléjök nézett volna, ismét
  19    1   |                   barátunk; vak szerencse, hogy ez eszelős helyett minket
  20    1   |                   volt e túlságos emberen, hogy a hölgynek semmiféle múlt
  21    1   |                    kiáltának mindketten, s hogy meggyőződhessenek a valóságról,
  22    1   |                   azon jó gondolatra jött, hogy mindazon fiait, kik neki
  23    1   |                  nagyon természetes tehát, hogy senki sem vonhatta őt kérdőre
  24    1   |                   sem biztosíthatta senki, hogy a jövő reggel Valparaisóban
  25    1   |                 hölgy iránt; elmondá neki, hogy szerencsétlensége nagy,
  26    1   |                     s a hölgy azt felelte, hogy kétfelé osztott teher kevesebb;
  27    1   |                   melyben kinyilatkoztatá, hogy a száműzött idegen sorsához
  28    1   |                    akar tőle megmenekülni, hogy majd a sydney-i főkormányzószéknél
  29    1   |              szigetre; ott kitette, tudva, hogy onnét még vissza nem jött
  30    1   |                annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével megszökött.~Géza
  31    1   |                 ördög; egészen elfeledték, hogy a Nepean sziget neve: pokolsziget.~
  32    1   |                   szikla alatt, nyolc éve, hogy nem látott napvilágot. Ez
  33    1   |            felesége előtt, tudtára adandó, hogy férjét a menyasszonyajándékkal
  34    1   |                alatt; azon nyolc év alatt, hogy idehozták, ki nem mozdult
  35    1   |           világosságra felcipelve, kitűnt, hogy az gyékényből mesterileg
  36    1   |        hársvitorlákkal. Csak percben múlt, hogy az ember tizenharmadszor
  37    1   |                  után abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva
  38    1   |                    a kormányzót tudósítsa, hogy a Nepean szigeten méltatlanul
  39    1   |                  törvényszéket felkeresni, hogy ott barátjaiért panaszkodjék
  40    1   |                   mennyi idő kellett arra, hogy visszaérkezzék. Az idő végtelenül
  41    1   |               kormányos, inte a legénynek, hogy lőjön rájok; ez fölemelte
  42    1   |                kormányosnak fejrázva inte, hogy nem fog lőni.~Géza közeledett.~–
  43    1   |                    a kormányos szeme közé, hogy visszatántorodott az árbocig;
  44    1   |                 azon kegyet kérte magának, hogy Nepeanra eresszék, adván
  45    1   |                embereket vadászni s tudta, hogy a nepeani lelkekről senki
  46    1   |                     az pedig már jó ideje, hogy több szót nem tud, mint „
  47    1   |                  látja; de annyi bizonyos, hogy azóta senki vissza a pokolszigetről
  48    1   |       igazságtételt ezáltal zavarba hozni, hogy további életök folyamát
  49    1   |                ideírjam; elég azt tudnunk, hogy elvégre csakugyan boldogok
  50    2   |           keresztül zaklatott, azt hittem, hogy addig meg sem állok, míg
  51    2   |                   dörgésekből gyaníthatám, hogy majd le is üt: nem vettem
  52    2   |               dolgot, hanem körültekinték, hogy hol hagyott a kőmíves rést
  53    2   |                 vitézül elvasaltam…~De hát hogy nyilvánvalóvá tegyem, miért
  54    2   |             precize és akkuráte mondhatok, hogy a francia háború után és
  55    2   |        megdögönyözött s azzal fenyegetett, hogy mészárosinasnak ad; de szerencsétlenségemre
  56    2   |                  húsvágómester azt mondta, hogy ész kell ahhoz – különben
  57    2   |                ráncba szedik ajkacskáikat, hogy az ember azt hinné, az r-t
  58    2   |                  tudnak odahaza jégesőzni, hogy szintúgy porzik bele az
  59    2   |                  napirenden szokott lenni, hogy a gazda az első ajtón kiment,
  60    2   |            urambátyámmal pedig megtörtént, hogy mikor későn vetődött haza
  61    2   |                  volt legszebb a dologban, hogy kivált az ilyenek szoktak
  62    2   |               szemlélni, hanem úgy került, hogy a sok szemlélet közben valamire,
  63    2   |                    állani a kazal tetején, hogy olykor megláthassam a szentemet,
  64    2   |              sokszor elfelejtettem miatta: hogy dél előtt van-e az idő,
  65    2   |                  az okos tanács nem gomba, hogy ott is teremjen, ahol nem
  66    2   |                mert tudva volt faluszerte, hogy az én szomszéd urambátyám
  67    2   |                    az a rebellis elve van, hogy leányához kilenc lépésnyire
  68    2   |              bolondítsa!”~Később beláttam, hogy igaza volt, de akkor, mondhatom,
  69    2   |                 volt, de akkor, mondhatom, hogy nagyon bosszantott. Tudtam
  70    2   |               holnap?” Prosit! Azt mondta, hogy a leánya még nagyon fiatal,
  71    2   |              nagyon fiatal, nem arra való, hogy a háztartást reábízza az
  72    2   |            elszívelte volna nála az ember, hogy leányát úgy féltette; tudtuk
  73    2   |                     tudtuk volna mi azért, hogy micsoda nyelven beszéltek
  74    2   |           ellátogatni! Lekorpázta azt úgy, hogy vőlegénykorában is szájában
  75    2   |                 íze.~Némelyek azt mondták, hogy testvére az öregúrnak; mások
  76    2   |             öregúrnak; mások azt vitatták, hogy felesége; tudja Isten, mije
  77    2   |                    várnál! Annyi bizonyos, hogy még akkor matrikulának eszméje
  78    2   |              emlékezni!~Meg sem gondoltam, hogy azon hat esztendő óta, míg
  79    2   |                  már érte a gyülekezetben, hogy könnyebbítse meg a jó Isten
  80    2   |                   Amint egyszer megsejtve, hogy az öregúr hátat fordított
  81    2   |          Lehetetlen volt észre nem vennem, hogy a figyelmeztetés nekem szól,
  82    2   |                  nekem szól, s nem tudtam, hogy elszaladjak-e most, vagy
  83    2   | határozatlanságomat megszünteté azon eset, hogy az ablak felszakíttatott
  84    2   |                akkorát aludtam bánatomban, hogy este lett, mire felsejtettem
  85    2   |                 azon vettem észre magamat, hogy ismét a vén Deborát látom
  86    2   |                   trillázták és cifrázták, hogy az embernek még a lelke
  87    2   |                  mikor aztán vettem észre, hogy már nem lesz ám vége, mert
  88    2   |                    hajítám, s képzelhetni, hogy volt színpadi hatás!~E perc
  89    2   |                   Mit tegyek? Ha megtudja, hogy én dobtam agyon, még macskává
  90    2   |               világból, vagy úgy megátkoz, hogy sohasem kapok feleséget…
  91    2   |                 hadarászott és kapálózott, hogy csupa mulatság volt.~És
  92    2   |                   körülnéztem a keszkenőt, hogy nem lóg-e ki valamerre a
  93    2   |                    már nem is ismer? Ugye, hogy megnőttem? Én vagyok ám
  94    2   |                   el szaporán, mert látja, hogy nem érünk rá; nálunk sok
  95    2   |                     csak annyiban vagyunk, hogy az ember nem győzi magát
  96    2   |                 győzi magát őrizni eléggé, hogy valami szerencsétlenség
  97    2   |              például a családján, például, hogy felhozzam, méltóztatik tudni,
  98    2   |                tudni, kedves asszonynéném, hogy kegyelmeteknek is vannak
  99    2   |          összegyülekeztek és énekelgettek, hogy szinte gyönyörűség volt
 100    2   |                   Végigtapogattam magamat, hogy nem váltam-e tőle kővé.~–
 101    2   |                   Az én macskám! – ordítá, hogy az ablak reszketett bele,
 102    2   |                  mulattatni; mondtam neki, hogy ugyan szép idő van odakint,
 103    2   |                  szép idő van odakint, meg hogy a kukorica már a selymét
 104    2   |          meggyilkoltad, kitudom, – szóla – hogy ki voltál, s megbosszulom
 105    2   |                    legjobban rajta leszek, hogy ez iszonyú tett szerzője
 106    2   |                 kiálta, s úgy nekem esett, hogy attól féltem, megcsókol. –
 107    2   |                  ünnepélyesen felfogadtam, hogy amennyire tőlem kitelik,
 108    2   |                dörömbölni! Mily okos volt! Hogy fel tudott ugrani az asztalra!
 109    2   |                  már, ha a tányér zörgött, hogy ebéd ideje van! Mily szépen
 110    2   |               aztán oly tiszta állat volt, hogy soha olyan piszkos állatot,
 111    2   |             jajgatásával adta oda kezembe, hogy azt az ő ablaka elé eltemessem,
 112    2   |                   azonban erősen elfeledé, hogy Esztikét kiküldte az uramatyámat
 113    2   |                  nem akarta.~Ekkor láttam, hogy milyen szépek a fekete szemek,
 114    2   |                     Látszott a galambomon, hogy menni is akart, nem is,
 115    2   |                    akkor majd én is tudom, hogy merre van a Duna.~Ezt mondva,
 116    2   |                 azon vettem észre magamat, hogy sírok, mint a gyermek… Csak
 117    2   |           urambátyám agaraitól, tudva azt, hogy Debora asszony nem fogja
 118    2   |                  azt lestem ki ablakunkon, hogy mikor megy Gergely úr a
 119    2   |                   egypárszor azon nesszel, hogy nyomában vagyok már a macskagyilkosnak,
 120    2   |                 fejét, aki akarta.~Később, hogy erre ráuntam, s Debora asszony
 121    2   |             találtam szalasztani a számon, hogy: – Ki hallotta, mi történt
 122    2   |               füllenték neki könyv nélkül, hogy majd eldűlt bele.~Hanem
 123    2   |                  mindig oly szerencsétlen, hogy éppen olyankor jő, mikor
 124    2   |                 idehaza.~Tudta volna csak, hogy mennyire verem a fejem a
 125    2   |                    Hanem jól tudtam eleve, hogy e füst alatt nem fogom sokáig
 126    2   |             odakaptam a házhoz, elannyira, hogy Esztikének könyveket is
 127    2   |                   előfogott a drága lélek, hogy fordítsak neki a bent megírt
 128    2   |                könyvekből a hivő léleknek, hogy valamennyiünk szeme könnybelábadt
 129    2   |                 győzött eléggé dőzsölődni, hogy ki a tatár karmolja össze
 130    2   |                  azon egyszerű eset által, hogy midőn én egyszer éppen látogatásom
 131    2   |               eszembe, s mikor már láttam, hogy nem futhatok, akkor jöttem
 132    2   |               jöttem csak azon gondolatra, hogy bátornak kellene lennem.
 133    2   |                 itten?~(Tán bolond vagyok, hogy megmondom, gondolám magamban;
 134    2   |                   is mondjak? Azt mondjam: hogy Debora asszonyt látogattam?
 135    2   |                  Csak azt jöttem kérdezni, hogy mikor tetszik bemenni a
 136    2   |                    Pilátus volt a világon, hogy Dóka Pista legyen a nevem,
 137    2   |               ássan, – mondám, örvendezve, hogy ily könnyen megszabadulok.~
 138    2   |                egyszer rábízva az ördögre, hogy vigyen haza, belódult s
 139    2   |                 előtt.~Már tartottam tőle, hogy idestova a kutyákon lesz
 140    2   |                    mutatta pantomimikával, hogy fél, miképp meglátja valaki,
 141    2   |                   konverzáltunk egymással, hogy egyikünk az egyik padlásablakból,
 142    2   |                  magas égre.~…Lőn azonban, hogy urambátyám egyszer hosszabb
 143    2   |            elutazék, mit onnan tudtam meg, hogy a honn maradt agarakat ez
 144    2   |             asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy másik kezem és lábam még
 145    2   |       asszonynéninek, – szabódám – tudtam, hogy igen szereti.~– Vagy úgy! –
 146    2   |                    beh derék fiú maga; hát hogy aludt, mit álmodott? Tessék
 147    2   |                       Hát majd csak annak, hogy estére sziveskedjék kedves
 148    2   |                  no – vága közbe Debora, – hogy szemorvos, no, ej-ej.~–
 149    2   |                    úgy meghökkent. Persze, hogy a sima üvegen keresztül
 150    2   |                   choroideán?~Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidea!
 151    2   |                  choroidea! S azt felelte, hogy de biz érzett.~– Hát különben
 152    2   |                 frázis talál hozzájárulni, hogy a könyöke meg talál fájdulni
 153    2   |                    fog következni.~Tudtam, hogy fáj a könyöke.~– Jaj nekem,
 154    2   |              emberen.~Nem értette szegény, hogy mit mondtam, de megnyugodott
 155    2   |               azután bekötöttem a szemeit, hogy csak az álla látszott ki
 156    2   |         asztalkendő alól, s ráparancsolék, hogy azokat ki ne merje bontani,
 157    2   |            megcsókoltam őt kedvem szerint, hogy a szívem majd kiugrott örömében.~–
 158    2   |                  Tudva van az anatómiából, hogy az embernek arra való a
 159    2   |                    való a füle és az orra, hogy mintegy padlásablakok, szüntelen
 160    2   |                   azon veszedelem áll elő, hogy kétféle ablakokon átmenő
 161    2   |                    szépen tömni gyapottal, hogy légvonat ne támadjon. Már
 162    2   |                  mint az orrát, s így lőn, hogy furfangosságnak általa az
 163    2   |                dicsérni, hanem annyi igaz, hogy boldogok és emellett önfeledtek
 164    2   |                este volt.~Hallottam ugyan, hogy valaki zörgetett egy ideig
 165    2   |              hallatlan vitézséggel mondám, hogy ne féljen, míg engem lát,
 166    2   |                  azért vagyok én mellette, hogy ne hagyjam bántani; meg
 167    2   |              rángattam magamat, imádkozva, hogy bárcsak leszakadna egyetlen
 168    2   |                   Eközben rémülten hallám, hogy urambátyám mint nyitja kulcsnál
 169    2   |               hanem én kezdtem észrevenni, hogy a távolság aligha nem fogy
 170    2   |           urambátyám éppen nekihuzakodott, hogy mint vág végig a hátamon
 171    2   |                    midőn lejuta, nem tudá, hogy melyik részében legyen a
 172    2   |                   körülötte, oly sötétség, hogy zsebre lehetett volna rakni.~–
 173    2   |               Mindig mondta a tiszteletes, hogy ne káromkodjam annyit, mert
 174    2   |              dörmögte aztán, erősen hivén, hogy legalábbis a purgatórium
 175    2   |                  ötlött nekem meg eszembe, hogy hátha igazi farkas talál
 176    2   |            világítani pipám: azt gondolta, hogy már ő alája gyujtják a szalmát.~
 177    2   |                gondolám, s fújtam a tüzet, hogy szintúgy sziporkázott.~Nagy
 178    2   |                rúgni a sarkantyús lábával, hogy a szemem is szikrát hányt
 179    2   |                    verem nem volt oly tág, hogy az ember kalamajkát járhasson
 180    2   |                  is vagyunk mind a ketten? hogy jöttünk ide mind a ketten?~–
 181    2   |                mármost csak azon örüljünk, hogy épkézláb leértünk.~– De
 182    2   |                elébb? az elébb nem tudtam, hogy farkasveremben vagyok: azt
 183    2   |                   sárkányköröm-teringette! hogy jutunk ki innét? Forgós
 184    2   |                  szélvészráncigálta dolga! Hogy a skorpió vágja le a bolond
 185    2   |        filozófiáját, aki ide vermet ásott! Hogy a lidérc szántson rajta,
 186    2   |               haragos mennyköveket, látva, hogy füttyel sem éri el az én
 187    2   |                   urambátyámat úgy nyakon, hogy jobban se kellett.~– Ejnye
 188    2   |              Esztike az enyim lesz?~– Ijh, hogy te egyébről sem tudsz gondolkodni,
 189    2   |               Magam jóvoltáért megígértem, hogy hallgatok és nem megyek
 190    2   |                    mindent, s természetes, hogy mégsem találtak.~Reggel
 191    2   |              mégsem találtak.~Reggel felé, hogy az éhség elővett, magunk
 192    2   |           urambátyám rögtön meg is ígérte, hogy kifordítja a bőrüket, ha
 193    2   |               valakinek holvoltunkat.~S jó hogy hazamentünk, különben már
 194    2   |              olyankor érte; de megígértem, hogy nem szólok hozzá, s meg
 195    2   |               egyébre nem emlékszem, mint, hogy egyszer egy vaskos legény
 196    2   |                 kezében volt lengyellével, hogy ez maig is nagyot hall arra
 197    2   |                    áldott azon gondolatra, hogy ő is lehet menyasszony,
 198    2   |                lefőzetésünkön, s reménylé, hogy ezúttal keresztyéni módon
 199    2   |           agyoncsaptam.~Tehát örült rajta, hogy Esztike búsul.~– Öcsém, –
 200    2   |                   oly közel áll kegyedhez, hogy senki sincsen nálánál közelebb.~
 201    2   |                    gratulációval fogadtak, hogy szinte magam is elijedtem.~–
 202    2   |                      mondá Gergely bácsi – hogy az a leány akármit egyebet
 203    2   |                lett, s végre, midőn látta, hogy mindenki mosolyogni kezd
 204    2   |                  De már úgy jótállok róla, hogy ma sem látjuk a nádméztartót, –
 205    2   |                   régen el is felejtették, hogy kávét ittak, mire mi kivetődtünk
 206    2   |                azzal mentegettük magunkat, hogy nem volt benne vágott cukor.~
 207    2   |                 vágott cukor.~Szerencsénk, hogy nem invesztigáltak tovább
 208    2   |                 dologban; mert igaz ugyan, hogy mikor bementünk, nem volt
 209    2   |                   volna meg.~(Ez volt oka, hogy őt soha uramatyámnak nem
 210    2   |                   átértem, elhízott azóta, hogy most karral is dolgot ad
 211    2   |          egészséges. Előre prenumerált rá, hogy az unokáinkat ő tanítja
 212    3   |                  lehet, midőn megtanultam, hogy az életben több a fájdalom,
 213    3   |                   megvénültem; úgy hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem
 214    3   |                gyötör, joga van elmondani, hogy megvénült.~Nem az a legvénebb,
 215    3   |                   Különös lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy
 216    3   |                    mintha szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni akarna
 217    3   |                örömöt hazudni, mert tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~
 218    3   |                   felé a szép mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~Terv
 219    3   |     kórómaradványaikkal van tele, s bánja, hogy helyettök nem csicsókát
 220    3   |             látszott benne. Akartam tudni, hogy hol végződik, mentem vele
 221    3   |                nyakamon nincs, nem hiszem, hogy rávettem volna magamat az
 222    3   |                   úton, s ezt okosan tevé; hogy előttem futott és nem utánam.
 223    3   |                 alá juték, oly sötét lett, hogy saját orromat sem láttam,
 224    3   |               látok. Itt vevém csak észre, hogy jó helyre jöttem; fejemről
 225    3   |                   ezúttal úgy vevém észre, hogy módom lesz benne nyakig
 226    3   |                   lélek elszállt, anélkül, hogy valami ijesztő lett volna
 227    3   |                  bántó hatással volt reám, hogy szinte remegtem tőle; e
 228    3   |                sziklával úgy térden ütött, hogy szinte vele mentem. Az ütés
 229    3   |                   nyitva hagytam, azért-e, hogy szükség úgy hozván magával,
 230    3   |                   szabadon futhassak, vagy hogy a növekedő lángfényt be
 231    3   |               Beléptemmel úgy vevém észre, hogy a kunyhó csak előszobája
 232    3   |                 fogadta el. Elmondám neki, hogy minek tulajdonítsa e szerencsét,
 233    3   |                 tulajdonítsa e szerencsét, hogy házánál tisztelhet; hagyott
 234    3   |             hagyott beszélni, de látszott, hogy fel sem vesz, meg sem mozdult.~
 235    3   |                  szöktem volna, de féltem, hogy les, s ha észreveszi, hogy
 236    3   |                 hogy les, s ha észreveszi, hogy félek, utánamesik és megragad.~
 237    3   |                   ott, s maig is csodálom, hogy e félóra alatt meg nem őszültem.
 238    3   |                 Minden percben azt hittem, hogy fel fog kelni az ember,
 239    3   |                 fojtá a lélegzetet. Érzém, hogy még nappal van, s e gondolat
 240    3   |                 sem bírtam kikutatni, mint hogy valaha itt egy vad ember
 241    3   |                 vette magát, és hová lett.~Hogy ráakadtam e helyre, tapasztalám,
 242    3   |           ráakadtam e helyre, tapasztalám, hogy azok, kiknek az esetet elmondtam,
 243    3   |                rabszolgája.~Kellettél ide, hogy a náladnál kisebb férgeket
 244    3   |                   adtál te a természetnek, hogy mindent elvégy tőle? Királya
 245    3   |                  Kevélység démona! Hiszed, hogy e csillagos mindenség csupán
 246    3   |                  te gyönyörödre világol, s hogy e ragyogó világegyetem,
 247    3   |                 csak azért van megalkotva, hogy téged, kinek élete egy buborék
 248    3   |                 marok port, és gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal
 249    3   |                 volna.~A koldus ebet tart, hogy legyen kinek parancsolnia,
 250    3   |         megláncolva forog körüle, és tűri, hogy ez idomtalan tömeg el-elfogja
 251    3   |                  időkből, midőn megtudtam, hogy a paradicsom a szívben van,
 252    3   |                   rangját, leszállt hozzá, hogy vele egyenlő legyen, megosztá
 253    3   |                   s éjt, napot átfáradott, hogy legyen vele mit megosztania. –
 254    3   |                    után, onnét is eljövök, hogy tied lehessek.~Ezt mondta
 255    3   |               reszkettek ölemben.~Érzette, hogy egykor…? Irgalmas Isten!~
 256    3   |               feccsent, siettem az erdőbe, hogy azt a legelső patakban lemossam
 257    3   |          különbözik a többi vadállatoktól, hogy mindig részegen találni;
 258    3   |                 körül a nap. Még rájövünk, hogy el fogjuk ismerni, hogy
 259    3   |                    hogy el fogjuk ismerni, hogy minden lénynek van lelke
 260    3   |             kelyhét, szinte látszik rajta, hogy mosolyog vagy kacérkodik. –
 261    3   |                  kacérkodik. – Azt hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a
 262    3   |                   azért nőtt ki a földből, hogy legyen mit leszakasztanod?
 263    3   |                 világoszöldet. Azt hiszed, hogy csak a piros vérnek van
 264    3   |                  virágok legpompásabbjain, hogy semmi haszonra nincsenek?
 265    3   |                  madarakkal beszélni, kár, hogy a mai tudósok nem görögök
 266    3   |                   is csak azért kiáltozák, hogy a jövő-menőket alamizsnavetésre
 267    3   |               Isten szent nevére esküdtek, hogy egymást szeretni fogják…~
 268    3   |                   az egész világ fog égni, hogy fognak ezek jajgatni és
 269    3   |                 eszébe jutott azt mondani, hogy az ember halála nem volt
 270    3   |                  sírjából, s úgy találták, hogy méreggel végeztetett ki
 271    3   |                    a tengertől, mondá neki hogy honn síró családja, apró
 272    3   |                    parancsolt szörnyeinek, hogy azt ne bánthassák, s kiveté
 273    3   |                       Másszor azt álmodám, hogy megöltem magamat.~Megátkozám
 274    3   |               Megölelte a hulló csillagot, hogy vele együtt semmivé lehessen, –
 275    3   |                  Egykor pedig azt álmodám, hogy a föld megfagyott.~Meg volt
 276    3   |                szegeket vertek körmei alá, hogy mondja velök együtt: nincsen
 277    3   |               Ekkor máglyára hurcolták őt, hogy megégessék, midőn az élő
 278    3   |                   földnek harcolt afölött, hogy melyiket illeti közülök
 279    3   |               éjnek éjén fölver álmaimból, hogy megmutassa az égen ama vérfoltokat,
 280    3   |              rohanva futok el onnan ismét, hogy utol ne érjen… Saját arcom
 281    3   |            sóhajtást arcomra, oly hideget, hogy szívem megáll bele, vagy
 282    3   |                 mint a mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik bele,
 283    3   |                  megborzadok, azt mondják, hogy ilyenkor a halál ugorja
 284    3   |                  gazdagok lehettek egykor! Hogy ragyogott rajtok arany és
 285    3   |                valaha e gondolatra rájött, hogy minden szenvedést emberi
 286    4   |              szerencsét?~– Hát csak annak, hogy azon három napig, míg távol
 287    4   |              pálinkát, – fölségeset!~– Jó, hogy eszembe juttatod, szörnyen
 288    4   |                 Hja sz akkor nem is tudod: hogy mi a jó? Ezt majd én készítem
 289    4   |                   ez nem gátlá őket abban, hogy a rókapamlagra le ne heveredjenek
 290    4   |                    Sekofo. Ecoco. Gyicoco! Hogy a kakas csípje meg, de szép!~
 291    4   |               Magyarországon? Hanem kérem: hogy ha magyarul szól, igen lassan
 292    4   |                     s ha meghallja valaki, hogy magyarul diskurálunk, még
 293    4   |                 mintha még azt sem tudnák, hogy Hungariát jelenleg Illyriának
 294    4   |              placatumokban van kihirdetve, hogy legszebb virág a krumpli;
 295    4   |              kürtjére erőszakkal ráfogták, hogy az Szvatopluk puskaportartója
 296    4   |                 semmivel, ha mondták néki: hogy ég a ház, azt felelte: hogy
 297    4   |                hogy ég a ház, azt felelte: hogy jó az isten, majd eloltja,
 298    4   |                   akarja; ha mondták neki: hogy jő a muszka, dehogy hitte,
 299    4   |                 fenyegetőzött, azt mondta: hogy megeszi ő azt, de arról
 300    4   |                    arról nem gondolkodott: hogy kanala is legyen, amivel
 301    4   |                szüntelen a fülébe kiabált, hogy keljen föl és készüljön
 302    4   |                   Ti is köztök voltatok. S hogy nyugalma semmi által ne
 303    4   |                 körül. A gazda csak nézte, hogy mi lesz már ebből. Azok
 304    4   |                 ért, épen azon civakodtak, hogy fekete legyen-e a nemzetőrség
 305    4   |                   felkapta a véres kardot, hogy meghordozza az országban,
 306    4   |                     A nemesség azt mondta: hogy menjen a paraszt védeni
 307    4   |                   táblabíróság azt mondta: hogy na most tűzlelkü fiatalság,
 308    4   |                  spiszburgeraj azt mondta: hogy ő csak Istvánnapkor köteles
 309    4   |                    tökéletes mindegy volt, hogy magyarok alatt legyenek-e
 310    4   |                   azt a divatot hozták be, hogy a muszka nem fizet; a német
 311    4   |                  Minden étele oda megy ki, hogy kása. Debrecen neve most
 312    4   |                 csakugyan kezdték elhinni: hogy a 1-ae 9-us nem szentírás,
 313    4   |                   ae 9-us nem szentírás, s hogy a muszka a repraesentatiótól
 314    4   |                 sem lakott. Azt gondolták, hogy kis Kún-Halas városa határába
 315    4   |               magok közül három parasztot, hogy a többi nemes embernek legyen
 316    4   |               sehogy sem tudja elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan
 317    4   |                  el tud beszélni, anélkül, hogy valakit vagy megütne, vagy
 318    4   |              melyen a jó úr úgy felindult, hogy az inasát agyonpofozta,
 319    4   |             megégették, mások azt mondják, hogy keresztrefeszíttetett, s
 320    4   |              hetmannak, s vigyázz magadra, hogy verset ne irj a királyokhoz,
 321    4   |             melytől a cár úgy megszeppent, hogy tüstént maga eleibe hozatta
 322    4   |                annyira beleszerelmesedett, hogy rögtön kinevezte udvari
 323    4   |                   Némelyek azt rebesgetik, hogy valami titkos viszony aligha
 324    4   |                    9-től 10-ig szabad idő, hogy Bernát Gazsi csizmáit kifényesíthesse
 325    4   |             rávette a cárt borozás közben, hogy Gazsi adósságait elvállalta
 326    4   |                 Már azt elhiszem, különben hogy éli világát a mi kedves
 327    4   |                akinek akkora szakálla van, hogy szalmát sem tart az ajtaja
 328    4   |               színház az?~– Természetesen: hogy a nemzeti, a Kerepesi úton.
 329    4   |                  magyarul tán annyit tesz: hogy „bravó!”) hangzék minden
 330    4   |                bajok ellen, s úgy látszik, hogy van sikere.~– Biz ezek szomorú
 331    4   |           exkolléga és csaknem hihetetlen, hogy mint volt képes hatvanezer
 332    4   |                   A dolog nagyon egyszerű: hogy az elkeseredés véres forradalmat
 333    4   |                    csak azt kelle hirdetni hogy azért akarnak fegyvert adni
 334    4   |                    fegyvert adni a kezébe, hogy az országból ki vigyék katonának;
 335    4   |                  beszélni senki. Tudjátok, hogy a tót ragad, mint a kolláncs!~–
 336    4   |                    a politikára? Tudjátok, hogy a magyar akadémiánál politikai
 337    4   |                   miből bátran következik: hogy az akadémia hatáskörébe
 338    4   |          természettani ez: „fejtessék meg: hogy a cserebogár miért nem szereti
 339    4   |               posteriori annak lehetősége, hogy ha az ember egész életében
 340    4   |                 tudományok mellett, látja, hogy senkinek sem ártanak vele.~–
 341    4   |                annyiban lágyította azokat, hogy a fizetendő büntetési összegek
 342    4   |                   például: ha írja valaki, hogy Szatmár vármegyének Tyukod
 343    4   |                  ír, be kell bizonyítania, hogy az a hölgy, a kihez írt,
 344    4   |                   sem szabad bizonyítania, hogy az a novellai személy csakugyan
 345    4   |                  az ördögöt vétettek önök, hogy idejutottak Szibériába?~–
 346    4   |                   be van rekedve, anélkül, hogy kancsukát kapna, s a magyar
 347    4   |                    magyar akadémia nemcsak hogy ott nincs, ahol ezután két
 348    4   |                  bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan nem vagyunk Szibériában,
 349    5   |              kezeibe.~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson tovább, hanem behúnyt
 350    5   |                    hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az éjben
 351    5   |                  éjben s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné,
 352    5   |                  még közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt megláthassa.
 353    5   |                 sietni a város felé.~Majd, hogy észrevette a temető dombjára
 354    5   |               nagyon iparkodott elrejteni, hogy senki meg ne lássa.~Mindenki
 355    5   |             felelni akart. Akarta mondani, hogy fegyverét ott hagyta ellensége
 356    5   |                    Eredj tőlünk. Eltagadd, hogy itt születtél. Élj, vagy
 357    5   |                közt és el akarta titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott,
 358    5   |                 még tétovázott, még várta, hogy valaki tán marasztani fogja.
 359    5   |           marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki sem szól hozzá, még
 360    5   |                rosszul esett neki hallani, hogy a legutolsó férfi meghalt,
 361    5   |                   magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz, ne maradjon
 362    5   |                    meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség elfoglalta a
 363    5   |                  szemeiből olvasni lehete, hogy lelke már repülni készül
 364    5   |                  máris szárnyakat viselne.~Hogy átmentek a halottastermen,
 365    5   |                  Judit meghagyta a nőknek, hogy ott maradjanak, míg ő visszajő,
 366    5   |                Bizonyos akarok róla lenni,~hogy a kísértet órájában bátran
 367    5   |                     erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki
 368    5   |       fenmaradottak vezérének lenni.~Inte, hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~
 369    5   |                  az életet. Ha nem tudnám, hogy székely nők közt vagyok,
 370    5   |             pitvarokban, maguk sem tudták, hogy miért.~Predialó felől a
 371    5   |                  harang kondulása jelenté, hogy nem szeretett vendégek jönnek.~–
 372    5   |                 magára, senki sem mondaná, hogy nem magyar.~De az öltözet
 373    5   |                 ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele beszélni, hogy
 374    5   |                hogy nem tud vele beszélni, hogy nem tudja megkérdeni tőle,
 375    5   |                 mennek, elmondanák otthon, hogy az eltávozott testvérek
 376    5   |                   emelt szemmel. Ki hinné, hogy az ellenség?~A vezető a
 377    5   |                    évig hagyta élni Isten, hogy vezére, tanácslója legyen
 378    5   |             kapujába, éppen a bejárás elé, hogy aki be akar jönni, elborzadva
 379    5   |                   elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket valaki megsirasson.
 380    5   |              hegyére, azt látszék mutatni, hogy békét, engesztelést hozott
 381    5   |                  érzett magában erőt arra, hogy a városba bemenjen, mint
 382    5   |                   a cserkesz arra gondolt, hogy neki is van otthon édesanyja,
 383    5   |                    Félre fordította fejét, hogy az asszonyok ne lássák a
 384    6   |             megtetszett, s ha észrevették, hogy valahol komolyabb készületek
 385    6   |                   szomszédok hozták hírül, hogy ott az afgánok jártak.~Ezt
 386    6   |                     rendesen oly távolban, hogy lőni nem lehetett rájok.~
 387    6   |              ereszténk előre, hírül hozák, hogy a Sepra tulsó partján nagy
 388    6   |                kisértve meg.~Mi azt hivők, hogy könnyűszerrel legyőztük
 389    6   |             szokást csináltak volna abból, hogy kinézésök irtózatos legyen,
 390    6   |                    nyargaltak felénk, úgy, hogy csak fölemelt fejeik látszának
 391    6   |                 ezredévek után arra várna, hogy valaki folytassa. Az épülethez
 392    6   |                látható, mindez arra mutat, hogy itt valaha magasabb, erősebb,
 393    6   |                  az őrök egyike hírül adá, hogy a Saul-templom felől látja
 394    6   |              fiúnak ismerte őt, azt hivők, hogy az ellenséget kergeté mind
 395    6   |                   egyike figyelmezteté őt, hogy az ily magányos üldözéseknél
 396    6   |                   a szivemet, úgy látszik, hogy aligha el nem veszítém.~
 397    6   |                   Mindez elég lehete arra, hogy egy fiatalember agyát fölgyújtsa;
 398    6   |                    állottam előtte. Érzém, hogy megbűvöl, és nem tudtam
 399    6   |           segítendék magamon helyzetedben, hogy átöleltem volna, – szólt
 400    6   |                 föl minden vér agyam felé, hogy én, mint a gutaütött, lélegzetfogyottan
 401    6   |                 meg Davidson beszédéből, – hogy az a nyelv, amit ezek az
 402    6   |             nyelvöket ismerni, s nagy kár, hogy nem ismerem, – szólt közbe
 403    6   |               elharapva s kiköpve Smith. – Hogy majd ha egyet-egyet elfogunk
 404    6   |                 önöknél, utánanézhetnének, hogy igaz-e az, amit mondani
 405    6   |                   indultam hadba, anélkül, hogy egy kis, nonpareille betükkel
 406    6   |               szentírása világosan mondja, hogy Saul király régi ismeretségben
 407    6   |            Ilyenkor arra biztatá az ördög, hogy azon dárdával, mit a király
 408    6   |             uralkodása. Ez kényszeríté őt, hogy Dávidot hegyeken, országokon
 409    6   |              kergesse. Az ördög tudta jól, hogy ez ember lesz egykor az
 410    6   |              kétszer adta tanújelét annak, hogy megölhette volna a királyt,
 411    6   |                     biztatá, gyötré Sault, hogy építsen egy roppant templomot
 412    6   |                 nem mert hozzáfogni, félt, hogy az építők kitalálják titkát
 413    6   |                 Egy napon hírül vevé Saul, hogy ellenségei táborba gyülekeztek
 414    6   |                    tudom, hanem hallottam, hogy a ti szent könyveitek is
 415    6   |                   s álruhában: fölszólítá, hogy kérdezze meg a sírok lelkeit,
 416    6   |             esküvel és igéretekkel rávevé, hogy idézze magára a jövendők
 417    6   |               kisérői rémülve vevék észre, hogy a király termetének kettős
 418    6   |                  reszketve kérte Asasielt, hogy szabadítsa meg a haláltól.~„
 419    6   |                  ültesse a királyi székbe, hogy meg ne tudják, miszerint
 420    6   |            Előhivatá fiait, kérdezé tőlük, hogy látják-e azt a csillagot
 421    6   |               démonok ijedten vevék észre, hogy a király fő nélkül ül trónusában
 422    6   |               ráakadtak, s azt mondták rá, hogy „meteor”.~Izbózethet ez
 423    6   |                  megvan az a tulajdonsága, hogy akik a harcot túl nem élik,
 424    6   |           észrevenni?~– Hát természetesen, hogy ott van, – felelé – egy
 425    6   |                     az mégis különös volt, hogy egy és ugyanazon csillagot
 426    6   |             másrészről azért támadtak rám, hogy mint tudom azt a csillagot
 427    6   |                  majd ő meg fogja mondani, hogy kell-e azon helyen csillagnak
 428    6   |              vissza. A colonel azt mondta: hogy az Andromeda ködfoltjában
 429    6   |                  csúfolták az öreg malájt, hogy felsült az asztrológiával;
 430    6   |                   Míg társaink azt hitték, hogy tréfálunk, mi világosan
 431    6   |                   őrök azt mondták felőle, hogy félrement egy bokorba, ott
 432    6   |                  oly bizonyosnak tartotta, hogy ott vesz.~– Ah uram, önnek
 433    6   |             odafutott orvosok azt mondták, hogy meghalt s félrevitették.~–
 434    6   |                   egy másik tisztnek inte, hogy vegye át az afgánokhoz viendő
 435    6   |                    mert a csapat ahelyett, hogy ránk rohant volna, hirtelen
 436    6   |                   Csak akkor vettem észre, hogy a vér egészen ellepte ruhámat,
 437    6   |              üldözte, de jól emlékszem rá, hogy mind e zavart kép között
 438    6   |                kémek által meghozott hírt: hogy az afgánok a hozzájok küldött
 439    6   |               elveszett.”~Borzadva hallám, hogy én is az elveszettek közé
 440    6   |                  azt véltem még hallhatni, hogy másnapra általános támadás
 441    6   |             bágyadtság érezteté még velem, hogy meg vagyok sebesülve; a
 442    6   |                   Anyám nem hiába unszolt, hogy el ne hagyjam magamtól.~–
 443    6   |                   Smith, kiről azt hittük, hogy a ló agyonzúzta, szinte
 444    6   |                   meg, másfelől azt látva, hogy a sátorok mind eltűntek
 445    6   |                    nekünk azt parancsolta, hogy innen meg ne mozduljunk,
 446    6   |                   jobbra-balra eltávozott, hogy még ne is gyaníthassuk az
 447    6   |                tegnap óta úgy elváltozott, hogy alig lehete ráismerni. Szemei
 448    6   |                  alig látszott észrevenni, hogy én is beteg vagyok.~– Mi
 449    6   |                pokoli kaland. Alig hiszem, hogy valaha kigyógyuljak belőle,
 450    6   |               gondolhatni többet, anélkül, hogy borzadás ne fussa át lelkemet.~–
 451    6   |                 azon katonás határozattal, hogy akit benne fogok találni,
 452    6   |                   Csak akkor vettem észre, hogy a kunyhóból egy bejárás
 453    6   |              magamhoz szorítám oly erővel, hogy azt hivém, meg kell halnia
 454    6   |        Tetszhalottá voltam téve.~– Mondám, hogy méreg! – kiálta az orvos
 455    6   |                  oly szelíden nézett reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni.
 456    6   |                  tartozik annak a dámának, hogy megszabadítá.~– Átkom reá!
 457    6   |            szemhéjaimat, lassanként érzém, hogy tagjaim merevültsége feloldódik,
 458    6   |              könnyedén lecsukódnak, érzém, hogy testem visszakapja mozgását
 459    6   |              mozgását s azon gondolkoztam, hogy mint fogok rögtön felugrani,
 460    6   |                   volna, azt kelle hinnem, hogy egy évig aludtam, s álmodtam
 461    6   |                 dologban legcsodálatosabb: hogy ön is látta tegnap az Andromedában
 462    6   |              csakugyan azt kellene hinnem, hogy a többiek mind el fognak
 463    6   |                   senki sem merte ráfogni, hogy kicsoda. Odavezették hozzánk.
 464    6   |                 dolgok.~Mindnyájan kértük, hogy ismertessen meg ez eseményekkel.~–
 465    6   |                 valami ruhát. Láthatjátok, hogy úgy vagyok felöltöztetve,
 466    6   |                 papnéja. Úgy veszem észre, hogy itt e hivatalt mind a nőnem
 467    6   |      megtiszteltetésben kelle részesülnöm, hogy az izzó bálvány karjai közé
 468    6   |                Snarkinsé, mikor kisült rá, hogy lopott… E percben zaj hallatszott
 469    6   |             kivehetém, azon támadott vita, hogy elfogóim az utóbb jött némber
 470    6   |                áldozaton. Attól tartottam, hogy megfeleznek. De nem történt
 471    6   |                  bálványuknak, azt hítták, hogy tegyen igazságot, s hogy
 472    6   |                   hogy tegyen igazságot, s hogy az meg sem mozdult a kedvökért,
 473    6   |                   fontaine vize oly forró, hogy amit belévetnek, rögtön
 474    6   |                magukat előtte. Kitaláltam, hogy a forrás ama másik bálvány,
 475    6   |        tetőtül-talpig letakart. Megvallom, hogy midőn sima bársony kezével
 476    6   |                tartóztathatám meg magamat, hogy az előmbe nyújtott kezet
 477    6   |                   Csak akkor vettem észre, hogy ősz vagyok, mint a galamb.
 478    6   |           bedörzsölé, megfehéríté hajamat, hogy megmentse fejemet. Sebaj,
 479    6   |                 akarom; de bőrt nem tudom, hogy festenék magamra, ha abba
 480    6   |               előttem e történetet. Lehet, hogy nem ragaszkodott egészen
 481    6   |                   igazsághoz… Az is lehet, hogy mindez eseményt anélkül
 482    6   |             anélkül hozta össze a vakeset, hogy valami magasabb fátumnak
 483    6   |               bevezetést adni egy mesének, hogy az olvasó által azt könnyebben
 484    6   |                   kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem a tudomást erről
 485    7   |                    szeráj ágyúi, hirdetve, hogy a szultán megindult a diadalmenetre,
 486    7   |                  tekintének felé, óhajtva, hogy hulljon le az, ami már magasabbra
 487    7   |               Hírnök, kiáltsd ki a népnek, hogy Szolimán Ibrahimot fiává
 488    7   |             szemeit a földre szegzé.~– És, hogy ne csupán név szerint légy
 489    7   |         kaftánkában, oly lenge, oly éteri, hogy az ember szinte fél, hogy
 490    7   |                  hogy az ember szinte fél, hogy eltörik az öleléstől.~Ibrahim
 491    7   |                volt olvasható; e gondolat: hogy Ibrahimnak meg kell halni.~
 492    7   |                 több volt, mint elég arra, hogy életével bűnhödjék érte,
 493    7   |                   mit kívánnom egyéb, mint hogy e boldogságom tartós legyen.
 494    7   |                  azt, és esküdjél meg reá, hogy férjemet, Ibrahimot akárki
 495    7   |                haragos, ó atyám. Én tudom, hogy a nap, miután delet ért,
 496    7   |                  kérek tőled egyebet, mint hogy ne öld meg azt az embert,
 497    7   |                    pedig inte az ulemának, hogy hozza elő az Alkoránt.~Az
 498    7   |                     míg a szultán esküvék, hogy Ibrahimot, amíg ő élni fog,
 499    7   |                     sohasem volt bizonyos, hogy egy visszatetsző moccanásért
 500    7   |                   éles késekkel szurdalák, hogy a vér köröskörül fecskendett